A békák A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 Fellegi Zsófia XML-editor Bobák Barbara Fellegi Zsófia Közreműködők Csonki Árpád Horváth-Márjánovics Diána Káli Anita Metzger Réka Móré Tünde Roskó Mira Sárközi-Lindner Zsófia Vétek Bence Digitális kritikai kiadás creator DigiPhil http://digiphil.hu Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875/ http://www.iti.mta.hu/ Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2019 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:ajom9-bekak.tei.jegyzet /o:ajom9-bekak.tei.jegyzet Arany János KOHA:96679 VIAF:95251869 Arany János Összes Művei IX. kötet Drámafordítások 3. Arisztophanész. A madarak. A békák. Lysistraté. A nők ünnepe. A nőuralom. ISBN:0789000111564 editor Keresztury Dezső KOHA:115470 arranged for publication Kövendi Dénes KOHA:131725 lector Barta János KOHA:99581 1961 Budapest Akadémiai Kiadó 487–488 P. Thewrewk bevezetése: A Békákat Kr. e. 405. januárius havában a Lenaea ünnepen adták elő. Velük pályáztak Phyrnichos Múzsái, melyeknek a második, és Platon (vígjátékíró) Kleophonja, melynek a harmadik díj jutott. Aristophanes oly fényes sikert aratott, hogy nemcsak az első dijjal jutalmazták meg, hanem azonfölül még egy ágat is adtak neki a szent olajfáról, amely kitüntetés csak keveseket ért, mint például Thrasybulos t a harminc zsarnok elűzése után, s mely arany koszorúféle jutalommal egyenlő értékűnek vétetett. A vígjáték — valószínűleg 404. március havában, a nagy Dionysiában — másodízben is színre került. Kelte oly időbe esik, mely nem volt ugyan még kétségbeejtő, hanem azért elég szomorú. Athén legjobb államférfiai és hadvezérei vagy meghaltak, vagy elestek, vagy kivégezték volt: a melyik még élt, vagy önként vagy kénytelen külföldön tartózkodott. A költészetet is súlyos csapás érte. Kevéssel a Békák előadása előtt meghalt Euripides s nemsokára rá Sophokles . Agathon , a ki e kettő után a legnagyobb tragikus volt, Archelaos macedoni király udvarába költözött. Igy tehát a komoly dráma Múzsája elárvult, s ez a körülmény indította Aristophanes t e vígjáték megírására. Fictiója szerint Dionysos, a drámai ünnepek istene, leszáll az alvilágba, hogy onnan visszahozza Euripides t. Sok üggyel-bajjal Pluton palotájához ér. Itt éppen akkor Euripides azt követelte Aeschylustól, hogy ismerje el őt legnagyobb költőnek s engedje át neki a trónt. Pluton és Dionysos színe előtt versenyre kerűl a dolog, melyben Aeschylus és Euripides költői és emberi jelleme a legszembeszökőbb s legélcesebb kritikával ábrázoltatik. Ami Aeschylusban gyarló vagy divatját múlta, azzal Aristophanes csak kiméletesen tréfál; de annál szigorúbb Euripides művészi fogyatkozásai iránt, s mondhatni, hogy sújtó ítélete eltalálta az igazat. Úgyde a költészet történelmileg nem absolut becséhez képest hat, hanem ahhoz képest, mennyire bírja a kor szellemét előre érezni, s e tekintetben Euripides fölűlmúlhatatlan. Aristophanes nek annyiban igaza van, hogy Aeschylus szelleme jótékonyabb hatású a polgári erényekre, mint az Euripides-féle tépelődő bölcselet, mely mindent a maga foruma elé idéz. Csak abban nincs Aristophanes nek igaza, hogy épen Euripides nek veti szemére azt, ami annak a kornak általános iránya. Végül megemlítjük, hogy Kazinczy Ferencz (Levelezése Berzsenyi vel 100. lap, olvasható saját szavai szerint) A békák című originál költeményében a pajkosság tónusát Aristophanes ből vette.