Hogy mikor került e darab színre, arról nincs biztos tudomásunk; de a mi a 193. s köv.
versekben mondva van:
ebből azt lehet következtetni, hogy két évvel a boeotiai szövetség megkötése után, tehát
392-ben, s a mint a
Békák 404. verséhez való scholionból kiderűl,
alighanem a Dionysiákon adták elő.
A nőkérdés, mely különböző országokban különbözőleg van fogalmazva, melyet másnak gondol
az, a ki védi, másnak az, a ki ellenzi, nem egészen a jelenkor eredeti gondolata, hanem
részben már az ókorban is ismerték, a mint azt Aristophanesnek e vigjátéka is bizonyítja.
Voltak olyanok, a kik azt állították, hogy e vígjáték Platon ideális állama ellen van intézve. Tudni való ugyanis, hogy
Platon a nőközösséget teszi államának egyik
elvévé. De kétségtelen, hogy a nagy philosophus műve sokkal később keletkezett; sőt
inkább ő maga hivatkozik a vígjátékra, mikor azt mondja, hogy az efféle elvekből
csúfot űztek a vígjátékírók stb. Hogy Platon a maga eszméjével nem első s nem egyedűl áll a görögök közt,
azt az akkori szellemi életről szóló gyér maradványokból is sejthetni. A felvilágosúlt
közönség mindenből kérdést csinált, mindent okoskodás tárgyává tett. A politikában
különféle elméletek támadtak, s nevezetesen a spártai alkotmány, melyben egyik-másik
dolog a vígjátékunkbeli nőélethez hasonlított, oly annyira derék intézménynek látszott,
hogy bátran föltehetjük, hogy a nőemancipátió s az e problemához szegődő sok képtelenség
valamint nyilvános értekezésekben, úgy magántársalgásban is beszéd tárgya volt. Itt
hallhatta Aristophanes azokat az eszméket, a
melyekből az e vígjátékában látható felfordult világot oly remekül megalkotta.