Aranysárkány fejléc kép

Facsimile Image Placeholder
NAPLÓ:  
  A kisasszony férje az Akadémián . A minden felülről csurgó piszok iránt véleménytelen napilapjaink után (bárhacsak az önkényt adódó humor kedvéért tesszük) szerényen mi is idejegyezzük a nagyszerű irodalmi eseményt: hogy az Akadémia 1916-ban „mint az utóbbi időben a legnagyobb szinpadi sikert elért és abszolut irodalmi becsü münek Drégely Gábor „vidám bohózatának“ itélte oda a 600 aranypengős Vojnits-dijat. S ha a dicsőség pálmája már rá is hajolt Drégely ur vidám fejére az ünnepeltetési aktus még sem fejeződött be olyan simán, mint ahogy azt a nemes Akadémia elgondolta. Kutmérgezője is akadt az ügynek. Ugyanis az utolsó pillanatban Lakatos László plágium váddal iparkodott semmissé korrigálni a megtörténteket. De bizony, mint azt már Lakatos is tudhatta volna előre, kár volt a jobb ügyhöz méltó buzgalomért. A váddal majdnem egyidőben Drégely ur magas pátronusa is megszólalt „Az Estben“. S egy fővárosi szinház igazgatójától nem várt stilustalansággal s miután, lehet, hogy merőben véletlenségből, már jó kibizonykodta magát a kényelmetlenkedő vád mellett, Beöthy László igy magasztalja föl a Magyar Szinház kassza agensét: „A darab meséje, alakjai, jelenetei, mókái és ötletei mind, mind a Drégely ur elméjének szülöttei s igy joggal és igazsággal övé a közönség tapsa és az Akadémia pálmája is“. Ugy van. Mi is az igazgató ur mellé állunk a megérdemelt taps és pálma legyen a nemes elmebajnoké, ő pedig a pesti közönségé és a Magyar Tudományos Akadémiáé, akik nagyon is megérdemlik benne bohókás mulattatójukat. Beöthy László igazgató urnak pedig szivből kívánjuk, hogy még a Kisasszony Férjénél is sok förtelmesebb tücsköt-bogarat szüljön neki Drégely Gábor pajkos elméje.  
n
Jegyzet Minden közleményért a szerző maga felel.
 
 
 
image