Bár a János király az első Shakespeare-darab, amelynek
fordításába A. belekezd, ezt fejezi be legkésőbb.
„Egy Shakespeare-darabon rágódtam egész ősz óta," – írja
Tompá
nak, 1867. ápr. 22-én – , „ma tevén rá az »utolsó kezet.«"
H. I. IV. köt. 270. 1. Ez a darab a
János király.
Tompa Mihály
1860-ban, amikor a Kisfaludy Társaság veszi
gondjaiba a teljes magyar Shakespeare kiadásának ügyét, Csalomjai (Pajor) István beküldi mutatóba a János
király ötödik felvonásának fordítását. A munka bírálatára csak 1864-ben kerül sor. A bíráló A., s ő azt javasolja, hogy a fordító csiszoljon fordításán,
folytassa munkáját, s ha kész, adja be bírálatra. A Kisfaludy Társaság azonban nem
fogadja el A.-nak ezt a javaslatát,
Csalomjait
elutasítja, s
A.-tól várja a darab fordítását, tudva, hogy ő
annak idején már bele is kezdett a munkába. A.
1867. ápr. 24-én nyújtja be a kész
fordítást. A Kisfaludy Társaság A.-nak ezt a
fordítását is bírálat nélkül veszi fel Shakespeare-sorozatába. Jó fél évszázaddal később
azonban Ferenczi Zoltán
A. „János király" forditásáról c. dolgozatában (M. Sh.
T. X. köt.) éppen a fordításnak az eredetivel sorról-sorra történt
összevetése alapján mond elismerő bírálatot A. e
munkájáról, bár szövegösszevetési eljárásában sok a szőrszálhasogatás.
Csalomjai (Pajor) István
A darab sehol sem tartozik a népszerűbb, gyakran játszott Shakespeareművek közé. A.
életében nem is kerül színre, csak a halálát követő évben, 1883-ban játssza két ízben a kolozsvári színház. Budapesti
bemutatója a Nemzeti Színházban 1892. dec.
22-én. Emlitésre méltó, hogy Constantia Jászai Mari nagy szerepei közé tartozott.