A Lysistrate
Kr. e. 411-ben valószínűleg a márciusban
ünnepelt Dionysiákon Kallistratos által kerűlt színre. Hatásáról, valamint arról, hogy
mely darabokkal versenyzett, semmit sem tudunk.
Miután Aristophanes az Acharnaiakban és a Békében a béke szükséges voltát
politikai szempontból ábrázolta, Lysistratéjében azt láttatja
velünk, hogy a háború a családi viszonyokat is mennyire feldúlta. A nők, kik minden áron
békét akarnak, egymással összeesküdnek, hogy a gyönge férfiak helyett ők fognak a közös
érdekért működni. Athénben egybegyűlnek, megszállják a várat,
védik a maguk jogait a senatussal szemben, s állhatatosságukkal, minthogy Athén és
Spárta
férfiai nők
nélkül tovább már el nem lehetnek, kierőszakolják a békekötést, melyet tánccal és
énekkel ünnepelnek.
Görögország
Nagyon jellemző egy dolog, hogy az országos nyomor idejében, amikor Athén mindenünnen ellenségtől volt fenyegetve, s demokratikus
alkotmányától megfosztva, Aristophanes ilyessel
volt képes a szegény népet mulattatni. E vígjáték nagyon is feltünteti az
Aristophanes-féle költészet árnyoldalát és pedig a nélkül, hogy a nyers testiséget
valami erkölcsi eszmével ellensúlyozná.
A régi vígjáték alakjára nézve a Lysistrate sok tekintetben
tanulságos. Két kar fordúl benne elő, a mely mindvégig szemben áll egymással, a mi
olyatén elhelyezkedést tesz szükségessé, a minő úgy látszik, semmiféle más darabban nem
volt. A nők kara folyvást fönt a színpadon szerepel, a vének kara a szinpad előtt lent
az orchestrában.
Nem kevésbbé felötlő, hogy a parabasis itt nem az, a mi Aristophanes többi darabjaiban, tudniillik sem alakra, sem tartalomra
nézve nem felel meg annak, a minőnek jellemeztük. A Lysistratében a parabasis a drámai folyamat kiegészítő részévé van
átváltoztatva.
n
Jegyzet Vesd össze A parabasis Aristophanes
vígjátékaiban. A kolozsvári t. egyetem által 100 forinttal jutalmazott
pályamű. Írta dr. Boros Gábor. Budapest
1880. (Az Egyet. Phil.
Közl. IV. évfolyamából való lenyomat.)