Aranysárkány fejléc kép
 
  P. Thewrewk bevezetése:  
  A Békákat Kr. e. 405. januárius havában a Lenaea ünnepen adták elő. Velük pályáztak Phyrnichos Múzsái, melyeknek a második, és Platon (vígjátékíró) Kleophonja, melynek a harmadik díj jutott. Aristophanes oly fényes sikert aratott, hogy nemcsak az első dijjal jutalmazták meg, hanem azonfölül még egy ágat is adtak neki a szent olajfáról, amely kitüntetés csak keveseket ért, mint például Thrasybulost a harminc zsarnok elűzése után, s mely arany koszorúféle jutalommal egyenlő értékűnek vétetett. A vígjáték — valószínűleg 404. március havában, a nagy Dionysiában — másodízben is színre került.  
  Kelte oly időbe esik, mely nem volt ugyan még kétségbeejtő, hanem azért elég szomorú. Athén legjobb államférfiai és hadvezérei vagy meghaltak, vagy elestek, vagy kivégezték volt: a melyik még élt, vagy önként vagy kénytelen külföldön tartózkodott. A költészetet is súlyos csapás érte. Kevéssel a Békák előadása előtt meghalt Euripides s nemsokára rá Sophokles. Agathon, a ki e kettő után a legnagyobb tragikus volt, Archelaos macedoni király udvarába költözött. Igy tehát a komoly dráma Múzsája elárvult, s ez a körülmény indította Aristophanest e vígjáték megírására. Fictiója szerint Dionysos, a drámai ünnepek istene, leszáll az alvilágba, hogy onnan visszahozza Euripidest. Sok üggyel-bajjal Pluton palotájához ér. Itt éppen akkor Euripides azt követelte Aeschylustól, hogy ismerje el őt legnagyobb költőnek s engedje át neki a trónt. Pluton és Dionysos színe előtt versenyre kerűl a dolog, melyben Aeschylus és Euripides költői és emberi jelleme a legszembeszökőbb s legélcesebb kritikával ábrázoltatik. Ami Aeschylusban gyarló vagy divatját múlta, azzal Aristophanes csak kiméletesen tréfál; de annál szigorúbb Euripides művészi fogyatkozásai iránt, s mondhatni, hogy sújtó ítélete eltalálta az igazat. Úgyde a költészet történelmileg nem absolut becséhez képest hat, hanem ahhoz képest, mennyire bírja a kor szellemét előre érezni, s e tekintetben Euripides fölűlmúlhatatlan. Aristophanesnek annyiban igaza van, hogy Aeschylus szelleme jótékonyabb hatású a polgári erényekre, mint az Euripides-féle tépelődő bölcselet, mely mindent a maga foruma elé idéz. Csak abban nincs Aristophanesnek igaza, hogy épen Euripidesnek veti szemére azt, ami annak a kornak általános iránya.  
  Végül megemlítjük, hogy Kazinczy Ferencz (Levelezése
Berzsenyi
Berzsenyi Dániel
vel 100. lap, olvasható saját szavai szerint) A békák című originál költeményében a pajkosság tónusát Aristophanesből vette.