AJOM jegyzetek

  2. HAMLET, DÁN KIRÁLYFI.  

  A darab fordításának körülményeiről nem sokat tudunk. 1865 elején a Kisfaludy Társaság Shakespeare-bizottsága A.-nak és Szász Károlynak adja ki bírálatra Ács Zsigmond Hamlet-fordítását. A. azonban visszalép, s az októberi ülésen és bírálata alapján utasítja vissza a bizottság fordítását. javasolja, hogy A.-t vagy valaki mást kérjenek föl a darab lefordítására. A.-nak ez eredetileg nem volt szándékában, amint ezt ő maga közölte , nem valószinű tehát, hogy a bírálattól azért lép vissza, mert mint fordító-versenytárs nem kíván véleményt nyilvánítani munkájáról, hanem esetleg azért – mint gondolja – , „mert tanártársa volt, s talán mert előre sem várt tőle jó fordítást." ( Voinovich III. köt. 84. 1.)  

  A bizottság valóban A.-t bízza meg a darab leforditásával. A. 1866. nov. 28-án adja be fordítását a Kisfaludy Társaságnak. A kísérő levélben ezt írja: „Ezennel szerencsém van benyújtani Hamletet, birálat alá. Nem, mintha már teljesen elégült volnék dolgozatommal: de mivel a biráló szót kivánnám hallani, mielőtt végső javitás alá veszem. Sok helyütt nem birtam, több helyütt nem akartam hívebben, a magyarság, emphasis és érthetőség rovására. Akármint van, – várom itéletemet." (Közli Bayer I. köt. 228. 1.) A Kisfaludy Társaság a Hamlet-fordítást, éppúgy, mint A. másik két Shakespeare-fordítását, bírálat nélkül fogadta el.  

  A Nemzeti Színház már 1866. decemberében A. fordításában szeretné felújítani a darabot, s a szfnház intendánsa kéri a költőt, juttasson el hozzá egy példányt a kéziratból. A. e kérésnek nem tud eleget tenni, mert az egyetlen kézirati példány ekkor a nyomdában van. Az intendáns hajlandó vámi a felújítással addig, amíg hozzá nem jut az új fordításhoz. A felújításra, A. fordításának bemutatására, 1867. szept. 9-én kerül sor a Nemzeti Színházban. E fordítás számtalan kiadást és előadást ért meg azóta; az irodalom méltán mint a magyar Shakespeare-fordítás remekét tartja számon. Az újabb fordítások, Telekes Béla és Zigány Árpád munkái, meg sem közelitik.