Fordítások, külföldi recepció
Amint arra a
Fogadtatás
c. alfejezetben (682.)
utaltunk, az 1861. október
31-i, KisfT-i felolvasás sikere már felvetette a világirodalmi befogadás és
egyben a drámai költemény fordítói lehetőségeit is. Nagy Iván másodkézből
szerzett információi szerint „Toldy azt is mondta még, hogy müved
német vagy egyéb nyelvre is lefordítva (mi okvetlen meg fog történni)
biztosan világ hirüvé váland, és epochát fog csinálni a világirodalomban.”
Greguss Ágost „szintén világ hirüségét jósolja.” (
Levele Madách Imréhez,
Pest 1861. november-MÖMII. 1111.)
A szerző életében négy nyelvterület érdeklődésével számolhatunk, és
megdőlni látszik a nézet, hogy Madách életében a
Tragédiá
nak teljes, idegen
nyelvű fordítása nem jelent meg. Áttekintésünkhöz ezúttal is alapvető
Radó György életrajzi kronológiája és Praznovszky Mihály sajtó történeti
anyaggyűjtése. Ezekhez társul Radó György többrészes tanulmánya:
Az ember tragédiája a világ nyelvein
(Radó FK). Mindezt kiegészítette - már 40 nyelven
113 fordítással - Praznovszky Mihály korlátozott példányszámban, kézirat
gyanánt megjelent összeállítása a Nemzetközi Madách Társaság számára:
Praznovszky 1995. Azóta az alábbi fordítások jelentek meg:
- Le manusheski tragedija (cigány, lovari nyelvjárás; ford. Nagy Gusztáv,
Bp. 1996. - MK UjF 4.), vö. Praznovszky 1995 7.!
Di tragedye funem mentshn(jiddis; ford. Yosef Holder, Balassagyarmat
2000. - MK ÚjfF 17.), vö. Praznovszky 1995. 11.!
Tragedy of the Man (angol; ford. Tomschey Ottó, Bp. 2000. - MK ÚjF 21.)
A traxedia do home (galego; ford. Asztalos Lajos és Gonzalo Navaza Blanco,
Bp. 2002. - MK ÚjF 28.)
Német
1.
Die Tragödie des Menschen. Dramatisches Gedicht von Emerich Madách.
- Pester Lloyd, 1862. 21. sz. jan. 26. 2.; 27. sz. febr. 2. 2.; 33. sz.
febr. 9. 2. - A három közlemény elemzés a
Tragédiá
ról (vö. a
Fogadtatás
c. alfejezettel: 686.!
), szemléltetésül A. D. (Adolf Dux, a Pester Lloyd
főmunkatársa, a magyar írók szorgalmas fordítója) saját átültetésében 335
sort mutatott be, vö. Radó FK 1964. 317. és Praznovszky 1995 12.! A szövegek
(a közlés sorrendjében): III. 505-555., XV. 40I7-4II7., XI. 2550-
2623. 2664-2676. 2697-2698. 2747-2752. 3074-3098. 3099-3141.
A mutatványközléshez egy, jelenlegi adataink birtokában véglegesen el
nem dönthető filológiai vita is kötődik. Madách 1862-ben levelet kapott
Eötvös Józseftől, amelynek kelete: „Széchenyi-hegy, 1/9 862”. Ebben
„jeles műved” fordítását küldte meg az eredetivel egybevetésre Madáchnak
(MÖM II. 1027-1028., vö. még MKK 273.!). A levél kapcsán két
kérdés vethető fel: hogyan olvasandó a dátum, és mi az a „jeles mű”.> A levél
első közlése: Palágyi 1900 438. Ő, majd nyomán Stand Géza (1942 II. 216.),
Halász Gábor (MÖM II. 1210.) és Andor Csaba (MKK 273.)
1862. szeptember 1-jének értelmezte, Radó (1987 267. és EK 1964 317.)
január 9-nek olvasta. Ugyanő nem a nemzetiségi tanulmányt (
A nemzetiségek ügyében
,
MÖM II. 694—703.) sejti a fordított mű mögött, hanem
a
Tragédia
Dux-féle fordításszemelvényeinek autorizálását látja a levélben.
Kérdésnek maradtak: hogyan juthattak Duxhoz a még meg sem jelent mű
(korrektúra)ívei? Hogyan került Eötvös a képbe? Ennek ti. csak úgy van
értelme, hogy Eötvös volt az 1861. évi országgyűlés nemzetiségi bizottságának
elnöke, Madách pedig tagja; - 1861. november 2-i, Nagy Ivánhoz
küldött levelének tanúsága szerint - el nem mondott beszédét eljuttatta
Eötvöshöz, aki azt „olly kitűnőnek találta, hogy mint mondá e’ tárgyban
jobbat készíteni nem lehet.” (MÖM II. 930.) Ezért - szemben Radó György
véleményével - a levelet és ismeretlen mellékletét nem kapcsolhatjuk a Dux-szemelvények
megjelenéséhez.
2. Magazin für die Literatur des Auslandes (Leipzig), 1862. márc. 19. -
A PNPN híre szerint „Opitz Tivadar ur a Kisfaludy-társaság utolsó közgyűléséről
szólván (...) következik egy rövid kivonata a titoknoki jelentésnek...”
(1862. 73. sz. márc. 29. I.)
Koszorú, 1863. 18. sz. máj. 3. 427-428.: Egy német lap a Madách „Ember tragédiájá”-ról
(a Külföldi szemle-rovatban) - Theodor Opitz, aki
eredetiben olvas magyar irodalmat,
Egy magyar philosoph költő
címen a Magazinban
ismerteti Madách művét. Az ismertetés után Arany véleményével
értékel; utal az
Egy üdvözlő szó
ra, amelyben Arany „azt hitte, hogy védenie
kell őt [ti. Madáchot] az ellenében felhozott pessimismus vádja ellen.”
Egy kérdésben Aranynyal is vitatkozik: Lucifer az embert nem fizikai értelemben,
hanem „csak erkölcsileg kivánja megsemmisiteni”, a XV. szín térdre
hulló Ádámja azonban Lucifer tervének kudarcát jelenti az ember előtt
„mind inkább eredeti fényében megjelenő örök hatalom”, a vallás ellenében.
- Noha Gergely Pál
Arany ismertetésének nevezte a cikket (AJÖM XIII.
546.), az sem az AJÖM XI., sem XII. kötetébe nem került bele.
3. Alexander Dietze fordítása (
Die Tragödie des Menschen
, Pest, 1865, két
kiadásban) kötetben ugyan már Madách halála után jelent meg, ám hírverése,
sőt mutatványközlése és füzetes kiadása még a költő életében történt.
A fordító németországi születésű, aki 1859-től mint a br. Splényi család
nevelője élt Erdélyben és tanult meg magyarul, 1864/65-ben a pesti evangéükus
gimnázium német nyelvtanára volt, majd visszatért Németországba.
Más, a magyar irodalommal kapcsolatos tevékenységéről nem tudunk,
mint ahogyan annak sincs nyoma, hogy Madáchcsal felvette volna
a kapcsolatot. (A fordítóra l. Károsy 1935.!) A fordítás értékelésére l. Erdélyi K. 1895.,
Morvay 1897 228-230. és Radó FK 1964 318-320.!
Szépművészeti Csarnok, 1862. 6. sz. nov. 9. 72.: a sikerültnek mondott
fordítást késznek jelzi.
VU, 1862. 45. sz. nov. 9. 537.: az egymondatos hír még munkában
lévőnek mondja az átültetést.
Ungarische Nachrichten, 1863. 9. sz. jan. 9. 2. és 10. sz. jan. 10. 2.:
késznek jelzi a fordítást, és mutatványt közöl belőle, a teljes IV. színt.
Koszorú, 1863. 16. sz. ápr. 19. 383.: a
Tragédiá
t a berlini
[!]
Magazin
für die Literatur des Auslandes méltatta; miért nem talált Dietze kiadóra?
A kétmondatos glossza a szerkesztőtől való, vö. Arany 1993 104. (13.
glossza)!
[sic!]
Koszorú, 1863. 19. sz. máj. 10. 455.; a fordítást Király János, a Pesti
Hölgy-Divatlap kiadó-tulajdonosa fogja a német verzió, a Mode Zeitung
mellékleteként, hat füzetben kiadni, 1863 júniusában kezdve a közlést, „a mű
minden esetre sokat veszt érdekéből a szakadozott megjelenés által.” Vö.
AJÖM XII. 111. (főszöveg), 434. (jegyzet) és AJÖM XIII. 268. (főszöveg),
569. (jegyzet)!
A Dietze-fordításnak erről a füzetes kiadványáról a szakirodalom eddig
nem vett tudomást. Minden bizonnyal azért nem, mert könyvtárainkban
egyetlen példány sem található a Mode Zeitungból és füzetes mellékletéből;
magánarchívumokban, családi könyvtárakban lappanghat belőle. A két,
1865. évi kiadást megvizsgálva (eltérő előszóval, de azonos szedéstükörrel),
kizárható a lehetőség, hogy ezek bármelyike azonos lenne az 1863-as
füzetkiadással, annak el nem kelt példányaiból készült volna. Hogy a füzetkiadás
valóban megvalósult, arra a Pesti Hölgy-Divatlap 1864. szept.
1-jei
, alább még hivatkozandó híre utalt, megjegyezve Dietze fordításáról:
„...melyet laptársunk [ti. a Mode Zeitung] hozott volt...”
A következő híradások ismét a kötetkiadásra vonatkoznak:
Pesti Hölgy-Divatlap, 1863. 14. sz. júl. 15.: a borítón keretezett hirdetés
a Dietze-fordítás előfizetési felhívásával, egy forint/példány áron. Előfizetési
pénzek a lap szerkesztőségébe irányítandók. Hogy ez valóban a kötetkiadás
tervére vonatkozott, arra l. a Koszorú megjegyzését az 1864.
jún. 5-i számban
az előfizetés sikertelenségéről! (Arany 1993 115. 102.
glossza)
A Hon, 1863. 160. sz. júl. 16. 5.: az Újdonságok-rovatban az előfizetés
rövid megismétlése
Magyar Tudomány Értekező, 1863. 5-6. sz. dec. 492-493.: a Kolozsvári
Közlönyre hivatkozással a Dietze-fordítás befejezésének híre - azzal
a megjegyzéssel, hogy korábban már fordított Vörösmartyt, Petőfit, Aranyt,
Dózsa Dánielt és másokat is.
Koszorú, 1864. 18. sz. máj. 1. 431.: Dietze (Adolf Sternberg társaságában)
a
Buda halála
német fordításán dolgozik. A hírt melankolikus kérdés
követi: „Hát Dietze több rendbeli fordításaiból - »Ember tragédiája
Petőfi elbeszélő költeményei« - mi lett?” A hír mind az AJÖM köteteiből,
mind a kiegészítő Arany 1993-ból hiányzik ugyan, de Arany János-írásnak
tekinthető.
VU, 1864. 35. sz. aug. 28. 360.: Adolf Kugler kiadásában a fordítás
rövidesen megjelenik, Lipcsében nyomják majd. Ismerői dicsérik az átültetést.
Pesti Hölgy-Divatlap, 1864. 17. sz. szept. 1., a borítón: Lipcsében készül
a Dietze-fordítás kötetkiadása.
4. Kari Maria Benkert (Kertbeny Károly) fordítása [?]. A fordító brüsszeli
levele alapján Arany János adta hírül az átültetés létét és közeli megjelenését,
bár ez utóbbiban - a Dietze-fordítás sorsának alakulását látva - kételkedett:
Koszorú, 1864. 23. sz. jún. 5. 551., vö. Arany 1993 (102. gloszsza)!
A fordításról semmiféle más adatunk nincs, ezért Radó EK 1964 és
Praznovszky 1995 sem tud róla.
Francia
A hazánkban tartózkodott Ludovic Rigoudaud újságíró 1863. október
12-én francia nyelvű levelet írt Madáchnak a pozsonyi Zöldfa-fogadó 68.
szobájából. A magyarul gyengén tudó vendég, akiről nincsenek közelebbi
adataink, a magyar irodalom tanulmányozása közben találkozott Madách
„szép és értékes munkájával” („une oeuvre de gout et mérite”), amelyet
teljesen lefordított, ám a véglegesítéshez szüksége volna a szerző magyarázataira
és felvilágosításaira (MÖM 11. 1119-1120.).
Mint Madách 1864. február 17-i, szintén francia nyelvű válaszleveléből
kiderül, a levelet Rigoudaud a
Tragédia
kiadója, Emich útján juttatta el,
jókora késéssel, Alsósztregovára. Válaszát Madách Pestre küldte Nagy Iván
útján, szintén Emichnek. (Maga a francia válasz: MÖM 11. 944., a kísérőlevél:
uo. II. 937.) A késés miatt a fordító, aki időközben Pesten is
időzött, ismeretlen helyre távozott, és így Madách hiába adta meg címét
és fejezte ki készségét az együttműködésre, a munkakapcsolat nem jött
létre (vö. Nagy Iván rájegyzésével Madách francia válaszára - MÖM II. 944.!);
a fordítás pedig elveszett vagy lappang.
Szláv nyelvek (orosz, szerb-horvát)
A Hon c. hírlap két nappal Madách halála után adta hírül Ujdonságok-rovatában,
hogy a pesti egyetemen Ferencz József professzor az induló
szemeszterben a
Tragédiá
t „széptanilag méltatja orosz és szerb-horvát hason
méretű műfordításokban.” (1864. 229. sz. okt. 7. 4.) A „hason méretű”
nehezen értelmezhető megfogalmazás: feltehetően nem két teljes átültetésről
volt szó, hanem a két nyelv egyenlő arányáról a felolvasások
során. Így valószínűleg csak részletek készültek illusztrálás céljával. (A hírt
a PN október 11-i száma is megerősítette, vö. Praznovszky 1995 17. és 20.1)
A szlavisztika professzorának nem ez volt az egyetlen irodalmi kapcsolata:
ő tanította oroszul Bérczy Károlyt, hogy az eredetiből készíthesse
el
Anyegin
-fordítását.