A Békákat Kr. e. 405.
januárius havában a Lenaea ünnepen adták elő. Velük pályáztak Phyrnichos
Múzsái, melyeknek a második, és Platon (vígjátékíró) Kleophonja, melynek a
harmadik díj jutott. Aristophanes oly fényes
sikert aratott, hogy nemcsak az első dijjal jutalmazták meg, hanem azonfölül még egy
ágat is adtak neki a szent olajfáról, amely kitüntetés csak keveseket ért, mint például
Thrasybulost a harminc zsarnok elűzése után, s
mely arany koszorúféle jutalommal egyenlő értékűnek vétetett. A vígjáték — valószínűleg
404. március havában, a nagy
Dionysiában — másodízben is színre került.
Kelte oly időbe esik, mely nem volt ugyan még kétségbeejtő, hanem azért elég szomorú.
Athén legjobb államférfiai és hadvezérei vagy meghaltak,
vagy elestek, vagy kivégezték volt: a melyik még élt, vagy önként vagy kénytelen
külföldön tartózkodott. A költészetet is súlyos csapás érte. Kevéssel a Békák előadása előtt meghalt Euripides s nemsokára rá Sophokles. Agathon, a ki e kettő
után a legnagyobb tragikus volt, Archelaos
macedoni király udvarába költözött. Igy tehát a komoly dráma Múzsája elárvult, s ez a
körülmény indította Aristophanest e vígjáték
megírására. Fictiója szerint Dionysos, a drámai ünnepek istene, leszáll az alvilágba,
hogy onnan visszahozza Euripidest. Sok
üggyel-bajjal Pluton palotájához ér. Itt éppen akkor Euripides azt követelte
Aeschylustól, hogy ismerje el őt legnagyobb költőnek s engedje át neki a trónt. Pluton
és Dionysos színe előtt versenyre kerűl a dolog, melyben Aeschylus és Euripides költői
és emberi jelleme a legszembeszökőbb s legélcesebb kritikával ábrázoltatik. Ami
Aeschylusban gyarló vagy divatját múlta, azzal Aristophanes csak kiméletesen tréfál; de annál szigorúbb Euripides
művészi fogyatkozásai iránt, s mondhatni, hogy sújtó ítélete eltalálta az igazat. Úgyde
a költészet történelmileg nem absolut becséhez képest hat, hanem ahhoz képest, mennyire
bírja a kor szellemét előre érezni, s e tekintetben Euripides fölűlmúlhatatlan. Aristophanesnek annyiban igaza van, hogy Aeschylus szelleme jótékonyabb hatású a polgári erényekre, mint az
Euripides-féle tépelődő bölcselet, mely mindent a maga foruma elé idéz. Csak abban nincs
Aristophanesnek igaza, hogy épen Euripidesnek veti szemére azt, ami annak a kornak
általános iránya.
Végül megemlítjük, hogy Kazinczy Ferencz
(Levelezése
Berzsenyi
vel 100. lap,
olvasható saját szavai szerint) A békák című
originál költeményében a pajkosság tónusát Aristophanesből vette.
Berzsenyi Dániel