Sem azt nem tudjuk, hogy e darab mikor kerűlt színre, sem azt, hogy mely darabokkal s
milyen sikerrel versenyzett. De mégis úgy látszik, hogy Kr. e. 410-ben januárius havában, a Lenaea nevű ünnepen adták elő.
Mások szerint előadása ideje a 411-dik
évbeli Dionysiákra esik.
Aristophanes e vígjáték motivumául a Thesmophoria
ünnepet használja, melyet a nők Demeter és Persephone tiszteletére ünnepeltek. Ez ünnep
ősz közepén volt és öt napig tartott. Az első nap a Stenia, mikor az
asszonycsapatok nap lementével Halimusba vándoroltak, a mely
község Athéntől másfél órányira délre, a mai Trachones nevű tanya helyén volt. A második a Thesmophoria Halimusban, a hol bizonyos mysteriumokat végeztek. A
harmadik az Anodos vagyis a Fölmenet, a városbeli ünnep első
napja, melyen nagy processióban Halimusból Athénbe vonúltak és szent asszonyok fejükön hordották (dobozokban)
Demeter törvényeit. Innét van az egész ünnepnek a neve: a
Törvényhordás, és vígjátékunknak tulajdonképeni cime: A
törvényhordást ünneplő, vagy egyszerűen: a törvényhordó
asszonyok. A városi ünnep szentélyébe érvén, mely valószínűleg az
Akropolis
keleti lejtőjén állott, bizonyos szertartásokat
végeztek, melyeknek Skira a nevük, s titkos határozatokat hoztak, a mikre
Aristophanes a
Nőuralom
18. versével céloz. A negyedik, azaz a városbeli ünnep második vagy
középső napja a Nesteia (a Bőjt), mely titkos
gyűlésnek és vezeklésnek volt szánva. Az utolsó nap a Kalligeneia, mely
név, úgy látszik eredetileg a most már megszentelt Demetert jelentette, a ki megengedi,
hogy a nők szép magzatokat szüljenek.
Athén
Aristophanes a Nesteia napját
választotta e vígjáték számára, míg ellenben egy másik hasonló nevű darabban a különféle
mulatsággal járó utolsó napot vette alapul. Minő volt a második
Thesmophoriazusákban a cselekvény haladása, az a ránk maradt töredékekből ki
nem érthető.