Arany Jánosnak gyermek- és fiatalkori kisérleteiből kevés
            maradt ránk, jobbára csupán hírök, ezek nagyobb része is kétséges hitelű. Mindenesetre
            mutatják korai verselő-hajlamát és későbbi valósulatlan terveit.
                     
                
        
        
        Joannes Arany
 est Classis Quarta.
                Vevődött 10 Garasoti 1825 esztedei Őszi
                vásárban, a másik 12 garason.
        
                     
                Arany János
                             
                        A könyv: 
            Deák Tör’sök szók, magyar jelentéseikkel
                együtt. 
        Debreczen
, 1823.
           — A könyvet Gyulai Pál adta át 1899. nov.
                27. az Akadémia összes ülésén a kézirattár számára. — Lehet, szokásos
            beírás, ámbár 
            Bolond Istók II. én. 117.
            ,nyolcéves gyermek dadogásáról’, az első kéziraton: ,rím pengéséről’ beszél. (
            Akadémiai Értesítő, 1899. 649. l.)
                     
                Debrecen
                             
                        2. Tíz-tizenkét éves korából maradt egy köszöntő és egy levél Dévai Bálint volt első praeceptorához. 
        
        
        Dévai
 megőrizte, nála másolta le később Zsadányban, legatióban, Baráth Ferenc, ő küldte meg Arany Lászlónak, aki atyja önéletrajzához csatolt jegyzetei közt kiadta. (Lásd
            még : Dévai Bálint
Gyöngyösy
y : 
            A. J. életéhez. — Egyet. Phil.
                    Közt., 1904. 756. l.
                is.)
        
                     
                Gyöngyösi László
                             
                        Engedelmet kérek édes hajdani praeceptor uram, ha valamit alkalmatlankodtam ezen levél
            által. Csak nem felejthetem el azokat a jótéteményeket, amelyeket közlöttél velem, mikor
            hűséges tanítóm valál, csak nem felejthetem azokat a drága ajándékokat, a melyekkel
            dajkálkodtál velem, mint az édes anya az ő gyermekével. Alázatos szolgája egyszersmind
            tanítványa
                     
                
        
        
        
                             
                        A mitologiai példát talán a Hármas históriából kölcsönözte (Dr b.
            1.: 
            IK. 1892., 407. 1.), talán 
            
        Gyöngyösi
            Murányi
                    Venusából, III. én. 135. (Rupp Kornél, 
            IK., 1893. (755.).
        
                     
                Gyöngyösi István
                             
                        
          Arany László azt mondja : »Maga írta-e atyám e
            koszöntőket, vagy, mint a gyermekek gyakran szokták, csak másolta és alkalmazta,
            meghatározni alig lehetne. Az a naív logika: »Ha megérdemelte Venus az aranyalmát. . .
            rektor uram is megérdemli a felköszöntést«, mindenesetre gyermek szerzőre vall. S aki
            atyám költői stiljének egyik sajátságát, a hosszan leíró, néha csaknem elbeszéléssé
            terjedő hasonlatokat megfigyelte, meglepetéssel veheti észre, hogy e gyermeki
            kísérletben is olyatén gondolatjárás mutatkozik.« Beszéli továbbá, hogy a rektor nagy
            mester volt a Kovács-féle versek gyártásiban, s Szabó nevű hajduszoboszlói rektor
            barátjával elküldözték egymásnak verseiket. »Egyike ezeknek — folytatja Arany László — az emberi emlékezet ama különös
            tulajdonságánál fogva, amit az öregeknél gyakran tapasztalhatni, hogy régen elfelejtett
            dolgok emléke az élet végső szakában ismét fölujul, atyámnak az általa megélt utolsó
                (1881. évi) Sylvester-estén jutott
            eszébe s akkor mondta el. A köszöntő-vers egy görög boltos lakodalmi ünnepére készült,
            föliratúl egy transparenthez. Kéregpapírból összeállítottak egy láda-féle alkotmányt,
            égő gyertyákat tettek bele, a kéregpapírba díszes koszorút metszettek s a koszorú
            közepén átvilágító betűkkel ím’ ezen vers volt olvasható :
                     
                
        
        
        
                             
                        3. A költő volt iskolatársa, Pápai Ferenc, azt
            beszélte Gyöngyösy Lászlónak, hogy 1831-ben
                Tisza Lajos leányának temetésén a szalontai
            diákok 
        
        Arany
nak egy gyászénekét
            énekelték volna. Emlékezetből tollba is mondotta.
                     
                Arany János
                             
                        Közölte 
        Gyöngyösy
          
            Egyet. Phil. Közl., 1906. 250—51. 1. Nem látszik valószínűnek, hogy egy
            földesúri család egyik tagjának temetésén egy 14 éves kis diák versét énekelték volna ;
            másrészt a költő azt írja önéletrajzában, hogy Tisza Lajos az ötvenes években is emlékezett reá, milyen híres kis poéta
            volt.
                     
                Gyöngyösy László
                             
                        4. A kisujszállási évről maga a költő mondja önéletrajzában : »
        Virgil
          Aeneise pár könyvét lefordítám (rég eltéptem)«, Bolond Istókban is (II. 118.) : »Virgiliusból — Egy hosszu
            ének, hexameteres.«
                     
                Vergilius Maro, Publius
                             
                        5. Cigány-bucsúztató. 
        
        Arany
 kortársa,
                Rozvány György, nagy buzgalommal látott hozzá
            a költő fiatalkora adatainak s vers-töredékeinek gyűjtéséhez. Ő közölte az alábbi
            versezetet (
            Apróságok A . J. Életéből. — Pesti Napló, 1899, 275., okt.
                4.
          ). mely egy cigány kovács temetéséről szól.
                     
                Arany János
                             
                        E sorok a költő volt tanuló-társának, Megyeri Ferencnek emlékezetében ragadtak meg. 
        Arany
nyal együtt ő is énekes diák volt ezen a
            temetésen ; közeledtükre a cigányok éktelen siránkozásba fogtak, hajokat tépték.
                Szász Károly írja, hogy a Bolond Istókban leírt temetés ,gyermekkori reminiscencia, — magától tudom —
            természetesen némi módosítással.’ (Az Összes Költeményeket
            ismertető cikk-sorozatában, 
            Budapesti Közlöny, 1867.
          )
                     
                Arany János
Rozvány
 nyomán Rozvány György
Gyöngyösy
 is diák-korinak vette ; Lovassy László tanuságára később a korrektori évre tette,
            mintha húsz éves korában irta volna meg régi élményét. Gyöngyösy László
Ercsey
 is itt említi (
            A.
                    J . életéből, 22. 1.).
                     
                Ercsey Sándor
                             
                        6. 
        Csokonai
 hatása érzett egy
            nagyobb versen, melyet a kisujszállási Lovassy János emlékezése alapján Ercsey Sándor említ (
            A. J. életéből, 22.
                1.) Címe : A dévaványai juhbehajtás. 76 hétsoros
            strófából állt, Csokonai Vitéz Mihály
Csokonai
          Béka-egér harca módján. Tárgya egy helyi adoma, minővel
            szomszéd községek szokták egymást csúfolgatni ; így a közel Dévaványa esete beleillik Csokonai Vitéz Mihály
Arany
 kisujszállási tanítóskodása korába. — A csősz hírül hozza a
            ványai tanácsnak, hogy mezejöket tilosan sok túrkevei juh lepte el. A kupaktanács
            elrendeli behajtásukat, maga pedig beül a kocsmába, áldomást inni a jó fogás örömére, a
            község költségén. A hajtók lármájára a nyáj szárnyra kap, elszáll : darvak, vadludak
            voltak. — Ilyen című vers elő is került a közel Karcagról,
                1908-ban ; másolata megfordult
                Beöthy Zsoltnál ; arról lemásolta a jelen
            kiadás rendezője; ez a példány elégett az ostromban. Verselése frissen pattogott,
            könnyen folyt, volt benne valami, ami Az elveszett alkotmány
            kortesnépének rajzához hasonlított. Újabban nem sikerült felkutatni Kisujszállás környékén. Hitelesíti azonban Horváth János akadémikus atyjának tanusága, aki 1835—40-ig
          N.-Szalontán tanult; Arany János
Arany
          1835-től 39 januárjáig volt ott
            korrektor s némi híre járt verselgetésének. Horváth József sokat emlegette Arany János
Arany
t fia előtt ; a dévaványai versre ráismert, mikor fia említette,
            tartalmára emlékezett, elejét könyv nélkül tudta. Lásd 
            Szeremlei Barna : Relikviák egy nagy költő
                    meg egy kis költő életéből. — Prot. Képes
                    Naptár, 1909-re, 39.
                1.— 
            Kéky Lajos : A. J. pályakezdése.
           — 
            Beöthy-emlékkönyv — 322—335. 1. és az 
            Olcsó Könyvtárban. Arany J. életrajza, I. 36.
                1.
        
                     
                Arany János
                             
                        7. A debreceni kollégiumi poézis, fökép 
        
        Csokonai
 hatására vall egy »víg eposz«, »Légy-pókcsatáról« (mint
                Csokonai Vitéz Mihály
Csokonai
          Béka-egér harca), 
            Bolond
                    Istók, II. 117.
        
                     
                Csokonai Vitéz Mihály
                             
                        9. A szalontai korrektorság idejéből tud egy munkáról 
        Gyöngyösy
 (életrajzában, 76. 1.).
            Az hihető, hogy kis tanítványának, Gyöngyösy László
Rozvány Betti
nek (lásd a következő jegyzetet) felolvasott Rozvány Erzsébet
Zschokke
          Stunden der Andacht c. könyvéből, de hogy le is fordította
            volna, arra hiteles adat nincs. Zschokke, Heinrich
Gyöngyösy
 szerint Balogh Péter
            esperes kezdte volna fordítani s odaadta Gyöngyösy László
Arany
nak, hogy vesse össze az eredetivel.Arany János
Arany
 a fordítást gyarlónak találván, újra
            lefordította az egészet s mint letisztázott példányt adta volna vissza az esperesnek. Ez
            a történet mind Balogh Péter, mind Arany János
Arany
 részéről kevéssé hihető.
                     
                Arany János
                             
                        10. 
        Rozvány
 egymaga tud egy Krisztus papjai c. versről; töle hallott felöle Rozvány György
Gyöngyösy
 ; Gyöngyösy László
Ercsey
 nem említi. Ercsey Sándor
Arany
          1839-ben lemondott a korrektorságról, az
            irnoki állástól, pedig, mellyel bíztatták, elesett. Id. Rozvány György kereskedő hívta házához, nevelőnek leánya mellé. (Lásd Egykori tanitványom emlékkönyvébe c. verset). A költő egy
            szobában lakott Arany János
Rozvány
 fiával,        
        Rozvány György
András
sal. Rozvány András
Várad
on akkor heves választási harc dúlt, Nagyvárad
Lajtsák
 püspök pártfogoltja s Lajtsák Ferenc
Beöthy Ödön
 között. A huszonkét éves
                Beöthy Ödön
Arany
 egy éjtszaka verset
            rögtönzött e harcról ; a verset megmutatták Beöthy
            ellenfelének ; ezt megválasztották ugyan, de egy hónap mulva lemondott, Beöthy javára. Arany János
Rozvány
 ezt a vers hatásának tudja be. — A regényes történetnek külső
            adatok is ellentmondanak : az országgyűlés épen ez évben oszlott szét s csak 1840-ben ült össze újra, — Rozvány György adatait általában óvatosan kell fogadni.
            Nevezetessé vált emberek tanuló- társainak száma egyre nő s emlékezetök egyre bővül ;
            ilyen Rozvány György
Rozvány
 is. — Efféle
            híresztelések benső ellentmondásaira rámutatott a Budapesti
                Szemle —n jegyű bírálója (
            Rozvány György
Voinovich G.
, 1917.
                170. sz. : Alkalmi cikkek Aranyról —, 172. sz. Egy cikk körül.
          )
                     
                Voinovich Géza
                             
                        11. Lovassy János (
            Arany
                    János sírversei.
            Debreceni Szemle, 1912·
                    dec. 2., 50. sz.) gyermek.korában több sírverset olvasott a
            szalontai temető korhadt fejfáin ; később azt hallotta, hogy egyiket-másikat 
        
        
        
        
        Arany
 írta »rektor korában«, »egy ezüst
            huszasért vagy jó szívből, szeretetből.« — Egyet leírt emlékezetből :
                     
                Arany János
                             
                        12. 1840-ben másodjegyzővé választották.
            Ezután is sokszor benézett az iskolába, a rektorhoz. Megnézegette a diákok latin
            vers-feladatait. Ercsey Sándor vers-gyakorlata alá
            ezt a distichont penderítette ceruzával :
                     
                
        
        
        
                             
                        13. Ercsey Sándor írja, hogy később, az ő kértére,
            »készített egy igen szép alkalmi verset is, mellyel a diákok iskola-rektoruk nevenapján
            tisztelkedtek.« (13. 1.)
                     
                
        
                             
                        14. 1842-ben került rektornak 
        Szalontá
ra Szilágyi István, a költőnek régi diák-társa Debrecenben. Nagyszalonta
Szilágyi
            már 1840-ben sikerrel vett részt a
            Kisfaludy-Társaság szépirodalmi pályázatán ; 1842-ben a szatirai pályázaton dícséretet nyert. E pályamunkákat a Társaság
            kiadta, külön füzetben. A Kisfaludy-Társaság által jutalmazott és
                kitüntetett Pályamunkák MDCCCXLII. évből. — E kötetben Szilágyi István
Arany
 az egyes pályamunkákat a szövegek végére
            hevenyészett epigrammokban bírálta meg. Itt közöltetnek először.
                     
                Arany János
                             
                        I. Szentmiklósy Sámuel : Az
                állatok restauratiója a tisztújítás, a korteskedés kinövéseit rajzolja, de a
            rajz hirtelen abbamaradt. Erre céloz 
        
        
        
        Arany
 megjegyzése :
                     
                Arany János
                             
                        II. 
        
        
        
        Szilágyi
 szatírája: Emlékbeszéd. (lásd erről Az elveszett
                alkotmány jegyzetét). Szilágyi István
Arany
            megjegyzése :
                     
                Arany János
                             
                        IV. Tárkányi Béla
          Indítványok szatírája egy idegen utazót bevezet a
            gyűlésterembe, az idegen alig győzi jegyezni az indítványokat : végre megkérdezi
            végrehajtják-e mindezt ? Ő szétosztja jegyzeteit angolok, oroszok, franciák, spanyolok
            közt, sőt Amerikának is jut belőle, mert ennyi terv elegendő az egész világnak.
                     
                
        
        
                             
                        15. 42-ben
          
        Szilágyi
 a Tudós Társaságnál is
            jutalmat nyert, a Magyar Szókötés-ről írt munkájával. A
            pályanyertes művet a bírálók visszaküldték a szerzőnek, némi javítgatást kívánva.
                Szilágyi István
Szilágyi
 odaadta Szilágyi István
Arany
nak, aki »igénytelen jegyzéseket« tett rá,
            két nagy árkuson ; az ív külső oldalára ráírta: Krix-krax. 1843. júl. 10.
           — Arany János
Szilágyi
 megőrizte s elküldte Arany Lászlónak azzal, hogy munkája kéziratát Szilágyi István
Arany
 nemcsak átolvasta, megbírálta, hanem
            sajátkezűleg másolta le a sajtó számára.« (1887. márc. 13.) — Arany János
Szilágyi
 nevenapjára Szilágyi István
Arany
 tréfás felköszöntöt rögtönzött, a szőrszálhasogató
            nyelvészkedést parodizálva. A köszöntőt a város cselédjével küldte el, borítékban, mikor
            már a névnapi lakománál ültek.
                     
                Arany János
                             
                        A kéziratot 
        
        
        Szilágyi
          Gyöngyösy Lászlónak ajándékozta, (merített,
            körülvágatlan diósgyőri papirosra volt írva), ő adta meg Szilágyi István
Gyöngyösy
nek a szemelyi adatokat. Közölte
                Gyöngyösy László
Gyöngyösy
 az 
            EPHK.
            1905. évfolyamában, 483—495.
            1.
        
                     
                Gyöngyösy László
                             
                        Olyan hasznos könyvecske, melyben a léleknek erőtlenségei kézzel foghatólag előadatnak és
            épületes példával megmutattatik, miképen kelljen egy szóból nem százat, hanem százezeret
            csinálni, a nélkül, hogy az ember értelmét vehesse.
                     
                
        
        
        
        
        
        
        
        
        
        
        
        
        
        
                             
                        Az egyesült tót-magyar-német nyelvrontó társaságtól régi suszták jutalmat és foghagyma
            koszorút nyert értekezés, sine irá, odio et consilió. — Irta Pécsy Lajos, a fent címzett Társaság tiszteletbeli Conrespondens.
            tagja, (tessék megnézni a Conrespondence-t), több tudós ostobaságok szerzője, — de a
            font sónak meg nem szerzője — Lord Essex című új dráma vadon
            új lemásolója a Sock am lisen című híres német regény (Lásd
                Wolkskalendert 1739.) angol fordítója — minden honi hirlapok elpiszkolásában munkás
            dolgozótárs, a csőd-hirdetéseket, széna- és birka-eladásokat olvasó egyesüle,
            tiszteletbeli levelező tagja — valóságos belső titkos — valami a menyecskék körül — és
            külső szitkos — Grobián satt. satt. satt. satt. satt. satt. satt. egyébiránt a deákné
            vásznához képest — pokróc.
                     
                
        
        
        
        
        
        
        
        
        
        
        
                             
                        
          Küszöb : Mindezeknek utánna csak annyit akarok mondani, hogy figyelmezzen az
            érdemes olvasó (de nem a Rosenkranc).
                     
                
        
        
        
        
        
                             
                        
          Az Író : Nem, teremtette ! musszájn úgy jőni, ahogy én vezetlek. Igy,
            balláboddal előbb, azután — egy nyomra egy lábbal kétszer ne lépj.
                     
                
        
        
                             
                        
          Az Író : Semmi, semmi ! Csak siess. Ha már benn vagyunk, Szerencsés Jó
            napot— vagy estvét kivánok — minthogy az Isten István —
                     
                
        
                             
                        
          A bölcsesség asszonya (egy irgalmatlan sancos vászon pipából dohányozva mert tudva
                van, hogy a bagolyt szereti.) Üljetek le erre a somi kanapéra ! Na ez derék
            rekruta ! újonnan megnyerve a tudományoknak. Csak hiába ! egy halász ha prédikál — fog
            sok ezer. . . körmös halat.
                     
                
        
        
                             
                        
          Notabéné : Engedelmet kérünk, az elöljáró beszéd, épen azért mivel mindig
            elöljáró, nagyon elsietett. — Majd talán elérjük utoljára.
                     
                
        
        
        
        
        
        
        
        
        
                             
                        mellyek szerint kiki jó lelki esmérettel figyelmezzen és mondja ezt : mea maxima culpa,
            én hiszem és vallom.
                     
                
        
        
                             
                        
          Hasznos, a, um. — Nomen adiectivum. Talán azt gondolják az urak, hogy ami
            hasznos, az nem káros? és ami káros, az nem hasznos? — — — Hallgatunk úgy-é — tehát
            megmondom én, hogy van ! Ami hasznos, az káros és ami káros, az hasznos. Példával
            világosítom. . . Leesik a lópatkó. . . ti láikusok azt mondjátok, káros. . . holott
            csalatkoztok, mivel a cigány hozzám jő lópatkónak való vasért — én két árán
            megfizettetem magamnak — és így hasznos. Aliud eiusdem argumenti.
            Disznótorba hívlak ! ti azt mondjátok hasznos — persze, mert jól megveritek a horpaszt,
            nem éheztek, mint otthon. — De nekem? Nekem isten utse káros az, mert ha minden estve
            ott zabálnátok, utolsó filléremből is kipusztítnátok. — De térjünk a továbbára. . .
            Továbbá
                     
                
        
        
                             
                        
          É. : Némelyek h betűvel használják, így :  »éh« s azok rendesen
            mindenütt megjelennek, ahol a kémény füstöl.
                     
                
        
        
        
        
                             
                        Valólag ez keserves rész, — jaj azoknak, kik telljes életökben ezt olvasgatják. — Azért
            is hamar-hamar-hamar ngordjunk a másik részre.
                     
                
        
        
        
        
                             
                        A nak-nek-keli helyes élést a grammatika s az egyszeri mendikás már eléggé megtanították
            — most tehát — vegyük fel — ha bírjuk — az embert.
                     
                
        
        Plátó
 definitiója szerint tollatlan kétlábú
            állat. De mivel Platón
Diogenes
            megmutatta, hogy a koppasztott kakassal ezen definitióban osztozik, én másképen fogom
            definiálni.
                     
                Diogenész, Szinópéi
                             
                        1-ör. Az ember ollyan valami — ami mozog, — de többnyire azért mozog, hogy embertársa ne
            mozoghasson.
                     
                
        
        
        
        
        
        
        
                             
                        Magát. Jaj ! lelkeim ! ezt a szócskát csak nézve olvassák, de az istenért ! ki ne mondják
            ! mert esztétika és ezen szent-kettősség elleni bűnbe esnek : kegyed és ön, — hagyjuk
            itt, fussunk tovább !
                     
                
        
        
        
                             
                        
          Lekapni ?Ezen szóval igen sok fiatal emberek élnek, holott az N. N. város és
            J. vármegye botozó intézetében cáfolhatatlanul megmutattatott már, hogy nincs
            veszedelmesebb szó, mint ez : kapjátok le csak ! Egyébiránt vannak vele
            többféle szállás formák : jelessen :
                     
                
        
        
        
        
        
        
                             
                        Van a kap törzsöktől még egy igen népszerű és épületes példabeszéd is :
                üsd a kaputost, melly sokkal gyakorlatiasb, mintsem bővebb magyarázatra
            szüksége volna ; ismétlem továbbá
                     
                
        
        
                             
                        
          ? (kérdőjel, girbe-gurba ut videtur). Ezen jelet nem teszik ugyan az eféle
            sohajtó szók után : hajh ! oh ! jaj ! haj ! vagy ha oda teszik, előbb szépen
            kiegyenesítik, mindazáltal ne higyjetek neki, ritka van közte, aki idő multával fel ne
            egyenesedjék, azaz kérdőből felkiáltó jeggyé ne váljék.
                     
                
        
        
                             
                        1. Kérdőjelt lát az ifju az ujonnan vett meuyecske homlokán — lelke titkos sejtelmében
            elébe gondolva e szót: hű leszel-é Éva ? Mulnak évek s a jel felkiáltóvá változott, —
            melynek elébe sóhajtja a férj : »haj haj«
                     
                
        
        
        
                             
                        3. Satt. satt. hiszen tudja az érdemes olvasó — mert máskép érdemes sem volna — hogy
                exempla sunt odiosa.
        
                     
                
        
        
                             
                        Miután tárgyunkat ekképen a lehetőségig kimerítettük, és ledönthetetlen okokkal
            megmutattuk, hogy az embernek magát lekapni hasznos, nincs egyéb hátra, mint e bölcs
            tant tettleg is bébizonyítni — egyúttal a Bölcsesség asszonyára ajtót húzni, ő
            kegyelmének a bagolyevéshez jó étvágyat, nyugodalmas jó nappalt (mert nappal szokott
            aludni) kivánni.
                     
                
        
        
        
        
        
        
        
                             
                        E köszöntő megismerteti 
        Arany
 szalontai
            ismerőseinek körét s ezzel megérteti tréfáinak színvonalát. Az epilógus felvázolja őket.
            A »Csere« buvóhely, erdő, Arany János
Szalonta
 határában. —
                Csere József kántor volt, Pécsi Lajos fűszeres — ezért a célzás a sóra ; egy szekrényében
            állítólag levelezését tartotta, — kiderült, hogy italokat. — Zwickel József chirurgus, borozó cimbora ; Rozvány Endre atyja boltjában dolgozott, nagyon utána vetette magát a
            fehércselédeknek ; Zsugovics Demeter a görög város
            görög boltosa, rosszul, de szívesen beszélt deákul ; Pap Imre üveges boltos ; a »cigány esküdt« Fekete Mihály, barna-fekete ember, innen ragadt rá a tréfús elnevezés.
                     
                Nagyszalonta
                             
                        16. 
        Szilágyi
 mint rektor, azon volt,
            hogy a természettudományokat alaposabban tanulják. Az iskola-felügyelő pap fiai gyenge
            tanulók voltak, emiatt atyjok ellenezte ezt a tervet. Szilágyi István
Arany
 verses levelet írt a ,megzabolázott rektornak’
            ; Arany János
Szilágyi
 kiadásra érdemesnek
            ítélte, át is adta Szilágyi István
Fátyolti
            (Tüllmann) Ignácnak, a Pesti Divatlap dolgozótársának, akinél
            elkallódott Ezt Tüllmann Ignác
Szilágyi
 beszélte
                Szilágyi István
Gyöngyösy
nek, aki ieljegyezte
                    (
            Gyöngyösy László
Gyöngyösy
 : A . J .élete és munkái, 102. l.).
                     
                Gyöngyösy László
                             
                        17. A Kisfaludy-Társaság váltig buzgólkodott 
        Sophokles
 lefordításán. »Így állt elő egy Philoktetes« — mondja az önéletrajz, — a tragédiának majdnem fele. Jelen
            kiadás az Aristophanes-fordítások függelékéül közli. Szophoklész
Arany
 németből fordította. (Arany János
Szilágyi
nak, 1846. febr.
                22.)
                     
                Szilágyi István
                             
                        18. 1844-ben elküldi Szilágyi Istvánnak a Nyáréji álom,
            nyelvgyakorlati próba-fordítását’ — tehát angol eredetiből. ». . .megtaláltam a
            padláson, esővíztől átázva, összepenészedve. . . széthányva.« 
        Ortlepp
 német fordításában (megjel. 1838—39.) már 1843-ban idéz belőle, Ortlepp, Ernst
Szilágyi
          Szókötésére tett megjegyzéseiben. — Arany László azt írja: »A Nyáréji álom
            egyes részleteit akkortájban Szilágyi István
Szalontá
n egy
            műkedvelő társaság által elő is adatta. Ő osztotta ki a szerepeket, ő tanította be s ő
            festette a dekorációkat is.« (Jegyzete a költő önéletrajzához.)
                     
                Nagyszalonta
                             
                        19. 1844. aug. 9.
          Szilágyi István megküldi a költőnek Debrecenből János király és III. Richard »olcsó, stereotyp kiadását. . . És nemsokára János király magyar jambusokban szólalt meg, hogy ismét
            elhallgasson« (Önéletrajz). Előmunkálatok voltak ezek a Szent
                Iván-éji álom és János király későbbi
            lefordításához.
                     
                
        
                             
                        20. 1845-ben
          
        Dickens
          Martin Chuzzlewitt-jének lefordítására ajánlkozott
                Nagy Ignácnak, a Külföldi
                Regénytár számára. Nagy Ignác a Windsori vig asszonyok fordítására bíztatta (levele 1845. III. 13.). »Két felvonást le is
            fordítottam« .— írta Dickens, Charles
Arany
          Arany János
Szilágyi
nak, de abbahagyta, mert
                Lemouton Emilia fordítása megjelent (levele
                1845. aug. 1.).
                     
                Szilágyi István
                             
                        21. Mikor Arany László atyja kiadatlan munkáit
            gyűjtötte össze. 
        Szilágyi
 azt írta
            neki : »Megvan tőle igen szép fordításban Szilágyi István
Lamennais
          Egy hivő szavai.« (1883. febr. 1.) »Gyönyörű fordítás — tette hozzá később — s nem tudom, mi
            indította rá, hogy megsemmisítse. . . vagy mi fatum érhette«. (1887. márc. 15.)
                     
                Lamennais, Hughes Felicité Robert de 
                             
                        22. A görög tragikusok és Shakespeare tanulmánya magát is drámai kísérletekre vezette.
            Szalontai korrektorsága idejéből említ 
        
        
        
        
        
        Ercsey
 — Lovassy László
            emlékezetére hivatkozva — egy Endre királyfi című öt
            felvonásos drámát (
            Ercsey Sándor
Ercsey
,
                22. 1.). — A történet később be van szőve Toldi
                szerelmébe. 23. 1850-ben a költő Kenyeres János szolgabíró hivatalában talált kenyeret és menedéket. Ercsey Sándor
Kenyeres
 köztiszteletben állott ;
            kerületében sem feladás, sem elfogatás nem történt. Kenyeres János
Arany
on sem ejtett foltot e kényszerűség : a n. körösi egyháztanács
            meghivta tanárnak, egy pár év mulva Arany János
Szalonta
            megfesttette arcképét. Nagyszalonta
Kenyeres
          1850-ben eltemette kis fiát. A költő e
            verssel vett volna részt a szülők gyászában s az alábbi sírverssel :
                     
                Kenyeres János
                             
                        E verseket kéziratból 
        Rozvány
 közölte
            az Alföld politikai napi lapban, 1882. dec. 19. — A verset s a sirvers két utolsó sorát
                Rozvány György
Gyöngyösy
 is kiadta,
                    
            EPHK., 1906. 250—51. 1., a sírverset egészben, 
            A. J. élete és munkái, 177. 1. Szerinte a kéziratot
                Gyöngyösy László
Rozvány
 a szalontai
            Arany-múzeumra hagyta ; de egy katalógusban sincs nyoma. — A vers nem vall Rozvány György
Arany
ra,
                     
                Arany János
                             
                        24. Nagykőrösre költözésük előtt, az utolsó napon, két
            befejezett színművet adott át sógorának, Ercsey Sándornak, »azon kijelentéssel, hogy ő azokat, bár elég silányoknak
            tartja, mint saját ész-szüleményeit mégis sajnálja sajátkezűleg elégetni. . . ha el
            akarom olvasni, ám olvassam el, de ne mutassam senkinek s elolvasás után — amint azt
            erősen lelkemre s becsületemre kötötte — azonnal égessem el. Én e megbízást, bár
            sajnálkozva, híven teljesítettem. A színművek egyikének címe volt A
                Perényiek, a másik darab címére már nem emlékezem.« (
            
        Ercsey
, 58.
                l.
          )
                A Perényiek tárgyához később Ercsey Sándor
Arany
 visszatért, ily című, töredékben maradt költői
            elbeszélésével. (Lásd a jelen kötetben.)
                     
                Arany János
                             
                        25. Iratai közt fennmaradt egy Themistokles c. színmű
            részletes scenariumának címlapja, 
        Bulwer
nek Athens its rise and fall regénye
            nyomán.
                     
                Bulwer-Lytton, Edward
                             
                        26. Fiatalkori ismerőse, Balogh Imre, emlékezett
            egy színdarabra, melyet 1845-ben
            tanítványai kértére írt volna, s el is játszották. Címe A cigány
                mint báró.
          
        Balogh
 elmondta egész meséjét ; egyes
            vonások a Hatvani-mondákra és a Szent Iván éji álomra
            emlékeztetnek; (az egésznek meséjét lásd 
            A. J . életrajza
                1. 75-76. 1.). Balogh Imre
Balogh
          1882-ben a Balogh Imre
Margit-sziget
en emlékeztette rá Budapest
Arany
t, de ő semmire sem emlékezett. — 
            Balogh Imre
            A. J. szindarabja. — Nagyvárad, 1901, 4. szám.
            Alighanem erre gondolt Arany János
Gyöngyösy
,
            mikor a költőnek egy 1847-ből való
            vígjátékát emlegette. »Szilágyi István egyes
            részleteket olvasott belőle« — irta, (nem Szilágyi István mondja) — és hogy a költő e művével pályázott az Akadémia
            jutalomtételére ; de bár a díjat nem nyerte el vele, érdemes volna utánanézni az
            Akadémia levéltárában.« (
            A. J. vígjátéka. — EPHK., 1905.
                822. 1.), : — Ezen a nyomon (
            IK., 1917., 375. 1.) Gálos Rezső már azt írta (Kéky Lajosnak Arany János epikájáról szóló
            tanulmányát ismertetve: »Nem látjuk megemlítve Gyöngyösy László
Arany
 vígjátékát, mellyel az Akadémia pályázatán is részt vett s
            melynek kéziratát valószinűleg főtitkár korában megsemmisítette.« — Ennek a föltevésnek
            semmi alapja sincs.
                     
                Arany János
                             
                        27. 1847-ben (jan. 9.)     
     
        Arany
 csakugyan azt írja Arany János
Szilágyi
nak »Vígjátékot akarnék írni, ha —
            tudnék. Egy jó mese kereng fejemben, talán megkísérlem.« Szilágyi István
Szilágyi
 tudakozódik felőle ; a válasz : ». . .
            sub indice est : kidolgozzam-e.« (47. jan.
                31.) Több szó nem esik felőle, pedig a költő ez időben közölni szokta
            terveit Szilágyi István
Szilágyi
val.
                     
                Szilágyi István
                             
                        28. (Arany János elégiája címmel ,ismeretlen kézirat után’
            közölt Lenkei Henrik egy hosszabb verset
                    
            Az Ujság
            1907. évi folyamában, ápr. 18.
           Nem mondja, hogy a
            kézirat felismerhetön 
        Arany
 kezeírása
            lett volna. Az egész hasábot betöltő vers itt-ott Vojtina
                leveleinek gondolatait ismétli. de sem hangja, sem darabossága, sem ez az
            ismétlés nem vall Arany János
Arany
ra.)
                     
                Arany János
                             
                        
          Talányok, betűjátékok, tréfák az utolsó évekből.
          Arany László írta (a HV.
            bevezetésében), hogy atyja utolsó hónapjaiban is keresett és talált magának szórakozást.
            Midőn szemeinek gyöngesége miatt nem írhatott, nem olvashatott, elméje szívesen játszott
            talányok kigondolásával. Már 
        
        Körös
ön Nagykőrös
Mentovich
csal vetekedve gyártották a
            bohókás rébuszokat (Arany László, a Levelezés
            bevezetésében). Az utolsó évekből fenn is maradt egynéhány. Ilyen a Talány, a Budapesti Szemle
          1879. évi folyama jan.-febr. füzetének
            borítékán. Ezt a füzetet később sógorának adta, így közölte először Mentovich Ferenc
Ercsey
 (
            A. J.        
            életéből, 205. 1.). Másodszor a KK.
            jegyzetes kiadásában.
                     
                Ercsey Sándor
                             
                        »Mikor szemorvosa azt rendelte, hogy szobája gondosan besötétítendő, másnap egy
            papírszeleten ezt a betűjátékot találtam nála« — írja Arany László (a Levelek bevezetésében ; — másodszor a KK. jegyzetes kiadásában.)
                     
                
        
        
        
        
        
        
        
                             
                        Az ostromban elégett kéziratai közt volt egy rajz : egy baka, inához hozzá van írva :
                dor. Megfejtése Bakai Nándor,
            ismert országgyűlési képviselő neve. Hasonlót ír le Arany László: egy bakancsos ül egy fán, mellé írva: tos.
            Megfejtése: bakafántos. — Másik: γ’β : megfejtése :
                     
                
        
        
                             
                        
          Arany László
          1882. nyarán szóbahozta a mesterkélt latin
            betű játékokat, minő az Abracadabra-féle Sator—Arepo, meg a kártya-feladat megfejtésére
            szolgáló Mutus—Dedit. Másnapra faragott is mindegyiknek egy-egy magyar párját, de atyja
            már azzal várta : »Ördög vigye el a problémáidat ; feltettem magamban, hogy csinálok egy
            Sator Arepot magyarul s egészen belefájdult a fejem«. Készen is volt az Almanach borítékján :
                     
                
        
        
        
        
        
        
        
        
        
        
        
        
                             
                        Tenyérnyi lapra lerajzolta emlékezetből a 
        Margit-sziget
            tekervényes útjait, egész térképét, pontosan. Máskor egy római sírkőlapot rajzolt, ilyen
            kövek feliratait utánzó módon nagybetűkkel ráírta a »Vége Víg Andrásnak« tréfás népi
            sírverset. (Szövegét közli 
            Kálmány Lajos :
                    Szeged népe, I. 69. 1. 10. sz. : Vége Víg
            Andrásnak, — Mert neki sírt ásnak. — Ma ásnak Andrásnak, — Hónap ásnak másnak. —
            Szövegét ugyanígy közli Budapest
Arany
,
                Arany János
Bartalus
nak átadott hangjegyes
            népdal-gyűjteményében (69. sz.). (A két rajzot közölte Debreczeni Ferenc : A rajzolgató
                Arany, — Vasárnapi Ujság, 1917. március).
                     
                Bartalus István
                             
                        
          Gönczy Pál nevenapjára ezt a játékos cédulát küldte
            : (a mássalhangzókat írva ki — a magánhangzók kihagyásával —):
                     
                
        
        
        
        
                             
                        
          Gönczy Pál leánya, Csiky Kálmánné őrizte meg. Az utolsó sorokból kivehető, hogy a költő maga nem
            mehetett el a névnapra, feleségével küldte el jókívánságát.
                     
                
        
        
        
        
        
        
        
                             
                        Ide tartozik egy sereg elcsavart fordítás : Ave Caesar, morituri te salutant — Üdv
            Caesar, a túri cigányok szalutálnak neked. — Faute hôte en faut, qui bête eu chaud haché
            vaut. — Fót hátán fót, kibe tű sohase vót. (Népies találós mese, a káposztáról.)
                     
                
        
        
        
        
                             
                        Közölte Arany László ; a közbeiktatott magyarázó
            sorok is az övéi (Jegyzetek az Önéletrajzhoz, XI—Xlll.). A Csokonai-versnél az
            »Übersetzt von K, . . . . .« 
        
        
        
        
      
             
        Kertbeny
nek sokszor nyakatekert fordításaira céloz. Mikor — a neki
            utolsó nyár végén — a Kertbeny Károly
Margit-sziget
ről hazaköltözött,
            számláit összerakta, s a csomagra ráírta Budapest
Goethe
 — módosított — sorait :
                     
                Goethe, Johann Wolfgang von