Kézirat
Madách Imre általában egy példányban készítette műveit:
erről Nagy Ivánnak küldött, 1861. december 23-i levele
tanúskodik, amelyben
Férfi és nő
c., fiatalkori drámáját (1843)
kérte vissza a Magyar Tudományos Akadémia levéltárából: "…szokás szerint nem
tartám meg párját.” (Kiemelés tőlünk. - K. F.; MÖM II. 932.)
Kivételt csak azok a művek képeznek, amelyek pályázatra készültek, és amelyek
esetében az idegenkezű leírás feltételnek számított. A
Férfi és
nő
azért szélsőséges eset, mert ezúttal (feltehetően a sikertelenség
hatására) az autográf kézirat nem maradt fenn, csak a beküldött másolat.
Mindkét motívum felbukkant a
Tragédia
keletkezéstörténetében is.
1861. november 2-án Madách két levelet írt, egyet
Arany Jánosnak, egyet pedig Nagy Ivánnak. Bennük szinte szó szerint azonos mondat áll: „...nálam
a' kézirat mása nincs meg...”, illetve: „...más példányom nincs...” (MÖM
II. 864. és 930., 933.) De felmerült az egyetlen kézirat
megsemmisítésének gondolata is, Arany Jánosnak megvallva.
Ha „te azt rosszalló ítélettel vissza küldöd, - már azóta melegedtem vólna
mellette, s Ádám utósó álmát a purgatórium lángja közt álmodta volna végig.” (az
1861. november 2-i, említett levélben, MÖM II. 867.)
Az ember tragédiájá
nak egyetlen autográf kézirata van, és (az
eddig idézettek alapján) más kézirat meglétét nem kell feltételeznünk. A KisfT
hagyatékával fennmaradt autográf mai jelzete: MTAK Kt. K 531.
(Régebbi jelzete: Irodalom 4-r. 395.) Bőrkötésű, aranydíszes kötet;
a tkp. kézirat 77 fólió, egyenként 250 x 195 mm lapokból. Arany János kék ceruzás oldalszámozásával (1-150.) + 1 fólió
Arany-toldás (a 25. oldal letisztázott megismétlése). Hozzákötve 4 fólión
(különböző méretben) Arany 1861. október 27-i levelének
melléklete javítási javaslataival (MÖM II. 1003-1013. L. a
SZÖVEGKRITIKAI DOKUMENTUMOK-at
!). A kézirat részletes leírása:
MKK 217-218.
Hasonmás kiadása: Bp. 1973. Horváth Károly kísérő tanulmányával. A mostani
tüzetes írásszakértői vizsgálat megállapította, hogy a fakszimile kutatási
célokra teljességgel alkalmatlan. A fekete-fehér másolatban, mivel a textológus
közreműködése csak a tanulmányírásra korlátozódott, eltűntek a ceruzás
bejegyzések (maradványaikat kiretusálták), többször viszont a verzó központozása
a rektón is jelentkezik; e vegyes interpunkcióval új, sohasem létezett
szövegváltozat jött létre.
Az akadémiai kézirat három munkafázis eredménye. Az alapszöveg, amint azt a
munkalap rögzítette, 1859. február 17. és 1860. március 26. közötti megírás
eredménye. Terjedelme - szintén a munkalap szerint - 4080 verssor. Jelölése a
továbbiakban: K. A javítások kétfélék:
- Madách Imrétől való, autográf változtatások. Ezek
eredetére és vélhető időpontjára a Nagy Ivánnak küldött,
már idézett, 1861. november 2-i levél szolgál adatokkal, amikor arról tudósít,
hogy többek elhárítása után - „múlt tavasszal”, azaz 1861 elején
Szontagh Pál végre meghallgatta a szerzői felolvasást
(MÖM II. 929.). A levél nem szól ugyan a régi jóbarát javítási
javaslatairól, de néhány változtatás (például bizonyos névalakok megváltoztatása
az V., a IX. és a XII. színben) külső késztetésre utal, bár minden javítás
autográf. Hasonló családi hagyomány: Morvay 1898 15-16. Az idézett
kitétel 1861 márciusát jelentheti, Madách ugyanis április
1-jétől mint Balassagyarmat országgyűlési képviselője már Pesten tartózkodott, a
Tragédia
kéziratát pedig magával hozta. (Vö. Radó 1987
247.)
- Arany János javításai a K szövegén. E munka időrendi
kérdéseivel a
Kiadástörténet
c. alfejezetben foglalkozunk;
kezdete 1861. szeptember 12. utánra tehető, 1. Arany aznap
lelt levelét: „...magam tennék rajta egy-két tollvonást...” (MÖM II.
1001.)
A javítások új szövegváltozatot eredményeztek, ezt K1-nek tekintjük. Szokatlan
módon - egyetlen példány létezvén - a két verzió egymás mellett, pontosabban
egymáson jelenik meg. Az akadémiai kézirat egészére történő hivatkozás a
továbbiakban (értelemszerűen): K-K1. A K és K1 megkülönböztetése már
Waldapfel Józsefben felvetődött (Madách 1954
230.), először 1989-ben alkalmaztuk: MVM 1989.