Aranysárkány fejléc kép

Facsimile Image Placeholder
SZENT JÁNOS UTOLSÓ PRÉDIKÁCIÓI  
(AZ ÉGI MANNÁRÓL S A JORDÁNPARTI KOLERÁRÓL)  
 
Élet, láttam arcodat lelkem fényén:
Jaj emberútunk oly kurtán virágzott!
S az Ember aludt kőként, dögnemző békén;
De a vak mélyből az én lelkem kilátott.
 
 
S láttam: régi imáktól bedugult a szánk,
De erőnk Istent fölénk csak diszül tartja;
Nyelvünkön méltóbb igazunk éhe falánk
S a régi mannát már poshadni kavarja.
 
 
A manna rontó mérgeitől nyűve
Száraz testem akkor feléd kiáltott:
– Szomjas szemünknek csillagfaló kékjén
Bóditsd belénk a végtelen világot!...
 
 
Mert szent testünk virágzik sárga sebekkel,
Bővérü szivünket a vész bénára lepte..
A Jordán partján dögivel hull az Ember!
S nincs a mannának egyetlen harmatcsepje.
 
 
(Óh jaj, a Föld áldott magvának hirét
A bölcsek rossz nyelve mesébe lopta
S igy csalnak minket halál utáni zsoldért
Elhullni – vérvesztő tizedes robotra)
 
 
De fényre borul az élet megköpött arca!
Mert éhezzük kenyerét méltóbb igazunknak
Már láttam az Embert! s gyult homloka lángján
Istent bukni, kit fölébe hazudtak.
 
 
Fényt, fényt az Ember véres homlokára!
S kit most golgotája maró köve rág,
Gyuljék az én ifju istenem körül
Örök pünkösdbe a végtelen világ!
 
 
 
 
image