X (Close panel)Bibliográfiai adatok

Toldi szerelme. I.

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei V. kötet
Alcím: Toldi szerelme. A daliás idők első és második dolgozata.
Dátum: 1863/4 1854 1863 1906 1953
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Akadémiai Kiadó
ISBN: 0659001185324
Szerkesztő: Keresztury Dezső
Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Magyarország
Lelőhely: Budapest
Intézmény: Országos Széchényi Könyvtár
Gyűjtemény: Kézirattár
Azonosító: Quart. Hung. 1534
A kézirat leírása: Megtalálható tehát ebben a kéziratban a II. dolg. I. ének 1—6. versszaka (itt a számozás szerint 4 oldal hiányzik) és a 27—30. vsz., s ugyanide, külön levélen, fogalmazványban, számozatlanul be van iktatva a T. Sz. I. ének 29—39. versszaka (a szakok nincsenek számozva). A 34. vsz. előtt kék irónjelzés és ez a felírás: Az I. ének vége. A tisztázásban a II. dolg. I. ének 29. vsz. után szintén jelezve van kék irónnal, hogy oda betoldás kerül. Azután következik a II. dolg. II. énekének teljes szövege; a 10. és 11. lap közé egy kétrét hajtott ív levél van betéve, rajta ez ének 10—29. szakai, alkalmasint fogalmazványban. A 13. lapon a szöveg a 23. vsz-tól kékkel áthúzva s ez a jelzés: A viadal egész másként lett. A II. dolg. II. énekének 34. vszakába a költő, a második sor után, még két teljes szakot toldott be, ez itt külön papíron van beragasztva. A 18—19. lap között megint egy számozatlan lap van betoldva, rajta a II. dolg. II. énekének 40—51. szakai, nem tudni: első fogalmazás-e. Ezután következik a II. dolg. III. énekének teljes szövege. Cimében a »Harmadik« szó kékkel áthúzva, fölötte: Most VII-dik. A T. Sz.-be átvett szakokat a költő oldalt kékkel megszámozta, de számozása eltér a véglegestől. L. ezt a szövegváltozatok közt. Az utolsó átvett szak után a lap alján jelezve van a II. dolg. III. éneke következő szakának első sora (Igy az egész tábor), a következő laptól ez ének szövege a 65-től végig, de a 42. és 43. lap közé egy számozatlan kétrét hajtott ív van betéve, rajta megint a 84—90. vsz., talán első fogalmazás. A betét negyedik oldalán a II. dolg. IV. énekének első szaka, háromszor újrakezdve, ezután a 44., 45. és 46. lapon, valamint egy számozatlan kétrét hajtott ív 1—2. oldalán a II. dolg. IV. énekének tisztázata. A betét 3—4. lapja üres. A következő lapon kékkel a számozás megint 1-gyel kezdődik, kékkel a lap tetején felirat: Új dolgozat, No. 3. impurum — tintával: 1863/4. Most következnek az újonnan írt részek a T. Sz. II. éneke 21. szakától kezdve. A számozás kékkel megy 1-től 63-ig (kivéve a 41-et, ez tintával van írva), a 63. hátlapja üres és számozatlan. (Itt jelzi a költő a II. dolg. III. éneke betoldását.) A többi lapon ez a folyamatos számozás nincs meg. Van azonban a kéziratcsomónak egy másik számozása is, fekete irónnal a lap jobb alsó sarkán, de nem az oldalak, hanem a levelek vannak számozva; ez a számozás végigmegy 1-től 105-ig. A költemény utolsó szakai a 104. levél első lapján vannak. Ennek a kéziratnak két címlapja van. Az elsőn fent jobbról tintával: A tisztázat (ez a II. dolg.-ra vonatkozhat); középen: DALIÁS IDŐK. (TOLDI MÁSODIK RÉSZE.) ÍRTA:
ARANY JÁNOS
Arany János
1854. A cím kék irónnal áthúzva, föléírva: No. 2. ez lett a Toldi Szerelme . Lentebb tintával: Ez részint cassálva, részint beolvasztva az 1863 végén kezdett Toldi Szerelme című k. beszélybe, mely ha isten segít utolsó kidolgozása lesz e tárgynak. — Ez alatt kék irónnal: Az I, II. és VII. ének régibb fragmentumokból való, a többi a legutolsó dolgozat impuruma. — A másik cimlap: TOLDI MÁSODIK DARAB. DALIÁS IDŐK az utolsó két szó tintával erősen áthúzva, alatta: Toldi szerelme. A lap jobb felső sarkában tintával: A második dolgozat, a VII-ik énekig víve. (
Arany
Arany János
itt tévedett, a II. dolgozatból csak négy ének készült el.) E címlap hátán található az a mottókba foglalt tervezet, amelyet fentebb a Második dolgozatnál ismertettünk. Az ott leírtakon kívül a lap alján, eltérő írással, még egy mottó-sorozat olvasható, ezzel a felírással: Harcias mottók. A sorozat a következő: 1. Rettenetes haddal ezentől induljunk. 2. Ott az város kívül táborát futtatá. Vitéz magyarokat minden nép csudálja. 3. Nagy vakmerőn magyarok indulának. 4. Vagyon nagy kiáltás szélyel az városban. 5. Jó Lajos királynak mind fejet hajtanak. 6. Kurta pej lovára mint egy barát üle. 7. Hamar jó lovára olasz felült vala. A Toldi szerelme tisztázott kéziratát az Országos Széchenyi-Könyvtár kézirattára őrzi, Quart. Hung. 1534. jelzettel. Arany László óhajtása szerint özvegye ajándékából került oda. Bőrsarkú vászonkötésű, elejétől végig
Arany
Arany János
kezeírása. A kézirattár gép-számozása szerint 106 levelet foglal magában.
Arany
Arany János
az Előszót szintén levelenkint számozta I-től IV-ig, a szöveget oldalankint 1—94-ig tintával, innen 188-ig kék irónnal. A címlapot, a Jegyzeteket (amelyek itt a szöveg után következnek) és a Glossariumot a költő nem számozta. A páros és páratlan oldalak fölé élőfej-ként beírta az ének számát. Ebbe a kéziratba van beillesztve más papíron, régibb írással a Zács-ballada, de nem pontosan a helyére, hanem a 170—171. oldal közé, a XI. ének végére; voltaképeni helyét
Arany
Arany János
fent és a lap szélén is jelzi: ad 176. lap — A XII. énekhez, a 36. strófa után. A baloldali címlap: TOLDI. KÖLTŐI ELBESZÉLÉS. HÁROM RÉSZBEN. MÁSODIK RÉSZ: TOLDI SZERELME. A jobboldali címlap: TOLDI SZERELME. ELBESZÉLÉS TIZENKÉT ÉNEKBEN. ÍRTA
ARANY JÁNOS
Arany János
. Ez alatt a jelige. Az »írta« alatt erős kaparás, melyből ennyit lehet kivenni: . . . .melyet szerzett /mostan pedig némely avult irások rongyaiból/ . . .formában közrebocsát. A jelige helyén előbb szintén más, olvashatatlanul kitörölt három sor állott. A címlap hátára a költő irónnal felírta utasításait a szedőnek: A szedéshez. 1. NB. Minden felirat versal. Csak rendes, tiszta nyomást akarok, nem a divatos Elzevir-betűket. — aláhuzott szók: cursiv. A mottók gyémántbetűkkel, csak fél sor szélességben. (Kivéve a fő mottót elül, mely egészen keresztül jöhet.) 2. NB. A szöveg alatti jegyzeteket is hátul, a Glossarium elé szedni; a szövegben folyó számmal (1, 2, 3) jegyezve meg, hová valók. A nyomás így tisztább, rendesebb lesz, nem kell megtörni a strophákat. Ezekből hármat akarok egy lapra; de ahol ének kezdődik, csak kettőt, vagy tán egyet; s felibe az ének címe és mottója jön, ennek külön lap nem kell. A lapok felett az első , második stb. ének, folyvást nyomandó, amint fel van írva. — A strophák számai is, középre. Ezeket az utasításokat az első ének elején minden sorhoz egyenkint odairta Arany László. E példány alapján a kézirat eltéréseit az első kiadástól összeállította és közreadta Bányai Elemér múzeumi tisztviselő a Magyar Könyvszemle 1906. évi I. füzetében (7—38. lap), de nem kellő pontossággal. A Széchenyi-Könyvtár kézirattára őrzi azt a négy oldalt is (egy kétrét hajtott ívlap), amely az impurumban az első énekből hiányzik (7—26. vsz.). Jelzete Quart. Hung. 1536., nem tudni, hogyan, mikor került a Széchenyi-Könyvtárba.
History:
Voinovich Géza hagyatékából a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárába került a Toldi szerelme első fogalmazványa, amelyet
Arany
Arany János
nyomán az alábbiakban »impurum«-nak nevezünk. Ez a kézirat tartalmazza mindazon részek első fogalmazványát, amelyek 1863 decembere után keletkeztek, tehát a II. ének új versszakait a 21-től kezdve végig, az új III., IV., V., VI. éneket, a VII. helyén ezt az utalást: A 7-dik ének egy régibb dolgozat III-di (így) éneke volt — azután a teljes VIII., IX., X ., XI., és XII. éneket. Ezek az új részek (felébe hajtott ív lapokon írva) össze vannak vonva a Daliás idők Második dolgozatának tisztázott kéziratával. Az alább ismertetendő jelzésekből arra lehet következtetni, hogy az összevonás még talán magától
Arany
Arany János
tól származik.

Keletkezés:

Dátum:

Hely: Budapest
Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: elbeszélő költemény

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
  • Szövegforrás II: impurum-kézirat
  • Szövegforrás III: a Toldi szerelme tisztázott kézirata
  • Szövegforrás IV: az első, 1879-es kiadás

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia
Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás
A kiadásról:
Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Kiadás helye: Budapest
2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Arany
Arany János
nak ez a műve három változatban került többször is kiadásra: önállóan, a Toldival és Toldi estéjével együtt, valamint az összes vagy válogatott művek keretében. Az alábbiakban lehetőleg teljes jegyzéket adunk ezekről a kiadásokról a könyvészeti összeállítások és legnagyobb hazai könyvtáraink katalógusai nyomán. A jegyzék bizonytalanságait nem sikerült teljesen eloszlatnunk, mert egyes kiadások megfelelő példányaihoz lehetetlen volt hozzáférnünk. Még két körülmény nehezítette munkánkat: egyik az, hogy a T. Sz.-nek és
Arany
Arany János
összes műveinek kiadásaiban hiányzik a következetes sorszám jelzés, másik az, hogy a Franklin-Társulat, amely egyideig
Arany
Arany János
műveinek monopolizált kiadója volt, az Arany-kiadásokat rendszerint évszám jelzés nékül hozta piacra. ÖNÁLLÓAN. Toldi szerelme. Elbeszélés tizenkét énekben.
Bp
Budapest
. 1879. Nyomatta a Franklin-Társ. VIII, 392. l. Ugyanaz kettős cimlappal: Toldi. Költői elbeszélés három részben. Második rész : Toldi szerelme. A szerző kiadása.
Bp
Budapest
. 1879. Nyomatta a Franklin-Társ. VIII, 392 l. 2. kiad.
Bp
Budapest
. 1880. Ráth Mór. IX , 424 l. Ugyanez a Családi Könyvtár 9—14. III. is. Ugyanaz 3. kiad.
Bp
Budapest
. 1882. Ráth Mór. IX, 180 és 244 l. 1883-ban A. J . Összes Költeményei 3. kötetében 4. kiadásként jelezve. 1892.
Bp
Budapest
. Ráth Mór. 404. l. (A magyar nemzet családi könyvtára. 3.) 6. kiadásnak jelezve. 1897.
Bp
Budapest
. Ráth Mór. VIII. 424. l. 7. kiadásnak jelezve. Toldi szerelme. A költő által sajtó alá rendezett eredeti kiadás, időskori arcképével.
Bp
Budapest
. 1899. Ráth Mór. 423 l. 1910.
Bp
Budapest
. Franklin-Társ. 400 l. 8. kiadásként jelezve. Toldi szerelme.
Bp
Budapest
. é. n. Franklin-Társ. 343 l. Toldi szerelme. Kiadta a Kisfaludy-Társ.
Bp
Budapest
.
[szerkesztői feloldás]
1934.
. Franklin-Társ. 4 és 256 l. (Élő könyvek. Magyar Klasszikusok. 50.) Toldi szerelme.
Bp
Budapest
. (1942.) Franklin-Társ. 344 l. A TRILÓGIÁBAN. Toldi. Költői elbeszélés három részben: Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje.
Bp
Budapest
. 1884. Ráth Mór. 8r. 654 l.Megjelent dísz- és bőrkötésben is. A. J. Elbeszélő költeményei. Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje.
Bp
Budapest
. 1891. Ráth Mór. 8r. 655 l. Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje. 10. kiad.
Bp
Budapest
. 1897. Ráth, Mór. 8r. 82, 423, 85 l. (tehát a három rész külön lapszámozva.) Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje.
Bp
Budapest
. 1902. Franklin-társ. 8r. 82, 423, 85 l. Toldi-trilógia.
Bp
Budapest
.
[szerkesztői feloldás]
1924.
Franklin-Társ. 8r. 558 l. (Készült 500 számozott példányban »biblia«-papíron, Jaschik Álmos díszítő rajzaival: pergament papírkötésben és pergament bőrkötésben.) (Ezt a Jaschik Álmos által díszített kiadást a Múz. Kvt. 1925-re datálja szögletes zárójelek közt.) Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje.
Bp
Budapest
.
[szerkesztői feloldás]
1926.
Franklin-Társ. 404 lap. 8r. Ugyanaz 1927-ben is. Toldi trilógiája.
Bp
Budapest
. 1930. Franklin-Társ. 414 l. (1930. évi könyvnapi kiadvány.) Toldi-trilógia.
Bp
Budapest
. 193? Franklin-Társ. 427 l. (Muz. Kvt. egyik példánya.) Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje.
Bp
Budapest
. é. n. Franklin-Társ. 404 l. Toldi estéje:
Bp
Budapest
. 1941. Aczél Testv. 328 l. (Nemzeti Irodalmunk. 24—25.) Toldi-trilógia. A bevezetést írta Keményfi János. Jegyzetekkel ellátta Dáloky János.
Bp
Budapest
. 1941. Magyar Népművelők Társasága. 324 l. (Magyar Klasszikusok.) ÖSSZES ÉS VÁLOGATOTT KIADÁSOKBAN. Összes költeményei. 4 kötet.
Bp
Budapest
. é. n. 1880. Ráth Mór. Összes Munkái. 8 köt.
Bp
Budapest
. 1883. Ráth Mór. E kiadvány 2. kötete: Elbeszélő költemények. I. köt. Toldi. Költői elb. három részben: Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje. Összes költeményei. 4 kötetben.
Bp
Budapest
. 1891—1893. Ráth Mór. E Kiadvány 3. kötetében: Toldi szerelme. Elb. 12 énekben. 6. kiad. 1892. Ugyanez a kiadás. 4 kötetben.
Bp
Budapest
. 1895—1897. Ráth Mór. Összegyűjtött munkái. 8 kötetben.
Bp
Budapest
. 1893—1899. Ráth Mór. E kiadvány 3. kötete: Toldi szerelme. VIII, 423 lap. 1899. Ugyanaz 6 kötetben. (A fenti kiadás a VII. és VIII. köt. nélkül. E két kötet a Hátrahagyott verseket tartalmazza, tehát itt is a 3. kötetben van a Toldi szerelme.) Szintén 1899. Összes munkái. 12 kötetben.
Bp
Budapest
. Ráth Mór. E kiadvány 2. kötete: Elbeszélő költeményei: Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje. Új lenyomat. 1900. 654 l. Összes munkái.
Bp
Budapest
. é. n. Franklin-Társ. ebben a kiadásban a 2. köt.: Toldi trilógiája : Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje. 654 l. (Petrik 1901—1910 évi könyvészetében.) Összegyüjtött munkái. 8 kötetben (7 kötetbe kötve).
Bp
Budapest
. é. n. Franklin-Társ. A 2. kötet: Toldi-trilógia. 6. kiad. 654 l. (Petriknél u. o.) Művei. Új kiadás. 6 kötetben.
Bp
Budapest
. é. n. Franklin-Társ. A 2. kötetben: Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje. (Petriknél u. o.) A. J. Munkái. Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta Riedl Frigyes.
Bp
Budapest
. Franklin-Társ. (Magyar Remekírók.) 3. kötetében: Toldi . Toldi szerelme. Toldi estéje. 1903. 428 l. A. J. Munkái. Sajtó alá rend. és bev. ellátta Riedl Frigyes. (Arcképpel.) 1—6. k.
Bp
Budapest
. 1922. Franklin-Társ. A 3. kötetben: Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje. 428 l. (Magyar Remekírók. 41—43.) Adat a Magyar Könyvészet 1921—1923. c. bibliográfiából. Kiadja a M. Könyvkiadók és Könyvkereskedők Egyesülete,
Bp
Budapest
. 1924 . (Nyilvánvaló, hogy az előbbi, 1903. évi kiadást dobta újra piacra a Franklin-Társ.) Összes Munkái. (Az egységesebb elrendezést és a szöveg épségét Voinovich Géza gondozta.)
Bp
Budapest
. 1924. Franklin-Társ. 4r. 1—5 kötet. E kiadásban a 2. kötet: Elbeszélő költeményei: Az elveszett alkotmány. Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje. Daliás idők. (Első dolgozat 1849—53, Második dolgozat 1853—63.) 235 lap. Összes költői művei, 1—10 kötetben. (1—4. köt.: Kisebb költeményei. 5—10. köt.: Elbeszélő költeményei.)
Bp
Budapest
. Franklin-Társ. (5 db-ba kötve.) Emlékkiadás a költő halálának ötvenéves fordulójára. 1932. A 6—7. kötet: Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje. Összes költői művei. (Egy kötetben).
Bp
Budapest
. 1937. Franklin-Társ. 1768 l. (»Parnasszus-kiadás«)
n
Jegyzet Hibaigazítás: Sorozatunk I. kötetének 397. lapján e kiadás megjelenési éve tévesen 1932, javítandó 1937-re.
Összes költeményei. Bevezetéssel ellátta Pongrácz Elemér.
Bp
Budapest
. 1941 Aczél Testvérek kiad. 496 l. Válogatott művei. 1. köt. Toldi. Toldi szerelme. Toldi estéje. (Sajtó alá rendezte Barta János.)
Bp
Budapest
. 1952. Szépirodalmi Könyvkiadó. 510 lap. (Magyar Klasszikusok.) SZEMELVÉNYES KIADÁSOK. Toldi szerelme. Iskolai kiadás. Első-harmadik ének. A középiskola VI—VIII. osztály olvasmánya.
Bp
Budapest
. 1900. Franklin-Társ. 8r. 66 1. Szemelvények Arany János Toldi szerelme című époszából. Rendezte és bevezetéssel ellátta Moravcsik Gyula.
Bp
Budapest
. é. n. Lampel Róbert. (Magyar Könyvtár. 102—105. sz.) Toldi szerelme. Magyarázta Tettamanti Béla.
Bp
Budapest
. 1914. 66 lap. (Irodalmi Segédkönyvek. Szerk. Madzsar Gusztáv.) Arany János költői műveiből. 1. Toldi. Toldi szerelméből szemelvények. Toldi estéje. 2. Válogatott balladák. Kisebb költemények. Buda halála.
Bp
Budapest
. é. n. Franklin-Társ. (A Magyar könyvtár füzetei egyben.)
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

A művekhez tartozó jegyzetek az alábbi linken érhetőek el:
 
ELSŐ ÉNEK.  
  »Az idő akkoron szép folyással vala.«
  Illosvai.
 
  1.  
 
 
n.1
Visszanéz a magyar, sóhajtva néz vissza,
 
n.2
Te dicső hajdankor! fényes napjaidra;
 
n.3
Szomorú tallóján ősi hírnevének,
 
n.4
Hej! csak úgy böngéz már valamit — mesének.
 
n.5
Engem is a bánat megviselvén zordul,
 
n.6
Vígaszért hő lelkem a múltakba fordul;
 
n.7
Azokkal időzöm, akik másszor voltak:
 
n.8
Mit az élet megvon, megadják a holtak.
 
  2.  
 
 
n.9
Toldi jut eszembe, kiről, még ifjonta,
 
n.10
Játszi elmém könnyű énekét elmondta;
 
n.11
Egyszerű az ének, rajta semmi dísz tán,
 
n.12
De a szívből fakad melegen és tisztán.
 
n.13
Oh! ha — nem a hírért, nem a dicsőségért,
 
n.14
Nem, hogy a világnak üssek vele cégért,
 
n.15
De, hogy a dallásban lelkem átifjodnék —
 
n.16
Oh, ha még egy olyat énekelni tudnék!
 
  3.  
 
 
n.17
Ifju Lajos király atyja trónján űle,
 
n.18
Urak és leventék szolgáltak körűle;
 
n.19
Budán székelt immár, az új palotában,
 
n.20
Mely tündéri fénnyel épült mostanában.
 
n.21
Toldi a királynak volt személye mellett,
 
n.22
Ideje harcjáték- s dáridóban tellett;
 
n.23
Paizsán a cseh főt címerül mutatta,
 
n.24
Tizenegy nemesfi szolgálván alatta.
n
Jegyzet
Ilosvai
Ilosvai Selymes Péter
nál: »Urak az királynak nagy híven szolgálnak.«
 
  4.  
 
 
n.25
S már lecsöndesűlt a háborúk morajja,
 
n.26
Felvirult a béke, mint egy zöld olajfa;
 
n.27
Már pihent a bajnok maga kénye-kedvén,
 
n.28
Nehezebb időkre erőt gyűjtögetvén:
 
n.29
De Lajos kerűlte puha párnaszékét,
 
n.30
Mert az ő nagy lelke nem hagy neki békét:
 
n.31
Elmegyek, fordúlok egyet-kettőt, szóla,
 
n.32
Hiszen én vagyok az ország számadója.
 
  5.  
 
 
n.33
Senkinek se mondá, titkon útra készült,
 
n.34
Ócska dolmányt szerze, s egy ütött-kopott szűrt,
 
n.35
Rossz süveg fejében, vállain kötőfék,
 
n.36
Akkor egy otromba lóra fészkelődék :
 
n.37
Lovait kereste, mint szegény kárvallott,
 
n.38
Szedte a begyébe amit látott, hallott:
 
n.39
Merre mi panasz van: mi a népség terhe;
 
n.40
Hogy teszik a törvényt a szegény emberre.
n
Jegyzet »Böngészet Horváth-ból cím alatt kiírta: »Gyakran álruhába öltözve látogatta meg a városokat, falukat (
A. J.
Arany János
: Hát táborát, előörseit miért ne?), tudakozódék a tisztviselők felől s lepte meg azokat tiszti foglalkozásaik között.«— Az első dolgozat jeligéje előbb az álruhás királyfiról szóló ismeretes népdal két sora volt.
 
  6.  
 
 
n.41
Három nap bolyonga. Harmadnap estenden
 
n.42
Megállott egy falu végin, hogy pihenjen:
 
n.43
Gyönyörű mezőt lelt, puha bársony rétet,
 
n.44
Leszállott a lórul, gondolva, megétet.
 
n.45
A nap is lehajtá fejét nyúgalomba,
 
n.46
Piros paplanát szép orcájára vonva;
 
n.47
Hát neki hol vetnek, vajon, ágyat, hol hál?
 
n.48
Szállást kér valamely jószivű bokornál.
 
  7.  
 
 
n.49
Nagy fehér ház volt a falu szélső háza,
 
n.50
Oda ment itatni, hogy kizaboláza;
 
n.51
Nyitva volt a kapu, azaz nem is nyitva,
 
n.52
Hanem a sarkából messze kihajítva.
 
n.53
A kutyák azonban rátámadtak csúnyán,
 
n.54
De a kúton álla egy szép hajadon lyány,
 
n.55
Szólott a kutyáknak, azok szót fogadtak
 
n.56
S egyenkint morogva hátra sompolyogtak.
 
  8.  
 
 
n.57
Akkor mond a király: »Szépséges kisasszony,
 
n.58
Útas ember vagyok, szabad-e itatnom?«
 
n.59
Felelt a leányzó: »Ugyan hogyne volna,
 
n.60
Szegény ember, — hanem hova megyen már ma?
 
n.61
Jobb bizony, ha nálunk megpihen kegyelmed,
 
n.62
Holnap idejében megin’ útra kelhet.«
 
n.63
És a szép szavakhoz nézett is oly szépen,
 
n.64
Hogy repesett a szív a király mellében.
 
  9.  
 
 
n.65
De felelt az útas: »Követem személyét,
 
n.66
Ilyen úri háznál nem forogtam én még;
 
n.67
Másutt is találok valamely szállásra:
 
n.68
Úrnak úr, szegénynek szegény illő társa.«
 
n.69
Hallá ezt a gazda, és a tornác alól
 
n.70
Parancsolva-formán a beszédjébe szól:
 
n.71
»Igen hát, öcsém, de nem addig van ám az!
 
n.72
Ki itt esteledik, bizony itt is hál az.«
 
  10.  
 
 
n.73
Avval hátra inte s előjött egy szolga:
 
n.74
»Péter, a lovat kend beköti az ólba,
 
n.75
Te pedig, barátom, gyer a házba vélem,
 
n.76
Mert nem mégy el
innen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
innét
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
, engem úgy segéljen!«
 
n.77
Tetszett e magyar szív a fejedelemnek:
 
n.78
Nem is a kis házba, a nagy házba mentek;
 
n.79
Ott az asztalfőre ülteti vendégét;
 
n.80
Hasztalan szabódik, nem hágy neki békét.
 
  11.  
 
 
n.81
»Angyalom Piroskám,« a gazda kiszólal,
 
n.82
»Hoznál egy ital bort a fejér kancsóval!«
 
n.83
Megfogadta a szót, az edényt kimosta
 
n.84
S felhozá a jó bort gyönyörű Piroska.
 
n.85
»Nosza, édes lyányom, mutass emberséget,«
 
n.86
Unszolá az apja, »kínáld a vendéget.«
 
n.87
Ráköszönte a lyány, de rögtön kifordult,
 
n.88
Tüzes lett a képe, de nem a kis bortul.
n
Jegyzet Rozgonyi és a király beszélgetése, Piroska alakja
Szinnyei
Szinnyei Ferenc
t
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
Szép Ilonkájára, emlékeztette,
Weber
Weber Artúr
t Kisfaludy Károly Mátyás diák c. színművére, ebben a király szintén gondoskodik a leány férjhezadásáról.
 
  12.  
 
 
n.89
Míg Piroska dolgát végezé a konyhán,
 
n.90
Folyt a szó odabenn, az ital is folyván;
 
n.91
Mikor pedig a tál asztalra kerűle,
 
n.92
Mind a hárman helyet foglaltak körűle:
 
n.93
Legfelűl a király, oldalvást a gazda,
 
n.94
Szembe a királlyal, legalul, Piroska:
 
n.95
Hej! ha tudta volna, az útas ki légyen,
 
n.96
Vacsorája miatt megölné a szégyen.
 
  13.  
 
 
n.97
Pedig volt, amennyi szemnek, szájnak kellett:
 
n.98
Szép fejes saláta, kövér bárány mellett:
 
n.99
Jó lepény, turóval; eper és cseresznye;
 
n.100
Lépes méz a kasbul frissiben lemetszve,
 
n.101
Tiszta mint az arany, illatos, mert rajta
 
n.102
Kedvesen megérzett a virág zamatja;
 
n.103
Hozzá a jeles bor, érmelléki fajta,
 
n.104
S a szép lyány mosolygó, piros ábrázatja.
 
  14.  
 
 
n.105
Mindez a királynak tetszett igen nagyon,
 
n.106
Kicsi kéne hozzá, hogy magán kiadjon,
 
n.107
Úgy kinyilt a szíve, oly nehéz volt néki,
 
n.108
Hogy magát egészen mért nem öntheté ki.
 
n.109
Lelkéről a titok — ez a lenge fátyol —
 
n.110
Mint az árnyék, majd-majd ellebben magátol;
 
n.111
De meg' arra gondol: hátha megijednek?
 
n.112
Mért szakassza
végit
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
végit
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
ennek a jó kedvnek?
 
  15.  
 
 
n.113
»Ejnye öcsém, azt se kérded, kinek hínak :
 
n.114
Ha hallottad hírét a vén Rozgonyinak . . .«
 
n.115
Szóla most a gazda: »Pedig úgy illenék,
 
n.116
Hogy már most egymásra kancsót ürítenénk,
 
n.117
Más egészségeért, a magunk javáért,
 
n.118
Új barátságunknak állandó voltáért,
 
n.119
Hazáért, királyért . . . hanem még egy hia:
 
n.120
Becsületes neved, édes atyámfia?«
n
Jegyzet A
Rozgonyi
Rozgonyi László
nevet
Arany
Arany János
a legelsők közt írta ki
Budai
Budai Ferenc
ból: »
R. László
Rozgonyi László
elkísérte
Lajos
Nagy Lajos
t Nápolyba, ahol mikép viselte magát, onnan gondolhatni, hogy Aversa vár alatt kelt levelében a király neki ius gladiit adott, 1305-ben.« — A
Rozgonyi
Rozgonyi László
névvel többször találkozott olvasmányaiban, Az egri leányban, V. Lászlóban, a ballada Rozgonyinéjáva. A T. Sz. Rozgonyija ott volt a rozgonyi csatában (L. V. én., 11.).
 
  16.  
 
 
n.121
Válaszolt az útas: »Éltesse az isten!
 
n.122
A Rozgonyi urak híres urak itten,
 
n.123
Gazdagok, vitézek, amint hébe-hóba
 
n.124
Emlegetni hallám, gyermekségem óta.
 
n.125
Makkos erdejök nagy: faluik, pusztáik,
 
n.126
Ménes-gulyabeli és sertés marháik; —
 
n.127
Hogy-hogy nagy jó uram épen azok féle!
 
n.128
Tartsa meg az isten, háza örömére
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
Tartsa meg az Isten a
[törölt]
« háza népit véle »
n
Jegyzet jav. : irónnal és ny.:
háza örömére
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
  17.  
 
 
n.129
Ráivék, azután ilyen mesét mondott
 
n.130
(Melyet ivás közben hirtelen kigondolt):
 
n.131
»Jaj, biz én nem igen dicsekszem nevemmel,
 
n.132
Szegény fiú vagyok, noha nemes-ember.
 
n.133
Nagyon megromlottam; valamely zsiványok
 
n.134
Három új hámomat üresen hagyának,
 
n.135
Ki miatt
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Amiatt »
Ki miatt
Beszúrás
n
Jegyzet (irónnal)
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
szántatlan, vetetlen maradtam;
 
n.136
Nagy földet bejárék, de rá nem akadtam.
 
  18.  
 
 
n.137
»Különben Apáti volna lakóhelyem,
 
n.138
S mikor otthon vagyok, Csuta György a nevem;
 
n.139
Csuta most, de apám azt vítatta holtig,
 
n.140
(Hamis bor, az ember nyelve, hogy' megoldik!)
 
n.141
Azt vítatta, mondom, szegény jámbor öreg,
 
n.142
Hogy a nemzetségünk Árpád vérbül ered
 
n.143
Lyányágon. S neheztelt, hogy nem hitte senki,
 
n.144
. . .Lánchordtát, nagy uram, hát ne nevessen ki«
n
Jegyzet Csuta György tréfás dicsekvése, hogy Árpád-vérből való, nem üres szó :
Lajos
Nagy Lajos
V. István leányának, Máriának, dédunokája volt. (
Szinnyei
Szinnyei Ferenc
, I.)
 
  19.  
 
 
n.145
Felelt Rozgonyi úr: »Mondasz, hé, valamit:
 
n.146
Régóta vizsgálom képed vonásait:
 
n.147
Szemed járásából mindjárt kiláttam azt,
 
n.148
Hogy, ha nem vagy is úr, nem vagy bukó paraszt.
 
n.149
Ki tudja? ki merne hitet mondani rá?
 
n.150
Hol fel a talpával a kerék, hol alá;
 
n.151
Bocskor a lábán ma sok régi nemesnek:
 
n.152
Megjárod bizony, ha még királynak tesznek!«
 
  20.  
 
 
n.153
Jót nevettek rajta mint valami tréfán;
 
n.154
Mosolygós arcával távozott a szép lyány;
 
n.155
Csuta György pedig szólt (már csak így nevezem):
 
n.156
»Hm! királynak? engem? nehezen, nehezen . . .
 
n.157
De, négy szem közt mondva, bizony a mostani
 
n.158
Királyra is tudnánk sok hibát mondani —«
 
n.159
»Mit!« kiált Rozgonyi: »öcsém uram, hallja! . . .«
 
n.160
S rácsapott öklével a kemény asztalra.
 
  21.  
 
 
n.161
Nevetett a király: »No, no, édes uram . . .
 
n.162
Hanem, szó ami szó, gyönyörű lyánya van:
 
n.163
Milyen a járása, termete, milliom!
 
n.164
Csak úgy libeg-lobog, mint egy szál liliom.«
 
n.165
Ránézett a gazda, úgy kételkedőleg,
 
n.166
Hogy minek gondolja: tán leánynézőnek?
 
n.167
Miután a szemét az nem sütötte le,
 
n.168
Sohajtván egy nagyot, ily szókkal felele:
 
  22.  
 
 
n.169
»Haj!« elkezdi »mondjam? ne mondjam? mi haszna:
 
n.170
Minden embernek van baja meg panassza,
 
n.171
S én az én bajomat meg nem gyógyíthatom:
 
n.172
Nekem ez az egy lyány örömem, bánatom.
 
n.173
Örömem szépsége, örömem jósága,
 
n.174
Ő lelkemnek lelke, szemem szép világa,
 
n.175
Házam drága kincse, kertem gyöngyvirága:
 
n.176
De mégis hiába: hej! mégis hiába.«
 
  23.  
 
 
n.177
Itt megálla kissé, szemeit törölvén.
 
n.178
»Rajtam ugyan bételt: új király, új törvény:
 
n.179
Most fiágra szóló apárul-maradtat,
 
n.180
Kinek fia nincsen, lyányára nem hagyhat.
 
n.181
Ez az én keservem, ez az én bánatom.
 
n.182
Renyhe fog civódni sok szép birtokomon
 
n.183
Idegen rokonság, kinek életemben
 
n.184
Egy pohár borát, egy jó szavát nem vettem.«
n
Jegyzet
Lajos
Nagy Lajos
csakugyan hozott ilyen törvényt, 1351-ben (
Szinnyei
Szinnyei Ferenc
I.) a családok érdekében, hogy a fiúörökös nélkül elhaló nemesek el ne idegeníthessék birtokaikat egyházaknak, mint Szt. István korában, vagy másoknak ne hagyhassák, miután »e jószágoknak oldalágú rokonaikra kell szállaniok.« (
Szalay
Szalay László
, II. köt., 204. 1.)
 
  24.  
 
 
n.185
Neki szomorodott rajta egy kicsínyég,
 
n.186
Szomorúbb is volna, hogyha rá nem innék
 
n.187
És ha nem biztatná akivel beszélget,
 
n.188
Jó tanácsot adván és jó reménységet.
 
n.189
De Lajos elkezdi, gondolkozás után:
 
n.190
»Volt-e már e végett, nagy jó uram, Budán?«
 
n.191
Fejét rázta, hogy nem; igazán nem is volt,
 
n.192
Azt se tudta, hogy mért kérdi Lajos e szót.
 
  25.  
 
 
n.193
Hogy pedig a király min gondolkozott el,
 
n.194
S mire céloz ilyen kérdő felelettel,
 
n.195
Megmondom : azalatt esze Budán jára,
 
n.196
Hű emlékezetben derék Toldijára.
 
n.197
Mint arany vetéllő, gondolatja jött, ment,
 
n.198
Toldiról meg vissza Piroskára röppent,
 
n.199
Őket arany szállal szőtte, fonta össze,
 
n.200
S a lelke mosolygott: milyen egy pár lessze!
 
  26.  
 
 
n.201
»No hát«, monda ismét, »fogadja tanácsom,
 
n.202
Menjen a királyhoz, kérje meg alásson:
 
n.203
Uram fejedelmem, én ez meg ez vagyok,
 
n.204
Felségedhez ebben meg ebben fáradok,
 
n.205
Nevezet szerint, hogy van nekem egy lyányom,
 
n.206
De fiam nincs, kire a birtokom szálljon:
 
n.207
Tegye azt felséged mintha fiú volna,
 
n.208
Írja örökségem kedves leányomra.«
n
Jegyzet Fiúsításról
Arany
Arany János
már 1848-ban olvasott, Losonczi István történetében,
Tinódi
Tinódi Lantos Sebestyén
nál: »Király minden várait engedé leányinak.«
Arany
Arany János
feldolgozásában 316. sor. Szilágyi István hiteles történeti példát keresett rá (levele 1850. dec. végén), s nem nyugodott, míg ki nem derítette, hogy
Lajos
Nagy Lajos
előtt az ország szokásos törvénye leány-fiúsítást nem ismert, de talált esetet, kettőt is, mikor »a magát törvényfelett állónak tartott erélyes király«, »az ország erészbeni ellenkező szokását félretéve«, leányt fi-örökössé tett. (Levele 1851. júl. 5.) »Szerfelett örülök, hogy a törvénytelenséget őnagysága nem csak
Arany
Arany János
Toldijában s érte teszi.« Budai Ferencnél Vargha Ilonka rátalált, hogy II. Lajos egy Rozgonyi István birtokait leányára szállította, szerinte innen vette
Arany
Arany János
a Rozgonyi nevet. ( Arany Rozgonyi Piroskájának keletkezéséről.Beőthy Emlékkönyv, 350. 1.) Szemkő Aladár szintén
Budai
Budai Ferenc
nál egy másik példára talált: II. Lajos Rozgonyi István leányára, Ecsedi Báthory András feleségére szállította apja birtokait.
 
  27.  
 
 
n.209
»De mivel a király még fiatal szintén,
 
n.210
(Nem hiszem idősebb egy nappal is, mint én)
 
n.211
Torna-bajvivásnak, hallom, kedvelője:
 
n.212
Mondok egy okos szót: kettő lesz belőle:
 
n.213
Kérőjét nagy uram ne csak ingyen kérje:
 
n.214
Harci játékot tart (módja van) igérje,
 
n.215
És hogy szép Piroskát a győzőnek adja:
 
n.216
Így aztán, remélem, lesz is foganatja
 
  28.  
 
 
n.217
Megörült a gazda: »
Héj
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
impurum-kézirat
az első, 1879-es kiadás
 
Héj
*
Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
 
, be áldott szó ez!
 
n.218
Hogy ne tenném meg, ha tudnám, hogy való lesz!
 
n.219
Beh nem válogatnék gazdag vőlegénybe’ !
 
n.220
Lenne itt elég, mit aprítni a téjbe.
 
n.221
Öcsém, öcsém: akkor én csak embert néznék,
 
n.222
Nem kéne egyéb, mint személyes vitézség:
 
n.223
Ki mindet legyőzné vitézi játékon,
 
n.224
Annak adnám díjul kedves ajándékom.«
 
  29.  
 
 
n.225
Ragyogott a szeme, az orcája égett,
 
n.226
Mintha így biztatta volna a vendéget:
 
n.227
»No fiú, ha tetszik a Rozgonyi lyánya,
 
n.228
Állj elő, mutasd meg, hogy te sem vagy gyáva.«
 
n.229
Pedig annak más volt, lám mondom, eszében,
 
n.230
Tündökölt már szíve boldog szerelmében:
 
n.231
De mint földön a nap tükröz új napokat,
 
n.232
Úgy ohajt a boldog látni boldogokat.
 
  30.  
 
 
n.233
Még egy jó darabig fenn beszéltek erről,
 
n.234
Azután egyébről, azután mindenről,
 
n.235
Azután késő lett, a király is bágyadt
 
n.236
S megveté Piroska a drágaszép ágyat.
 
n.237
Apjának, magának ott az első házban,
 
n.238
Vendégnek külön,
a benyiló
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
a benyiló
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
szobában:
 
n.239
Cifrát, mennyezetest, négy oszlopon állót,
 
n.240
Kétfelé hajtván a selyem szunyoghálót.
 
  31.  
 
 
n.241
Mielőtt azonban a dagadó párnák
 
n.242
A király szemeit nyugalomra zárnák,
 
n.243
Mielőtt az ágyba fekünnék, mely tiszta
 
n.244
Színével, szagával édesdeden hívta:
 
n.245
Pergamen levelet vőn ki tarsolyábul,
 
n.246
Megirá, pecsétet is nyomott rá hátul,
 
n.247
Kis gyürű pecsétet egy darab viaszra,
 
n.248
De azért csak annyi volt annak a haszna.
 
  32.  
 
 
n.249
Mert midőn a király hajnal hasadtával
 
n.250
Fölkele, hogy számot vessen a gazdával,
 
n.251
(Nehéz számadás volt, nehezen lett vége:
 
n.252
Telhetetlen volt a gazda szívessége);
 
n.253
Mikor elbucsúzott, kétszer, háromszor is,
 
n.254
És utána néztek, míg elűlt a por is:
 
n.255
Vánkos alatt a lyány ezt az írást lelvén,
 
n.256
Olvasá, de a szó fennakadt a nyelvén:
 
  33.  
 
 
n.257
»Rozgonyi Piroska, Rozgonyi Pál lyánya,
 
n.258
Fiú gyanánt lészen apja vagyonába' —
 
n.259
Egyetlen örökös, ura mindenének,
 
n.260
Dísze, fenntartója a Rozgonyi névnek
 
n.261
Harci játékot tart piros pünkösd napján,
 
n.262
S ki legbajnokabb lesz, azé legyen a lyány.
 
n.263
Mert ezt így helyesnek, jónak így találja
 
n.264
LAJOS, Magyarország mostani királya.«
n
Jegyzet 33. után a lap szélén:
Eddig 1850. A többi (kivéve az utolsó versszakot) későbbi betoldás.
Beszúrás
 
  34.  
 
 
n.265
»Ki legbajnokabb lesz!« — Hogy e szóhoz ére,
 
n.266
Meg
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Fel »
Meg
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
hajnallott arcán szép Piroska vére:
 
n.267
Szeget ütött a szó, nem mondom fejébe:
 
n.268
Nyilalló örömmel
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
nyilalló gyönyörrel
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
szíve közepébe.
 
n.269
Szűk lett neki a ház, alacsony padlása:
 
n.270
Ki, ki a szabadra, hogy az eget lássa!
 
n.271
Virágit a kertben locsolnia meg kell
 
n.272
Apja váltig mondja: harmatos a reggel.
 
  35.  
 
 
n.273
Virágai mellett — mit neki virágok!
 
n.274
Elsuhan, ellebben,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Elszaladt »
Elsuhant, ellebbent,
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
le sem is néz rájok,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
az első, 1879-es kiadás
 
nem is néze rájok
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
[törölt]
« nem is néz reájok »
le sem is néz rájok
Beszúrás
*
Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
 
 
n.275
Végig a nagy kerten, a gyümölcsös lankán,
 
n.276
Le a Tisza partra cél nekűl bolyongván.
 
n.277
Akkor vált meg a nap csókkal a mezőtül,
 
n.278
Akkor
ébredt a víz
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« gyult a mély víz »
ébredt a víz
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
szerelme tüzétül;
 
n.279
Közepette széles, fényes égnek, habnak,
 
n.280
Látszott a nagy puszta keskeny zöld szalagnak.
 
  36.  
 
 
n.281
Megállítá a lyányt vízi képe-mása;
 
n.282
Tágult a szabadban szíve szorulása,
 
n.283
Könny eredt szeméből, s a ragyogó cseppek
 
n.284
Testvér harmat gyöngyök közzé elegyedtek.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Testvér gyöngyök közé a fűre peregtek »
Testvér harmat gyöngyök közzé elegyedtek
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.285
Nagy lélekzetet vőn, könnyűlt szíve azzal,
 
n.286
Tele szívta keblét fűszeres tavasszal;
 
n.287
Gilice búgása hallatszott megette,
 
n.288
S enyelgésit párja édesen nevette.
 
  37.  
 
 
n.289
Hallgatván madárra, nézve tűnő habra,
 
n.290
Mindcsak egyre gondolt: a legbajnokabbra.
 
n.291
Egyszer látta Toldit, nagy vitézi tornán,
 
n.292
Azóta felejti,
hosszú idők
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
impurum-kézirat
az első, 1879-es kiadás
 
hosszú idők
n
Jegyzet a lap szélén, irónnal:
havak, évek
Beszúrás
*
Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
 
sorján;
 
n.293
Pillanatra látta,
évekig
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
impurum-kézirat
az első, 1879-es kiadás
 
évekig
[törölt]
«
n
Jegyzet jav.: irónnal:
hosszasan
Beszúrás
»
n
Jegyzet (áthúzva)
*
Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
 
feledte,
 
n.294
De a sok felejtést mind hiába tette:
 
n.295
Mert csak a reménynek egy
sugára
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
n
Jegyzet 7–8. versszak: előbb kitörölve, a lapszélén újra. Eltérések:
[törölt]
« szikrája »
sugára
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
kellett,
 
n.296
S az egyszer látott kép újra eleven lett
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
Lángra gyujtani az elnyomott szerelmet
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
.
n
Jegyzet A 37. vsz után a 39. három sorát írta le a költő, majd kihúzta. Ebben eltérés:
 
  De a legszebb rózsa mellett
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« mellett »
[törölt]
«
mögött
Beszúrás
»
mellett
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
is van tüske:
  »Fog-e víni értem (gondolá) a büszke?
  Az, kiért a lyányok hiába epednek?
 
Ezután a 38. kétszer ujrakezdve s kitörölve. Változatok:
 
  38.  
 
 
n.297
Ott lebeg előtte, vízben, égen, napban,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Toldit ő a vizben, Toldit ő a napban, »
[törölt]
«
Ott lebeg előtte, vízben, égen, napban,
Beszúrás
»
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.298
Bár mi tárgyra néz is: Toldi képe abban;
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Toldit látja mindig, minden pillanatban »
[törölt]
«
Valamerre fordul, minden pillanatban
Beszúrás
»
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.299
Még szemét behúnyva is foly az igézet,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Ha szemét behunyja »
[törölt]
«
Még szemét behúnyva is foly az igézet,
Beszúrás
»
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.300
Mint ha ki valamit erősen megnézett.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Mint ha ki valamit erősen megnézett. »
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.301
Oh, sziv édes álma, ha nem álom volnál!
 
n.302
Perc, rövid muló perc, soha el nem múlnál!
 
n.303
Rózsa mindig nyilnál, el sem is virulnál!
 
n.304
Szerelem, szerelem, jaj be áldott volnál!
 
  39.  
 
 
n.305
De a legszebb rózsa mellett is van tüske:
 
n.306
»Fog-e
víni értem
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« értem víni »
víni értem
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
(gondolá) a büszke?
 
n.307
Az, kiért a lyányok hiába epednek?
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Fog-e víni értem akiért hiában »
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.308
Az, kiért a lyányszív hiába reped meg?
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Annyi szív eseng már széles e hazában? »
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.309
Minden szem kiséri, mint virág a napot,
 
n.310
De ő a virág közt csak lovával tápod,
 
n.311
Vagy, mint nap az égen a napraforgókkal,
 
n.312
Egy csöppet se gondol szegény leányzókkal.«
n
Jegyzet A vsz. szövege a lapszélen is megvan, erősen áthúzva. A kibetűzhető részben eltérés nincs.
 
  40.  
 
 
n.313
Fölösleges volna hosszan elbeszélnem,
 
n.314
Mennyit töprenkedtek azon a levélen,
 
n.315
A levélen is, de hát még az iróján!
 
n.316
S mennyi mindent gondolt a szép eladó lyány.
 
n.317
A pünkösd azonban már nem vala távol,
 
n.318
El-elmúlt egy-egy nap isten jóvoltából;
 
n.319
Nehezen is várták, készűltek is nagyon —
 
n.320
Majd meglátjuk, de most egykicsit elhagyom.
 
 
 
ELSŐ ÉNEK.  
  »Az idő akkoron szép folyással vala.«
  Illosvai.
 
  1.  
 
 
n.1
Visszanéz a magyar, sóhajtva néz vissza,
 
n.2
Te dicső hajdankor! fényes napjaidra;
 
n.3
Szomorú tallóján ősi hírnevének,
 
n.4
Hej! csak úgy böngéz már valamit — mesének.
 
n.5
Engem is a bánat megviselvén zordul,
 
n.6
Vígaszért hő lelkem a múltakba fordul;
 
n.7
Azokkal időzöm, akik másszor voltak:
 
n.8
Mit az élet megvon, megadják a holtak.
 
  2.  
 
 
n.9
Toldi jut eszembe, kiről, még ifjonta,
 
n.10
Játszi elmém könnyű énekét elmondta;
 
n.11
Egyszerű az ének, rajta semmi dísz tán,
 
n.12
De a szívből fakad melegen és tisztán.
 
n.13
Oh! ha — nem a hírért, nem a dicsőségért,
 
n.14
Nem, hogy a világnak üssek vele cégért,
 
n.15
De, hogy a dallásban lelkem átifjodnék —
 
n.16
Oh, ha még egy olyat énekelni tudnék!
 
  3.  
 
 
n.17
Ifju Lajos király atyja trónján űle,
 
n.18
Urak és leventék szolgáltak körűle;
 
n.19
Budán székelt immár, az új palotában,
 
n.20
Mely tündéri fénnyel épült mostanában.
 
n.21
Toldi a királynak volt személye mellett,
 
n.22
Ideje harcjáték- s dáridóban tellett;
 
n.23
Paizsán a cseh főt címerül mutatta,
 
n.24
Tizenegy nemesfi szolgálván alatta.
n
Jegyzet
Ilosvai
Ilosvai Selymes Péter
nál: »Urak az királynak nagy híven szolgálnak.«
 
  4.  
 
 
n.25
S már lecsöndesűlt a háborúk morajja,
 
n.26
Felvirult a béke, mint egy zöld olajfa;
 
n.27
Már pihent a bajnok maga kénye-kedvén,
 
n.28
Nehezebb időkre erőt gyűjtögetvén:
 
n.29
De Lajos kerűlte puha párnaszékét,
 
n.30
Mert az ő nagy lelke nem hagy neki békét:
 
n.31
Elmegyek, fordúlok egyet-kettőt, szóla,
 
n.32
Hiszen én vagyok az ország számadója.
 
  5.  
 
 
n.33
Senkinek se mondá, titkon útra készült,
 
n.34
Ócska dolmányt szerze, s egy ütött-kopott szűrt,
 
n.35
Rossz süveg fejében, vállain kötőfék,
 
n.36
Akkor egy otromba lóra fészkelődék :
 
n.37
Lovait kereste, mint szegény kárvallott,
 
n.38
Szedte a begyébe amit látott, hallott:
 
n.39
Merre mi panasz van: mi a népség terhe;
 
n.40
Hogy teszik a törvényt a szegény emberre.
n
Jegyzet »Böngészet Horváth-ból cím alatt kiírta: »Gyakran álruhába öltözve látogatta meg a városokat, falukat (
A. J.
Arany János
: Hát táborát, előörseit miért ne?), tudakozódék a tisztviselők felől s lepte meg azokat tiszti foglalkozásaik között.«— Az első dolgozat jeligéje előbb az álruhás királyfiról szóló ismeretes népdal két sora volt.
 
  6.  
 
 
n.41
Három nap bolyonga. Harmadnap estenden
 
n.42
Megállott egy falu végin, hogy pihenjen:
 
n.43
Gyönyörű mezőt lelt, puha bársony rétet,
 
n.44
Leszállott a lórul, gondolva, megétet.
 
n.45
A nap is lehajtá fejét nyúgalomba,
 
n.46
Piros paplanát szép orcájára vonva;
 
n.47
Hát neki hol vetnek, vajon, ágyat, hol hál?
 
n.48
Szállást kér valamely jószivű bokornál.
 
  7.  
 
 
n.49
Nagy fehér ház volt a falu szélső háza,
 
n.50
Oda ment itatni, hogy kizaboláza;
 
n.51
Nyitva volt a kapu, azaz nem is nyitva,
 
n.52
Hanem a sarkából messze kihajítva.
 
n.53
A kutyák azonban rátámadtak csúnyán,
 
n.54
De a kúton álla egy szép hajadon lyány,
 
n.55
Szólott a kutyáknak, azok szót fogadtak
 
n.56
S egyenkint morogva hátra sompolyogtak.
 
  8.  
 
 
n.57
Akkor mond a király: »Szépséges kisasszony,
 
n.58
Útas ember vagyok, szabad-e itatnom?«
 
n.59
Felelt a leányzó: »Ugyan hogyne volna,
 
n.60
Szegény ember, — hanem hova megyen már ma?
 
n.61
Jobb bizony, ha nálunk megpihen kegyelmed,
 
n.62
Holnap idejében megin’ útra kelhet.«
 
n.63
És a szép szavakhoz nézett is oly szépen,
 
n.64
Hogy repesett a szív a király mellében.
 
  9.  
 
 
n.65
De felelt az útas: »Követem személyét,
 
n.66
Ilyen úri háznál nem forogtam én még;
 
n.67
Másutt is találok valamely szállásra:
 
n.68
Úrnak úr, szegénynek szegény illő társa.«
 
n.69
Hallá ezt a gazda, és a tornác alól
 
n.70
Parancsolva-formán a beszédjébe szól:
 
n.71
»Igen hát, öcsém, de nem addig van ám az!
 
n.72
Ki itt esteledik, bizony itt is hál az.«
 
  10.  
 
 
n.73
Avval hátra inte s előjött egy szolga:
 
n.74
»Péter, a lovat kend beköti az ólba,
 
n.75
Te pedig, barátom, gyer a házba vélem,
 
n.76
Mert nem mégy el
innen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
innét
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
, engem úgy segéljen!«
 
n.77
Tetszett e magyar szív a fejedelemnek:
 
n.78
Nem is a kis házba, a nagy házba mentek;
 
n.79
Ott az asztalfőre ülteti vendégét;
 
n.80
Hasztalan szabódik, nem hágy neki békét.
 
  11.  
 
 
n.81
»Angyalom Piroskám,« a gazda kiszólal,
 
n.82
»Hoznál egy ital bort a fejér kancsóval!«
 
n.83
Megfogadta a szót, az edényt kimosta
 
n.84
S felhozá a jó bort gyönyörű Piroska.
 
n.85
»Nosza, édes lyányom, mutass emberséget,«
 
n.86
Unszolá az apja, »kínáld a vendéget.«
 
n.87
Ráköszönte a lyány, de rögtön kifordult,
 
n.88
Tüzes lett a képe, de nem a kis bortul.
n
Jegyzet Rozgonyi és a király beszélgetése, Piroska alakja
Szinnyei
Szinnyei Ferenc
t
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
Szép Ilonkájára, emlékeztette,
Weber
Weber Artúr
t Kisfaludy Károly Mátyás diák c. színművére, ebben a király szintén gondoskodik a leány férjhezadásáról.
 
  12.  
 
 
n.89
Míg Piroska dolgát végezé a konyhán,
 
n.90
Folyt a szó odabenn, az ital is folyván;
 
n.91
Mikor pedig a tál asztalra kerűle,
 
n.92
Mind a hárman helyet foglaltak körűle:
 
n.93
Legfelűl a király, oldalvást a gazda,
 
n.94
Szembe a királlyal, legalul, Piroska:
 
n.95
Hej! ha tudta volna, az útas ki légyen,
 
n.96
Vacsorája miatt megölné a szégyen.
 
  13.  
 
 
n.97
Pedig volt, amennyi szemnek, szájnak kellett:
 
n.98
Szép fejes saláta, kövér bárány mellett:
 
n.99
Jó lepény, turóval; eper és cseresznye;
 
n.100
Lépes méz a kasbul frissiben lemetszve,
 
n.101
Tiszta mint az arany, illatos, mert rajta
 
n.102
Kedvesen megérzett a virág zamatja;
 
n.103
Hozzá a jeles bor, érmelléki fajta,
 
n.104
S a szép lyány mosolygó, piros ábrázatja.
 
  14.  
 
 
n.105
Mindez a királynak tetszett igen nagyon,
 
n.106
Kicsi kéne hozzá, hogy magán kiadjon,
 
n.107
Úgy kinyilt a szíve, oly nehéz volt néki,
 
n.108
Hogy magát egészen mért nem öntheté ki.
 
n.109
Lelkéről a titok — ez a lenge fátyol —
 
n.110
Mint az árnyék, majd-majd ellebben magátol;
 
n.111
De meg' arra gondol: hátha megijednek?
 
n.112
Mért szakassza
végit
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
végit
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
ennek a jó kedvnek?
 
  15.  
 
 
n.113
»Ejnye öcsém, azt se kérded, kinek hínak :
 
n.114
Ha hallottad hírét a vén Rozgonyinak . . .«
 
n.115
Szóla most a gazda: »Pedig úgy illenék,
 
n.116
Hogy már most egymásra kancsót ürítenénk,
 
n.117
Más egészségeért, a magunk javáért,
 
n.118
Új barátságunknak állandó voltáért,
 
n.119
Hazáért, királyért . . . hanem még egy hia:
 
n.120
Becsületes neved, édes atyámfia?«
n
Jegyzet A
Rozgonyi
Rozgonyi László
nevet
Arany
Arany János
a legelsők közt írta ki
Budai
Budai Ferenc
ból: »
R. László
Rozgonyi László
elkísérte
Lajos
Nagy Lajos
t Nápolyba, ahol mikép viselte magát, onnan gondolhatni, hogy Aversa vár alatt kelt levelében a király neki ius gladiit adott, 1305-ben.« — A
Rozgonyi
Rozgonyi László
névvel többször találkozott olvasmányaiban, Az egri leányban, V. Lászlóban, a ballada Rozgonyinéjáva. A T. Sz. Rozgonyija ott volt a rozgonyi csatában (L. V. én., 11.).
 
  16.  
 
 
n.121
Válaszolt az útas: »Éltesse az isten!
 
n.122
A Rozgonyi urak híres urak itten,
 
n.123
Gazdagok, vitézek, amint hébe-hóba
 
n.124
Emlegetni hallám, gyermekségem óta.
 
n.125
Makkos erdejök nagy: faluik, pusztáik,
 
n.126
Ménes-gulyabeli és sertés marháik; —
 
n.127
Hogy-hogy nagy jó uram épen azok féle!
 
n.128
Tartsa meg az isten, háza örömére
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
Tartsa meg az Isten a
[törölt]
« háza népit véle »
n
Jegyzet jav. : irónnal és ny.:
háza örömére
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
  17.  
 
 
n.129
Ráivék, azután ilyen mesét mondott
 
n.130
(Melyet ivás közben hirtelen kigondolt):
 
n.131
»Jaj, biz én nem igen dicsekszem nevemmel,
 
n.132
Szegény fiú vagyok, noha nemes-ember.
 
n.133
Nagyon megromlottam; valamely zsiványok
 
n.134
Három új hámomat üresen hagyának,
 
n.135
Ki miatt
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Amiatt »
Ki miatt
Beszúrás
n
Jegyzet (irónnal)
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
szántatlan, vetetlen maradtam;
 
n.136
Nagy földet bejárék, de rá nem akadtam.
 
  18.  
 
 
n.137
»Különben Apáti volna lakóhelyem,
 
n.138
S mikor otthon vagyok, Csuta György a nevem;
 
n.139
Csuta most, de apám azt vítatta holtig,
 
n.140
(Hamis bor, az ember nyelve, hogy' megoldik!)
 
n.141
Azt vítatta, mondom, szegény jámbor öreg,
 
n.142
Hogy a nemzetségünk Árpád vérbül ered
 
n.143
Lyányágon. S neheztelt, hogy nem hitte senki,
 
n.144
. . .Lánchordtát, nagy uram, hát ne nevessen ki«
n
Jegyzet Csuta György tréfás dicsekvése, hogy Árpád-vérből való, nem üres szó :
Lajos
Nagy Lajos
V. István leányának, Máriának, dédunokája volt. (
Szinnyei
Szinnyei Ferenc
, I.)
 
  19.  
 
 
n.145
Felelt Rozgonyi úr: »Mondasz, hé, valamit:
 
n.146
Régóta vizsgálom képed vonásait:
 
n.147
Szemed járásából mindjárt kiláttam azt,
 
n.148
Hogy, ha nem vagy is úr, nem vagy bukó paraszt.
 
n.149
Ki tudja? ki merne hitet mondani rá?
 
n.150
Hol fel a talpával a kerék, hol alá;
 
n.151
Bocskor a lábán ma sok régi nemesnek:
 
n.152
Megjárod bizony, ha még királynak tesznek!«
 
  20.  
 
 
n.153
Jót nevettek rajta mint valami tréfán;
 
n.154
Mosolygós arcával távozott a szép lyány;
 
n.155
Csuta György pedig szólt (már csak így nevezem):
 
n.156
»Hm! királynak? engem? nehezen, nehezen . . .
 
n.157
De, négy szem közt mondva, bizony a mostani
 
n.158
Királyra is tudnánk sok hibát mondani —«
 
n.159
»Mit!« kiált Rozgonyi: »öcsém uram, hallja! . . .«
 
n.160
S rácsapott öklével a kemény asztalra.
 
  21.  
 
 
n.161
Nevetett a király: »No, no, édes uram . . .
 
n.162
Hanem, szó ami szó, gyönyörű lyánya van:
 
n.163
Milyen a járása, termete, milliom!
 
n.164
Csak úgy libeg-lobog, mint egy szál liliom.«
 
n.165
Ránézett a gazda, úgy kételkedőleg,
 
n.166
Hogy minek gondolja: tán leánynézőnek?
 
n.167
Miután a szemét az nem sütötte le,
 
n.168
Sohajtván egy nagyot, ily szókkal felele:
 
  22.  
 
 
n.169
»Haj!« elkezdi »mondjam? ne mondjam? mi haszna:
 
n.170
Minden embernek van baja meg panassza,
 
n.171
S én az én bajomat meg nem gyógyíthatom:
 
n.172
Nekem ez az egy lyány örömem, bánatom.
 
n.173
Örömem szépsége, örömem jósága,
 
n.174
Ő lelkemnek lelke, szemem szép világa,
 
n.175
Házam drága kincse, kertem gyöngyvirága:
 
n.176
De mégis hiába: hej! mégis hiába.«
 
  23.  
 
 
n.177
Itt megálla kissé, szemeit törölvén.
 
n.178
»Rajtam ugyan bételt: új király, új törvény:
 
n.179
Most fiágra szóló apárul-maradtat,
 
n.180
Kinek fia nincsen, lyányára nem hagyhat.
 
n.181
Ez az én keservem, ez az én bánatom.
 
n.182
Renyhe fog civódni sok szép birtokomon
 
n.183
Idegen rokonság, kinek életemben
 
n.184
Egy pohár borát, egy jó szavát nem vettem.«
n
Jegyzet
Lajos
Nagy Lajos
csakugyan hozott ilyen törvényt, 1351-ben (
Szinnyei
Szinnyei Ferenc
I.) a családok érdekében, hogy a fiúörökös nélkül elhaló nemesek el ne idegeníthessék birtokaikat egyházaknak, mint Szt. István korában, vagy másoknak ne hagyhassák, miután »e jószágoknak oldalágú rokonaikra kell szállaniok.« (
Szalay
Szalay László
, II. köt., 204. 1.)
 
  24.  
 
 
n.185
Neki szomorodott rajta egy kicsínyég,
 
n.186
Szomorúbb is volna, hogyha rá nem innék
 
n.187
És ha nem biztatná akivel beszélget,
 
n.188
Jó tanácsot adván és jó reménységet.
 
n.189
De Lajos elkezdi, gondolkozás után:
 
n.190
»Volt-e már e végett, nagy jó uram, Budán?«
 
n.191
Fejét rázta, hogy nem; igazán nem is volt,
 
n.192
Azt se tudta, hogy mért kérdi Lajos e szót.
 
  25.  
 
 
n.193
Hogy pedig a király min gondolkozott el,
 
n.194
S mire céloz ilyen kérdő felelettel,
 
n.195
Megmondom : azalatt esze Budán jára,
 
n.196
Hű emlékezetben derék Toldijára.
 
n.197
Mint arany vetéllő, gondolatja jött, ment,
 
n.198
Toldiról meg vissza Piroskára röppent,
 
n.199
Őket arany szállal szőtte, fonta össze,
 
n.200
S a lelke mosolygott: milyen egy pár lessze!
 
  26.  
 
 
n.201
»No hát«, monda ismét, »fogadja tanácsom,
 
n.202
Menjen a királyhoz, kérje meg alásson:
 
n.203
Uram fejedelmem, én ez meg ez vagyok,
 
n.204
Felségedhez ebben meg ebben fáradok,
 
n.205
Nevezet szerint, hogy van nekem egy lyányom,
 
n.206
De fiam nincs, kire a birtokom szálljon:
 
n.207
Tegye azt felséged mintha fiú volna,
 
n.208
Írja örökségem kedves leányomra.«
n
Jegyzet Fiúsításról
Arany
Arany János
már 1848-ban olvasott, Losonczi István történetében,
Tinódi
Tinódi Lantos Sebestyén
nál: »Király minden várait engedé leányinak.«
Arany
Arany János
feldolgozásában 316. sor. Szilágyi István hiteles történeti példát keresett rá (levele 1850. dec. végén), s nem nyugodott, míg ki nem derítette, hogy
Lajos
Nagy Lajos
előtt az ország szokásos törvénye leány-fiúsítást nem ismert, de talált esetet, kettőt is, mikor »a magát törvényfelett állónak tartott erélyes király«, »az ország erészbeni ellenkező szokását félretéve«, leányt fi-örökössé tett. (Levele 1851. júl. 5.) »Szerfelett örülök, hogy a törvénytelenséget őnagysága nem csak
Arany
Arany János
Toldijában s érte teszi.« Budai Ferencnél Vargha Ilonka rátalált, hogy II. Lajos egy Rozgonyi István birtokait leányára szállította, szerinte innen vette
Arany
Arany János
a Rozgonyi nevet. ( Arany Rozgonyi Piroskájának keletkezéséről.Beőthy Emlékkönyv, 350. 1.) Szemkő Aladár szintén
Budai
Budai Ferenc
nál egy másik példára talált: II. Lajos Rozgonyi István leányára, Ecsedi Báthory András feleségére szállította apja birtokait.
 
  27.  
 
 
n.209
»De mivel a király még fiatal szintén,
 
n.210
(Nem hiszem idősebb egy nappal is, mint én)
 
n.211
Torna-bajvivásnak, hallom, kedvelője:
 
n.212
Mondok egy okos szót: kettő lesz belőle:
 
n.213
Kérőjét nagy uram ne csak ingyen kérje:
 
n.214
Harci játékot tart (módja van) igérje,
 
n.215
És hogy szép Piroskát a győzőnek adja:
 
n.216
Így aztán, remélem, lesz is foganatja
 
  28.  
 
 
n.217
Megörült a gazda: »
Héj
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
impurum-kézirat
az első, 1879-es kiadás
 
Héj
*
Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
 
, be áldott szó ez!
 
n.218
Hogy ne tenném meg, ha tudnám, hogy való lesz!
 
n.219
Beh nem válogatnék gazdag vőlegénybe’ !
 
n.220
Lenne itt elég, mit aprítni a téjbe.
 
n.221
Öcsém, öcsém: akkor én csak embert néznék,
 
n.222
Nem kéne egyéb, mint személyes vitézség:
 
n.223
Ki mindet legyőzné vitézi játékon,
 
n.224
Annak adnám díjul kedves ajándékom.«
 
  29.  
 
 
n.225
Ragyogott a szeme, az orcája égett,
 
n.226
Mintha így biztatta volna a vendéget:
 
n.227
»No fiú, ha tetszik a Rozgonyi lyánya,
 
n.228
Állj elő, mutasd meg, hogy te sem vagy gyáva.«
 
n.229
Pedig annak más volt, lám mondom, eszében,
 
n.230
Tündökölt már szíve boldog szerelmében:
 
n.231
De mint földön a nap tükröz új napokat,
 
n.232
Úgy ohajt a boldog látni boldogokat.
 
  30.  
 
 
n.233
Még egy jó darabig fenn beszéltek erről,
 
n.234
Azután egyébről, azután mindenről,
 
n.235
Azután késő lett, a király is bágyadt
 
n.236
S megveté Piroska a drágaszép ágyat.
 
n.237
Apjának, magának ott az első házban,
 
n.238
Vendégnek külön,
a benyiló
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
a benyiló
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
szobában:
 
n.239
Cifrát, mennyezetest, négy oszlopon állót,
 
n.240
Kétfelé hajtván a selyem szunyoghálót.
 
  31.  
 
 
n.241
Mielőtt azonban a dagadó párnák
 
n.242
A király szemeit nyugalomra zárnák,
 
n.243
Mielőtt az ágyba fekünnék, mely tiszta
 
n.244
Színével, szagával édesdeden hívta:
 
n.245
Pergamen levelet vőn ki tarsolyábul,
 
n.246
Megirá, pecsétet is nyomott rá hátul,
 
n.247
Kis gyürű pecsétet egy darab viaszra,
 
n.248
De azért csak annyi volt annak a haszna.
 
  32.  
 
 
n.249
Mert midőn a király hajnal hasadtával
 
n.250
Fölkele, hogy számot vessen a gazdával,
 
n.251
(Nehéz számadás volt, nehezen lett vége:
 
n.252
Telhetetlen volt a gazda szívessége);
 
n.253
Mikor elbucsúzott, kétszer, háromszor is,
 
n.254
És utána néztek, míg elűlt a por is:
 
n.255
Vánkos alatt a lyány ezt az írást lelvén,
 
n.256
Olvasá, de a szó fennakadt a nyelvén:
 
  33.  
 
 
n.257
»Rozgonyi Piroska, Rozgonyi Pál lyánya,
 
n.258
Fiú gyanánt lészen apja vagyonába' —
 
n.259
Egyetlen örökös, ura mindenének,
 
n.260
Dísze, fenntartója a Rozgonyi névnek
 
n.261
Harci játékot tart piros pünkösd napján,
 
n.262
S ki legbajnokabb lesz, azé legyen a lyány.
 
n.263
Mert ezt így helyesnek, jónak így találja
 
n.264
LAJOS, Magyarország mostani királya.«
n
Jegyzet 33. után a lap szélén:
Eddig 1850. A többi (kivéve az utolsó versszakot) későbbi betoldás.
Beszúrás
 
  34.  
 
 
n.265
»Ki legbajnokabb lesz!« — Hogy e szóhoz ére,
 
n.266
Meg
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Fel »
Meg
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
hajnallott arcán szép Piroska vére:
 
n.267
Szeget ütött a szó, nem mondom fejébe:
 
n.268
Nyilalló örömmel
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
nyilalló gyönyörrel
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
szíve közepébe.
 
n.269
Szűk lett neki a ház, alacsony padlása:
 
n.270
Ki, ki a szabadra, hogy az eget lássa!
 
n.271
Virágit a kertben locsolnia meg kell
 
n.272
Apja váltig mondja: harmatos a reggel.
 
  35.  
 
 
n.273
Virágai mellett — mit neki virágok!
 
n.274
Elsuhan, ellebben,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Elszaladt »
Elsuhant, ellebbent,
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
le sem is néz rájok,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
az első, 1879-es kiadás
 
nem is néze rájok
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
[törölt]
« nem is néz reájok »
le sem is néz rájok
Beszúrás
*
Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
 
 
n.275
Végig a nagy kerten, a gyümölcsös lankán,
 
n.276
Le a Tisza partra cél nekűl bolyongván.
 
n.277
Akkor vált meg a nap csókkal a mezőtül,
 
n.278
Akkor
ébredt a víz
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« gyult a mély víz »
ébredt a víz
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
szerelme tüzétül;
 
n.279
Közepette széles, fényes égnek, habnak,
 
n.280
Látszott a nagy puszta keskeny zöld szalagnak.
 
  36.  
 
 
n.281
Megállítá a lyányt vízi képe-mása;
 
n.282
Tágult a szabadban szíve szorulása,
 
n.283
Könny eredt szeméből, s a ragyogó cseppek
 
n.284
Testvér harmat gyöngyök közzé elegyedtek.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Testvér gyöngyök közé a fűre peregtek »
Testvér harmat gyöngyök közzé elegyedtek
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.285
Nagy lélekzetet vőn, könnyűlt szíve azzal,
 
n.286
Tele szívta keblét fűszeres tavasszal;
 
n.287
Gilice búgása hallatszott megette,
 
n.288
S enyelgésit párja édesen nevette.
 
  37.  
 
 
n.289
Hallgatván madárra, nézve tűnő habra,
 
n.290
Mindcsak egyre gondolt: a legbajnokabbra.
 
n.291
Egyszer látta Toldit, nagy vitézi tornán,
 
n.292
Azóta felejti,
hosszú idők
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
impurum-kézirat
az első, 1879-es kiadás
 
hosszú idők
n
Jegyzet a lap szélén, irónnal:
havak, évek
Beszúrás
*
Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
 
sorján;
 
n.293
Pillanatra látta,
évekig
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
impurum-kézirat
az első, 1879-es kiadás
 
évekig
[törölt]
«
n
Jegyzet jav.: irónnal:
hosszasan
Beszúrás
»
n
Jegyzet (áthúzva)
*
Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
 
feledte,
 
n.294
De a sok felejtést mind hiába tette:
 
n.295
Mert csak a reménynek egy
sugára
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
n
Jegyzet 7–8. versszak: előbb kitörölve, a lapszélén újra. Eltérések:
[törölt]
« szikrája »
sugára
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
kellett,
 
n.296
S az egyszer látott kép újra eleven lett
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
Lángra gyujtani az elnyomott szerelmet
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
.
n
Jegyzet A 37. vsz után a 39. három sorát írta le a költő, majd kihúzta. Ebben eltérés:
 
  De a legszebb rózsa mellett
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« mellett »
[törölt]
«
mögött
Beszúrás
»
mellett
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
is van tüske:
  »Fog-e víni értem (gondolá) a büszke?
  Az, kiért a lyányok hiába epednek?
 
Ezután a 38. kétszer ujrakezdve s kitörölve. Változatok:
 
  38.  
 
 
n.297
Ott lebeg előtte, vízben, égen, napban,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Toldit ő a vizben, Toldit ő a napban, »
[törölt]
«
Ott lebeg előtte, vízben, égen, napban,
Beszúrás
»
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.298
Bár mi tárgyra néz is: Toldi képe abban;
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Toldit látja mindig, minden pillanatban »
[törölt]
«
Valamerre fordul, minden pillanatban
Beszúrás
»
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.299
Még szemét behúnyva is foly az igézet,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Ha szemét behunyja »
[törölt]
«
Még szemét behúnyva is foly az igézet,
Beszúrás
»
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.300
Mint ha ki valamit erősen megnézett.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Mint ha ki valamit erősen megnézett. »
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.301
Oh, sziv édes álma, ha nem álom volnál!
 
n.302
Perc, rövid muló perc, soha el nem múlnál!
 
n.303
Rózsa mindig nyilnál, el sem is virulnál!
 
n.304
Szerelem, szerelem, jaj be áldott volnál!
 
  39.  
 
 
n.305
De a legszebb rózsa mellett is van tüske:
 
n.306
»Fog-e
víni értem
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« értem víni »
víni értem
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
(gondolá) a büszke?
 
n.307
Az, kiért a lyányok hiába epednek?
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Fog-e víni értem akiért hiában »
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.308
Az, kiért a lyányszív hiába reped meg?
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Annyi szív eseng már széles e hazában? »
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.309
Minden szem kiséri, mint virág a napot,
 
n.310
De ő a virág közt csak lovával tápod,
 
n.311
Vagy, mint nap az égen a napraforgókkal,
 
n.312
Egy csöppet se gondol szegény leányzókkal.«
n
Jegyzet A vsz. szövege a lapszélen is megvan, erősen áthúzva. A kibetűzhető részben eltérés nincs.
 
  40.  
 
 
n.313
Fölösleges volna hosszan elbeszélnem,
 
n.314
Mennyit töprenkedtek azon a levélen,
 
n.315
A levélen is, de hát még az iróján!
 
n.316
S mennyi mindent gondolt a szép eladó lyány.
 
n.317
A pünkösd azonban már nem vala távol,
 
n.318
El-elmúlt egy-egy nap isten jóvoltából;
 
n.319
Nehezen is várták, készűltek is nagyon —
 
n.320
Majd meglátjuk, de most egykicsit elhagyom.
 
 
 
ELSŐ ÉNEK.  
  »Az idő akkoron szép folyással vala.«
  Illosvai.
 
  1.  
 
 
n.1
Visszanéz a magyar, sóhajtva néz vissza,
 
n.2
Te dicső hajdankor! fényes napjaidra;
 
n.3
Szomorú tallóján ősi hírnevének,
 
n.4
Hej! csak úgy böngéz már valamit — mesének.
 
n.5
Engem is a bánat megviselvén zordul,
 
n.6
Vígaszért hő lelkem a múltakba fordul;
 
n.7
Azokkal időzöm, akik másszor voltak:
 
n.8
Mit az élet megvon, megadják a holtak.
 
  2.  
 
 
n.9
Toldi jut eszembe, kiről, még ifjonta,
 
n.10
Játszi elmém könnyű énekét elmondta;
 
n.11
Egyszerű az ének, rajta semmi dísz tán,
 
n.12
De a szívből fakad melegen és tisztán.
 
n.13
Oh! ha — nem a hírért, nem a dicsőségért,
 
n.14
Nem, hogy a világnak üssek vele cégért,
 
n.15
De, hogy a dallásban lelkem átifjodnék —
 
n.16
Oh, ha még egy olyat énekelni tudnék!
 
  3.  
 
 
n.17
Ifju Lajos király atyja trónján űle,
 
n.18
Urak és leventék szolgáltak körűle;
 
n.19
Budán székelt immár, az új palotában,
 
n.20
Mely tündéri fénnyel épült mostanában.
 
n.21
Toldi a királynak volt személye mellett,
 
n.22
Ideje harcjáték- s dáridóban tellett;
 
n.23
Paizsán a cseh főt címerül mutatta,
 
n.24
Tizenegy nemesfi szolgálván alatta.
n
Jegyzet
Ilosvai
Ilosvai Selymes Péter
nál: »Urak az királynak nagy híven szolgálnak.«
 
  4.  
 
 
n.25
S már lecsöndesűlt a háborúk morajja,
 
n.26
Felvirult a béke, mint egy zöld olajfa;
 
n.27
Már pihent a bajnok maga kénye-kedvén,
 
n.28
Nehezebb időkre erőt gyűjtögetvén:
 
n.29
De Lajos kerűlte puha párnaszékét,
 
n.30
Mert az ő nagy lelke nem hagy neki békét:
 
n.31
Elmegyek, fordúlok egyet-kettőt, szóla,
 
n.32
Hiszen én vagyok az ország számadója.
 
  5.  
 
 
n.33
Senkinek se mondá, titkon útra készült,
 
n.34
Ócska dolmányt szerze, s egy ütött-kopott szűrt,
 
n.35
Rossz süveg fejében, vállain kötőfék,
 
n.36
Akkor egy otromba lóra fészkelődék :
 
n.37
Lovait kereste, mint szegény kárvallott,
 
n.38
Szedte a begyébe amit látott, hallott:
 
n.39
Merre mi panasz van: mi a népség terhe;
 
n.40
Hogy teszik a törvényt a szegény emberre.
n
Jegyzet »Böngészet Horváth-ból cím alatt kiírta: »Gyakran álruhába öltözve látogatta meg a városokat, falukat (
A. J.
Arany János
: Hát táborát, előörseit miért ne?), tudakozódék a tisztviselők felől s lepte meg azokat tiszti foglalkozásaik között.«— Az első dolgozat jeligéje előbb az álruhás királyfiról szóló ismeretes népdal két sora volt.
 
  6.  
 
 
n.41
Három nap bolyonga. Harmadnap estenden
 
n.42
Megállott egy falu végin, hogy pihenjen:
 
n.43
Gyönyörű mezőt lelt, puha bársony rétet,
 
n.44
Leszállott a lórul, gondolva, megétet.
 
n.45
A nap is lehajtá fejét nyúgalomba,
 
n.46
Piros paplanát szép orcájára vonva;
 
n.47
Hát neki hol vetnek, vajon, ágyat, hol hál?
 
n.48
Szállást kér valamely jószivű bokornál.
 
  7.  
 
 
n.49
Nagy fehér ház volt a falu szélső háza,
 
n.50
Oda ment itatni, hogy kizaboláza;
 
n.51
Nyitva volt a kapu, azaz nem is nyitva,
 
n.52
Hanem a sarkából messze kihajítva.
 
n.53
A kutyák azonban rátámadtak csúnyán,
 
n.54
De a kúton álla egy szép hajadon lyány,
 
n.55
Szólott a kutyáknak, azok szót fogadtak
 
n.56
S egyenkint morogva hátra sompolyogtak.
 
  8.  
 
 
n.57
Akkor mond a király: »Szépséges kisasszony,
 
n.58
Útas ember vagyok, szabad-e itatnom?«
 
n.59
Felelt a leányzó: »Ugyan hogyne volna,
 
n.60
Szegény ember, — hanem hova megyen már ma?
 
n.61
Jobb bizony, ha nálunk megpihen kegyelmed,
 
n.62
Holnap idejében megin’ útra kelhet.«
 
n.63
És a szép szavakhoz nézett is oly szépen,
 
n.64
Hogy repesett a szív a király mellében.
 
  9.  
 
 
n.65
De felelt az útas: »Követem személyét,
 
n.66
Ilyen úri háznál nem forogtam én még;
 
n.67
Másutt is találok valamely szállásra:
 
n.68
Úrnak úr, szegénynek szegény illő társa.«
 
n.69
Hallá ezt a gazda, és a tornác alól
 
n.70
Parancsolva-formán a beszédjébe szól:
 
n.71
»Igen hát, öcsém, de nem addig van ám az!
 
n.72
Ki itt esteledik, bizony itt is hál az.«
 
  10.  
 
 
n.73
Avval hátra inte s előjött egy szolga:
 
n.74
»Péter, a lovat kend beköti az ólba,
 
n.75
Te pedig, barátom, gyer a házba vélem,
 
n.76
Mert nem mégy el
innen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
innét
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
, engem úgy segéljen!«
 
n.77
Tetszett e magyar szív a fejedelemnek:
 
n.78
Nem is a kis házba, a nagy házba mentek;
 
n.79
Ott az asztalfőre ülteti vendégét;
 
n.80
Hasztalan szabódik, nem hágy neki békét.
 
  11.  
 
 
n.81
»Angyalom Piroskám,« a gazda kiszólal,
 
n.82
»Hoznál egy ital bort a fejér kancsóval!«
 
n.83
Megfogadta a szót, az edényt kimosta
 
n.84
S felhozá a jó bort gyönyörű Piroska.
 
n.85
»Nosza, édes lyányom, mutass emberséget,«
 
n.86
Unszolá az apja, »kínáld a vendéget.«
 
n.87
Ráköszönte a lyány, de rögtön kifordult,
 
n.88
Tüzes lett a képe, de nem a kis bortul.
n
Jegyzet Rozgonyi és a király beszélgetése, Piroska alakja
Szinnyei
Szinnyei Ferenc
t
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
Szép Ilonkájára, emlékeztette,
Weber
Weber Artúr
t Kisfaludy Károly Mátyás diák c. színművére, ebben a király szintén gondoskodik a leány férjhezadásáról.
 
  12.  
 
 
n.89
Míg Piroska dolgát végezé a konyhán,
 
n.90
Folyt a szó odabenn, az ital is folyván;
 
n.91
Mikor pedig a tál asztalra kerűle,
 
n.92
Mind a hárman helyet foglaltak körűle:
 
n.93
Legfelűl a király, oldalvást a gazda,
 
n.94
Szembe a királlyal, legalul, Piroska:
 
n.95
Hej! ha tudta volna, az útas ki légyen,
 
n.96
Vacsorája miatt megölné a szégyen.
 
  13.  
 
 
n.97
Pedig volt, amennyi szemnek, szájnak kellett:
 
n.98
Szép fejes saláta, kövér bárány mellett:
 
n.99
Jó lepény, turóval; eper és cseresznye;
 
n.100
Lépes méz a kasbul frissiben lemetszve,
 
n.101
Tiszta mint az arany, illatos, mert rajta
 
n.102
Kedvesen megérzett a virág zamatja;
 
n.103
Hozzá a jeles bor, érmelléki fajta,
 
n.104
S a szép lyány mosolygó, piros ábrázatja.
 
  14.  
 
 
n.105
Mindez a királynak tetszett igen nagyon,
 
n.106
Kicsi kéne hozzá, hogy magán kiadjon,
 
n.107
Úgy kinyilt a szíve, oly nehéz volt néki,
 
n.108
Hogy magát egészen mért nem öntheté ki.
 
n.109
Lelkéről a titok — ez a lenge fátyol —
 
n.110
Mint az árnyék, majd-majd ellebben magátol;
 
n.111
De meg' arra gondol: hátha megijednek?
 
n.112
Mért szakassza
végit
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
végit
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
ennek a jó kedvnek?
 
  15.  
 
 
n.113
»Ejnye öcsém, azt se kérded, kinek hínak :
 
n.114
Ha hallottad hírét a vén Rozgonyinak . . .«
 
n.115
Szóla most a gazda: »Pedig úgy illenék,
 
n.116
Hogy már most egymásra kancsót ürítenénk,
 
n.117
Más egészségeért, a magunk javáért,
 
n.118
Új barátságunknak állandó voltáért,
 
n.119
Hazáért, királyért . . . hanem még egy hia:
 
n.120
Becsületes neved, édes atyámfia?«
n
Jegyzet A
Rozgonyi
Rozgonyi László
nevet
Arany
Arany János
a legelsők közt írta ki
Budai
Budai Ferenc
ból: »
R. László
Rozgonyi László
elkísérte
Lajos
Nagy Lajos
t Nápolyba, ahol mikép viselte magát, onnan gondolhatni, hogy Aversa vár alatt kelt levelében a király neki ius gladiit adott, 1305-ben.« — A
Rozgonyi
Rozgonyi László
névvel többször találkozott olvasmányaiban, Az egri leányban, V. Lászlóban, a ballada Rozgonyinéjáva. A T. Sz. Rozgonyija ott volt a rozgonyi csatában (L. V. én., 11.).
 
  16.  
 
 
n.121
Válaszolt az útas: »Éltesse az isten!
 
n.122
A Rozgonyi urak híres urak itten,
 
n.123
Gazdagok, vitézek, amint hébe-hóba
 
n.124
Emlegetni hallám, gyermekségem óta.
 
n.125
Makkos erdejök nagy: faluik, pusztáik,
 
n.126
Ménes-gulyabeli és sertés marháik; —
 
n.127
Hogy-hogy nagy jó uram épen azok féle!
 
n.128
Tartsa meg az isten, háza örömére
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
Tartsa meg az Isten a
[törölt]
« háza népit véle »
n
Jegyzet jav. : irónnal és ny.:
háza örömére
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
  17.  
 
 
n.129
Ráivék, azután ilyen mesét mondott
 
n.130
(Melyet ivás közben hirtelen kigondolt):
 
n.131
»Jaj, biz én nem igen dicsekszem nevemmel,
 
n.132
Szegény fiú vagyok, noha nemes-ember.
 
n.133
Nagyon megromlottam; valamely zsiványok
 
n.134
Három új hámomat üresen hagyának,
 
n.135
Ki miatt
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Amiatt »
Ki miatt
Beszúrás
n
Jegyzet (irónnal)
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
szántatlan, vetetlen maradtam;
 
n.136
Nagy földet bejárék, de rá nem akadtam.
 
  18.  
 
 
n.137
»Különben Apáti volna lakóhelyem,
 
n.138
S mikor otthon vagyok, Csuta György a nevem;
 
n.139
Csuta most, de apám azt vítatta holtig,
 
n.140
(Hamis bor, az ember nyelve, hogy' megoldik!)
 
n.141
Azt vítatta, mondom, szegény jámbor öreg,
 
n.142
Hogy a nemzetségünk Árpád vérbül ered
 
n.143
Lyányágon. S neheztelt, hogy nem hitte senki,
 
n.144
. . .Lánchordtát, nagy uram, hát ne nevessen ki«
n
Jegyzet Csuta György tréfás dicsekvése, hogy Árpád-vérből való, nem üres szó :
Lajos
Nagy Lajos
V. István leányának, Máriának, dédunokája volt. (
Szinnyei
Szinnyei Ferenc
, I.)
 
  19.  
 
 
n.145
Felelt Rozgonyi úr: »Mondasz, hé, valamit:
 
n.146
Régóta vizsgálom képed vonásait:
 
n.147
Szemed járásából mindjárt kiláttam azt,
 
n.148
Hogy, ha nem vagy is úr, nem vagy bukó paraszt.
 
n.149
Ki tudja? ki merne hitet mondani rá?
 
n.150
Hol fel a talpával a kerék, hol alá;
 
n.151
Bocskor a lábán ma sok régi nemesnek:
 
n.152
Megjárod bizony, ha még királynak tesznek!«
 
  20.  
 
 
n.153
Jót nevettek rajta mint valami tréfán;
 
n.154
Mosolygós arcával távozott a szép lyány;
 
n.155
Csuta György pedig szólt (már csak így nevezem):
 
n.156
»Hm! királynak? engem? nehezen, nehezen . . .
 
n.157
De, négy szem közt mondva, bizony a mostani
 
n.158
Királyra is tudnánk sok hibát mondani —«
 
n.159
»Mit!« kiált Rozgonyi: »öcsém uram, hallja! . . .«
 
n.160
S rácsapott öklével a kemény asztalra.
 
  21.  
 
 
n.161
Nevetett a király: »No, no, édes uram . . .
 
n.162
Hanem, szó ami szó, gyönyörű lyánya van:
 
n.163
Milyen a járása, termete, milliom!
 
n.164
Csak úgy libeg-lobog, mint egy szál liliom.«
 
n.165
Ránézett a gazda, úgy kételkedőleg,
 
n.166
Hogy minek gondolja: tán leánynézőnek?
 
n.167
Miután a szemét az nem sütötte le,
 
n.168
Sohajtván egy nagyot, ily szókkal felele:
 
  22.  
 
 
n.169
»Haj!« elkezdi »mondjam? ne mondjam? mi haszna:
 
n.170
Minden embernek van baja meg panassza,
 
n.171
S én az én bajomat meg nem gyógyíthatom:
 
n.172
Nekem ez az egy lyány örömem, bánatom.
 
n.173
Örömem szépsége, örömem jósága,
 
n.174
Ő lelkemnek lelke, szemem szép világa,
 
n.175
Házam drága kincse, kertem gyöngyvirága:
 
n.176
De mégis hiába: hej! mégis hiába.«
 
  23.  
 
 
n.177
Itt megálla kissé, szemeit törölvén.
 
n.178
»Rajtam ugyan bételt: új király, új törvény:
 
n.179
Most fiágra szóló apárul-maradtat,
 
n.180
Kinek fia nincsen, lyányára nem hagyhat.
 
n.181
Ez az én keservem, ez az én bánatom.
 
n.182
Renyhe fog civódni sok szép birtokomon
 
n.183
Idegen rokonság, kinek életemben
 
n.184
Egy pohár borát, egy jó szavát nem vettem.«
n
Jegyzet
Lajos
Nagy Lajos
csakugyan hozott ilyen törvényt, 1351-ben (
Szinnyei
Szinnyei Ferenc
I.) a családok érdekében, hogy a fiúörökös nélkül elhaló nemesek el ne idegeníthessék birtokaikat egyházaknak, mint Szt. István korában, vagy másoknak ne hagyhassák, miután »e jószágoknak oldalágú rokonaikra kell szállaniok.« (
Szalay
Szalay László
, II. köt., 204. 1.)
 
  24.  
 
 
n.185
Neki szomorodott rajta egy kicsínyég,
 
n.186
Szomorúbb is volna, hogyha rá nem innék
 
n.187
És ha nem biztatná akivel beszélget,
 
n.188
Jó tanácsot adván és jó reménységet.
 
n.189
De Lajos elkezdi, gondolkozás után:
 
n.190
»Volt-e már e végett, nagy jó uram, Budán?«
 
n.191
Fejét rázta, hogy nem; igazán nem is volt,
 
n.192
Azt se tudta, hogy mért kérdi Lajos e szót.
 
  25.  
 
 
n.193
Hogy pedig a király min gondolkozott el,
 
n.194
S mire céloz ilyen kérdő felelettel,
 
n.195
Megmondom : azalatt esze Budán jára,
 
n.196
Hű emlékezetben derék Toldijára.
 
n.197
Mint arany vetéllő, gondolatja jött, ment,
 
n.198
Toldiról meg vissza Piroskára röppent,
 
n.199
Őket arany szállal szőtte, fonta össze,
 
n.200
S a lelke mosolygott: milyen egy pár lessze!
 
  26.  
 
 
n.201
»No hát«, monda ismét, »fogadja tanácsom,
 
n.202
Menjen a királyhoz, kérje meg alásson:
 
n.203
Uram fejedelmem, én ez meg ez vagyok,
 
n.204
Felségedhez ebben meg ebben fáradok,
 
n.205
Nevezet szerint, hogy van nekem egy lyányom,
 
n.206
De fiam nincs, kire a birtokom szálljon:
 
n.207
Tegye azt felséged mintha fiú volna,
 
n.208
Írja örökségem kedves leányomra.«
n
Jegyzet Fiúsításról
Arany
Arany János
már 1848-ban olvasott, Losonczi István történetében,
Tinódi
Tinódi Lantos Sebestyén
nál: »Király minden várait engedé leányinak.«
Arany
Arany János
feldolgozásában 316. sor. Szilágyi István hiteles történeti példát keresett rá (levele 1850. dec. végén), s nem nyugodott, míg ki nem derítette, hogy
Lajos
Nagy Lajos
előtt az ország szokásos törvénye leány-fiúsítást nem ismert, de talált esetet, kettőt is, mikor »a magát törvényfelett állónak tartott erélyes király«, »az ország erészbeni ellenkező szokását félretéve«, leányt fi-örökössé tett. (Levele 1851. júl. 5.) »Szerfelett örülök, hogy a törvénytelenséget őnagysága nem csak
Arany
Arany János
Toldijában s érte teszi.« Budai Ferencnél Vargha Ilonka rátalált, hogy II. Lajos egy Rozgonyi István birtokait leányára szállította, szerinte innen vette
Arany
Arany János
a Rozgonyi nevet. ( Arany Rozgonyi Piroskájának keletkezéséről.Beőthy Emlékkönyv, 350. 1.) Szemkő Aladár szintén
Budai
Budai Ferenc
nál egy másik példára talált: II. Lajos Rozgonyi István leányára, Ecsedi Báthory András feleségére szállította apja birtokait.
 
  27.  
 
 
n.209
»De mivel a király még fiatal szintén,
 
n.210
(Nem hiszem idősebb egy nappal is, mint én)
 
n.211
Torna-bajvivásnak, hallom, kedvelője:
 
n.212
Mondok egy okos szót: kettő lesz belőle:
 
n.213
Kérőjét nagy uram ne csak ingyen kérje:
 
n.214
Harci játékot tart (módja van) igérje,
 
n.215
És hogy szép Piroskát a győzőnek adja:
 
n.216
Így aztán, remélem, lesz is foganatja
 
  28.  
 
 
n.217
Megörült a gazda: »
Héj
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
impurum-kézirat
az első, 1879-es kiadás
 
Héj
*
Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
 
, be áldott szó ez!
 
n.218
Hogy ne tenném meg, ha tudnám, hogy való lesz!
 
n.219
Beh nem válogatnék gazdag vőlegénybe’ !
 
n.220
Lenne itt elég, mit aprítni a téjbe.
 
n.221
Öcsém, öcsém: akkor én csak embert néznék,
 
n.222
Nem kéne egyéb, mint személyes vitézség:
 
n.223
Ki mindet legyőzné vitézi játékon,
 
n.224
Annak adnám díjul kedves ajándékom.«
 
  29.  
 
 
n.225
Ragyogott a szeme, az orcája égett,
 
n.226
Mintha így biztatta volna a vendéget:
 
n.227
»No fiú, ha tetszik a Rozgonyi lyánya,
 
n.228
Állj elő, mutasd meg, hogy te sem vagy gyáva.«
 
n.229
Pedig annak más volt, lám mondom, eszében,
 
n.230
Tündökölt már szíve boldog szerelmében:
 
n.231
De mint földön a nap tükröz új napokat,
 
n.232
Úgy ohajt a boldog látni boldogokat.
 
  30.  
 
 
n.233
Még egy jó darabig fenn beszéltek erről,
 
n.234
Azután egyébről, azután mindenről,
 
n.235
Azután késő lett, a király is bágyadt
 
n.236
S megveté Piroska a drágaszép ágyat.
 
n.237
Apjának, magának ott az első házban,
 
n.238
Vendégnek külön,
a benyiló
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
a benyiló
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
szobában:
 
n.239
Cifrát, mennyezetest, négy oszlopon állót,
 
n.240
Kétfelé hajtván a selyem szunyoghálót.
 
  31.  
 
 
n.241
Mielőtt azonban a dagadó párnák
 
n.242
A király szemeit nyugalomra zárnák,
 
n.243
Mielőtt az ágyba fekünnék, mely tiszta
 
n.244
Színével, szagával édesdeden hívta:
 
n.245
Pergamen levelet vőn ki tarsolyábul,
 
n.246
Megirá, pecsétet is nyomott rá hátul,
 
n.247
Kis gyürű pecsétet egy darab viaszra,
 
n.248
De azért csak annyi volt annak a haszna.
 
  32.  
 
 
n.249
Mert midőn a király hajnal hasadtával
 
n.250
Fölkele, hogy számot vessen a gazdával,
 
n.251
(Nehéz számadás volt, nehezen lett vége:
 
n.252
Telhetetlen volt a gazda szívessége);
 
n.253
Mikor elbucsúzott, kétszer, háromszor is,
 
n.254
És utána néztek, míg elűlt a por is:
 
n.255
Vánkos alatt a lyány ezt az írást lelvén,
 
n.256
Olvasá, de a szó fennakadt a nyelvén:
 
  33.  
 
 
n.257
»Rozgonyi Piroska, Rozgonyi Pál lyánya,
 
n.258
Fiú gyanánt lészen apja vagyonába' —
 
n.259
Egyetlen örökös, ura mindenének,
 
n.260
Dísze, fenntartója a Rozgonyi névnek
 
n.261
Harci játékot tart piros pünkösd napján,
 
n.262
S ki legbajnokabb lesz, azé legyen a lyány.
 
n.263
Mert ezt így helyesnek, jónak így találja
 
n.264
LAJOS, Magyarország mostani királya.«
n
Jegyzet 33. után a lap szélén:
Eddig 1850. A többi (kivéve az utolsó versszakot) későbbi betoldás.
Beszúrás
 
  34.  
 
 
n.265
»Ki legbajnokabb lesz!« — Hogy e szóhoz ére,
 
n.266
Meg
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Fel »
Meg
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
hajnallott arcán szép Piroska vére:
 
n.267
Szeget ütött a szó, nem mondom fejébe:
 
n.268
Nyilalló örömmel
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
nyilalló gyönyörrel
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
szíve közepébe.
 
n.269
Szűk lett neki a ház, alacsony padlása:
 
n.270
Ki, ki a szabadra, hogy az eget lássa!
 
n.271
Virágit a kertben locsolnia meg kell
 
n.272
Apja váltig mondja: harmatos a reggel.
 
  35.  
 
 
n.273
Virágai mellett — mit neki virágok!
 
n.274
Elsuhan, ellebben,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Elszaladt »
Elsuhant, ellebbent,
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
le sem is néz rájok,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
az első, 1879-es kiadás
 
nem is néze rájok
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
[törölt]
« nem is néz reájok »
le sem is néz rájok
Beszúrás
*
Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
 
 
n.275
Végig a nagy kerten, a gyümölcsös lankán,
 
n.276
Le a Tisza partra cél nekűl bolyongván.
 
n.277
Akkor vált meg a nap csókkal a mezőtül,
 
n.278
Akkor
ébredt a víz
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« gyult a mély víz »
ébredt a víz
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
szerelme tüzétül;
 
n.279
Közepette széles, fényes égnek, habnak,
 
n.280
Látszott a nagy puszta keskeny zöld szalagnak.
 
  36.  
 
 
n.281
Megállítá a lyányt vízi képe-mása;
 
n.282
Tágult a szabadban szíve szorulása,
 
n.283
Könny eredt szeméből, s a ragyogó cseppek
 
n.284
Testvér harmat gyöngyök közzé elegyedtek.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Testvér gyöngyök közé a fűre peregtek »
Testvér harmat gyöngyök közzé elegyedtek
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.285
Nagy lélekzetet vőn, könnyűlt szíve azzal,
 
n.286
Tele szívta keblét fűszeres tavasszal;
 
n.287
Gilice búgása hallatszott megette,
 
n.288
S enyelgésit párja édesen nevette.
 
  37.  
 
 
n.289
Hallgatván madárra, nézve tűnő habra,
 
n.290
Mindcsak egyre gondolt: a legbajnokabbra.
 
n.291
Egyszer látta Toldit, nagy vitézi tornán,
 
n.292
Azóta felejti,
hosszú idők
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
impurum-kézirat
az első, 1879-es kiadás
 
hosszú idők
n
Jegyzet a lap szélén, irónnal:
havak, évek
Beszúrás
*
Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
 
sorján;
 
n.293
Pillanatra látta,
évekig
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
impurum-kézirat
az első, 1879-es kiadás
 
évekig
[törölt]
«
n
Jegyzet jav.: irónnal:
hosszasan
Beszúrás
»
n
Jegyzet (áthúzva)
*
Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
 
feledte,
 
n.294
De a sok felejtést mind hiába tette:
 
n.295
Mert csak a reménynek egy
sugára
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
n
Jegyzet 7–8. versszak: előbb kitörölve, a lapszélén újra. Eltérések:
[törölt]
« szikrája »
sugára
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
kellett,
 
n.296
S az egyszer látott kép újra eleven lett
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
Lángra gyujtani az elnyomott szerelmet
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
.
n
Jegyzet A 37. vsz után a 39. három sorát írta le a költő, majd kihúzta. Ebben eltérés:
 
  De a legszebb rózsa mellett
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« mellett »
[törölt]
«
mögött
Beszúrás
»
mellett
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
is van tüske:
  »Fog-e víni értem (gondolá) a büszke?
  Az, kiért a lyányok hiába epednek?
 
Ezután a 38. kétszer ujrakezdve s kitörölve. Változatok:
 
  38.  
 
 
n.297
Ott lebeg előtte, vízben, égen, napban,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Toldit ő a vizben, Toldit ő a napban, »
[törölt]
«
Ott lebeg előtte, vízben, égen, napban,
Beszúrás
»
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.298
Bár mi tárgyra néz is: Toldi képe abban;
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Toldit látja mindig, minden pillanatban »
[törölt]
«
Valamerre fordul, minden pillanatban
Beszúrás
»
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.299
Még szemét behúnyva is foly az igézet,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Ha szemét behunyja »
[törölt]
«
Még szemét behúnyva is foly az igézet,
Beszúrás
»
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.300
Mint ha ki valamit erősen megnézett.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Mint ha ki valamit erősen megnézett. »
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.301
Oh, sziv édes álma, ha nem álom volnál!
 
n.302
Perc, rövid muló perc, soha el nem múlnál!
 
n.303
Rózsa mindig nyilnál, el sem is virulnál!
 
n.304
Szerelem, szerelem, jaj be áldott volnál!
 
  39.  
 
 
n.305
De a legszebb rózsa mellett is van tüske:
 
n.306
»Fog-e
víni értem
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« értem víni »
víni értem
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
(gondolá) a büszke?
 
n.307
Az, kiért a lyányok hiába epednek?
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Fog-e víni értem akiért hiában »
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.308
Az, kiért a lyányszív hiába reped meg?
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Annyi szív eseng már széles e hazában? »
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.309
Minden szem kiséri, mint virág a napot,
 
n.310
De ő a virág közt csak lovával tápod,
 
n.311
Vagy, mint nap az égen a napraforgókkal,
 
n.312
Egy csöppet se gondol szegény leányzókkal.«
n
Jegyzet A vsz. szövege a lapszélen is megvan, erősen áthúzva. A kibetűzhető részben eltérés nincs.
 
  40.  
 
 
n.313
Fölösleges volna hosszan elbeszélnem,
 
n.314
Mennyit töprenkedtek azon a levélen,
 
n.315
A levélen is, de hát még az iróján!
 
n.316
S mennyi mindent gondolt a szép eladó lyány.
 
n.317
A pünkösd azonban már nem vala távol,
 
n.318
El-elmúlt egy-egy nap isten jóvoltából;
 
n.319
Nehezen is várták, készűltek is nagyon —
 
n.320
Majd meglátjuk, de most egykicsit elhagyom.
 
 
 
ELSŐ ÉNEK.  
  »Az idő akkoron szép folyással vala.«
  Illosvai.
 
  1.  
 
 
n.1
Visszanéz a magyar, sóhajtva néz vissza,
 
n.2
Te dicső hajdankor! fényes napjaidra;
 
n.3
Szomorú tallóján ősi hírnevének,
 
n.4
Hej! csak úgy böngéz már valamit — mesének.
 
n.5
Engem is a bánat megviselvén zordul,
 
n.6
Vígaszért hő lelkem a múltakba fordul;
 
n.7
Azokkal időzöm, akik másszor voltak:
 
n.8
Mit az élet megvon, megadják a holtak.
 
  2.  
 
 
n.9
Toldi jut eszembe, kiről, még ifjonta,
 
n.10
Játszi elmém könnyű énekét elmondta;
 
n.11
Egyszerű az ének, rajta semmi dísz tán,
 
n.12
De a szívből fakad melegen és tisztán.
 
n.13
Oh! ha — nem a hírért, nem a dicsőségért,
 
n.14
Nem, hogy a világnak üssek vele cégért,
 
n.15
De, hogy a dallásban lelkem átifjodnék —
 
n.16
Oh, ha még egy olyat énekelni tudnék!
 
  3.  
 
 
n.17
Ifju Lajos király atyja trónján űle,
 
n.18
Urak és leventék szolgáltak körűle;
 
n.19
Budán székelt immár, az új palotában,
 
n.20
Mely tündéri fénnyel épült mostanában.
 
n.21
Toldi a királynak volt személye mellett,
 
n.22
Ideje harcjáték- s dáridóban tellett;
 
n.23
Paizsán a cseh főt címerül mutatta,
 
n.24
Tizenegy nemesfi szolgálván alatta.
n
Jegyzet
Ilosvai
Ilosvai Selymes Péter
nál: »Urak az királynak nagy híven szolgálnak.«
 
  4.  
 
 
n.25
S már lecsöndesűlt a háborúk morajja,
 
n.26
Felvirult a béke, mint egy zöld olajfa;
 
n.27
Már pihent a bajnok maga kénye-kedvén,
 
n.28
Nehezebb időkre erőt gyűjtögetvén:
 
n.29
De Lajos kerűlte puha párnaszékét,
 
n.30
Mert az ő nagy lelke nem hagy neki békét:
 
n.31
Elmegyek, fordúlok egyet-kettőt, szóla,
 
n.32
Hiszen én vagyok az ország számadója.
 
  5.  
 
 
n.33
Senkinek se mondá, titkon útra készült,
 
n.34
Ócska dolmányt szerze, s egy ütött-kopott szűrt,
 
n.35
Rossz süveg fejében, vállain kötőfék,
 
n.36
Akkor egy otromba lóra fészkelődék :
 
n.37
Lovait kereste, mint szegény kárvallott,
 
n.38
Szedte a begyébe amit látott, hallott:
 
n.39
Merre mi panasz van: mi a népség terhe;
 
n.40
Hogy teszik a törvényt a szegény emberre.
n
Jegyzet »Böngészet Horváth-ból cím alatt kiírta: »Gyakran álruhába öltözve látogatta meg a városokat, falukat (
A. J.
Arany János
: Hát táborát, előörseit miért ne?), tudakozódék a tisztviselők felől s lepte meg azokat tiszti foglalkozásaik között.«— Az első dolgozat jeligéje előbb az álruhás királyfiról szóló ismeretes népdal két sora volt.
 
  6.  
 
 
n.41
Három nap bolyonga. Harmadnap estenden
 
n.42
Megállott egy falu végin, hogy pihenjen:
 
n.43
Gyönyörű mezőt lelt, puha bársony rétet,
 
n.44
Leszállott a lórul, gondolva, megétet.
 
n.45
A nap is lehajtá fejét nyúgalomba,
 
n.46
Piros paplanát szép orcájára vonva;
 
n.47
Hát neki hol vetnek, vajon, ágyat, hol hál?
 
n.48
Szállást kér valamely jószivű bokornál.
 
  7.  
 
 
n.49
Nagy fehér ház volt a falu szélső háza,
 
n.50
Oda ment itatni, hogy kizaboláza;
 
n.51
Nyitva volt a kapu, azaz nem is nyitva,
 
n.52
Hanem a sarkából messze kihajítva.
 
n.53
A kutyák azonban rátámadtak csúnyán,
 
n.54
De a kúton álla egy szép hajadon lyány,
 
n.55
Szólott a kutyáknak, azok szót fogadtak
 
n.56
S egyenkint morogva hátra sompolyogtak.
 
  8.  
 
 
n.57
Akkor mond a király: »Szépséges kisasszony,
 
n.58
Útas ember vagyok, szabad-e itatnom?«
 
n.59
Felelt a leányzó: »Ugyan hogyne volna,
 
n.60
Szegény ember, — hanem hova megyen már ma?
 
n.61
Jobb bizony, ha nálunk megpihen kegyelmed,
 
n.62
Holnap idejében megin’ útra kelhet.«
 
n.63
És a szép szavakhoz nézett is oly szépen,
 
n.64
Hogy repesett a szív a király mellében.
 
  9.  
 
 
n.65
De felelt az útas: »Követem személyét,
 
n.66
Ilyen úri háznál nem forogtam én még;
 
n.67
Másutt is találok valamely szállásra:
 
n.68
Úrnak úr, szegénynek szegény illő társa.«
 
n.69
Hallá ezt a gazda, és a tornác alól
 
n.70
Parancsolva-formán a beszédjébe szól:
 
n.71
»Igen hát, öcsém, de nem addig van ám az!
 
n.72
Ki itt esteledik, bizony itt is hál az.«
 
  10.  
 
 
n.73
Avval hátra inte s előjött egy szolga:
 
n.74
»Péter, a lovat kend beköti az ólba,
 
n.75
Te pedig, barátom, gyer a házba vélem,
 
n.76
Mert nem mégy el
innen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
innét
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
, engem úgy segéljen!«
 
n.77
Tetszett e magyar szív a fejedelemnek:
 
n.78
Nem is a kis házba, a nagy házba mentek;
 
n.79
Ott az asztalfőre ülteti vendégét;
 
n.80
Hasztalan szabódik, nem hágy neki békét.
 
  11.  
 
 
n.81
»Angyalom Piroskám,« a gazda kiszólal,
 
n.82
»Hoznál egy ital bort a fejér kancsóval!«
 
n.83
Megfogadta a szót, az edényt kimosta
 
n.84
S felhozá a jó bort gyönyörű Piroska.
 
n.85
»Nosza, édes lyányom, mutass emberséget,«
 
n.86
Unszolá az apja, »kínáld a vendéget.«
 
n.87
Ráköszönte a lyány, de rögtön kifordult,
 
n.88
Tüzes lett a képe, de nem a kis bortul.
n
Jegyzet Rozgonyi és a király beszélgetése, Piroska alakja
Szinnyei
Szinnyei Ferenc
t
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
Szép Ilonkájára, emlékeztette,
Weber
Weber Artúr
t Kisfaludy Károly Mátyás diák c. színművére, ebben a király szintén gondoskodik a leány férjhezadásáról.
 
  12.  
 
 
n.89
Míg Piroska dolgát végezé a konyhán,
 
n.90
Folyt a szó odabenn, az ital is folyván;
 
n.91
Mikor pedig a tál asztalra kerűle,
 
n.92
Mind a hárman helyet foglaltak körűle:
 
n.93
Legfelűl a király, oldalvást a gazda,
 
n.94
Szembe a királlyal, legalul, Piroska:
 
n.95
Hej! ha tudta volna, az útas ki légyen,
 
n.96
Vacsorája miatt megölné a szégyen.
 
  13.  
 
 
n.97
Pedig volt, amennyi szemnek, szájnak kellett:
 
n.98
Szép fejes saláta, kövér bárány mellett:
 
n.99
Jó lepény, turóval; eper és cseresznye;
 
n.100
Lépes méz a kasbul frissiben lemetszve,
 
n.101
Tiszta mint az arany, illatos, mert rajta
 
n.102
Kedvesen megérzett a virág zamatja;
 
n.103
Hozzá a jeles bor, érmelléki fajta,
 
n.104
S a szép lyány mosolygó, piros ábrázatja.
 
  14.  
 
 
n.105
Mindez a királynak tetszett igen nagyon,
 
n.106
Kicsi kéne hozzá, hogy magán kiadjon,
 
n.107
Úgy kinyilt a szíve, oly nehéz volt néki,
 
n.108
Hogy magát egészen mért nem öntheté ki.
 
n.109
Lelkéről a titok — ez a lenge fátyol —
 
n.110
Mint az árnyék, majd-majd ellebben magátol;
 
n.111
De meg' arra gondol: hátha megijednek?
 
n.112
Mért szakassza
végit
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
végit
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
ennek a jó kedvnek?
 
  15.  
 
 
n.113
»Ejnye öcsém, azt se kérded, kinek hínak :
 
n.114
Ha hallottad hírét a vén Rozgonyinak . . .«
 
n.115
Szóla most a gazda: »Pedig úgy illenék,
 
n.116
Hogy már most egymásra kancsót ürítenénk,
 
n.117
Más egészségeért, a magunk javáért,
 
n.118
Új barátságunknak állandó voltáért,
 
n.119
Hazáért, királyért . . . hanem még egy hia:
 
n.120
Becsületes neved, édes atyámfia?«
n
Jegyzet A
Rozgonyi
Rozgonyi László
nevet
Arany
Arany János
a legelsők közt írta ki
Budai
Budai Ferenc
ból: »
R. László
Rozgonyi László
elkísérte
Lajos
Nagy Lajos
t Nápolyba, ahol mikép viselte magát, onnan gondolhatni, hogy Aversa vár alatt kelt levelében a király neki ius gladiit adott, 1305-ben.« — A
Rozgonyi
Rozgonyi László
névvel többször találkozott olvasmányaiban, Az egri leányban, V. Lászlóban, a ballada Rozgonyinéjáva. A T. Sz. Rozgonyija ott volt a rozgonyi csatában (L. V. én., 11.).
 
  16.  
 
 
n.121
Válaszolt az útas: »Éltesse az isten!
 
n.122
A Rozgonyi urak híres urak itten,
 
n.123
Gazdagok, vitézek, amint hébe-hóba
 
n.124
Emlegetni hallám, gyermekségem óta.
 
n.125
Makkos erdejök nagy: faluik, pusztáik,
 
n.126
Ménes-gulyabeli és sertés marháik; —
 
n.127
Hogy-hogy nagy jó uram épen azok féle!
 
n.128
Tartsa meg az isten, háza örömére
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
Tartsa meg az Isten a
[törölt]
« háza népit véle »
n
Jegyzet jav. : irónnal és ny.:
háza örömére
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
  17.  
 
 
n.129
Ráivék, azután ilyen mesét mondott
 
n.130
(Melyet ivás közben hirtelen kigondolt):
 
n.131
»Jaj, biz én nem igen dicsekszem nevemmel,
 
n.132
Szegény fiú vagyok, noha nemes-ember.
 
n.133
Nagyon megromlottam; valamely zsiványok
 
n.134
Három új hámomat üresen hagyának,
 
n.135
Ki miatt
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Amiatt »
Ki miatt
Beszúrás
n
Jegyzet (irónnal)
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
szántatlan, vetetlen maradtam;
 
n.136
Nagy földet bejárék, de rá nem akadtam.
 
  18.  
 
 
n.137
»Különben Apáti volna lakóhelyem,
 
n.138
S mikor otthon vagyok, Csuta György a nevem;
 
n.139
Csuta most, de apám azt vítatta holtig,
 
n.140
(Hamis bor, az ember nyelve, hogy' megoldik!)
 
n.141
Azt vítatta, mondom, szegény jámbor öreg,
 
n.142
Hogy a nemzetségünk Árpád vérbül ered
 
n.143
Lyányágon. S neheztelt, hogy nem hitte senki,
 
n.144
. . .Lánchordtát, nagy uram, hát ne nevessen ki«
n
Jegyzet Csuta György tréfás dicsekvése, hogy Árpád-vérből való, nem üres szó :
Lajos
Nagy Lajos
V. István leányának, Máriának, dédunokája volt. (
Szinnyei
Szinnyei Ferenc
, I.)
 
  19.  
 
 
n.145
Felelt Rozgonyi úr: »Mondasz, hé, valamit:
 
n.146
Régóta vizsgálom képed vonásait:
 
n.147
Szemed járásából mindjárt kiláttam azt,
 
n.148
Hogy, ha nem vagy is úr, nem vagy bukó paraszt.
 
n.149
Ki tudja? ki merne hitet mondani rá?
 
n.150
Hol fel a talpával a kerék, hol alá;
 
n.151
Bocskor a lábán ma sok régi nemesnek:
 
n.152
Megjárod bizony, ha még királynak tesznek!«
 
  20.  
 
 
n.153
Jót nevettek rajta mint valami tréfán;
 
n.154
Mosolygós arcával távozott a szép lyány;
 
n.155
Csuta György pedig szólt (már csak így nevezem):
 
n.156
»Hm! királynak? engem? nehezen, nehezen . . .
 
n.157
De, négy szem közt mondva, bizony a mostani
 
n.158
Királyra is tudnánk sok hibát mondani —«
 
n.159
»Mit!« kiált Rozgonyi: »öcsém uram, hallja! . . .«
 
n.160
S rácsapott öklével a kemény asztalra.
 
  21.  
 
 
n.161
Nevetett a király: »No, no, édes uram . . .
 
n.162
Hanem, szó ami szó, gyönyörű lyánya van:
 
n.163
Milyen a járása, termete, milliom!
 
n.164
Csak úgy libeg-lobog, mint egy szál liliom.«
 
n.165
Ránézett a gazda, úgy kételkedőleg,
 
n.166
Hogy minek gondolja: tán leánynézőnek?
 
n.167
Miután a szemét az nem sütötte le,
 
n.168
Sohajtván egy nagyot, ily szókkal felele:
 
  22.  
 
 
n.169
»Haj!« elkezdi »mondjam? ne mondjam? mi haszna:
 
n.170
Minden embernek van baja meg panassza,
 
n.171
S én az én bajomat meg nem gyógyíthatom:
 
n.172
Nekem ez az egy lyány örömem, bánatom.
 
n.173
Örömem szépsége, örömem jósága,
 
n.174
Ő lelkemnek lelke, szemem szép világa,
 
n.175
Házam drága kincse, kertem gyöngyvirága:
 
n.176
De mégis hiába: hej! mégis hiába.«
 
  23.  
 
 
n.177
Itt megálla kissé, szemeit törölvén.
 
n.178
»Rajtam ugyan bételt: új király, új törvény:
 
n.179
Most fiágra szóló apárul-maradtat,
 
n.180
Kinek fia nincsen, lyányára nem hagyhat.
 
n.181
Ez az én keservem, ez az én bánatom.
 
n.182
Renyhe fog civódni sok szép birtokomon
 
n.183
Idegen rokonság, kinek életemben
 
n.184
Egy pohár borát, egy jó szavát nem vettem.«
n
Jegyzet
Lajos
Nagy Lajos
csakugyan hozott ilyen törvényt, 1351-ben (
Szinnyei
Szinnyei Ferenc
I.) a családok érdekében, hogy a fiúörökös nélkül elhaló nemesek el ne idegeníthessék birtokaikat egyházaknak, mint Szt. István korában, vagy másoknak ne hagyhassák, miután »e jószágoknak oldalágú rokonaikra kell szállaniok.« (
Szalay
Szalay László
, II. köt., 204. 1.)
 
  24.  
 
 
n.185
Neki szomorodott rajta egy kicsínyég,
 
n.186
Szomorúbb is volna, hogyha rá nem innék
 
n.187
És ha nem biztatná akivel beszélget,
 
n.188
Jó tanácsot adván és jó reménységet.
 
n.189
De Lajos elkezdi, gondolkozás után:
 
n.190
»Volt-e már e végett, nagy jó uram, Budán?«
 
n.191
Fejét rázta, hogy nem; igazán nem is volt,
 
n.192
Azt se tudta, hogy mért kérdi Lajos e szót.
 
  25.  
 
 
n.193
Hogy pedig a király min gondolkozott el,
 
n.194
S mire céloz ilyen kérdő felelettel,
 
n.195
Megmondom : azalatt esze Budán jára,
 
n.196
Hű emlékezetben derék Toldijára.
 
n.197
Mint arany vetéllő, gondolatja jött, ment,
 
n.198
Toldiról meg vissza Piroskára röppent,
 
n.199
Őket arany szállal szőtte, fonta össze,
 
n.200
S a lelke mosolygott: milyen egy pár lessze!
 
  26.  
 
 
n.201
»No hát«, monda ismét, »fogadja tanácsom,
 
n.202
Menjen a királyhoz, kérje meg alásson:
 
n.203
Uram fejedelmem, én ez meg ez vagyok,
 
n.204
Felségedhez ebben meg ebben fáradok,
 
n.205
Nevezet szerint, hogy van nekem egy lyányom,
 
n.206
De fiam nincs, kire a birtokom szálljon:
 
n.207
Tegye azt felséged mintha fiú volna,
 
n.208
Írja örökségem kedves leányomra.«
n
Jegyzet Fiúsításról
Arany
Arany János
már 1848-ban olvasott, Losonczi István történetében,
Tinódi
Tinódi Lantos Sebestyén
nál: »Király minden várait engedé leányinak.«
Arany
Arany János
feldolgozásában 316. sor. Szilágyi István hiteles történeti példát keresett rá (levele 1850. dec. végén), s nem nyugodott, míg ki nem derítette, hogy
Lajos
Nagy Lajos
előtt az ország szokásos törvénye leány-fiúsítást nem ismert, de talált esetet, kettőt is, mikor »a magát törvényfelett állónak tartott erélyes király«, »az ország erészbeni ellenkező szokását félretéve«, leányt fi-örökössé tett. (Levele 1851. júl. 5.) »Szerfelett örülök, hogy a törvénytelenséget őnagysága nem csak
Arany
Arany János
Toldijában s érte teszi.« Budai Ferencnél Vargha Ilonka rátalált, hogy II. Lajos egy Rozgonyi István birtokait leányára szállította, szerinte innen vette
Arany
Arany János
a Rozgonyi nevet. ( Arany Rozgonyi Piroskájának keletkezéséről.Beőthy Emlékkönyv, 350. 1.) Szemkő Aladár szintén
Budai
Budai Ferenc
nál egy másik példára talált: II. Lajos Rozgonyi István leányára, Ecsedi Báthory András feleségére szállította apja birtokait.
 
  27.  
 
 
n.209
»De mivel a király még fiatal szintén,
 
n.210
(Nem hiszem idősebb egy nappal is, mint én)
 
n.211
Torna-bajvivásnak, hallom, kedvelője:
 
n.212
Mondok egy okos szót: kettő lesz belőle:
 
n.213
Kérőjét nagy uram ne csak ingyen kérje:
 
n.214
Harci játékot tart (módja van) igérje,
 
n.215
És hogy szép Piroskát a győzőnek adja:
 
n.216
Így aztán, remélem, lesz is foganatja
 
  28.  
 
 
n.217
Megörült a gazda: »
Héj
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
impurum-kézirat
az első, 1879-es kiadás
 
Héj
*
Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
 
, be áldott szó ez!
 
n.218
Hogy ne tenném meg, ha tudnám, hogy való lesz!
 
n.219
Beh nem válogatnék gazdag vőlegénybe’ !
 
n.220
Lenne itt elég, mit aprítni a téjbe.
 
n.221
Öcsém, öcsém: akkor én csak embert néznék,
 
n.222
Nem kéne egyéb, mint személyes vitézség:
 
n.223
Ki mindet legyőzné vitézi játékon,
 
n.224
Annak adnám díjul kedves ajándékom.«
 
  29.  
 
 
n.225
Ragyogott a szeme, az orcája égett,
 
n.226
Mintha így biztatta volna a vendéget:
 
n.227
»No fiú, ha tetszik a Rozgonyi lyánya,
 
n.228
Állj elő, mutasd meg, hogy te sem vagy gyáva.«
 
n.229
Pedig annak más volt, lám mondom, eszében,
 
n.230
Tündökölt már szíve boldog szerelmében:
 
n.231
De mint földön a nap tükröz új napokat,
 
n.232
Úgy ohajt a boldog látni boldogokat.
 
  30.  
 
 
n.233
Még egy jó darabig fenn beszéltek erről,
 
n.234
Azután egyébről, azután mindenről,
 
n.235
Azután késő lett, a király is bágyadt
 
n.236
S megveté Piroska a drágaszép ágyat.
 
n.237
Apjának, magának ott az első házban,
 
n.238
Vendégnek külön,
a benyiló
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
a benyiló
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
szobában:
 
n.239
Cifrát, mennyezetest, négy oszlopon állót,
 
n.240
Kétfelé hajtván a selyem szunyoghálót.
 
  31.  
 
 
n.241
Mielőtt azonban a dagadó párnák
 
n.242
A király szemeit nyugalomra zárnák,
 
n.243
Mielőtt az ágyba fekünnék, mely tiszta
 
n.244
Színével, szagával édesdeden hívta:
 
n.245
Pergamen levelet vőn ki tarsolyábul,
 
n.246
Megirá, pecsétet is nyomott rá hátul,
 
n.247
Kis gyürű pecsétet egy darab viaszra,
 
n.248
De azért csak annyi volt annak a haszna.
 
  32.  
 
 
n.249
Mert midőn a király hajnal hasadtával
 
n.250
Fölkele, hogy számot vessen a gazdával,
 
n.251
(Nehéz számadás volt, nehezen lett vége:
 
n.252
Telhetetlen volt a gazda szívessége);
 
n.253
Mikor elbucsúzott, kétszer, háromszor is,
 
n.254
És utána néztek, míg elűlt a por is:
 
n.255
Vánkos alatt a lyány ezt az írást lelvén,
 
n.256
Olvasá, de a szó fennakadt a nyelvén:
 
  33.  
 
 
n.257
»Rozgonyi Piroska, Rozgonyi Pál lyánya,
 
n.258
Fiú gyanánt lészen apja vagyonába' —
 
n.259
Egyetlen örökös, ura mindenének,
 
n.260
Dísze, fenntartója a Rozgonyi névnek
 
n.261
Harci játékot tart piros pünkösd napján,
 
n.262
S ki legbajnokabb lesz, azé legyen a lyány.
 
n.263
Mert ezt így helyesnek, jónak így találja
 
n.264
LAJOS, Magyarország mostani királya.«
n
Jegyzet 33. után a lap szélén:
Eddig 1850. A többi (kivéve az utolsó versszakot) későbbi betoldás.
Beszúrás
 
  34.  
 
 
n.265
»Ki legbajnokabb lesz!« — Hogy e szóhoz ére,
 
n.266
Meg
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Fel »
Meg
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
hajnallott arcán szép Piroska vére:
 
n.267
Szeget ütött a szó, nem mondom fejébe:
 
n.268
Nyilalló örömmel
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
nyilalló gyönyörrel
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
szíve közepébe.
 
n.269
Szűk lett neki a ház, alacsony padlása:
 
n.270
Ki, ki a szabadra, hogy az eget lássa!
 
n.271
Virágit a kertben locsolnia meg kell
 
n.272
Apja váltig mondja: harmatos a reggel.
 
  35.  
 
 
n.273
Virágai mellett — mit neki virágok!
 
n.274
Elsuhan, ellebben,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Elszaladt »
Elsuhant, ellebbent,
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
le sem is néz rájok,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
az első, 1879-es kiadás
 
nem is néze rájok
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
[törölt]
« nem is néz reájok »
le sem is néz rájok
Beszúrás
*
Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
 
 
n.275
Végig a nagy kerten, a gyümölcsös lankán,
 
n.276
Le a Tisza partra cél nekűl bolyongván.
 
n.277
Akkor vált meg a nap csókkal a mezőtül,
 
n.278
Akkor
ébredt a víz
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« gyult a mély víz »
ébredt a víz
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
szerelme tüzétül;
 
n.279
Közepette széles, fényes égnek, habnak,
 
n.280
Látszott a nagy puszta keskeny zöld szalagnak.
 
  36.  
 
 
n.281
Megállítá a lyányt vízi képe-mása;
 
n.282
Tágult a szabadban szíve szorulása,
 
n.283
Könny eredt szeméből, s a ragyogó cseppek
 
n.284
Testvér harmat gyöngyök közzé elegyedtek.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Testvér gyöngyök közé a fűre peregtek »
Testvér harmat gyöngyök közzé elegyedtek
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.285
Nagy lélekzetet vőn, könnyűlt szíve azzal,
 
n.286
Tele szívta keblét fűszeres tavasszal;
 
n.287
Gilice búgása hallatszott megette,
 
n.288
S enyelgésit párja édesen nevette.
 
  37.  
 
 
n.289
Hallgatván madárra, nézve tűnő habra,
 
n.290
Mindcsak egyre gondolt: a legbajnokabbra.
 
n.291
Egyszer látta Toldit, nagy vitézi tornán,
 
n.292
Azóta felejti,
hosszú idők
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
impurum-kézirat
az első, 1879-es kiadás
 
hosszú idők
n
Jegyzet a lap szélén, irónnal:
havak, évek
Beszúrás
*
Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
 
sorján;
 
n.293
Pillanatra látta,
évekig
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
impurum-kézirat
az első, 1879-es kiadás
 
évekig
[törölt]
«
n
Jegyzet jav.: irónnal:
hosszasan
Beszúrás
»
n
Jegyzet (áthúzva)
*
Szövegforrás:
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
 
feledte,
 
n.294
De a sok felejtést mind hiába tette:
 
n.295
Mert csak a reménynek egy
sugára
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
n
Jegyzet 7–8. versszak: előbb kitörölve, a lapszélén újra. Eltérések:
[törölt]
« szikrája »
sugára
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
kellett,
 
n.296
S az egyszer látott kép újra eleven lett
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
Lángra gyujtani az elnyomott szerelmet
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
.
n
Jegyzet A 37. vsz után a 39. három sorát írta le a költő, majd kihúzta. Ebben eltérés:
 
  De a legszebb rózsa mellett
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« mellett »
[törölt]
«
mögött
Beszúrás
»
mellett
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
is van tüske:
  »Fog-e víni értem (gondolá) a büszke?
  Az, kiért a lyányok hiába epednek?
 
Ezután a 38. kétszer ujrakezdve s kitörölve. Változatok:
 
  38.  
 
 
n.297
Ott lebeg előtte, vízben, égen, napban,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Toldit ő a vizben, Toldit ő a napban, »
[törölt]
«
Ott lebeg előtte, vízben, égen, napban,
Beszúrás
»
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.298
Bár mi tárgyra néz is: Toldi képe abban;
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Toldit látja mindig, minden pillanatban »
[törölt]
«
Valamerre fordul, minden pillanatban
Beszúrás
»
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.299
Még szemét behúnyva is foly az igézet,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Ha szemét behunyja »
[törölt]
«
Még szemét behúnyva is foly az igézet,
Beszúrás
»
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.300
Mint ha ki valamit erősen megnézett.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Mint ha ki valamit erősen megnézett. »
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.301
Oh, sziv édes álma, ha nem álom volnál!
 
n.302
Perc, rövid muló perc, soha el nem múlnál!
 
n.303
Rózsa mindig nyilnál, el sem is virulnál!
 
n.304
Szerelem, szerelem, jaj be áldott volnál!
 
  39.  
 
 
n.305
De a legszebb rózsa mellett is van tüske:
 
n.306
»Fog-e
víni értem
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« értem víni »
víni értem
Beszúrás
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
(gondolá) a büszke?
 
n.307
Az, kiért a lyányok hiába epednek?
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Fog-e víni értem akiért hiában »
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.308
Az, kiért a lyányszív hiába reped meg?
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
a Toldi szerelme tisztázott kézirata
az első, 1879-es kiadás
 
[törölt]
« Annyi szív eseng már széles e hazában? »
*
Szövegforrás:
impurum-kézirat
 
 
n.309
Minden szem kiséri, mint virág a napot,
 
n.310
De ő a virág közt csak lovával tápod,
 
n.311
Vagy, mint nap az égen a napraforgókkal,
 
n.312
Egy csöppet se gondol szegény leányzókkal.«
n
Jegyzet A vsz. szövege a lapszélen is megvan, erősen áthúzva. A kibetűzhető részben eltérés nincs.
 
  40.  
 
 
n.313
Fölösleges volna hosszan elbeszélnem,
 
n.314
Mennyit töprenkedtek azon a levélen,
 
n.315
A levélen is, de hát még az iróján!
 
n.316
S mennyi mindent gondolt a szép eladó lyány.
 
n.317
A pünkösd azonban már nem vala távol,
 
n.318
El-elmúlt egy-egy nap isten jóvoltából;
 
n.319
Nehezen is várták, készűltek is nagyon —
 
n.320
Majd meglátjuk, de most egykicsit elhagyom.