Aranysárkány fejléc kép

Facsimile Image Placeholder
A HÁZAK BESZÉLNEK...  
LIBERO ALTOMARE
n
Jegyzet (Olasz)
 
 
– Mi megfeszitett álmok vagyunk mind,
a földbe verten
téres gyökerekkel.
Leszögezett az emberek buta lustasága,
akik eltemetkezni szeretnek,
élőn, törékeny falaink közé,
s az alkóvok puhító levegőjében
megölnek minden merőséget kelletlen bolhaként.
 
 
– Aranyon vásárolnak
mint a ringyót,
hónapszámra tartanak minket féltékeny gazdáink,
fösvény önkéntes rabjaink.
Földíszítenek, szeretnek,
kedvükre kiföstenek minket;
bölcsőjük vagyunk, istállójuk
és jászoluk: csak
holtuk után hagynak el, nehéz szívvel.
 
 
Csukott üvegházak vagyunk,
puhító aquariumok,
amikben vérszegény medúzák
és angolkóros növények fuldokolnak,
míg a tunyaság s a fényüzés
uzsorás vigyázattal ékesíti
a titkos falakat,
a szeretet pókhálóival.
 
 
– Ó emberek! a szabadot nekünk!
Romboljatok már végre le, a földig!
S amire lettetek,

Facsimile Image Placeholder
tengert, hegyet, levegőt fussatok!
Légi szállás kell néktek,
nomád házak és állhatatlanok,
miként a vágyak, amik bátorítnak!
Sokatmerő szelek, kik szembenevetik
vén teknősbékáját az órarendnek.
 
 
Repűlő pagodák, fém-villanások
majd elrabolják
a Nap sárga elektromos kincseit.
 
 
A végzet, így akarja emberek:
a régi kormos út
tüzes motorba lelkendezzen át;
a csepegő eresz
irígyeli a fecske-szárnyakat.
 
 
– Milyen unalmas, állni mozdulatlan,
míg körülöttünk minden örömbe hördűl:
egy nagy fantasztikus
ördög-kerék az Élet
s mi izzó, merev küllői vagyunk.
 
 
– Milyen unalmas, állni mozdulatlan
és lassan elrohadni
az idő mocskos ujjai alatt,
láz nélkül, ami melegítené
meszes és göthös csontjainkat.
Csak egy-egy földrengés ad lelket olykor,
csak tűz láttán részegszünk deliriummal...
S eltűnni lihegünk a lángok udvarában.
 
 
Kamját Aladár
 
 
image
image