P. Thewrewk
bevezetése:
Ponori Thewrewk Emil
E vígjáték Kr. e. 425. januárius havában a Lenaea ünnepen
került színre. Az első díjjal jutalmazták meg; a másodikat
Kratinos
nak Cheimazomenoi című, a harmadikat
Eupolisnak Numeniai című
darabja nyerte el.
Kratinosz
Az Acharnaiak
Aristophanes
nek időrend szerint harmadik vígjátéka. Az elsőt, a Lakmározókat, Kr. e. 427-ben
Arisztophanész
Philonides
sel, a:., másodikat, a Babyloniakat,
426-ban
Philonidész
Kallistratos
sal, s ezt a harmadikat szintén Kallisztratosz
Kallistratos
sal adatta elő. A hatóság és közönséggel szembe
Kallisztratosz
Kallistratos
volt az Acharnaiak szerzője, a mit azért
kell különösen megemlítenünk, nehogy azt, a mit a költő a parabasisban önmagáról
mond, Kallisztratosz
Kallistratos
helyett Kallisztratosz
Aristophanes
re vonatkoztassuk.
Arisztophanész
Valamint a Békének s a Lysistraténak, úgy ennek a darabnak is thémája és tendentiája a
lacedaemoniakkal való béke
431 óta dühöngött a peloponnesusi háború. Az attikai községek
kénytelenek voltak mindenüket odahagyni s a város falai közé menekülni. Az ellenség
szemük láttára dúlta házaikat és földjeiket. Nevezetesen az acharnaiaknak keserves
volt látniok mindenük pusztulását. Achantae
Attika legnagyobb községe,
Athen
től északra, a hol ma Menidi falu van. Egymaga képes volt 300 nehéz fegyverzetű katonát (hoplitát)
állitani. Erős derék nép lakta, mely szénégetéssel és szőllőműveléssel
foglalkodott.
Athén
A háború sanyarúságaihoz még a dögvész is járult, mely a városba zsúfolt
népet szörnyű mód irtotta s csak kevéssel az Acharnaiak
előadása előtt szünt meg. Nem csoda, ha e nép megsokalta volt a szenvedést és békét
óhajtott. Hogy miért választotta
Aristophanes
épen az acharniakat vígjátéka személyeiül, azt az elmondottakból könnyű
megérteni.
Arisztophanész
Dikaiopolis, achamai polgár, ki a háború alatt a városba
menekült, azt látja, hogy az athéni tanács a népet reményekkel kecsegteti, a háború
folytatására sarkalja s a béke helyreállítását ellenzi. Azért ő maga személyére külön
békét köt a spártaiakkal, a miért földiei üldözőbe veszik s majdnem megkövezik. De ő
cselhez fogott. Elmegy szomszédjához
Euripides
költőhöz s kölcsön kéri mindazt a koldusholmit, a mivel ez tragikus
hőseit föl szokta ruházni, hogy szánalmat keltsenek s azután megható beszédet mond a
karnak, melyben a háború minden okát (a már meghalt) Euripidész
Perikles
re s a megaraiakra tolja. A kar egyik része helyesli nézetét, de a többi
még jobban megharagszik rá és segitségiil hívja Lamachost, ki
testestűl-lelkestűl a háború embere.
Periklész
A vígjáték másik fele lazán egymáshoz függesztett jelenetekből áll,
melyek komikusnál komikusabb módon mutatják Dikaiopolisban és
Lamachosban a béke áldásait s a háború átkát.
Végül megemlítjük azok kedvéért, a kiket érdekel, hogy a 100. és 104.
vers eredeti szövegének eddigi összes magyarázatait dr. Pozder Károly az
Egyetemes Philologiai Közlöny IV. 296—7. lapjain kritikailag
ismerteti.