Szent Pál levele

Bibliográfiai adatok

Szent Pál levele

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei VI. kötet

Alcím: Zsengék. Töredékek. Rögtönzések.

Dátum: 1952

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0659001228236

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Románia

Lelőhely: Nagyszalonta

Intézmény: Nagyszalontai Arany János Emlékmúzeum

Azonosító:

A kézirat leírása:

History:

Névnapi köszöntő Borbély Pál szalontai főjegyzőre. A költő kortársa,

Rozvány György

, buzgón gyűjtögette

Arany

Arany János

fiatalkorának emlékeit. Egyik zsákmánya Szent Pál levele. (1846). Rozvány azt írta Márki Sándornak: »Arany Jánosnak két verses levelét, egyiket az égből, másikat a pokolból, kezeimhez kaptam, még pedig Arany Jánostól saját kezűleg írva.« (Márki Sándor: A. J. szalontai éveiből. — Irodalomtörténet, 1917. 120 — 133. 1.) A kéziratot Rozvány a szalontai csonka torony Arany-emlékmuzeumának ajándékozta. A versből megismerni a költő szalontai körét, még inkább a Zsengék közt a Függelékben közölt 15. sz. darabból.

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Gyöngyösy László közölte az eredeti kéziratból az

EPHK. 1905. évi folyamában, a 492—495 lapokon. (A másik levélnek nyoma veszett.)

Megjegyzések

Megjegyzések:

A művekhez tartozó jegyzetek az alábbi linken érhetőek el:

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

SZENT PÁL LEVELE.

NÉVNAPI KÖSZÖNTŐ BORBÉLY PÁL, SZALONTAI FŐJEGYZŐ NEVENAPJÁRA .

Az égből, Borbély Pál kedves druszámnak pártfogói kegyességgel,

Szalontán

Nagyszalonta

(franca).

Sz. Pálnak B. Pálhoz küldött 1-ő Levele.

n.1

„Kedves druszám, édes kedves Pálom,

n.2

Minthogy nem jő most szememre álom,

n.3

S személyesen nem szólhatok Véled,

n.4

Ime küldöm e frankós levelet.

n.5

Úgy hallottam, jól van fejed dolga,

n.6

Bár nem úr vagy, hanem olyan szolga,

n.7

Kinek ura légió, mint tenger,

n.8

Mint a Nyírben Compossessor ember,

n.9

Ámde nagy kár volna elcsüggedni,

n.10

Tüske közzől szoktak vackort szedni ;

n.11

Minden ember nem lehet egyforma,

n.12

Hidd el, nincs jobb étel, mint a torma.

n.13

Ha semmid sincs, van szép szabadságod,

n.14

A papiros rongyát körülvágod,

n.15

És midőn magad vagy egy szobába,

n.16

Az igazat megmondhat’d vaktába.

n.17

Fizetésed hogy zsíros ne volna,

n.18

Ebben Komócsin meghazudtolna.

n.19

Búza helyett konkolyt, repcét adnak,

n.20

Melyből üttethetsz olajt magadnak.

n.21

Azért fiam, csak tűrj, mint a bárány,

n.22

Míg megállhatsz kurta lábad szárán.

n.23

Hisz ha feldőlsz, elénekli Csere,

n.24

Hogy te, mint ő, nem valál csak here.

n.25

Járj el a nemzeti kaszinóba,

n.26

Mely, mint hallom, most van felbomlóba.

n.27

Szép az, aki ott kitesz magáért !

n.28

Dicsőség civódni a hazáért.

n.29

Most ugyan bor nincs még benne és ser,

n.30

Ámde nem megírtam-e már egyszer,

n.31

Hogy jó inni, ha szomjuság éget,

n.32

Egészségnek fenntartása végett.

n.33

Kaszinótok pedig nagyon beteg,

n.34

Csak diószegi bor gyógyítná meg,

n.35

Ferbli-lázban mit sem ér a lőre,

n.36

Pécsi jobb tanácsot ád előre.

n.37

És most adieu, szívemnek druszája,

n.38

Nagyot nőjön lúdaidnak mája.“

n.39

Nem hasadt még a mosolygós hajnal,

n.40

Malac-álmot aludt minden angyal,

n.41

És az égi tyúkok gunnyasztának,

n.42

Fittyet vetve a kakas szavának.

n.43

A mennyország nagy-torkú bakterje

n.44

Szundikált még, s nem volt ki felverje,

n.45

Amint ott ült, utca szögleténél,

n.46

Kétöles lándzsája jobb-fülénél.

n.47

Ámde Szent Pál nem tudott alunni,

n.48

Óra hosszat még szemet sem húnyni.

n.49

Ürgött-forgott, mint tótban a kása,

n.50

Innen az-nap az ő fordulása.

n.51

Néha-néha pikszisébe markolt,

n.52

Mely, mint szérű, oly kerületű volt ;

n.53

Majd kicsiholt és gyujtván világot,

n.54

Olvasgatni kezdé Kartigámot.

n.55

Néha ismét verset készült írni,

n.56

S a papírt körül is tudta nyírni.

n.57

De felakadt szárnyaló múzsája :

n.58

»Irjon szösz, hordja el a gálya.«

n.59

Ekkor ötlött hirtelen eszébe,

n.60

Hogy levélíró volt életébe.

n.61

S hogy Szalontán van egy jó druszája,

n.62

Nosza tüstént levelet hozzája.

n.63

Bő schlafrockját felkapá magára,

n.64

Hálósipkát nyom kopasz agyára,

n.65

A végezvén még egy kötelességet,

n.66

Oly szilkében, melynek neve német:

n.67

Tollat márta kalamárisába,

n.68

S megtörülve vagy tízszer hajába,

n.69

Miután végét rojtosra rágta,

n.70

S néha-néha sztalához vágta :

n.71

Végra elsült ilyetén levele,

n.72

(Notabene : lehúzgálva fele)

n.73

S mint az ízem, olyan tücskök benne,

n.74

Ördög volna, ki rajta elmenne :

n.75

„És legyen sok marhád, mint a gomba.

n.76

Látogass meg a Paradicsomba.

UTÓIRÁS.

n.77

Megvan-e még régi jó barátom

n.78

Hordja-e még elviselt kabátom,

n.79

Bőgik-e még? írjál róla, írjál,

n.80

Debrecenben jó druszám, a vén Pál.“

* * *

n.81

Ezzel a Szent, végezvén írását,

n.82

Fölvevé bádog tolvajlámpását.

n.83

és bemenvén az előszobába,

n.84

Egy fiók szentnek ragadt hajába.

n.85

„Kelj föl,“ úgymond, „Aranyszájú János,

n.86

Hét az óra, mért vagy olyan álmos?

n.87

Fogass bé a posta-taligába,

n.88

E stafétát vigyed hamarjába’

n.89

Nagy-Szalonta híres városába,

n.90

Az öreg Nótárus hajlékába,

n.91

Kívánj neki friss jó egészséget,

n.92

Tudom, szívesen fog látni téged.„

n.93

Ezzel visszafordult dunyhájába,

n.94

János pedig fogván taligába,

n.95

Útra indult, s mint malac rívása

n.96

Messze zörg a talyga nyikorgása.

n.97

Szűkön van most Pálnak ott fent hája,

n.98

Azt siratja fakó taligája.

n.99

Mert a disznók mind pokolba mentek,

n.100

Foghagymával zsíroznak a szentek.

n.101

Ámde János sehogysem tűrheti,

n.102

Hogy fülét a talyga sértegeti,

n.103

A tengelyre köpköd, mindhiába,

n.104

Annál jobban csikorog agyába’.

n.105

Mit tegyen? vizelni kezd az árva

n.106

A marokfa száraz oldalára.

n.107

Hajh de míg ő kerekét locsolja,

n.108

Balgatag fővel meg nem gondolja :

n.109

Hogy minálunk térdig ér a sár, víz.

n.110

— Ha nem isztok, hordjon el az árvíz.

(Vége).

(1846.)