Aranysárkány fejléc kép

Facsimile Image Placeholder
  1871-ben még ketten emelték fel szavukat az imperiálisztíkus politika és a kapitalista terjeszkedési vágy ellen: Liebknecht és Bebel. 1915-ben az ifjabb Liebknecht éles kritikájával és a felelősség megvilágitásával egyedül maradt. Talán az ő számára volt a legkisebb meglepetés a szociáldemokraták háborus
Facsimile Image Placeholder
mámora. Világosan látta a végzetes fejlődési sort, amely az ifju Bebeltől , aki porosz altiszti környezetben nevelkedett, az agg, a szenilis Bebelig vezet, aki dadogó és érzelgős szavu hegyi beszédben az 1907-iki kongresszuson tesz hitvallást a nacionálizmus mellett és önti ki végtelen nosztalgiáját a nagy
Ország: Németország
után. A háborus izgatók és a polgári közvélemény a notorius parlamenti közbekiáltó és politikai stréber felelőtlen szerepében szeretné feltüntetni Liebknechtet. Apró, éleseszü bátor és igazságos megjegyzéseit közli csak le és elmegy gondolkozásának tengelye és világnézetének centrális problémái mellett. Nem tndós és korszakalkotó gondolkodó, közelebb áll a 19. századhoz vérmérsékletében és intellektuális szeretetében az emberiség iránt, Rousseau eszményképéhez tartozik: inkább Krisztus, mint Sokrates. Neki nem a marxizmus reviziója vagy hirdetése jutott osztályrészül, mint atyjának, csak a célok tisztánlátása és az utak szigoru betartása. Forradalmi szellem, mert az elmének és a szociális életnek csak ezt az állapotát látja alkalmasnak átértékelésre. A forradalomban kulminálnak szerinte az erők, akár szellemi, akár társadalmi forradalomban, a nyugvás mozgássá változik, majd a mozgás élet és fejlődési ritmust kap, mert a forradalom az erők dyonizoszi tánca. A háboru nem alkalmas szerinte az „áttanulásra“; mert a szellemi kapitulációk ideje. Világnézetének középpontjában a militárizmus áll. Ide futnak össze az összes utak, amelyekből a társadalom bajai származnak, ez minden rossznak egyetemes forrása, az emberiség Infernoja és a cselekvési képtelenség főoka. Csakis Jauréssel tudnám összemérni szépségben és mélységben azokat az oldalakat, amelyeket a militárizmusról ir. Ok ketten tudtak csak elszabadulni minden nacionalista ideologiától és az események lefolyását a tiszta szocialista világszemléleten át nézni. Ettől az álláspontjától a nagy fölindulás közepette sem tért el. Mikor a többi szocialisták világnézete megingott és a német hadak Páris felé tartottak ő hidegen és gesztusok nélkül mutatott rá az imperialista és a szociálista célok közti különbségre. Beigazoltnak látta a munkásságra vonatkozóan Hegel mély mondását, hogy az egyetlen, amit a népek történelmükből tanulnak csak az, hogy nem tanulnak semmit. Ezen, a szocialista szellemre kritikus napok óta azonban az idők változtak és Liebknecht mellett áll a német közvélemény jelentős része, valamint a kapitalizmus háborus viselkedéséből levonható tanulság. Nem politikai komédiás ő, hanem a sors kiszemeltje, aki sok fejjel magaslik ki fejnélküli német és egyéb országbeli elvtársai közül – letéteményese a német szociálizmus utirányának és cselekvési tempojának, aki a militarizmus iránti engesztelhetetlen gyűlöletével az emberi értékelésben a scala d’oron fel a scala dei giganteig emelkedik.  
 
 
 
image
image