Jegyzetek. A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 Fellegi Zsófia XML-editor Bobák Barbara Fellegi Zsófia Közreműködők Csonki Árpád Horváth-Márjánovics Diána Káli Anita Metzger Réka Móré Tünde Roskó Mira Sárközi-Lindner Zsófia Vétek Bence Digitális kritikai kiadás creator DigiPhil http://digiphil.hu Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875/ http://www.iti.mta.hu/ Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2019 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:ajom6-zsengek.tei.jegyzet /o:ajom6-zsengek.tei.jegyzet Arany János KOHA:96679 VIAF:95251869 Arany János Összes Művei VI. kötet Zsengék. Töredékek. Rögtönzések. ISBN:0659001228236 editor Barta János KOHA:99581 arranged for publication Voinovich Géza KOHA:129069 1952 Budapest Akadémiai Kiadó 215-257. JEGYZETEK. Ebben a kötetben Arany János nak töredékben maradt kisebb-nagyobb költeményei vannak összegyüjtve. A töredékek egy részét maga kiadta, az ÖK. 1867. évi gyűjteményében, a VI. kötetben, Elegyes Darabok cim alatt. Ezek közül a jelen kiadás I. kötetében csak azok vannak felvéve, melyek a költő élete folyásával, a korral vagy művészi elveivel (Vojtina levelei) kapcsolatban állnak, s egy-két csonkán is megálló kép, mint A falu bolondja, A lacikonyha. A többi erre a kötetre maradt. Hozzájuk csatlakoznak azon kisebb apróságok, sóhajok, forgácsok, melyek csak a HV. közt láttak napvilágot, megpótolva néhány azóta felbukkant röpke ötlettel, eddig össze nem gyüjtött rögtönzéssel, tréfával. Itt időrendben következnek egymás után, az egy körre vonatkozók csoportonként összefoglalva. E bizalmas megjegyzések és megnyilatkozások mintegy benső életrajzképen kísérik végig a költő életét. Gyermek- és fiatalkori kísérletei külön vannak összeállítva a kötet végén, nagyobb részöknek címét vagy tárgyát a költő fiatalkori kortársai őrizték meg emlékezetökben, a kései emlékezés bizonytalanságával. A szalontai névnapi köszöntőket ottani hallgatósága körére kell levetíteni, tagjait be is mutatja két alkalmi versében; ezt a kört tükrözik, nem a költő szellemét. — A nagykőrösi tanári vacsorákra összeütött tréfák játéka mögött nagy háttér van: ezek az évek a költő első »balladás évei«. Pest re költözése után a szerkesztés ügye-baja, levelezése kötötte le, e körből is maradt egypár játszi tréfa; de ha terveihez fordulhatott, Buda halálát írta. - Az 1860-as években a felújult politikai élet változásaira pendítette a Mondacsok epigrammáit. Az Akademia ülésein kis cédulákra megjegyzéseket irkált a felolvasásokról, odacsúsztatva egyik-másik szomszédjának (Akadémiai papirszeletek). Sokszor gúnyolta a nyelvészek túlzásait, botlásait, a Nyelvőr füzeteinek szélein s kezeügyébe eső papírdarabokon; ezek együtt vannak Nyelv és vers cím alatt. Az ilyen papírszeletek nagy része elkallódott, aki egyhez-egyhez hozzájutott, eltette. Az utolsó évekből több csonka költemény maradt fenn. Több közöttük, ha kidolgozza, helyén lett volna a Kapcsos Könyvben. Egyesek nagyszerűeknek igerkező elgondolások csonka darabjai. (A néma háború, Melyik a bűnös? Buga Péter.) Más részök röpke sóhaj, panasz vagy tréfálkozás, önmagáról és önmagának: testi szenvedéseiről, búcsuzásáról az élettől, a humor és megadás vegyületével. Halála után kerültek elő »fiókjai fenekéről, irómappája ráncai közül, könyvek borítékáról, ujságok széléről, meghívók hátlapjáról, sőt a legutolsók zsebeiből, a fidibusznak szánt papírdarabok közül« - írja Arany László a HV. bevezetésében. Így tűntetik fel ez apróságok sorra a fiatalkor terveit, a férfi pihenő óráit, az öregkor szemlélődéseit. A kötet derekán befejezetlen nagyobb elbeszélő költemények állnak, az 50-es évek elejéről valók. Egy részükön Byron kisebb költői beszélyeinek hatása érzik, de nem képzeleti tárgyúak, hanem a magyar előidőkböl vagy őstörténetből vannak merítve, több a nagy nemzeti katasztrófák korából (Öldöklő angyal, Az utolsó magyar), mások helyi mondából, vagy népmesék átdolgozásai. Csonkán is művészi hatásúak, mint az antik torzók. Szomorú, hogy ennyi töredék és forgács maradt utána. Pedig munkaereje bőséges az ötvenes évek elején. 1850—53 közt öt nagyobb művet fejezett be. (Katalin, Bolond Istók I., A nagyidai cigányok, Jóka ördöge Keveháza). Amellett a Daliás idők első dolgozatából hat éneket irt meg, Csaba királyfiból kettőt — igaz, ebben az alakjokban ezek is abbamaradtak. Maga azt írta erről Tompá nak: sokan keveslik, amennyit írt, »de annyi és mindig oly terhes hivatal mellett nem elég az? Jegyzőség, professzorság, szerkesztés, titoknokság! mind egy egész embert kíván, napról-napra elfoglal, nyügöz, boszant, lelket öl. Mi marad aztán poétáskodni ? hol marad a kellő nyugalom?« ( 1866. dec. 8. ) Elegia. — Feléd, feléd… Arany legrégibb fennmaradt hiteles versei. 1839. elején vált bensőbbé közeledése kesőbbi feleségéhez. — Ercsey Juliánna árván jómódú rokonai házánál élt, Ercsey Zsigmond nál Szalontá n; nyárra kiköltöztek közeli tanyájukra; erről a távollétről szól a második vers. A Feléd kezdetű 10. sora végén az utolsó szó előbb így indult a kéziraton: hangz — . Mindkettőt kéziratból közölte Arany János életrajza. I. 55 - 57. 1. Szent Pál levele. Névnapi köszöntő Borbély Pál szalontai főjegyzőre. A költő kortársa, Rozvány György , buzgón gyűjtögette Arany fiatalkorának emlékeit. Egyik zsákmánya Szent Pál levele. (1846). Rozvány azt írta Márki Sándor nak: »Arany János nak két verses levelét, egyiket az égből, másikat a pokolból, kezeimhez kaptam, még pedig Arany János tól saját kezűleg írta.« (Márki Sándor : A. J. szalontai éveiből. — Irodalomtörténet, 1917. 120 - 133. 1.) A kéziratot Rozvány a szalontai csonka torony Arany-emlékmuzeumának ajándékozta. Gyöngyösy László közölte az eredeti kéziratból az EPHK. 1905. évi folyamában, a 492-495 lapokon. (A másik levélnek nyoma veszett.) Borbély Pál 1837. óta Szalonta főjegyzője volt, a’ öregbik nótárius’, — (mellette Arany a »kis nótárus«, másodjegyző.) Borbély mellett a hivatal munkája egészen Arany ra nehezült; váltig takargatta elöljárójának tehetetlenségét. 1846. telén Pál nap (jan. 15.) előtti délután a főjegyző meghívta estére, nevenapjára; délután egyedűl volt a hivatalszobában, megírta e verset, estve a főjegyző tányérja alá csusztatta, tányérváltás közben vették észre. (Márki biharmegyei írókról készült egy kötetet kiadni, ez a kötet nem jelent meg. 1880-ban kiadott egy kötetet bihari román írókról.) A versből megismerni a költő szalontai körét, még inkább a Zsengék közt a Függelékben közölt 15. sz. darabból. 18. sor Komócsinnak olajütő malma volt Szalontá n. 19. sor: a természetbeni fizetésbe. 23. sor: Csere = kántor volt. 25. sor: a kaszinóról lásd Arany levelét Szilágyi István hoz 1847. jan. 3. 33. sor: Gyöngyösy szerint elharapózott a kártyajáték. 36. sor: Pécsi fűszeres volt. Az 54. sorban említett Kartigám németből fordított regény, 1772. Öt kiadást ért, egyet a ponyván is. - György Lajos : A magyar regény eőlőményei. - 214. - Petőfi is említi (Kedves vendégek). 80. sor: Sárváry Pál nagyhírű tanára a debreceni kollégiumnak; ő volt, aki Arany t áldással bocsátotta el a kollégiumból. (L. Arany önéletrajzát és Bolond Istók II. én., 63. vszakát,) Ilyen tréfák közül emelkedett ki Az elveszett alkotmány szarkazmusa. Arcom vonásit… Közölte a rajzzal együtt az ÖM. kiadása. Ezután a KK. jegyzetes kiadása; több helyen is. - Arany János azt jegyezte fel, Petőfi 1847. márc. 31. kelt levelére, 1858-ban : Petőfi Szatmár ból jövén. meglátogatott Szalontá n, először, s június 1-10 napjait (1847) nálam töltötte. Írt ott néhány verset, engem lerajzolt (rosszul), és a csonka tornyot, melyet meg is verselt.« Később hozzátette: »Tévesen tartják, akik látták, ez irónrajzot az enyémnek. Én csak a verset írtam alá, tréfás kritika gyanánt«. Falusi mulatság. Ezt a verset Arany 1847. szept. 7-én kelt levelében küldte el Petőfi nek. A levélben azt írja, jobb volna, ha Petőfi Toldi helyett a Honderű-ben megjelent kritikákat olvasgatná. »Én ugyan nem olvastam, de annyit mégis tudok, hogy csekély magamat is belevetett rostájába.« A Honderű kigúnyolta Petőfi üdvözlő versét és Arany válaszát. (L. a Válasz Petőfi nek vers jegyzetét e kiadás I. kötetében). Ezt érti levelében Arany . A Honderű szemében állandón szálka voltPetőfi s az egész népies költészet. Zerffy Gusztáv egész sor »irodalmi levél«-ben boncolta költészetét. Szemében Petőfi »legcsalhatatlanabb tükre mindazon zavart viszonyoknak, azon zabolátlan forrongásnak — mely irodalmunkban meghonosul.« Júl. 13. azt írta : »Egy szenvedélyrészeg csoport garázdálkodik a tudomány és műveltség szent csarnokaiban… ez irodalmi tivornyázók durva kurjongatásai töltik el a boltíveket… kik nem bírnak több élettapasztalással, mint amennyit Pilvax úr életiskolájában és a Komló-kertben szerezhetni.« Erre a támadásra vonatkozik a vers. — »Antikritikául az összes népköltészet nevében egy verset írtam rá haragomban, melyet kibocsátni ugyan nem fogok, de neked mégis megküldök, sub %.« A vers negyedrét fehérpapíron, a levél aláírása után következik. A kézirat Petőfiné iratai között maradt fenn, kiadva ebben a könyvben: Szendrey Julia ismeretlen naplója, levelei stb. Közzéteszik Mikes Lajos és Dernői-Kocsis László , Bp. , 1930. - Arany János versei között először a jelen kiadásban. A Pilvax az 1848. márc. 15-én híressé vált kávéház; a Komló-kert írók vacsorázó helye. 29. sor: a szelet fogták ; mint: felfogni egy darab földet, bérbe vagy megmunkálni. Barátomhoz. Kézirata az Orsz. Széchenyi Könyvtárban, negyedrét alakú kékpapíron. Hasonmásban kiadta a Lantos könyvkereskedő cég árjegyzéke: Szendrey Julia levelesládájának kincsei című füzetben. Azután: Szendrey Julia ismeretlen naplója, levelei stb. — Közzéteszik Mikes Lajos és Dernői-Kocsis László . Bp. 1930. — Tárgya és hangulata rokon Arany nak Petőfi hez írt levelével . 1817. nov. 11. Egykori tanítványom emlékkönyvébe. Másolatát Rozvány György küldte meg Arany László nak, midőn atyja hátrahagyott verseit sajtó alá rendezte, s megírta a vers történetét. Az öreg Rozvány tehetős kereskedő volt Szalontá n. Mikor Arany 1839-ben jó remény fejében leköszönt a korrektori állásról, az igért hivatalt pedig nem nyerte el, kenyér nélkül maradt. Rozvány hívta házához, nevelőnek, serdülő leánya, Erzsébet-Betti mellé. Tanítványát Arany magyar irodalomra és történelemre, meg németre tanította. (Kolozsváry Aladár : A. J. élete, 24 1. — Arany életrajza, I. 53). Arany a két fiúval, Györggy el és András sal lakott egy szobában. A jó viszony fenmaradt köztök. Midőn Arany 1849. augusztusában mint volt forradalmi lapszerkesztő és kormánytisztviselő menekülni volt kénytelen, családját Rozványékra bízta. (L. még Kortársam R. A. halálára c. költemény jegyzetét.) 1850-ben a költő egyik látogatása alkalmával észrevétlenül magával vitte tanítványának az asztalon meglátott emlékkönyvét, másnap a zsalu levelei közt becsúsztatta az ablakon ; benne volt a vers. TRÉFÁK A NAGYKŐRÖSI ÉVEKBŐL. Nagykőrös iskolája jó menedéket nyujtott Arany nak, de ott is érzett a kor nyomottsága, az iskolát keményen megrendszabályozták. A tanári kar maga bizalmas sziget, több tagja harcolt 48—49-ben, fegyverrel vagy tollal: Mentovich , Szász , maga Arany is. Egész kis irodalmi kör volt ott együtt. A szomszéd Kecskemét gimnáziumában tanított Obernyik , Losonczi László , később Szilágyi Sándor . Eleinte Arany is résztvett szerdánként összejöveteleiken ( Ercsey nek, 1854. jan. 21. ), tréfáikban. Ne feledjük azonban, hogy ez években jelenik meg balladáinak első nagy csoportja; a Hunyadiak korát idézi fel, másrészt a zsarnokság képeit (V. László, Zách Klára, A walesi bárdok) ; magányos óráiban a Daliás idők első énekein dolgozik, amivel visszatér hivatásához, a népi hőskölteményhez ; megírja — az iskola évi Értesitőjébe — alapvető értekezését A nemzeti versidomról. Irodalmi harcot indít az álnépiesség, a Petőfieskedők ellen (Vojtina levelei), akik lejáratnák a népies költészetet. Politikai szatirát is ír, az országot elárasztó Beamterekre (A poloska). Ezt a hátteret oda kell gondolni ez igénytelen tréfák mögé. Névnapi köszöntő. Kéziratát Mentovich Jakab Ödön nek ajándékozta, ebből közöljük. Minden strófából az első két sor Arany írása, a másik kettő Szász Károly é. Nyomtatva először a Kolozsvári Közlöny-ben, 1882. dec. 3., másodszor Benkónál (A.J. tanársága N.-Körösön, 46-47 ). Közölte Versényi György is, a Magyar Szalon-ban, 1904. Arany versei közé először a jelen kiadás vette fel. — Mentovich Ferenc (1819-1879) 1850. óta a természettan tanára volt N.-Kőrös ön. Mikor meghallotta, hogy Arany a költözködéssel járó költségek miatt habozik elfogadni a körösi gimnázium tanárául való meghívást, szót emelt az egyháztanácsnál s az rögtön magára vállalta a költségek megtérítését. — Mentovich kiment Aranyék elébe a község szélére, — maga beszélte később Jakab Ödön nek, mint látta meg a költőt gyalog mendegélve az ernyős szekér mellett. A tanárok Mentovich szállásán várták őket (Benkó 17. 1.). Aranyék nála is laktak néhány napig, míg a kiszemelt szállásba beköltözhettek. (Lev. Ercsey hez, 1851. nov. 12. Ez a lakás a régi Gál-féle házban volt, a mai Vörösmarty- és Rózsa-utcák sarkán). Mentovich volt a tanári kar tréfaszerzője, szinte kis élclapot rajzolt viselt dolgaikról Charivari címen ; három rajzát Arany leírja Tompá nak (1856., a szűnnapok elsején). Arany Contra-Charivarit rajzolt. Az 1. szám: »Krakó ostroma.« Krakó falu Alsó-Fehér megyében ; a körülte folyt csatában Mentovich is résztvett, 1849-ben. A kép a hőst félig hasonfekve ábrázolja, háttal a várnak. A 2. sz. »A krakói diadal : Utánam vitézek ! »Mentovich kardját, puskáját elhajítva menekül, csákója, parókája elmarad. — A harmadik képen ferblizik a kopasz Mentovich , hajszálai égnek merednek : »Obstipui steteruntque comae . . .« (Idézet Vergilius Aeneis-éből (III., 48.), Aeneasnak rémületében áll égnek a haja.) - 4. sz. »Legjobb az egyenes út«. Mentovich egyszer soká időzött a szertárban, az iskola kapuját rázárták, mire úgy segített magán, hogy átmászott a kerítésen Arany szomszédos udvarába. — 7. sz. »A kék vadász (M. tréfás elnevezése) fegyverengedélyért folyamodik«. — a zsandár feleségéhez, kezet csókolva. — 8. sz. »A fegyverengedélyhez szitkséges varjúfejek beszerzése« : M. egy fa alatt, melyet megszálltak a varjak ; puskája a fához támasztva, — maga gyerekektől vásárolja a döglött varjakat. (A rajzokat Szilágyi Sándor őrizte meg ; ismertette Benkó, i. m. 89-.90.1.). — Barátságukat később egy futó felleg homályosította el, midőn Gyulai Szépirodalmi szemléje során magasztalva ismertette Toldi estéjét (1856), Mentovich Száraz lombok c. kötetét pedig — a szerző érzése szerint — túlságos szigorral bírálta. (Arany Tompá nak, 1855. júl. 1. — Ercsey nek, 1856. jan. 12.). Mentovich három kis gúnyverssel vágott vissza a Divatcsarnok-ban Alpári néven (1855. II. 39. sz., júl. 15.,). Mentovich 1856-ban, mint erdélyi ember, örömest engedett a marosvásárhelyi kollégium meghivásának. Levelet ritkán váltottak, de ő sokat és szívesen beszélt Arany ról. Utolsó napján is emlegette, verset akart írni az arany szekéren szálló költőhöz, célozva a kőrösi presbiter lelkesülésére, hogy »aranyszekeret küldjenek Arany ért.« A versből csak olvashatatlan pár sor maradt a kis asztalon, halálos ágya mellett. (L. a Kolozsvári Közlöny bevezető sorait a Mentovich hoz írt két levélnél, 1882. dec. 2., 3. ). (Osváth Ferenc : Mentovich Ferenc. -N. -Körös , 1931. ) Látogató-jegy. Nagykőrös Szász Károly t hívta meg a magyar irodalom tanárának, mikor azonban Arany neve fölmerült, Mentovich , ki azelőtt Szász nak nevelője, Kőrös ön pedig ez ügyben megbízottja volt, készséggel vette át Szász részére a mathesis tanítását, neveltjének szaktárgya volt az. Arany t feszélyezte ez a lemondás és csere. Szász sietett őt — már N.-Kőrös ről — két levélben is megnyugtatni ( okt. 11. és 18. ), hogy ő egyenest a számtanra pályázott volt, s szükségből vette át az irodalom tanítását. Arany nyilván válaszolt az első levélre (kitetszik ez Szász nak okt. 18.-án kelt leveléböl), ez a levél nincs meg. Benkó azt hiszi, Arany ebben tréfálkozott e két sorral Ejnye Kari, hát hogyan illik a Poézishez az arithmetika? Laza idézet ez Vojtina II. leveléből. Más alkalommal a betegeskedő Szász t kereste, de már nem érte otthon. Négy strófát rögtönzött, de Szász csak erre a négy sorra emlékezett. Benkónál, 48. 1. Az elsőt a Hátrahagyott Versek közölte, a rögtönzések közt, 1852. évszámmal, a másikat Benkó Imre (A. J. tanársága N.-Kőrösön, 48. l.). Köszöntő vers. Szász Károly ra. 1852. jan. 28.-ára, Károly napjára. Szász házasodni készült. A vers kéziratát Szász későbbi sógorának, Bibó István kuriai bírónak adta, ennek fia, Bibó István , szerkesztette a Népünk és Nyelvünk folyóiratot 1932-ben, ott közölte a verset Mészöly Gedeon . Javítgatások a kéziraton: 39. sor: előbb a múzsa ; 67. sor: Ruházza fel (esze) (arcod) szíved ; — 72. sor után kitörölve : (Ha jó rétest) ; — 73. sor után, kitörölve : Kívánom, hogy akkor légy ; — 74. sor után : túróját. A 82—3. sor előbb így volt : De ha mindezekból nincs barátom semmid, A klwr az én múzsám nem klvánhat semmit. A 44. sorban : palac-ból - nem sajtóhiba, így van a kéziratban. Lisznyai Kálmánnak. Először Szilágyi Sándor közölte a Nemzet-ben, 1883, azután Hátrahagyott Versek a Rögtönzések, tréfák, sóhajok közt. Lisznyai Kálmán (1823-1863) verseit sallangos népies cifrálkodás, túlságba vitt eredetieskedés jellemezte, épen amely sajátságok ellen Arany Poétai recept-je s néhány más költeménye irányult, a kritika támadásaival együtt. Lisznyai versei egyidőben kapósak voltak ; Palóc dalai (1851) egy év alatt második kiadást értek s állítólag hatezer példányban keltek el. Arany kivált Nyáréj c. költeményén botránkozott meg ; erről Tompa is azt írta (1853. jan.), hogy Petőfi A nap lement versének lőréje’. Arany és Szász együtt olvasták a Hölgyfutár-ban (megjel. 1852. jún.), s egy fali kalendáriom leszakított lapján rögtönözték gúnyos versüket, hogy megmutassák, »az ilyen rímeleshez semmi sem kell egyéb, mint plajbász es papíros« — írta Szilágyi , akinek nyomban elküldték a verset ; ő őrizte meg.— Arany László ezzel a jegyzettel kísérte : »Az ötvenes évek elején a francia irodalomban divatba jöttek a hangutánzó versek ; madarak csicsergését, erdei zsivajt, békák zaját stb. akarták a ritmus és rím mesterkélt pengésével kifejezni, s ezzel egy eredeti újítást hozni be a leíró költészetbe. Nálunk e téves irányt Lisznyai Kálmán kezdte meghonosítani s rövid sorokra szaggatott, csengő-bongó versekkel lépni föl. Szolgáljon mutatványul egyik ilyen szerzeményéből a következő néhány sor : Vad, korom — Setét rom Tört fokán Borostyán Körmöli Gyürmöli Megesik Elesik Linglanglong Harang kong Darázs dong Bika bong Mélyhangú U, u, u, S, s, s, S, S, Sz, Krikkrak Quakquukquak, stb. Erre írták, Arany és Szász Károly együtt, a fentebbi paródiát, amely természetesen nem volt kiadásra szánva.« Újévi köszöntés. Először a H. V. rögtönzései közt. A költő megjegyzését Arany László ezzel egészítette ki: »E megénekelt levélhordó, Tüge Sándor , Nagykőrös ön évek során át viselte e díszes hivatalt; fürge, eleven fickó volt.» A 11. sorba : actia = részvény ; 14. sor: sechser — magyarul hatos — 10 krajcár volt ; franco = ha a postai viteldíj előre ki van fizetve. Névnapra. Fodor Gerzson nak. Kéziratát Szilágyi Sándor tette el, ő adta ki, onnan átvette a HV. — Fodor földbirtokos volt N.-Kőrös ön. Jó konyhát tartott ; a nőtlen tanárok oda jártak étkezni: Mentovich , Szilágyi Sándor , Salamon Ferenc (Biró Sándor : A. J. Nagy-Kórösön EPHK„ 1907. 503-507. 1.) A többiek is barátkoztak vele, elnevezték tiszteletbeli professzornak. — A vers végén »e három sor a régi karácsonyi énekesek verseiből való.« — Arany László megjegyzése. A tanári kar nevei distichonban. Benkó közölte ( A. J. tanársága Nagy-Körösön, 91. 1.). másodjára itt jelenik meg. — Új kollégájuk, Ádám, fia a vezsenyi papnak, — kinél kőrösi útjok közben második este Aranyék megháltak, itt keltek át a Tiszán — kecsegét kapott hazulról. A tréfás Szilágyi Sándor odacsödítette rá a tanári kart. A vers 56-ból való, Szász , Ács Zsigmond már hiányzanak; Ács 55. nyarán ment el foktői lelkésznek ; Mentovich még ott volt ; Szilágyi Losonczi val együtt 1853-ban ment Kőrös re, Szabó Károly 1855-ben. Weiss barátom . . . Egy tanári vacsorán versben mutatta be az egész tanári kart. Szilágyi Sándor közölte ezt a pár sort ( Magyar Hírlap, 1896. dec. 25. ) ; többre már nem emlékezett. Alkalmatosságra irott versek. Egy kézirata Kovács János debreceni tanár ajándékából a debreceni ref. kollégium könyvtárában, jelzete : R. 702. I. A végén a költő jele : #. Egy másik kéziratát Szilágyi Sándor őrizte meg ; ő közölte először abban a trefás albumban, melyet fiatal történetírók Szilágyi ,városmajori birtokfoglalása’ alkalmából állítottak össze, 1881-ben, nem a nyilvánosságnak szánva ; másodszor megint ő a Magyar Hírlap karácsonyi számában, 1896., dec. 25 ; harmadszor a kéziratról lemásolva Benkó Imre , 85-88. 1. Azután ismét Szilágyi közölte, a Debrecen napilapban. 1897., 18. sz. A hosszú prózai címben is eltérések vannak. A Magyar Hírlap hol 4, hol 6 soronként szaggatja strófákra, Benkó s a Debrecen 8 sorokra ; viszont A malac búcsúzásá-t Benkó egyfolytában adja. E rész 6. sorában az album siker-döfést írt ; Szily Kálmán a kéziraton zicher-nek olvasta ( Magyar Nyelv, 1909., 86-7. 1.); ebben az alakban elterjedt német szó azon időben. Megvolt Kovács Pál kéziratgyüjteményében is, a költő aláírásával. (Pitroff Pál : Kovács Pál irodalmi levelezése, — Irodalomtörténet, 1914., 180. 1.) Van egy kézzel írt példánya a M. T. Akadémia kézirattárában, valami füzetből kitepett lapokon ; a füzetbe a másoló neki tetsző verseket írt össze ; ez előtt Csokonai Tolvaj isten verse van lemásolva, utána Tyúk András gölöncsér sírversének kezdősorai következnek. A másoló kézírása némiben hasonlít Arany éhoz, de ő aligha másolgatott ez időben, kézzel, ilyen chrestomathiába ; a vers aláírása kétségkívül idegen másolótól ered, aki hitelesítésül aláírta : »Készíté Arany János n.-kőrösi rendes tanár.« A helyesírás sokban elüt a debreceni példányétól. Pl. a 21. sorban : csinnya binnya ; 73. sor : mérgessen ; 92. sor : kuncorog. — A költő versei közé itt van először felvéve. Arany ismeretsége Szilágyi Sándor ral 1850-ben kezdődött, dolgozótársa volt szépirodalmi vállalatainak. Akkor nem a legjobb volt köztük a viszony. Arany és Tompa megrótták leveleikben Szilágyi pontatlanságát, zavarait, késedelmességet a tiszteletdíjak megküldése körül ; ezek okozója azonban a hatósági elnyomás volt ; Szilágyi sokat gúnyolt elevensége, mely új meg új címen folytatta vállalatát, hasznára vált az irodalomnak. Mikor Szilágyi Kecskemét iskolájából 1853-ban a nagykőrösibe ment át, barátság fejlődött közöttük, együtt fogtak egy magyar olvasókönyv szerkesztésébe, a felsőbb osztályok számára. (Csak Arany előszava van meg belőle.) — A vers alkalmáról Szilágyi ezeket írta : A vacsorát Szilágyi háziasszonya, ,Fodor néni’ készítette. A sült malacot ,Fodor bácsi’ vásárolta (kinek a Névnapra c. köszöntő szól). Négyórakor hazamentek a kollégiumból, hét- órára elkészült a vers. (Szilágyi azt mondja, Arany epopoeát tervezett, de csak a bevezetés készült el ;a vers nem mutat erre). Mentegette, hogy későn érkezett. A vacsoránál Tanárky Gedeon fögondnok, a későbbi államtitkár ült az asztalfőn, mellette Gubody Sándor és Fodor Gerzson . A malacpecsenyénél Arany felállott s azt mondta : »Ezt a verset az útszélen találtam jöttömben, engedtessék meg nekem, hogy felolvassam.« — Szilágyi az esetet 1856-ra teszi ; Arany 1857. nov. 20.-án írja Salamon Ferenc nek : »Hallottál már a Sándor disznó-mulatságáról, azt Júszem.« Salamon 1856. szeptemberében lemondott volt tanári állásáról, s eltávozott Kőrös ről. (Benkó, 80. I.). Mészöly Gedeon szerint A malac búcsúzására ösztönzést Mátyási nak Gunár búcsúzása adhatott; (ezt a verset Mészöly közölte a Népünk és Nyelvünk folyóiratban, szerk. Bibó István , 1931., 10-12. füzet.) SÍRVERSEK A NAGYRŐRÖSI ÉVEKBŐL Nagy-Kőrös temetőjében egy pár sírvers őrzi annak emlékezetét, hogy körülményei néhány évig odakötötték Arany János t, Még Pest ről is küldött sír-iratot a gyászolók kértére egy-egy jó emberének fejfájára, hogy emlékét örökítse. lduna emléke. 1-11. Iduna (Szász Póli ) Szász Károly felesége volt; ezen az írói néven csinos költeményeket írt. Szász Arany nyal egyszerre ment Nagykőrös re tanárnak, ott házasodott meg ; felesége alig egyévi házasságuk után meghalt. (A Szépirodalmi Lapok ,újdonságok’ rovatában, 1853. jún. 26. ). Sírversét Arany írta. Tompá nak azt mondja : »A sírverset én iszkábáltam, nem igen derék biz az, de jobb nem sült. Ide jegyzem.« (1853. szept. 1.). — Benkó Imre (A. J. tanársága N-Kórösön, 58. 1.) azt írta, csak az első négy sor Arany é, a többivel Szász egészítette ki. Kozocsa Sándor szintén így közli Szász Károly ismeretlen sirversei közt. ( IK., 1929. 472. 1.). — A kötet elé írt négy sort közölte Tolnai Vilmos is. IK., l 918. 322. 1.). Biró Sándor azt írta, hogy midőn a régi temetőt felosztották házhelyeknek, Iduna sírját megkímélték ( EPHK., 1907., 503-507. 1.). —A sírt azóta is kegyelettel gondozza a nagykőrösi főgimnázium önképzőköre — mondja Benkó (58. 1.). A Divatcsarnok 1853. 62. számában, nov. 3. , az Iró- és müvészélet rovatban azt olvasni : »Müller Gyula úr bizományában megjelent : Iduna (Szász Károlyné ) hagyományai e. versfüzér, igen csinos kiállítású füzetkében. Mindössze 12 költeményt foglal magában a korán elhunyt széplelkű költőtől, kire nézve ama három szóból álló jeligét igazán el lehet mondani, t. i. hogy »Szeretett, szenvedett, dalolt.« Mint költőnőre pedig oly igen ráillenek Arany nak e szép szavai, melyeket a kötet elé írt.« (Idézi). Baranovszky Miklós hamvaira. A kéziratra a költő ráírta : »Nyugszik Hamburgban. Irtam Tomory Anasztáz kértére.« Ez is kőrösi éveinek emlékei közé tartozik : egyik ottani tanártársa kértére írta. Szász Károly , feleségének halála után, 1853-ban elhagyta a szomorú emlékű Kőrös t. Helyébe Theodorovics Anasztáz t hívták meg tanárnak. 1854-ben meghalt anyai nagybátyja, Baranovszky , aki fiatalon külföldre származott, Sina bankházába jutott, s idővel nagy vagyont szerzett, mely részben Theodorovics ra szállt. Pest re költözött, megmagyarosította nevét Tomoryra. Nagybátyja síremlékére Arany tól kért felírást, s ezért gyermekeinek kedveskedett ajándékokkal ( Ercsey nek, 1855. jan. 17. ), a költőnek magának Vörösmarty és Petőfi bronzszobrával ( Ercsey nek, 1858. okt. 29. Mindkettő a nagyszalontai csonkatorony múzeumában). Pesti lakásán sűrűn összejöveteleket tartott, melyekre politikusokat, írókat, művészeket hívott meg. Nagy örökségét jól használta. Kiadott egy kötetet Szász Károly műfordításaiból (Angol és francia költőkből. 1853. ) ; drámai pályadíjakat tűzött ki, azok nyertese Jókai Könyves Kálmán-ja s Obernyik Brankovics György-e lett. Ércszobrot állított Katona József nek és id. Lendvai Márton nak, az ő adománya a Nemzeti Múzeum kertjében álló Antinous-szobor. Fő érdeme, hogy lehetővé tette a Kisfaludy-Társaság teljes Shakespeare-fordításának megjelenését ; ő fedezte a fordítók tiszteletdíjait s a kiadás költségét. (Vadnai Károly : A magyar Shakespeare-kiadás Pártfogójáról. — Emlékezés Tomoryra. — A Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Új folyam, XXIX. köt. — Vadnai nak Irodalmi emlékek c. kötetében is, 80-105. l.). Bartos Gábor sírkövére. Kéziratát a Bartos-család őrizte meg. Bartos Adorján cséffai szolgabíró engedelmével másolta le H. Fekete Péter , a nagyszalontai polgári leányiskola igazgatója, s közzé is tette ez intézet 1917—18. évi Értesitő-jében. Az egész a költő kezeírása, alá is írta ; az utolsó két sornak változata is van: Kettő mig viharos pályán oda vdndorol : isten! Isten, az árva fiúk atyja, vezére te légy! A közlő tanusága szerint a nagyvárad-olaszii temető sírkövére első szöveg van felvésve. Bartos Gábor 1855. július 27-én halt meg, ötvenhét éves korában ; megelőzte a családi sírboltban felesége és nyolc gyermeke. Bartos rokonságban állott a költővel Ercsey Sándor felesége révén. Knócz József és László sírverse. A kéziraton ott volt : Megrendelt vers. Ott a felírás prózai szövege is : Knócz József , magyarországi hites ügyvéd, Buda és Krakkó városok polgára. Született 1797., febr. 24. Meghalt 1856. jún. 6. — A második vers előtt : Knócz László. Meghalt 1857. márc. 3. Élte 3. évében. A kézirat alján : Knócz László cs. k. kerületi pénzügyi biztos megkeresésére s részletes utasitása nyomán. 1857. okt. 27. — A pénzügyi biztos K. József nek fia, a kisgyermeknek pedig atyja volt. A sírfeliratot a kísérőlevéllel együtt közölte a Bácskai Ellenőr, utána az Egyetértés. Ez azonban feledésbe ment, Várdai Béla mint ismeretleneket közölte újra a Budapesti Szemlé-ben, 1909., 138. kötet. — Egy tanítványa figyelmeztette rá, hogy özv. Knócz Istvánné ilyen kéziratot őriz. Várdai megkereste a sírt a budai vízivárosi temetőben. »A szöveg a kőre csupa nagy betűvel van felvésve, de az Arany által megjelölt kiemelések is a többinél nagyobb betűvel vésettek, hiba nélkül. A második versnek már nem jutott hely a kövön, csak az Arany szövegezte prózai bevezetés fért még az aljára.« A verseket a költő ezzel a levéllel küldte meg : »Igen tisztelt cs. k. kerületi pénzügyi Biztos Úr ! — Becses soraira válaszom késett, mivel egyszersmind küldeni akartam az emlékfeliratot, mely idezárva megy. A születési stb. évszámok nem versbe valók, azokat külön és prózában szokás fölmetszeni, olyanformán a neve alá, mint én írtam. Félek, hogy a vers hosszú talál lenni, de nem lehetett a kívánt tulajdonokat másképen úgy kiemelni, hogy költői színezete maradjon. Remélem mégis, hogy megfér a kövön, legalább úgy látom, hogy az adott utasítás sem igen rövidebb ennél. Mértékes sorokat, distichont választottam, mert ez jobban hangzik emlékföliratokon, mint a rímes vers. A legközelebbi rokonra és az ennek ínyire létező időszakra való célzást mellőztem, ez kényes dolog, s mért örökíteni a síron a gyűlöletet? Az ilyet, higgadtabb perceiben, maga is megbánná az ember. Még csak arra kérek figyelmet fordítani, hogy ha a vers fölmetszetik : a metszés pontosan betűről betűre történjék, mert csak egy accentus vagy comma elhagyása is megzavarhatja s nevetségessé teheti a verset, pedig nem szeretném, hogy nevem alatt valami értelmetlenség álljon. — Ki egyébiránt magam további becses jóindulatába ajánlva, maradok igen tisztelt pénzügyi Biztos Úrnak — Nagy-Kőrös , okt. 27. 1858. — alázatos szolgája — Arany János . — U. i. Egy szóban hiba történt, kijavítottam ugyan elég olvashatólag, de nagyobb biztonság okáért ide is fölírom, a szó ez : ragyogóvá. — A vesztése szót is ki lehet emelni így : VESZTÉSE.« Kupai Kovács Mihály sirjára. Először a Nemzet-ben, 1882., 91. szám, nov. 30. , másodjára Benkó könyvében ( A. J. tanársága N.-Kőrösön, 123.1.) ; harmadszor a KK. jegyzetes kiadásában. — Kovács Mihály szomszédja volt a költőnek, mikor a Beretvás-féle házban lakott (1852. nov.-1855. ápr.). Az utcát azóta Arany János-utcának nevezték el. Kovács 1859. dec. 24.-én halt meg. A sírverset a költő az özvegy kérésére írta. Károlyi Sámuel sírverse először a Nemzet-ben, 1882. nov. 30. , másodszor Benkónál, 137. 1. ; azután a KK. jegyzetes kiadásában. — Károlyi Nagy-Körös ön orvosa és barátja volt a költőnek. Ő gyógyította 1853-ban, midőn fülzúgása és beteges levertsége kezdődött. (Levele Tompá hoz, 1853. nov. 22. ). Pest en laktában is leküldte orvosainak receptjeit — lemásolva — Károlyi nak, s megkérdezte véleményét. Károlyi 1862. szept. 26.-án halt el. Bordács Dániel n.-körösi ügyvéd, felesége barátnője volt a költő feleségének. TÖREDÉKEK AZ ÖTVENES-ÉVBKBŐL. A kis Pokol. Először a HV. közt. Szatira lett volna az ötvenes évek üres, léha irodalmára, melyet Vojtina levelei is gúny tárgyává tettek. A költő Dante hangján és képei módján szól (Dante t 1852-ben már ismerte) : az ál-fönség, a ,purpureus pannus’ teszi nevetségessé a kor divatos bombasztjait. — A költő a frivol szót eredeti jelentésében veszi. Páriz Pápai nál frivolus : hijába való, semmire kelő. Arany így érti: »A gondolat, érzés, erős legyen, ne valamely frivol (e szó nem kacért, kikapót tesz), hétköznapi, úton-útfélen kapható gondolat, vagy petyhüdt, elkopott, mondvacsinált érzelem« (Szász K. költeményei bírálatában). Máshol a banál-lal veszi egyértelműnek (Malvina költ. bírálata). A költemény gondolatát Versényi György folytatta: A kis Pokol. Szatírikus tanköltemény, Kolozsvár , 1896. Ohajtanék én . . . Az Érzékeny búcsú hátlapján, tehát ezzel egy időtájból való lehet (1851). Először a jegyzetes kiadásban. Mint nagy rajzolók lapjainak szélén föltetszik egy-egy röpke vázlat, Arany kéziratain is néhol egy pár önkényt ömlő sor. Ilyen ez és A madár ha nem dalolhat . . . kezdetű csonka strófa. Először a jegyzetes kiadásban, 1924. A puszta rémei. Először a Hátrahagyott Versek közt. Két éles kard. Először a Hátrahagyott Versek kötetében. Tárgya a hun eposz köréből való, talán közbeszőtt éneknek szánva. Az eseményt utóbb beolvasztotta Buda halálába, VII. ének. Kapisztrán. Először a HV. közölte. A Hunyadi balladakörbe tartozó csonka darab. Négyesy László mutatott rá, hogy Arany a tervezett balladaciklus előhangjábau, a Hunyadi csillagá-ban (1855), már közeledett a spanyol románcok formájához, itt pedig »egyenesen a spanyol asszonáncot alkalmazza, ide betűrímmel erősítve a ritmust«. ( Arany-emlékfüzet. A Kisfaludy-Társaság ajándéka az ifjúságnak, 1917. ) Szondi. — A két apród. Először mindkettő a HV. kötetében. — A Szondi két apródja ballada első kísérletei. Az elsőben Szondi maga szól, innen kellett volna áttérni az esemény elmondására. — Ez a másodikban már az apródokra volna bízva, még egészen epikai hangon. A kidolgozott költemény ez utóbbi tervet fejleszti ki. Az özvegy lakása. Először a HV. kötetében. — A hamvai látogatás emléke, midőn Arany 1855. aug. éS szept. havában családostúl Tompa vendége volt. A két költő több kirándulást tett a környéken, melyekről Arany beszámolt sógorának, Ercsey nek ( 1855. okt. 19. ). Különösen meghatotta Tompá ék egy ismerősénél tett látogatás, egy özvegyasszonynál, ki elhunyt férje emlékét nem síránkozva, hanem elő szeretettel ápolta. Recskyné példájára emlékezteti fiát gyászoló barátját : ». . .érjétek meg azon időt, mikor a keserű emlékezet ldessé válik.« s emlékezetében fölidézi e látogatás enilékét. (Levele 1858. nov. 28. ). »Később megkísértém akkori érzelmeimet költeménnyé fonni, de a benyomás frissesége már el vala enyészve, nem sült el a vers.« Terve, s ez a néhány sor maradt fenn. A madár ha nem dalolhat . . . A lejtón kézirata (1857) után volt odavetve. Először a KK. jegyzetes kiadásában, 1924. Német dal. Kézirata Az utolsó fópappal egy lapon volt, alkalmasint azzal egyidőből. Nyomtatásban az ÖK.Elegyes Darabjai közt, a tartalomjegyzékben utána írva : (Forditás). A kézirat alján (Némeből), A teljes szöveg előtt ez a kísérlet, áthúzva : Távol a barna hullám Jó, csendesen omolván ; — Óh, mondd meg esti szél, Férjem s fiam (?) ha él? S ha vajjon pálmafák alatt Álmodnak édes álmokat? S ha vajjon — pihen, A tenger csöndes mélyiben? Utána az egész. mai szöveg, csak az 5. sor : Te mondd meg, esti szél : Nyerészkedés. Kézirata egy lapon volt a Nyalka huszárral. — Változatlanul jelent meg az ÖK közt, évszám nélkül, az Emlékül (1864) vers után. Arany László a KK. 1894. gyűjteményében 1857. évszámmal közölte. A poloska. Első fogalmazása a Mirza Shaffy fordítások (1. az I. kötetben) hátlapján volt ; elüt a véglegestől ; ennyi az egész : Nemzeti makáma, (rímes próza). Makámát írni, — mint Abu-Mohammed-Kasem-Ben-Ali Ben-Muhammed Ben-Othman Hariri — nem könnyű dolog, — annyi mint repülni gyalog, — s aki ebbe fog — nagy veszedelem érheti — orrát is betörheti — s mind a világ kineveti. — Mindazáltal én megpróbálom — hitvány munka is jobb, mint az álom, — ilyenkor téli hosszú estéken — a nagyapói széken — ha képzeletem paripája béken — legelész kötőféken, — mint amaz állat, — mely a nemes lónak útálat — s holtig szamárkenyéren él, — mint némely hivatalbeli személy. Nohát — adjuk meg borsát, savát, — de ha mégis lesz valami híja — gondold meg, édes atyámfia — messze van Boldog Arábia ; — ott terem a gyömbér — jóféle sáfrány és babér — — —. A későbbi, rövidebbre fogott, tárgyra sietőbb kidolgozás kézirata egy nagy félív két oldalán volt : A poloska. (Rímes próza.) — Nyomtatásban az Üstökösben. (Szerk. Jókai Mór ), 1858., 3. sz. szept. 4. — Alatta az arany kémiai jele: # »A költő névtelenül akarta közölni, de én — mondja Jókai — mégsem állhattam meg, hogy ezt a jelet alá ne tegyem, amivel a finánc-világban az ,arany’at szokták jelezni." Jókai azt írja: »Az eredeti kézirat nálam van, azzal a gyöngysor írással, amivel Arany szokta írni a költeményeit, kitörölve belőle az a két sor plajbásszal általam, amiről mégis csak rájött volna a cenzor, hogy nem a poloskáró1 van ott szó, hanem — valaki másról, s majd lett volna nemulass, nekem is, Arany nak is, meg az Üstökösnek is." (L. a 45. sort). (Mikor az embernek nincsen gondolatja, — a Szélcsend alatt c. kötetben.) — Másodszor az ÖK. 1867. Elegyes költői darabjai között. — A költő halálakor az Üstökös újra lenyomatta : Az Üstökös Arany-reliquiája címen, 1882., 44. sz. okt. 29. — Eltérések : 11. sor, Üst. : (nem mondom lopott) 17. sor, Ü. : barnává lesz — ÖK. : barnára fajul — 20. sor, Ü. : rajta kevés a vitézi — ÖK. : ugyan kevés — 21. sor, Ü. : nem igen — Ö~. sem igen — 21. sor, Ü. : penésztől — ÖK. : penészesen — 22. sor, Ü. : háta kissé — ÖK. : háta pedig kifelé görbe 22. sor, Ü. : átmegy — ÖK. : — átmegyen — 23. sor, Ü. : egy küraszír — ÖK. : a kürazír — 24. sor, Ü. : holmi fegyvere — ÖK. : neki jó fegyvere — 25. sor, Ü. : jól tud — ÖK. : ugyan tud — 25. sor, Ü. : de a mivel — hanem — 26. sor, Ü. : Fő erénye — Egyik — 27. sor, Ü. : nem zavar rendet — ÖK. ; nem zavar egykönnyen — 28. sor, Ü. : Természete békes — birkai békes — 30. sor, Ü. : tiztól ötig — tíztől circiter ötig — 31. sor, Ü. : nem csinál — ÖK. ; nem is üt semmi lármát, — 33. sor, Kézir. : keresi a rejteket, a mélyet — jav. és Üst. : keresi a szűket, a mélyet — ÖK. : a rejtve levő mélyet — 33. sor, Kézir. : mint egy philosopha* — *Mert poloska, ae. foemin, generis — Üst : philosoph. Ah — 35. sor, Ü. : se lent, se magassan — ÖK. : oly mélyen, magassan — 35. sor, Ü. : hová be ne hasson — ÖK. : hova ő — 37. sor, Kézir. : Vagyon hozzá kirekesztő jussa — Ü. : vagyon ahhoz privát gusztusa — 39-40. sor, Kézir. : S hogyan remekel — mutatja az ágylepel — jav. : s ha eljön az est, — ő maga is fest — Az Ü-ben hiányzik. 41. sor, Ü. : s véred veszi — ÖK. : mialatt véred — 42. sor, Kézir. : gyors a számya — jav. : lába — Üst. : gyors a szárnya, a lába — ÖK. : gyors neki a lába — 43. sor, Ü. : perc alatt — ÖK. : egy perc alatt — 44. sor, Ü. : gallérodhoz — ÖK. : gallérodba — 45. sor, Ü. : »eszi a nyakad« — ÖK. : s, eszi — 46. sor, Ü. : mint ügyes guerilla — ÖK.: mint az ügyes — Ü. : hiányzik a 45. sor : — meglapul az egész kamarilla — (Ez az a sor, melyet Jókai kitörölt.) 48. sor, Ü. : onnan többé szűrit — ÖK. : onnan ugyan szürit többé 49. sor, Ü. : városban — ÖK. : városon — 52. sor, Ü. : s míg otthon — ÖK. : s míg honn marad — 54. sor, Kézir. : nyugot — Ü. : nyugat — ÖK. : nyugat — 58. sor, Ü. : az őslakot — ÖK. : az ősi lakot — 59. sor, Ü. : s mint a madár — ÖK. ; és mint madár — 61. sor, Ü. : szugolya — ÖK. : zugolya — 62—63. sor, Ü. : korlátolva — korlátozva — 65. sor, Ü. : »ragaszkodó hűség« — ÖK. : nincs idézőjelben. 67. sor, Kézir. : jellegét — jav. : faját — Ü. : vérit — ÖK. : vérit — 70. sor, Ü. : kapva kap — ÖK. : kaptak — 70. sor, Ü. : oly megelőző — ÖK. : megelőző — Kézir. : megsokasúl a gyarmat — mint füvön a harmat — kitörölve. 72. sor, Ü. : előre tolva — ÖK. : kitolva— 73. sor, Ü. : barbárság, a bolha — ÖK. : bolha — 74. sor, Kézir. : ergo — jav. : no tehát — A ghazel a kéziraton s az Üstökösben cím nélkül következik a makáma után. A végső két sorban mind a két helyen : sőt mikor Szemét sorsod összehúzza, vidám arcot akkor ölts. — ÖK. : vidám képet. — Az országot ellepő cseh-osztrák Beamterek élősködő, hunyász hadáról szól, mint ugyanazon időben (1859.) Madách Civilisator-a, amelyre Arany műve alighanem hatott is. Veteres migrate coloni : Költözzetek el, régi gyarmatosok. Virgil ., Eclog. IX. E vers-tréfára a költőt a ritka külalak csábította. Az arab makámáról az Uj Magyar Múzeum közölt egy kis tanulmányt 1853-ban (3. sz.), Repiczky János tól, ily címen : Az arab rímes próza és Harriri, négy mutatvánnyal. (Repiczky egyéb művei e körben : Az arab költészet rövid ismertetése. — Társalkodó, 1848. 43. és köv. számok. — Keleti órák. Fordítások. Szeged , 1848. ). A makámát Arany Jolowitz Polyglotte-jából is ismerte. E könyvről 1854. márc. 9. ír Szilágyi István nak. Jolowitz négy arab makámát közöl, kettőt Rückert fordításában, rövid tájékoztatást is nyujt Harriri életéről (1054-1122.) és a makáma felől. Őtőle vette Arany Hariri hosszú nevét ; Repiczky rövidebben írja. A makáma elnevezése a Káma — áll igéből ered, magyarosan állomást jelentene, mondja Repiczky . Laky Demeter vers-csomónak nevezte. ( A költészet rendszere, Szombathely , 1842. ). Jolovitz nál: Standrede. Tárgya rendesen egy személy beszéde utazásairól, mire föllép egy másik, tréfálkozó. Hariri makámáit héberre fordította, utóbb eredeti művekkel követte Alcharisi (XIII. sz.). Jolovitz tőle is közöl mutatványt, a 4. számú két héber költő versengését adja elő, akik tárgyat adnak fel egymásnak, rögtönzésre, egyik a hangyát, másik a bolhát. A bolha-versre rámutatott Pollák Miksa : A. J. és a Biblia. — Budapest , 1904. — Heller Bernát felemlítette, hogy Heine is írt egy verset : Der Wanzerich. ( Nyugat, 1920. 7—8. sz.) Arany a tárgynak mélyebb vonatkozást adott, mellőzte a két szereplőt, a rímes közmondások beszövését, ezeket a ghazel pótolja ; erre is talált példát Jolowitz nál, de a hét-tizenhét sorpárból álló verset, melynek páros sorai mind egy rímre pendülnek, rövidebbre fogta. Arany Szépirodalmi Figyelőjében, I. évf. 47—48. sz. Szilády Áron nagyobb tanulmányt közölt : Az arab kaszid és ghazulról. Arany makámájának négy sorát írta jeligéül Greguss A levél c. vígjátéka elé. Vers módjára, egymás alá tette e sorokat : Hazája míivelt Európa — Szerelmes a civilizációba — Nyugat felől Keletre vándorol — Békésen hódít, még nem is porol. « A vígjátékról Arany bírálatot írt s megjegyezte : »E jelige rossz vers, rossz nyelv s a vége érthetetlensége által tündöklik«. ( Szépirod. Figy., I. évf. 41. sz.). A mottónak valóban annyi köze van a vígjátékhoz, hogy a darab mellesleg a német civilizátorokat gúnyolja. Wohl Janka emlékkönyvébe. A kéziraton ceruzával: »A 13-14 éves kis lány és 39 éves nós, családos poéta közt épen nem veszedelmes enyelgés.« — Először Arany László közölte, KK. 1894. — Másodszor Riedl a Magyar Remekirók kiadásában. — Harmadszor a KK. jegyzetes kiadásában. Wohl Janka , a későbbi írónő, 1858-ban látogatóban volt Nagykőrös ön, Ballagi Károlyéknál, Arany tanártársa családjánál. A kis lány lelkesült az irodalomért és Arany ért, Bulcsú Károly , a költőnek szintén tanártársa, azzal tréfálkozott, hogy a kislány szerelmes a költőbe. A költő azt mondta : Különbség van to love és to like közt. — To like kevés, mondotta a lány. To love meg sok — jegyezte meg a költő. Ezt a szóváltást foglalta versbe, mikor Wohl Janka emléksorokat kért tőle. Mindezt Wohl Janka mondja el, Gyermekéveimből címmel, a Pesti Naplóban, 1882. okt. 29. — Wohl Janka később is ápolta ezt az ismeretséget ; leveleket, kézimunkákat küldözött a költőnek. Egyik levelére Arany azt válaszolta : »Valóban, még arra is ügyetlen vagyok, hogy a kedves figyelemért egy csinos köszönetet mondjak, nem hogy valami igen szépet, mint Goethe Bettiná nak. Kegyed erővel Goethé t akar belőlem csinálni, mire csak azt jegyzem meg, hogy kegyed lehet Bettina , de én oly kevéssé Goethe , mint Diogenes nem lesz az soha«. (U. o.) Néhány versét is beküldte Arany folyóiratának ; a Koszorú (1863, II. félév, 19. sz. nov. 8.) azt üzente »W.hl J. Vettük a levelet és küldeményt. A versecskét majd meglátjuk. Az idegen románc nehezen válik be. Elég csinos gyakorlat, de csak negatív érdeme van«. — Az idősebb nővér, Stephanie Rege könyvét a Koszorú jóakarattal ajánlotta ( 1864. II. félév, 14. sz. okt. 2. ). A két nővér később a Magyar Bazárt szerkesztette. Mikor a kapcsos könyvből néhány költemény szárnyra kelt, azokból a nővérek Bazárjának is jutott. (A lepke). Dal és öt forint. Először a Hátrahagyott Versek közt. — Sárosi verse : Csók és dal, 1858-ban jelent meg a Hölgyfutárban (3. sz.) ; közölve van a KK. jegyzetes kiadásában. A fellengző ömlengés kihívta a szatirát, kivált Sárosi zilált anyagi viszonyait ismerve. Míg az Uj-Épületben raboskodott (1852—53), anyagilag segítette Leöwey Klára , őneki írta a versben említett dalt. Egy másik verse épen öt forintról szólt. Erre fordítva az előbbinek fellengzését, a tárgy és hang ellentéte fokozza a komikumot. Hogy helyzetét rendezze, Sárosi 1856-ban Az én albumom címen egy kötetet adott ki, melybe írótársaitól kért munkákat. Arany Pázmán lovagot küldte neki. A paródia okkal említi a Komló-vendéglőt. Sárosi Visszaemlékezés a távolból c. verse — »Arany Jánosnak ajánlva« — így kezdődik : »Mit csináltok a Komlóban« ?« Az uj magyar költö. Először az Üstökösben (szerk. Jókai Mór ) 1859. nov. 5., Az »uj« magyar költő címmel. Másodszor az ÖK. Elegyes Költői Darabjai közt, 1859. évszámmal. Az Üstökösben a 19. sor: fűzfababért —, 24. sor : Född —. 26. sor : aludni —. 36. sor : fölötte megáll — Vörösmarty A magyar költő c. versének paródiája. Vörösmarty 1827-ben írta költeményét: »Itt panaszlom önön magam és több költőnek nyomorú állapotát« — mondotta Sallay nak. (Idézi Brisits Frigyes IK., 1933. 63. 1.). A verset Széchenyi kedvelte. Arany sem a verset figurázza ki, hanem kifordítja tárgyát, a maga korának nyegle verselőire érti, akiket többször csúfolgatott. A paródiáról azt tartotta: »Sikerült parodia az eredetinek menetét, fordulatait, szavaiból is minél többet megbír«. (Vida Nemzeti Koszorújának bírálatában.) Miga eszerint cselekszik, sorrul-sorra követi a verset, minden sorban megtart valamit az eredetiből, ritmus és hangzás pontosan olyan, mintha az eredetit hallanók. Folyvást felkölti a rá való emlékezést s ezzel állandóan ébren tartja a gúny eleven áramát. Tompá nak 1858. júl. 3. azt írta: »Nekem csak egy fáj, az, hogy nem írhatok szatírát, élest, hegyest, gorombát«. 1865-ben az Üstökös (szerk. Jókai ) írói arckép-félét közölt Arany ról (3. sz.) s ugyanazon számban szintén Vörösmarty ezen költeményének paródiáját, Arany folyóíratára, a Koszorúra alkalmazva. »Az ifju nem érez, a lyánka nem ért, És egy fagarast sem ad verseidért. Szép hölgyeink asztalain a Bazár, A férfi kezében a kártya : hazárd ! És nincs Koszorúja«. A Bazár divatlapról l. a Wohl Janka emlékkönyvébe írt vers jegyzetét. Jókai sok paródiát írt az Üstökösbe, hihetőleg ezt is ő írta. ELBESZÉLŐ KÖLTEMÉNYEK TÖREDÉKEI. Az ötvenes évek dermedtsége némaságra kárhoztatta a költőket ; a cenzura is beléjük fojtotta a szót. Mégis érezték feladatukat, hogy, mint Tompa írta Szemere Miklós nak : »írni kell a magyar betű kedvéért«. (1853. jan. 3. — Közölve Abafi Figyelőjében, XII.) Felmerült ez a kérdés Arany János sal való levelezésükben is. ( Tompá hoz, 1853. május 23. — Így fordult maga is közömbösnek látszó tárgyakhoz ; néhány bevégzett darabon kívül ilyenek az itt közölt töredékek : Csanád, István örökje, Perényi, ha rövidesen félbemaradtak is, tárgyban és hangban nagyobb elbeszélő költemények terveire vallanak. Az ötdökló angyal, Az utolsó magyar a nemzeti katasztrófák emlékeit idézik fel, emlékeztetőül, hogy a nemzet a multban is kiállott nagy válságokat. Az itt közölt töredékek az ötvenes évekre, jórészt elejére esnek. Törlés, javítás nem volt a kéziratokon ; jele, hogy végkép félretette. Az Öldökló angyal egy részletén kívül nem adott ki belőlük egyebet, csak a HV. közt láttak napvilágot. A kéziratok az ostromban megsemmisültek. — Ezekrő1 a töredékekről Petrován Oszkár : Arany kisebb epikai töredékeiről. — Szakolca , 1916. Az özvegy ember árvái. A HV.-ben, Népmese töredék cimen, alatta: «1850 körül». Rózsa és Ibolya után Arany , úgy látszik, több népmesét készült írni versben a nép számára. Tompa azt írja neki : » . . . ha írunk népdalt, mért ne népmesét? — Inkább újjal mutattatnék az irányra.« (1848. márc. 2.). — A mese magva számos népmesében megvan, pl. Arany László meséi közt: Az őzike ; Erdélyi nél : Az özvegyember és árva lány (II. 7. sz.). Varga Mihály. Kéziratból, elöször a jelen kiadásban. — Varga Mihály a szalontai mondáknak törökvilágkorbeli egyik hőse. Furfangos hajdu volt. Győri Jakab hírére vágyott. Megemlékezik róla Toldi szerelme is, VI. 20. A nép Csavarga Misi néven is emlegeti. (Szendrey Zsigmond : Adatok A. J. életéhez. — It. 1915. 151. 1. — Lásd Arany levelét Rozvány hoz, 1860. május 25. ). Rózsa és Ibolya. Toldi után a költő Rózsa és Ibolya meséjét írta meg. Eleinte jobban szerette Toldinál. ( Szilágyi István nak, 1847. nagypéntek.) Mikor azonban az ötvenes évek derekán kisebb költeményeinek kiadására készült, föl sem vette közéjük ( Tompá nak, 1856. december 7. ). Ekkor foghatott bele átdolgozásába, a népmesék folyamatosabb, mesélő nyelvén. Ez 1854. táján lehetett, mikor A fülemilét, A bajuszt írta ilyen alakban. (Lásd Rózsa és Ibolya jegyzetét a III. kötetben.) A kincskeresők. A kincstalálók. Abból az időből valók, mikor a költő A fülemile hangján kezdett népmeséket feldolgozni. (L. az előbbiek jegyzeteit.) A szalontai nép hiedelme azt tartja, hogy a csonka torony alatt kincs van elásva ; egy pársztorfiú meg is álmodta a helyét, oda is ment, de egy ősz öreg ember intette : átkozott kincs az, hozzá ne nyuljon, killönben legkedvesebb hozzátartozója meghal. — Több ilyen helyi mondát említ Szendrey Zsigmond ( Ethn., 1914., 164-168. 1.). Talán ilyennek feldolgozására gondolt a költő. Csanád. Kézirata egy nagy ív féloldalán volt, ezzel : Az ötvnes évek kezdetéről. A kéziraton a 3. sor a lap szélén így van : Fejében a szép ujdon korona — 5., 6. sor: Fölötte a menny boltja sátorul Feszítve, mely soha el nem borul — 14. sor : fegyverzörej — 15. sor : Villám cikáz, vagy fényló fegyverek — 18. sor : Előszökellik — jav. : Feltűnik — jav. Megvillan — 21—22. sor : Egyszerre száll le mindegyik lovárul, Föl a királyhoz is egyszerre járul — 23. sor: meghajlik — 25. sor: A besenyő(ket) -vel — 27. sor: (s hogy ne) — 30. sor: Nincs győzelemben — 32. sor: Tonuz -apát — 36. sor: Tonuz maga — 37. sor: Tonuz és nője és két gyermeke — jav. - Tonuzzal együtt nöje, gyermeki —jav. : S együtt Tonuzzal — 38. sor : Rab, csorda számra — 44. sor : Istennek egyháza — A megkezdett kidolgozás és a (nyilván később feljegyzett) meseterv közt szembeszökő eltérés van. Előbb Anonymus krónikájából indult ; sokat forgatta ezt, a szöveg szélén keresgélve a hely- és személynevek magyaros kiejtésű alakját. Így találta el Obadról Abád révét, Tonnzobát Doni Csabának értelmezte. 1855. őszétől 1860-ig tanártársa volt Kőrös ön a történetíró Szabó Károly . Szabó Anonymus-fordítása ugyan csak 1860- ban jelent meg, de bizonyosan sokat beszéltek a krónikákról. (A fordításnak egy példányát a költőnek adta. »Arany János nak barátilag, NKőrös , jan. 26. 1860. Szabó Károly .« Kézai kevés szóval említi Keant és legyőzetését. Többet köszön a költő kedvelt Budai krónikájának, mely a zsákmány közt felsorolja az arany oltárt, kereszteket, arannyal átszőtt miseruhákat; ezeket a terv-vázlat is átveszi. Szalay ban is megnézte az eseményt, innen írja tévesen Reannak a Kean nevet. ( Szalay művének I. kötete 1852. jelent meg, Reán neve a 81. 1.-on.) Említi Szalay Othumot, aki az Olt—Maros—Tisza szögét bírta. Anonymus szerint is Csaba győzi le, s a király neki adja Othum feleségét. Ezt a pogány motívumot vitte tovább a költő Kean leányára, kiért — az Ilias Chryseisére emlékeztetőn — a két vezér verseng. A nyelvkivágását Szt. Gellért legendája beszéli el, mire a költőt talán Szabó figyelmeztette. (Ő fordította azt le : Emlékiratok a magyar keresztyénség első századaiból, 1865.) Csanád a győzelem után lakomát ad bajtársainak, »azután átkelván a Tiszán, a királyhoz menének. Már ekkor Othum feje a város tornya fölébe vala tűzve . . . A király . . . Gyulát mindnyájuk fölött magasztalja vala. Mit hallván Csanád, nevetve monda : Ha a fejet a királynak elhozta, miért nem hozta el a nyelvet is? . . . S miután a fejet levették, és száját felnyitván nyelvét nem találták, Gyulát az udvarból kivetették.« A kivágott nyelv anekdotáját Sebestyén Gyula keletről hozott hagyománynak nézte. Firduszi Sah-Naméjából idézte Gusztaszp királyfi esetét, ki a legyőzött sárkány fogait szedte ki, avval bizonyítja igazságát. ( A magyar honfoglalás mondái, II. 202-203. l.) Ipolyi a mondát s sárkányölő hősök mondái közé sorozza ( Magy. Mythologia, 168. 1.). Sebestyén joggal állítja, hogy a mondák bölcsőjét mindig ott kell keresni, ahol a cselekményben szereplő népszokás divatban volt ; a fejjel való beszámolás szokását a szkitháknál már Herodotos említi, Firduszi is a Rumi szkitháknál. A szokás ma is megvan a magyar életben. Átszármazott ez a mozzanat a magyar népmesékbe: Erdélyi nél : A három királyfi, Népdalok és mondák, I. 461. 1., A pelikán madárról, u. o. III. kötet ; Kriza : A vadászó királyfiak ; Kálmány Lajos : Miklós és Örzse ; Hagyományok ; Berze-Nagy János : A vörös vitéz, Magy. Népkölt. Gyüjt. IX. kötet; Istvánfi Gyula : Palóc mesék a fonóból ; A sárkányölő királyfi ; Merényi : Vizi Péter és Vizi Pál ; Eredeti népmesék, I. kötet. Irodalom : Ungarische Sagen und Mcirchenzügen. Zeitschrift für deutsche Mythologie und Sittenkunde, II. 1856., 166. 1. — Heller Bernát : A Csanád-monda fóeleme. Ethn., 1916. — Más mondát is idéz Firdúszíból ; Gusztászp más hősnek vívja ki a császár leányát, — mint Sigfried és Tristan. István örökje. Először a HV. közt. Perényi. Kézirata egy negyedíven volt, fölötte irónnal : Perényi kezdete. A kézírás az ötvenes évek elejére mutat : amelly, olly stb., nem kevésbbé a byroni versforma. A Perényiekkel a költő többször találkozott tanulmányai közben. Mikor Nagykőrös re költözött, két színdarab-kéziratát adta át sógorának, hogy égesse el. Egyiknek címe: A Perényiek volt ( Ercsey , 58. 1. ). Török Bálint balladájának egyik forrása Tinódi két éneke, azok Török kel együtt emlékeznek Prini Péter ről. A nagyidai cigányok tárgyát is Perényi Mátyás és Ferenc életrajzában találta Budai Ferenc Magyarország polgári Históriájára való lexikonában. Itt olvasta Prini Péter fiának, Gábor nak, történetét is, aki tárnokmester volt, féktelen természetű ember. Testvérét, mert osztozkodni akart vele, eltette láb alól, később, személyes hosszúból, Ferdinánd tól Zápolyá hoz pártolt. Családi életéről Forgách Ferenc nyomán azt írja Budai : » Felesége az Ország Kristóf ország Bírája testvérje, Ilona volt, kitől semmi gyermekei nem maradtak. — Igen különös ember lett volna Gábor . . . Annyira féltette ezt az Iloná t, hogy annak semmi férjfira nem szabad volt nézni, annyival inkább beszélleni, és mikor vendége volt, akkor a felesége az asztalhoz nem ülhetett, mikor pedig Gábor onnan hazul valahova mentt, az ablakokat bepetsételte, hogy azokon a felesége ki ne kandikálhasson. . . Kevéssel halála előtt arra kérte Iloná t, hogy az ő halála utánn második házasságra ne adja magát, melyre midőn Ilona azt felelte volna, hogy ő a maga férjének hosszabb életet kíván, egyéberánt a jövendőkről nem felelhet : annyira megharagudott Gábor , hogy a maga udvari orvosát. . . mezítelen karddal kényszerítette reá, hogy Iloná nak mérget adjon. Mely miatt Ilona férje után kevéssel meghólt.« — Ez az othellói szerelemféltés lehetett tárgya e költői beszélynek, mely tárgyban, versalakban Katalin közelébe tartozik. Gulyás József : A Perényiek a magyar irodalomban. — Adalékok Zemplén vármegye történetéhez c. folyóirat 1925. és 1926. évfolyamában. Édua. Tisztázat volt. A költő figyelmét Szalay László I. kötete fordíthatta e tárgyra. (Megjelent 1852.). A Budai krónikában részleteket is talált ; a táj leírását, Körös-Szeg említését ; a tájat maga is látta, 1867-ben, Szalontá ról kirándulva ; Tompá nak lelkesedéssel írt róla ( 1857. okt. 4. ). A Krónika megnevezte Éduát, sőt bosszuja okát is : a vetélytársat. A szerelmeiben kun szabadossággal bolygó király »filiabus adhaesit Cumanorum, Eduam, Cupchech et Mandulam vocatas et alias quamplures in concubinas habebat.« Arbuz mellett fenntartotta a krónika Turbule és Kemenche nevét ; egyik jegyzete pedig azt mondja : »Nicolaus, Edue concubine frater, in ulciscenda tam indigna regis sui nece partem habuisse testatur.« Leírja a királyt : »Legatus advenit qui barbas radere, crines detruncare, contra mores Hungaricos et pileos cumanicos, quorum usus in Hungaria iam in consuetudine habebatur abicere demandabat.« Így festi alakját a költő a töredék utolsó soraiban. A tárgy érdekelte, később újra elővette ; a 6. szakaszt az utolsó években írta hozzá, öreges írással. Öldöklő angyal. A második és harmadik szakot közölte a költő ÖK, 1867. Elegyes Darabjai között; az egészet a HV. kötete, évszám nélkül. Mi lehetett a költő terve, nem tudni. Bittenbinder Miklós ( It. 1912.) és Vértesi Jenő ( Kölcsey életrajza, 19. 1.) úgy látták, hogy a tárgy Kölcsey : Vérmenyekző balladájából van merítve ; nyomukon Tompos József szintén. ( A magyar ballada története, 165. 1.) ; ezzel Arany Az egri leány történetét ismételte volna. Arany nagy történeti háttér elé állítja, a tatárjárás korába, könyvei közt megvolt Rogerius krónikája, a Carmen miserabile, Schwandtner kiadásában. ( Tisza Domokos hoz, 1853. febr. 5. ; »mely azonban sem Carmen, sem miserabile, hanem a legjobb egykorú forrás a tatárjárás történetéhez«.) A tatárjárás a háttere Az utolsó magyar töredéknek is ; lehet, ezért hagyta félbe ezt a töredéket. — Érdekes, hogy ezidőtájt a szerelemféltés többször felmerül kisebb epikai műveiben : Perényi, Édua és itt. Kettőt a költő abbahagyott, alkalmasint az epikai hitel híján, mi csak Éduában lett volna meg. Zrinyi Szigeti veszedelmének népies átdolgozása. Zrinyi hatalmas művének darabos nyelvét már Ráday Gedeon (1713-1792) megpróbálta átírni hexameterekbe ; mikor ezzel nehezen haladt, prózába. A török ifjú énekét rímes időmértékes strófákba költötte át. Arany t e kísérletre Szilágyi István biztatta. A Nibelung-éneket elküldte neki Szalontá ra Simrock fordításában (lev. 1847. ápr. 9. ) ; 1848. jan. 17. azt írja : »S tudja-e kegyed mi jutott eszembe . . . Kegyednek a Zrinyiászt le kell fordítani.« Arany annyit válaszolt: »Majd gondolkozotn«. (1848. jan. 27.). Zrinyi műveinek megujitása régi terv volt ; 1847. kiadta Székács Pál . Mikor 1859-ben Arany akadémiai székfoglalója Zrinyi nagy művéről a Budapesti Szemlében megjelent, híre járt, hogy át is dolgozza ( Tompa , 1860. febr. 1. ). A Zrinyiász nem szorul olyan értelemben lefordításra, mint a Nibelung-ének, melynek régi nyelve mai olvasónak érthetetlen. Arany kegyelettel nyult a feladathoz. Azt írja Tompá nak (1860. márc. 30. ) : »... pár évvel ezelőtt megkísértettem, mire mehetnék Zrinyi vel, meghagyva úgy amint van, csupán verselését téve élvezhetőbbé azáltal, hogy cezurátlan sorait a szavak máskép rendezésével cezurássá változtatnám, és ahol ríme nagyon rossz, mással pótolnám, tulajdon szavaiból. Ilymódon az első éneken át is mentem, s még akkor felolvastam Toldy nak, ki, úgy látszott akkor, nem igen kap rajta. Most az akad. gyűlésen megszólít, nem volna-é kedvem Zrinyi t oly módon átdolgozni, népszerű kiadás számára ; én mentegettem magamat, idő s kedvhiánnyal, s a dolog azóta ennyiben hallgat. — Oly nyelvbeli s másforma átöntés, milyet a lapok emlegetnek, soha, eszem ágában sem fordult meg, nem is hiszem, hogy valaha igaz költő olyat merészlene.« Úgy látszik, Toldy tervéből eredt a szóbeszéd. Toldy maga is kiadta Zrinyi t Kazinczy Gábor ral együtt, 1853-ban, megújított helyesírással. A terv nem aludt el. 1863-ban megjelent »Zrinyi Miklós Szigeti veszedelme. A mai nyelvhez alkalmazta s magyarázó név- és szótárral ellátta Greguss Ágost . A Magyar Remekírók gyémánt-kiadásában, I—II.« — Az előszó szerint »a kifejezés erejének nem ártva, . . . a mostani kiejtést és nyelvszokást alkalmazta.« — 1892. Vékony Antal máramarosszigeti tanár népies átdolgozása jelent meg. 1927-ben Mészöly Gedeon adta ki ; rövidebb címe : »Szigeti Veszedelem, új versekben. A Magyar Népmívelök Társasága kiadása. Ára 24 fillér. Bevezetésében a négyes rímek nagy megkötöttségét hibáztatja. »Ma Zrinyi is páros rímekben írna, ha a mostani kor magyarjaihoz akarna szólani.« Átírása hangzatos, de félsorokat költ újra, az eredeti értelméhez híven, kifejezésekben szabadon. Arany átdolgozása az ötvenes évek derekáról való. Az utolsó magyar. Kéziratán nem volt törlés. A költő 1858-ban kevés költeményt írt, levert volt, egyrészt egészsége, másrészt a közhangulat miatt. Fásultság vett rajta erőt. 1858. február 9-én azt írta Tompá nak : »Egy nagy súly nehezült még lelkemen, azon meggyőződés, hogy én többé nem vagyok képes költői művet alkotni. Próbáljuk meg. Kezdtem valamit, s folytatom még ma is, naponkint — nulla dies sine linea — egy-két sort írva, de jót, vagy legalább olyat, mi teljesen kielégít. Bevégzem-e? azt nem tudom.« Ez a mű Az utolsó magyar. Érzésben a hazafias balladák sorába tartozik, tárgyban mintegy előkészítője a hún eposznak. A közhangulat ezidőben készséggel fordult az ősi mult felé. Történetírók a mult tanulságait, nagyságát mutatták fel, biztatásul a jövőnek, költők és írók a mult dicsőségét. Arany borús képzelete előtt Vörösmarty Szózatának fenséges képe merült fel a nagy sírról, hol nemzet sűlyed el. Tárgyát Szalay nagy művének II. kötetéből vette (megjelent 1852., 31. 1.), ott olvasta, hogy IV. Béla az ázsiai rokon néphez dominikánus szerzeteseket küldött, hogy őket keresztény hitre térítsék. Julián szerzetes-társa megírta, hogy Julián csakugyan rájuk akadt az Etel-Volga vize mellett, azok megörvendtek neki, magyar nyelven beszéltek, értették őt, ő is azokat. Sokat tudakozódtak testvéreik királyáról és országáról és mohón figyelmeztek mindenre ; igen régi hagyományokból tudták, hogy a nyugatra szakadt magyarok tőlük származnak, de hogy hová kerültek, arról nem volt tudomásuk. Szomszédjuk a tatár nép volt, s az sem volt képes őket legyőzni. Julián találkozott is a tatár fejedelem követével, aki tudott magyarul, s elmondta, hogy a mongolok nyugat felé készülnek s minden népet meg akarnak hódítani, amely útjukban áll. A törzs örömest marasztalta Juliánt, de ő tudatni akarta szerzetes-társával útjának eredményét. 1237. júniusában megvált tőlük és december 27-én Magyarország földjére lépett. A kor, melyben e költemény keletkezett, szinte példát mutatott egy népfaj hősi küzdelmére, Samil és a cserkesz nép harcaiban, amely versekben és regényekben nálunk is nagy visszhangot keltett. Jókai A varchoniták c. regényében (1851.) hasonló világot rajzolt ; az agg fejedelemnek is egyetlen gyermeke, leánya van, aki szerelmének feláldozza hazáját. Erre Kéky Lajos mutatott rá, valamint arra is, hogy Ogmánd nevét (opaforcos apjáét) Anonymus nál találta meg, Leventéét Horváth Endre Árpádjában. (Kéky Lajos : A. J. Utolsó magyarja. — Tanulmányok A. J. epikájáról , Olcsó Könyvtár.) — A második szakasz tájrajzát 1857-ben Szalontá ról a Körös völgyébe tett kiránduláson a költő látta. ». . . Láttam száz meg száz bizarr alakú szikláival, — s mondhatom szebb ám, legalább vadregényesb, mint a szép Diósgyőr « — írta Tompá nak, 1857. október 4-én. Ennyi tanulmány és előkészület után a művet mégsem fejezte be. 1858. június 5-én csüggedten írta Tompá nak: »Kezdtem egy költői beszélyt, rövid nyolctagú sorokban és rímben, de kezdetnek maradt. Az Ázsiában apáinktól elvált és ott elpusztult magyarság halálát akartam megírni, szóval olyan: „utolsó magyar”-félét komponálni, közös vigasztalásunkra. A multban tükrözni a jövőt. De nem bírom, belefáradtam.« Ezt a szót : vigasztalásunkra, aláhúzta ; hihetőleg azért, mert másképen kell érteni, vagy biztatásul, hogy a nemzet átélt már nagy megpróbáltatásokat. — Még egyszer, talán Toldi szerelme befejezése után, elővette, hogy e kisebb művét befejezze ; ekkor írta hozzá a XII. szakaszt. ( Arany L. a HV. bevezetésében.) Erről a tárgyról több feljegyzés maradt a költő hagyatékában. Az első, legrégebbi, egy papírszeletkén, irónnal, ez: »Az utolsó magyar. II. Topografia. III. Ogmánd laka. Gyűlés hívatik össze. IV. Tanácskozás a kivándorlásról. V. (Szende) Szendike. A tatár főnök. VI. A tanácskozás folytatása. Vége. Küldöttek. VII. Szendike a tatárt megmenti. VIII. (A tatárdúlás híre.) Szendike halál révén. A (Dzsingisz) Timur hada. IX. Harc. Ogmánd két fia elesik. X. Harc. Ogmánd kétségbeesett küzdelme. »Circiter, midőn az új honba vándorlás elhatároztatott, az örök hírül hozták, hogy a széleken tatár csapatot láttak, vadászattal foglalkozót. Ogmánd parancsot ad : menjenek ellene, s ha lehet, foglyul ejtsék. Sokat levágnak, a tatár khán fia, ki szinte ott van, megsebesülve Ogmándhoz vitetik. Ez követeket küld a khánhoz, hogy fia kezökben, de nem adja ki, ha csak meg nem engedi, hogy népével átvonuljon tartományán. A khán elfogadja a feltételt. S már indulni akarnak, midőn tatár hordák veszik körül a hegyvidéket, hol lakik Ogmánd. Timur Lenk jő ! e kiáltás hangzik mindenfelé. Ogmánd megcsalva érzi magát s a khán fiát meg akarja öletni, de leánya elszökteti. A leány szerelmes a khán-fiba. Tettét maga bevallja, miért szigorú apja alkalmazza a törvényt, miszerint a nő, ki idegent szeret halállal lakol. Fiai elesnek a mongol elleni harcban, az öreg néhány fő emberével, egy hozzáférhetetlen barlangba vonul, ott védendő magát az utolsó percig. A hely hozzáférhetetlen, de a kedvese sorsát megtudott khán-fi vezeti a tatárságot ismeretlen utakon. — Ogmánd ví s elesik.« A második terv új mozzanatokkal bővül. Címe: Ogmánd. I. »A magyaroknak Dzsingisz-khán pusztitásaiból megmaradt töredéke, mely hozzáférhetetlen bércei közt lakik, európai rokonaik hírét hallván, elhatározza magát a kiköltözésre. Kipcsak tatárbiroclalmon keresztül kell jönniök, hogy a még akkor uralkodó Nagy Lajos birtokaiba jussanak. Elhatározzák tehát, ajándékkal követet küldeni Kipcsak urához, a tatár khánhoz, de mielőtt ez történnék, a véletlen kezökbe adja a khán fiát. Ez ugyanis a hatalmas Timur Lenkhez apja által túszul küldve, épen az Ural vidékén vonul el fényes kísérettel, mit a magyarok szemfül őrei észrevévén, jelzik Ogmándnak kürtszóval, s a magyarság kirohan, martalékra. A kíséret nagyobb része levágatik, a khán fia sebet kap s fogságba jut. Épen jó víz Ogmánd malmára, ez most foglya váltságdíjául követeli a szabad átvonulhatást. — II. Azonban Ogmánd leánya, a szép Emze, megszereti a khán fiát ; ez is azt. Midőn felgyógyult, — s míg a követek vissza nem tértek — megszabadítja, megmutatván neki a rejtek utakat, mit csak a hegylakó magyarok ismertek, (a khán fia kötött szemmel hozatott be). A khán-fi erőlteti a lyányt szökésre, de ez nem teszi, mert érzi, hogy szerelme vétkes, halálos bűn, t. i. magyar nő, ha idegenhez megy, a törvény szerint halál leánya. Ezáltal akarják ugyanis nemzetiségüket vegyületlenül megóvni. A leány keblében tehát a szerelem küzdött a törvénnyel : ő nem reméli, hogy kedvesét bírhassa, de azt legalább, hogy megmenti, hogy magát elveszesse. Ogmánd megtudván leánya tettét, összehívja véneit s önlányát, mint kétszeres árulót, halálra ítélteti. — III. A khán fia megszabadulván, hazamegy. Apja dühében leöleti a magyar követséget, annyival inkább, mert a túszok küldésének elmulasztása miatt a közelgő Timur khántól fenyegetve van. Fiát küldi a hegylakók ellen, hogy magát rajtok bosszulja meg, kinek azonban reménye van, hogy kedvesét még megnyeri, alku útján. Midőn a hegyvidék határához ér, alkudozni kezd, hogyha Ogmánd kiadja leányát, ő elfordítja róla a csapást. De késő. Ogmánd a lyányt megölette, sőt ha élne, sem állna rá, úgymond, a feltételre. A khán-fi most elkeseredetten ostromolja meg a sziklafészket, a magyarok vitéz ellenállás után mind elhullnak, legvégül Ogmánd, — az utolsó magyar.« Az utolsó feljegyzés, mely a költemény végéhez van csatolva, kerekebb s magába olvasztja a korábbiakat. Jele ez annak, hogy a költő sokáig ébren tartotta tervét képzeletében. Ariostóból. Kéziratából mindössze az 1—4. stanzák voltak meg. Fölöttük ceruzával : Kisérlet. Közölte az ÖK. Elegyes Darabjai közt. A kézirattól a nyomtatott szöveg eltéréseket mutat. A kéziratban : 1. v. 2. sor : S harc lesznek tárgyaim. — 3—6. sor : Hogyan jöttek által, Frankhon ártalmára A mórok a tenger innenső partjára, Agramant királyuk dühének miatta Ki fiatal gőzzel fenjen hánytorgatta, — 2. v. 1. sor : Rolandról is fogok szólani egy versben, (az utolsó két szó alá van húzva a sajátos értelem kiemelésére). 4. sor : Noha előbb minden —. 6. sor : Ki majd-majd elvette —. 3. v. t. sor : Fogadd el Herkules (nemes) dicső —. 2. sor : (Ragyogó) kiváló fénye —. 3. sor : fogadd ó kegyesen, amit ad —. 6. sor : Szóbeszéd egy részben —. 8. sor : ím, mind neked szánom — jav. : mind neked ajánlom —. 4. v. t. sor : ama nagy hősökkel egy sorban —. 2. sor : Kiknek dícséretét zengem a mult korban —. 3—5. sor : Majd hallasz Rogerról Fényes elődidnek volt Hallani fogsz róla hires győzedelmet —. 7. sor : És ha engedvén — . Nyomtatásban az ÖK. Elegyes Darabjai közt, 1858. évszámmal.) Ariosto egyik amazon-hősnőjét a költő már A nagyidai cigányokban említi, Bradamantét, (III. én. 202. a variansokban). — Eposza megvolt a költőnél, Streckfuss német fordításában ; a kötetben semmi nyoma, hogy az eposzt először németül olvasta volna. Ariosto t az Il Parnasso Italiano-ból ismerte meg, hol életrajza és műve Dante és Petrarcá é után következik. A szöveg szélén sűrűn feltűntek gyöngybetűi ; a ceruza színe már elfakult, sokhelyütt csak bevésődött nyoma látszott. Nagyrészök egy-egy ritkább szót fejt meg a latin vagy olasz gyökből ; ritkulnak, amint belejő a régi olasz nyelvbe. Egyéb megjegyzése kevesebb, mint Tassó nál. Bejegyzéseit l. e kiadás Vegyes Művek kötetében). Ariostó t 1856-ban kezdte olvasni, mindjárt fordított is belőle. 1857. pünkösdjén Toldy Ferenc meglátogatta Kőrös ön (a költő levele Szilágyi István nak, 1857. dec. 3.), akkor megmutatta neki fordítását. (Ebből látni, hogy előbb fordított Ariostó ból, mint Tassó ból). Toldy mindjárt elkérte tőle az Új Magyar Múzeum-ba, közlésre. (aug. 7.). 11-én Arany azt írja Toldy nak: »Ariosto ban mitsem csináltam azóta. A meglevő rész cselekménye nem elég érdekes arra, hogy közöltessék. Egy gömbölyű epizódot kellene kiválasztanom, de az nehéz, annyira egymásba vannak szőve a cselekmények.« Toldy tüstént felel (aug. 12.): »Ariostó t nem sürgetem. De az, ami van, előttem nem tartalmilag, hanem formailag igen nagybecsű, s ha szerencsém lehetett volna, vagy lehetne azt adni, megmondanám, miért adom, meg hogy kegyed mit akart vele, mikor, studiumul, próbálkozott. Megvallom, mélyen hatott reám e kísérlet, de azt is hiszem, a Múzeum olvasói . . . megértettek volna, mit akarok ilyenek közlésével.« — Később olaszországi útjáról emlékeztetőül egy Ariosto -kiadást küldött a költőnek : Bibliotheca Classica Italiana. — Opere di Lodovico Ariosto. — Con note philologiche e storiche. Volume unico. Trieste , 1857. Beleírva : Arany János tiszt. barátomnak, szíves megemlékezésem jeléül. Genua . jun. 21. — 73. — T. F. Ariosto eposzának legszebb helyeit lefordította Radó Antal , 1893., a Kisfaludy-Társaság kiadása. Soltész Elekné : A. J. olasz irodalmi kapcsolatai. A n. - kőrösi Arany János Társaság Évkönyve, 1936—37. — 70—72. 1. Tassóból. Kéziratából egy csak töredék volt meg, egy papírszeletkén, tintával írva, így : Éneklem a szent harcot, a vezért, Ki megváltónk nagy sírját visszavette, Sokat tön ésszel, kézzel ő ezért, Sok szenvedésbe telt győzelmi tette. Hiába kelt fel a pokol s a tért Két földrész népe mindhiába fedte : Őt kegyelé az Ég s szent zászlai Alá megtértek bolygó társai. Utána a második próba ceruzával, két sorban tér el az előzőtől 4. sor : Sok bajba telt (magas) dicső győzelmi tette —. 7. sor : Megadta Isten, hogy szent zászlai —. A második stanzából ennyi van : Óh Múzsa, ki fejed nem kötözöd Múló babérral, mit Helikon ád, De mennyben, a boldog karok között Van csillagokból fényes koronád — újra kezdve: Óh Múzsa te, ki homlokodra nem kötsz Múló babért, minőt Helikon ád, De fönn az égben . . . A töredéket egészben kiadta az ÖK. Elegyes Költői Darabjai között, 1858. évszámmal, a cím alatt : Fordítási kísérlet. A Megszabaditott Jeruzsálem teljes fordítását prózában 1805-ben adta ki Tanárki János . »Hűsége azt mutatja, hogy nem másodkézből való átültetés.« (Radó Antal : A magyar műfordítás története, 1772—1831. — EPhK. 1881. ) Ezt a fordítást olvasta Arany 1831-ben. (Önéletrajz). Később Streckfuss német fordítását : Torquato Tasso’s Befreites Jerusalem, übersetzt von Karl Streckfuss , Halle , Schwetschke und Sohn, 1840. Megvolt Arany könyvei közt. (Tassó ismerete már Az elveszett alkotmány ,varázs Armida’-ján látszik.) — 1856-ban eredetiben olvasta ( Tompá nak, okt. 4. ), némi lemondással : » . . . már — koromban — nyereségnek nem tekinthetem.« ( Ercsey nek okt. 31. ) Olasz nyelvű könyve : Il Parnasso ltaliano (l. Dante költ. jegyzetét). A lapokon sűrűn feltűnnek utalásai Homeros ra, Vergilius ra, főképen Zrinyi re, megjelöl kölcsönzéseket Ovidius ból, Danté ból is ; hasonlatokat, machinákat, némely nemzeti vonást. (A XV. ének végén és Zandirhám bírálatában.) Természetes, hogy fordításával is megpróbálkozott. (Előtte egyes részletekkel Kisfaludy S. és Kazinczy is.) 1858-ban azt írja Tompá nak: » . . . az olaszokból kíséreltem meg egyes strófákat — Ariostó ból, Tassó ból — de nem megy. Mathusálemi kort kellene érnem, ha akármelyiket be akarnám végezni« ( jún. 5. ). Midőn fordítását kiadta ( ÖK ), azt írta róla: »Tassó t és Ariostó t nem volt szándékom egészen lefordítani, csak kísérletet tevék, minő hang s forma lenne alkalmas mindenikhez.« Tasso tanulmányozása máskép is gyümölcsözött : Zrinyi és Tasso összehasonlításában — ez volt székfoglalója az Akadémián, 1859. okt. 31. A félbemaradt dolgozatot vázlatos följegyzései folytatják, ezeket pedig kiegészítik Tasso szövege mellé írt bejegyzései. (E kiadás Vegyes Művek kötetében.) Szívén feküdt Tasso lefordítása. Mikor Bálint Gyula székely lelkész fordítása — rímes hexameterekben — megjelent, Arany Koszorúja nyomban ismertette ( 1863. I. félév, 476. 1.). A fiatal pap-költőt, Jánosi Gusztáv ot, Arany buzdította Tasso lefordítására. 1873-ban közölt is mutatványokat a Budapesti Szemlében ; az egész 1893-ban jelent meg. MONDACSOK I. (Ezt az elnevezést a költő maga adta ezen apróságoknak.) Félmagyarság. — Cilinder. Először a HV. közt. 1860-ban tüntetésüI országszerte divatba jött a magyar viselet. Ekkor írta Jókai népszerűvé vált versét a Magyar divat-ról. Arany nem volt barátja a külsőségekben nyilvánuló hazafiaskodásnak, különben is visszásnak találta a felemás magyarkodást : attilához a pantallót, kaputrokhoz a csizmát. Azt írta erről Tompá nak ( 1860. márc 30. ): »A ,talpig magyar’ időszak még nálam sem állott be . . . Volt idő, és pedig nyomasztóbb légkörben (1850—52), hogy kinevettek a magyar nadrággal, megvárom most, míg kinevetnek a némettel is. Félek, hogy ha csináltatok, kimegy a.divatból. . . Felöltönyöm mindig volt magyar is, az most is van és hordom — de sarkantyút nem veretek. Az ily gebe pegazus, mint az enyém, nem való sarkantyúhoz. » — Cipőjére, Benkó tanusága szerint, üttetett egy kis gombot. (Ugyanerről Tompa Arany nak ; 1860. febr. 1. ) 1861. (L. a Rendületlenül költ. jegyzetét az I. kötetben.) Ez év nagy költeményei mellé tartozik. A költő nem adta ki, csak a Hátrahagyott Versek közt jelent meg. A két madár. Először a HV. közt. Egy verstárgy feljegyzése. A »kalit börtöne« az abszolutizmusra, a zöld ág a látszat-alkotmánnyal kecsegtető októberi diplomára vonatkozik. A fiatalabb nemzedéket, mely már nem emlékezik 1848 eszményeire, megtévesztheti ez, a tapasztalt kor tisztábban lát. — Ugyanezt a gondolatot fejezi ki Kies ősz költemény, szintén természeti képben. (L. az 1. kötetben.) Coronini. Közölte a Budapesti Hírlap, 1882. okt. 28. — Másodszor a jelen kiadás. 1861-ben , miután az országgyűlést — mind a két Ház óvása ellenére — feloszlatták, Coronini táborszernagyot küldték Budá ra főparancsnoknak. Cynismus. Egy papírszeletre volt odavetve, a cím alatti sor nélkül. Nyomtatásban először az ÖK. 1867., Elegyes Költői Darabjai közt. A kéziraton : 12. sor : Ön tudja Dokter, wie ich meine, — jav.: a mai sorra — 9—12. sor : Hajdan bikákkal vítt e hű eb, A harc tüzes szeléndeke, Bátran rohant, midőn usziták, Előtte minden rettege. 12. sor : rossz agarat — jav.: vén agarat — Alkalmi visszavágás a kiegyezési tárgyalások alatt bécsi hírlapokban gyakran megszólalt kicsinylő, sértő támadásokra, mikor az országgyűlés nem fogadta el Bécs alkotmány-tervét, sem a feliratokra adott királyi választ. Az Allgemeine Zeitung támadásai ellen több lap kikelt, az Üstökös is, 1862. aug. 23. Az élclapok rajzolólhoz. Először a HV. kötetében. Poéta és politikus. Először a HV. közt. — 1862. jul. 28. a költő azt írta Tompá nak : »Engem Balassa (úgy hallom, Eötvös kértére) magától fölkeresvén, kihallgatta nyavalyámat s egy hónapi fürdőt rendelt Szliács on.« Aug. derekától szept. közepéig időzött ott. Menet útba ejtette Sztregová t, két napot töltött Madách nál, aki azután kocsin vitte el őt a fürdőbe, s két napon át vele maradt. E kis versen kívül a költő ez idő alatt nem írt egyebet. Ott, a fenyvek közt, támadt ez az ötlete, mely a természeti képnek a cím szerint mélyebb vonatkozást ad. A politikai feszült várakozás vont magára minden figyelmet, az irodalom, mely egy évtizeden át a közélet egyetlen szava volt, egy időre háttérbe szorult. Szóvá tette ezt Eötvös József , a föléledt Kisfaludy-Társaság 1862. évi elnöki beszédében. »Nagy kötelességeink háttérbe szorítják a tisztán művészi és irodalmi érdekeket. . . Vajon e társaság, melynek feladata tisztán irodalmi, számolhat-e a nemzet pártolására? Nem lesznek-e inkább sokan, kik egy tisztán esztétikai és irodalmi intézetnek fölélesztését — oly pillanatban, midőn a nemzet legfontosabb érdekei forognak kérdésben — ha nem is károsnak, legalább a nemzetre nézve egészen közönyösnek tartják?« ( A Kisfaludy-Társaság Évlapjai, UJ folyam, 1. — Eötvös Összes Munkái, VIII. kötet, 251-52. 1.) Pákh Albert Tompá nak : » . . .ki is gondolna most ily fakó fülemilékre, mikor az egész világ feje nagyobb dolgokkal van tele.« (1866. febr. 6. — IK. 1917.— 80. 1.) A SZERKESZTŐI ÉVEKBŐL. A Három Pipa utca. Először a Szépirodalmi Figyelőben (szerk. Arany János ) 1861. febr. 27. Itt a harmadik sor : Méltó, hogy. . . —Másodszor a HV. kötetében. Pestre költöztekor Arany a Három Pipa utcában fogadott szállást. »Négy jó szobás szállás— írj a Tompá nak, 1861. aug. 25. —de baj az, hogy a központtól kissé távol, hogy második emelet« ; főkép pedig nagyon zajos volt. A Szépirodalmi Figyelő 1861. febr. 27.-i 10. sz.-ban azt írta : » . . .úgy megörülénk a tragikomikus pipák reménybeli távozásán, hogy tüstént az itt alább olvasható verset rögtönzők, mely keveset ér ugyan, de elég jó a három pipa mellé.« Az utcát a főváros Kisfaludy ról szándékozott elnevezni ; azért említi a vers Kisfaludy Károly Pipadalát. — A 21.-ik sz.-tól szerkesztői szállásúl csakugyan a Kisfaludy utcát nevezi meg a lap. A 41. sz.-ban (aug. 15.) a hírek közt ezt olvashatni : »A Zöldkert utca a benne levő intézetről Reáltanoda utca új nevet kapott. A mi Kisfaludy utcánk pedig, úgy látszik, megmarad 3 pipának.« Okt. 3.-án vissza is kerül a lapra a régi utcanév. Ma Erkel-utca. A költő az Üllői út sarokházában lakott 1864. tavaszáig ; ma emléktábla jelzi egykori lakóhelyét. (Bővebben Bisztray Gyula , Irod. tört., 1945. 42—44. 1. ig.) Levelek Jókaihoz. Az I. egy kék papír-szeletkén : Jókaihoz, 1861. ; nyomtatva az ÖK. 1867. Elegyes Darabjai közt. Az első vsz. végén a kéziraton csak : Ritter von . . . , az ÖK. egészítette ki így : Ritter von Schm . . (Schmerling .) — A 12. sorban a kéziraton: Neugebäud. — jav.: Nájgebájd. — ÖK.: Neugebäud. (Ott volt fogoly Jókai , szerkesztői vétségért.) — A II. levél először a HV. közt. Pest re költözését Arany két körülményre alapította. Egyik a Kisfaludy-Társaság igazgatói állása volt, melyre 1860-ban választották meg ; másik egy hetilap alapítása. Az előbbi évi 5-800 ft. fizetéssel biztatta, de az alapítók száma alacsony maradt ( Tompá nak 1861. febr. 23 ). Eleinte a lap előfizetői sem haladták meg a négyszázat (Arany Juliska levele Ercsey hez, 1860. nov. 16), később felvergődött 7-800-ra. ( Arany Tompá nak 1861. febr. 23. ). A lap 1860. nov. 7. indult meg, Szépirodalmi Figyelő címen. Az időpont nem volt kedvező. Minden érdeklődés a politikai események felé fordult. A szerkesztés sok munkával járt. »Cikkről-cikkre kell összekódulnom minden számot« — panaszolja Szász nak ( 1860. dec. 27. ). Jókai készségesen támogatta barátját. A Szépirodalmi Figyelő A kuruc-világ után c. elbeszélésével indult meg, mely öt számra terjedt. A második évfolyamot is ő nyitotta meg, Egy szegény asszony története c. keleti elbeszélésével ( 1861. 1-5. sz.), épen ezt a keleti novellát sürgeti a levél. Bizonyítja ezt az 1. vsz. célzása is az országgyűlés feloszlatására, 1861. aug. 22. — Schrnerling volt az, aki a Reichsratban azt fejtegette, hogy a nemzet a forradalommal eljátszotta régi jogait (Verwirkungstheorie). Ezért mondja róluk Arany »fikció«. Az utolsó sor »szemfedő« célzása a Figyelő fenyegető megszűnésére vonatkozik, mi 1862. okt. végén be is következett, az új évvel azonban a lap átalakult Koszorúvá. Ebben jelent meg Jókai tól az 1. félévben a Milyenek a nők ? előszava, május 17. ; a II. évf. 1. sz.-ban, január 3., Fredegonda ; a 3. sz.-ban, január 17., Lucretia. — A II. levél, mely októberben kelt, távol esik ez időpontoktól, alkalmasint az első levél sürgetése. Kéziratán tréfásan L. S. (a pecsét helye) ; kicsire volt összehajtva, úgy látszik, maga csúsztatta Jókai kezébe, alkalmasint egy ülésen. A cigány-adomát külön is papírra vetette, Régi adoma címen. — ( Baros Gyula : Jókai és Arany. — Bpest , 1925. ) Epitafium. Legjobb barátai figyelmeztették a költőt, hogy lapja, a Szépirodalmi Figyelő, túlságosan komoly. Sok helyet foglal el benne a kritika, a több folytatáson át húzódó iránycikk ; azt ajánlották, legyen nő-olvasmány is, adjon képet, (amit Arany régi írók arcképeivel oldott meg). Két évi fennállás után a Szépirodalmi Figyelő csakugyan megszűnt s helyébe 1863. jan.-ban a Koszorú lépett. Erre az új folyamra céloz a vers. Szana Tamás közölte, a Vasárnapi Ujságban, 1882. 44. sz., azután a HV. — Ősz felé. Először a HV. kötetében, a Forgácsok között. A Szépirodalmi Figyelő és a Koszorú szerkesztése (1860. nov. 7. - 1865. jún. vége közt) évekig elvonta Arany t a költői munkásságtól, több verse töredékben maradt. Szülőhelyem. — Szülőföldemhez. Az első be van írva a kapcsos könyvbe, irónnal, Pázmán lovag (1856.) után ; a másik egy papírdarabkán. Az első a HV. kötetében, a másik a jegyzetes kiadásban, 1924. — Beöthy Zs. Arany hazavágyása. — Romemlékek , 1. Arany Kőrös ről is, Pest ről is folyvást haza vágyott Szalontá ra. »Még vagy két évig fön kellene tartani magamat Pest en, akkor némi kilátással a, független szegénységre ; leköltözhetném Szalontá ra«. ( Tompá nak, 1865. jan. 26. ). »Nem pusztán a röstség hajtott erre, inkább az, hogy még valamit kedvem szerint dolgozhassak.« ( Ercsey nek, 1865. jún. 29. — L. Epilogus c. költeményét is.) Szép ősz. Először a HV. közölte. Görögből. Első három sorára— ceruzával írva — ráakadt Debreczeni Ferenc , a csonka toronyban őrzött ezen könyv hátlapján : Anacreontis Carmina. Nova editio. . .e recensione et cum notis Rich. Pr. phil. Brunckii Lipsiae , 1829. A könyvbe bele van írva : Ercsey Sándor , 1842. I.K. ( 1923. 90. 1.) 1. Itt így van: Mirtuszlombbal övedzem én a szablyát, Mint egy Harmodiosz s Aristogeiton, Mikor a népzsarlót megölék. Az egész egy papírlapon, melynek másik oldalán 1861-ből való feljegyzés volt : »Pest város általam ismert és bejárt utcáinak névsora, ABC rendben (1861).« Közölte az Irányok c. cikksorozata harmadik részében, Kallisztratész nevével. (Némi párhuzam. — Y jegy alatt, Szépirod. Figyelő, 1862. II. félév, 11. sz.) — Az ÖK. 1867. az Elegyes Költői Darabok közt közli, évszám nélkül. Kézi példányában még javításokat tett ironnal ; 4. sor : És Athenaet egyenlő joguvá tevék — 11. sor : Mikor Athenae szent áldozatin — 1860. nyarán azt írta Arany Csengery nek : »…e nyáron a félig értett, félig elfeledt görög klasszikusoknak oly hévvel dőltem, hogy szem- és elmetompulásig olvastam őket« (júl. 9.). Ez időből való lehet ez a fordítás. — Harmodiosz és Arisztogeiton az atheni zsarnok Hypparchos megölői (Kr.e. 514. ). A testőrök megölték őket ; az utókor szobrot állított nekik az Akropoliszon, énekesek dicsőítették emléköket. Kallimachosz (Kr. e. 310-240 ) ezzel az énekkel. Kitör az. Először a HV. közölte. Széchenyi tiszai oszlopára. Mind a háromnak kézirata egy lapon volt : Tiszai oszlopra. Gróf Dessewffy kérelmére. (máj. 1862.) — Az I. és II. szoborra volt szánva, a III. alatt ceruzával: »Azt gondoltam, szobor lesz, úgy hallom : oszlop, statua nélkül«. — Az elsőt kiadta az ÖK. közt, a másik kettőt félre tette, csak a HV. gyüjteménye közölte. A kéziraton: II. 1. sor: édenkerti — édentáji — 3. sor: letöré zabolára vetetten — félisteni karral. 4. sor: kígyózva borul — simúl III. 1. sor: az ember — kis ember 2. sor: nagy eget — az eget Dessewffy Emil , az Akadémia elnöke, tájékoztatót csatolt kérelme mellé. Az Akadémia szürke papírján, ceruzával — amint nyilván egy ülés alatt vetette oda — e sorokat találni Arany levelezése közt, az Akadémiában: »Széchenyi volt a Tisza-szabályozás megindítója, sőt mondhatni alkotója. A vállalat ujsága, a feladás nagyszerűsége, a pénzállapotok szűk volta, a készen álló pénznek csekélysége, a tenni leginkább szeretők cselekvési kedvét is megzsibbasztva tarták. —Ő nem habozott, s magával ragadta azokat is, kik a szükségesre ráismertek, de az akadályokat látva, szerették a cselekvést halasztani, míg majd az ország fogja földjeiket gátakkal védeni ! — Megindult 1846-ban a nagy és korszerű mnnka. Ő 1848-ig vezette csak. Igen súlyos idők következtek. Dacára ezeknek, folytak és folynak a védmunkálatok. — Ma körülbelül száz mérföld hosszú védgátak állanak. Ezek közül maga az Alsó Zabolcsi Társulat 18 mérföldnyit épített. — A Társulat azon helyen akar Széchenyi nek egy obeliszket állítani, a Dob—Polgári gát tövében, hol ő a szabályozást az első kapavágással tettleg megkezdte. Ide egy pár sor fölírás kell. Ezt bizalommal Arany János tól várja — Dessewffy Emil .« (Dessewffy elnöke volt az alsó-szabolcsi Tisza-szabályozási Társulatnak.) Az emlék képe közölve van Ferenczi Zoltán Irodalomtörténetének 337. lapján. — Dessewffy Szász Károly tól is kért ilyen epigrammokat. Három közölve van Szász Kisebb Költemények, 1883. I. köt. 367-68. 1. Szász jegyzete szerint az oszlopra az övéi közül az első van felvésve. Anyagond. Először a Koszorúban. (szerk. Arany János ), 1863. I. félév, ápr. 19. , — Asszonyélet. — Költemények Johannától c. könyvismertetésben, mutatványul, A. J. aláírással. — Másodszor a Protestáns Képes-Naptárban (szerk. Dömötör János ), Uj folyam, 1873. 27. 1. — Harmadszor az ÖK. Elegyes Darabjai közt. A verskötetre Arany János figyelmét, mint az ismertetésben mondja, a Volkszeitung elismerő cikke hívta fel. Johanna álnéven Fakk Johanna írt, kinek 1862., 1863. 1865. években jelentek meg kötetei. Lexikon Deutscher Frauen der Feder. Eine Zusammenstellnng der seit dem Jahre 1840. erschienenen Werke Weiblicher Autoren, nebst Biographie der Lebenden und einem Verzeichniss der Pseudonymen. Hg. von Sophie Pataky . — Berlin , 1898.) Álom és vágy. Mátyás Flórián egy értekezésének hátlapján, ceruzával, az értekezés 1863-ból való. A második sor előbb így indult : Óhajt míg éber . . . Debreczeni Ferenc közölte, a költőnek a szalontai csonka toronyban levő könyveinek bejegyzéseiből. ( A.J. széljegyzeteiből.—IK., 1923. 90. 1.) Másodszor a KK. jegyzetes kiadásában. Testvéri ünnep. Kéziratán a cím így volt : A testvérülés innepe. — Nyomtatva először ÖK. 1867., az Elegyes Költői Darabok közt. A kéziraton : 3. sor: karcsú pálma már — jav. szűzek dísze már — 21. sor: hír s fényszomju, testi — jav. játszi, tetszi, testi — 33. sor: magányos— 37. sor: Madár az ágon mennyi bút nyögell — jav.: a lombon — nyögel — 43. sor: lelkesült — 45. sor: De a leányka hogy nőtt, a dalon — 48. sor: szállhat és jöhet — A mult század hatvanas éveiben sok vita folyt a színműirodalom terén a költői vagy a színi hatás elsőbbségéről. Egyesek a puszta színszerűség, a színpadi fogások döntő hatása mellett kardoskodtak, voltak viszont, akik a költőiséget tartották előbbvalónak, sőt egyedül fontosnak. A kettő nincs ellentétben, a színpadon mindkettőre szükség van s csak együtt érvényesülnek igazán. Ugy látszik, Arany ehhez akart hozzászólni, költői módon. Horatiusból. Kéziratán nem volt évszám. Az írás a 60-as évekre vallott. Először az ÖK. 1867. Elegyes Darabjai közt. A kéziraton: 14. sor: Maga Vénus már kacag rajt És a nimfák együgyűn — 19. sor: Bár szidalmaz A Mab királyné. Először az ÖK. 1867. — A kéziraton: »Reményi kedvéért fordítottam.« — Arany 1858-tól fogva készült komolyabban Shakespeare -darabok fordítására. 1859. elején fogott bele a Nyáréji álom lefordításába; Hamletet 1866-ban, János királyt 1868-ban fejezte be. Eközben látogatta meg Reményi 1865-ben; ekkor kérhette meg e részlet lefordítására. (L. Reményinek c. vers jegyzetét.) Görgey Arthur leányának. Először a KK. 1894.—1849.-ben Görgey Nagy-Szalontá n keresztül vonult seregével Világos alá. A fővezér öccse felkereste a költőt, le is írta szomorú találkozásukat. ( Görgey István : 1848. és 1849-ből. III. kötet, 343-345. 1.) Görgey Arthur külföldön olvasta A nagyidai cigányokat, elértette célzásait, s midőn 1867. után hazatért, fölkereste a költőt. Leánya, Berta , előbb is többször megfordult Pest en rokoni látogatáson. Ilyenkor felkereste Aranyékat. Így kérhetett verset emlékkönyvébe. (Arany L. Délibábok hőse c. költői beszélyben Réfalvi és Etelke alakjában Görgey re és leányára céloz.) JULISKA EMLÉKE. Feljajdulás. Először a HV. közt. — Leánya halála megtörte a költőt. »…azt hívém, tönkre jutok.« ( Tompá nak, 1866. febr. 18. ) »December óta az sem vagyok, ami azelőtt, — semmi sem vagyok.« ( Tompá nak 1866. aug. 10. ) — Juliská t nemcsak az atyai szeretet látta ilyennek, így jellemzi Ercsey is. »Ritka nőt ruház fel a gondviselés annyi kellemmel, szeretetreméltósággal s vonzó kedélyességgel, s még ritkább nő az, ki a jelzett tulajdonokat oly lekötelező s rendkívül kedves őszinteséggel, mint ő, kimutatni képes legyen.« ( A.J. életéből, 151. 1.) Juliska emlékezete. Először a HV. közt. — Igazi emléket leányának Toldi szerelmében állított, a VI. ének elején. Más költeményekben is oda szállt képzelete, keletre, a kedves sírra. (Ének a pesti ligetről.) Egész költészetére fátyolt borít e gyász ; legnagyobb emléke a 12 éven át tartó hallgatás, mely alatt nem írt nagyobb művet. Vágy. Juliská sírjába temette a régi vágyat, hogy öreg napjait az ő közelében töltheti el. E kétsoros töredék, a Leányomhoz c. költemény hátlapján, szinte beszélgetés vele, vagy levél kezdete hozzá. Először a KK. jegyzetes kiadásában. Intés. A HV. közt. — Ez is fájdalmából folyó intelem. Ezzel a gyásszal volt szokás magyarázni a költőnek hosszú, tizenkét éven át tartó hallgatását. 1868-ban elveszti benső barátját is, Tompá t. Betegsége, hivatali aprólékos elfoglaltsága is bénította költői erejét. Erosen hatottak rá a közállapotok : az absolútizmus leverő kora, maga az 1867-es kiegyezés, mely nemcsak 1848-beli felfogása szerint és vágyaiból, hanem még az 1860. körüli várakozáshoz képest is keveset valósított meg. Nemcsak az érdemrendet és képviselőséget, — melyet 48-ban kész lett volna elvállalni — hanem az egyetemi tanárságot is elhárította magától. Fordításokba, hivatali munkái közé húzódott, magába zárkózott. Titkos gondolatait csak iróasztalába temetett röpke sorok árulják el, amelyeket Mondacsoknak nevezett, L. erről : Keresztury Dezső : A hallgató Arany. — It., 1950., III. füz. 66. s. köv. 1. A csillag-hulláskor. A koronázás rendjel-osztó ünnepélyén Arany t Szt. István-renddel tüntették ki. Pontosan följegyezte ez eset mozzanatait. Először júl. 10-én hallott róla Kajdacsi orvostól, midőn érte ment, hogy beteg fiához hívja. Ügyet sem vetett rá. 11-én este Tóth Lőrinc újságolta. (Erről az I.) 12.-én reggel Arany levelet küldött Eötvös József közoktatásügyi miniszternek, hogy e szándék vonassék vissza. Az irodalom — úgymond — nem ismerné él őt képviselőjének, maga sem tartja magát annak. Eötvös azon nyomban küldte válaszát. »Az, mit tőlem kívánsz, nem áll hatalmamban, s ha állana, nem tenném nincs senki az országban, aki nem találná természetesnek, ha a magyar király a legnagyobb magyar költő iránt hódolatát fejezi ki.» Erre van célzás a II.-ben. Arany azt írja Tompá nak : ». . . ha az irodalomnak kitüntetést szántak (mert úgy van), mi jogon szemeltek ki épe engem e kitüntetés bűnbakjának.« ( 1867 aug. 6. ) (II. és III.) Eötvös levele reggel 8 órakor már kezében volt a költőnek, félkilenckor már olvasta a kitüntetést a hivatalos lapban. Wenckheim belügyminiszterhez fordult, hivatkozva egyszerű körülményeire, »Én, a nép fia, s igénytelen dalnoka, ki, a győzelem bizonyosságával, immár két izben (1861. és 65-ben) utasíték vissza országos képviselői mandátumot a nép kezéből : valóban benső önállásom sérelmének látszata nélkül, felülről sem fogadhatom el e kitüntetést«. — Erre Wenckheim és Eötvös személyesen keresték fel, erről szól a IV. » . . . végre belátván, hogy nagy demonstracionális látszat nélkül (mitől mindig irtóztam) a visszautasítás meg nem történhetik, beléegyeztem, de kikötöm, hogy én sem hálálkodni audienciára nem megyek . . . sem soha fel nem teszem«. Így jegyzi fel ezeket a Wenckheim-levél hátán. A VII.-ben említett nevek úgy kerülnek egymás mellé, mert a Hon jún. 12.-i számában egy hírbe foglalva közölte Székács József ágostai szuperintendens, Arany , Szilassy György földbirtokos és több k kitüntetesét. Arany László megjegyzése : »Kortesnóta volt, a harmincas években, Szabolcs ban, persze más nevekkel, akik akkor nyertek kitüntetéseket. Dallama:: Kinyílott a tulipán«. A X.-beli határhányásnak szertartása le van írva A Jóka ördögében, a 6. vsz. végén. Ennek több szállingó, kiforgatott változatát közölte Lehr : MNy., 1917. 180. l. V. a KK. jegyzetes kiadásában, a IX. a Budapesti Hírlapban, 1882. okt. 29., a VIII és XI. először itt, a többi a HV. közt jelent meg először. MONDACSOK. II. Mind a HV. kötetében. Az 1867-es kiegyezés nem biztosított elég alapot a magyarság fejlődésének. A kiegyezés és a függetlenség, 67 és 48 hívei hamar élesen szemben álltak egymással ; az Alföldön fellángolt Kossuth neve. 1868—1869-ben a választásokon szenvedélyes küzdelem indult meg. A választásokra a balközép egyesült a szélsőbaloldallal. Az ellenzék még Deák ellen is állitott jelöltet : az Amerikában élő Újházy László t. Deák a választás után választóihoz tartott beszédében hangoztatta is, hogy neki a közjogi alap tekintetében uralkodó nézeteltéréselrnél több gondot okoznak a fellázított szenvedélyek. (Ferenczi Zoltán : Deák Ferenc élete, III. 368. 1.). Erre vonatkoznak e versek. A költő nem húnyt szemet a kispolgári tömegek izgágasága előtt sem. Felháborította a lármás, de üres hazafiaskodás, a korteskedés tobzódása, a hivatalvadászok mohósága. »Most igazán ,oldott kéve’ nemzeted« — írta Tompá nak, 1868. jún. 5. , A gólyához verssorára célozva, — »korbács kell ennek, akkor összetart : adj neki egy ujjnyi szabadságot, s előrjöngi a hazát«. 1872-ben is azt írta fiának : »Az országban is csúful foly a korteskedés. Undorító és nagyon elszomorító. « (V., VI.) Aggodalommal nézte az ország sorsát, mint A haza sorsa, s főkép a Régi panasz mutatja. (L. e költeményt az I. kötetben). A Köztársasághoz. Először a HV. közt. 1865—1877 közt. Hosszú hallgatása idején a költő olvasásba merült. A rég ösmert angol költők mellett a görög és római klasszikusokat vette elő újra, köztük Horatius t. Hogy épen ezt a versét fordította le ekkor, abban szintén hazafi aggodalma nyilvánult meg. FORGÁCSOK. Pohárköszöntő a Csengery-családra. Először a HV. közt. — Csengery Antal hoz benső barátság kapcsolta a költőt ; főkép Csengery munkált azon, hogy Arany Pest re költözzék. Alunni. Először a HV. közölte. Szegény Miska sirkövére. (1868.) A HV. közt. Tompa síremlékére két epigrammát írt; ez önkénytelenül fakadt liraibb sóhaj, Tompá éról magára száll át a halál gondolata.V. ö. az Ének a pesti ligetről s a Honnan és hová? végsorait. Sirvers. Először a HV. közt. Óda egy vendéghajhoz. 1870. évi számadásokkal egy lapon. Először a jelen kiadásban. Akadémiai papirszeletek. I. Jókai Mór 1865-ben azt írta Arany ról az Üstökösben : »Az akadémiai üléseken dirib-darab papirosokon szoktunk egymásnak izengetni. Én karrikatúrákat mázolok neki, ő meg nekem epigrammokat küldöz. Egyet közlök belőlük. Arról folyt épen az értekezés, hogy a história csak azoknak a neveit jegyzi fel, akik szellemökkel hatottak, vagy akik vérengző hadjáratokat viseltek. A papír-rongyra, mit hozzám röpített, ez volt írva. » — Innen közölte Arany László a HV. bevezetésében, Jókai soraival együtt. II. 1865-ben Nagy Márton 1. tag tartott felolvasást A görögök nevelészetéről. (Arany főtitkári jelentése, 1865. dec. 11. az Akad. Évkönyvében. XI. kötet, V darab 13. 1.). A költő az ülés alatt e sorokat vetette papírra. Közölte Greguss , Költészettanában, a ,rímjátékok’ között, csonkán. (II. kiad. 1890. ). — Azután a KK. jegyzetes kiadása. — Máskor egy székfoglaló alatt ezt vetette papírra Bolond Istókból (II. 2.) : »Mi egy pár évezred óta kész — Belátta, hogy neki kell megcsinálni«. — Greguss elvette a kis cédulát, Ballagi nak adta, az később egy tanítványának. ( Budapesti Hírlap 1882. okt. 28. ). — Ilyen tréfás rímeket sokszor pattintott beszélgetés közben is. Egyszer Vámbéry val találkozott a Duna-parton. Vámbéry lelkesülten magasztalta a tájat. Az Akadémia előtt teherhajók álltak, melyekről kátrányos hordókat görgettek a partra. Arany hallgatta a dícséretet, végül megszólalt : »Csak az a hátrány — Hogy büdös a kátrány«. — Mikor a kapcsos könyvnek híre ment, a szigeten sétálgató ismerősei közül egyik-másik megállította s megkérdezte, van-e újabb vers a kapcsos könyvben. Egyiküknek azt válaszolta : »Ha én énekelek, csak dunnyogok, — Mint e szép szigeten a szúnyogok«. III.-IV. Mindkettő magára az ülési meghívóra volt odavetve. — Először a HV. közt. V. Ezt a Budapesti Hírlap közölte, 1881. okt 22. De nem ülés alatt keletkezett, mint a lap írja. Thewrewk Emil úgy mondja el históriáját : »Arany egy pénteki nap délután a Dunaparton sétált. Találkozott vele Budenz . Beszélgetnek s szóbajön Bálint Gábor , aki Párhuzam a magyar és mongol nyelv terén c. munkája bevezetésében Hunfalvy t és a többi finnistát durván megtámadta. Arany humoros kedvében több epigramm-félét rögtönzött volt, de a Bálint Gábor ra való nem igen akart sikerülni. Csak azután sikerült, hogy Budenz Arany tól elvált. Másnap osztályértekezletünk volt az Akadémiában. Én Arany és Budenz közt ültem. Ahogy Arany Budenz et meglátja, áthajol hozzá, hogy ,megvan’ s elmondja bajusza alatt lappangó mosolyával. Én tüstént leirtam. Az öreg úr intett, ne tegyem : Nem kell azt bántani, — de én az írást zsebredugtam s azt feleltem, hogy elteszem emlékül«. ( Arany Jánosról, Nemzet, 1883. okt. 28. Onnan közölte a HV. ). Ez alkalommal beszéli Thewrewk , hogy mikor 1873. márc. 3. székfoglalóját tartotta a magyar zene ritmusáról, a felolvasás végeztével a költő figyelmeztette, hogy — amit az értekezés nem említett — csupa spondaeusból is van vers a magyarban, szintúgy Aristophanes Békéjében is a kötélhúzás festésénél, (454. sor). A legközelebbi szombaton egy cédulát adott Thewrewk kezébe, ez volt ráírva : »Egy népmesében van (meg is jelent valamelyik mesegyűjteményben) s csak ennyi (a medve mondja) : Tányér talpam — — | — — Lompos farkam — — | — — Szép lyány mátkám — — | — — Nyiss ajtót«. — — | — — VI. Először a jelen kiadásban. VII. A Budapesti Hírlap közölte (1882. okt. 28.), Apróságok Arany Jánosról. — Innen vette át a HV. — Bálint Gábor sokat panaszkodott, hogy keleti útján kevéssé támogatta az Akadémia és a Közoktatásügyi Miniszterium. Ezért hevesen támadta mind a kettőt. VIII. Egy akadémikus emlékezett rá, hogy mikor Greguss Ágost mint képviselőjelölt Szontagh Pál lal szemben megbukott, Arany ezt a kis kádenciát rögtönözte. — Közölte : — én : Ujabb apróságok Aranyról. — Pesti Napló, 1893. május 14. — Szigetvári Iván Greguss ról szóló tanulmányában ( It., 922., 37. I.) ebben az alakban közli : Isten hozzád Nagylak, Én téged itthagylak, Mert nékem aszondták, jobb követ a Szontágh. IX. A sült szárnyas felszelésének szabálya. Arany László az előbbiekhez sorolta, mikor a HV. -ben közölte. Salemo ban 1150-ben orvosi iskola alakult, mely a középkorban nagy hírre tett szert ; a XIV. századig virágzott. Ez volt a Schola Salernitana. Főkép gyakorlati vizsgálatokkal foglalkozott. A tanításokat a középkor szokása szerint versbe, tankölteményekbe foglalták, ilyen az itt közölt is. Karlsbadi apróságok. Mind közölve a HV. -ben, bár nem így együtt. Először a KK. jegyzetes kiadása csoportosította. A költő 1868-ban vérhason esett át. »Azt hittem, utolsó lesz« — írta Tompá nak, júl. 15. Ősszel epekövektől szabadította meg Kovács Sebestyén Endre orvostanár. 1869-ben elment Karlsbad ba. Azontúl nyolc éven át minden nyáron töltött ott 4-5 hetet. A kúrát pontosan megtartotta. Megvette Hlavaçek Eckhardt orvosi könyvét, aláhúzta benne, ami tüneteket magán észlelt. (Parkas László (orvosa): A. J. betegségéről — Nemzet, 1882., dec. 19.). Ebből fordította le Lobkowitz Bohuslaw nak a forrásokról írt latin versét. Lobkowitz II. Ulászló és Anna királyné udvarában élt. A verset Kazinczy és Szemere Pál is lefordította. — E füzet borítékjára vetette oda a német versikét, (nem bizonyos, hogy maga faragta), Arany László közölte atyja önéletrajzához írt jegyzetei közt. A fürdő forrásáról később hálásan emlékezett meg Toldi szerelmében (IX. 88-96. vsz.). 1869-ben versbe kezdett házasságának évfordulójára, feleségének. Pihenő óráiban deák meg görög klasszikusokat olvasgatott, az első évben Terentius t, később Aristophanes ből fordított naponta 5-6 sort. Hat éven át volt szállása a Haus Jäger. Emléktáblával van megjelölve. Egy cifra kőpadon is van kétsornyi magyar vers, övének tartják, de nem vall rá : E helyt feledve bút, feledve bánatot, pihenj S míg egy sohajt hazádba nem repítsz, tovább ne menj. ( Sztehlo Kornél : Arany-pad Karlsbadban. — Vasárnapi Ujság, 1906. 27. sz. — Kráhlik Lajos : A karlsbadi Arany-pad, u. o. 33. sz. — Csekey István : A. J. Karlsbadban. — NagyKőrösi Hiradó, 1932. okt. 30. — Dr. Molnár Béla : A. J. Karlsbadban. Forgalomba nem került füzet). Szóbeszéd fenntartotta, hogy egy ott elhúnyt magyar fiú sírjára irt egy epigrammát. Tolnai Vilmos fölkereste a sírt s leírta a sírverset. Jó magyar, ifjan akart használni szerette honának, És hogy erőt nyerjen, főtt felüdülni ide. Hajh, de üdűlés helyt kora sírját lelte meg itten, Most apa és rokonok gyásza kesergi nevét. Alatta : Rockenstein Mihály , szül. 1842. júli, megh. 1869. júni. (Tolnai V. közölte It. 1918. 322. 1.). Nem hiteles, a szöveg kevéssé mutat Arany ra. (V. ö. Kristóf György : A. J. Karlsbadban. — Uránia, 1913. 390-95. és 512. 1.). Főtitkárság. Aj-baj! A HV. közt. Be van írva a kapcsos könyvbe, alatta : Régibb. — Körösi vagy pesti mindennapi hívatali munkájára vonatkozik. A második szintén a HV. közt. Az Akadémia tízévi kényszerű szünet után 1858-ban újból megkezdhette munkásságát. Titoknoka 1861-ig Toldy Ferenc volt. Dessewffy Emil elnök otthoni kívánt építeni az intézménynek. 1861-ig, két év alatt egy millió forint gyült össze közadakozásból ; telket a város engedett át. 1864-re felépült a palota. Szalay László , aki 1861-óta titoknok volt, 1864-ben hirtelen elhúnyt. Helyére, Eötvös ajánlatára, Arany t választották meg, 1865. jan. 26. Folyóiratai nem sok jóval biztatták : ». . .a Koszorú nehezen tart fenn tovább« — írta Tompá nak, épen a választás napján. Azonban hivatalra sem nagyon vágyott, köszönő levelében ki is fejezte : »Állásomat csak ideiglenesnek kívánom tekinteni . . . egy vagy két év a Tekintetes Akadémiának is elegendő a körültekintésre, hogy helyemet alkalmasb egyénnel pótolhassa«. ( A M. T. Akad. jegyzőkönyvei, 1865. II. 35. 1. ) Mindjárt a hivatali lakás elfoglalása körül baj volt. (L. Ártatlan dac c. költ.) Lelkiismeretessége sok vesződséges munkát halmozott vállaira. Arra vágyott, hogy, még valamit kedve szerint dolgozhassék ( Ercsey hez, 1865. júl. 29. ), »bevégezni egyet-mást töredék munkáimból«. ( Tompá nak, 1866. nov. 14. ) »Szeretnék menekülni ettől a nem nekem való hívataltól« ( Tompá nak, már 1866. dec. 8. ). Eötvös igyekezett könnyíteni a hívatal nyűgén. 1867-ben minden gépies irodai funkciót a jegyzőre hárítottak. 1869-ben az új alapszabályok ismét könnyítettek az addigi titkár, ezentúl főtitkár teendőin. ( Szily Kálmán : A. J. mint főtitkár. — Akad. Értesítő, 1893. jún. ). A csüggedt költő késeinek érezte a segítséget, s nem sokat bízott megcsappant erejéhez, — ezt fejezi ki a második vers. — 1876-ban le is mondott állásáról, — az Akadémia megmarasztotta ; 1877-ben ez megismétlődött, — egy évre fölmentették hivatali teendőitől ; a nyarat, őszt a Margit-szigeten töltötte ; szinte minden nap egy-egy új verset írt a kapcsos könyvbe. Erre vonatkozik a III. és IV. Az V. 1879-ben kelt, amikor végleg nyugdíjba ment. A III. itt jelenik meg először, a IV., V. a HV. közt volt. NYELV ÉS VERS. Tinódi redivívus. Először a HV. kötetében. Vonatkozásait nem sikerült földeríteni. Volt az Üstökösben egy vers Tinódi modorában, 1863. jan. 17., Toldi hoz ; az ebben levő vonatkozások nem vezettek nyomra. Grammatika versben. Először az ÖK. Elegyes Darabjai közt. Egy műkedvelő nyelvész, Angyal nevű, kifogásolta a bennünket, benneteket használatát. A Pesti Napló 1856. szept. 11. Két halálrakeresettnek szózata címen a két szó kegyelmet kért, hívatkozva a nálamnál, engemet szintén hosszú, mégis élő és használt szavakra. A Napló szept. 14. is visszatért erre. Arany más újítási javaslatokra is kitért. Figyelemmel kísért e téren minden tervet, látni kisebb nyelvészeti cikkeiből. (Kis polémia, Divattudósitás, Az aki az Akadémiában, A jövő stílusa stb). Hagyatékában volt egy lap, a kettős mássalhangzók egy jeggyel írásának példáival, ahogyan azokat Vörösmarty 1835-ben az Akadémia elé terjesztette. (A Magyar Tudós Társaság Évkönyve, 1835. II.). 16. sor pászma : fonásnál használatos szó. Mikor a felforrt kendert motólára szedik, egy kerület egy szálat tesz, tíz szál egy ige, három ige egy pászma ; ezt külön összekötik. — Báró Kemény Zsigmondhoz. Először a Pesti Naplóban, 1865. aug. 13. név nélkül. — Másodszor a HV. közt. A Pesti Napló 1865. júl.-ban névtelen cikksorozatot közölt ilyen címmel : Költész irodalmunk jelen állapota nyelvészeti tekintetben. — Szerzője szerint költői nyelvünk magasabban állott Kazinczy , Berzsenyi , Kölcsey korában. Kivált a rímelés elhanyagolását s a lábrakapott asszonácokat kifogásolta. Írója, mint Mészöly Gedeon kiderítette ( Magyar Nyelv. 1917. ), Zsoldos Ignác jeles jogtudós volt. A rímkovács Kovács József et állítja példának, akinél tökéletesebb rímelőt nem ismer ; belőle idézi a »Csitt rabláncok bilincsi csitt « verspárt, Csokonai ból a Liza-tászliza rímeket, a pap és bab, görbe-körbe példát kárhoztatón, mert csak a szó végén állnak egybehangzó betűk. Arany ezidőben egy-két verset adott a Napló tárca-rovatába, állítólag néhány cikket is írt, álnév alatt, társadalmi kérdésekről. ( A. J. és a Pesti Napló. — P. Napló, 1882. okt. 24. ). Ő, aki az erőltetett rímekkel szemben az asszonancot pártolta, tréfából ezt a verset küldte a Napló szerkesztőjének. Nem szánta közlésre, a Napló mégis kiadta, bevezetést is csatolt hozzá. Összefoglalta a cikkek kifogásait, felújította példáit. »Ennyit előrebocsájtani szükségesnek láttuk az alábbi vers magyarázatául, melyet egyik jeles költőnk a cikkíró szabályai szerint írt válaszúl«. — Zsoldos , cikkének kéziratával együtt, eltette iratai közé a Naplóból kivágott verset, »e mosdatlan választ, mely Kemény lapjában kijöhetett.« Iratcsomagja Töredék magam és kortársaimnak életéből címmel a M. T. Akadémia levéltárában van. Zsoldos a vers írójának Szemere Miklós t sejtette. (Mészöly .) A 41. sor a mesére vonatkozik, mikor a róka savanyúnak találja az elérhetetlen szőlőt. — Az utolsó sor szójátéka népi eredetű ; Arany maga közli : Apróságok a Nyelvőr számára, Szójátékok : » — Szarvas tag az uraknak, lencse, borsó parasztnak«. — Hozzáteszi: »(Vastag).« Az „Üstökösnek.” — Először a HV. rögtönzései közt, Arany László megjegyzésével : »Egy magyar költő — egyszersmind képviselő — felszólalt az országgyűlésen, hogy az iskolákban a görög ny lv tanítását meg kell szüntetni. Az Üstökös dicsőitő epigrammal üdvözölte érte, mint »barátját a fénynek«. — Arany ezidőtájban csupa görög klasszikusok olvasásában lelte gyönyörűségét. — A képviselő Jámbor Pál — Hiador — volt. Annak idején a Honderű Petőfi vel állította szembe. 1861.-ben képviselő volt, a határozati párthoz tartozott ; 1867—71-ig ismét kulai képviselő, 1871-ben kilépett az egyházi rendből. Róla az epigramm az Üstökösben 1871. dec. 23. jelent meg. Így szólt : Jámbor Pál. Pap, de szakálla vagyon, liberális, bárha barát is. Eltörlendők a görög, a tandíj s rigorosum !« Óh, be arany szó mind ! Éljent mond rá a deák-párt ! Nem vagy már te barát, több vagy ! Te barátja a fénynek ! Régi magyar énekek. (Somogyi Antal humbúgja). Először kéziratból a KK. jegyzetes kiadásában. Somogyi könyve 1873-ban jelent meg Arad on, ugyanakkor, ugyanezen címmel egy »második füzetke« Pest en. Előszavában a szerző azt állítja, hogy egy 1582-ből való Cicero -kiadásban közbefűzött lapokra bukkant, melyeken rovás-írással voltak följegyezve az énekek. E füzetek természetesen érdekelték Arany t. Mind a két füzet megvolt nála. A hamisítást rögtön felismerte. Rövíd, névtelen bírálatot írt róla a Budapesti Szemlében, (1873. 5. sz.), kimondva, hogy az egész csupa vakmerő misztifikáció és hogy a dalok esztétikai becse még kevesebb, mint történelmi hitele. A füzet hátlapján pedig ez epigrammban öntötte ki bosszúságát. Első alakjában így volt: Rossz verset hamisan költöttél : kétszeres a bűn : Irsz nem akarva roszat, mellyel akarva hazudsz. Somogyi ! könyvednek mégis fele bűn, fele mentség : Csalni akar, de roszúl : csalna, de nincs hitele. A négy sort javított alakban újra leírta a könyv belső címlapján. Somogyi olyanféle érdeklődést kívánt ébreszteni énekeivel, mint az 1700-as években Angliá ban Macpherson Ossziánnal vagy Chatterton a rózsák harca korának színeibe burkolt verseivel. Közelebb a Kraludvari v. Königinhofi kézirat lelt tartós hitelt. 1817-ben fedezte fel egy prágai könyvtáros, Hanka ; Dobrowsky hitelesnek ismerte el, Riedl Szende lefordította magyarra, 1856. ; ezt küldte el Csengery Arany nak (a példányba bele volt írva Csengery neve). Arany azt írta róla Tompá nak »Erőteljes néppoézis maradványai a messze hajdanból« (1857. ápr. 19. és Gyulai nak 1857. dec. 1. ). Kezdett is róla valamit, de abbahagyta ; a megírt bevezető-részből kerekedett értekezése Naiv époszunkról. Utóbb újra lefordította Szeberényi Lajos : A königinhófi kézirat, bevezetéssel és jegyzetekkel. A Kisf.-Társ. Évlapjaiban, Új Folyam, VII. 1872—3. — Ma már nem tartják hitelesnek. Hanka nemzeti érzésből kívánta régi költészetüket gazdagítani, mint nálunk Thaly a kuruc balladákkal. Somogyi költői tehetség nélkül fogott a csalárd játékba, sem esztétikai érzéke, sem régészeti ismeretei nem állták ki a próbát, rövid időre sem. A hamísítást Szarvas Gábor is rásütötte a Reformban. Toldy Ferenc is tüstént rájött a pia frausra ; őhozzá már előbb is vitt Somogyi régi hegedős-énekeket, nem árulva el, hogy az ő csinálmányai. Toldy rögtön látta, hogy rossz utánzatok. ( Toldy levele Fábián Gábor hoz, 1873. szept. 19. — IK., 1893. 239. 1. — Arany Lev. Csengeri hez 1857. ápr. 19. , — Gyulai nak, 1857. dec. 1. ). Az orthológusokra. Az I.-III. a HV. kötetében, a IV., V., VI. a M. Nyelvben, 1917. : A. J. széljegyzetei a Nyelvőrben. Közölte Voinovich Géza ; a VII. először itt.Arany a Nyelvőrnek megindulása óta szorgalmas ; olvasója volt. Eleinte maga is küldött bele adatokat, megjegyzéseket, Szalontai J. álnéven. ( Simonyi Zs. : A. J. és a Nyelvőr. — Magyar Nyelvőr, 1917. márc.-ápr. ). Később a folyóirat elterjesztette a gyűjtést és közlést szélesebb körre, lapjain helyet adott műkedvelőknek, avatatlan kezdőknek ; néha az avatottak is túlságba sodródtak. (L. Mátyás Flórián : Magyar nyelvtörténeti szótáráról Arany kis cikkét). Ebben az időben több kritikával, sokszor bosszankodva olvasta cikkeit. Különösen bántotta magyar szavaknak minden áron idegenből származtatása. Erre vonatkozik az i., II., III. Szarvas Gábor cikkére, mely számos magyar szót erővel idegen tőből származtatott ( 1881. X. köt. 66. 1.), ezt írta : »Jó, hogy mindezeket csak most tudom, mert ha fiatal koromban verték volna fejembe, sohasem lett volna belőlem — tót író«. Az I. -nek első fogalmazása az 1879. évi Akad. Almanach egy lapján, irónnal, így: Nyelvőrék. Végre kisül, hogy magyar nyelv Nincs, nem is lesz, nem is vót Sorra vesznek minden szót, S kimutatják ami új, rossz, Ami régi, az meg tót. A II. ceruzával egy akadémiai ülési meghívó hátán, először így: Boncold csak nyelvész, míg késed alatt java elvész Tartozik élte reád ? Egy bizonyos: nem anyád. Utána a HV -ben közölt alak ; ez be van írva a kapcsos könyvbe, Gyöngyösiád címmel, mottó nélkül, dátuma : 1879. jún. ; a 2. sorban, egy bizonyos . . . mellett »Ütheted azt«. Később ez ceruzával áthúzva, az egész mellé odaírva : Inediták közé való. Ide vág a III., IV. és V. is ; ezek Munkácsi Bernát nak : Szláv kölcsönszók c. cikkére vonatkoznak ; a NyŐ. 1881. X. 480. lapján ; az V. a 484. lapon. A III. és V.-ben előforduló nevek szlávista nyelvtudósok nevei. Bántotta másfelől tősgyökeres magyar szavak, szólások félreértése, téves értelmezése, kiküszöbölése, s ezáltal a nyelv szegényítése. Mikor a Nyelvőr I. kötetében azt olvasta, P. Thewrewk Emil Idegen csemeték c. cikkében, hogy ez a kifejezés : ki van, annyit tesz : es ist aus, — vége van — s erre az ő munkáiból is akarnak (rosszul értett) példát idézni, a kifogásolt szó magyaros értelmében a VI. epigrammot lőtte a Nyelvőrre ( Nyő ; V. kötet, 101. 1.). A hangsúlyosok hexametere. — Hangsúlyos verselés. A HV. közölte. Régebben mértékes és rímes versek közt tettek különbséget. A hangsúlyt Fogarasi állította előtérbe ; ehhez igazodnának szerinte az ütemek, összhangban a magyar zenével. ( Művelt magyar nyelvtan, 1843. ). Az ő fejtegetését követte nagyjában Erdélyi , a Népdalok és Mondák II. kötetében közölt tanulmányában. Toldy Ferenc verstanunk átalakítását sürgette, a hangsúlyos verselés mellé állva (1846.), de hangsúly szerinte csak hosszú szótagra esik, mint a németben a gyökér-szótagra. — (Rövid elsőtagú szó így nem kezdhetne ütemet). Ez elméleteket Greguss megpróbálta összefoglalni Verstanában (1854.), egy kalap alá vonva a klasszikus, nyugati és magyar formákat, — ezzel még növelte a zavart. Greguss Verstanát bírálva Szénfy Gusztáv azt hangoztatta, hogy pozició által hosszú hang nincs, csak természettől hosszú. Végre Arany értekezése tisztázta a nemzeti versidom elméletét (1856.). Tompá nak így foglalja össze véleményét : »Eddig . . . én is hittem, hogy van grammatikai hangsúly, azaz minden magyar szónak első tagja megnyomatik. Nem vizsgáltam, de annyit fecsegték a fülembe, hogy elhittem. Azonban most, figyelmezvén a dologra, rájöttem, hogy a magyar nyelvben afféle hangsúly (mint a német gyök-szótagban) nem létezik ; egy szótag sincs, mely néha hangsúly nélkül is ne mondatnék a beszédben. Hanem van szókötési, vagy logikai hangsúly, vagy hangemelés a beszédben, s minthogy ez többnyire a szók első tagját nyomja meg, onnan csinálták az elsőt. Ha ezt mondom : »szeretem«, igaz, hogy az első tagot megnyomom, mert ez egy mondat, tehát logikai hangnyomattal ejtem ki ; de ha már ezt mondom : »nem szeretem»: szeretném látni a fület, bármíly hosszú is az, mely a sze szótagon legkisebb hangsúlyt érezne«. (1856. a szünnapok elsőjén). — Később, 1865-ben, Torkos László újra felvetette a szóhangsúly kérdését. Ezt akarta megtenni az ütemek hordozójának, ellentétben Arany értelmi, mondatbeli hangsúlyával. A szóhangsúly elméletének képtelenségét mutatja ki a költő e tréfás példákban. Toldy F. : Eszmék a magyar verstan dtalakitásdhoz. — Kisfaludy Évlapok (1846.). — Szénfy teóriája Magyar Sajtó, 1855. — Erről Arany Erdélyi nek 1856. szept. 4. — Négyesy László : A magyar verselmélet kritikai története. — A Kisf.-Társ. Évlapjai, Új folyam, XXI. — Szinnyei Ferenc : A. J. tudományos munkássága. — Budapesti Szemle, 1910. 403-414. sz. Klasszikusok körmönfont fordítása. Először a HV. közt. A klaszszikusok túlságosan magyaros, népies, paprikás fordítása ellen. Talán Baksay rímes Ilias-fordítására megyen, melyből a fordító 1865-ben közölt mutatványokat. — Arany ezt a nepies nyelven tartott fordítást — beszélgetés közben bundaszagú-nak nevezte. Népdalok a kornak. Először a HV. kötetében. — A romlott nyelvérzékű, nyakatekert népieskedés ellen. Lisznyai Palóc dalaiban vannak ilyen furcsaságok (13. 1.) : Elámulom ezt a csodát, Szemed fekete csillagát, Belenéztem is izibe. Meg is magyarázza, hogy az is-t hátul tevén, nagyítja vele a dolgot — Arany versében a »ha is« (wenn auch) s a korcsnémetes »tényleg« az elharapózni kezdő germanizmusokra is vág. Az öregségről.— »Uram-bátyám.«— Ötvenhárom év. Először mindkettő a HV. közt. — 1853. óta meggyöngült egészsége. Májbaj gyötörte, meg asthma, fej zúgása megrontotta hallását, látása meggyöngült. A folytonos terhes munka, aggodalom a jövőért, leánya halála megtörték. Lemondón tanácsolta Tompá nak : »Törődjél belé, mint én évek óta, fél-ember lenni, negyedrész ember lenni« ( 1866. nov. 14. ). »Vén ember vagyok.« ( Tompá nak, 1867. ápr. 22. ) Zöld vers a Ligetben. Először a jelen kiadásban. 1872. május 1. A HV. közt. Ének az öregségről. A HV. közt. Korai elbetegedése, a sok munkájú élet, időnek előtte megviselték. Sógora, Ercsey Sándor írta róla: ». . . Ő maga, midőn már élte ötvenes éveiben járt, sokszor mondta, hogy a veterán író és tudós Toldy Ferenc , ki neki életkoránál fogva csaknem apja lehete, oly jól konzervált állapotban van, hogy aki őket szemléli és az életkort köztük nem ismeré, a viszonyt megfordítottnak gondolhatta.« ( Ercsey Sándor : A. J. életéből, 207. 1.) TÖREDÉKEK AZ „ŐSZIKÉK” KORÁBÓL. Bonczék. Nem vonatkozik személyre, csak típusra, a »Fenn az ernyő, nincsen kas«-féle nagyzolásra. Próféta-lomb. Amennyire e két sorból kivehető, gondolata hasonló lehetett Babits Mihály Jónás könyvéhez. Csak boldog. . . A Formai nyűggel volt egy lapon, melyen a kelet : 1877. dec. 31. — Először itt jelenik meg. Mióta leánya sírköve elzárta a kilátást Szalonta felé és fia is hivatalnoki pályára lépett Pest en, azóta a költő arról szövögetett terveket, hátha Pest en szerezhetne állandó otthont. Megvolt benne a vidéki ember vágya : szerette volna fejét a maga hajlékában lehajtani. Már 1868. febr. 25. azt írta Ercsey nek : »Ha az ember a nagyvárosban valami kis hajlékot tudna szerezni, hol vénségére meghúzhassa magát s nem lenne kitéve a háziurak üldözésének : bizony nem lenne rossz.« Meg is nézett egy kisebb eladó házat, de az ára neki elérhetetlen volt(u. annak, márc. 8. ). 1874-ben a ,krachos’ világban megint feléledt terve (u. annak, nov. 22. ) ; hivatali lemondása, idején szintén. Ilyen háznézések közben támadt benne a vers gondolata. Az Őszikék sorába illett volna. Humorosan indul, a végsorokban tragikussá fordul, mint ezidőtájt legtöbb költeménye. A néma háború. Először a HV. kötetében. Arany már pályája elején irtózva gondolt a háború borzalmaira, habár — akkor kivált — kikerülhetetlennek tartotta. ( Gondolatok a békekongresszus felől, 1850., és jegyzete). Most iszonyodva nézett az 1870—71-es német-francia háborúra. 77-ben az orosz-török háború lobbant fel hazánk határainak közelében ; ez a gond sugallta Arany nak Plevna c. költeményét. E háborúból következett, hogy a berlini kongresszus hozzájárult Bosznia és Hercegovina megszállásához osztrák és magyar csapatok által, ami nagy véráldozatba került. Ezek a háborúk idézték a költő elé e különös látományt, mely a gyilkolás iszonyúságát némán, az indulat hangjai nélkül annál esztelenebb szörnyűségnek mutatja. Civilizáció. A HV. közt. Az előbbivel kapcsolatos ; a berlini kongresszusra vonatkozik, melyen az európai nagyhatalmak részben jóváhagyták azokat az intézkedéseket, amelyeket a cári Oroszország a török-orosz háborút befejező sanstefanói békében magának biztosított. Németül : Leicht. A jó öreg úrról. A HV. közt látott napvilágot. A jó öreg úr : Deák Ferenc . Vele Arany sűrűn találkozott Pest re költözése után, Bezerédj Istvánné ebédein (L. A jóságos özvegynek c. költemény jegyzetét.), városligeti sétáin is. Mélyen látott az államférfi aggodalmaiba. (L. a Magányban jegyzetét és Arany életrajzát III. 11-14. 1.) Deák halála után (1876) az Akadémia Arany t kérte fel, hogy gyászünnepére ódát írjon. »A már akkor beteg költő nem vállalván el a megbízást, 100 arany pályadíj tűzetett ki« — mondja Szász Károly , pályadíjnyertes ódája jegyzetében. ( Kisebb költeményei, II.) Arany mégis áldozott Deák emlékének ez önként fakadt költeménnyel, de töredék maradt. Az „öreg” házról. A kéziraton: 1877. után. — Közölte a HV. A Margit-sziget békéjében meglepték a költőt emlékei. Így támadt fel előtte a szülői ház képe. Sárfalú kis ház volt az, a Kölesér utcában, egyetlen szobája két ablakkal az utcára nézett, pitvar, konyha, éléskamra, ennyiből állott, hozzáragasztva egy kis istálló. Szomszédja a Megyeri-ház, a költő anyjának családjáé. A szülőház 1823-ban leégett, és csak szegényesen tudták rendbe hozni. Az utcát ma Arany János-utcának nevezik : a telket Arany Jánosné az Arany-Emlékegyesületre hagyta, mely kisdedóvót tart fönn rajta ; »hol a nagy költő gyermekéveit játszadozva tölté, kis gyermekek játszanak most is«, mondja az egyesület története. (Írta Debreczeni István .) Hoc erat in votis. Először a HV. kötetében. Arany László mellé írta : »A cím Horatius egyik szatirájának kezdő sora. (Lib. II. Sat. 6.)«. Olyannak színezi ki életét, minőnek kívánta volna. Tompá nak írja (1868. jún. 5.) : »Azt hittem én, hogy szakaszthatok még életemből egy pár évet, mikor ne kelljen a mindennapi kenyérért súlyosan munkállrndnom«; »gépi munka és sokoldalú felelősség nélkül is leélhetném azt a — tegyük — pár évet, ami e roncsolt életből számomra talán még hátra van« ( Ercsey nek, 1875. márc. 26. ). Minden vágyát összefoglalja e versben föld és ház szerzését, az ültetgetést, a Vágy meg Epilogus c. verseiből, az otthonos vidéket, melyet sokszor emleget, gyermekkora emlékeit, amint feltámadnak a Vásárban meg a Tölgyek alatt költeményekben. Vágya, mint az Epilogus végén írta, későn teljesült, a független nyugalmat elérte ugyan néhány esztendőre, de leányát és Szalontá t nem látta többé ; vágya töredék maradt, mint ez a vers. Még ez egyszer. . . Először a HV. közt. ezzel a felirattal : Címtelenül. Sok nagy ember. . . A hagyatékban maradt fenn ; » először a HV.-ben jelent meg. Melyik a bűnös? A HV. közt. Az elszálló lélek és a test párbeszéde. A gondolat emlékeztet Philibertus látomására a Nádor-kódexben, ( Nyelvemléktár, XV. 224-229. 1.) ». . .néminemű lélek eljöve. . .álla a test mellett. . .szól a lélek a testnek. . .óh nyavalyásságos test, ki ejte ekképen le tégedet, kit ez világ tegetlen meggazdagított vala.« A test menti magát, kétszer szól mindenik s még utoljára a lélek. Közölte a Régi Magyar Próza, (szerk. Kerecsényi Dezső , I. köt.). Horváth János kimutatta, hogy e víziónak — párbeszédek nélkül — verses változata az 1620. tájáról való Ének a gazdagrúl. EPHK., 1914. 331.1.) Bóka Bandi. Először a HV. közt. — A falu bolondja c. régebbi töredék későbbi változatának látszik. Alapeszméjét a költő Bolond Istókban dolgozta ki. (L. A falu bolondja jegyzetét.) Gyöngyösy László : A. J. életrajza, 21. 1. szerint a költő gyermekkorában élt Szalontá n Juhász Mihály obsitos katona, dinnyecsősz, aki egypár falatért elmulattatta a lakodalmak, disznótorok közönségét ; Arany is róla rajzolta volna ez alakot. Buga Péter. Kézirata, későkori írással, a hagyatékban maradt, először a jelen kiadásban jelenik meg. — A halál gondolata sok alakban foglalkoztatta a költőt ; e töredékhez hasonló Gottfried Keller : Lebendig begraben c. ciklusa. ( Gesammelte Gedichte, I. ) Örökké! Először a KK. 1924, évi jegyzetes kiadásában. — Első alakja egy kisebb lapon volt, Panasz címmel. Így : Prometheusz nem vagyok, de kínját érezem, Mint régi Tantalusz, szomjúzom, éhezem, Eltünt szivem nyugalma ! Most értem igazán, mit példáz a mese, Az éjjel kinövő, nappal fogyó vese, És a tünékeny alma. Ah, mért is e lánggal merészlék játszani, Nem adták azt nekem az ég halhatlani, Csak orzám, ellenőkre. A sors humora. A HV. közt. Egy temetésen a költő árva unokájára gondolt. Toldy Ferenc sírjára. A HV. közt. jelent meg. — Róla emlékezik meg az Ének a pesti ligetről c. költ. utolsó strófáiban is. Romulidae Cannas . . . A HV. közt. A reggel. Ceruzával rögtönözve, egy Magyar Tud. Akadémiai Névkönyv hátán. Megjelent a Budapesti Szemlében, 1881. 28. kötet, 464--465. 1. Hajnal Péter álnév alatt. — Másodszor a HV. közt. — Az első jegyzet a kéziraton így kezdődött : »A természettudós urak gáncsolják . . . ; a tizedik sor előbb így indult : Ám, ha 90° a horizon s zenithem : Meglátom ragyogó fényben. . . A 22. sorban előbb : Átlátszó tömegén — jav. : Kékszínű . . . —. Föld és Nap tintával mindenütt nagybetűre javítva, tréfásan, csillagász módra. A vers keletkezését így adja elő Angyal Dávid : »Midőn Péterfy Kemény Zsigmond -essayje megjelent, egy napilap tudósa azt jegyezte meg, hogy Péterfy alaptalanul dicséri Kemény Zsigmond természetérzékét, mert a Kemény ből idézett leírása az erdőnek természetrajzi szempontból hibás. A napilap cikkét Herman Ottó tudományosan cáfolta meg, Arany redig megírta A reggelt, melyben kigúnyolja azokat, kik a költói leírástól természettudományi pontosságot kívánnak«. — ( Angyal D. jelentése a Greguss-jutalomról. Budapesti Szemle, 1913., 153. kötet, 135. 1.) FORGÁCSOK, TRÉFÁK. Az idők. A HV. közt. Ejnye, mi az Isten haragja ! Az 1876. évi Akadémiai Almanach egy kiszakított lapján, irónnal. Először itt van közölve. Arany szerkesztői éveiben Bernáth Gáspár is küldött neki egy verset, Rákóczi Rodostóban című t; a költő ráírta: »Nem lehet ám, Gazsi« A vers kézirata megvan Arany levelezése közt az Akadémiában. Arra lehetne gondolni, hogy ez a rögtönzés Bernáth ról szól ; a Gazsi név beillenék a vers-sorba, a pontok száma szerint. Csakhogy Bernáth 1873-ban meghalt, a rögtönzés pedig 1876-ból való nyomtatvány hátlapjára van odavetve, nem valószínű, hogy Arany ennyivel később írta volna le, emlékezetből. Szász Károlynak. Először a HV. kötetében. A Csikyek. A Boncold csak nyelvész rögtönzés hátlapján. Ferenczi Zoltán közölte a Magyar Figyelőben (szerk. Herczeg Ferenc ), 1913. 22. sz., nov. 16, a kis cikkben, mellyel a Családi kör hasonmását kísérte. Az első két sor ott : »Az első volt Sanyi, Kiről kár szólanyi« ; a további sem hű, csak hallomás után megy. Csiky Kálmánné elmondása után közölte S. E. (Sas Ede ), A Pesti Hírlap Vasárnapja, 1927. 110. sz. — Csiky Sándor ügyvéd, 1848-ban Eger követe az országgyűlésen, nemzetőr ezredes, hat évi várfogságot szenvedett. 1867-ben azon képviselők közé tartozott, akik tüntetésből a kiegyezés ellen, a koronázás napján kimentek a fővárosból Cinkotá ra. — Csiky István alkalmasint a későbbi képviselő. — Csiky Kálmán jogtudós, egyetemi tanár volt ; neki adta Gyulai Pál a Családi kör kéziratát, így merült fel e röpke vers a Csikyekről, a kézirat hasonmásának közlésekor. — Csiky Gergely a színműíró. 1880-ban tűnt fel. A tréfás rigmus tehát ez évnél nem korábbi. A »Tavasz-ünnepély« albumába. Először a HV. közt, Arany László jegyzetével : »Gyermek-menedékhely javára rendezett ünnepély, 1880-ban«. A szigeten. Először ebben a kiadásban. — A múlt században a sziget (az idősb) József főherceg tulajdona volt. Sokszor lakott is ott, a sziget közepetáján álló emeletes lakban. Együléses kis fogatán járta be a kert útjait, maga hajtott. Arany János sal néha megállt beszélgetni ; fiát is elvezette hozzá. Dalszövegül. Egy akadémiai meghívó hátán. A HV. közt jelent meg. Török Pálnak. Az első megjelent a HV. közt, a II. először itt. Török Fál volt a rektor Kisújszállás on, mikor Arany ott segédtanítóskodott. (1834—35.). Midőn Török pesti pap lett, ismeretségük felújult; mint szuperintendens ő temette a költőt. Az I. névnapi köszöntö, a II. egy elmaradt látogatás helyett van. Hasadnak rendületlenül. A HV. kötetében. — A Szózat parodisztikus kifordítása, kiélezve a kor könnyelmű, anyagias, hazafiatlan közönye ellen. A költő felfogását a parodiáról l. Az új magyar költő jegyzetében. Ha napfényes Vizkereszt. Arany László közölte a HV. bevezetésében, az 1882. évi Akadémiai Almanach borítékjáról. »Jóformán ez volt az egyetlen könyv, amit az utolsó nyáron, a Margitsziget en még kezeügyében tartott»— írta Arany László . ( HV. bev.)— „Ebbe írta jegyzeteit az időjárásról, egészsége nagyobb változásairól, s ami egyéb írni vagy firkálni való épen eszébe jutott, azt is ennek üres lapjaira jegyezte fel. Van ott egy sereg nyelvészeti megjegyzés, gúnyos paródiája erőszakos etimologizálásnak, mesterkélt rímek, rébuszok, betűjátékok, Gyöngyösi -féle leoninus-hexameterek, vers az időjárásról,” — köztük ez. Az időjárásról 1876-óta a téli hónapokban állandóan feljegyzéseket tett. (Debreczeni Ferenc ; A. J . széljegyzeteiből, IK. 1923. 84-87. 1.). A szalontai nép azzal tartja, hogy Vízkereszt (jan. 6.) napján ha napközben megcsordul az eresz, vagy víz fakad a kerékvágásban : bő termés lesz. ( Szendrey Zsigmond , Ethnogr. 1916. ). A költő a vers végén meg is jegyezte, hogy 1882-ben Vízkereszt napja fényes volt. Arany László írja : »Nagyon óvakodnia kellett a széltől, mert baját minden csekély meghűlés tetemesen súlyosbíthatta. Azonban ablaka (az Akadémia palotájában) az épület külső oszlopai s díszítményei között oly mélyen esett, hogy ott a szélnek se erejét, se irányát megítélni nem lehetett. Készített tehát magának egy szélmérő alkotmányt : picike fehér lobogót varrt egy félrőfnyi hosszú drót-nyélre, s ezt külső ablakán függő hévmérőjéhez erősítette, hogy a lobogó az ablak mélyedéséből kinyúljék a szabadba, ahol az ékítmények a szeleket meg nem törik. E készüléket e szavakkal mutatta be nekem : »Nézd, itt van az én utolsó művem«. — Igazán ez lett az ő utolsó műve.« (A HV. bevezetésében). SÓHAJOK. Az elaggott fülemile. A HV. közt. A következőkkel együtt önmagára vonatkozik. Vakságban. Ceruzával a kapcsos könyv utolsó lapján, a fordítástöredékek közt. A HV. -ben. Kezelő orvosa, Farkas Kálmán , följegyezte, hogy a költő belenyugodott szenvedéseibe, „félt a vizsgálatnál alkalmazni szokott fény behatásától, ami mindig irritálni szokta beteg szemét.” — ( A. J. betegségéről. — Nemzet, 1882. dec. 19. — L. Ex tenebris költ. jegyzetét). Régi adoma. Először a HV. -ben. — Ez az adoma már egyszer felbukkant Jókai nak írt verses levelében (Szerkesztői levelek, II.) ; akkor szerkesztői vállalkozásának rövid életére vonatkoztatta, most, mély melankóliával, rövidnek sejtett életére. Emlékre. A HV. kötetében. Arany László jegyzetével : »Saját szenvedéseire vonatkozik«. Szenvedek én. . . Mikor híre ment, hogy a költő íróasztalában számos kiadatlan költeményt rejteget, — a szerkesztők ostromolni kezdték. Ő ezt is a csapások közé számította. Ezt a pár sort vetette papírra. Gyulai Pál őrizte meg. Először a jegyzetes kiadásában, 1924. Toldi II. részéhez. A HV. kötetében. A költő 1877. bő termésű nyara után 1878 elején megint fölvette azt a munkáját, melyen gyakori és hosszú megszakításokkal majd három évtizeden át dolgozott : Toldi szerelmét. 1878. elején megírt két éneket, nyáron újra hozzálátott s 1879. május 15.-én bevégezte. Kétkedve nézte a hosszú érésű munkát. »Jól tudom. hogy e példátlan hosszú időn át, annyiféle benyomás, hangulat stb. alatt keletkezett munka nem lehet egyöntetű« — írta a gratuláló Tóth Endré nek, (1879. dec. 9.). Tartózkodva bocsátotta nyilvánosság elé. Csak László fia, Gyulai és Csengery Antal rábeszélésére szánta rá magát kiadására. Ezek a kétségei szólalnak meg ebben a versben, meg a Gyöngyösiád és Sejtelem c.-ben. Kiadóhoz nem is akart fordulni, nehogy az zajt üssön a rég várt költeménnyel ; a maga költségén adta ki, s meglepte, hogy az első kiadás három hónap alatt elfogyott. Gyöngyösiád. Ceruzával, egy füzet letépett címlapján, rajta: Inedita. ( Kiadhatlanok) ; hátlapján : »Csak azért is !« meg »Így is jó« rögtönzések. A cím Gyöngyösi János ra céloz, a leoninusok (középrímes hexameterek) faragójára ; egyik kötete meg is volt a költő könyvei közt. Gyöngyössi János magyar verseinek második darabja. Mellyeket külömb-külömbféle alkalmatosságokra készítvén mostan egybenszedett és kiadott. — Pest en találtatik Kilián testv. könyvárosoknál. 1803. — A HV. közt. Sejtelem. (Ifjúkori munkát . . . ) A HV. közt. Az előző kettővel együtt Toldi szerelmére vonatkozik. Az agg színész. A HV. -ben. Kézirata egy kis cédulán. Utolsó előtti sora így javítgatva : És a hosszu játék, az én szerepemmel — jav. dráma, amelyben (föl) kilépék — jav. melyben színre lépék. Tanulság. Irónnal a Földhitel Intézet egy 1881. évi eltépett levelének tiszta helyén. Közölve a HV. közt. A költő önmegadással tűrte a kor és a kór gyötrelmeit. Ercsey nek azt írta : »Az én ,doktorkönyvem’, mely azonban mindenféle, doktorozásnak’ ellensége, azt mondja, hogy az ember bizonyos korban ne igyekezzék már magát edzeni, csak konzerválni. S ebben, azt hiszem, igaza van«. ( 1875. márc. 6. ) Grósz Emil orvostanár szintén azt mondja: »Nem mulasztott semmit, midőn kizárólag szemeinek kíméléére szorítkozott s a természetre bízta gyógyulását«. A. J. szembajáról Budapesti Szemle, 1900, 102. kötet. 436—442. 1. és Csapody István ; A. J. szembajáról, u. o. 1900, 103. kötet, 315. 1. Dr. Beadynak. — Először a HV. közölte. Elégiák. A HV. közt. Utolsó éveiben folytonosan hurut kínozta. Éjjelente, magas párnái közt ülve, órákig köhécselt, nappal a pipázás könnyített rajta valamelyest, ezért sokat pipázott. Fennmaradt az anekdota, hogy midőn egy ismeretlen tisztelője fölkereste, mert látni kívánta, azt mondta neki : »Úgy hát máskor legyen szerencsém, mikor kevesebb füst lesz a szobában«. Több röpke vers mutatja, hogy betegségével is tréfálkozott, de az efféle akasztófahumorban sok a keserűseg. Mi vagyok én? Irónnal, számadásokkal egy lapon, egészen elmosódva. — A Senki Pál elnevezést a nép tréfás kicsinylésül használja. Kriza a Vadrózsák 80. l.-ján : »Látom, ugyan jól ittál — Te nagy torkú Senki Pál.« Senki Pál humoros alak ponyva-füzetekben ; az 1700-as évek végéről való Senki Pálnak szabadulólevele és nevezetes tanult mestersége és szép három világi dallok (Az Orsz. Széchenyi Könyvtárban), vannak újabbak is. Ezekből négyet felkutatott Scheiber Sándor . ( It. 1952. ) Évnapra. Az ilyen apróságokból látni, hogy eléglette szenvedő életét s évről-évre szinte várta a halált, amint lépesről-lépésre közeledett feléje. A II. az élet-tartamot a zsoltár szerint méri : »A mi esztendeink napjai hetven esztendő, vagy mennél feljebb: nyolcvan esztendő, és azoknak szinte a java is nyomorúság és fáradság«. (Zsolt. XC. 10.). Erre Pollák Miksa utalt : A. J. és a Biblia, 181. 1., emlékeztetve arra, hogy Arany Visszatekintés c. cikkében is így ír: »Egy ember-életkor folyhatott le amúgy Dávid értelmében, . . . De ha végig tekintünk e hetven-nyolcvan évi működésen . . .« A III. az 1882. évi Akadémiai Almanach egyik üres lapján ; egy másik üres lapon összeírta elhalt kortársainak névsorát és végére a Halotti Beszédből fraktúr betűkkel : Ysa mend ozchuz iaroc vogmuc. Sejtelem. Utolsó verse, az 1882. évi Akadémiai Almanach egyik üres lapjára odavetve. — Az utóbbi három a HV. közt. FORDÍTÁS-TÖREDÉKEK. Az itt közölt fordítás-töredékek Arany érdeklődési és tanulmányi körének széles határait mutatják. Amit olvasott, abból egy-egy szép sor önkénytelenül zendül meg benne magyarúl. Zóráb. Firdúszi Sah-name-ját Arany Jolovitz Polyglotte c. kötetéből ismerte meg, Amthor és Schack fordításában. (Ebből a kötetből fordította a Mirza Shaffy verseket. L. azok jegyzetét.) Beleolvasta magát Firdúszi egymásba folyó eposzaiba ; Szilágyi István nak, ki ez időben héber költők tanulmányába fogott, azt írta (1854. márc. 9.): »Szeretetemet a Firdúszi eposzai s némely hindu darabok bírják. — Különösen Firdúszi ban a nibelungeni kompozició«. Egyik bírálatában példának állítja Firdúszi t a hagyomány búvárlatában. (Dózsa Dániel Zandirhámjáról írva). A fordításban Arany nem követte az eredeti versmértéket ; a mutakárib képlete : U — — | U — — | U — — | U — . Az itt közölt sorok Fiók Károly fordításában (eredetiből) így hangzanak : No halld, nzég a Szohráb s a Rusztem veszett Tusájáról is szól az emlékezet ! Régi dal, mitől szép szemek gyöngye hull, A szív Rusztem ellen haraglángra gyul. Adolf Friedrich Arany utóbb, úgy látszik, Schack teljes német fordítását olvasta abból fordított. Schack fordítása kétszer is megjelent : Epische Dichtungen aus dem Persischen von Firdusi. — Berlin , 1853. — és Heldensagen von Firdusi iu deutscher Nachbildung von Adolf Friedrich Schack. — Berlin , 1865. — Itt a közölt sorok így hangzanak : Nun köre, wie die früheren Berichte, Von Rustems Kampf mit Sohrab die Geschichte ! Erfüllen wird sie dir den Blick mit Zähren, Und wider Rustem dir das Herz empören. Németre Rückert is lefordította, de fordítása Arany halála után jelent meg : Firdusi’s Königsbuch (Schahname), übersetzt von Friedrich Rückert , aus dem Nachlass hereausgegeben von E. A. Bayer . — Berlin , 1890. Firdúszi eposzát magyarul Szász Károly ismertette, több részletet le is fordított, A világirodalom nagy eposzai c. művében. Szohráb történetét egészében Fiók Károly fordította le, a Kisfaludy-Társaság műfordításpályázatára ; A Kisfaludy-Társaság Évlapjai, Új folyam, XVII. 1882. — utóbb az Olcsó Könyvtár-ban ; Nála és Damajánti részletét szintén Fiók , a Kisfaludy-Társaság kiadása, 1885. ; Szijavust, utóbb Zál és Rudabet Radó Antal . A Nibelung-ének e fordítása a Zrinyi és Tasso tanulmányba van beszőve. Mikor Krimhild testvérei a hunok országába igyekeznek, egy hableány megjósolja Hagennek, hogy mindazok közül, akik most átkelnek a Rajnán, egyetlen ember fog visszatérni, a király káplánja. Hagen, hogy próbára tegye a jóslatot, a káplánt a vízbe hajítja. A pap a partra evickél. — Arany Hagen nagyságát látja abban, hogy a jóslat ellenére elszántan indul sorsa ellenébe. — V. ö. Szász Károly forditásában : A Nibelungok. 294. 1. — Hogy ez Arany fordítása, arra Heller Bernát hívta fel a figyelmet A Nibelung-ének hatása Toldi szerelmében c. közleményében, EphK. ; 918. 5-7 1. — Arany nak A niflungok vagy giukungok c. ismertetésében is van néhány sor verses fordítás. Dantéból : A Pokol I. énekének bevezető sorait példaképen fordította le a hármas rímre (terzina) A magyar nemzeti versidomról szóló értekezésében, megjegyezve : »Ez elsietett fordítás csupán a formáért van«. Tegnér Frithiof-mondájából. A Frithiof-regét Arany jól ismerte; már Toldi írása előtt »stúdiuma« volt ( Pákh nak, 1853. febr. 6. ). 1853-ban Tisza Domokos írja neki, hogy ajándékul kapta az Eddát s Tegnér összes költeményeit ( dec. 12. ) ; reméli, hogy kisebb költeményeit majd együtt olvashatják ( dec. 27. ). A költő azt válaszolta : »Tegnér rtől a Frithiof-mondán kívül mit sem olvastam, de az mód nélkül tetszett« ( 1854. jan. 21. ). — Domokos át is adta tanárának Tegnér két kötetét s halála után a család azokat, nehány más könyvvel, Arany nak ajándékozta. ( Arany levele Kovács hoz, 1856. júl. 23. ) — Toldiban találtak is hasonlatos vonást : Frithiof is nagyerejű, farkassal bírkózik, leüt egy csúfolódó testőrt — csakhogy ezek megvannak Ilosvai ban ; még többet kerestek Toldi szerelmében. ( Szentirmay Gizella , a Budapesti Szemlében, 1917. dec. ) — Hebbel-bírálatában s Dózsa Zandirhámjáról írva Arany példaképen állítja Tegnér t a »modernizált eposz«-ra. — A töredéket Benkó Imre közölte : Arany János tanársága Nagykőrösön, a függelékben, 183. 1. Goethe : Tündérkirály. Goethe Erlkönig c. balladájának fordítása. Először a Heinrich-emlékkönyvben közölte Voinovich Géza (Philológiai dolgozatok a magyar-német érintkezésekről. — Szerk. Gragger Róbert . — Bpest , 1912.). Goethe balladáiban Arany t főkép az kapta meg, amit Goethe maga »mysteriöse Behandlung«-nak nevezett. Erre a balladára emlékeztet Arany nál a Bor-vitéz hangulata, mágikus világítása, a képzelődés elmosódó káprázatai ; e mellett azonban egész meséje van, fejlődése, s társadalmi osztálykülönbség-színezete. Burns verseiből. Egy hő csókot . . .(Ae fond kiss . . .) — Függ lomha köd . . . (The lazy mist). Alkalmasint 1870. tájáról, mikor sokat forgatta Burns t ( Arany László bevezetése a HV.-hez). Először mindkettő a Kisebb Költemények jegyzetes kiadásában, 1924. Arany László szerint maradt egy harmadik csonka fordítás is, The wowels — de nem adta ki s a hagyatékban sem volt. — Le akarta fordítani Burns től Az angol önhangzók meséjét is, mely rokon Vörösmarty Ypsilon-háborújával, e »nyelvészeti bohózattai«, mint Gyulai nevezte. Béranger : Az Yvetot-i király. Béranger -ről L. Béranger haláláról költemény jegyzetét. Hebbel Mutter und Kind, c. héténekes epikai költeményéből. E hexameteres műről Arany ismertetést írt a Szépirodalmi Figyelőben, 1861., 4-5. sz. — Barta János egyetemi tanár figyelmeztetett rá, hogy az ismertetés próza-szövegében néhány sor önkénytelenül hexameterbe ömlő fordítás rejtőzik. Chinai dalok. A kéziraton a költő a cím mellé odaírta : Ángolból, rosszúl. — Úgy látszik, csak magának fordította, próbaképen. Az I. darab címében a horgany szó után kérdőjelet tett. — A III. darab azon részére vonatkozón, hol a lányhoz különböző papokat akarnak hívni, tudni kell, hogy a japánok »tetszés szerint végzik ájtatosságaikat, egyik vagy másik ritus szerint . . . A japáni sokszor az egyik rítus szerint köt házasságot és a másik rítus szerint temetik el.« — ( Anadoli : Jegyzetek japánról. — Budapesti Szemle, 147-148. köt.). A kézirat kék ívén ezt jegyezte ki a folyóiratból a III. darabhoz : A gyönyör tanyái. Egy kéjleány meghatóan panaszolja sorsát. — A három első a HV. közt, a IV. először itt. Sorok görög és latin klasszikusokból. — Mikor szemének gyöngülése miatt az olvasás nehezére esett, »próbára tette emlékező tehetségét, azzal mulatva magát, hogy egy-egy véletlenül eszébe ötlő verssorból a félig elfelejtett részeket addig görgesse és csiszolja emlékezetében, míg végre az egészet kikerekítheti. — Könnyű lett volna könyvtárából elővennem s kikeresnem a konok költeményt, de nem engedte. Ne rontsam az ő időtöltését« — írta Arany László . (A HV. bevezetésében.) Így tette papírra egy-egy kis szak vagy egy-két sor fordítását. (A klasszikai töredékek eredetijének mcgállapításánál Marót Károly akadémikus volt szíves segíteni). (Homéros Iliasából a Zrinyi és Tasso tanulmányban felhozott párhuzamokat Szabó István fordításában idézi. Pest , 1853) Anakreon ból az Atridest akarám . . ., Horatius tól a Felices ter . . ., Hic in reducta kezdetűek és Az kit ügyes bajosok . . . megjelent a HV. kötetében, onnan KK. 1924 ; a többi apróság a kapcsos könyv utolsó lapjairól itt jelenik meg először. A Hic in reducta valle kezdetűnek utolsó két sora a Gyöngyösiád epigramm hátlapján volt.