P. Thewrewk
bevezetése:
Ponori Thewrewk Emil
A Darázsok
Kr. e. 422. januárius havában a
Lenaea ünnepen kerültek szinre; de csak a második pályadíjat nyerték el. Az elsőt
Philonides
Proagon-jának, a harmadikat Philónidész
Követei-nek itélték oda.
Philónidész
Hogy e vigjátékot megérthessük, egy pillantást kell vetnünk Athén alkotmányára. Sehol a világon nem uralkodott közvetlenebbül és
szemmelláthatóbban a közvélemény, mint Athénben. A dolog
annyira ment, hogy arról is tanakodtak évenként, nincs-e valami jelentékeny ember az
országban, akitől jó volna szabadulni. A nép az ilyest az ostrakismossal számkivetésbe
küldötte.
A közvéleménynek ugyanazon korlátlan hatalma nyilvánult a népbiróságokban. Évenként
sorsolás utján 6000 birót (heliastát) választottak, akik ugyancsak sorsolás utján
különböző törvényszékekre oszoltak. Minden törvényszék 500 tagból állott, akik közül
mindenik napjára 3 obolost, a mi pénzünk szerint 18 krajcárt kapott. E napi díj a
heliastaságot a szegények számára jövedelmi forrássá tette, míg ellenben a jobbmóduak e
térről visszavonultak. E törvényszékek nem a positiv jognak, hanem a közhangulatnak, sót
olykor a nép puszta szeszélyének voltak eszközei. Háboru idejében — a peloponnesusi
háboru pedig 30 évig tartott — majd csupa öreg emberek voltak a birák; mert a
fegyverfogható polgárság nagyrésze oda volt a városból. A vesztegetés csakúgy járta; a
miveletlen birákat az ügyvédek furfangja vezérelte; a magasabb kulturai érdekek a
tudatlanságnak estek áldozatul. Minthogy közügyekben a nép biró is, érdekelt fél is
volt, mindannak, akit állam elleni vétséggel vádoltak, okvetetlen buknia kellett. Nem
volt hová fölebbeznie, nem volt kihez folyamodnia. Szabályszerű perrendtartásról szó sem
lehetett; mert a birák évről-évre változtak.
Minden munkakerülő és szegény embernek biráskodhatnékja volt. Mulatságos példáját mutatja
e vigjáték, melynek főtendentiája a heliastaság kigunyolása. Philokleonban ugyanis e
szenvedély mániává öregbedett, melyből csak azután gyógyult ki, hogy a romlott urfiak
örömeit megizlelte. Ami a dolgot még nevetségesebbé teszi, az, hogy Philokleon, mihelyt
eddigi dőreségét bevallani kénytelen, maga mutatja a bíráskodás paródiáját. A háznak
egyik rabszolgája jelenti, hogy a Labes kutya sajtot lopott. Az öreg ur a szabályos
ünnepiességgel törvényt ül. Egy másik kutya vádlónak lép fel, tanukat is idéznek; de
Bdelykleon ugy intézi a dolgot, hogy apja a vádlottat fölmenti. E kutyaper még más
tekintetben is paródia, t. i. egy valódi s politikailag igen fontos perre céloz, melyet
Kleon
Laches hadvezér ellen indított, akit azzal
vádoltak, hogy a siciliai háborúban zsarolást követett el. A célzás szembeszökő. A vádló
kutyát kydathénéi kutyának mondja Cleón de Atenas
Aristophanes
: Arisztophanész
Kleon
a kydathénei demosból való volt. A vádlott kutyának „Labes” s a
lopott sajtnak „siciliai” neve Lachesre s az
ellene felhozott vádra emlékeztet.
Cleón de Atenas
Végül megemlitjük, hogy
Racine
Racine, Jean
Aristophanes
nek ezt a vigjátékát
Plaideurs-jében utánozta.
Arisztophanész