Aranysárkány fejléc kép

Facsimile Image Placeholder
A „CAFÉ GRÖSZENWAHN“ LELKE  
(A NÉMET REGÉNYEXPORTHOZ)  
  Tavasz, nyár, ősz, tél és minden lakkozott dekorációja: mert ebben is fő az ipar és kereskedelem.  
  De hála
Tovotenak
,
Felix Holländernek
,
Georg Hermannak
,
Sudermannak
,
Strantznak
,
Zobeltitznek
,
Willenek
,
Höckernek
, Marie Madeleinek, Berlinben vagyunk, németül beszélünk. Ó, egyszerü és valódi szépségü német nyelven (mint:
Spielhagen
,
Wildenbruch
és a matuzsálemi
Ganghoffer
) s ennek örömére a Café Austria s a Nollendorfer-kasino előtti aszfalton kizöldülnek a fák, mig ha esti órákban a Kurfürstendammon sétálunk, virágárus lányok és szivárványhoz hasonló reklámtüzijátékok ingerelnek bennünket világvárosi hangulatra. Szentimentalismusra hajló, finom és szomoru emberek sétálnak az utcákon, cselédlánykák megváltozhatatlan sorsukban a kölcsönkönyvtárból
Zólát
olvassák és éjjel féltizenkettőkor, mikor szemük a nagy megerőltetéstől s a sirás visszatartásától – mert Rougon-Macquarték sorsa szomoru – már vérbe borul, ha a szobaur egy pohár vizért a kony­hába kinéz, kétségbeesetten gondolnak az egyetlen alkalomra és minden átmenet nélkül életük megaláztatásának tudatában dobják le magukról hálóingüket, mert hisz a hálóing a legilletlenebb ruhadarab. Ódon butorok között
Kurtz báró
és
Theobald Major
???
a/D. lórumoznak és skátot játszanak s mig a szomszédos bérkaszárnya hatodik emeletéről egy hegedü siró, tompán zokogó hangja vágyódik kifelé, addig néhány emelettel lejebb egy csókokra termett kacagó, de kis fizetésü moziszinésznő törvénytelen gyermekét ringatja lágy ölében s Waldemar Psylanderről altató dalt dudol. Az éjjeli kávéházakban rossz pacsuli illat és Eau de Cologne No. 4711. kergetődzik s syphilisüket higanynyal kezelő intelektuellek önmagukat
Nitzsche
paralizisével vigasztalva
Maximilian Hardent
dicsőitik. Kidagadt izmú, vad szemű és remegő szájú sikkasztók családi gyöngédség hiján robogva nyargaló vonatokon Henry Clayt szivnak szipkával és a Twist Olivérből kölcsönzött lebujokra gondolnak.  
  A regényirók regényeket irnak. Sok pénzt keresnek, többet rnint a szegény
Lessing
egész életében, kinek halálával a braunschweigi herceg saldókontójában
Gotthold Ephraim
számlája 361 tallér minust mutatott. Festők, költők, katonatisztek, grófnők, monoklis kitartottak között szerelmi idillt bonyolitanak. Amerikai énekesnőkkel wiskyt itatnak, kétszersültet is adnak hozzá, holott a spanyol attache selyem pyjamában, szájában a régen kialudt havanna csutakkal ül
L. Adlon
H. Klicks hoteljének szobájában, az ágy sarkában, mig revolvere az éjjeli szekrényen vár. Szegény gróf, kár érte, pedig milyen szép szeretői, milyen jó lovai és milyen előkelő barátai voltak már. Tagja volt a párisi Jockey Clubnak, mindez ellenére aranyszőke Henry IV. szakálla még sem tetszett az énekesnőnek. Már halottszagott érzünk, a bőven omló vér hulláma leboritja a regényt tartó kezünket s mindez öt márka. (Verlag: Cotta, Bong, Egon Fleischel & Co., Schuster & Löffler
Facsimile Image Placeholder
stb.) Gyakorlott magyar humoristák, felsőbb leányiskolai növendékek és vidéki táncmesterek részére mégis csak a német regény a legjobb iskola. Nézzük csak mire tanit! Nem is csiklandozza hónaljunkat, mégis görcsös nevetéseket vált ki belőlünk. Micsoda saltomortálé, nem csoda, hogy mindig reszketünk, Istenkém, csak ki ne törnék ezek a „noch nicht dagewesen“ és „soeben erschienen“ reklámszalaggal ellátott regények irói a nyakukat.  
*  
  A német regényiró uj világfelfogásának valóságos megszemélyesitője Olaszország. Italiam, Italiam primus conclamat Achates!  
  Tüdővészes filozopterek, folytonosan unatkozó junkerek és szerelemre vágyódó hálókocsi ellenőrök Olaszország láttára nagy érzelmeik dagályos megnyilvánulásaképen térdreborulnak és megcsókolják a klaszikus földet. Minden német analfabétából Olaszországban költő lesz. (
Erich Eckertz
,
Karwath
[VIAF],
Heinrich Steinitzer
,
Paul Heyse
,
Richard Voss
, és
Murillo
Raphael
madonnái és
Fra Bartholomeo
vértanui láttára elragadtatással fedezik fel magukban világot meghóditó pikturájuk első csiráit s a homosexuális hajlamu teologusok
Rossini
szimfoniájának hallatára szeszélyes scherzókat komponálnak, sőt közepes erejü és rosszul kezelt régi fülgyulladásukat kronikus fülgyulladássá fejlesztik, hisz
Beethowen
is olyanyira süket volt, hogy utolsó éveiben a zongorába egy fapálcika egyik végét dugta, mig a másikat fogai közzé szoritotta. O bella Italia...  
  Cincinatus és virágárus leányok,
Stendhal
és az élettelen Pisa temetőjében az elcsábitott berlini leány chiantitól és a magával hozott
Hanns Heinz Ewers
„Allraune“-jától elbódult fejébe golyót röpit. Firenzében születek a kis
Goethék
, épen annak a háznak közelében, melyben a Grieteus Reiseführerje szerint „ama“ ritka szellem látta meg először a napvilágot, ki egy személyben mérnök, matematikus, festő, műépitész, fizikus, geologus, szobrász, orvos, bölcselő volt. Credete a me, Signori, mégis szegény lehetett az, mindent tudott, csak német regényt irni nem!  
  „O dolce Napoli, o suol beato,
 
– – – – – – – – – –
 
Santa Lucia! Santa Lucia!  
*  
  A német regény alfaja a bajor regény. Sermo rusticus és trágyaszag Simmenthali tehenek bőgése és táncmuzsika. Harangszó, késelő suhancok és jódlióóóó, juhhhahhha... Falusi pletyka, torzszülött gyermekek és fiatal leánykákra éhes vén kurátor. A doktor, a vasárnapi prédikációk, magzatelhajtás és tolsztojanismus. Korcsmai socialismus, naturalismus a la manière
Thoma
és egyéb ismus. Parasztszerelem, parasztbecsület, csirkelopás és sok sok sör. Még több sör, mint amennyit egy bajor elbir. Vasárnap tánc az az enyhén kék „keresztény“ ég alatt. Valami rettenetes és minden butaságból összeolvadó ólomfedő. amely alatt megfullad minden élet. Csak a szélmalom zúg, a szél fuj, sőt fujdogál s ó szolid ipari és kereskedelmi érzék, máról holnapra a mi házunk táját is behordja a minimum 200 oldalnyi betüszemetükkel.  
 
Kázmér Ernő
 
 
image
image