Ebben a kötetben Arany Jánosnak töredékben maradt
kisebb-nagyobb költeményei vannak összegyüjtve. A töredékek egy részét maga kiadta,
az ÖK.
1867. évi gyűjteményében, a VI.
kötetben, Elegyes Darabok cim alatt. Ezek közül a
jelen kiadás I. kötetében csak azok vannak felvéve, melyek a költő élete folyásával, a
korral vagy művészi elveivel (Vojtina levelei) kapcsolatban
állnak, s egy-két csonkán is megálló kép, mint A falu bolondja,
A lacikonyha. A többi erre a kötetre maradt. Hozzájuk
csatlakoznak azon kisebb apróságok, sóhajok, forgácsok, melyek csak a HV. közt láttak napvilágot, megpótolva néhány azóta felbukkant röpke
ötlettel, eddig össze nem gyüjtött rögtönzéssel, tréfával. Itt időrendben következnek
egymás után, az egy körre vonatkozók csoportonként összefoglalva. E bizalmas
megjegyzések és megnyilatkozások mintegy benső életrajzképen kísérik végig a költő
életét.
Gyermek- és fiatalkori kísérletei külön vannak összeállítva a kötet végén, nagyobb
részöknek címét vagy tárgyát a költő fiatalkori kortársai őrizték meg emlékezetökben, a
kései emlékezés bizonytalanságával.
A szalontai névnapi köszöntőket ottani hallgatósága körére kell levetíteni, tagjait be is
mutatja két alkalmi versében; ezt a kört tükrözik, nem a költő szellemét. — A
nagykőrösi tanári vacsorákra összeütött tréfák játéka mögött nagy háttér van: ezek az
évek a költő első »balladás évei«.
Pest
re költözése
után a szerkesztés ügye-baja, levelezése kötötte le, e körből is maradt egypár játszi
tréfa; de ha terveihez fordulhatott, Buda halálát írta. - Az
1860-as években a felújult politikai
élet változásaira pendítette a Mondacsok epigrammáit. Az
Akademia ülésein kis cédulákra megjegyzéseket irkált a felolvasásokról, odacsúsztatva
egyik-másik szomszédjának (Akadémiai papirszeletek). Sokszor
gúnyolta a nyelvészek túlzásait, botlásait, a Nyelvőr
füzeteinek szélein s kezeügyébe eső papírdarabokon; ezek együtt vannak Nyelv és vers cím alatt. Az ilyen papírszeletek nagy része
elkallódott, aki egyhez-egyhez hozzájutott, eltette.
Budapest
Az utolsó évekből több csonka költemény maradt fenn. Több közöttük, ha kidolgozza, helyén
lett volna a Kapcsos Könyvben. Egyesek nagyszerűeknek igerkező
elgondolások csonka darabjai. (A néma háború, Melyik a bűnös?
Buga Péter.) Más részök röpke sóhaj, panasz vagy tréfálkozás,
önmagáról és önmagának: testi szenvedéseiről, búcsuzásáról az élettől, a humor és
megadás vegyületével. Halála után kerültek elő »fiókjai fenekéről, irómappája ráncai
közül, könyvek borítékáról, ujságok széléről, meghívók hátlapjáról, sőt a legutolsók
zsebeiből, a fidibusznak szánt papírdarabok közül« - írja Arany László a HV. bevezetésében.
Így tűntetik fel ez apróságok sorra a fiatalkor terveit, a férfi pihenő óráit, az öregkor
szemlélődéseit.
A kötet derekán befejezetlen nagyobb elbeszélő költemények állnak, az 50-es évek elejéről valók. Egy részükön
Byron
kisebb költői beszélyeinek
hatása érzik, de nem képzeleti tárgyúak, hanem a magyar előidőkböl vagy őstörténetből
vannak merítve, több a nagy nemzeti katasztrófák
korából
(Öldöklő angyal, Az utolsó
magyar), mások helyi mondából, vagy népmesék átdolgozásai. Csonkán is művészi
hatásúak, mint az antik torzók.
Byron, George Gordon Noel
Szomorú, hogy ennyi töredék és forgács maradt utána. Pedig munkaereje bőséges az ötvenes
évek elején. 1850—53 közt öt nagyobb
művet fejezett be. (Katalin, Bolond
Istók I., A nagyidai cigányok, Jóka ördöge
Keveháza). Amellett a Daliás idők
első dolgozatából hat éneket irt meg, Csaba királyfiból
kettőt — igaz, ebben az alakjokban ezek is abbamaradtak. Maga azt írta erről
Tompá
nak: sokan keveslik, amennyit írt, »de
annyi és mindig oly terhes hivatal mellett nem elég az? Jegyzőség, professzorság,
szerkesztés, titoknokság! mind egy egész embert kíván, napról-napra elfoglal, nyügöz,
boszant, lelket öl. Mi marad aztán poétáskodni ? hol marad a kellő nyugalom?«
(
1866. dec.
8.
)
Tompa Mihály
Elegia. — Feléd, feléd…
Arany
legrégibb fennmaradt hiteles
versei. 1839. elején vált bensőbbé
közeledése kesőbbi feleségéhez. — Arany János
Ercsey Juliánna
árván jómódú rokonai házánál élt, Ercsey Zsigmondnál Arany Jánosné Ercsey Julianna
Szalontá
n; nyárra kiköltöztek közeli tanyájukra; erről a távollétről
szól a második vers. A Feléd kezdetű 10. sora végén az utolsó
szó előbb így indult a kéziraton: hangz — . Mindkettőt kéziratból közölte
Arany János életrajza. I. 55 - 57.
1.
Nagyszalonta
Szent Pál levele. Névnapi köszöntő Borbély Pál szalontai főjegyzőre. A költő kortársa, Rozvány György, buzgón gyűjtögette
Arany
fiatalkorának emlékeit. Egyik zsákmánya Szent Pál levele. (1846). Arany János
Rozvány
azt írta
Márki Sándornak: »Arany Jánosnak két verses levelét, egyiket az égből, másikat a
pokolból, kezeimhez kaptam, még pedig Arany Jánostól saját kezűleg írta.« (Márki Sándor: A. J. szalontai éveiből. —
Irodalomtörténet, 1917. 120 - 133. 1.) A kéziratot Rozvány György
Rozvány
a szalontai csonka torony
Arany-emlékmuzeumának ajándékozta.
Rozvány György
Gyöngyösy László közölte az eredeti kéziratból az
EPHK.
1905. évi folyamában, a 492-495
lapokon. (A másik levélnek nyoma veszett.)
Borbély Pál
1837. óta
Szalonta
főjegyzője volt, a’ öregbik nótárius’, —
(mellette Nagyszalonta
Arany
a »kis nótárus«,
másodjegyző.) Arany János
Borbély
mellett a hivatal
munkája egészen Borbély Pál
Arany
ra nehezült;
váltig takargatta elöljárójának tehetetlenségét. 1846. telén Pál nap (jan.
15.) előtti délután a főjegyző meghívta estére, nevenapjára; délután
egyedűl volt a hivatalszobában, megírta e verset, estve a főjegyző tányérja alá
csusztatta, tányérváltás közben vették észre.
Arany János
(
Márki
biharmegyei írókról készült egy
kötetet kiadni, ez a kötet nem jelent meg. 1880-ban kiadott egy kötetet bihari román írókról.)
Márki Sándor
A versből megismerni a költő szalontai körét, még inkább a Zsengék közt a Függelékben közölt 15. sz. darabból.
Az 54. sorban említett Kartigám németből fordított regény,
1772. Öt kiadást ért, egyet a ponyván
is. - György Lajos:
A
magyar regény eőlőményei. - 214. -
Petőfi
is említi (Kedves
vendégek).
Petőfi Sándor
80. sor: Sárváry Pál nagyhírű tanára a debreceni
kollégiumnak; ő volt, aki Aranyt áldással
bocsátotta el a kollégiumból. (L. Arany
önéletrajzát és Bolond Istók II. én., 63. vszakát,)
Arcom vonásit… Közölte a rajzzal együtt az ÖM. kiadása. Ezután a KK. jegyzetes
kiadása; több helyen is. - Arany János azt
jegyezte fel,
Petőfi
1847. márc. 31. kelt levelére,
1858-ban
:
Petőfi Sándor
Petőfi
Petőfi Sándor
Szatmár
ból jövén. meglátogatott Szatmárnémeti
Szalontá
n, először, s június 1-10 napjait (1847) nálam töltötte. Írt ott néhány verset, engem lerajzolt (rosszul), és
a csonka tornyot, melyet meg is verselt.« Később hozzátette: »Tévesen tartják, akik
látták, ez irónrajzot az enyémnek. Én csak a verset írtam alá, tréfás kritika
gyanánt«.
Nagyszalonta
Falusi mulatság. Ezt a verset
Arany
1847. szept. 7-én kelt levelében
küldte el Arany János
Petőfi
nek. A levélben azt írja, jobb volna, ha
Petőfi Sándor
Petőfi
Toldi helyett a Honderű-ben
megjelent kritikákat olvasgatná. »Én ugyan nem olvastam, de annyit mégis tudok, hogy
csekély magamat is belevetett rostájába.« A Honderű
kigúnyolta Petőfi Sándor
Petőfi
üdvözlő versét és
Petőfi Sándor
Arany
válaszát. (L. a Válasz
Arany János
Petőfi
nek vers jegyzetét e
kiadás I. kötetében). Ezt érti levelében Petőfi Sándor
Arany
. A Honderű szemében állandón szálka
voltArany János
Petőfi
s az egész népies
költészet. Zerffy Gusztáv egész sor »irodalmi
levél«-ben boncolta költészetét. Szemében Petőfi Sándor
Petőfi
»legcsalhatatlanabb tükre mindazon zavart viszonyoknak, azon
zabolátlan forrongásnak — mely irodalmunkban meghonosul.« Júl. 13. azt írta : »Egy szenvedélyrészeg csoport
garázdálkodik a tudomány és műveltség szent csarnokaiban… ez irodalmi tivornyázók
durva kurjongatásai töltik el a boltíveket… kik nem bírnak több élettapasztalással,
mint amennyit Pilvax úr életiskolájában és a Komló-kertben szerezhetni.« Erre a
támadásra vonatkozik a vers. — »Antikritikául az összes népköltészet
nevében egy verset írtam rá haragomban, melyet kibocsátni ugyan nem fogok, de
neked mégis megküldök, sub %.« A vers negyedrét fehérpapíron, a levél aláírása után
következik. A kézirat Petőfi Sándor
Petőfiné
iratai között maradt fenn, kiadva ebben a könyvben:
Szendrey Julia ismeretlen naplója, levelei stb.
Közzéteszik Mikes Lajos és Dernői-Kocsis László, Petőfi Sándorné Szendrey Julianna
Bp.
,
1930.
- Arany János versei között először a jelen kiadásban.
Budapest
Barátomhoz. Kézirata az Orsz. Széchenyi Könyvtárban,
negyedrét alakú kékpapíron. Hasonmásban kiadta a Lantos könyvkereskedő cég árjegyzéke:
Szendrey Julia levelesládájának kincsei című füzetben.
Azután: Szendrey Julia ismeretlen naplója, levelei stb. —
Közzéteszik Mikes Lajos és Dernői-Kocsis László.
Bp.
1930. — Tárgya és hangulata rokon
Budapest
Arany
nak Arany János
Petőfi
hez írt
levelével
.
Petőfi Sándor
Egykori tanítványom emlékkönyvébe. Másolatát Rozvány György küldte meg Arany Lászlónak, midőn atyja hátrahagyott verseit sajtó alá rendezte, s
megírta a vers történetét. Az öreg
Rozvány
tehetős kereskedő volt Rozvány György
Szalontá
n. Mikor Nagyszalonta
Arany
1839-ben jó remény fejében leköszönt a
korrektori állásról, az igért hivatalt pedig nem nyerte el, kenyér nélkül maradt.
Arany János
Rozvány
hívta házához,
nevelőnek, serdülő leánya, Rozvány György
Erzsébet-Betti
mellé. Tanítványát Rozvány Erzsébet
Arany
magyar irodalomra és történelemre, meg németre tanította.
(Kolozsváry Aladár :
A. J. élete, 24 1. —
Arany életrajza, I. 53). Arany János
Arany
a két fiúval, Arany János
Györggy
el és Rozvány György
András
sal lakott egy szobában. A jó viszony fenmaradt köztök. Midőn
Rozvány András
Arany
1849. augusztusában mint volt forradalmi
lapszerkesztő és kormánytisztviselő menekülni volt kénytelen, családját Rozványékra
bízta. (L. még Kortársam R. A. halálára c. költemény
jegyzetét.) 1850-ben a költő egyik
látogatása alkalmával észrevétlenül magával vitte tanítványának az asztalon meglátott
emlékkönyvét, másnap a zsalu levelei közt becsúsztatta az ablakon ; benne volt a
vers.
Arany János
Nagykőrös iskolája jó menedéket nyujtott
Arany
nak, de ott is érzett a kor nyomottsága, az
iskolát keményen megrendszabályozták. A tanári kar maga bizalmas sziget, több tagja
harcolt 48—49-ben, fegyverrel vagy
tollal: Arany János
Mentovich
, Mentovich Ferenc
Szász
, maga Szász Károly
Arany
is. Egész kis irodalmi kör volt ott együtt. A
szomszéd Kecskemét gimnáziumában tanított Arany János
Obernyik
, Losonczi László, később Szilágyi Sándor.
Eleinte Obernyik Károly
Arany
is résztvett szerdánként
összejöveteleiken
(
Arany János
Ercsey
nek, 1854. jan. 21.
), tréfáikban.
Ne feledjük azonban, hogy ez években jelenik meg balladáinak első nagy csoportja; a
Hunyadiak korát idézi fel, másrészt a zsarnokság képeit (V.
László, Zách Klára, A walesi
bárdok) ; magányos óráiban a Daliás idők első
énekein dolgozik, amivel visszatér hivatásához, a népi hőskölteményhez ; megírja — az
iskola évi Értesitőjébe — alapvető értekezését A nemzeti
versidomról. Irodalmi harcot indít az álnépiesség, a Petőfieskedők ellen (Vojtina levelei), akik lejáratnák a népies költészetet.
Politikai szatirát is ír, az országot elárasztó Beamterekre (A
poloska). Ezt a hátteret oda kell gondolni ez igénytelen tréfák mögé.
Ercsey Sándor
Névnapi köszöntő. Kéziratát Mentovich Jakab Ödönnek ajándékozta, ebből közöljük. Minden strófából
az első két sor
Arany
írása, a másik
kettő Szász Károlyé. Nyomtatva először a Kolozsvári Közlöny-ben, 1882. dec. 3., másodszor Benkónál (A.J.
tanársága N.-Körösön, 46-47 ). Közölte Versényi György is, a Magyar Szalon-ban, 1904.
Arany János
Arany
versei közé először a jelen
kiadás vette fel. — Mentovich Ferenc (1819-1879) 1850. óta a természettan tanára volt Arany János
N.-Kőrös
ön. Mikor meghallotta, hogy Nagykőrös
Arany
a költözködéssel járó költségek miatt habozik elfogadni a körösi
gimnázium tanárául való meghívást, szót emelt az egyháztanácsnál s az rögtön magára
vállalta a költségek megtérítését. — Arany János
Mentovich
kiment Aranyék elébe a község szélére, — maga beszélte
később Jakab Ödönnek, mint látta meg a költőt
gyalog mendegélve az ernyős szekér mellett. A tanárok Mentovich Ferenc
Mentovich
szállásán várták őket (Benkó 17.
1.). Aranyék nála is laktak néhány napig, míg a kiszemelt szállásba
beköltözhettek. (Lev. Mentovich Ferenc
Ercsey
hez,
1851. nov. 12. Ez a lakás a régi
Gál-féle házban volt, a mai Vörösmarty- és Rózsa-utcák sarkán). Ercsey Sándor
Mentovich
volt a tanári kar tréfaszerzője,
szinte kis élclapot rajzolt viselt dolgaikról Charivari címen
; három rajzát Mentovich Ferenc
Arany
leírja Arany János
Tompá
nak (1856., a szűnnapok elsején). Tompa Mihály
Arany
Contra-Charivarit rajzolt. Az 1. szám: »Krakó ostroma.« Krakó falu Alsó-Fehér megyében ; a
körülte folyt csatában Arany János
Mentovich
is résztvett, 1849-ben. A kép a hőst félig
hasonfekve ábrázolja, háttal a várnak. A 2. sz. »A krakói diadal : Utánam vitézek ! »Mentovich Ferenc
Mentovich
kardját, puskáját elhajítva menekül, csákója, parókája
elmarad. — A harmadik képen ferblizik a kopasz Mentovich Ferenc
Mentovich
, hajszálai égnek merednek : »Obstipui steteruntque comae . .
.« (Idézet Mentovich Ferenc
Vergilius
Aeneis-éből (III., 48.), Aeneasnak rémületében áll égnek a
haja.) - 4. sz. »Legjobb az egyenes út«. Vergilius Maro, Publius
Mentovich
egyszer soká időzött a szertárban, az
iskola kapuját rázárták, mire úgy segített magán, hogy átmászott a kerítésen Mentovich Ferenc
Arany
szomszédos udvarába. — 7. sz. »A
kék vadász (Arany János
M.
tréfás
elnevezése) fegyverengedélyért folyamodik«. — a zsandár feleségéhez, kezet
csókolva. — 8. sz. »A fegyverengedélyhez szitkséges varjúfejek beszerzése«
: Mentovich Ferenc
M.
egy fa alatt, melyet
megszálltak a varjak ; puskája a fához támasztva, — maga gyerekektől vásárolja a döglött
varjakat. (A rajzokat Szilágyi Sándor őrizte meg ;
ismertette Benkó, i. m. 89-.90.1.). — Barátságukat később egy futó felleg
homályosította el, midőn Mentovich Ferenc
Gyulai
Szépirodalmi szemléje során magasztalva ismertette Toldi estéjét (1856), Gyulai Pál
Mentovich
Száraz lombok c. kötetét pedig — a szerző érzése szerint —
túlságos szigorral bírálta. (Mentovich Ferenc
Arany
Arany János
Tompá
nak, 1855. júl. 1. — Tompa Mihály
Ercsey
nek, 1856. jan.
12.). Ercsey Sándor
Mentovich
három
kis gúnyverssel vágott vissza a Divatcsarnok-ban Mentovich Ferenc
Alpári
néven (1855. II. 39. sz., júl.
15.,). Mentovich Ferenc
Mentovich
1856-ban, mint erdélyi ember, örömest
engedett a marosvásárhelyi kollégium meghivásának. Levelet ritkán váltottak, de ő sokat
és szívesen beszélt Mentovich Ferenc
Arany
ról. Utolsó
napján is emlegette, verset akart írni az arany szekéren szálló költőhöz, célozva a
kőrösi presbiter lelkesülésére, hogy »aranyszekeret küldjenek Arany János
Arany
ért.« A versből csak olvashatatlan pár sor
maradt a kis asztalon, halálos ágya mellett.
(L.
a Kolozsvári Közlöny bevezető sorait a Arany János
Mentovich
hoz írt két levélnél, 1882. dec. 2.,
3.
). (Osváth Ferenc:
Mentovich Ferenc. -Mentovich Ferenc
N. -Körös
, 1931.
)
Nagykőrös
Látogató-jegy.
Nagykőrös
Szász Károlyt hívta meg a magyar irodalom
tanárának, mikor azonban
Arany
neve
fölmerült, Arany János
Mentovich
, ki azelőtt
Mentovich Ferenc
Szász
nak nevelője, Szász Károly
Kőrös
ön pedig ez ügyben megbízottja volt, készséggel vette
át Nagykőrös
Szász
részére a mathesis tanítását,
neveltjének szaktárgya volt az. Szász Károly
Arany
t
feszélyezte ez a lemondás és csere. Arany János
Szász
sietett őt — már Szász Károly
N.-Kőrös
ről
— két levélben is megnyugtatni
(
okt. 11. és 18.
), hogy ő egyenest a
számtanra pályázott volt, s szükségből vette át az irodalom tanítását. Nagykőrös
Arany
nyilván válaszolt az első levélre
(kitetszik
ez Arany János
Szász
nak okt. 18.-án kelt leveléböl),
ez a levél nincs meg. Szász Károly
Benkó
azt hiszi,
Benkó Imre
Arany
ebben tréfálkozott e két
sorral
Arany János
Más alkalommal a betegeskedő
Szász
t
kereste, de már nem érte otthon. Négy strófát rögtönzött, de Szász Károly
Szász
csak erre a négy sorra emlékezett.
Benkónál, 48. 1. Az elsőt a Hátrahagyott
Versek közölte, a rögtönzések közt, 1852. évszámmal, a másikat Benkó Imre
(A. J. tanársága N.-Kőrösön, 48. l.).
Szász Károly
Köszöntő vers.
Szász Károlyra. 1852. jan. 28.-ára, Károly napjára.
Szász
házasodni készült. A vers kéziratát
Szász Károly
Szász
későbbi sógorának,
Bibó István kuriai bírónak adta, ennek fia,
Bibó István, szerkesztette a Népünk és Nyelvünk folyóiratot 1932-ben, ott közölte a verset Mészöly Gedeon.
Szász Károly
Javítgatások a kéziraton: 39. sor: előbb a múzsa ; 67. sor: Ruházza fel
(esze) (arcod) szíved ; — 72. sor után kitörölve : (Ha jó rétest) ; — 73.
sor után, kitörölve : Kívánom, hogy akkor légy ; — 74. sor után :
túróját. A 82—3. sor előbb így volt :
Lisznyai Kálmánnak. Először Szilágyi Sándor közölte a Nemzet-ben,
1883, azután Hátrahagyott Versek a Rögtönzések, tréfák, sóhajok
közt.
Lisznyai Kálmán (1823-1863) verseit sallangos népies cifrálkodás, túlságba vitt
eredetieskedés jellemezte, épen amely sajátságok ellen
Arany
Poétai recept-je s néhány más költeménye irányult, a kritika
támadásaival együtt. Arany János
Lisznyai
versei egyidőben kapósak voltak ; Palóc dalai (1851) egy év alatt második kiadást értek s
állítólag hatezer példányban keltek el. Lisznyai Kálmán
Arany
kivált Nyáréj c. költeményén
botránkozott meg ; erről Arany János
Tompa
is azt
írta (1853. jan.), hogy Tompa Mihály
Petőfi
A nap lement versének lőréje’. Petőfi Sándor
Arany
és Arany János
Szász
együtt olvasták a Hölgyfutár-ban
(megjel. 1852. jún.), s egy fali
kalendáriom leszakított lapján rögtönözték gúnyos versüket, hogy megmutassák, »az ilyen
rímeleshez semmi sem kell egyéb, mint plajbász es papíros« — írta Szász Károly
Szilágyi
, akinek nyomban elküldték a verset ; ő
őrizte meg.— Arany László ezzel a jegyzettel
kísérte : »Az ötvenes évek elején a francia irodalomban divatba jöttek a hangutánzó
versek ; madarak csicsergését, erdei zsivajt, békák zaját stb. akarták a ritmus és rím
mesterkélt pengésével kifejezni, s ezzel egy eredeti újítást hozni be a leíró
költészetbe. Nálunk e téves irányt Lisznyai Kálmán
kezdte meghonosítani s rövid sorokra szaggatott, csengő-bongó versekkel lépni föl.
Szolgáljon mutatványul egyik ilyen szerzeményéből a következő néhány sor :
Szilágyi Sándor
Erre írták,
Arany
és Szász Károly együtt, a fentebbi paródiát, amely természetesen
nem volt kiadásra szánva.«
Arany János
Újévi köszöntés. Először a H. V.
rögtönzései közt. A költő megjegyzését Arany László ezzel egészítette ki: »E megénekelt levélhordó, Tüge Sándor, Nagykőrösön évek
során át viselte e díszes hivatalt; fürge, eleven fickó volt.»
Névnapra.
Fodor Gerzsonnak. Kéziratát Szilágyi Sándor tette el, ő adta ki, onnan átvette a HV. —
Fodor
földbirtokos volt Fodor Gerzson
N.-Kőrös
ön. Jó konyhát tartott ; a
nőtlen tanárok oda jártak étkezni: Nagykőrös
Mentovich
, Szilágyi Sándor,
Salamon Ferenc (Biró Sándor :
A. J. Nagy-Kórösön
EPHK„ 1907.
503-507. 1.) A többiek is barátkoztak vele, elnevezték tiszteletbeli
professzornak. — A vers végén »e három sor a régi karácsonyi énekesek verseiből való.« —
Arany László megjegyzése.
Mentovich Ferenc
A tanári kar nevei distichonban.
Benkó
közölte (
A. J. tanársága Nagy-Körösön, 91. 1.). másodjára
itt jelenik meg. — Új kollégájuk, Ádám, fia a vezsenyi papnak, — kinél kőrösi útjok
közben második este Aranyék megháltak, itt keltek át a Tiszán — kecsegét kapott
hazulról. A tréfás Szilágyi Sándor odacsödítette
rá a tanári kart. A vers 56-ból való,
Benkó Imre
Szász
, Ács Zsigmond már hiányzanak; Szász Károly
Ács
55. nyarán ment el foktői lelkésznek ;
Ács Zsigmond
Mentovich
még ott volt ;
Mentovich Ferenc
Szilágyi
Szilágyi Sándor
Losonczi
val együtt 1853-ban ment Losonczi Gyula
Kőrös
re, Szabó Károly
1855-ben.
Nagykőrös
Weiss barátom . . . Egy tanári vacsorán versben mutatta be
az egész tanári kart. Szilágyi Sándor közölte ezt
a pár sort (
Magyar Hírlap, 1896. dec. 25.
) ; többre már nem emlékezett.
Alkalmatosságra irott versek. Egy kézirata Kovács János debreceni tanár ajándékából a debreceni ref.
kollégium könyvtárában, jelzete : R. 702. I. A végén a költő jele : #. Egy
másik kéziratát Szilágyi Sándor őrizte meg ; ő
közölte először abban a trefás albumban, melyet fiatal történetírók
Szilágyi
,városmajori birtokfoglalása’ alkalmából
állítottak össze, 1881-ben, nem a
nyilvánosságnak szánva ; másodszor megint ő a Magyar Hírlap
karácsonyi számában, 1896., dec. 25 ;
harmadszor a kéziratról lemásolva
Benkó Imre, 85-88. 1. Azután ismét Szilágyi Sándor
Szilágyi
közölte, a
Debrecen napilapban. 1897.,
18. sz. A hosszú prózai címben is eltérések vannak. A Magyar Hírlap hol 4, hol 6 soronként szaggatja strófákra, Szilágyi Sándor
Benkó
s a Debrecen 8
sorokra ; viszont A malac búcsúzásá-t Benkó Imre
Benkó
egyfolytában adja. E rész 6. sorában az album
siker-döfést írt ; Szily Kálmán a kéziraton
zicher-nek olvasta (
Magyar Nyelv, 1909., 86-7. 1.); ebben az alakban elterjedt
német szó azon időben. Megvolt Kovács Pál
kéziratgyüjteményében is, a költő aláírásával. (Pitroff Pál : Kovács Pál irodalmi levelezése, —
Irodalomtörténet, 1914., 180. 1.) Van egy kézzel írt példánya a M. T.
Akadémia kézirattárában, valami füzetből kitepett lapokon ; a füzetbe a másoló neki
tetsző verseket írt össze ; ez előtt Benkó Imre
Csokonai
Tolvaj isten verse van lemásolva, utána Tyúk András gölöncsér sírversének kezdősorai következnek. A
másoló kézírása némiben hasonlít Csokonai Vitéz Mihály
Arany
éhoz, de ő aligha másolgatott ez időben, kézzel, ilyen
chrestomathiába ; a vers aláírása kétségkívül idegen másolótól ered, aki hitelesítésül
aláírta : »Készíté Arany János n.-kőrösi rendes
tanár.« A helyesírás sokban elüt a debreceni példányétól. Pl. a 21. sorban :
csinnya binnya ; 73. sor : mérgessen ; 92. sor :
kuncorog. — A költő versei közé itt van először felvéve.
Arany János
Arany
ismeretsége Szilágyi Sándorral 1850-ben kezdődött, dolgozótársa volt szépirodalmi vállalatainak. Akkor nem
a legjobb volt köztük a viszony. Arany János
Arany
és Arany János
Tompa
megrótták leveleikben
Tompa Mihály
Szilágyi
pontatlanságát,
zavarait, késedelmességet a tiszteletdíjak megküldése körül ; ezek okozója azonban a
hatósági elnyomás volt ; Szilágyi Sándor
Szilágyi
sokat gúnyolt elevensége, mely új meg új címen folytatta vállalatát, hasznára vált az
irodalomnak. Mikor Szilágyi Sándor
Szilágyi
Kecskemét iskolájából 1853-ban a nagykőrösibe ment át, barátság fejlődött közöttük, együtt fogtak
egy magyar olvasókönyv szerkesztésébe, a felsőbb osztályok számára. (Csak Szilágyi Sándor
Arany
előszava van meg belőle.) — A vers
alkalmáról Arany János
Szilágyi
ezeket írta : A
vacsorát Szilágyi Sándor
Szilágyi
háziasszonya,
,Fodor néni’ készítette. A sült malacot ,Fodor bácsi’ vásárolta (kinek a Névnapra c. köszöntő szól). Négyórakor hazamentek a
kollégiumból, hét- órára elkészült a vers. (Szilágyi Sándor
Szilágyi
azt mondja, Szilágyi Sándor
Arany
epopoeát tervezett, de csak a bevezetés készült el ;a vers nem
mutat erre).
Arany János
Mentegette, hogy későn érkezett. A vacsoránál Tanárky Gedeon fögondnok, a későbbi államtitkár ült az asztalfőn, mellette
Gubody Sándor és Fodor Gerzson. A malacpecsenyénél
Arany
felállott s azt mondta : »Ezt a verset az útszélen találtam
jöttömben, engedtessék meg nekem, hogy felolvassam.« — Arany János
Szilágyi
az esetet 1856-ra teszi ; Szilágyi Sándor
Arany
1857. nov. 20.-án írja Arany János
Salamon Ferenc
nek : »Hallottál már a Sándor
disznó-mulatságáról, azt Júszem.« Salamon
1856. szeptemberében lemondott volt
tanári állásáról, s eltávozott Salamon Ferenc
Kőrös
ről.
(Benkó, 80. I.).
Nagykőrös
Mészöly Gedeon szerint A malac
búcsúzására ösztönzést
Mátyási
nak Gunár búcsúzása adhatott; (ezt a
verset Mátyási József
Mészöly
közölte a
Népünk és Nyelvünk folyóiratban, szerk. Bibó István, 1931., 10-12. füzet.)
Mészöly Gedeon
Nagy-Kőrös
temetőjében egy pár sírvers őrzi annak
emlékezetét, hogy körülményei néhány évig odakötötték Arany Jánost,
Még Nagykőrös
Pest
ről is küldött sír-iratot a gyászolók kértére
egy-egy jó emberének fejfájára, hogy emlékét örökítse.
Nagykőrös
lduna emléke. 1-11. Iduna (
Szász Póli
) Szász Károly felesége volt; ezen az írói néven csinos
költeményeket írt. Szász Károlyné Szász Polixéna
Szász
Szász Károly
Arany
nyal egyszerre ment Nagykőrösre tanárnak, ott házasodott meg ; felesége alig egyévi
házasságuk után meghalt. (A
Szépirodalmi Lapok
,újdonságok’ rovatában, 1853. jún.
26.
). Sírversét Arany János
Arany
írta. Arany János
Tompá
nak
azt mondja : »A sírverset én iszkábáltam, nem igen derék biz az, de jobb nem sült. Ide
jegyzem.« (1853. szept. 1.). —
Benkó Imre
(A. J. tanársága N-Kórösön, 58. 1.) azt írta,
csak az első négy sor Tompa Mihály
Arany
é, a
többivel Arany János
Szász
egészítette ki.
Kozocsa Sándor szintén így közli Szász Károly ismeretlen sirversei közt. (
IK., 1929.
472. 1.). — A kötet elé írt négy sort közölte Tolnai Vilmos is.
IK., l 918. 322.
1.). Biró Sándor azt írta, hogy midőn a
régi temetőt felosztották házhelyeknek, Iduna sírját megkímélték (
EPHK., 1907.,
503-507. 1.). —A sírt azóta is kegyelettel gondozza a nagykőrösi főgimnázium
önképzőköre — mondja Benkó (58. 1.). A
Divatcsarnok
1853. 62. számában, nov. 3.
, az Iró- és müvészélet rovatban azt olvasni : »Müller Gyula úr bizományában megjelent : Iduna (Szász Károly
Szász Károlyné
) hagyományai e. versfüzér, igen csinos kiállítású füzetkében.
Mindössze 12 költeményt foglal magában a korán elhunyt széplelkű költőtől, kire nézve
ama három szóból álló jeligét igazán el lehet mondani, t. i. hogy »Szeretett,
szenvedett, dalolt.« Mint költőnőre pedig oly igen ráillenek Szász Károlyné Szász Polixéna
Arany
nak e szép szavai, melyeket a kötet elé írt.«
(Idézi).
Arany János
Baranovszky Miklós hamvaira. A kéziratra a költő ráírta :
»Nyugszik Hamburgban. Irtam Tomory Anasztáz kértére.« Ez is kőrösi
éveinek emlékei közé tartozik : egyik ottani tanártársa kértére írta.
Szász Károly, feleségének halála után, 1853-ban elhagyta a szomorú emlékű
Kőrös
t. Helyébe Theodorovics Anasztázt hívták meg tanárnak. 1854-ben meghalt anyai nagybátyja, Nagykőrös
Baranovszky
, aki fiatalon külföldre
származott, Sina bankházába jutott, s idővel nagy vagyont szerzett, mely részben
Baranovszky Miklós
Theodorovics
ra szállt.
Theodorovics Anasztáz
Pest
re költözött, megmagyarosította nevét
Tomoryra. Nagybátyja síremlékére Budapest
Arany
tól kért felírást, s ezért gyermekeinek kedveskedett ajándékokkal
(
Arany János
Ercsey
nek, 1855. jan.
17.
),
a költőnek magának Ercsey Sándor
Vörösmarty
és
Vörösmarty Mihály
Petőfi
bronzszobrával
(
Petőfi Sándor
Ercsey
nek, 1858. okt. 29.
Mindkettő a
nagyszalontai csonkatorony múzeumában). Pesti lakásán sűrűn összejöveteleket tartott,
melyekre politikusokat, írókat, művészeket hívott meg. Nagy örökségét jól használta.
Kiadott egy kötetet Szász Károly műfordításaiból
(Angol és francia költőkből.
1853.
) ; drámai pályadíjakat
tűzött ki, azok nyertese Ercsey Sándor
Jókai
Könyves Kálmán-ja s Jókai Mór
Obernyik
Brankovics György-e lett. Ércszobrot állított Katona Józsefnek és id. Lendvai Mártonnak, az ő adománya a Nemzeti Múzeum kertjében álló
Antinous-szobor. Fő érdeme, hogy lehetővé tette a Kisfaludy-Társaság teljes
Shakespeare-fordításának megjelenését ; ő fedezte a fordítók tiszteletdíjait s a kiadás
költségét. (Vadnai Károly :
A magyar Shakespeare-kiadás Pártfogójáról. — Emlékezés
Tomoryra. — A Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Új
folyam, XXIX. köt. — Obernyik Károly
Vadnai
nak
Irodalmi emlékek c.
kötetében is, 80-105. l.).
Vadnai Károly
Bartos Gábor sírkövére. Kéziratát a Bartos-család őrizte
meg. Bartos Adorján cséffai szolgabíró
engedelmével másolta le H. Fekete Péter, a
nagyszalontai polgári leányiskola igazgatója, s közzé is tette ez intézet 1917—18. évi
Értesitő-jében. Az egész a költő kezeírása, alá is írta ; az
utolsó két sornak változata is van:
A közlő tanusága szerint a nagyvárad-olaszii temető sírkövére első szöveg van felvésve.
Bartos Gábor
1855. július 27-én halt meg, ötvenhét
éves korában ; megelőzte a családi sírboltban felesége és nyolc gyermeke.
Bartos
rokonságban állott a költővel
Ercsey Sándor felesége révén.
Bartos Gábor
Knócz József és László sírverse. A kéziraton ott volt :
Megrendelt vers. Ott a felírás prózai szövege is : Knócz József, magyarországi hites ügyvéd,
Buda
és Krakkó városok polgára.
Született 1797., febr. 24. Meghalt
1856. jún. 6. — A második vers
előtt : Knócz László. Meghalt 1857. márc.
3. Élte 3. évében. A kézirat alján :
Knócz László cs. k. kerületi pénzügyi biztos megkeresésére s részletes
utasitása nyomán. 1857. okt.
27.
— A pénzügyi biztos Budapest
K. József
nek fia, a kisgyermeknek pedig atyja volt. A sírfeliratot a
kísérőlevéllel együtt közölte a Bácskai Ellenőr, utána az
Egyetértés. Ez azonban feledésbe ment, Várdai Béla mint ismeretleneket közölte újra a
Budapesti Szemlé-ben, 1909., 138. kötet. — Egy tanítványa figyelmeztette rá, hogy özv.
Knócz Istvánné ilyen kéziratot őriz.
Knócz József
Várdai
megkereste a sírt a budai
vízivárosi temetőben. »A szöveg a kőre csupa nagy betűvel van felvésve, de az
Várdai Béla
Arany
által megjelölt kiemelések is
a többinél nagyobb betűvel vésettek, hiba nélkül. A második versnek már nem jutott hely
a kövön, csak az Arany János
Arany
szövegezte
prózai bevezetés fért még az aljára.« A verseket a költő ezzel a levéllel küldte meg
:
Arany János
»Igen tisztelt cs. k. kerületi pénzügyi Biztos Úr ! — Becses soraira válaszom
késett, mivel egyszersmind küldeni akartam az
emlékfeliratot, mely idezárva megy. A születési stb. évszámok nem versbe valók, azokat
külön és prózában szokás fölmetszeni, olyanformán a neve alá, mint én írtam. Félek, hogy
a vers hosszú talál lenni, de nem lehetett a kívánt tulajdonokat másképen úgy kiemelni,
hogy költői színezete maradjon. Remélem mégis, hogy megfér a kövön, legalább úgy látom,
hogy az adott utasítás sem igen rövidebb ennél. Mértékes sorokat, distichont
választottam, mert ez jobban hangzik emlékföliratokon, mint a rímes vers. A legközelebbi
rokonra és az ennek ínyire létező időszakra való célzást mellőztem, ez kényes dolog, s
mért örökíteni a síron a gyűlöletet? Az ilyet, higgadtabb perceiben, maga is megbánná az
ember. Még csak arra kérek figyelmet fordítani, hogy ha a vers fölmetszetik : a metszés
pontosan betűről betűre történjék, mert csak egy accentus vagy comma elhagyása is
megzavarhatja s nevetségessé teheti a verset, pedig nem szeretném, hogy nevem alatt
valami értelmetlenség álljon. — Ki egyébiránt magam további becses jóindulatába ajánlva,
maradok igen tisztelt pénzügyi Biztos Úrnak —
Nagy-Kőrös
, okt. 27.
1858. — alázatos szolgája — Arany János. — U. i. Egy szóban hiba történt, kijavítottam ugyan elég
olvashatólag, de nagyobb biztonság okáért ide is fölírom, a szó ez : ragyogóvá. — A
vesztése szót is ki lehet emelni így : VESZTÉSE.«
Nagykőrös
Kupai Kovács Mihály sirjára. Először a
Nemzet-ben, 1882., 91. szám, nov.
30.
, másodjára
Benkó
könyvében (
A. J. tanársága
N.-Kőrösön, 123.1.) ; harmadszor a KK.
jegyzetes kiadásában. — Kovács Mihály szomszédja
volt a költőnek, mikor a Beretvás-féle házban lakott (1852. nov.-1855. ápr.). Az utcát azóta Arany János-utcának
nevezték el. Benkó Imre
Kovács
1859. dec. 24.-én halt meg. A
sírverset a költő az özvegy kérésére írta.
Kovács Mihály
Károlyi Sámuel sírverse először a
Nemzet-ben, 1882. nov. 30.
, másodszor Benkónál, 137. 1. ;
azután a KK. jegyzetes kiadásában. —
Károlyi
Károlyi Sámuel
Nagy-Körös
ön orvosa és barátja volt a költőnek. Ő
gyógyította 1853-ban, midőn fülzúgása és
beteges levertsége kezdődött. (Levele Nagykőrös
Tompá
hoz, 1853. nov.
22.
). Tompa Mihály
Pest
en laktában is
leküldte orvosainak receptjeit — lemásolva — Budapest
Károlyi
nak, s megkérdezte véleményét. Károlyi Sámuel
Károlyi
1862. szept. 26.-án halt el.
Károlyi Sámuel
A kis Pokol. Először a HV. közt.
Szatira lett volna az ötvenes évek üres, léha irodalmára, melyet Vojtina levelei is gúny tárgyává tettek. A költő
Dante
hangján és képei módján szól (Dantet 1852-ben már ismerte) : az ál-fönség, a ,purpureus pannus’ teszi
nevetségessé a kor divatos bombasztjait. — A költő a frivol szót eredeti
jelentésében veszi. Dante, Alighieri
Páriz Pápai
nál frivolus : hijába való, semmire kelő. Pápai Páriz Ferenc
Arany
így érti: »A gondolat, érzés, erős legyen, ne
valamely frivol (e szó nem kacért, kikapót tesz), hétköznapi, úton-útfélen kapható
gondolat, vagy petyhüdt, elkopott, mondvacsinált érzelem« (Arany János
Szász K.
költeményei bírálatában). Máshol a
banál-lal veszi egyértelműnek (Malvina költ. bírálata). A költemény gondolatát
Versényi György folytatta: A kis Pokol. Szatírikus tanköltemény, Kolozsvár, 1896.
Szász Károly
Ohajtanék én . . . Az Érzékeny
búcsú hátlapján, tehát ezzel egy időtájból való lehet (1851). Először a jegyzetes kiadásban. Mint nagy rajzolók
lapjainak szélén föltetszik egy-egy röpke vázlat,
Arany
kéziratain is néhol egy pár önkényt ömlő sor. Ilyen ez és A madár ha nem dalolhat . . . kezdetű csonka strófa. Először a
jegyzetes kiadásban, 1924.
Arany János
Két éles kard. Először a Hátrahagyott
Versek kötetében. Tárgya a hun eposz köréből való, talán közbeszőtt éneknek
szánva. Az eseményt utóbb beolvasztotta Buda halálába, VII.
ének.
Kapisztrán. Először a HV. közölte.
A Hunyadi balladakörbe tartozó csonka darab. Négyesy László mutatott rá, hogy
Arany
a tervezett balladaciklus előhangjábau, a Hunyadi csillagá-ban (1855), már
közeledett a spanyol románcok formájához, itt pedig »egyenesen a spanyol asszonáncot
alkalmazza, ide betűrímmel erősítve a ritmust«. (
Arany-emlékfüzet. A Kisfaludy-Társaság ajándéka az ifjúságnak, 1917.
)
Arany János
Szondi. — A két apród. Először mindkettő a HV. kötetében. — A Szondi két apródja
ballada első kísérletei. Az elsőben Szondi maga szól, innen kellett volna áttérni az
esemény elmondására. — Ez a másodikban már az apródokra volna bízva, még egészen epikai
hangon. A kidolgozott költemény ez utóbbi tervet fejleszti ki.
Az özvegy lakása. Először a HV.
kötetében. — A hamvai látogatás emléke, midőn
Arany
1855. aug. éS szept. havában családostúl Arany János
Tompa
vendége volt. A két költő több kirándulást
tett a környéken, melyekről Tompa Mihály
Arany
beszámolt sógorának, Arany János
Ercsey
nek
(
1855. okt.
19.
). Különösen meghatotta Ercsey Sándor
Tompá
ék egy ismerősénél tett látogatás, egy
özvegyasszonynál, ki elhunyt férje emlékét nem síránkozva, hanem elő szeretettel ápolta.
Recskyné példájára emlékezteti fiát gyászoló
barátját : ». . .érjétek meg azon időt, mikor a keserű emlékezet ldessé válik.« s
emlékezetében fölidézi e látogatás enilékét. (Levele
1858. nov. 28.
). »Később
megkísértém akkori érzelmeimet költeménnyé fonni, de a benyomás frissesége már el vala
enyészve, nem sült el a vers.« Terve, s ez a néhány sor maradt fenn.
Tompa Mihály
A madár ha nem dalolhat . . . A lejtón kézirata (1857) után volt odavetve. Először a KK. jegyzetes kiadásában, 1924.
Német dal. Kézirata Az utolsó
fópappal egy lapon volt, alkalmasint azzal egyidőből. Nyomtatásban az ÖK.Elegyes Darabjai közt, a tartalomjegyzékben utána írva :
(Forditás). A kézirat alján (Némeből), A teljes szöveg
előtt ez a kísérlet, áthúzva :
Nyerészkedés. Kézirata egy lapon volt a Nyalka huszárral. — Változatlanul jelent meg az ÖK közt, évszám nélkül, az Emlékül
(1864) vers után. Arany László a KK.
1894. gyűjteményében 1857. évszámmal közölte.
A poloska. Első fogalmazása a Mirza Shaffy fordítások (1. az I. kötetben) hátlapján volt ; elüt a
véglegestől ; ennyi az egész :
Nemzeti makáma, (rímes próza). Makámát írni, — mint
Abu-Mohammed-Kasem-Ben-Ali Ben-Muhammed Ben-Othman Hariri — nem könnyű dolog, — annyi
mint repülni gyalog, — s aki ebbe fog — nagy veszedelem érheti — orrát is betörheti — s
mind a világ kineveti. — Mindazáltal én megpróbálom — hitvány munka is jobb, mint az
álom, — ilyenkor téli hosszú estéken — a nagyapói széken — ha képzeletem paripája béken
— legelész kötőféken, — mint amaz állat, — mely a nemes lónak útálat — s holtig
szamárkenyéren él, — mint némely hivatalbeli személy.
Nohát — adjuk meg borsát, savát, — de ha mégis lesz valami híja — gondold meg, édes
atyámfia — messze van Boldog Arábia ; — ott terem a gyömbér — jóféle sáfrány és babér —
— —.
A későbbi, rövidebbre fogott, tárgyra sietőbb kidolgozás kézirata egy nagy félív két
oldalán volt : A poloska. (Rímes próza.) — Nyomtatásban az
Üstökösben. (Szerk. Jókai Mór), 1858., 3.
sz. szept. 4.
— Alatta az
arany kémiai jele: # »A költő névtelenül akarta közölni, de én — mondja
Jókai
— mégsem állhattam meg, hogy ezt a jelet
alá ne tegyem, amivel a finánc-világban az ,arany’at szokták jelezni." Jókai Mór
Jókai
azt írja: »Az eredeti kézirat nálam van, azzal a
gyöngysor írással, amivel Jókai Mór
Arany
szokta
írni a költeményeit, kitörölve belőle az a két sor plajbásszal általam, amiről mégis
csak rájött volna a cenzor, hogy nem a poloskáró1 van ott szó, hanem — valaki másról, s
majd lett volna nemulass, nekem is, Arany János
Arany
nak is, meg az Üstökösnek is." (L. a
45. sort). (Mikor az embernek nincsen gondolatja, — a Szélcsend alatt c. kötetben.) — Másodszor az
ÖK.
1867. Elegyes költői darabjai
között. — A költő halálakor az Üstökös újra
lenyomatta :
Az Üstökös Arany-reliquiája címen, 1882., 44. sz. okt. 29.
— Eltérések :
Arany János
33. sor, Kézir. : keresi a rejteket, a mélyet — jav. és Üst. : keresi a
szűket, a mélyet — ÖK. : a rejtve levő mélyet —
39-40. sor, Kézir. : S hogyan remekel — mutatja az ágylepel —
jav. : s ha eljön az est, — ő maga is fest — Az Ü-ben hiányzik.
42. sor, Kézir. : gyors a számya — jav. : lába — Üst. : gyors a szárnya, a lába — ÖK. :
gyors neki a lába —
A ghazel a kéziraton s az Üstökösben cím nélkül következik a
makáma után. A végső két sorban mind a két helyen : sőt mikor Szemét sorsod
összehúzza, vidám arcot akkor ölts. — ÖK. : vidám képet. —
Az országot ellepő cseh-osztrák Beamterek élősködő, hunyász hadáról szól, mint ugyanazon
időben (1859.)
Madách
Civilisator-a, amelyre Madách Imre
Arany
műve alighanem hatott is. Veteres migrate coloni : Költözzetek
el, régi gyarmatosok. Arany János
Virgil
., Eclog. IX.
Vergilius Maro, Publius
E vers-tréfára a költőt a ritka külalak csábította. Az arab makámáról az
Uj Magyar Múzeum közölt egy kis tanulmányt 1853-ban (3. sz.), Repiczky Jánostól, ily címen : Az
arab rímes próza és Harriri, négy mutatvánnyal. (
Repiczky
egyéb művei e körben :
Az arab költészet rövid ismertetése. — Társalkodó, 1848. 43. és köv. számok. —
Keleti
órák. Fordítások. Szeged, 1848.
). A makámát Repiczky János
Arany
Jolowitz
Polyglotte-jából is ismerte. E könyvről 1854. márc. 9. ír Szilágyi Istvánnak. Jolowitz négy arab makámát közöl, kettőt Rückert fordításában, rövid tájékoztatást is nyujt Harriri életéről (1054-1122.) és a makáma felől. Őtőle vette Arany János
Arany
Hariri hosszú nevét ; Arany János
Repiczky
rövidebben írja. A makáma elnevezése a
Káma — áll igéből ered, magyarosan állomást jelentene, mondja Repiczky János
Repiczky
. Laky Demeter vers-csomónak nevezte. (
A költészet
rendszere, Szombathely, 1842.
). Jolovitznál: Standrede. Tárgya rendesen egy személy beszéde
utazásairól, mire föllép egy másik, tréfálkozó. Hariri makámáit héberre fordította, utóbb eredeti művekkel követte
Alcharisi (XIII. sz.). Jolovitz tőle is közöl
mutatványt, a 4. számú két héber költő versengését adja elő, akik tárgyat adnak fel
egymásnak, rögtönzésre, egyik a hangyát, másik a bolhát. A bolha-versre rámutatott
Pollák Miksa : A. J. és a
Biblia. — Budapest, 1904. — Heller Bernát
felemlítette, hogy Repiczky János
Heine
is írt egy
verset : Der Wanzerich. (
Nyugat,
1920. 7—8. sz.) Heine, Heinrich
Arany
a tárgynak mélyebb vonatkozást adott,
mellőzte a két szereplőt, a rímes közmondások beszövését, ezeket a ghazel pótolja ; erre
is talált példát Jolowitznál, de a hét-tizenhét
sorpárból álló verset, melynek páros sorai mind egy rímre pendülnek, rövidebbre fogta.
Arany János
Arany
Szépirodalmi Figyelőjében, I. évf. 47—48. sz.
Szilády Áron nagyobb tanulmányt közölt : Az arab kaszid és ghazulról.
Arany János
Arany
makámájának négy sorát írta
jeligéül Arany János
Greguss
A levél c. vígjátéka elé. Vers módjára, egymás alá tette e
sorokat : Hazája míivelt Európa — Szerelmes a civilizációba — Nyugat felől Keletre
vándorol — Békésen hódít, még nem is porol. « A vígjátékról Greguss Ágost
Arany
bírálatot írt s megjegyezte : »E jelige rossz
vers, rossz nyelv s a vége érthetetlensége által tündöklik«. (
Szépirod. Figy., I. évf. 41. sz.). A mottónak valóban annyi köze
van a vígjátékhoz, hogy a darab mellesleg a német civilizátorokat gúnyolja.
Arany János
Wohl Janka emlékkönyvébe. A kéziraton ceruzával: »A
13-14 éves kis lány és 39 éves nós, családos poéta közt épen nem veszedelmes
enyelgés.« — Először Arany László
közölte, KK.
1894. — Másodszor
Riedl
a Magyar Remekirók
kiadásában. — Harmadszor a KK. jegyzetes kiadásában.
Riedl Frigyes
Wohl Janka, a későbbi írónő, 1858-ban látogatóban volt Nagykőrösön, Ballagi Károlyéknál,
Arany
tanártársa családjánál. A kis lány lelkesült az irodalomért és
Arany János
Arany
ért, Bulcsú Károly, a költőnek szintén tanártársa, azzal tréfálkozott, hogy
a kislány szerelmes a költőbe. A költő azt mondta : Különbség van to love és to like
közt. — To like kevés, mondotta a lány. To love meg sok — jegyezte meg a költő. Ezt a
szóváltást foglalta versbe, mikor Wohl Janka
emléksorokat kért tőle. Mindezt Wohl Janka mondja
el, Gyermekéveimből címmel, a
Pesti Naplóban, 1882. okt.
29.
— Wohl Janka később is
ápolta ezt az ismeretséget ; leveleket, kézimunkákat küldözött a költőnek. Egyik
levelére Arany János
Arany
azt válaszolta :
»Valóban, még arra is ügyetlen vagyok, hogy a kedves figyelemért egy csinos köszönetet
mondjak, nem hogy valami igen szépet, mint Arany János
Goethe
Goethe, Johann Wolfgang von
Bettiná
nak. Kegyed
erővel Amim, Bettina Brentano von
Goethé
t akar
belőlem csinálni, mire csak azt jegyzem meg, hogy kegyed lehet Goethe, Johann Wolfgang von
Bettina
, de én oly kevéssé
Amim, Bettina Brentano von
Goethe
, mint
Goethe, Johann Wolfgang von
Diogenes
nem lesz az soha«.
(U. o.) Néhány versét is beküldte Szinopéi Diogenész
Arany
folyóiratának ; a
Koszorú
(1863, II. félév, 19. sz. nov. 8.) azt üzente
»Arany János
W.hl J.
Vettük a levelet és
küldeményt. A versecskét majd meglátjuk. Az idegen románc nehezen válik be. Elég csinos
gyakorlat, de csak negatív érdeme van«. — Az idősebb nővér, Wohl Janka
Stephanie
Rege könyvét a Koszorú jóakarattal
ajánlotta (
1864. II. félév, 14. sz.
okt. 2.
). A két nővér
később a Magyar Bazárt szerkesztette. Mikor a kapcsos
könyvből néhány költemény szárnyra kelt, azokból a nővérek Bazárjának is jutott. (A lepke).
Wohl Stephanie
Dal és öt forint. Először a Hátrahagyott
Versek közt. —
Sárosi
verse : Csók és dal, 1858-ban jelent meg a
Hölgyfutárban (3.
sz.) ; közölve van a KK. jegyzetes kiadásában.
Sárosi Gyula
A fellengző ömlengés kihívta a szatirát, kivált
Sárosi
zilált anyagi viszonyait ismerve. Míg az Uj-Épületben
raboskodott (1852—53), anyagilag
segítette Leöwey Klára, őneki írta a versben
említett dalt. Egy másik verse épen öt forintról szólt. Erre fordítva az előbbinek
fellengzését, a tárgy és hang ellentéte fokozza a komikumot. Hogy helyzetét rendezze,
Sárosi Gyula
Sárosi
1856-ban
Az én albumom címen egy kötetet adott ki, melybe írótársaitól
kért munkákat. Sárosi Gyula
Arany
Pázmán lovagot küldte neki. A paródia okkal említi a
Komló-vendéglőt. Arany János
Sárosi
Visszaemlékezés a távolból c. verse — »Arany Jánosnak
ajánlva« — így kezdődik : »Mit csináltok a Komlóban« ?«
Sárosi Gyula
Az uj magyar költö. Először az Üstökösben (szerk. Jókai Mór) 1859. nov. 5., Az
»uj« magyar költő címmel. Másodszor az ÖK. Elegyes Költői
Darabjai közt, 1859. évszámmal.
Az Üstökösben a 19. sor: fűzfababért —, 24. sor
: Född —. 26. sor : aludni —. 36. sor : fölötte
megáll —
Vörösmarty
A magyar költő c. versének paródiája. Vörösmarty Mihály
Vörösmarty
1827-ben írta költeményét: »Itt panaszlom
önön magam és több költőnek nyomorú állapotát« — mondotta Vörösmarty Mihály
Sallay
nak. (Idézi Brisits Frigyes
IK., 1933.
63. 1.). A verset Sallay Imre
Széchenyi
kedvelte. Széchenyi István
Arany
sem a verset figurázza ki, hanem kifordítja tárgyát, a maga
korának nyegle verselőire érti, akiket többször csúfolgatott. A paródiáról azt tartotta:
»Sikerült parodia az eredetinek menetét, fordulatait, szavaiból is minél többet megbír«.
(Arany János
Vida
Nemzeti Koszorújának bírálatában.) Miga eszerint cselekszik,
sorrul-sorra követi a verset, minden sorban megtart valamit az eredetiből, ritmus és
hangzás pontosan olyan, mintha az eredetit hallanók. Folyvást felkölti a rá való
emlékezést s ezzel állandóan ébren tartja a gúny eleven áramát. Vida József
Tompá
nak 1858. júl. 3. azt írta: »Nekem csak egy fáj, az, hogy nem írhatok szatírát,
élest, hegyest, gorombát«.
Tompa Mihály
1865-ben az Üstökös (szerk.
Jókai
) írói
arckép-félét közölt Jókai Mór
Arany
ról (3.
sz.) s ugyanazon számban szintén Arany János
Vörösmarty
ezen költeményének paródiáját, Vörösmarty Mihály
Arany
folyóíratára, a Koszorúra alkalmazva.
Arany János
A Bazár divatlapról l. a Wohl Janka
emlékkönyvébe írt vers jegyzetét.
Jókai
sok paródiát írt az Üstökösbe, hihetőleg ezt is ő írta.
Jókai Mór
Az ötvenes évek dermedtsége némaságra kárhoztatta a költőket ; a cenzura is beléjük
fojtotta a szót. Mégis érezték feladatukat, hogy, mint
Tompa
írta Szemere Miklósnak : »írni kell a magyar betű kedvéért«. (1853. jan. 3. — Közölve
Tompa Mihály
Abafi
Figyelőjében, XII.) Felmerült ez a kérdés
Arany Jánossal való levelezésükben is.
(
Abafi Lajos
Tompá
hoz, 1853. május 23.
— Így fordult
maga is közömbösnek látszó tárgyakhoz ; néhány bevégzett darabon kívül ilyenek az itt
közölt töredékek : Csanád, István
örökje, Perényi, ha rövidesen félbemaradtak is,
tárgyban és hangban nagyobb elbeszélő költemények terveire vallanak. Az ötdökló angyal, Az utolsó magyar
a nemzeti katasztrófák emlékeit idézik fel, emlékeztetőül, hogy a nemzet a multban is
kiállott nagy válságokat. Az itt közölt töredékek az ötvenes évekre, jórészt elejére
esnek. Törlés, javítás nem volt a kéziratokon ; jele, hogy végkép félretette. Az Öldökló angyal egy részletén kívül nem adott ki belőlük
egyebet, csak a HV. közt láttak napvilágot. A kéziratok az
ostromban megsemmisültek. — Ezekrő1 a töredékekről Petrován Oszkár :
Arany kisebb epikai
töredékeiről. — Szakolca, 1916.
Tompa Mihály
Az özvegy ember árvái. A HV.-ben,
Népmese töredék cimen, alatta: «1850 körül». Rózsa és Ibolya
után
Arany
, úgy látszik, több népmesét
készült írni versben a nép számára. Arany János
Tompa
azt írja neki : » . . . ha írunk népdalt, mért ne népmesét? —
Inkább újjal mutattatnék az irányra.« (1848.
márc. 2.). — A mese magva számos népmesében megvan, pl. Arany László meséi közt: Az őzike ;
Tompa Mihály
Erdélyi
nél : Az özvegyember és árva lány (II. 7. sz.).
Erdélyi János
Varga Mihály. Kéziratból, elöször a jelen kiadásban. —
Varga Mihály a szalontai mondáknak
törökvilágkorbeli egyik hőse. Furfangos hajdu volt. Győri Jakab hírére vágyott. Megemlékezik róla Toldi
szerelme is, VI. 20. A nép Csavarga Misi néven is emlegeti. (Szendrey Zsigmond :
Adatok A. J.
életéhez. — It.
1915. 151. 1. —
Lásd
Arany
levelét Arany János
Rozvány
hoz, 1860. május 25.
).
Rozvány György
Rózsa és Ibolya.
Toldi után a költő Rózsa és Ibolya
meséjét írta meg. Eleinte jobban szerette Toldinál.
(
Szilágyi Istvánnak, 1847. nagypéntek.) Mikor azonban az
ötvenes évek derekán kisebb költeményeinek kiadására készült, föl sem vette közéjük
(
Tompá
nak, 1856. december 7.
). Ekkor
foghatott bele átdolgozásába, a népmesék folyamatosabb, mesélő nyelvén. Ez 1854. táján lehetett, mikor A fülemilét, A bajuszt írta ilyen
alakban. (Lásd Rózsa és Ibolya jegyzetét a III.
kötetben.)
Tompa Mihály
A kincskeresők.
A kincstalálók. Abból az időből valók, mikor a költő A fülemile hangján kezdett népmeséket feldolgozni. (L. az
előbbiek jegyzeteit.) A szalontai nép hiedelme azt tartja, hogy a csonka torony alatt
kincs van elásva ; egy pársztorfiú meg is álmodta a helyét, oda is ment, de egy ősz öreg
ember intette : átkozott kincs az, hozzá ne nyuljon, killönben legkedvesebb
hozzátartozója meghal. — Több ilyen helyi mondát említ Szendrey Zsigmond (
Ethn., 1914., 164-168. 1.). Talán ilyennek
feldolgozására gondolt a költő.
Csanád. Kézirata egy nagy ív féloldalán volt, ezzel :
Az ötvnes évek kezdetéről. A kéziraton a 3. sor a lap szélén így van
:
A megkezdett kidolgozás és a (nyilván később feljegyzett) meseterv közt szembeszökő
eltérés van. Előbb Anonymus krónikájából indult ;
sokat forgatta ezt, a szöveg szélén keresgélve a hely- és személynevek magyaros kiejtésű
alakját. Így találta el Obadról Abád révét, Tonnzobát Doni Csabának értelmezte. 1855. őszétől 1860-ig tanártársa volt
Kőrös
ön a történetíró Szabó Károly. Nagykőrös
Szabó
Anonymus-fordítása ugyan csak 1860- ban
jelent meg, de bizonyosan sokat beszéltek a krónikákról. (A fordításnak egy példányát a
költőnek adta. »Arany Jánosnak barátilag, Szabó Károly
NKőrös
, jan.
26. 1860.
Szabó Károly.« Nagykőrös
Kézai
kevés szóval említi Keant és legyőzetését. Többet köszön a költő
kedvelt Budai krónikájának, mely a zsákmány közt felsorolja az
arany oltárt, kereszteket, arannyal átszőtt miseruhákat; ezeket a terv-vázlat is
átveszi. Kézai Simon
Szalay
ban is megnézte az
eseményt, innen írja tévesen Reannak a Kean nevet. (
Szalay László
Szalay
művének I. kötete 1852. jelent meg, Reán neve a 81. 1.-on.) Említi
Szalay László
Szalay
Othumot, aki az
Olt—Maros—Tisza szögét bírta. Anonymus szerint is
Csaba győzi le, s a király neki adja Othum feleségét. Ezt a pogány motívumot vitte
tovább a költő Kean leányára, kiért — az Ilias Chryseisére emlékeztetőn — a két vezér
verseng. A nyelvkivágását Szt. Gellért legendája beszéli el, mire a költőt talán
Szabó figyelmeztette. (Ő fordította azt le :
Emlékiratok a magyar keresztyénség első századaiból, 1865.) Csanád a győzelem után lakomát ad
bajtársainak, »azután átkelván a Tiszán, a királyhoz menének. Már ekkor Othum feje a
város tornya fölébe vala tűzve . . . A király . . . Gyulát mindnyájuk fölött magasztalja
vala. Mit hallván Csanád, nevetve monda : Ha a fejet a királynak elhozta, miért nem
hozta el a nyelvet is? . . . S miután a fejet levették, és száját felnyitván nyelvét nem
találták, Gyulát az udvarból kivetették.« A kivágott nyelv anekdotáját Sebestyén Gyula keletről hozott hagyománynak nézte. Szalay László
Firduszi
Sah-Naméjából idézte Gusztaszp királyfi esetét, ki a
legyőzött sárkány fogait szedte ki, avval bizonyítja igazságát. (
A magyar honfoglalás mondái, II. 202-203. l.)
Firdauszí Firduszi Abul-kászim Manszúr
Ipolyi
a mondát s sárkányölő
hősök mondái közé sorozza (
Magy. Mythologia, 168.
1.). Ipolyi Arnold
Sebestyén
joggal
állítja, hogy a mondák bölcsőjét mindig ott kell keresni, ahol a cselekményben szereplő
népszokás divatban volt ; a fejjel való beszámolás szokását a szkitháknál már
Sebestyén Gyula
Herodotos
említi, Hérodotosz
Firduszi
is a Rumi
szkitháknál. A szokás ma is megvan a magyar életben. Átszármazott ez a mozzanat a magyar
népmesékbe: Firdauszí Firduszi Abul-kászim Manszúr
Erdélyi
nél : A három királyfi,
Népdalok és
mondák, I. 461. 1., A pelikán madárról,
u. o. III. kötet ; Erdélyi János
Kriza
:
A vadászó királyfiak
;
Kálmány Lajos : Miklós és
Örzse ; Hagyományok ; Berze-Nagy János : A vörös vitéz, Magy. Népkölt. Gyüjt. IX. kötet; Istvánfi Gyula:
Palóc mesék a
fonóból
; A sárkányölő királyfi ;
Kriza János
Merényi
:
Vizi Péter és Vizi Pál ; Eredeti
népmesék, I. kötet.
Merényi László
Irodalom :
Ungarische Sagen und Mcirchenzügen. Zeitschrift für deutsche
Mythologie und Sittenkunde, II. 1856., 166. 1. — Heller Bernát :
A Csanád-monda fóeleme. Ethn.,
1916.
— Más mondát is idéz
Firdúszíból ; Gusztászp más hősnek vívja ki a császár leányát, — mint Sigfried és
Tristan.
Perényi. Kézirata egy negyedíven volt, fölötte irónnal :
Perényi kezdete. A kézírás az ötvenes évek elejére mutat
: amelly, olly stb., nem kevésbbé a byroni versforma. A Perényiekkel a
költő többször találkozott tanulmányai közben. Mikor Nagykőrösre költözött, két színdarab-kéziratát adta át sógorának, hogy égesse
el. Egyiknek címe: A Perényiek volt (
Ercsey
,
58. 1.
). Török Bálint
balladájának egyik forrása Ercsey Sándor
Tinódi
két éneke, azok Tinódi Lantos Sebestyén
Török
kel együtt emlékeznek Prini Péterről. A nagyidai cigányok tárgyát is
Perényi Mátyás és Török Bálint
Ferenc
életrajzában találta Budai Ferenc
Magyarország polgári Históriájára való lexikonában. Itt
olvasta Prini Péter fiának, Perényi Ferenc
Gábor
nak, történetét is, aki tárnokmester volt,
féktelen természetű ember. Testvérét, mert osztozkodni akart vele, eltette láb alól,
később, személyes hosszúból, Prini Gábor
Ferdinánd
tól I. Ferdinánd
Zápolyá
hoz pártolt. Családi életéről Forgách Ferenc nyomán azt írja Szapolyai János (I. János)
Budai
: » Felesége az Ország Kristóf ország Bírája testvérje,
Budai Ferenc
Ilona
volt, kitől semmi gyermekei
nem maradtak. — Igen különös ember lett volna Ország Heléna
Gábor
. . . Annyira féltette ezt az Prini Gábor
Iloná
t, hogy annak semmi férjfira nem szabad volt
nézni, annyival inkább beszélleni, és mikor vendége volt, akkor a felesége az asztalhoz
nem ülhetett, mikor pedig Ország Heléna
Gábor
onnan
hazul valahova mentt, az ablakokat bepetsételte, hogy azokon a felesége ki ne
kandikálhasson. . . Kevéssel halála előtt arra kérte Prini Gábor
Iloná
t, hogy az ő halála utánn második házasságra
ne adja magát, melyre midőn Ország Heléna
Ilona
azt
felelte volna, hogy ő a maga férjének hosszabb életet kíván, egyéberánt a jövendőkről
nem felelhet : annyira megharagudott Ország Heléna
Gábor
, hogy a maga udvari orvosát. . . mezítelen karddal
kényszerítette reá, hogy Prini Gábor
Iloná
nak
mérget adjon. Mely miatt Ország Heléna
Ilona
férje
után kevéssel meghólt.« — Ez az othellói szerelemféltés lehetett tárgya e költői
beszélynek, mely tárgyban, versalakban Katalin közelébe
tartozik.
Ország Heléna
Gulyás József : A Perényiek a
magyar irodalomban. — Adalékok Zemplén vármegye
történetéhez c. folyóirat 1925.
és 1926. évfolyamában.
Édua. Tisztázat volt. A költő figyelmét Szalay László I. kötete fordíthatta e tárgyra. (Megjelent 1852.). A Budai
krónikában részleteket is talált ; a táj leírását, Körös-Szeg említését ; a tájat
maga is látta, 1867-ben,
Szalontá
ról kirándulva ; Nagyszalonta
Tompá
nak lelkesedéssel írt róla
(
1857. okt.
4.
). A Krónika megnevezte
Éduát, sőt bosszuja okát is : a vetélytársat. A szerelmeiben kun szabadossággal bolygó
király »filiabus adhaesit Cumanorum, Eduam, Cupchech et Mandulam vocatas et alias
quamplures in concubinas habebat.« Arbuz mellett fenntartotta a krónika Turbule és
Kemenche nevét ; egyik jegyzete pedig azt mondja : »Nicolaus, Edue concubine frater, in
ulciscenda tam indigna regis sui nece partem habuisse testatur.« Leírja a királyt :
»Legatus advenit qui barbas radere, crines detruncare, contra mores Hungaricos et pileos
cumanicos, quorum usus in Hungaria iam in consuetudine habebatur abicere demandabat.«
Így festi alakját a költő a töredék utolsó soraiban. A tárgy érdekelte, később újra
elővette ; a 6. szakaszt az utolsó években írta hozzá, öreges írással.
Tompa Mihály
Öldöklő angyal. A második és harmadik szakot közölte a
költő
ÖK, 1867. Elegyes Darabjai között; az egészet a HV. kötete, évszám nélkül. Mi lehetett a költő terve, nem tudni. Bittenbinder Miklós (
It.
1912.) és Vértesi Jenő (
Kölcsey életrajza, 19.
1.) úgy látták, hogy a tárgy
Kölcsey
: Vérmenyekző balladájából van
merítve ; nyomukon Tompos József szintén.
(
A magyar ballada története, 165. 1.) ;
ezzel Kölcsey Ferenc
Arany
Az egri leány történetét ismételte volna. Arany János
Arany
nagy történeti háttér elé állítja, a tatárjárás
korába, könyvei közt megvolt Rogerius krónikája, a Carmen
miserabile, Schwandtner kiadásában.
(
Tisza Domokoshoz, 1853. febr. 5.
; »mely azonban sem
Carmen, sem miserabile, hanem a legjobb egykorú forrás a
tatárjárás történetéhez«.) A tatárjárás a háttere Az utolsó
magyar töredéknek is ; lehet, ezért hagyta félbe ezt a töredéket. — Érdekes,
hogy ezidőtájt a szerelemféltés többször felmerül kisebb epikai műveiben : Perényi, Édua és itt. Kettőt a
költő abbahagyott, alkalmasint az epikai hitel híján, mi csak Éduában lett volna meg.
Arany János
Zrinyi Szigeti veszedelmének népies átdolgozása.
Zrinyi
hatalmas művének darabos
nyelvét már Ráday Gedeon (1713-1792) megpróbálta átírni hexameterekbe ; mikor
ezzel nehezen haladt, prózába. A török ifjú énekét rímes időmértékes strófákba költötte
át. Zrinyi Miklós
Arany
t e kísérletre Szilágyi István biztatta. A Nibelung-éneket elküldte neki Arany János
Szalontá
ra Nagyszalonta
Simrock
fordításában
(lev.
1847. ápr. 9.
) ;
1848.
jan.
17. azt írja : »S tudja-e kegyed mi jutott eszembe . . . Kegyednek a Zrinyiászt le kell fordítani.« Simrock, Karl
Arany
annyit válaszolt: »Majd gondolkozotn«. (1848. jan.
27.).
Arany János
Zrinyi
műveinek megujitása régi
terv volt ; 1847. kiadta Székács Pál. Mikor 1859-ben
Zrinyi Miklós
Arany
akadémiai székfoglalója
Arany János
Zrinyi
nagy művéről a Budapesti Szemlében megjelent, híre járt, hogy át is dolgozza
(
Zrinyi Miklós
Tompa
, 1860. febr. 1.
). A Zrinyiász nem szorul olyan értelemben lefordításra, mint a
Nibelung-ének, melynek régi nyelve mai olvasónak érthetetlen.
Tompa Mihály
Arany
kegyelettel nyult a
feladathoz. Azt írja Arany János
Tompá
nak (1860. márc.
30.
)
: »... pár évvel ezelőtt megkísértettem, mire mehetnék Tompa Mihály
Zrinyi
vel, meghagyva úgy amint van, csupán
verselését téve élvezhetőbbé azáltal, hogy cezurátlan sorait a szavak máskép
rendezésével cezurássá változtatnám, és ahol ríme nagyon rossz, mással pótolnám,
tulajdon szavaiból. Ilymódon az első éneken át is mentem, s még akkor felolvastam
Zrinyi Miklós
Toldy
nak, ki, úgy látszott akkor,
nem igen kap rajta. Most az akad. gyűlésen megszólít, nem volna-é kedvem Toldy Ferenc
Zrinyi
t oly módon átdolgozni, népszerű kiadás
számára ; én mentegettem magamat, idő s kedvhiánnyal, s a dolog azóta ennyiben hallgat.
— Oly nyelvbeli s másforma átöntés, milyet a lapok emlegetnek, soha, eszem
ágában sem fordult meg, nem is hiszem, hogy valaha igaz költő olyat merészlene.« Úgy
látszik, Zrinyi Miklós
Toldy
tervéből eredt a
szóbeszéd. Toldy Ferenc
Toldy
maga is kiadta
Toldy Ferenc
Zrinyi
t Kazinczy Gáborral együtt, 1853-ban, megújított helyesírással. A terv nem aludt el. 1863-ban megjelent »Zrinyi Miklós Szigeti veszedelme. A mai nyelvhez alkalmazta s magyarázó név-
és szótárral ellátta Greguss Ágost. A Magyar Remekírók gyémánt-kiadásában, I—II.« — Az előszó
szerint »a kifejezés erejének nem ártva, . . . a mostani kiejtést és nyelvszokást
alkalmazta.« — 1892.
Vékony Antal máramarosszigeti tanár népies
átdolgozása jelent meg. 1927-ben
Mészöly Gedeon adta ki ; rövidebb címe : »Szigeti Veszedelem, új versekben. A Magyar Népmívelök
Társasága kiadása. Ára 24 fillér. Bevezetésében a négyes rímek nagy megkötöttségét
hibáztatja. »Ma Zrinyi Miklós
Zrinyi
is páros
rímekben írna, ha a mostani kor magyarjaihoz akarna szólani.« Átírása hangzatos, de
félsorokat költ újra, az eredeti értelméhez híven, kifejezésekben szabadon. Zrinyi Miklós
Arany
átdolgozása az ötvenes évek derekáról
való.
Arany János
Az utolsó magyar. Kéziratán nem volt törlés. A költő
1858-ban kevés költeményt írt, levert
volt, egyrészt egészsége, másrészt a közhangulat miatt. Fásultság vett rajta erőt.
1858. február 9-én azt írta
Tompá
nak : »Egy nagy súly nehezült
még lelkemen, azon meggyőződés, hogy én többé nem vagyok képes költői művet alkotni.
Próbáljuk meg. Kezdtem valamit, s folytatom még ma is, naponkint — nulla dies sine linea
— egy-két sort írva, de jót, vagy legalább olyat, mi teljesen kielégít. Bevégzem-e? azt
nem tudom.« Ez a mű Az utolsó magyar. Érzésben a hazafias
balladák sorába tartozik, tárgyban mintegy előkészítője a hún eposznak. A közhangulat
ezidőben készséggel fordult az ősi mult felé. Történetírók a mult tanulságait, nagyságát
mutatták fel, biztatásul a jövőnek, költők és írók a mult dicsőségét. Tompa Mihály
Arany
borús képzelete előtt Arany János
Vörösmarty
Szózatának fenséges képe merült fel a nagy sírról, hol nemzet
sűlyed el. Tárgyát Vörösmarty Mihály
Szalay
nagy
művének II. kötetéből vette (megjelent 1852.,
31. 1.), ott olvasta, hogy IV. Béla az ázsiai rokon néphez dominikánus
szerzeteseket küldött, hogy őket keresztény hitre térítsék. Julián szerzetes-társa
megírta, hogy Julián csakugyan rájuk akadt az Etel-Volga vize mellett, azok megörvendtek
neki, magyar nyelven beszéltek, értették őt, ő is azokat. Sokat tudakozódtak testvéreik
királyáról és országáról és mohón figyelmeztek mindenre ; igen régi hagyományokból
tudták, hogy a nyugatra szakadt magyarok tőlük származnak, de hogy hová kerültek, arról
nem volt tudomásuk. Szomszédjuk a tatár nép volt, s az sem volt képes őket legyőzni.
Julián találkozott is a tatár fejedelem követével, aki tudott magyarul, s elmondta, hogy
a mongolok nyugat felé készülnek s minden népet meg akarnak hódítani, amely útjukban
áll. A törzs örömest marasztalta Juliánt, de ő tudatni akarta szerzetes-társával útjának
eredményét. 1237. júniusában megvált
tőlük és december 27-én
Magyarország földjére lépett. A kor, melyben e költemény
keletkezett, szinte példát mutatott egy népfaj hősi küzdelmére, Samil és a cserkesz nép
harcaiban, amely versekben és regényekben nálunk is nagy visszhangot keltett.
Szalay József
Jókai
A varchoniták c. regényében (1851.) hasonló világot rajzolt ; az agg fejedelemnek is egyetlen
gyermeke, leánya van, aki szerelmének feláldozza hazáját. Erre Kéky Lajos mutatott rá, valamint arra is, hogy Ogmánd nevét (opaforcos
apjáét) Anonymusnál találta meg, Leventéét
Horváth Endre
Árpádjában. (Kéky Lajos
: A. J. Utolsó magyarja. — Tanulmányok A. J.
epikájáról
, Olcsó Könyvtár.) — A második szakasz tájrajzát 1857-ben
Jókai Mór
Szalontá
ról a Körös völgyébe tett kiránduláson a
költő látta. ». . . Láttam száz meg száz bizarr alakú szikláival, — s mondhatom szebb
ám, legalább vadregényesb, mint a szép Diósgyőr« — írta
Nagyszalonta
Tompá
nak, 1857.
október 4-én.
Tompa Mihály
Ennyi tanulmány és előkészület után a művet mégsem fejezte be.
1858. június 5-én
csüggedten írta
Tompá
nak: »Kezdtem egy
költői beszélyt, rövid nyolctagú sorokban és rímben, de kezdetnek maradt. Az Ázsiában
apáinktól elvált és ott elpusztult magyarság halálát akartam megírni, szóval olyan:
„utolsó magyar”-félét komponálni, közös vigasztalásunkra. A multban
tükrözni a jövőt. De nem bírom, belefáradtam.« Ezt a szót :
vigasztalásunkra, aláhúzta ; hihetőleg azért, mert másképen kell
érteni, vagy biztatásul, hogy a nemzet átélt már nagy megpróbáltatásokat. — Még egyszer,
talán Toldi szerelme befejezése után, elővette, hogy e kisebb
művét befejezze ; ekkor írta hozzá a XII. szakaszt. (
Arany L. a HV. bevezetésében.)
Tompa Mihály
Erről a tárgyról több feljegyzés maradt a költő hagyatékában. Az első, legrégebbi, egy
papírszeletkén, irónnal, ez: »Az utolsó magyar. II.
Topografia. III. Ogmánd laka. Gyűlés hívatik össze. IV. Tanácskozás a kivándorlásról. V.
(Szende) Szendike. A tatár főnök. VI. A tanácskozás folytatása. Vége. Küldöttek. VII.
Szendike a tatárt megmenti. VIII. (A tatárdúlás híre.) Szendike halál révén. A
(Dzsingisz) Timur hada. IX. Harc. Ogmánd két fia elesik. X. Harc. Ogmánd kétségbeesett
küzdelme.
»Circiter, midőn az új honba vándorlás elhatároztatott, az örök hírül hozták, hogy a
széleken tatár csapatot láttak, vadászattal foglalkozót. Ogmánd parancsot ad : menjenek
ellene, s ha lehet, foglyul ejtsék. Sokat levágnak, a tatár khán fia, ki szinte ott van,
megsebesülve Ogmándhoz vitetik. Ez követeket küld a khánhoz, hogy fia kezökben, de nem
adja ki, ha csak meg nem engedi, hogy népével átvonuljon tartományán. A khán elfogadja a
feltételt. S már indulni akarnak, midőn tatár hordák veszik körül a hegyvidéket, hol
lakik Ogmánd. Timur Lenk jő ! e kiáltás hangzik mindenfelé. Ogmánd megcsalva érzi magát
s a khán fiát meg akarja öletni, de leánya elszökteti. A leány szerelmes a khán-fiba.
Tettét maga bevallja, miért szigorú apja alkalmazza a törvényt, miszerint a nő, ki
idegent szeret halállal lakol. Fiai elesnek a mongol elleni harcban, az öreg néhány fő
emberével, egy hozzáférhetetlen barlangba vonul, ott védendő magát az utolsó percig. A
hely hozzáférhetetlen, de a kedvese sorsát megtudott khán-fi vezeti a tatárságot
ismeretlen utakon. — Ogmánd ví s elesik.«
A második terv új mozzanatokkal bővül. Címe: Ogmánd. I. »A
magyaroknak Dzsingisz-khán pusztitásaiból megmaradt töredéke, mely hozzáférhetetlen
bércei közt lakik, európai rokonaik hírét hallván, elhatározza magát a kiköltözésre.
Kipcsak tatárbiroclalmon keresztül kell jönniök, hogy a még akkor uralkodó Nagy Lajos birtokaiba jussanak. Elhatározzák tehát,
ajándékkal követet küldeni Kipcsak urához, a tatár khánhoz, de mielőtt ez történnék, a
véletlen kezökbe adja a khán fiát. Ez ugyanis a hatalmas Timur Lenkhez apja által túszul
küldve, épen az Ural vidékén vonul el fényes kísérettel, mit a magyarok szemfül őrei
észrevévén, jelzik Ogmándnak kürtszóval, s a magyarság kirohan, martalékra. A kíséret
nagyobb része levágatik, a khán fia sebet kap s fogságba jut. Épen jó víz Ogmánd
malmára, ez most foglya váltságdíjául követeli a szabad átvonulhatást. — II. Azonban
Ogmánd leánya, a szép Emze, megszereti a khán fiát ; ez is azt. Midőn felgyógyult, — s
míg a követek vissza nem tértek — megszabadítja, megmutatván neki a rejtek utakat, mit
csak a hegylakó magyarok ismertek, (a khán fia kötött szemmel hozatott be). A khán-fi
erőlteti a lyányt szökésre, de ez nem teszi, mert érzi, hogy szerelme vétkes,
halálos bűn, t. i. magyar nő, ha idegenhez megy, a törvény szerint
halál leánya. Ezáltal akarják ugyanis nemzetiségüket vegyületlenül megóvni. A leány
keblében tehát a szerelem küzdött a törvénnyel : ő nem reméli, hogy kedvesét bírhassa,
de azt legalább, hogy megmenti, hogy magát elveszesse. Ogmánd megtudván leánya tettét,
összehívja véneit s önlányát, mint kétszeres árulót, halálra ítélteti. — III. A khán fia
megszabadulván, hazamegy. Apja dühében leöleti a magyar követséget, annyival inkább,
mert a túszok küldésének elmulasztása miatt a közelgő Timur khántól fenyegetve van. Fiát
küldi a hegylakók ellen, hogy magát rajtok bosszulja meg, kinek azonban reménye van,
hogy kedvesét még megnyeri, alku útján. Midőn a hegyvidék határához ér, alkudozni kezd,
hogyha Ogmánd kiadja leányát, ő elfordítja róla a csapást. De késő. Ogmánd a lyányt
megölette, sőt ha élne, sem állna rá, úgymond, a feltételre. A khán-fi most
elkeseredetten ostromolja meg a sziklafészket, a magyarok vitéz ellenállás után mind
elhullnak, legvégül Ogmánd, — az utolsó magyar.«
Az utolsó feljegyzés, mely a költemény végéhez van csatolva, kerekebb s magába olvasztja
a korábbiakat. Jele ez annak, hogy a költő sokáig ébren tartotta tervét
képzeletében.
Ariostóból. Kéziratából mindössze az 1—4. stanzák voltak
meg. Fölöttük ceruzával : Kisérlet. Közölte az ÖK. Elegyes
Darabjai közt. A kézirattól a nyomtatott szöveg eltéréseket mutat. A
kéziratban :
2. v. 1. sor : Rolandról is fogok szólani egy versben, (az utolsó két szó
alá van húzva a sajátos értelem kiemelésére).
Ariosto
egyik amazon-hősnőjét a
költő már A nagyidai cigányokban említi, Bradamantét, (III.
én. 202. a variansokban). — Eposza megvolt a költőnél, Ariosto, Ludovico
Streckfuss
német fordításában ;
a kötetben semmi nyoma, hogy az eposzt először németül olvasta volna. Streckfuss, Orlando Furiosot Karl
Ariosto
t az Il Parnasso
Italiano-ból ismerte meg, hol életrajza és műve Ariosto, Ludovico
Dante
és Dante, Alighieri
Petrarcá
é után következik. A szöveg szélén
sűrűn feltűntek gyöngybetűi ; a ceruza színe már elfakult, sokhelyütt csak bevésődött
nyoma látszott. Nagyrészök egy-egy ritkább szót fejt meg a latin vagy olasz gyökből ;
ritkulnak, amint belejő a régi olasz nyelvbe. Egyéb megjegyzése kevesebb, mint
Petrarca, Francesco
Tassó
nál. Bejegyzéseit
l. e kiadás Vegyes Művek kötetében). Tasso, Torquato
Ariostó
t 1856-ban kezdte olvasni, mindjárt fordított is belőle. 1857. pünkösdjén Ariosto, Ludovico
Toldy Ferenc
meglátogatta Toldy Ferenc
Kőrös
ön (a költő levele
Szilágyi Istvánnak, 1857. dec. 3.), akkor megmutatta neki fordítását. (Ebből
látni, hogy előbb fordított Nagykőrös
Ariostó
ból, mint Ariosto, Ludovico
Tassó
ból). Tasso, Torquato
Toldy
mindjárt elkérte tőle az Új Magyar Múzeum-ba, közlésre.
(aug. 7.). 11-én
Toldy Ferenc
Arany
azt írja Arany János
Toldy
nak: »Toldy Ferenc
Ariosto
ban mitsem csináltam azóta. A meglevő
rész cselekménye nem elég érdekes arra, hogy közöltessék. Egy gömbölyű epizódot kellene
kiválasztanom, de az nehéz, annyira egymásba vannak szőve a cselekmények.« Ariosto, Ludovico
Toldy
tüstént felel (aug. 12.): »Toldy Ferenc
Ariostó
t nem sürgetem. De az, ami van, előttem nem tartalmilag, hanem
formailag igen nagybecsű, s ha szerencsém lehetett volna, vagy lehetne azt adni,
megmondanám, miért adom, meg hogy kegyed mit akart vele, mikor, studiumul, próbálkozott.
Megvallom, mélyen hatott reám e kísérlet, de azt is hiszem, a Múzeum olvasói . . . megértettek volna, mit akarok ilyenek közlésével.« —
Később olaszországi útjáról emlékeztetőül egy Ariosto, Ludovico
Ariosto
-kiadást küldött a költőnek :
Bibliotheca Classica Italiana. — Opere di Lodovico Ariosto. — Con note
philologiche e storiche. Volume unico. Ariosto, Ludovico
Trieste
,
1857.
Beleírva :
Arany János tiszt. barátomnak,
szíves megemlékezésem jeléül.
Trieszt
Genua
. jun.
21. — 73. — Genova
T. F.
Toldy Ferenc
Ariosto
eposzának legszebb
helyeit lefordította Radó Antal
, 1893., a Kisfaludy-Társaság
kiadása.
Ariosto, Ludovico
Soltész Elekné :
A. J.
olasz irodalmi kapcsolatai. A n. - kőrösi Arany János Társaság Évkönyve,
1936—37. — 70—72. 1.
A töredéket egészben kiadta az
ÖK. Elegyes Költői Darabjai
között, 1858. évszámmal, a cím
alatt : Fordítási kísérlet.
A Megszabaditott Jeruzsálem teljes fordítását prózában 1805-ben adta ki Tanárki János. »Hűsége azt mutatja, hogy nem másodkézből való
átültetés.« (Radó Antal :
A magyar műfordítás története, 1772—1831. — EPhK.
1881.
) Ezt a fordítást olvasta
Arany
1831-ben. (Önéletrajz). Később
Arany János
Streckfuss
német fordítását : Torquato Tasso’s Befreites Jerusalem,
übersetzt von Streckfuss, Orlando Furiosot Karl
Karl Streckfuss
, Halle, Schwetschke und Sohn,
1840. Megvolt Streckfuss, Orlando Furiosot Karl
Arany
könyvei közt. (Arany János
Tassó
ismerete már Az
elveszett alkotmány ,varázs Armida’-ján látszik.) — 1856-ban eredetiben olvasta (
Tasso, Torquato
Tompá
nak, okt.
4.
),
némi lemondással : » . . . már — koromban — nyereségnek nem tekinthetem.«
(
Tompa Mihály
Ercsey
nek okt.
31.
)
Olasz nyelvű könyve : Il Parnasso ltaliano (l.
Ercsey Sándor
Dante
költ.
jegyzetét). A lapokon sűrűn feltűnnek utalásai Dante, Alighieri
Homeros
ra, Vergiliusra, főképen Homérosz
Zrinyi
re, megjelöl kölcsönzéseket Zrinyi Miklós
Ovidius
ból, Ovidius Naso, Publius
Danté
ból is ; hasonlatokat, machinákat, némely
nemzeti vonást. (A XV. ének végén és Zandirhám
bírálatában.) Természetes, hogy fordításával is megpróbálkozott. (Előtte
egyes részletekkel Dante, Alighieri
Kisfaludy S.
és
Kisfaludy Sándor
Kazinczy
is.)
1858-ban
azt írja Kazinczy Ferenc
Tompá
nak: » . . . az
olaszokból kíséreltem meg egyes strófákat — Tompa Mihály
Ariostó
ból, Ariosto, Ludovico
Tassó
ból — de nem megy. Mathusálemi kort kellene érnem, ha
akármelyiket be akarnám végezni«
(
jún. 5.
).
Midőn fordítását kiadta (
ÖK
), azt írta róla:
»Tasso, Torquato
Tassó
t és Tasso, Torquato
Ariostó
t nem volt szándékom egészen
lefordítani, csak kísérletet tevék, minő hang s forma lenne alkalmas mindenikhez.«
Ariosto, Ludovico
Tasso
tanulmányozása máskép is
gyümölcsözött : Zrinyi és Tasso összehasonlításában — ez volt
székfoglalója az Akadémián, 1859. okt.
31. A félbemaradt dolgozatot vázlatos följegyzései folytatják, ezeket pedig
kiegészítik Tasso, Torquato
Tasso
szövege mellé
írt bejegyzései. (E kiadás Vegyes Művek kötetében.)
Szívén feküdt Tasso, Torquato
Tasso
lefordítása.
Mikor Bálint Gyula székely lelkész fordítása —
rímes hexameterekben — megjelent, Tasso, Torquato
Arany
Koszorúja nyomban ismertette (
1863. I. félév, 476. 1.). A fiatal pap-költőt,
Jánosi Gusztávot, Arany János
Arany
buzdította Arany János
Tasso
lefordítására. 1873-ban közölt is mutatványokat a Budapesti
Szemlében ; az egész 1893-ban
jelent meg.
Tasso, Torquato
Félmagyarság. — Cilinder.
Először a HV. közt. 1860-ban tüntetésüI országszerte divatba jött a magyar viselet. Ekkor írta
Jókai
népszerűvé vált versét a Magyar divat-ról. Jókai Mór
Arany
nem volt barátja a külsőségekben nyilvánuló hazafiaskodásnak,
különben is visszásnak találta a felemás magyarkodást : attilához a pantallót,
kaputrokhoz a csizmát. Azt írta erről Arany János
Tompá
nak (
1860. márc
30.
):
»A ,talpig magyar’ időszak még nálam sem állott be . . . Volt idő, és pedig nyomasztóbb
légkörben (1850—52), hogy kinevettek a
magyar nadrággal, megvárom most, míg kinevetnek a némettel is. Félek, hogy ha
csináltatok, kimegy a.divatból. . . Felöltönyöm mindig volt magyar is, az most is van és
hordom — de sarkantyút nem veretek. Az ily gebe pegazus, mint az enyém, nem való
sarkantyúhoz. » — Cipőjére, Tompa Mihály
Benkó
tanusága szerint, üttetett egy kis gombot. (Ugyanerről Benkó Imre
Tompa
Tompa Mihály
Arany
nak ; 1860. febr.
1.
)
Arany János
1861. (L. a Rendületlenül
költ. jegyzetét az I. kötetben.) Ez év nagy költeményei mellé tartozik. A
költő nem adta ki, csak a Hátrahagyott Versek közt jelent
meg.
A két madár. Először a HV. közt.
Egy verstárgy feljegyzése. A »kalit börtöne« az abszolutizmusra, a zöld ág a
látszat-alkotmánnyal kecsegtető októberi diplomára vonatkozik. A fiatalabb nemzedéket,
mely már nem emlékezik 1848 eszményeire,
megtévesztheti ez, a tapasztalt kor tisztábban lát. — Ugyanezt a gondolatot fejezi ki
Kies ősz költemény, szintén természeti képben. (L.
az 1. kötetben.)
Coronini. Közölte a
Budapesti
Hírlap, 1882. okt.
28.
— Másodszor a jelen kiadás. 1861-ben
, miután az országgyűlést — mind a két Ház óvása
ellenére — feloszlatták,
Coronini
táborszernagyot küldték Coronini von Cronberg, Johann Baptist
Budá
ra főparancsnoknak.
Budapest
Cynismus. Egy papírszeletre volt odavetve, a cím alatti
sor nélkül. Nyomtatásban először az
ÖK.
1867., Elegyes Költői Darabjai
közt.
Alkalmi visszavágás a kiegyezési tárgyalások alatt bécsi hírlapokban gyakran megszólalt
kicsinylő, sértő támadásokra, mikor az országgyűlés nem fogadta el Bécs alkotmány-tervét, sem a feliratokra adott királyi választ. Az Allgemeine Zeitung támadásai ellen több lap kikelt, az
Üstökös is, 1862. aug. 23.
Poéta és politikus. Először a HV.
közt. —
1862. jul.
28.
a költő azt írta
Tompá
nak : »Engem Tompa Mihály
Balassa
(úgy hallom, Balassa János
Eötvös
kértére) magától fölkeresvén, kihallgatta
nyavalyámat s egy hónapi fürdőt rendelt Szliácson.« Aug. derekától szept. közepéig
időzött ott. Menet útba ejtette Eötvös József
Sztregová
t, két
napot töltött Alsósztregova
Madách
nál, aki azután
kocsin vitte el őt a fürdőbe, s két napon át vele maradt. E kis versen kívül a költő ez
idő alatt nem írt egyebet. Ott, a fenyvek közt, támadt ez az ötlete, mely a természeti
képnek a cím szerint mélyebb vonatkozást ad. A politikai feszült várakozás vont magára
minden figyelmet, az irodalom, mely egy évtizeden át a közélet egyetlen szava volt, egy
időre háttérbe szorult. Szóvá tette ezt Eötvös József, a föléledt Kisfaludy-Társaság 1862. évi elnöki beszédében. »Nagy kötelességeink háttérbe
szorítják a tisztán művészi és irodalmi érdekeket. . . Vajon e társaság, melynek
feladata tisztán irodalmi, számolhat-e a nemzet pártolására? Nem lesznek-e inkább sokan,
kik egy tisztán esztétikai és irodalmi intézetnek fölélesztését — oly pillanatban, midőn
a nemzet legfontosabb érdekei forognak kérdésben — ha nem is károsnak, legalább a
nemzetre nézve egészen közönyösnek tartják?« (
A
Kisfaludy-Társaság Évlapjai, UJ folyam, 1. —
Eötvös Összes Munkái, VIII. kötet, 251-52. 1.) Pákh Albert
Madách Imre
Tompá
nak : » . . .ki is gondolna most
ily fakó fülemilékre, mikor az egész világ feje nagyobb dolgokkal van tele.« (1866. febr. 6. — IK. 1917.— 80. 1.)
Tompa Mihály
A Három Pipa utca. Először a Szépirodalmi Figyelőben (szerk. Arany János) 1861. febr.
27. Itt a harmadik sor : Méltó, hogy. . . —Másodszor a HV. kötetében.
Pestre költöztekor
Arany
a Három Pipa
utcában fogadott szállást. »Négy jó szobás szállás—
írj a
Arany János
Tompá
nak, 1861. aug.
25.
—de baj az, hogy a központtól kissé távol, hogy második emelet« ; főkép pedig nagyon
zajos volt. A
Szépirodalmi Figyelő
1861. febr. 27.-i 10.
sz.-ban azt írta : » . . .úgy megörülénk a tragikomikus pipák reménybeli
távozásán, hogy tüstént az itt alább olvasható verset rögtönzők, mely keveset ér ugyan,
de elég jó a három pipa mellé.« Az utcát a főváros Tompa Mihály
Kisfaludy
ról szándékozott elnevezni ; azért
említi a vers Kisfaludy Károly
Pipadalát. — A 21.-ik sz.-tól szerkesztői szállásúl csakugyan
a Kisfaludy utcát nevezi meg a lap. A 41. sz.-ban (aug. 15.) a hírek közt ezt olvashatni : »A Zöldkert utca a benne
levő intézetről Reáltanoda utca új nevet kapott. A mi Kisfaludy utcánk pedig, úgy
látszik, megmarad 3 pipának.« Okt.
3.-án vissza is kerül a lapra a régi utcanév. Ma Erkel-utca. A költő az
Üllői út sarokházában lakott 1864.
tavaszáig ; ma emléktábla jelzi egykori lakóhelyét. (Bővebben Bisztray Gyula, Irod. tört.,
1945. 42—44. 1. ig.)
Kisfaludy Károly
Levelek Jókaihoz. Az I. egy kék papír-szeletkén :
Jókaihoz, 1861. ; nyomtatva az ÖK.
1867. Elegyes Darabjai közt. Az
első vsz. végén a kéziraton csak : Ritter von . . . , az ÖK. egészítette ki így : Ritter von Schm . . (
Schmerling
.) — A 12. sorban a kéziraton:
Neugebäud. — jav.: Nájgebájd. — ÖK.: Neugebäud. (Ott volt fogoly
Schmerling, Ritter von
Jókai
, szerkesztői vétségért.) — A
II. levél először a HV. közt.
Jókai Mór
Pest
re költözését Budapest
Arany
két körülményre alapította. Egyik a Kisfaludy-Társaság igazgatói
állása volt, melyre 1860-ban választották
meg ; másik egy hetilap alapítása. Az előbbi évi 5-800 ft. fizetéssel biztatta, de az
alapítók száma alacsony maradt
(
Arany János
Tompá
nak 1861. febr. 23
). Eleinte a
lap előfizetői sem haladták meg a négyszázat (Arany Juliska levele Tompa Mihály
Ercsey
hez, 1860. nov.
16), később felvergődött 7-800-ra. (
Ercsey Sándor
Arany
Arany János
Tompá
nak 1861. febr. 23.
). A lap
1860. nov. 7. indult meg, Szépirodalmi Figyelő címen. Az időpont nem volt kedvező.
Minden érdeklődés a politikai események felé fordult. A szerkesztés sok munkával járt.
»Cikkről-cikkre kell összekódulnom minden számot« — panaszolja
Tompa Mihály
Szász
nak
(
1860. dec.
27.
). Jókai készségesen támogatta barátját. A Szépirodalmi Figyelő
A kuruc-világ után c. elbeszélésével indult meg, mely öt
számra terjedt. A második évfolyamot is ő nyitotta meg, Egy szegény
asszony története c. keleti elbeszélésével (
1861. 1-5. sz.), épen ezt a keleti novellát sürgeti a
levél. Bizonyítja ezt az 1. vsz. célzása is az országgyűlés feloszlatására, 1861. aug. 22. — Szász Károly
Schrnerling
volt az, aki a Reichsratban azt
fejtegette, hogy a nemzet a forradalommal eljátszotta régi jogait (Verwirkungstheorie).
Ezért mondja róluk Schmerling, Anton von
Arany
»fikció«.
Arany János
Az utolsó sor »szemfedő« célzása a Figyelő fenyegető
megszűnésére vonatkozik, mi 1862. okt.
végén be is következett, az új évvel azonban a lap átalakult Koszorúvá. Ebben jelent meg
Jókai
tól az 1. félévben a Milyenek a nők
? előszava, május 17.
; a
II. évf. 1. sz.-ban, január 3., Fredegonda
; a 3. sz.-ban, január 17., Lucretia.
— A II. levél, mely októberben kelt,
távol esik ez időpontoktól, alkalmasint az első levél sürgetése. Kéziratán tréfásan L.
S. (a pecsét helye) ; kicsire volt összehajtva, úgy látszik, maga csúsztatta Jókai Mór
Jókai
kezébe, alkalmasint egy ülésen. A
cigány-adomát külön is papírra vetette, Régi adoma címen. —
(
Baros Gyula : Jókai és Arany. — Jókai Mór
Bpest
, 1925.
)
Budapest
Epitafium. Legjobb barátai figyelmeztették a költőt, hogy
lapja, a Szépirodalmi Figyelő, túlságosan komoly. Sok helyet
foglal el benne a kritika, a több folytatáson át húzódó iránycikk ; azt ajánlották,
legyen nő-olvasmány is, adjon képet, (amit
Arany
régi írók arcképeivel oldott meg). Két évi fennállás után a Szépirodalmi Figyelő csakugyan megszűnt s helyébe 1863. jan.-ban a Koszorú lépett. Erre az új folyamra céloz a vers. Szana Tamás közölte, a
Vasárnapi
Ujságban, 1882. 44.
sz., azután a HV. —
Arany János
Ősz felé. Először a
HV.
kötetében, a Forgácsok között. A Szépirodalmi Figyelő és a Koszorú
szerkesztése (1860. nov. 7. - 1865.
jún. vége közt) évekig elvonta
Arany
t a költői munkásságtól, több verse töredékben maradt.
Arany János
Szülőhelyem. — Szülőföldemhez. Az első be van írva a kapcsos könyvbe, irónnal, Pázmán lovag (1856.) után ; a másik egy papírdarabkán. Az első a
HV.
kötetében, a másik a jegyzetes kiadásban, 1924. —
Beöthy Zs.
Arany hazavágyása.
— Romemlékek
, 1.
Beöthy Zsolt
Arany
Arany János
Kőrös
ről is, Nagykőrös
Pest
ről is folyvást haza vágyott Budapest
Szalontá
ra. »Még vagy két évig fön kellene tartani magamat Nagyszalonta
Pest
en, akkor némi kilátással
a,
független szegénységre ; leköltözhetném Budapest
Szalontá
ra«.
(
Nagyszalonta
Tompá
nak, 1865. jan. 26.
). »Nem pusztán
a röstség hajtott erre, inkább az, hogy még valamit kedvem szerint dolgozhassak.«
(
Tompa Mihály
Ercsey
nek, 1865. jún. 29.
— L.
Epilogus c. költeményét is.)
Ercsey Sándor
Görögből. Első három sorára— ceruzával írva — ráakadt
Debreczeni Ferenc, a csonka toronyban őrzött
ezen könyv hátlapján : Anacreontis Carmina. Nova editio. . .e recensione et cum notis
Rich. Pr. phil. Brunckii
Lipsiae
, 1829. A könyvbe bele van írva : Ercsey Sándor, 1842.
I.K. (
1923. 90. 1.)
Lipcse
Az egész egy papírlapon, melynek másik oldalán 1861-ből való feljegyzés volt : »
Pest
város általam ismert és bejárt utcáinak névsora, ABC rendben (1861).« Közölte az Irányok c.
cikksorozata harmadik részében, Kallisztratész nevével. (Némi
párhuzam. — Y jegy alatt,
Szépirod. Figyelő,
1862. II. félév, 11. sz.) —
Az
ÖK.
1867. az Elegyes Költői Darabok
közt közli, évszám nélkül. Kézi példányában még javításokat tett ironnal ; 4.
sor : És Athenaet egyenlő joguvá tevék — 11. sor : Mikor Athenae
szent áldozatin — 1860. nyarán
azt írta Budapest
Arany
Arany János
Csengery
nek : »…e nyáron a félig
értett, félig elfeledt görög klasszikusoknak oly hévvel dőltem, hogy szem- és
elmetompulásig olvastam őket« (júl. 9.). Ez
időből való lehet ez a fordítás. — Harmodiosz és
Arisztogeiton az atheni zsarnok Csengery Antal
Hypparchos
megölői (Kr.e.
514.
).
A testőrök megölték őket ; az utókor szobrot állított nekik az Akropoliszon, énekesek
dicsőítették emléköket. Kallimachosz (Kr. e.
310-240
)
ezzel az énekkel.
Hipparkhosz
Széchenyi tiszai oszlopára. Mind a háromnak kézirata egy
lapon volt : Tiszai oszlopra. Gróf Dessewffy kérelmére. (máj.
1862.) — Az I. és II. szoborra volt szánva, a III. alatt ceruzával: »Azt
gondoltam, szobor lesz, úgy hallom : oszlop, statua nélkül«. — Az elsőt
kiadta az
ÖK.
közt, a másik kettőt félre tette, csak
a
HV.
gyüjteménye közölte.
Dessewffy Emil, az Akadémia elnöke, tájékoztatót
csatolt kérelme mellé. Az Akadémia szürke papírján, ceruzával — amint nyilván egy ülés
alatt vetette oda — e sorokat találni
Arany
levelezése közt, az Akadémiában: »Széchenyi volt a
Tisza-szabályozás megindítója, sőt mondhatni alkotója. A vállalat ujsága, a feladás
nagyszerűsége, a pénzállapotok szűk volta, a készen álló pénznek csekélysége, a tenni
leginkább szeretők cselekvési kedvét is megzsibbasztva tarták. —Ő nem habozott, s
magával ragadta azokat is, kik a szükségesre ráismertek, de az akadályokat látva,
szerették a cselekvést halasztani, míg majd az ország fogja földjeiket gátakkal védeni !
— Megindult 1846-ban a nagy és korszerű
mnnka. Ő 1848-ig vezette csak. Igen súlyos
idők következtek. Dacára ezeknek, folytak és folynak a védmunkálatok. — Ma körülbelül
száz mérföld hosszú védgátak állanak. Ezek közül maga az Alsó Zabolcsi Társulat 18
mérföldnyit épített. — A Társulat azon helyen akar Arany János
Széchenyi
nek egy obeliszket állítani, a
Dob—Polgári gát tövében, hol ő a szabályozást az első kapavágással tettleg megkezdte.
Ide egy pár sor fölírás kell. Ezt bizalommal Arany Jánostól várja — Dessewffy Emil.«
(Széchenyi István
Dessewffy
elnöke volt az
alsó-szabolcsi Tisza-szabályozási Társulatnak.) Az emlék képe közölve van
Ferenczi Zoltán
Irodalomtörténetének 337. lapján. — Dessewffy Emil
Dessewffy
Szász Károlytól is kért ilyen epigrammokat. Három
közölve van
Dessewffy Emil
Szász
Kisebb Költemények, 1883. I. köt. 367-68. 1.
Szász Károly
Szász
jegyzete szerint az oszlopra az
övéi közül az első van felvésve.
Szász Károly
Anyagond. Először a
Koszorúban. (szerk. Arany János),
1863. I. félév, ápr. 19.
, — Asszonyélet. — Költemények Johannától c.
könyvismertetésben, mutatványul,
A. J.
aláírással. — Másodszor a
Protestáns Képes-Naptárban (szerk. Dömötör János), Uj folyam, 1873. 27. 1. — Harmadszor az
ÖK. Elegyes Darabjai közt.
Arany János
A verskötetre Arany János figyelmét, mint az
ismertetésben mondja, a Volkszeitung elismerő cikke hívta
fel. Johanna álnéven Fakk Johanna írt, kinek
1862., 1863.
1865. években jelentek meg kötetei. Lexikon Deutscher Frauen der Feder. Eine Zusammenstellnng der
seit dem Jahre 1840. erschienenen Werke
Weiblicher Autoren, nebst Biographie der Lebenden und einem Verzeichniss der
Pseudonymen. Hg. von Sophie Pataky. — Berlin, 1898.)
Álom és vágy.
Mátyás Flórián egy értekezésének hátlapján,
ceruzával, az értekezés 1863-ból való. A
második sor előbb így indult : Óhajt míg éber . . .
Debreczeni Ferenc közölte, a költőnek a szalontai
csonka toronyban levő könyveinek bejegyzéseiből. (
A.J.
széljegyzeteiből.—IK., 1923. 90. 1.)
Testvéri ünnep. Kéziratán a cím így volt : A testvérülés innepe. — Nyomtatva először
ÖK.
1867., az Elegyes Költői Darabok
közt.
A mult század hatvanas éveiben sok vita folyt a színműirodalom terén a költői vagy a
színi hatás elsőbbségéről. Egyesek a puszta színszerűség, a színpadi fogások döntő
hatása mellett kardoskodtak, voltak viszont, akik a költőiséget tartották előbbvalónak,
sőt egyedül fontosnak. A kettő nincs ellentétben, a színpadon mindkettőre szükség van s
csak együtt érvényesülnek igazán. Ugy látszik,
Arany
ehhez akart hozzászólni, költői módon.
Arany Janos
Horatiusból. Kéziratán nem volt évszám. Az írás a 60-as
évekre vallott. Először az
ÖK.
1867. Elegyes Darabjai közt.
A Mab királyné. Először az
ÖK.
1867.
— A kéziraton:
»
Reményi
kedvéért fordítottam.« —
Reményi Ede
Arany
1858-tól fogva készült komolyabban
Arany Janos
Shakespeare
-darabok
fordítására. 1859. elején fogott bele a
Nyáréji álom lefordításába; Hamletet 1866-ban, János királyt 1868-ban fejezte be. Eközben látogatta meg Shakespeare, William
Reményi
1865-ben; ekkor kérhette meg e részlet
lefordítására. (L. Reményinek c. vers jegyzetét.)
Reményi Ede
Görgey Arthur leányának. Először a
KK. 1894.—1849.-ben
Görgey
Görgey Artúr
Nagy-Szalontá
n keresztül vonult seregével Világos alá. A fővezér öccse felkereste a költőt, le is írta
szomorú találkozásukat. (
Görgey István:
1848. és 1849-ből. III. kötet, 343-345. 1.)
Nagyszalonta
Görgey Arthur
külföldön olvasta
A nagyidai cigányokat, elértette célzásait, s midőn
1867. után hazatért, fölkereste a
költőt. Leánya, Görgey Artúr
Berta
, előbb is
többször megfordult Görgey Berta
Pest
en rokoni látogatáson.
Ilyenkor felkereste Aranyékat. Így kérhetett verset emlékkönyvébe. (Budapest
Arany L.
Délibábok hőse c. költői beszélyben Réfalvi és Etelke
alakjában Arany lászló
Görgey
re és leányára
céloz.)
Görgey Artúr
Feljajdulás. Először a
HV.
közt. — Leánya halála megtörte a költőt. »…azt hívém, tönkre
jutok.«
(
Tompá
nak, 1866. febr. 18.
) »December óta az sem vagyok, ami azelőtt, —
semmi sem vagyok.«
(
Tompa Mihály
Tompá
nak 1866. aug. 10.
) — Tompa Mihály
Juliská
t nemcsak az atyai szeretet látta
ilyennek, így jellemzi Arany Juliska
Ercsey
is.
»Ritka nőt ruház fel a gondviselés annyi kellemmel, szeretetreméltósággal s vonzó
kedélyességgel, s még ritkább nő az, ki a jelzett tulajdonokat oly lekötelező s
rendkívül kedves őszinteséggel, mint ő, kimutatni képes legyen.« (
A.J. életéből, 151. 1.)
Ercsey Sándor
Juliska emlékezete. Először a
HV.
közt. — Igazi emléket leányának Toldi
szerelmében állított, a VI. ének elején. Más költeményekben is oda szállt
képzelete, keletre, a kedves sírra. (Ének a pesti ligetről.)
Egész költészetére fátyolt borít e gyász ; legnagyobb emléke a 12 éven át tartó
hallgatás, mely alatt nem írt nagyobb művet.
Vágy.
Juliská
sírjába temette a régi
vágyat, hogy öreg napjait az ő közelében töltheti el. E kétsoros töredék, a Leányomhoz c. költemény hátlapján, szinte beszélgetés vele,
vagy levél kezdete hozzá. Először a
KK. jegyzetes
kiadásában.
Arany Juliska
Ezzel a gyásszal volt szokás magyarázni a költőnek hosszú, tizenkét éven át tartó
hallgatását. 1868-ban elveszti benső
barátját is,
Tompá
t. Betegsége,
hivatali aprólékos elfoglaltsága is bénította költői erejét. Erosen hatottak rá a
közállapotok : az absolútizmus leverő kora, maga az 1867-es kiegyezés, mely nemcsak 1848-beli felfogása szerint és vágyaiból, hanem még az 1860. körüli várakozáshoz képest is keveset valósított meg.
Nemcsak az érdemrendet és képviselőséget, — melyet 48-ban kész lett volna elvállalni — hanem az egyetemi tanárságot is
elhárította magától. Fordításokba, hivatali munkái közé húzódott, magába zárkózott.
Titkos gondolatait csak iróasztalába temetett röpke sorok árulják el, amelyeket Mondacsoknak nevezett, L. erről :
Keresztury Dezső: A hallgató
Arany. — It., 1950., III. füz. 66. s. köv. 1.
Tompa Mihály
A csillag-hulláskor. A koronázás rendjel-osztó ünnepélyén
Arany
t Szt. István-renddel
tüntették ki. Pontosan följegyezte ez eset mozzanatait. Először júl. 10-én hallott róla Kajdacsi orvostól, midőn érte ment, hogy beteg fiához
hívja. Ügyet sem vetett rá. 11-én
este Tóth Lőrinc újságolta. (Erről az I.) 12.-én reggel Arany János
Arany
levelet küldött Eötvös József közoktatásügyi miniszternek, hogy e szándék vonassék vissza. Az
irodalom — úgymond — nem ismerné él őt képviselőjének, maga sem tartja magát annak.
Arany János
Eötvös
azon nyomban küldte
válaszát. »Az, mit tőlem kívánsz, nem áll hatalmamban, s ha állana, nem tenném
nincs senki az országban, aki nem találná természetesnek, ha a magyar király a
legnagyobb magyar költő iránt hódolatát fejezi ki.» Erre van célzás a II.-ben.
Eötvös József
Arany
azt írja Arany János
Tompá
nak : ». . . ha az irodalomnak
kitüntetést szántak (mert úgy van), mi jogon szemeltek ki épe engem e kitüntetés
bűnbakjának.«
(
1867 aug.
6.
) (II. és III.) Tompa Mihály
Eötvös
levele reggel 8 órakor már kezében volt a
költőnek, félkilenckor már olvasta a kitüntetést a hivatalos lapban. Eötvös József
Wenckheim
belügyminiszterhez fordult, hivatkozva
egyszerű körülményeire, »Én, a nép fia, s igénytelen dalnoka, ki, a győzelem
bizonyosságával, immár két izben (1861. és
65-ben) utasíték vissza országos
képviselői mandátumot a nép kezéből : valóban benső önállásom sérelmének látszata
nélkül, felülről sem fogadhatom el e kitüntetést«. — Erre Wenckheim Béla
Wenckheim
és Wenckheim Béla
Eötvös
személyesen keresték fel, erről szól a IV. » . . . végre
belátván, hogy nagy demonstracionális látszat nélkül (mitől mindig irtóztam) a
visszautasítás meg nem történhetik, beléegyeztem, de kikötöm, hogy én sem hálálkodni
audienciára nem megyek . . . sem soha fel nem teszem«. Így jegyzi fel ezeket a
Wenckheim-levél hátán. A VII.-ben említett nevek úgy kerülnek egymás mellé, mert a Hon
jún. 12.-i számában egy hírbe
foglalva közölte Székács József ágostai
szuperintendens, Eötvös József
Arany
, Szilassy György földbirtokos és több k kitüntetesét.
Arany László megjegyzése : »Kortesnóta volt, a
harmincas években, Szabolcsban, persze más nevekkel, akik
akkor nyertek kitüntetéseket. Dallama:: Kinyílott a tulipán«. A X.-beli határhányásnak
szertartása le van írva A Jóka ördögében, a 6. vsz. végén.
Ennek több szállingó, kiforgatott változatát közölte Lehr :
MNy., 1917. 180. l.
Arany János
V. a
KK.
jegyzetes kiadásában, a IX. a Budapesti Hírlapban, 1882. okt. 29., a VIII és XI. először itt, a többi a
HV.
közt jelent meg először.
Mind a
HV.
kötetében. Az 1867-es kiegyezés nem biztosított elég alapot a magyarság
fejlődésének. A kiegyezés és a függetlenség, 67 és 48 hívei hamar élesen
szemben álltak egymással ; az Alföldön fellángolt
Kossuth
neve. 1868—1869-ben a választásokon szenvedélyes küzdelem indult meg. A
választásokra a balközép egyesült a szélsőbaloldallal. Az ellenzék még Kossuth Lajos
Deák
ellen is állitott jelöltet : az Amerikában élő
Újházy Lászlót. Deák Ferenc
Deák
a választás után választóihoz tartott beszédében
hangoztatta is, hogy neki a közjogi alap tekintetében uralkodó nézeteltéréselrnél több
gondot okoznak a fellázított szenvedélyek. (Ferenczi Zoltán : Deák Ferenc élete, III. 368. 1.). Erre vonatkoznak e versek.
Deák Ferenc
A költő nem húnyt szemet a kispolgári tömegek izgágasága előtt sem. Felháborította a
lármás, de üres hazafiaskodás, a korteskedés tobzódása, a hivatalvadászok mohósága.
»Most igazán ,oldott kéve’ nemzeted« — írta
Tompá
nak, 1868. jún. 5.
, A gólyához verssorára célozva, — »korbács kell ennek, akkor
összetart : adj neki egy ujjnyi szabadságot, s előrjöngi a hazát«. 1872-ben is azt írta fiának : »Az országban is csúful foly
a korteskedés. Undorító és nagyon elszomorító. « (V., VI.) Aggodalommal
nézte az ország sorsát, mint A haza sorsa, s főkép a Régi panasz mutatja. (L. e költeményt az I. kötetben).
Tompa Mihály
A Köztársasághoz. Először a
HV.
közt. 1865—1877 közt. Hosszú hallgatása idején a költő olvasásba merült. A rég
ösmert angol költők mellett a görög és római klasszikusokat vette elő újra, köztük
Horatius
t. Hogy épen
ezt a versét fordította le ekkor, abban szintén hazafi aggodalma nyilvánult meg.
Horatius Flaccus, Quintus
Pohárköszöntő a Csengery-családra. Először a
HV.
közt. — Csengery Antalhoz benső barátság kapcsolta a költőt ; főkép
Csengery
munkált azon, hogy Csengery Antal
Arany
Arany János
Pest
re költözzék.
Budapest
Szegény Miska sirkövére. (1868.) A
HV.
közt.
Tompa
síremlékére két epigrammát írt; ez
önkénytelenül fakadt liraibb sóhaj, Tompa Mihály
Tompá
éról magára száll át a halál gondolata.V. ö. az Ének a pesti ligetről s a Honnan és
hová? végsorait.
Tompa Mihály
Akadémiai papirszeletek. I.
Jókai Mór
1865-ben azt írta
Arany
ról az Üstökösben :
»Az akadémiai üléseken dirib-darab papirosokon szoktunk egymásnak izengetni. Én
karrikatúrákat mázolok neki, ő meg nekem epigrammokat küldöz. Egyet közlök belőlük.
Arról folyt épen az értekezés, hogy a história csak azoknak a neveit jegyzi fel, akik
szellemökkel hatottak, vagy akik vérengző hadjáratokat viseltek. A papír-rongyra, mit
hozzám röpített, ez volt írva. » — Innen közölte Arany László a
HV.
bevezetésében,
Arany János
Jókai
soraival együtt.
Jókai Mór
II.
1865-ben
Nagy Márton 1. tag tartott felolvasást A görögök nevelészetéről. (
Arany
főtitkári jelentése, 1865. dec. 11. az
Akad. Évkönyvében. XI.
kötet, V darab 13. 1.). A költő az ülés alatt e sorokat vetette papírra.
Közölte Arany János
Greguss
, Költészettanában, a ,rímjátékok’ között, csonkán. (II. kiad. 1890.
). — Azután a
KK. jegyzetes kiadása. — Máskor egy székfoglaló alatt
ezt vetette papírra Bolond Istókból (II. 2.) :
»Mi egy pár évezred óta kész — Belátta, hogy neki kell megcsinálni«. — Greguss Ágost
Greguss
elvette a kis cédulát, Greguss Ágost
Ballagi
nak adta, az később egy tanítványának.
(
Budapesti Hírlap
1882. okt. 28.
). — Ilyen
tréfás rímeket sokszor pattintott beszélgetés közben is. Egyszer Ballagi Mór
Vámbéry
val találkozott a Duna-parton. Vámbéry Ármin
Vámbéry
lelkesülten magasztalta a tájat. Az
Akadémia előtt teherhajók álltak, melyekről kátrányos hordókat görgettek a partra.
Vámbéry Ármin
Arany
hallgatta a dícséretet, végül
megszólalt : »Csak az a hátrány — Hogy büdös a kátrány«. —
Mikor a kapcsos könyvnek híre ment, a szigeten sétálgató ismerősei közül egyik-másik
megállította s megkérdezte, van-e újabb vers a kapcsos könyvben. Egyiküknek azt
válaszolta : »Ha én énekelek, csak dunnyogok, — Mint e szép szigeten
a szúnyogok«.
Arany János
V. Ezt a Budapesti Hírlap
közölte, 1881. okt 22. De nem ülés
alatt keletkezett, mint a lap írja. Thewrewk Emil
úgy mondja el históriáját : »
Arany
egy
pénteki nap délután a Dunaparton sétált. Találkozott vele Arany János
Budenz
. Beszélgetnek s szóbajön Bálint Gábor, aki Párhuzam a magyar és
mongol nyelv terén c. munkája bevezetésében Budenz József
Hunfalvy
t és a többi finnistát durván megtámadta.
Hunfalvy Pál
Arany
humoros kedvében több
epigramm-félét rögtönzött volt, de a Bálint Gáborra való nem igen akart sikerülni. Csak azután sikerült, hogy
Arany János
Budenz
Budenz József
Arany
tól elvált. Másnap
osztályértekezletünk volt az Akadémiában. Én Arany János
Arany
és Arany János
Budenz
közt ültem. Ahogy Budenz József
Arany
Arany János
Budenz
et meglátja, áthajol hozzá,
hogy ,megvan’ s elmondja bajusza alatt lappangó mosolyával. Én tüstént leirtam. Az öreg
úr intett, ne tegyem : Nem kell azt bántani, — de én az írást zsebredugtam s azt
feleltem, hogy elteszem emlékül«. (
Arany Jánosról, Nemzet, 1883.
okt. 28.
Onnan közölte a
HV.
). Ez alkalommal beszéli Budenz József
Thewrewk
, hogy mikor 1873.
márc. 3. székfoglalóját tartotta a magyar zene ritmusáról, a felolvasás
végeztével a költő figyelmeztette, hogy — amit az értekezés nem említett — csupa
spondaeusból is van vers a magyarban, szintúgy Thewrewk Emil
Aristophanes
Békéjében is a kötélhúzás festésénél, (454. sor). A
legközelebbi szombaton egy cédulát adott Arisztophanész
Thewrewk
kezébe, ez volt ráírva : »Egy népmesében van (meg is
jelent valamelyik mesegyűjteményben) s csak ennyi (a medve mondja) :
Thewrewk Emil
VII. A
Budapesti
Hírlap
közölte (1882. okt.
28.), Apróságok Arany Jánosról. — Innen vette át
a
HV.
— Bálint Gábor sokat panaszkodott, hogy keleti útján kevéssé támogatta az
Akadémia és a Közoktatásügyi Miniszterium. Ezért hevesen támadta mind a kettőt.
VIII. Egy akadémikus emlékezett rá, hogy mikor Greguss Ágost mint képviselőjelölt Szontagh Pállal szemben megbukott,
Arany
ezt a kis kádenciát rögtönözte. — Közölte : —
én : Ujabb apróságok Aranyról. — Pesti
Napló, 1893. május 14.
—
Arany János
IX. A sült szárnyas felszelésének szabálya. Arany László az előbbiekhez sorolta, mikor a
HV.
-ben közölte.
Salemoban 1150-ben
orvosi iskola alakult, mely a középkorban nagy hírre tett szert ; a XIV. századig
virágzott. Ez volt a Schola Salernitana. Főkép gyakorlati vizsgálatokkal foglalkozott. A
tanításokat a középkor szokása szerint versbe, tankölteményekbe foglalták, ilyen az itt
közölt is.
Karlsbadi apróságok. Mind közölve a
HV.
-ben, bár nem így együtt. Először a
KK. jegyzetes kiadása csoportosította. A költő 1868-ban vérhason esett át. »Azt hittem, utolsó lesz« —
írta
Tompá
nak, júl. 15.
Ősszel epekövektől
szabadította meg Kovács Sebestyén Endre
orvostanár. 1869-ben elment Karlsbadba. Azontúl nyolc éven át minden nyáron töltött ott 4-5 hetet. A
kúrát pontosan megtartotta. Megvette Hlavaçek Eckhardt orvosi könyvét, aláhúzta benne, ami tüneteket magán észlelt.
(Parkas László (orvosa): A. J. betegségéről — Nemzet, 1882., dec. 19.). Ebből fordította le
Lobkowitz Bohuslawnak a forrásokról írt latin
versét. Tompa Mihály
Lobkowitz
II. Ulászló és Lobkowitz Bohuslaw
Anna királyné
udvarában élt. A verset Candale-i Anna
Kazinczy
és Szemere Pál is lefordította. — E füzet borítékjára vetette oda a német
versikét, (nem bizonyos, hogy maga faragta), Arany László közölte atyja önéletrajzához írt jegyzetei közt. A fürdő
forrásáról később hálásan emlékezett meg Toldi szerelmében
(IX. 88-96. vsz.).
Kazinczy Ferenc
1869-ben versbe kezdett házasságának
évfordulójára, feleségének. Pihenő óráiban deák meg görög klasszikusokat olvasgatott, az
első évben
Terentius
t,
később Terentius Afer, Publius
Aristophanes
ből fordított
naponta 5-6 sort. Hat éven át volt szállása a Haus Jäger. Emléktáblával van megjelölve.
Egy cifra kőpadon is van kétsornyi magyar vers, övének tartják, de nem vall rá :
Arisztophanész
(
Sztehlo Kornél : Arany-pad Karlsbadban. — Vasárnapi Ujság,
1906. 27. sz. —
Kráhlik Lajos : A karlsbadi Arany-pad, u. o. 33. sz. —
Csekey István : A. J.
Karlsbadban. — NagyKőrösi Hiradó, 1932. okt. 30.
—
Dr. Molnár Béla : A. J. Karlsbadban. Forgalomba nem került füzet).
Szóbeszéd fenntartotta, hogy egy ott elhúnyt magyar fiú sírjára irt egy epigrammát.
Tolnai Vilmos fölkereste a sírt s leírta a
sírverset.
Alatta : Rockenstein Mihály, szül. 1842. júli, megh. 1869. júni.
(
Tolnai V.
közölte
It.
1918. 322. 1.). Nem hiteles, a
szöveg kevéssé mutat Tolnai Vilmos
Arany
ra. (V.
ö. Kristóf György : A. J.
Karlsbadban. — Uránia, 1913. 390-95. és 512. 1.).
Arany János
Főtitkárság.
Aj-baj! A
HV.
közt. Be
van írva a kapcsos könyvbe, alatta : Régibb. — Körösi vagy pesti mindennapi
hívatali munkájára vonatkozik.
Az Akadémia tízévi kényszerű szünet után 1858-ban újból megkezdhette munkásságát. Titoknoka 1861-ig
Toldy Ferenc volt. Dessewffy Emil elnök otthoni kívánt építeni az intézménynek. 1861-ig, két év alatt egy millió forint gyült
össze közadakozásból ; telket a város engedett át. 1864-re felépült a palota. Szalay László, aki 1861-óta
titoknok volt, 1864-ben hirtelen elhúnyt.
Helyére,
Eötvös
ajánlatára,
Eötvös József
Arany
t választották meg, 1865. jan. 26. Folyóiratai nem sok jóval
biztatták : ». . .a Koszorú nehezen tart fenn tovább« — írta
Arany János
Tompá
nak, épen a választás napján.
Azonban hivatalra sem nagyon vágyott, köszönő levelében ki is fejezte : »Állásomat csak
ideiglenesnek kívánom tekinteni . . . egy vagy két év a Tekintetes Akadémiának is
elegendő a körültekintésre, hogy helyemet alkalmasb egyénnel pótolhassa«. (
A M. T. Akad. jegyzőkönyvei, 1865. II. 35. 1. ) Mindjárt a hivatali lakás elfoglalása
körül baj volt. (L. Ártatlan dac c. költ.) Lelkiismeretessége
sok vesződséges munkát halmozott vállaira. Arra vágyott, hogy, még valamit kedve szerint
dolgozhassék
(
Tompa Mihály
Ercsey
hez, 1865. júl. 29.
), »bevégezni
egyet-mást töredék munkáimból«.
(
Ercsey Sándor
Tompá
nak, 1866. nov. 14.
) »Szeretnék
menekülni ettől a nem nekem való hívataltól«
(
Tompa Mihály
Tompá
nak, már 1866. dec. 8.
). Tompa Mihály
Eötvös
igyekezett könnyíteni a hívatal
nyűgén. 1867-ben minden gépies irodai
funkciót a jegyzőre hárítottak. 1869-ben az
új alapszabályok ismét könnyítettek az addigi titkár, ezentúl főtitkár teendőin.
(
Szily Kálmán : A. J. mint főtitkár. — Akad. Értesítő, 1893. jún.
). A csüggedt költő
késeinek érezte a segítséget, s nem sokat bízott megcsappant erejéhez, — ezt fejezi ki a
második vers. — 1876-ban le is mondott
állásáról, — az Akadémia megmarasztotta ; 1877-ben ez megismétlődött, — egy évre fölmentették hivatali teendőitől ; a
nyarat, őszt a Margit-szigeten töltötte ; szinte minden nap egy-egy új verset írt a
kapcsos könyvbe. Erre vonatkozik a III. és IV. Az V. 1879-ben kelt, amikor végleg nyugdíjba ment. A III. itt jelenik meg
először, a IV., V. a
HV.
közt volt.
Eötvös József
Tinódi redivívus. Először a
HV.
kötetében. Vonatkozásait nem sikerült földeríteni. Volt az
Üstökösben egy vers
Tinódi
modorában,
1863. jan. 17., Tinódi Lantos Sebestyén
Toldi
hoz
; az ebben
levő vonatkozások nem vezettek nyomra.
Toldi Ferenc
Grammatika versben. Először az
ÖK. Elegyes Darabjai közt. Egy műkedvelő nyelvész, Angyal nevű,
kifogásolta a bennünket, benneteket használatát. A Pesti
Napló
1856. szept. 11.
Két halálrakeresettnek szózata címen a két szó kegyelmet
kért, hívatkozva a nálamnál, engemet szintén hosszú, mégis élő és használt
szavakra. A Napló
szept. 14. is visszatért erre.
Arany
más újítási javaslatokra is
kitért. Figyelemmel kísért e téren minden tervet, látni kisebb nyelvészeti cikkeiből.
(Kis polémia, Divattudósitás,
Az aki az Akadémiában, A jövő
stílusa stb). Hagyatékában volt egy lap, a kettős mássalhangzók egy jeggyel
írásának példáival, ahogyan azokat Arany János
Vörösmarty
1835-ben az Akadémia elé terjesztette.
(A Magyar Tudós Társaság Évkönyve, 1835. II.). 16. sor
pászma : fonásnál használatos szó. Mikor a felforrt kendert motólára
szedik, egy kerület egy szálat tesz, tíz szál egy ige, három
ige egy pászma ; ezt külön összekötik. —
Vörösmarty Mihály
Báró Kemény Zsigmondhoz. Először a
Pesti Naplóban, 1865. aug. 13.
név nélkül. — Másodszor a
HV.
közt. A Pesti Napló
1865. júl.-ban névtelen cikksorozatot
közölt ilyen címmel : Költész irodalmunk jelen állapota nyelvészeti
tekintetben. — Szerzője szerint költői nyelvünk magasabban állott
Kazinczy
, Kazinczy Ferenc
Berzsenyi
, Berzsenyi Dániel
Kölcsey
korában. Kivált a rímelés elhanyagolását s
a lábrakapott asszonácokat kifogásolta. Írója, mint Mészöly Gedeon kiderítette (
Magyar Nyelv.
1917.
), Kölcsey Ferenc
Zsoldos Ignác
jeles jogtudós volt. A rímkovács
Kovács Józsefet állítja példának, akinél
tökéletesebb rímelőt nem ismer ; belőle idézi a »Csitt rabláncok bilincsi csitt «
verspárt, Zsoldos Ignác
Csokonai
ból a
Liza-tászliza rímeket, a pap és bab, görbe-körbe
példát kárhoztatón, mert csak a szó végén állnak egybehangzó betűk. Csokonai Vitéz Mihály
Arany
ezidőben egy-két verset adott a Napló tárca-rovatába, állítólag néhány cikket is írt, álnév
alatt, társadalmi kérdésekről. (
A. J. és a Pesti Napló.
— P. Napló, 1882. okt. 24.
). Ő, aki az erőltetett rímekkel szemben az
asszonancot pártolta, tréfából ezt a verset küldte a Napló
szerkesztőjének. Nem szánta közlésre, a Napló mégis kiadta,
bevezetést is csatolt hozzá. Összefoglalta a cikkek kifogásait, felújította példáit.
»Ennyit előrebocsájtani szükségesnek láttuk az alábbi vers magyarázatául, melyet egyik
jeles költőnk a cikkíró szabályai szerint írt válaszúl«. — Arany János
Zsoldos
, cikkének kéziratával együtt, eltette
iratai közé a Naplóból kivágott verset, »e mosdatlan választ,
mely Zsoldos Ignác
Kemény
lapjában kijöhetett.«
Iratcsomagja
Töredék magam és kortársaimnak életéből
címmel a M. T. Akadémia levéltárában van. Kemény Zsigmond
Zsoldos
a vers írójának Szemere Miklóst sejtette. (Zsoldos Ignác
Mészöly
.) A 41. sor a mesére vonatkozik, mikor a róka savanyúnak
találja az elérhetetlen szőlőt. — Az utolsó sor szójátéka népi eredetű ; Mészöly Gedeon
Arany
maga közli : Apróságok a Nyelvőr számára, Szójátékok : » — Szarvas tag az
uraknak, lencse, borsó parasztnak«. — Hozzáteszi: »(Vastag).«
Arany János
Az „Üstökösnek.” — Először a
HV.
rögtönzései közt, Arany László megjegyzésével : »Egy magyar költő — egyszersmind képviselő —
felszólalt az országgyűlésen, hogy az iskolákban a görög
ny
lv tanítását meg kell szüntetni. Az Üstökös dicsőitő epigrammal üdvözölte érte, mint »barátját a fénynek«. —
Arany
ezidőtájban csupa görög
klasszikusok olvasásában lelte gyönyörűségét. — A képviselő Jámbor Pál — Hiador — volt. Annak idején a Honderű
Arany János
Petőfi
vel állította szembe. 1861.-ben képviselő volt, a határozati párthoz
tartozott ; 1867—71-ig ismét kulai
képviselő, 1871-ben kilépett az egyházi
rendből. Róla az epigramm az Üstökösben 1871. dec. 23. jelent meg. Így szólt
:
Petőfi Sándor
Régi magyar énekek.
(Somogyi Antal humbúgja). Először kéziratból a
KK. jegyzetes kiadásában.
Somogyi
könyve 1873-ban jelent meg Aradon,
ugyanakkor, ugyanezen címmel egy »második füzetke« Somogyi Antal
Pest
en. Előszavában a szerző azt állítja, hogy egy 1582-ből való Budapest
Cicero
-kiadásban közbefűzött lapokra
bukkant, melyeken rovás-írással voltak följegyezve az énekek. E füzetek természetesen
érdekelték Cicero, Marcus Tullius
Arany
t.
Arany János
Mind a két füzet megvolt nála. A hamisítást rögtön felismerte. Rövíd, névtelen bírálatot
írt róla a Budapesti Szemlében, (1873. 5. sz.), kimondva,
hogy az egész csupa vakmerő misztifikáció és hogy a dalok esztétikai becse még kevesebb,
mint történelmi hitele. A füzet hátlapján pedig ez epigrammban öntötte ki bosszúságát.
Első alakjában így volt:
Somogyi
olyanféle érdeklődést kívánt
ébreszteni énekeivel, mint az 1700-as
években Somogyi Antal
Angliá
ban Anglia
Macpherson
Ossziánnal vagy Macpherson, James
Chatterton
a rózsák harca korának színeibe burkolt verseivel. Közelebb
a Kraludvari v. Königinhofi kézirat lelt tartós hitelt. 1817-ben fedezte fel egy prágai könyvtáros,
Chatterton, Thomas
Hanka
; Hanka, Václav
Dobrowsky
hitelesnek ismerte el, Riedl Szende lefordította magyarra, 1856. ; ezt küldte el Dobrovský, Josef
Csengery
Csengery Antal
Arany
nak (a példányba bele volt írva
Arany János
Csengery
neve). Csengery Antal
Arany
azt írta róla
Arany János
Tompá
nak »Erőteljes
néppoézis maradványai a messze hajdanból« (1857. ápr. 19.
és
Tompa Mihály
Gyulai
nak 1857. dec. 1.
). Kezdett is
róla valamit, de abbahagyta ; a megírt bevezető-részből kerekedett értekezése Naiv époszunkról. Utóbb újra lefordította
Szeberényi Lajos : A königinhófi
kézirat, bevezetéssel és jegyzetekkel. A Kisf.-Társ.
Évlapjaiban, Új Folyam, VII. 1872—3.
— Ma már nem tartják hitelesnek. Gyulai Pál
Hanka
nemzeti érzésből kívánta régi költészetüket
gazdagítani, mint nálunk Hanka, Václav
Thaly
a kuruc
balladákkal. Thaly Kálmán
Somogyi
költői tehetség
nélkül fogott a csalárd játékba, sem esztétikai érzéke, sem régészeti ismeretei nem
állták ki a próbát, rövid időre sem. A hamísítást Szarvas Gábor is rásütötte a Reformban. Toldy Ferenc is tüstént rájött a pia frausra ; őhozzá már
előbb is vitt Somogyi Antal
Somogyi
régi
hegedős-énekeket, nem árulva el, hogy az ő csinálmányai. Somogyi Antal
Toldy
rögtön látta, hogy rossz utánzatok.
(
Toldy Ferenc
Toldy
levele
Fábián Gáborhoz, 1873. szept. 19. — IK.,
1893. 239. 1. —
Toldy Ferenc
Arany
Lev. Arany János
Csengeri
hez 1857. ápr. 19.
, —
Csengery Antal
Gyulai
nak, 1857. dec. 1.
).
Gyulai Pál
Az orthológusokra. Az I.-III. a HV. kötetében, a IV., V., VI. a M.
Nyelvben, 1917. : A. J. széljegyzetei a Nyelvőrben. Közölte Voinovich Géza
; a VII. először
itt.
Arany
a Nyelvőrnek megindulása óta szorgalmas ; olvasója volt. Eleinte
maga is küldött bele adatokat, megjegyzéseket,
Arany János
Szalontai J.
álnéven. (
Arany János
Simonyi Zs.
: A. J. és a
Nyelvőr. — Magyar Nyelvőr, 1917. márc.-ápr.
). Később a
folyóirat elterjesztette a gyűjtést és közlést szélesebb körre, lapjain helyet adott
műkedvelőknek, avatatlan kezdőknek ; néha az avatottak is túlságba sodródtak. (L.
Mátyás Flórián : Magyar nyelvtörténeti
szótáráról Simonyi Zsigmond
Arany
kis
cikkét). Ebben az időben több kritikával, sokszor bosszankodva olvasta
cikkeit. Különösen bántotta magyar szavaknak minden áron idegenből származtatása. Erre
vonatkozik az i., II., III. Szarvas Gábor cikkére,
mely számos magyar szót erővel idegen tőből származtatott (
1881. X. köt. 66. 1.), ezt írta : »Jó,
hogy mindezeket csak most tudom, mert ha fiatal koromban verték volna fejembe,
sohasem lett volna belőlem — tót író«. Az I. -nek első fogalmazása az 1879. évi
Akad. Almanach egy lapján, irónnal, így:
Arany János
Utána a
HV
-ben közölt alak ; ez be van írva a kapcsos
könyvbe, Gyöngyösiád címmel, mottó nélkül, dátuma : 1879. jún. ; a 2. sorban, egy
bizonyos . . . mellett »Ütheted azt«. Később ez ceruzával
áthúzva, az egész mellé odaírva : Inediták közé való. Ide vág a III., IV.
és V. is ; ezek Munkácsi Bernátnak : Szláv kölcsönszók c. cikkére vonatkoznak ; a
NyŐ.
1881. X. 480. lapján ; az
V. a 484. lapon. A III. és V.-ben előforduló nevek szlávista
nyelvtudósok nevei.
Bántotta másfelől tősgyökeres magyar szavak, szólások félreértése, téves értelmezése,
kiküszöbölése, s ezáltal a nyelv szegényítése. Mikor a Nyelvőr I. kötetében azt olvasta,
P. Thewrewk Emil
Idegen csemeték c. cikkében, hogy ez a kifejezés : ki van,
annyit tesz : es ist aus, — vége van — s erre az ő munkáiból is akarnak (rosszul értett)
példát idézni, a kifogásolt szó magyaros értelmében a VI. epigrammot lőtte a Nyelvőrre (
Nyő ; V. kötet,
101. 1.).
Ponori Thewrewk Emil
A hangsúlyosok hexametere. — Hangsúlyos verselés. A
HV.
közölte.
Régebben mértékes és rímes versek közt tettek különbséget. A hangsúlyt
Fogarasi
állította előtérbe ; ehhez igazodnának
szerinte az ütemek, összhangban a magyar zenével. (
Művelt
magyar nyelvtan, 1843.
). Az ő fejtegetését követte nagyjában
Fogarasi János
Erdélyi
, a Népdalok és
Mondák II. kötetében közölt tanulmányában. Toldy Ferenc verstanunk átalakítását sürgette, a hangsúlyos verselés
mellé állva (1846.), de hangsúly szerinte
csak hosszú szótagra esik, mint a németben a gyökér-szótagra. — (Rövid elsőtagú szó így
nem kezdhetne ütemet). Ez elméleteket Erdélyi János
Greguss
megpróbálta összefoglalni Verstanában (1854.), egy kalap alá
vonva a klasszikus, nyugati és magyar formákat, — ezzel még növelte a zavart.
Greguss Ágost
Greguss
Verstanát bírálva Szénfy Gusztáv azt hangoztatta, hogy pozició által hosszú hang nincs, csak
természettől hosszú. Végre Greguss Ágost
Arany
értekezése tisztázta a nemzeti versidom elméletét (1856.). Arany János
Tompá
nak így
foglalja össze véleményét : »Eddig . . . én is hittem, hogy van grammatikai
hangsúly, azaz minden magyar szónak első tagja megnyomatik. Nem vizsgáltam,
de annyit fecsegték a fülembe, hogy elhittem. Azonban most, figyelmezvén a dologra,
rájöttem, hogy a magyar nyelvben afféle hangsúly (mint a német gyök-szótagban) nem
létezik ; egy szótag sincs, mely néha hangsúly nélkül is ne
mondatnék a beszédben. Hanem van szókötési, vagy logikai
hangsúly, vagy hangemelés a beszédben, s minthogy ez többnyire a szók első
tagját nyomja meg, onnan csinálták az elsőt. Ha ezt mondom : »szeretem«,
igaz, hogy az első tagot megnyomom, mert ez egy mondat, tehát logikai
hangnyomattal ejtem ki ; de ha már ezt mondom : »nem szeretem»:
szeretném látni a fület, bármíly hosszú is az, mely a sze szótagon
legkisebb hangsúlyt érezne«. (1856. a
szünnapok elsőjén). — Később, 1865-ben,
Torkos László újra felvetette a szóhangsúly
kérdését. Ezt akarta megtenni az ütemek hordozójának, ellentétben Tompa Mihály
Arany
értelmi, mondatbeli hangsúlyával. A szóhangsúly
elméletének képtelenségét mutatja ki a költő e tréfás példákban.
Arany János
Toldy F. : Eszmék a magyar verstan dtalakitásdhoz. — Kisfaludy
Évlapok (1846.). —
Szénfy
teóriája Magyar Sajtó, 1855.
— Erről Szénfy Gusztáv
Arany
Arany János
Erdélyi
nek 1856. szept. 4.
—
Négyesy László : A magyar verselmélet kritikai története. — A Kisf.-Társ.
Évlapjai, Új folyam, XXI. —
Szinnyei Ferenc : A. J.
tudományos munkássága. — Budapesti Szemle,
1910. 403-414. sz.
Erdélyi János
Klasszikusok körmönfont fordítása. Először a
HV.
közt. A klaszszikusok túlságosan magyaros, népies,
paprikás fordítása ellen. Talán
Baksay
rímes Ilias-fordítására megyen, melyből
a fordító 1865-ben közölt mutatványokat. —
Baksay Sándor
Arany
ezt a nepies nyelven tartott
fordítást — beszélgetés közben bundaszagú-nak nevezte.
Arany János
Népdalok a kornak. Először a
HV.
kötetében. — A romlott nyelvérzékű, nyakatekert népieskedés
ellen.
Lisznyai
Palóc dalaiban vannak ilyen furcsaságok (13. 1.) :
Lisznyai Kálmán
Meg is magyarázza, hogy az is-t hátul tevén, nagyítja vele a dolgot —
Arany
versében a »ha is« (wenn
auch) s a korcsnémetes »tényleg« az elharapózni kezdő germanizmusokra is vág.
Arany János
Az öregségről.— »Uram-bátyám.«— Ötvenhárom év. Először
mindkettő a
HV. közt. — 1853. óta meggyöngült egészsége. Májbaj gyötörte, meg asthma, fej
zúgása megrontotta hallását, látása meggyöngült. A folytonos terhes munka, aggodalom a
jövőért, leánya halála megtörték. Lemondón tanácsolta
Tompá
nak : »Törődjél belé, mint én évek óta,
fél-ember lenni, negyedrész ember lenni«
(
1866. nov.
14.
). »Vén ember vagyok.«
(
Tompa Mihály
Tompá
nak, 1867. ápr. 22.
)
Tompa Mihály
Ének az öregségről. A
HV.
közt. Korai elbetegedése, a sok munkájú élet, időnek előtte megviselték.
Sógora, Ercsey Sándor írta róla: ». . . Ő maga,
midőn már élte ötvenes éveiben járt, sokszor mondta, hogy a veterán író és tudós
Toldy Ferenc, ki neki életkoránál fogva
csaknem apja lehete, oly jól konzervált állapotban van, hogy aki őket szemléli és az
életkort köztük nem ismeré, a viszonyt megfordítottnak gondolhatta.« (
Ercsey Sándor : A. J.
életéből, 207. 1.)
Próféta-lomb. Amennyire e két sorból kivehető, gondolata
hasonló lehetett Babits Mihály
Jónás könyvéhez.
Csak boldog. . . A Formai
nyűggel volt egy lapon, melyen a kelet : 1877. dec. 31. — Először itt jelenik meg.
Mióta leánya sírköve elzárta a kilátást
Szalonta
felé és fia is hivatalnoki pályára lépett Nagyszalonta
Pest
en,
azóta a költő arról szövögetett terveket, hátha Budapest
Pest
en
szerezhetne állandó otthont. Megvolt benne a vidéki ember vágya : szerette volna fejét a
maga hajlékában lehajtani. Már
1868.
febr.
25.
azt írta Budapest
Ercsey
nek : »Ha
az ember a nagyvárosban valami kis hajlékot tudna szerezni, hol vénségére meghúzhassa
magát s nem lenne kitéve a háziurak üldözésének : bizony nem lenne rossz.« Meg is nézett
egy kisebb eladó házat, de az ára neki elérhetetlen
volt(u.
annak, márc. 8.
). 1874-ben a ,krachos’ világban megint feléledt
terve
(u.
annak, nov. 22.
) ;
hivatali lemondása, idején szintén. Ilyen háznézések közben támadt benne a vers
gondolata. Az Őszikék sorába illett volna. Humorosan indul, a
végsorokban tragikussá fordul, mint ezidőtájt legtöbb költeménye.
Ercsey Sándor
A néma háború. Először a
HV.
kötetében.
Arany
már pályája elején irtózva gondolt a háború borzalmaira, habár — akkor kivált —
kikerülhetetlennek tartotta. (
Gondolatok a békekongresszus
felől, 1850., és
jegyzete). Most iszonyodva nézett az 1870—71-es német-francia háborúra. 77-ben az orosz-török háború lobbant fel hazánk határainak közelében ; ez a
gond sugallta Arany János
Arany
nak Plevna c. költeményét. E háborúból következett, hogy a berlini
kongresszus hozzájárult Bosznia és Hercegovina megszállásához osztrák és magyar csapatok által, ami nagy
véráldozatba került. Ezek a háborúk idézték a költő elé e különös látományt, mely a
gyilkolás iszonyúságát némán, az indulat hangjai nélkül annál esztelenebb szörnyűségnek
mutatja.
Arany János
Civilizáció. A
HV.
közt. Az előbbivel kapcsolatos ; a berlini kongresszusra vonatkozik, melyen az európai
nagyhatalmak részben jóváhagyták azokat az intézkedéseket, amelyeket a cári Oroszország a török-orosz háborút befejező sanstefanói békében
magának biztosított. Németül : Leicht.
A jó öreg úrról. A
HV.
közt látott napvilágot. A jó öreg úr :
Deák Ferenc
. Vele Deák Ferenc
Arany
sűrűn találkozott Arany János
Pest
re költözése után, Bezerédj Istvánné ebédein (L. A
jóságos özvegynek c. költemény jegyzetét.), városligeti sétáin is.
Mélyen látott az államférfi aggodalmaiba. (L. a Magányban jegyzetét és Arany életrajzát III.
11-14. 1.) Budapest
Deák
halála után
(1876) az Akadémia Deák Ferenc
Arany
t kérte fel, hogy gyászünnepére ódát írjon. »A
már akkor beteg költő nem vállalván el a megbízást, 100 arany pályadíj tűzetett ki« —
mondja Szász Károly, pályadíjnyertes ódája
jegyzetében. (
Kisebb költeményei, II.) Arany János
Arany
mégis áldozott Arany János
Deák
emlékének ez önként fakadt költeménnyel, de
töredék maradt.
Deák Ferenc
A Margit-sziget békéjében meglepték a költőt emlékei. Így támadt fel előtte a szülői ház
képe. Sárfalú kis ház volt az, a Kölesér utcában, egyetlen szobája két ablakkal az
utcára nézett, pitvar, konyha, éléskamra, ennyiből állott, hozzáragasztva egy kis
istálló. Szomszédja a Megyeri-ház, a költő anyjának családjáé. A szülőház 1823-ban leégett, és csak szegényesen tudták
rendbe hozni. Az utcát ma Arany János-utcának nevezik : a telket
Arany Jánosné
az
Arany-Emlékegyesületre hagyta, mely kisdedóvót tart fönn rajta ; »hol a nagy költő
gyermekéveit játszadozva tölté, kis gyermekek játszanak most is«, mondja az egyesület
története. (Írta Debreczeni István.)
Arany Jánosné Ercsey Julianna
Hoc erat in votis. Először a
HV.
kötetében. Arany László
mellé írta : »A cím
Horatius
egyik szatirájának kezdő sora. (Lib. II. Sat.
6.)«.
Horatius Flaccus, Quintus
Olyannak színezi ki életét, minőnek kívánta volna.
Tompá
nak írja (1868. jún.
5.) : »Azt hittem én, hogy szakaszthatok még életemből egy pár évet, mikor
ne kelljen a mindennapi kenyérért súlyosan munkállrndnom«; »gépi munka és sokoldalú
felelősség nélkül is leélhetném azt a — tegyük — pár évet, ami e roncsolt életből
számomra talán még hátra van«
(
Tompa Mhály
Ercsey
nek, 1875. márc. 26.
). Minden
vágyát összefoglalja e versben föld és ház szerzését, az ültetgetést, a Vágy meg Epilogus c. verseiből, az
otthonos vidéket, melyet sokszor emleget, gyermekkora emlékeit, amint feltámadnak a Vásárban meg a Tölgyek alatt
költeményekben. Vágya, mint az Epilogus végén írta, későn
teljesült, a független nyugalmat elérte ugyan néhány esztendőre, de leányát és Ercsey Sándor
Szalontá
t nem látta többé ; vágya töredék maradt, mint
ez a vers.
Nagyszalonta
Az elszálló lélek és a test párbeszéde. A gondolat emlékeztet Philibertus látomására a Nádor-kódexben,
(
Nyelvemléktár, XV. 224-229. 1.) ». .
.néminemű lélek eljöve. . .álla a test mellett. . .szól a lélek a testnek. . .óh
nyavalyásságos test, ki ejte ekképen le tégedet, kit ez világ tegetlen meggazdagított
vala.« A test menti magát, kétszer szól mindenik s még utoljára a lélek. Közölte a
Régi Magyar Próza, (szerk. Kerecsényi Dezső, I. köt.).
Horváth János kimutatta, hogy e víziónak —
párbeszédek nélkül — verses változata az 1620. tájáról való
Ének a gazdagrúl.
EPHK., 1914.
331.1.)
Bóka Bandi. Először a
HV.
közt. — A falu bolondja c. régebbi töredék későbbi változatának
látszik. Alapeszméjét a költő Bolond Istókban dolgozta ki.
(L. A falu bolondja jegyzetét.)
Gyöngyösy László : A. J. életrajza, 21. 1. szerint a költő
gyermekkorában élt
Szalontá
n Juhász Mihály obsitos katona, dinnyecsősz, aki egypár falatért
elmulattatta a lakodalmak, disznótorok közönségét ; Nagyszalonta
Arany
is róla rajzolta volna ez alakot.
Arany János
Buga Péter. Kézirata, későkori írással, a hagyatékban
maradt, először a jelen kiadásban jelenik meg. — A halál gondolata sok
alakban foglalkoztatta a költőt ; e töredékhez hasonló Gottfried Keller : Lebendig begraben c.
ciklusa. (
Gesammelte Gedichte, I.
)
Örökké! Először a
KK.
1924, évi jegyzetes kiadásában.
— Első alakja egy kisebb lapon volt, Panasz címmel. Így :
Toldy Ferenc sírjára. A
HV.
közt. jelent meg. — Róla emlékezik meg az Ének a pesti ligetről c. költ. utolsó strófáiban is.
A reggel. Ceruzával rögtönözve, egy Magyar Tud. Akadémiai Névkönyv hátán. Megjelent a
Budapesti Szemlében, 1881.
28. kötet, 464--465. 1.
Hajnal Péter
álnév alatt. — Másodszor a
HV.
közt. — Az első jegyzet a kéziraton így
kezdődött : »A természettudós urak gáncsolják . . . ; a tizedik sor előbb
így indult : Ám, ha 90° a horizon s zenithem : Meglátom ragyogó
fényben. . . A 22. sorban előbb : Átlátszó tömegén — jav. :
Kékszínű . . . —. Föld és Nap tintával mindenütt nagybetűre javítva, tréfásan,
csillagász módra.
Arany János
A vers keletkezését így adja elő Angyal Dávid :
»Midőn
Péterfy
Kemény Zsigmond-essayje megjelent, egy napilap
tudósa azt jegyezte meg, hogy Péterfy Jenő
Péterfy
alaptalanul dicséri Péterfy Jenő
Kemény Zsigmond
természetérzékét, mert a Keményből idézett leírása
az erdőnek természetrajzi szempontból hibás. A napilap cikkét Herman Ottó tudományosan cáfolta meg, Kemény Zsigmond
Arany
redig megírta A
reggelt, melyben kigúnyolja azokat, kik a költói leírástól természettudományi
pontosságot kívánnak«. — (
Arany János
Angyal D.
jelentése a Greguss-jutalomról. Budapesti
Szemle, 1913., 153. kötet,
135. 1.)
Angyal Dávid
Ejnye, mi az Isten haragja ! Az 1876. évi Akadémiai Almanach egy
kiszakított lapján, irónnal. Először itt van közölve.
Arany
szerkesztői éveiben Bernáth Gáspár is küldött neki egy verset, Arany János
Rákóczi
Rodostóban című t; a költő ráírta: »Nem lehet ám,
Gazsi« A vers kézirata megvan II. Rákóczi Ferenc
Arany
levelezése közt az Akadémiában. Arra lehetne gondolni, hogy ez a
rögtönzés Arany János
Bernáth
ról szól ; a Gazsi
név beillenék a vers-sorba, a pontok száma szerint. Csakhogy Bernáth Gáspár
Bernáth
1873-ban meghalt, a rögtönzés pedig 1876-ból való nyomtatvány hátlapjára van
odavetve, nem valószínű, hogy Bernáth Gáspár
Arany
ennyivel később írta volna le, emlékezetből.
Arany János
A Csikyek. A Boncold csak
nyelvész rögtönzés hátlapján. Ferenczi Zoltán közölte a
Magyar Figyelőben
(szerk. Herczeg Ferenc), 1913. 22. sz., nov. 16, a kis cikkben, mellyel a Családi kör hasonmását kísérte. Az első két sor ott : »Az első volt
Sanyi, Kiről kár szólanyi« ; a további sem hű, csak hallomás után megy.
Csiky Kálmánné
elmondása után közölte Csiky Kálmánné Gönczy Etelka
S. E.
(Sas Ede), A
Pesti Hírlap
Vasárnapja, 1927. 110.
sz. — Csiky Sándor ügyvéd, 1848-ban
Eger követe az országgyűlésen, nemzetőr ezredes, hat évi
várfogságot szenvedett. 1867-ben azon
képviselők közé tartozott, akik tüntetésből a kiegyezés ellen, a koronázás napján
kimentek a fővárosból Sas Ede
Cinkotá
ra. — Csiky István alkalmasint a későbbi képviselő. — Csiky Kálmán jogtudós, egyetemi tanár volt ; neki adta
Gyulai Pál a Családi
kör kéziratát, így merült fel e röpke vers a Csikyekről, a kézirat
hasonmásának közlésekor. — Csiky Gergely a
színműíró. 1880-ban tűnt fel. A tréfás
rigmus tehát ez évnél nem korábbi.
Cinkota
A »Tavasz-ünnepély« albumába. Először a
HV.
közt, Arany László jegyzetével : »Gyermek-menedékhely javára rendezett ünnepély,
1880-ban«.
A szigeten. Először ebben a kiadásban. — A
múlt században a sziget (az idősb)
József főherceg
tulajdona volt. Sokszor lakott is ott, a sziget közepetáján
álló emeletes lakban. Együléses kis fogatán járta be a kert útjait, maga hajtott.
Arany Jánossal néha megállt beszélgetni ; fiát
is elvezette hozzá.
Habsburg–Lotaringiai Károly József Emánuel főherceg
Török Pálnak. Az első megjelent a
HV.
közt, a II. először itt.
Török Fál
volt a rektor Kisújszálláson, mikor Török Pál
Arany
ott segédtanítóskodott. (1834—35.). Midőn Arany János
Török
pesti pap lett, ismeretségük felújult; mint szuperintendens ő
temette a költőt. Az I. névnapi köszöntö, a II. egy elmaradt látogatás helyett van.
Török Pál
Hasadnak rendületlenül. A
HV.
kötetében. — A Szózat parodisztikus
kifordítása, kiélezve a kor könnyelmű, anyagias, hazafiatlan közönye ellen. A költő
felfogását a parodiáról l. Az új magyar költő
jegyzetében.
Ha napfényes Vizkereszt.
Arany László közölte a
HV.
bevezetésében, az 1882.
évi
Akadémiai Almanach borítékjáról. »Jóformán ez volt az
egyetlen könyv, amit az utolsó nyáron, a
Margitsziget
en még kezeügyében tartott»— írta Arany László. (
HV. bev.)— „Ebbe írta
jegyzeteit az időjárásról, egészsége nagyobb változásairól, s ami egyéb írni vagy
firkálni való épen eszébe jutott, azt is ennek üres lapjaira jegyezte fel. Van ott egy
sereg nyelvészeti megjegyzés, gúnyos paródiája erőszakos etimologizálásnak, mesterkélt
rímek, rébuszok, betűjátékok, Budapest
Gyöngyösi
-féle leoninus-hexameterek, vers az időjárásról,” — köztük
ez. Az időjárásról 1876-óta a téli
hónapokban állandóan feljegyzéseket tett. (Debreczeni Ferenc ; A. J . széljegyzeteiből, IK.
1923. 84-87. 1.). A szalontai
nép azzal tartja, hogy Vízkereszt (jan. 6.) napján ha napközben megcsordul az eresz,
vagy víz fakad a kerékvágásban : bő termés lesz. (
Szendrey Zsigmond, Ethnogr.
1916.
). A költő a vers végén meg
is jegyezte, hogy 1882-ben Vízkereszt napja
fényes volt.
Gyöngyösi János
Arany László írja : »Nagyon óvakodnia kellett a
széltől, mert baját minden csekély meghűlés tetemesen súlyosbíthatta. Azonban ablaka (az
Akadémia palotájában) az épület külső oszlopai s díszítményei között oly mélyen esett,
hogy ott a szélnek se erejét, se irányát megítélni nem lehetett. Készített tehát magának
egy szélmérő alkotmányt : picike fehér lobogót varrt egy félrőfnyi hosszú drót-nyélre, s
ezt külső ablakán függő hévmérőjéhez erősítette, hogy a lobogó az ablak mélyedéséből
kinyúljék a szabadba, ahol az ékítmények a szeleket meg nem törik. E készüléket e
szavakkal mutatta be nekem : »Nézd, itt van az én utolsó művem«. — Igazán ez lett az ő
utolsó műve.« (A HV. bevezetésében).
Vakságban. Ceruzával a kapcsos könyv utolsó lapján, a
fordítástöredékek közt. A
HV.
-ben. Kezelő orvosa,
Farkas Kálmán, följegyezte, hogy a költő
belenyugodott szenvedéseibe, „félt a vizsgálatnál alkalmazni szokott fény behatásától,
ami mindig irritálni szokta beteg szemét.” — (
A. J.
betegségéről. — Nemzet, 1882. dec. 19.
— L.
Ex tenebris költ. jegyzetét).
Régi adoma. Először a
HV.
-ben. — Ez az adoma már egyszer felbukkant
Jókai
nak írt verses levelében (Szerkesztői levelek, II.) ; akkor szerkesztői
vállalkozásának rövid életére vonatkoztatta, most, mély melankóliával, rövidnek sejtett
életére.
Jókai Mór
Szenvedek én. . . Mikor híre ment, hogy a költő
íróasztalában számos kiadatlan költeményt rejteget, — a szerkesztők ostromolni kezdték.
Ő ezt is a csapások közé számította. Ezt a pár sort vetette papírra. Gyulai Pál őrizte meg. Először a jegyzetes kiadásában,
1924.
Toldi II. részéhez. A
HV.
kötetében. A költő 1877. bő termésű nyara után 1878 elején megint fölvette azt a munkáját, melyen gyakori és hosszú
megszakításokkal majd három évtizeden át dolgozott : Toldi
szerelmét. 1878. elején megírt
két éneket, nyáron újra hozzálátott s 1879.
május 15.-én bevégezte. Kétkedve nézte a hosszú érésű munkát. »Jól tudom.
hogy e példátlan hosszú időn át, annyiféle benyomás, hangulat stb. alatt keletkezett
munka nem lehet egyöntetű« — írta a gratuláló
Tóth Endré
nek, (1879. dec.
9.). Tartózkodva bocsátotta nyilvánosság elé. Csak Tóth Endre
László
fia, Arany László
Gyulai
és Csengery Antal
rábeszélésére szánta rá magát kiadására. Ezek a kétségei szólalnak meg ebben a versben,
meg a Gyöngyösiád és Sejtelem
c.-ben. Kiadóhoz nem is akart fordulni, nehogy az zajt üssön a rég várt költeménnyel ; a
maga költségén adta ki, s meglepte, hogy az első kiadás három hónap alatt elfogyott.
Gyulai Pál
Gyöngyösiád. Ceruzával, egy füzet letépett címlapján,
rajta: Inedita. ( Kiadhatlanok) ; hátlapján : »Csak azért is
!« meg »Így is jó« rögtönzések.
A cím Gyöngyösi Jánosra céloz, a leoninusok
(középrímes hexameterek) faragójára ; egyik kötete meg is volt a költő könyvei közt.
Gyöngyössi János magyar verseinek második
darabja. Mellyeket külömb-külömbféle alkalmatosságokra készítvén mostan
egybenszedett és kiadott. —
Pest
en találtatik
Kilián testv. könyvárosoknál. 1803.
— A
HV.
közt.
Budapest
Sejtelem. (Ifjúkori munkát . .
. ) A
HV.
közt. Az előző kettővel együtt
Toldi szerelmére vonatkozik.
Az agg színész. A
HV.
-ben. Kézirata egy kis cédulán. Utolsó előtti sora így javítgatva : És
a hosszu játék, az én szerepemmel — jav. dráma, amelyben
(föl) kilépék — jav. melyben színre lépék.
Tanulság. Irónnal a Földhitel Intézet egy 1881. évi eltépett levelének tiszta helyén.
Közölve a
HV.
közt. A költő önmegadással tűrte a kor
és a kór gyötrelmeit.
Ercsey
nek azt
írta : »Az én ,doktorkönyvem’, mely azonban mindenféle, doktorozásnak’ ellensége, azt
mondja, hogy az ember bizonyos korban ne igyekezzék már magát edzeni, csak konzerválni.
S ebben, azt hiszem, igaza van«. (
1875.
márc.
6.
)
Grósz Emil orvostanár szintén azt mondja: »Nem
mulasztott semmit, midőn kizárólag szemeinek kíméléére szorítkozott s a természetre
bízta gyógyulását«.
A. J. szembajáról
Budapesti Szemle, 1900, 102. kötet. 436—442. 1. és
Csapody István ; A. J. szembajáról, u.
o. 1900, 103. kötet, 315. 1.
Ercsey Sándor
Elégiák. A
HV.
közt.
Utolsó éveiben folytonosan hurut kínozta. Éjjelente, magas párnái közt ülve, órákig
köhécselt, nappal a pipázás könnyített rajta valamelyest, ezért sokat pipázott.
Fennmaradt az anekdota, hogy midőn egy ismeretlen tisztelője fölkereste, mert látni
kívánta, azt mondta neki : »Úgy hát máskor legyen szerencsém, mikor kevesebb füst lesz a
szobában«. Több röpke vers mutatja, hogy betegségével is tréfálkozott, de az efféle
akasztófahumorban sok a keserűseg.
Mi vagyok én? Irónnal, számadásokkal egy lapon, egészen elmosódva.
— A Senki Pál elnevezést a nép tréfás kicsinylésül használja.
Kriza
a Vadrózsák 80.
l.-ján : »Látom, ugyan jól ittál — Te nagy torkú Senki Pál.« Senki Pál
humoros alak ponyva-füzetekben ; az 1700-as
évek végéről való
Senki Pálnak szabadulólevele és nevezetes
tanult mestersége és szép három világi dallok (Az Orsz. Széchenyi
Könyvtárban), vannak újabbak is. Ezekből négyet felkutatott Scheiber Sándor. (
It.
1952.
)
Kriza János
Évnapra. Az ilyen apróságokból látni, hogy eléglette
szenvedő életét s évről-évre szinte várta a halált, amint lépesről-lépésre közeledett
feléje. A II. az élet-tartamot a zsoltár szerint méri : »A mi esztendeink napjai hetven
esztendő, vagy mennél feljebb: nyolcvan esztendő, és azoknak szinte a java is nyomorúság
és fáradság«. (Zsolt. XC. 10.). Erre
Pollák Miksa utalt : A. J. és a Biblia, 181.
1., emlékeztetve arra, hogy
Arany
Visszatekintés c. cikkében is így ír: »Egy ember-életkor
folyhatott le amúgy Dávid értelmében, . . . De ha végig tekintünk e hetven-nyolcvan évi
működésen . . .« A III. az 1882. évi
Akadémiai Almanach egyik üres lapján ; egy másik üres lapon
összeírta elhalt kortársainak névsorát és végére a Halotti
Beszédből fraktúr betűkkel : Ysa mend ozchuz iaroc vogmuc.
Arany János
Sejtelem. Utolsó verse, az 1882. évi
Akadémiai Almanach egyik üres lapjára odavetve. — Az utóbbi
három a
HV. közt.
Az itt közölt fordítás-töredékek
Arany
érdeklődési és tanulmányi körének széles határait mutatják. Amit olvasott, abból egy-egy
szép sor önkénytelenül zendül meg benne magyarúl.
Arany János
Zóráb.
Firdúszi
Sah-name-ját Firduszi Abul-kászim Manszúr
Arany
Jolovitz
Polyglotte c. kötetéből ismerte meg, Amthor és Schack fordításában.
(Ebből a kötetből fordította a Mirza Shaffy
verseket. L. azok jegyzetét.)
Arany János
Beleolvasta magát
Firdúszi
egymásba folyó eposzaiba ; Szilágyi Istvánnak, ki ez időben héber költők tanulmányába fogott, azt írta
(1854. márc. 9.): »Szeretetemet a
Firduszi Abul-kászim Manszúr
Firdúszi
eposzai
s némely hindu darabok bírják. — Különösen Firduszi Abul-kászim Manszúr
Firdúszi
ban a nibelungeni
kompozició«. Egyik bírálatában példának állítja Firduszi Abul-kászim Manszúr
Firdúszi
t a hagyomány búvárlatában.
(Dózsa Dániel
Zandirhámjáról írva).
Firduszi Abul-kászim Manszúr
A fordításban
Arany
nem követte az
eredeti versmértéket ; a mutakárib képlete : U — — | U — — | U — — | U — .
Arany János
Arany
utóbb, úgy látszik, Arany János
Schack
teljes német fordítását
olvasta abból fordított. Schack, Adolf Friedrich
Schack
fordítása kétszer is megjelent : Epische
Dichtungen aus dem Persischen von Firdusi. — Berlin,
1853. — és Heldensagen von Firdusi iu deutscher Nachbildung von Adolf Friedrich Schack.
— Berlin, 1865. —
Itt a közölt sorok így hangzanak :
Schack, Adolf Friedrich
Németre
Rückert
is lefordította,
de fordítása Rückert, Friedrich
Arany
halála után jelent
meg : Firdusi’s Königsbuch (Schahname), übersetzt von
Friedrich Rückert, aus dem Nachlass
hereausgegeben von E. A. Bayer. — Berlin, 1890.
Arany János
Firdúszi
eposzát
magyarul Szász Károly ismertette, több részletet
le is fordított, A világirodalom nagy eposzai c. művében.
Szohráb történetét egészében Fiók Károly
fordította le, a Kisfaludy-Társaság műfordításpályázatára ;
A
Kisfaludy-Társaság Évlapjai, Új folyam, XVII. 1882.
— utóbb az
Olcsó
Könyvtár-ban ; Nála és Damajánti részletét
szintén Firduszi Abul-kászim Manszúr
Fiók
, a Kisfaludy-Társaság
kiadása, 1885.
;
Szijavust, utóbb Zál és Rudabet
Radó Antal
.
Fiók Károly
A Nibelung-ének e fordítása a Zrinyi és
Tasso tanulmányba van beszőve. Mikor Krimhild testvérei a hunok országába
igyekeznek, egy hableány megjósolja Hagennek, hogy mindazok közül, akik most átkelnek a
Rajnán, egyetlen ember fog visszatérni, a király káplánja. Hagen, hogy próbára tegye a
jóslatot, a káplánt a vízbe hajítja. A pap a partra evickél. —
Arany
Hagen nagyságát látja abban, hogy a jóslat
ellenére elszántan indul sorsa ellenébe. — V. ö. Szász Károly forditásában : A Nibelungok. 294.
1. — Hogy ez Arany János
Arany
fordítása, arra
Heller Bernát hívta fel a
figyelmet A Nibelung-ének hatása Toldi szerelmében c.
közleményében, EphK. ;
918. 5-7 1. — Arany János
Arany
nak A niflungok vagy
giukungok c. ismertetésében is van néhány sor verses fordítás.
Arany János
Dantéból : A Pokol I. énekének
bevezető sorait példaképen fordította le a hármas rímre (terzina) A
magyar nemzeti versidomról szóló értekezésében, megjegyezve : »Ez elsietett
fordítás csupán a formáért van«.
Tegnér Frithiof-mondájából. A Frithiof-regét
Arany
jól
ismerte; már Toldi írása előtt »stúdiuma« volt
(
Arany János
Pákh
nak,
1853. febr. 6.
).
1853-ban
Tisza Domokos írja neki, hogy ajándékul kapta az
Eddát s Pákh Albert
Tegnér
összes költeményeit (
dec.
12.
)
; reméli, hogy kisebb költeményeit majd együtt olvashatják
(
dec. 27.
).
A költő azt válaszolta : »Tegnér, Esaias
Tegnér
rtől a Frithiof-mondán kívül mit sem
olvastam, de az mód nélkül tetszett«
(
1854. jan.
21.
). — Tegnér, Esaias
Domokos
át is adta tanárának Tisza Domokos
Tegnér
két kötetét s halála után a család azokat, nehány más könyvvel,
Tegnér, Esaias
Arany
nak ajándékozta.
(
Arany János
Arany
levele Kovácshoz, 1856. júl. 23.
) — Toldiban találtak
is hasonlatos vonást : Frithiof is nagyerejű, farkassal bírkózik, leüt egy csúfolódó
testőrt — csakhogy ezek megvannak Arany János
Ilosvai
ban ; még többet kerestek Toldi
szerelmében. (
Szentirmay Gizella,
a Budapesti Szemlében, 1917. dec.
) — Hebbel-bírálatában s Ilosvai Selymes Péter
Dózsa
Zandirhámjáról írva Dózsa Dániel
Arany
példaképen állítja Arany János
Tegnér
t a »modernizált eposz«-ra. — A töredéket
Benkó Imre közölte : Arany János
tanársága Nagykőrösön, a függelékben, 183. 1.
Tegnér, Esaias
Goethe : Tündérkirály.
Goethe
Erlkönig c. balladájának fordítása. Először a
Heinrich-emlékkönyvben közölte Voinovich Géza (Philológiai dolgozatok a
magyar-német érintkezésekről. — Szerk. Gragger Róbert. — Goethe, Johann Wolfgang von
Bpest
, 1912.).
Budapest
Goethe
balladáiban
Goethe, Johann Wolfgang von
Arany
t főkép az kapta meg, amit
Arany János
Goethe
maga
»mysteriöse Behandlung«-nak nevezett. Erre a balladára emlékeztet Goethe, Johann Wolfgang von
Arany
nál a Bor-vitéz
hangulata, mágikus világítása, a képzelődés elmosódó káprázatai ; e mellett azonban
egész meséje van, fejlődése, s társadalmi osztálykülönbség-színezete.
Arany János
Burns verseiből.
Egy hő csókot . . .(Ae fond kiss . .
.) — Függ lomha köd . . . (The
lazy mist). Alkalmasint 1870.
tájáról, mikor sokat forgatta
Burns
t
(
Arany László bevezetése a HV.-hez).
Burns, Robert
Először mindkettő a
Kisebb Költemények jegyzetes
kiadásában, 1924.
Arany László szerint maradt egy harmadik csonka
fordítás is, The wowels — de nem adta ki s a hagyatékban sem
volt. — Le akarta fordítani
Burns
től
Az angol önhangzók meséjét is, mely rokon Burns, Robert
Vörösmarty
Ypsilon-háborújával, e »nyelvészeti bohózattai«, mint
Vörösmarty Mihály
Gyulai
nevezte.
Gyulai Pál
Béranger : Az Yvetot-i király.
Béranger
-ről L.
Béranger haláláról költemény jegyzetét.
Béranger, Pierre-Jean de
Hebbel
Mutter und Kind, c. héténekes epikai költeményéből. E
hexameteres műről
Arany
ismertetést írt
a
Szépirodalmi Figyelőben, 1861., 4-5. sz. — Barta János egyetemi tanár figyelmeztetett rá, hogy az ismertetés
próza-szövegében néhány sor önkénytelenül hexameterbe ömlő fordítás rejtőzik.
Arany János
Chinai dalok. A kéziraton a költő a cím mellé odaírta :
Ángolból, rosszúl. — Úgy látszik, csak magának fordította, próbaképen.
Az I. darab címében a horgany szó után kérdőjelet tett. — A III. darab azon
részére vonatkozón, hol a lányhoz különböző papokat akarnak hívni, tudni kell, hogy a
japánok »tetszés szerint végzik ájtatosságaikat, egyik vagy másik ritus szerint . . . A
japáni sokszor az egyik rítus szerint köt házasságot és a másik rítus szerint temetik
el.« — (
Anadoli : Jegyzetek
japánról. — Budapesti Szemle, 147-148.
köt.). A kézirat kék ívén ezt jegyezte ki a folyóiratból a III. darabhoz : A gyönyör tanyái. Egy kéjleány meghatóan panaszolja sorsát. —
A három első a
HV.
közt, a IV. először
itt.
Sorok görög és latin klasszikusokból. — Mikor szemének
gyöngülése miatt az olvasás nehezére esett, »próbára tette emlékező tehetségét, azzal
mulatva magát, hogy egy-egy véletlenül eszébe ötlő verssorból a félig elfelejtett
részeket addig görgesse és csiszolja emlékezetében, míg végre az egészet kikerekítheti.
— Könnyű lett volna könyvtárából elővennem s kikeresnem a konok költeményt, de nem
engedte. Ne rontsam az ő időtöltését« — írta Arany László. (A HV. bevezetésében.) Így tette papírra egy-egy
kis szak vagy egy-két sor fordítását.
(A klasszikai töredékek eredetijének mcgállapításánál Marót Károly akadémikus volt szíves segíteni).
(
Homéros
Iliasából a Zrinyi és Tasso tanulmányban
felhozott párhuzamokat Szabó István fordításában
idézi. Homérosz
Pest
, 1853)
Budapest
Anakreon
ból az Atridest akarám . . ., Anakreón
Horatius
tól a Felices ter . . ., Hic in reducta kezdetűek és Az kit ügyes
bajosok . . . megjelent a
HV.
kötetében,
onnan
KK.
1924
; a többi apróság a
kapcsos könyv utolsó lapjairól itt jelenik meg először. A Hic in reducta valle kezdetűnek utolsó két sora a Gyöngyösiád epigramm hátlapján volt.
Horatius Flaccus, Quintus