Aranysárkány fejléc kép
 
  3. JÁNOS KIRÁLY.  
  Bár a János király az első Shakespeare-darab, amelynek fordításába A. belekezd, ezt fejezi be legkésőbb. „Egy Shakespeare-darabon rágódtam egész ősz óta," – írja
Tompá
Tompa Mihály
nak, 1867. ápr. 22-én – , „ma tevén rá az »utolsó kezet.«" H. I. IV. köt. 270. 1. Ez a darab a János király.  
  1860-ban, amikor a Kisfaludy Társaság veszi gondjaiba a teljes magyar Shakespeare kiadásának ügyét, Csalomjai (Pajor) István beküldi mutatóba a János király ötödik felvonásának fordítását. A munka bírálatára csak 1864-ben kerül sor. A bíráló A., s ő azt javasolja, hogy a fordító csiszoljon fordításán, folytassa munkáját, s ha kész, adja be bírálatra. A Kisfaludy Társaság azonban nem fogadja el A.-nak ezt a javaslatát,
Csalomjait
Csalomjai (Pajor) István
elutasítja, s A.-tól várja a darab fordítását, tudva, hogy ő annak idején már bele is kezdett a munkába. A. 1867. ápr. 24-én nyújtja be a kész fordítást. A Kisfaludy Társaság A.-nak ezt a fordítását is bírálat nélkül veszi fel Shakespeare-sorozatába. Jó fél évszázaddal később azonban Ferenczi Zoltán A. „János király" forditásáról c. dolgozatában (M. Sh. T. X. köt.) éppen a fordításnak az eredetivel sorról-sorra történt összevetése alapján mond elismerő bírálatot A. e munkájáról, bár szövegösszevetési eljárásában sok a szőrszálhasogatás.  
  A darab sehol sem tartozik a népszerűbb, gyakran játszott Shakespeareművek közé. A. életében nem is kerül színre, csak a halálát követő évben, 1883-ban játssza két ízben a kolozsvári színház. Budapesti bemutatója a Nemzeti Színházban 1892. dec. 22-én. Emlitésre méltó, hogy Constantia Jászai Mari nagy szerepei közé tartozott.