Az ember tragédiája, szinoptikus hálózati kritikai kiadás - Az ember tragédiája kéziratának vizsgálata, kriminalisztikai eszközökkel, módszerekkel

Madách Imre főművében az elsődleges szövegezést, a szövegben fellelhető javítások tartalmát, Arany János közreműködésének mértékét az irodalomtörténészek régóta vitatják. A már-már öncélú viták befejezése, az ellentmondások feloldása értelmében született az az elképzelés, hogy írásszakértő igénybevételével, kriminalisztikai eszközökkel és módszerekkel közelítsük meg a Tragédia krk.-a javára a vitatott kérdéseket, az ezekre adandó válaszaink pedig mindenki számára bizonyíthatóak legyenek.

A textológia és a kriminalisztika együttműködése - ilyen terjedelmű szövegen - példa nélküli. Kisebb vállalkozások vonatkozásában azonban tekintélyes múltra tekinthetünk vissza. Az első kísérlet az 1980-as évek elején történt, amikor a felkért írásszakértők, Kárászi Attila és Polgárfi István Kölcsey Ferenc Az ivó c. versének teljesen áthúzott szövegét, valamint a Rákos nimfájához egy strófáját sikerrel rekonstruálták. Vö. Kölcsey Ferenc: „Mi az élet tűzfolyása?” (Kilenc vers) , bemutatja Kerényi Ferenc, Bp. 1981. (Kézirattár) 24-34.! A második esetben Arany János Buda halála c. művének kéziratában fellelhető, a szerző által leragasztott versszakok elsődleges szövegeinek megállapítása volt a feladat, most már az én feladatom. Vö. Monostory Klára: Arany János műhelyéből (A Buda halála keletkezéséhez) , ItK 1991. 396-416.! A harmadik rekonstrukciós vizsgálatot 1994-ben végeztem, amikor Kölcsey Ferencnek A szép Lenka c. versét kellett szövegében helyreállítanom, miután az autográf kéziratot a szerző többszörösen áthúzta. A szöveg a kritikai kiadásban jelent meg: Kölcsey 2001 654-658.

A szöveg-helyreállításnak a kézeredetek megállapításával együtt - mint vizsgálati metódusnak - tehát kialakulhattak a krimináltechnikában alkalmazott vizsgálati eszközei és módszerei, amelyek az említett időszakban, ha lassan is, de érzékelhető fejlődésen mentek keresztül. A speciális megközelítést igénylő, rekonstrukciós kézeredet-meghatározások módszertana (a fejlődést kihasználva) szintén modernizálódott.

Az első ilyen jellegű vizsgálat tisztán a kriminalisztikai fotográfiai módszerekre épült. Abban az időben a fotóeljárások voltak képesek az áthúzott, olvashatatlanná tett szöveg írásnyomaiban található festékanyagok között létrehozni az ún. kontrasztkülönbségeket - már amennyiben ez egyáltalán lehetséges volt. A szöveg-helyreállítás sikere azon múlott, hogy az elsődleges szöveg írásnyomain a fedésre milyen minőségű és mennyiségű festékanyagot alkalmaztak. Azokban az esetekben, amikor azonos vagy hasonló festékanyagok fedték egymást, az eltakart, elsődleges szöveg tartalma nem volt rekonstruálható. A vizsgálati időt az növelte meg, hogy a speciális felvételeket és a szükséges pozitív-negatív anyagokat csak fotótechnikai eljárások keretében lehetett előállítani.

A módszerek fejlődésével nemcsak a vizsgálatra fordított idő csökkent, hanem lehetővé vált olyan áthúzott szöveg elsődleges tartalmának helyreállítása is, amelyen a fedést közel azonos összetételű festékanyagokkal végezték. Ezen a területen korszakos áttörést jelentett a polarizált fényben végrehajtható fotózás, amely az 1960-as évektől már ismert technikai eljárás volt. A polarizációs szűrővel készített színes felvételek színhűségét biztosító apocromatikus lencserendszer szinte csodákra képes: az azonos öszszetételű festékanyag között is bizonyos árnyalati különbözőséget biztosít, szerencsésebb esetekben viszont teljes egészében szétválasztja az eredeti szöveget az áthúzásoktól, ezáltal olvashatóvá válik az elsődleges szöveg tartalma.

A rekonstrukciós vizsgálat következő fázisában a speciális színes felvételekről - a bizonyíthatóság érdekében - diapozitívok készíthetők, amelyeken az indifferens vonalanyagokat manuálisan eltávolítva olvasható lesz a lefedett szöveg vagy ennek részlete. (Szemben a korábban alkalmazott fotótechnikai retusálással, ahol csak a szabadon hagyott betűelemek maradtak sértetlenek, és a rekonstrukció során ezeket a részleteket egészítette ki a vizsgálatot végző személy.) Amíg tehát a régebbi eljárás nem megalapozott sajátosság-feltárást biztosított a kézeredet megállapításához, addig az általam alkalmazott, finomított eljárás bizonyíthatóan biztosítja a szöveg kézeredetének behatárolását. Egyúttal teljességgel kizárja a vizsgálatot végző személy szubjektivitását is.

A módszer - úgymond - gyenge pontját az indifferens vonalak manuális eltávolítása jelenti, mert ez a munkafolyamat rendkívül időigényes. A Tragédia rekonstrukciós vizsgálatának idejét e fázis növelte meg. A kézirat teljes vizsgálata, a tizenöt színhez rendelt fotómellékletek és diapozitívok elkészítése, a vizsgálati eredmények leírása közel négy évet vett igénybe.

Madách műve esetében a feltett kérdések arra irányultak, hogy a teljes kéziratban előforduló javítások alatt mit tartalmazhatott az elsődleges szöveg, illetve a különböző elváltoztatásokat ki készítette. Az ehhez szükséges komplex szakértői vizsgálat következtetésekre adott alkalmat olyan kérdésekben is, mint hogy a szerző, illetve a javításra felkért Arany János milyen metódussal, milyen sorrendben végezte a javításokat; lehetővé vált az írásjelek kézeredethez kötése is.

A vizsgálat első szakaszában kialakítottam azokat a módszertani szabályokat, amelyek alkalmazásával - a költségkímélés mellett - a kitűzött cél viszonylag gyorsan és eredményesen érhető el. Az I. szín szövegvizsgálata során az alkalmazható eszközök és módszerek közül a polarizációs szűrővel készített színes felvételek bizonyultak a legmegfelelőbbnek. Ezután meghatároztam a szakértői vizsgálat lebonyolítási menetét, a feltárható eredmények írásba foglalásának mikéntjét és a fotómelléklet szerkezetét.

A vizsgálat lefolytatását nagyban befolyásolta, hogy a mű eredeti kéziratát hetente egy alkalommal három órára kaptuk meg. A makroszkopizálást ezért két fázisban hajtottam végre. Az első alkalommal összeolvasás történt, amelynek során rögzítésre került valamennyi elváltoztatás, javítás. A munkának ebben a szakaszában jelöltük ki a javításoknak azt a részét, amelyről a következő szakaszban feltétlenül szüksége volt a polarizációs szűrővel színes felvételek készítése.

A munkafolyamatok fázisokra bontása, ezen belül az eredmények színenkénti rögzítése és a szakvélemény részekre bontása biztosította az irodalomtörténész- textológus és az írásszakértő párhuzamos és viszonylag folyamatos munkáját, a nagy volumenű feladat gördülékenyebb elvégzését. A színenként rögzített szakvélemény szerkezetét a feladat sajátosságainak figyelembevételével alakítottam ki. A feltártakat soronként rögzítettem. Az első bekezdés a javított sorok szabad szemmel olvasható szövegét tartalmazta. A következő bekezdésben a rekonstruálható elsődleges szövegtartalmat rögzítettem. Az ezutáni kettőben a szerző, illetve Arany János kézeredetéhez köthető javítások részletezése történt meg. A szakértői szempontból kategorizált javításokat színenként táblázatokban, számszerűsítve is összegeztük. A kategóriák meghatározása az egész műre nézve egységes, azokat a teljes kézirat áttekintése után véglegesítettük. A megfogalmazásban és a csoportosításban a lehetőségig figyelembe vettük a következő, Madách Imre és Arany János helyesírását jellemző fejezet szempontjait is.

Az alábbiakban közölt, színenkénti részletezés azzal az előnnyel is jár, hogy bemutatja az elvekben meghatározott vizsgálat gyakorlati kontrollját és a módszer finomodását is a felhalmozódó tapasztalatok függvényében.

Megjegyzések az egyes rovatok értelmezéséhez: - a szerzői utasításba beleértettük a megszólaló személyek nevét is; - a sor „részbeni” változtatása egy szónál hosszabb szövegre terjed ki; - szónak tekintettük a névelőt vagy kötőszót is, ha az egy betűből áll, de önállóan szerepel; - betűkapcsolatnak neveztük a több betűre kiterjedő változtatást, amely nem alkot szótagot, és itt tartottuk számon a szerző vakarásos törléseit is.

Már az I. szín vizsgálata során tisztán láthatóvá vált, hogy a szerző javítási metódusa drasztikus: tollkéssel távolította el az elsődleges írásnyomokat, majd ezt követően írta le ugyanoda az új változatot. Ezeken a helyeken a tinta festékanyaga minden esetben vastagabb és sötétebb árnyalatú; az elsődleges tartalom nem rekonstruálható.

Arany János ezzel szemben finomabbnak minősíthető módozatokkal dolgozott. Megállapítható volt, hogy magát a javítást több folyamatban végezte, és hogy ezek során mint sajtó alá rendező rögzítette - minden esetben grafitceruzával - a nyomdai utasításokat, amelyek a betűtípus megválasztására, a kiemelésekre, a tördelésre vonatkoztak. (A szakértői vizsgálat e grafikai anyagokra nem terjed ki; természetesen a Szövegállapotok lapalji, szövegkritikai jegyzeteiben olvashatók.) Arany legalább két munkafolyamat keretében javított. Ezt a megállapítást a grafitceruza, illetve a nyomokat fedő tinta festékanyaga igazolja. A változtatásokat a szerző által használtnál világosabb színű tintával, áthúzással, beszúrásos jelek alkalmazásával, föléírással, illetve a sor elejére vagy végére helyezéssel végezte. Így az általa okozott elváltoztatások szövegtartalma szinte 100%-os eredménynyel megfejthető.

A II. szín grafikai anyagából már Madách Imre kézírás-szokásairól is bizonyos következtetéseket le lehetett vonni. Az általános íráskép gyors és lendületes írásmozgást tükröz. A szavak közötti távolság kicsi. Ugyanakkor a szavakban lévő betűk kötése elég gyakran hiányzik. A szerzői javítások viszonylag kis számúak, ám a tollkéssel eltávolított elsődleges írásnyomok megsemmisítése olyan durva, hogy több esetben lyuk keletkezett a kéziratlapon.

Arany többfázisú javítása során először a helyesírást igazította ki, majd ezután került sor a tartalmi változtatásokra. Ezek más-más íróeszköz nyomait tükrözik: az elsődleges, gyors javításokat (ideértve a tartalmi helyek kijelölését) és a nyomdai utasításokat fekete grafitceruzával végezte. A későbbi munkafázisból kék, majd piros színű grafitceruzás jelek láthatók a kéziratlapokon. A véglegesnek szánt tartalmi változtatások mindenütt tintával készültek, amelyek gyakran a grafitceruza írásnyomain észlelhetők. Ez a tinta - infraoptikai tulajdonságait tekintve - teljesen eltér a szerző által használt tinta anyagától: színben világosabb és a polarizációs szűrő párhuzamos állásában „világít”.

Jellegzetes a szereplők neveinek és más, sorközépre írt utasításoknak a javítása. A madáchi rövidített névalakokat Arany kiegészíti; ugyanezt teszi az aláhúzásokkal is. A pontokat szinte valamennyi helyen kihelyezi, de előfordul, hogy csak megerősíti a központozást.

Ezen a ponton már egyértelmű, hogy a Tragédia kéziratának 1973. évi hasonmás kiadása tudományos vizsgálatok céljára alkalmatlan: egyrészt az akkor alkalmazott fekete-fehér fotótechnika miatt a grafitceruzás jelölések eltűntek (nyomaikat kiretusálták), másrészt a megerősített központozás a kéziratlap verzóján véletlenszerűen akár interpunkciós javításnak is tűnhet.

A IV. színben a 25. kéziratoldalt (nyolc és fél sor kivételével) Arany szinte teljesen átjavította. Az eredeti sorokat kihúzta, és a változtatást a sorok közé iktatta be. Az olvashatóság érdekében javításait egy új oldalra letisztázta (magát a másolást nem tekintettük javításnak), majd ezen is további kiigazításokat eszközölt. (Ezért van a kéziratban ismétlődő, kétszeri 25. oldalszám.) Mindezek - akár a korábbi színek tapasztalatai - arra utalnak, hogy a kevés idővel rendelkező Arany ennek ellenére sok gondot fordított a Tra- gédia átfésülésére. Az új, kizárólag Arany kezétől származó kéziratoldal elegendő mintául szolgált ahhoz is, hogy az abból feltárható írássajátosságok révén a másutt végrehajtott javítások grafikai anyagának kézeredetét viszonylagosan nagy biztonsággal szét lehessen választani. Az itt fellelt, Arany János kezétől származó minta mennyisége és minősége a szakértői módszertanban az írásmintával szemben támasztható követelményeket maximálisan kielégítette.

A mindenre kiterjedő szakértői vizsgálat során a VI. színben, a 42. kéziratoldalon teljesen kirajzolódó, mutató-, középső és gyűrűsujjtól származó lenyomat volt feltárható. A bőr fodorszálaiban detektálható festékanyag megegyezik a szerző által használt tinta anyagával, amiből arra következtethetünk, hogy a lenyomat nagy valószínűséggel Madách kezétől származik. [Tolnai Vilmos még több, részlegesen kirajzolódó ujjlenyomatot észlelt, vö. Tolnai 1925 90.!]

A hatalmas mennyiségű javítást magára vállaló Arany - a gyors ütemű munka következményeképpen - szintén hibázik, vagy nem következetesen módosít. A szerző szerint konzekvens névalak-rövidítései közül a VI. szín- ben a „Péter a.” alakot nem egészítette ki, a 266. sor után pedig „Péter ap.” alakra javított.

A VII. szín viszont arra nyújt szemléletes példákat (így az „Adám” névalak következetes ékezethiányával, amit persze Arany módosít), hogy Madách a Tragédiá t gyorsan, nagy lendülettel, feszült alkotói állapotban vetette papírra. Kézírására ezért jellemző a nagyon kicsi szóközök használata, illetve a szavakon belüli betűkötések hiánya. Ezeken Arany átírással, egybehúzogatással segített, megkönnyítendő a nyomdász munkáját.

A szín nagy terjedelme miatt itt különösen jól érzékelhető, hogy a szerzői és az Arany-javítások aránya kéziratoldalanként nem változik.

A színeket a szerző számokkal jelezte, ezeket az I-VII. szín élén Arany betűvel kiírta. A VIII. színtől azonban a változtatástól eltekintett. Újabb jele az időhiánynak, most már Madách generális javítási felhatalmazásának birtokában.

Az alábbiakban táblázatban összesítjük a Tragédia kéziratán feltárt változtatásokat a kézeredet szerinti bontásban:

(L. a kihajtható összesítő táblázatot!)

Vállalkozásunk sikeréhez nagyban hozzájárultak olyan segítők, akiknek ezúton szeretnénk megköszönni áldozatos munkájukat: a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára kézirattári osztályvezetőjének, dr. F. Csanak Dórának (aki engedélyezte a kézirat laboratóriumi vizsgálatát), dr. Horányi Károly tudományos munkatársnak (több éven keresztül vigyázta a kézirat sérthetetlenségét a vizsgálat idején), valamint a dokumentálási munkákban közreműködő, a speciális felvételeket kidolgozó fotográfusoknak, Szekeres Józsefnek, Kovács Mártonnénak és Steiger Józsefnek.

Dr. Wohlrab József

igazságügyi kéz- és gépírásszakértő