Aranysárkány - Előszó

Az Aranysárkánykritikai kiadása követi a Kosztolányi Dezső Összes Műveiben kialakított szövegközlési gyakorlatot. Kiadásunk legfontosabb része a regény kéziratának és kritikai szövegének párhuzamos közlése. Előbbi a páros, utóbbi a páratlan oldalakon olvasható.

Az Aranysárkány kézirata a legnagyobb egységes autográf kézirategyüttes, amely fönnmaradt Kosztolányitól, így a filológiai kutatásnak nélkülözhetetlen kútfője, melyet teljes terjedelmében közreadunk. Számos bizonyíték támasztja alá azt, hogy a kéziratcsomó első fele, mintegy 180 autográf számozással ellátott lap a nyomdának átadott szedőpéldány volt. A kézirategyüttes másik felének státusát már korántsem ilyen egyszerű megállapítani. Ez a heterogén anyag a karaktervázlatoktól a gyorsírásos feljegyzéseken és a korai szövegváltozatokon át kidolgozott fejezetekig igen sokféle írást tartalmaz, melyeket a főszöveg párhuzamos közlését követően adunk közre. A kézirategyüttes részeiről, státusáról és állapotáról, egymáshoz való viszonyáról a Jegyzetekvonatkozó fejezetei nyújtanak bővebb felvilágosítást. Az alábbiakban elsősorban azokat a legfontosabb jelöléseket és tudnivalókat foglaljuk össze, amelyek lehetővé teszik kiadásunk elveinek gyors áttekintését, és legfőképp megkönnyítik az olvasást. A kötet tudományos igényű használata természetesen nem nélkülözheti a Jegyzetekben foglaltak alapos áttanulmányozását.

A kézirat betűhű átírását formai megoldásokkal a következőképpen tagoltuk: a dőlt betűvel szedett szövegek olyan szerzői variánsokat jelölnek, melyek nem véglegesek, később még változtak. Az álló betűkkel írt részek a kézirat utolsó változatát adják, azt a szöveget, melyet a szerző a fennmaradt kéziratban már nem javított tovább.

A szerző módosításait úgynevezett fázisokra tagoltuk, melyeknek elejét és végét kúpos zárójellel < > jelöltük ki. A nyitó zárójelek előtt alsó és felső indexben kétféle információt jelöltünk. A felső indexben a három fázis nevének kezdőbetűjét adtuk meg:

_e mint ’előbb’, azaz a kézirat szövegének első változata

_m mint ’majd’, azaz a kézirat szövegének későbbi, de nem a legutolsó változata

_vmint ’végül’, azaz a kézirat szövegének utolsó változata

A nyitó zárójel előtt alsó indexben szereplő betű azt jelöli, hogy az adott szerzői változtatás milyen íróeszközzel történt:

_t = zöld tinta

_c= grafitceruza

_p= piros ceruza

_f= fekete tinta

A szerkesztői megjegyzések minden esetben szögletes zárójelben állnak, a gyakran használt kifejezések rövidítései a következők:

[b] – utólag beszúrt nyomdai bekezdésjel, mellyel a bekezdéshatárok megváltoznak

[bj] – betoldásjel

[fh] – fejezethatár autográf jelölése

[gy: …] – gyorsírással rögzített szöveg

[h] – a kézirat bármilyen jellegű (sérülés, rongálódás, lappangó kéziratlap stb.) hiánya

[K _c] – a kézirat ceruzával írt rétege

[K _t] – a kézirat zöld tintával írt rétege

[u] – utólag feljegyzett szövegrészlet, melynek pontos helye nem megállapítható

[úb] – nyomdai jellel nem jelölt új bekezdés

[!] – hibás szóalak

[?] – bizonytalan olvasat

[…] – olvashatatlan szövegrész

« » – a szerző tollhibáit, azonnali javításait jelző francia idézőjelben dőlt betűvel szedve a hibás alak

A kézirat rétegeiről, fizikai jellemzőiről a Mellékletekben található táblázat ad tájékoztatást.

Kosztolányi Dezső életében az Aranysárkány háromszor jelent meg nyomtatásban. A Pesti Hírlap (itt használt rövidítése: PH) heti rendszerességgel közölte hasábjain, majd a regény 1925-ben könyv alakban is megjelent (AS1). Az Aranysárkány második kiadása (AS2) négy évvel később, 1929-ben látott napvilágot. Kritikai kiadásunk az utóbbit tekinti alapszövegnek. Minthogy ebből a kiadásból az i,u,ü magánhangzók hosszú párja lényegében hiányzik, és a helyesírás amúgy is jelentékeny – a kézirattól a második kiadásig rendre változó – ingadozásokat mutat, az életműsorozat eddigi gyakorlatától eltérően a szöveg modernizálása mellett döntöttünk: a hanghosszúság-jelölést, valamint az egybe- és különírást külön jelölés nélkül a mai írásgyakorlat szerint módosítottuk. A szövegváltozatok ezen túlmenő különbségeit lábjegyzetekben közöljük, amelyek közé a kézirat végső rétegének (K_v) idetartozó eltéréseit is belefoglaltuk, reményeink szerint követhetőbbé téve a páros és páratlan oldalakon olvasható szövegek kapcsolatát. A nem említett rövidítések föloldását a szövegközlések után található rövidítésjegyzékben adjuk meg. Eljárásunk részleteiről és indokairól a Jegyzetek tájékoztat.

AJegyzetek – a hozzájuk kapcsolódó mellékletekkel együtt – részletes bemutatását nyújtják a kiadásunkban érvényesített textológiai elveknek, összefoglalják a regény keletkezéséhez és fogadásához közvetlen kapcsolódó ismereteket, valamint – ahol a regényszöveg megértéséhez szükségesnek véltük – rövid tárgyi és nyelvi magyarázatokat tartalmaznak. A címleírásokban az Irodalomtörténeti Közleményekszabályzatát követtük.

A kéziratok átírása, az ahhoz kapcsolódó tanulmány és táblázatok elkészítése Parádi Andrea munkája. A kritikai szövegközlés kialakítását, valamint a Jegyzetek további részeinek megírását Bengi László végezte. Egymás munkáját azonban folyamatosan figyelemmel kísértük, átnéztük, és javaslatainkkal vagy javításokkal segítettük.

Kiadásunk elkészültének támogatásáért köszönet illeti az életműsorozat szerkesztőit, Dobos Istvánt, Szegedy-Maszák Mihályt és Veres Andrást. Közülük is mindenekelőtt hálával tartozunk Szegedy- Maszák Mihálynak, aki az Aranysárkány kritikai kiadását kezdetektől szorgalmazta, és tanácsaival, türelmével, biztató sürgetésével mindig a kellő időben és kellő módon segítette.

Köszönet illeti mindazokat, akik munkánkat egy-egy szakaszában vagy egy-egy részterületén megkönnyítették vagy előremozdították. Lektoraink, Csillag István és Takács László baráti tanácsaira mindenkor számíthattunk egy-egy kérdés tisztázásában vagy szükséges javítás mérlegelésében. Lipa Tímea figyelmes közreműködése nélkül aligha lett volna lehetséges a gyorsírással lejegyzett részletek kiolvasása. Bíró-Balogh Tamás az ifjúsági kiadással kapcsolatos anyagait osztotta meg velünk készségesen. Tóth Tünde a regényben szereplő finn mondat ellenőrzésében volt segítségünkre. Az OSZK Mikrofilmtára a befogadástörténet összeállítását könnyítette meg azzal, hogy a szükséges anyagokat gyorsan és pontosan bocsátotta rendelkezésünkre. A kritikai szövegközlés egy-egy munkafázisának ellenőrzéséhez Szabó Laura és Komjáthi Anna járult hozzá rendületlen munkával és figyelemmel. Valamennyiükre éppúgy hálával gondolunk, mint az MTA Textológiai Munkabizottságára, amely napirendjére tűzte a készülő kiadás egy mintafejezetének megvitatását, számos filológiai probléma árnyaltabb mérlegeléséhez, elmélyültebb újragondolásához adva ezzel ösztönzést

Nem feledkezhetünk meg természetesen az MTA Kézirattárának munkatársai részéről tapasztalt segítőkészségről sem. A kézirat átírási elveinek kidolgozását Horváth Iván és Veres András bírálatai segítették még az Édes Anna munkálatai idején, ezek nélkül a jelenlegi kiadás sem jöhetett volna létre. Ebben a munkaszakaszban ugyancsak fontos hozzájárulást jelentettek Józan Ildikó gondos észrevételei. A Petőfi Irodalmi Múzeum támogató hozzáállása biztosította azokat a munkakörülményeket, melyek között a kézirat átírása elkészülhetett.

Kosztolányi arcképét a Petőfi Irodalmi Múzeum Művészeti és Relikviatára, a szabadkai gimnázium képét a Szabadkai Városi Könyvtár bocsátotta rendelkezésünkre. A képmelléklet összeállításában nyújtott segítségéért szeretnénk továbbá köszönetet mondani Ágoston Pribilla Valériának, Molnár Fábiánnak, Láng Klárának és Bucsics Katalinnak.

Köszönjük családjaink mindvégig kitartó támogatását, önzetlen megértését és türelmét.

Végül, de közel sem utolsósorban köszönettel tartozunk a Kalligram Kiadónak és munkatársainak – közülük is különösképpen a kéziratunkat mély figyelemmel szerkesztő Hradeczky Móninak és hihetetlen gondossággal a kézben tartott könyv formájába öntő Hollós Jánosnak –, akik a vaskos kötet megjelentetésének gondját magukra vállalták.

Budapest, 2014. szeptember 30.

Bengi László

Parádi Andrea