AJOM jegyzetek

  P. Thewrewk bevezetése:  

  A Madarak Kr. e. 414. március havában a nagy ban kerültek színre. Velük pályáztak Ameipsias (éjjeli) kalandozói s Phrynichos Remetéje. Csak a második díjat nyerték el: az elsőt Ameipsias, a harmadikat Phrynichos darabjának itélték oda.  

  E híres vígjátékot, mely kétségkívül Aristophanes költészetének színe-virága, némelyek allegoriának magyarázzák. Bármily elmésen van is e magyarázat kigondolva, mely szerint e darab a siciliai expeditió képtelenségét akarja szemünkbe tüntetni, a figyelmes kutató előtt alaptalannak bizonyul. Minden egyes vonatkozás, amit tenni kell, nehézséggel, sőt erőszakkal jár. Csak egyet mondunk, ki képes az öreg Peistherairos szerepében a szép és fiatal Alkibiadesre ráismerni?  

  Athént akkoriban a vállalkozhatnámság fogta el. Hatalmától mámorítva nagyravágyó terveivel még a valóság határait is túlröpülte. A 421-ben befejezett tízéves háború okozta sebek behegedtek volt, az ellenséges szövetségek bomlásnak indultak, a város a szövetségi adó fölemelése óta új és bő pénzforrásokkal rendelkezett, a keleti tenger legnagyobb része az ő hatalmában volt. Most hát azt remélték az athéniek, hogy a 415-ben foganatosított siciliai expeditió által hatalmukat a nyugati tengerre is kiterjesztik, hogy t elfoglalják, t leigázzák, szóval: semmi sem látszott nekik lehetetlennek. Ebben az atmosphaerában született a Madarak című vígjáték, melyben nem a történeti tények és személyek vannak allegoria képében feltüntetve, hanem csak az akkori közhangulat phantastikus módon viszhangozva.  

  Két elégedetlen ember, Peisthetairos és Euelpides, odahagyják Athént s a madarak segítségével a levegőben fellegvárat építenek, melyet Felhőkakukvárnak neveznek el, s madár birodalmat alapítanak. Ez által az ég és föld közti közlekedés megakadt. Az emberek most csak a madarakat tisztelik, az isteneknek többé nem áldoznak, a kiéheztetett olympusiak kénytelenek a madarakkal s képviselőjükkel, Peisthetairossal alkuba bocsátkozni, s oly szerződést kötnek, mely szerint Zeus átengedi Peisthetairosnak menyasszonyul Basileiát (a világuralmat) s a vígjáték azzal végződik, hogy Peisthetairos Basileiával a madarak egész seregétől kísérve mint a madarak fejedelme palotájába bevonul.  

  Aristophanes darabjai közt egy sincs, mely oly annyira kosmopolitikus, a maga általánosságában minden időhöz oly könnyen alkalmazható volna, mint ez. 1780. az ettersburgi színpad számára remek német darabot csinált belőle.