Aranysárkány fejléc kép

Facsimile Image Placeholder
ENERGIA  
 
Tótágast szédit a rogyás, bitang bánat, hogy csavarja tubusát, telt testemet,
S hogy kiül a szememre és kiül a fülemre, lát életvigalmat és hall hangujjongást.
S mint ragyog a garat, hogy kitátott számon a szó szétdurran a levegőn,
Szétpattan, kóvályog, összetapad s már nedves felhő s terhét bőven ömli
S minden hatás, mire most kényem nógat kitün, kiütközik a riadt arcokon.
Mert tenyérnyi hellyel-közzel számitva nem törődöm, átzsufolom magam a tömör életen.
S hogy kótyagos lettem a mindenség szeszétől, lábam a lomha földet tánccal éri.
A felolvadt erőkben derékig süppedek s szemem szegletében a horizont vitorláz
Most fűvel, fával, éggel, léggel összefogtam s a vérem a világ erébe átkering.
 
 
Mert most, kinek az izma megfeszül és kósza füttyöt eregetve, lelket lenget,
Kitör örökre ketrecéből, s csontig unott, zsibbadt testét daccal rugja ki.
És mond mindent, mit nyelve szájra ad és ugy csinál, mint bokros kedve tartja,
Lángot lövell ki, szétfutót s feléget mindent mi csak a görcsös váza éke.
S hasztalan áradsz rá poshadt tenger: város mert a szive ormán vigyorog a vér.
 
 
 
 
image