A madarak A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 Fellegi Zsófia XML-editor Bobák Barbara Fellegi Zsófia Közreműködők Csonki Árpád Horváth-Márjánovics Diána Káli Anita Metzger Réka Móré Tünde Roskó Mira Sárközi-Lindner Zsófia Vétek Bence Digitális kritikai kiadás creator DigiPhil http://digiphil.hu Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875/ http://www.iti.mta.hu/ Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2019 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:ajom9-madarak.tei.jegyzet /o:ajom9-madarak.tei.jegyzet Arany János KOHA:96679 VIAF:95251869 Arany János Összes Művei IX. kötet Drámafordítások 3. Arisztophanész. A madarak. A békák. Lysistraté. A nők ünnepe. A nőuralom. ISBN:0789000111564 editor Keresztury Dezső KOHA:115470 arranged for publication Kövendi Dénes KOHA:131725 lector Barta János KOHA:99581 1961 Budapest Akadémiai Kiadó 463–464 P. Thewrewk bevezetése: A Madarak Kr. e. 414. március havában a nagy Dionysiá ban kerültek színre. Velük pályáztak Ameipsias (éjjeli) kalandozói s Phrynichos Remetéje. Csak a második díjat nyerték el: az elsőt Ameipsias , a harmadikat Phrynichos darabjának itélték oda. E híres vígjátékot, mely kétségkívül Aristophanes költészetének színe-virága, némelyek allegoriának magyarázzák. Bármily elmésen van is e magyarázat kigondolva, mely szerint e darab a siciliai expeditió képtelenségét akarja szemünkbe tüntetni, a figyelmes kutató előtt alaptalannak bizonyul. Minden egyes vonatkozás, amit tenni kell, nehézséggel, sőt erőszakkal jár. Csak egyet mondunk, ki képes az öreg Peistherairos szerepében a szép és fiatal Alkibiadesre ráismerni? Athén t akkoriban a vállalkozhatnámság fogta el. Hatalmától mámorítva nagyravágyó terveivel még a valóság határait is túlröpülte. A 421-ben befejezett tízéves háború okozta sebek behegedtek volt, az ellenséges szövetségek bomlásnak indultak, a város a szövetségi adó fölemelése óta új és bő pénzforrásokkal rendelkezett, a keleti tenger legnagyobb része az ő hatalmában volt. Most hát azt remélték az athéniek, hogy a 415-ben foganatosított siciliai expeditió által hatalmukat a nyugati tengerre is kiterjesztik, hogy Siciliá t elfoglalják, Karthágo t leigázzák, szóval: semmi sem látszott nekik lehetetlennek. Ebben az atmosphaerában született a Madarak című vígjáték, melyben nem a történeti tények és személyek vannak allegoria képében feltüntetve, hanem csak az akkori közhangulat phantastikus módon viszhangozva. Két elégedetlen ember, Peisthetairos és Euelpides, odahagyják Athén t s a madarak segítségével a levegőben fellegvárat építenek, melyet Felhőkakukvárnak neveznek el, s madár birodalmat alapítanak. Ez által az ég és föld közti közlekedés megakadt. Az emberek most csak a madarakat tisztelik, az isteneknek többé nem áldoznak, a kiéheztetett olympusiak kénytelenek a madarakkal s képviselőjükkel, Peisthetairossal alkuba bocsátkozni, s oly szerződést kötnek, mely szerint Zeus átengedi Peisthetairosnak menyasszonyul Basileiát (a világuralmat) s a vígjáték azzal végződik, hogy Peisthetairos Basileiával a madarak egész seregétől kísérve mint a madarak fejedelme palotájába bevonul. Aristophanes darabjai közt egy sincs, mely oly annyira kosmopolitikus, a maga általánosságában minden időhöz oly könnyen alkalmazható volna, mint ez. Goethe 1780. az ettersburgi színpad számára remek német darabot csinált belőle.