Arany Jánosnak gyermek- és fiatalkori kisérleteiből kevés
maradt ránk, jobbára csupán hírök, ezek nagyobb része is kétséges hitelű. Mindenesetre
mutatják korai verselő-hajlamát és későbbi valósulatlan terveit.
Joannes Arany
est Classis Quarta.
Vevődött 10 Garasoti 1825 esztedei Őszi
vásárban, a másik 12 garason.
Arany János
A könyv:
Deák Tör’sök szók, magyar jelentéseikkel
együtt.
Debreczen
, 1823.
— A könyvet Gyulai Pál adta át 1899. nov.
27. az Akadémia összes ülésén a kézirattár számára. — Lehet, szokásos
beírás, ámbár
Bolond Istók II. én. 117.
,nyolcéves gyermek dadogásáról’, az első kéziraton: ,rím pengéséről’ beszél. (
Akadémiai Értesítő, 1899. 649. l.)
Debrecen
2. Tíz-tizenkét éves korából maradt egy köszöntő és egy levél Dévai Bálint volt első praeceptorához.
Dévai
megőrizte, nála másolta le később Zsadányban, legatióban, Baráth Ferenc, ő küldte meg Arany Lászlónak, aki atyja önéletrajzához csatolt jegyzetei közt kiadta. (Lásd
még : Dévai Bálint
Gyöngyösy
y :
A. J. életéhez. — Egyet. Phil.
Közt., 1904. 756. l.
is.)
Gyöngyösi László
Engedelmet kérek édes hajdani praeceptor uram, ha valamit alkalmatlankodtam ezen levél
által. Csak nem felejthetem el azokat a jótéteményeket, amelyeket közlöttél velem, mikor
hűséges tanítóm valál, csak nem felejthetem azokat a drága ajándékokat, a melyekkel
dajkálkodtál velem, mint az édes anya az ő gyermekével. Alázatos szolgája egyszersmind
tanítványa
A mitologiai példát talán a Hármas históriából kölcsönözte (Dr b.
1.:
IK. 1892., 407. 1.), talán
Gyöngyösi
Murányi
Venusából, III. én. 135. (Rupp Kornél,
IK., 1893. (755.).
Gyöngyösi István
Arany László azt mondja : »Maga írta-e atyám e
koszöntőket, vagy, mint a gyermekek gyakran szokták, csak másolta és alkalmazta,
meghatározni alig lehetne. Az a naív logika: »Ha megérdemelte Venus az aranyalmát. . .
rektor uram is megérdemli a felköszöntést«, mindenesetre gyermek szerzőre vall. S aki
atyám költői stiljének egyik sajátságát, a hosszan leíró, néha csaknem elbeszéléssé
terjedő hasonlatokat megfigyelte, meglepetéssel veheti észre, hogy e gyermeki
kísérletben is olyatén gondolatjárás mutatkozik.« Beszéli továbbá, hogy a rektor nagy
mester volt a Kovács-féle versek gyártásiban, s Szabó nevű hajduszoboszlói rektor
barátjával elküldözték egymásnak verseiket. »Egyike ezeknek — folytatja Arany László — az emberi emlékezet ama különös
tulajdonságánál fogva, amit az öregeknél gyakran tapasztalhatni, hogy régen elfelejtett
dolgok emléke az élet végső szakában ismét fölujul, atyámnak az általa megélt utolsó
(1881. évi) Sylvester-estén jutott
eszébe s akkor mondta el. A köszöntő-vers egy görög boltos lakodalmi ünnepére készült,
föliratúl egy transparenthez. Kéregpapírból összeállítottak egy láda-féle alkotmányt,
égő gyertyákat tettek bele, a kéregpapírba díszes koszorút metszettek s a koszorú
közepén átvilágító betűkkel ím’ ezen vers volt olvasható :
3. A költő volt iskolatársa, Pápai Ferenc, azt
beszélte Gyöngyösy Lászlónak, hogy 1831-ben
Tisza Lajos leányának temetésén a szalontai
diákok
Arany
nak egy gyászénekét
énekelték volna. Emlékezetből tollba is mondotta.
Arany János
Közölte
Gyöngyösy
Egyet. Phil. Közl., 1906. 250—51. 1. Nem látszik valószínűnek, hogy egy
földesúri család egyik tagjának temetésén egy 14 éves kis diák versét énekelték volna ;
másrészt a költő azt írja önéletrajzában, hogy Tisza Lajos az ötvenes években is emlékezett reá, milyen híres kis poéta
volt.
Gyöngyösy László
4. A kisujszállási évről maga a költő mondja önéletrajzában : »
Virgil
Aeneise pár könyvét lefordítám (rég eltéptem)«, Bolond Istókban is (II. 118.) : »Virgiliusból — Egy hosszu
ének, hexameteres.«
Vergilius Maro, Publius
5. Cigány-bucsúztató.
Arany
kortársa,
Rozvány György, nagy buzgalommal látott hozzá
a költő fiatalkora adatainak s vers-töredékeinek gyűjtéséhez. Ő közölte az alábbi
versezetet (
Apróságok A . J. Életéből. — Pesti Napló, 1899, 275., okt.
4.
). mely egy cigány kovács temetéséről szól.
Arany János
E sorok a költő volt tanuló-társának, Megyeri Ferencnek emlékezetében ragadtak meg.
Arany
nyal együtt ő is énekes diák volt ezen a
temetésen ; közeledtükre a cigányok éktelen siránkozásba fogtak, hajokat tépték.
Szász Károly írja, hogy a Bolond Istókban leírt temetés ,gyermekkori reminiscencia, — magától tudom —
természetesen némi módosítással.’ (Az Összes Költeményeket
ismertető cikk-sorozatában,
Budapesti Közlöny, 1867.
)
Arany János
Rozvány
nyomán Rozvány György
Gyöngyösy
is diák-korinak vette ; Lovassy László tanuságára később a korrektori évre tette,
mintha húsz éves korában irta volna meg régi élményét. Gyöngyösy László
Ercsey
is itt említi (
A.
J . életéből, 22. 1.).
Ercsey Sándor
6.
Csokonai
hatása érzett egy
nagyobb versen, melyet a kisujszállási Lovassy János emlékezése alapján Ercsey Sándor említ (
A. J. életéből, 22.
1.) Címe : A dévaványai juhbehajtás. 76 hétsoros
strófából állt, Csokonai Vitéz Mihály
Csokonai
Béka-egér harca módján. Tárgya egy helyi adoma, minővel
szomszéd községek szokták egymást csúfolgatni ; így a közel Dévaványa esete beleillik Csokonai Vitéz Mihály
Arany
kisujszállási tanítóskodása korába. — A csősz hírül hozza a
ványai tanácsnak, hogy mezejöket tilosan sok túrkevei juh lepte el. A kupaktanács
elrendeli behajtásukat, maga pedig beül a kocsmába, áldomást inni a jó fogás örömére, a
község költségén. A hajtók lármájára a nyáj szárnyra kap, elszáll : darvak, vadludak
voltak. — Ilyen című vers elő is került a közel Karcagról,
1908-ban ; másolata megfordult
Beöthy Zsoltnál ; arról lemásolta a jelen
kiadás rendezője; ez a példány elégett az ostromban. Verselése frissen pattogott,
könnyen folyt, volt benne valami, ami Az elveszett alkotmány
kortesnépének rajzához hasonlított. Újabban nem sikerült felkutatni Kisujszállás környékén. Hitelesíti azonban Horváth János akadémikus atyjának tanusága, aki 1835—40-ig
N.-Szalontán tanult; Arany János
Arany
1835-től 39 januárjáig volt ott
korrektor s némi híre járt verselgetésének. Horváth József sokat emlegette Arany János
Arany
t fia előtt ; a dévaványai versre ráismert, mikor fia említette,
tartalmára emlékezett, elejét könyv nélkül tudta. Lásd
Szeremlei Barna : Relikviák egy nagy költő
meg egy kis költő életéből. — Prot. Képes
Naptár, 1909-re, 39.
1.—
Kéky Lajos : A. J. pályakezdése.
—
Beöthy-emlékkönyv — 322—335. 1. és az
Olcsó Könyvtárban. Arany J. életrajza, I. 36.
1.
Arany János
7. A debreceni kollégiumi poézis, fökép
Csokonai
hatására vall egy »víg eposz«, »Légy-pókcsatáról« (mint
Csokonai Vitéz Mihály
Csokonai
Béka-egér harca),
Bolond
Istók, II. 117.
Csokonai Vitéz Mihály
9. A szalontai korrektorság idejéből tud egy munkáról
Gyöngyösy
(életrajzában, 76. 1.).
Az hihető, hogy kis tanítványának, Gyöngyösy László
Rozvány Betti
nek (lásd a következő jegyzetet) felolvasott Rozvány Erzsébet
Zschokke
Stunden der Andacht c. könyvéből, de hogy le is fordította
volna, arra hiteles adat nincs. Zschokke, Heinrich
Gyöngyösy
szerint Balogh Péter
esperes kezdte volna fordítani s odaadta Gyöngyösy László
Arany
nak, hogy vesse össze az eredetivel.Arany János
Arany
a fordítást gyarlónak találván, újra
lefordította az egészet s mint letisztázott példányt adta volna vissza az esperesnek. Ez
a történet mind Balogh Péter, mind Arany János
Arany
részéről kevéssé hihető.
Arany János
10.
Rozvány
egymaga tud egy Krisztus papjai c. versről; töle hallott felöle Rozvány György
Gyöngyösy
; Gyöngyösy László
Ercsey
nem említi. Ercsey Sándor
Arany
1839-ben lemondott a korrektorságról, az
irnoki állástól, pedig, mellyel bíztatták, elesett. Id. Rozvány György kereskedő hívta házához, nevelőnek leánya mellé. (Lásd Egykori tanitványom emlékkönyvébe c. verset). A költő egy
szobában lakott Arany János
Rozvány
fiával,
Rozvány György
András
sal. Rozvány András
Várad
on akkor heves választási harc dúlt, Nagyvárad
Lajtsák
püspök pártfogoltja s Lajtsák Ferenc
Beöthy Ödön
között. A huszonkét éves
Beöthy Ödön
Arany
egy éjtszaka verset
rögtönzött e harcról ; a verset megmutatták Beöthy
ellenfelének ; ezt megválasztották ugyan, de egy hónap mulva lemondott, Beöthy javára. Arany János
Rozvány
ezt a vers hatásának tudja be. — A regényes történetnek külső
adatok is ellentmondanak : az országgyűlés épen ez évben oszlott szét s csak 1840-ben ült össze újra, — Rozvány György adatait általában óvatosan kell fogadni.
Nevezetessé vált emberek tanuló- társainak száma egyre nő s emlékezetök egyre bővül ;
ilyen Rozvány György
Rozvány
is. — Efféle
híresztelések benső ellentmondásaira rámutatott a Budapesti
Szemle —n jegyű bírálója (
Rozvány György
Voinovich G.
, 1917.
170. sz. : Alkalmi cikkek Aranyról —, 172. sz. Egy cikk körül.
)
Voinovich Géza
11. Lovassy János (
Arany
János sírversei.
Debreceni Szemle, 1912·
dec. 2., 50. sz.) gyermek.korában több sírverset olvasott a
szalontai temető korhadt fejfáin ; később azt hallotta, hogy egyiket-másikat
Arany
írta »rektor korában«, »egy ezüst
huszasért vagy jó szívből, szeretetből.« — Egyet leírt emlékezetből :
Arany János
12. 1840-ben másodjegyzővé választották.
Ezután is sokszor benézett az iskolába, a rektorhoz. Megnézegette a diákok latin
vers-feladatait. Ercsey Sándor vers-gyakorlata alá
ezt a distichont penderítette ceruzával :
13. Ercsey Sándor írja, hogy később, az ő kértére,
»készített egy igen szép alkalmi verset is, mellyel a diákok iskola-rektoruk nevenapján
tisztelkedtek.« (13. 1.)
14. 1842-ben került rektornak
Szalontá
ra Szilágyi István, a költőnek régi diák-társa Debrecenben. Nagyszalonta
Szilágyi
már 1840-ben sikerrel vett részt a
Kisfaludy-Társaság szépirodalmi pályázatán ; 1842-ben a szatirai pályázaton dícséretet nyert. E pályamunkákat a Társaság
kiadta, külön füzetben. A Kisfaludy-Társaság által jutalmazott és
kitüntetett Pályamunkák MDCCCXLII. évből. — E kötetben Szilágyi István
Arany
az egyes pályamunkákat a szövegek végére
hevenyészett epigrammokban bírálta meg. Itt közöltetnek először.
Arany János
I. Szentmiklósy Sámuel : Az
állatok restauratiója a tisztújítás, a korteskedés kinövéseit rajzolja, de a
rajz hirtelen abbamaradt. Erre céloz
Arany
megjegyzése :
Arany János
II.
Szilágyi
szatírája: Emlékbeszéd. (lásd erről Az elveszett
alkotmány jegyzetét). Szilágyi István
Arany
megjegyzése :
Arany János
IV. Tárkányi Béla
Indítványok szatírája egy idegen utazót bevezet a
gyűlésterembe, az idegen alig győzi jegyezni az indítványokat : végre megkérdezi
végrehajtják-e mindezt ? Ő szétosztja jegyzeteit angolok, oroszok, franciák, spanyolok
közt, sőt Amerikának is jut belőle, mert ennyi terv elegendő az egész világnak.
15. 42-ben
Szilágyi
a Tudós Társaságnál is
jutalmat nyert, a Magyar Szókötés-ről írt munkájával. A
pályanyertes művet a bírálók visszaküldték a szerzőnek, némi javítgatást kívánva.
Szilágyi István
Szilágyi
odaadta Szilágyi István
Arany
nak, aki »igénytelen jegyzéseket« tett rá,
két nagy árkuson ; az ív külső oldalára ráírta: Krix-krax. 1843. júl. 10.
— Arany János
Szilágyi
megőrizte s elküldte Arany Lászlónak azzal, hogy munkája kéziratát Szilágyi István
Arany
nemcsak átolvasta, megbírálta, hanem
sajátkezűleg másolta le a sajtó számára.« (1887. márc. 13.) — Arany János
Szilágyi
nevenapjára Szilágyi István
Arany
tréfás felköszöntöt rögtönzött, a szőrszálhasogató
nyelvészkedést parodizálva. A köszöntőt a város cselédjével küldte el, borítékban, mikor
már a névnapi lakománál ültek.
Arany János
A kéziratot
Szilágyi
Gyöngyösy Lászlónak ajándékozta, (merített,
körülvágatlan diósgyőri papirosra volt írva), ő adta meg Szilágyi István
Gyöngyösy
nek a szemelyi adatokat. Közölte
Gyöngyösy László
Gyöngyösy
az
EPHK.
1905. évfolyamában, 483—495.
1.
Gyöngyösy László
Olyan hasznos könyvecske, melyben a léleknek erőtlenségei kézzel foghatólag előadatnak és
épületes példával megmutattatik, miképen kelljen egy szóból nem százat, hanem százezeret
csinálni, a nélkül, hogy az ember értelmét vehesse.
Az egyesült tót-magyar-német nyelvrontó társaságtól régi suszták jutalmat és foghagyma
koszorút nyert értekezés, sine irá, odio et consilió. — Irta Pécsy Lajos, a fent címzett Társaság tiszteletbeli Conrespondens.
tagja, (tessék megnézni a Conrespondence-t), több tudós ostobaságok szerzője, — de a
font sónak meg nem szerzője — Lord Essex című új dráma vadon
új lemásolója a Sock am lisen című híres német regény (Lásd
Wolkskalendert 1739.) angol fordítója — minden honi hirlapok elpiszkolásában munkás
dolgozótárs, a csőd-hirdetéseket, széna- és birka-eladásokat olvasó egyesüle,
tiszteletbeli levelező tagja — valóságos belső titkos — valami a menyecskék körül — és
külső szitkos — Grobián satt. satt. satt. satt. satt. satt. satt. egyébiránt a deákné
vásznához képest — pokróc.
Küszöb : Mindezeknek utánna csak annyit akarok mondani, hogy figyelmezzen az
érdemes olvasó (de nem a Rosenkranc).
Az Író : Nem, teremtette ! musszájn úgy jőni, ahogy én vezetlek. Igy,
balláboddal előbb, azután — egy nyomra egy lábbal kétszer ne lépj.
Az Író : Semmi, semmi ! Csak siess. Ha már benn vagyunk, Szerencsés Jó
napot— vagy estvét kivánok — minthogy az Isten István —
A bölcsesség asszonya (egy irgalmatlan sancos vászon pipából dohányozva mert tudva
van, hogy a bagolyt szereti.) Üljetek le erre a somi kanapéra ! Na ez derék
rekruta ! újonnan megnyerve a tudományoknak. Csak hiába ! egy halász ha prédikál — fog
sok ezer. . . körmös halat.
Notabéné : Engedelmet kérünk, az elöljáró beszéd, épen azért mivel mindig
elöljáró, nagyon elsietett. — Majd talán elérjük utoljára.
mellyek szerint kiki jó lelki esmérettel figyelmezzen és mondja ezt : mea maxima culpa,
én hiszem és vallom.
Hasznos, a, um. — Nomen adiectivum. Talán azt gondolják az urak, hogy ami
hasznos, az nem káros? és ami káros, az nem hasznos? — — — Hallgatunk úgy-é — tehát
megmondom én, hogy van ! Ami hasznos, az káros és ami káros, az hasznos. Példával
világosítom. . . Leesik a lópatkó. . . ti láikusok azt mondjátok, káros. . . holott
csalatkoztok, mivel a cigány hozzám jő lópatkónak való vasért — én két árán
megfizettetem magamnak — és így hasznos. Aliud eiusdem argumenti.
Disznótorba hívlak ! ti azt mondjátok hasznos — persze, mert jól megveritek a horpaszt,
nem éheztek, mint otthon. — De nekem? Nekem isten utse káros az, mert ha minden estve
ott zabálnátok, utolsó filléremből is kipusztítnátok. — De térjünk a továbbára. . .
Továbbá
É. : Némelyek h betűvel használják, így : »éh« s azok rendesen
mindenütt megjelennek, ahol a kémény füstöl.
Valólag ez keserves rész, — jaj azoknak, kik telljes életökben ezt olvasgatják. — Azért
is hamar-hamar-hamar ngordjunk a másik részre.
A nak-nek-keli helyes élést a grammatika s az egyszeri mendikás már eléggé megtanították
— most tehát — vegyük fel — ha bírjuk — az embert.
Plátó
definitiója szerint tollatlan kétlábú
állat. De mivel Platón
Diogenes
megmutatta, hogy a koppasztott kakassal ezen definitióban osztozik, én másképen fogom
definiálni.
Diogenész, Szinópéi
1-ör. Az ember ollyan valami — ami mozog, — de többnyire azért mozog, hogy embertársa ne
mozoghasson.
Magát. Jaj ! lelkeim ! ezt a szócskát csak nézve olvassák, de az istenért ! ki ne mondják
! mert esztétika és ezen szent-kettősség elleni bűnbe esnek : kegyed és ön, — hagyjuk
itt, fussunk tovább !
Lekapni ?Ezen szóval igen sok fiatal emberek élnek, holott az N. N. város és
J. vármegye botozó intézetében cáfolhatatlanul megmutattatott már, hogy nincs
veszedelmesebb szó, mint ez : kapjátok le csak ! Egyébiránt vannak vele
többféle szállás formák : jelessen :
Van a kap törzsöktől még egy igen népszerű és épületes példabeszéd is :
üsd a kaputost, melly sokkal gyakorlatiasb, mintsem bővebb magyarázatra
szüksége volna ; ismétlem továbbá
? (kérdőjel, girbe-gurba ut videtur). Ezen jelet nem teszik ugyan az eféle
sohajtó szók után : hajh ! oh ! jaj ! haj ! vagy ha oda teszik, előbb szépen
kiegyenesítik, mindazáltal ne higyjetek neki, ritka van közte, aki idő multával fel ne
egyenesedjék, azaz kérdőből felkiáltó jeggyé ne váljék.
1. Kérdőjelt lát az ifju az ujonnan vett meuyecske homlokán — lelke titkos sejtelmében
elébe gondolva e szót: hű leszel-é Éva ? Mulnak évek s a jel felkiáltóvá változott, —
melynek elébe sóhajtja a férj : »haj haj«
3. Satt. satt. hiszen tudja az érdemes olvasó — mert máskép érdemes sem volna — hogy
exempla sunt odiosa.
Miután tárgyunkat ekképen a lehetőségig kimerítettük, és ledönthetetlen okokkal
megmutattuk, hogy az embernek magát lekapni hasznos, nincs egyéb hátra, mint e bölcs
tant tettleg is bébizonyítni — egyúttal a Bölcsesség asszonyára ajtót húzni, ő
kegyelmének a bagolyevéshez jó étvágyat, nyugodalmas jó nappalt (mert nappal szokott
aludni) kivánni.
E köszöntő megismerteti
Arany
szalontai
ismerőseinek körét s ezzel megérteti tréfáinak színvonalát. Az epilógus felvázolja őket.
A »Csere« buvóhely, erdő, Arany János
Szalonta
határában. —
Csere József kántor volt, Pécsi Lajos fűszeres — ezért a célzás a sóra ; egy szekrényében
állítólag levelezését tartotta, — kiderült, hogy italokat. — Zwickel József chirurgus, borozó cimbora ; Rozvány Endre atyja boltjában dolgozott, nagyon utána vetette magát a
fehércselédeknek ; Zsugovics Demeter a görög város
görög boltosa, rosszul, de szívesen beszélt deákul ; Pap Imre üveges boltos ; a »cigány esküdt« Fekete Mihály, barna-fekete ember, innen ragadt rá a tréfús elnevezés.
Nagyszalonta
16.
Szilágyi
mint rektor, azon volt,
hogy a természettudományokat alaposabban tanulják. Az iskola-felügyelő pap fiai gyenge
tanulók voltak, emiatt atyjok ellenezte ezt a tervet. Szilágyi István
Arany
verses levelet írt a ,megzabolázott rektornak’
; Arany János
Szilágyi
kiadásra érdemesnek
ítélte, át is adta Szilágyi István
Fátyolti
(Tüllmann) Ignácnak, a Pesti Divatlap dolgozótársának, akinél
elkallódott Ezt Tüllmann Ignác
Szilágyi
beszélte
Szilágyi István
Gyöngyösy
nek, aki ieljegyezte
(
Gyöngyösy László
Gyöngyösy
: A . J .élete és munkái, 102. l.).
Gyöngyösy László
17. A Kisfaludy-Társaság váltig buzgólkodott
Sophokles
lefordításán. »Így állt elő egy Philoktetes« — mondja az önéletrajz, — a tragédiának majdnem fele. Jelen
kiadás az Aristophanes-fordítások függelékéül közli. Szophoklész
Arany
németből fordította. (Arany János
Szilágyi
nak, 1846. febr.
22.)
Szilágyi István
18. 1844-ben elküldi Szilágyi Istvánnak a Nyáréji álom,
nyelvgyakorlati próba-fordítását’ — tehát angol eredetiből. ». . .megtaláltam a
padláson, esővíztől átázva, összepenészedve. . . széthányva.«
Ortlepp
német fordításában (megjel. 1838—39.) már 1843-ban idéz belőle, Ortlepp, Ernst
Szilágyi
Szókötésére tett megjegyzéseiben. — Arany László azt írja: »A Nyáréji álom
egyes részleteit akkortájban Szilágyi István
Szalontá
n egy
műkedvelő társaság által elő is adatta. Ő osztotta ki a szerepeket, ő tanította be s ő
festette a dekorációkat is.« (Jegyzete a költő önéletrajzához.)
Nagyszalonta
19. 1844. aug. 9.
Szilágyi István megküldi a költőnek Debrecenből János király és III. Richard »olcsó, stereotyp kiadását. . . És nemsokára János király magyar jambusokban szólalt meg, hogy ismét
elhallgasson« (Önéletrajz). Előmunkálatok voltak ezek a Szent
Iván-éji álom és János király későbbi
lefordításához.
20. 1845-ben
Dickens
Martin Chuzzlewitt-jének lefordítására ajánlkozott
Nagy Ignácnak, a Külföldi
Regénytár számára. Nagy Ignác a Windsori vig asszonyok fordítására bíztatta (levele 1845. III. 13.). »Két felvonást le is
fordítottam« .— írta Dickens, Charles
Arany
Arany János
Szilágyi
nak, de abbahagyta, mert
Lemouton Emilia fordítása megjelent (levele
1845. aug. 1.).
Szilágyi István
21. Mikor Arany László atyja kiadatlan munkáit
gyűjtötte össze.
Szilágyi
azt írta
neki : »Megvan tőle igen szép fordításban Szilágyi István
Lamennais
Egy hivő szavai.« (1883. febr. 1.) »Gyönyörű fordítás — tette hozzá később — s nem tudom, mi
indította rá, hogy megsemmisítse. . . vagy mi fatum érhette«. (1887. márc. 15.)
Lamennais, Hughes Felicité Robert de
22. A görög tragikusok és Shakespeare tanulmánya magát is drámai kísérletekre vezette.
Szalontai korrektorsága idejéből említ
Ercsey
— Lovassy László
emlékezetére hivatkozva — egy Endre királyfi című öt
felvonásos drámát (
Ercsey Sándor
Ercsey
,
22. 1.). — A történet később be van szőve Toldi
szerelmébe. 23. 1850-ben a költő Kenyeres János szolgabíró hivatalában talált kenyeret és menedéket. Ercsey Sándor
Kenyeres
köztiszteletben állott ;
kerületében sem feladás, sem elfogatás nem történt. Kenyeres János
Arany
on sem ejtett foltot e kényszerűség : a n. körösi egyháztanács
meghivta tanárnak, egy pár év mulva Arany János
Szalonta
megfesttette arcképét. Nagyszalonta
Kenyeres
1850-ben eltemette kis fiát. A költő e
verssel vett volna részt a szülők gyászában s az alábbi sírverssel :
Kenyeres János
E verseket kéziratból
Rozvány
közölte
az Alföld politikai napi lapban, 1882. dec. 19. — A verset s a sirvers két utolsó sorát
Rozvány György
Gyöngyösy
is kiadta,
EPHK., 1906. 250—51. 1., a sírverset egészben,
A. J. élete és munkái, 177. 1. Szerinte a kéziratot
Gyöngyösy László
Rozvány
a szalontai
Arany-múzeumra hagyta ; de egy katalógusban sincs nyoma. — A vers nem vall Rozvány György
Arany
ra,
Arany János
24. Nagykőrösre költözésük előtt, az utolsó napon, két
befejezett színművet adott át sógorának, Ercsey Sándornak, »azon kijelentéssel, hogy ő azokat, bár elég silányoknak
tartja, mint saját ész-szüleményeit mégis sajnálja sajátkezűleg elégetni. . . ha el
akarom olvasni, ám olvassam el, de ne mutassam senkinek s elolvasás után — amint azt
erősen lelkemre s becsületemre kötötte — azonnal égessem el. Én e megbízást, bár
sajnálkozva, híven teljesítettem. A színművek egyikének címe volt A
Perényiek, a másik darab címére már nem emlékezem.« (
Ercsey
, 58.
l.
)
A Perényiek tárgyához később Ercsey Sándor
Arany
visszatért, ily című, töredékben maradt költői
elbeszélésével. (Lásd a jelen kötetben.)
Arany János
25. Iratai közt fennmaradt egy Themistokles c. színmű
részletes scenariumának címlapja,
Bulwer
nek Athens its rise and fall regénye
nyomán.
Bulwer-Lytton, Edward
26. Fiatalkori ismerőse, Balogh Imre, emlékezett
egy színdarabra, melyet 1845-ben
tanítványai kértére írt volna, s el is játszották. Címe A cigány
mint báró.
Balogh
elmondta egész meséjét ; egyes
vonások a Hatvani-mondákra és a Szent Iván éji álomra
emlékeztetnek; (az egésznek meséjét lásd
A. J . életrajza
1. 75-76. 1.). Balogh Imre
Balogh
1882-ben a Balogh Imre
Margit-sziget
en emlékeztette rá Budapest
Arany
t, de ő semmire sem emlékezett. —
Balogh Imre
A. J. szindarabja. — Nagyvárad, 1901, 4. szám.
Alighanem erre gondolt Arany János
Gyöngyösy
,
mikor a költőnek egy 1847-ből való
vígjátékát emlegette. »Szilágyi István egyes
részleteket olvasott belőle« — irta, (nem Szilágyi István mondja) — és hogy a költő e művével pályázott az Akadémia
jutalomtételére ; de bár a díjat nem nyerte el vele, érdemes volna utánanézni az
Akadémia levéltárában.« (
A. J. vígjátéka. — EPHK., 1905.
822. 1.), : — Ezen a nyomon (
IK., 1917., 375. 1.) Gálos Rezső már azt írta (Kéky Lajosnak Arany János epikájáról szóló
tanulmányát ismertetve: »Nem látjuk megemlítve Gyöngyösy László
Arany
vígjátékát, mellyel az Akadémia pályázatán is részt vett s
melynek kéziratát valószinűleg főtitkár korában megsemmisítette.« — Ennek a föltevésnek
semmi alapja sincs.
Arany János
27. 1847-ben (jan. 9.)
Arany
csakugyan azt írja Arany János
Szilágyi
nak »Vígjátékot akarnék írni, ha —
tudnék. Egy jó mese kereng fejemben, talán megkísérlem.« Szilágyi István
Szilágyi
tudakozódik felőle ; a válasz : ». . .
sub indice est : kidolgozzam-e.« (47. jan.
31.) Több szó nem esik felőle, pedig a költő ez időben közölni szokta
terveit Szilágyi István
Szilágyi
val.
Szilágyi István
28. (Arany János elégiája címmel ,ismeretlen kézirat után’
közölt Lenkei Henrik egy hosszabb verset
Az Ujság
1907. évi folyamában, ápr. 18.
Nem mondja, hogy a
kézirat felismerhetön
Arany
kezeírása
lett volna. Az egész hasábot betöltő vers itt-ott Vojtina
leveleinek gondolatait ismétli. de sem hangja, sem darabossága, sem ez az
ismétlés nem vall Arany János
Arany
ra.)
Arany János
Talányok, betűjátékok, tréfák az utolsó évekből.
Arany László írta (a HV.
bevezetésében), hogy atyja utolsó hónapjaiban is keresett és talált magának szórakozást.
Midőn szemeinek gyöngesége miatt nem írhatott, nem olvashatott, elméje szívesen játszott
talányok kigondolásával. Már
Körös
ön Nagykőrös
Mentovich
csal vetekedve gyártották a
bohókás rébuszokat (Arany László, a Levelezés
bevezetésében). Az utolsó évekből fenn is maradt egynéhány. Ilyen a Talány, a Budapesti Szemle
1879. évi folyama jan.-febr. füzetének
borítékán. Ezt a füzetet később sógorának adta, így közölte először Mentovich Ferenc
Ercsey
(
A. J.
életéből, 205. 1.). Másodszor a KK.
jegyzetes kiadásában.
Ercsey Sándor
»Mikor szemorvosa azt rendelte, hogy szobája gondosan besötétítendő, másnap egy
papírszeleten ezt a betűjátékot találtam nála« — írja Arany László (a Levelek bevezetésében ; — másodszor a KK. jegyzetes kiadásában.)
Az ostromban elégett kéziratai közt volt egy rajz : egy baka, inához hozzá van írva :
dor. Megfejtése Bakai Nándor,
ismert országgyűlési képviselő neve. Hasonlót ír le Arany László: egy bakancsos ül egy fán, mellé írva: tos.
Megfejtése: bakafántos. — Másik: γ’β : megfejtése :
Arany László
1882. nyarán szóbahozta a mesterkélt latin
betű játékokat, minő az Abracadabra-féle Sator—Arepo, meg a kártya-feladat megfejtésére
szolgáló Mutus—Dedit. Másnapra faragott is mindegyiknek egy-egy magyar párját, de atyja
már azzal várta : »Ördög vigye el a problémáidat ; feltettem magamban, hogy csinálok egy
Sator Arepot magyarul s egészen belefájdult a fejem«. Készen is volt az Almanach borítékján :
Tenyérnyi lapra lerajzolta emlékezetből a
Margit-sziget
tekervényes útjait, egész térképét, pontosan. Máskor egy római sírkőlapot rajzolt, ilyen
kövek feliratait utánzó módon nagybetűkkel ráírta a »Vége Víg Andrásnak« tréfás népi
sírverset. (Szövegét közli
Kálmány Lajos :
Szeged népe, I. 69. 1. 10. sz. : Vége Víg
Andrásnak, — Mert neki sírt ásnak. — Ma ásnak Andrásnak, — Hónap ásnak másnak. —
Szövegét ugyanígy közli Budapest
Arany
,
Arany János
Bartalus
nak átadott hangjegyes
népdal-gyűjteményében (69. sz.). (A két rajzot közölte Debreczeni Ferenc : A rajzolgató
Arany, — Vasárnapi Ujság, 1917. március).
Bartalus István
Gönczy Pál nevenapjára ezt a játékos cédulát küldte
: (a mássalhangzókat írva ki — a magánhangzók kihagyásával —):
Gönczy Pál leánya, Csiky Kálmánné őrizte meg. Az utolsó sorokból kivehető, hogy a költő maga nem
mehetett el a névnapra, feleségével küldte el jókívánságát.
Ide tartozik egy sereg elcsavart fordítás : Ave Caesar, morituri te salutant — Üdv
Caesar, a túri cigányok szalutálnak neked. — Faute hôte en faut, qui bête eu chaud haché
vaut. — Fót hátán fót, kibe tű sohase vót. (Népies találós mese, a káposztáról.)
Közölte Arany László ; a közbeiktatott magyarázó
sorok is az övéi (Jegyzetek az Önéletrajzhoz, XI—Xlll.). A Csokonai-versnél az
»Übersetzt von K, . . . . .«
Kertbeny
nek sokszor nyakatekert fordításaira céloz. Mikor — a neki
utolsó nyár végén — a Kertbeny Károly
Margit-sziget
ről hazaköltözött,
számláit összerakta, s a csomagra ráírta Budapest
Goethe
— módosított — sorait :
Goethe, Johann Wolfgang von