ELŐSZÓ
Kosztolányi Dezső első regényének, a Nero, a véres
költő című műnek az életműkiadás sorozatában megjelenő kritikai
kiadását tartja kezében az olvasó. A sorozat megjelent kötetei, különösen az
Édes Anna után már nem meglepő a forma: párhuzamosan adjuk közre a regény
nyomtatásban megjelent szövegei alapján készült, csak néhány helyen javított, s
egyéb tekintetben (helyesírás, központozás) a Kosztolányi életében megjelent
utolsó kiadás szövegére támaszkodó szövegét és a regény szinte teljes egészében
fönnmaradt és a szerző által sorba rendezett kéziratának szövegét. A kötet első
felében kaptak helyet továbbá azok a szövegek, szövegtöredékek, jegyzetlapok,
amelyek vagy magától Kosztolányitól származnak és szorosan kapcsolódnak a
regényhez (a fennmaradt fejezetvázlatok, jegyzetlapok, a regény Kosztolányi
által készített francia fordítástöredéke), vagy szorosan kapcsolódnak az
adatgyűjtéshez és a regény első kiadásaihoz (pl. Kállay Miklósnak az első
kiadáshoz írt előszava, Thomas Mann levelének német szövege, a Suetonius-féle
Lucanus-életrajz Révay József által készített fordításának kézirata). Minden
egyéb magyarázó szöveg és jegyzet a kötet második felében található: itt esik
szó a kéziratról és a kézirat használatáról, itt olvashatók a regényhez írt
tárgyi jegyzetek, a gyakran használt kifejezésekhez és a műben előforduló
történelmi vagy fiktív személyekhez fűzött magyarázatok, a regény keletkezés- és
befogadástörténetével foglalkozó tanulmányok, a regény magyar és idegen nyelvű
kiadásainak és a kapcsolódó szakirodalomnak a bibliográfiái.
Jelen kritikai kiadás – reményünk szerint – nem pusztán egy hosszú
kutatómunka kézzel fogható eredménye, hanem további elmélyült kutatások
kiindulópontja is. A számtalan javítást tartalmazó kézirat egységes egészként
való közreadásával túllépünk a kritikai kiadások azon leggyakoribb fajtáján,
amelyben a végleges szöveg egymástól jelentősen nem különböző szövegváltozatokra
épül. A Nero, a véres költő esetében – a kézirat és a
fönnmaradt följegyzések tanulmányozása révén – szinte a keletkezés pillanatától
követhetjük nyomon a szöveg formálódását, hogy a még sokszor nyers, első
ötletként megfogalmazott mondatok, jelenetek miként alakulnak át, hogyan öltenek
más, még határozottabb formát, mennyiben változik meg a művészi koncepció,
hogyan nő egyetlen jelenet egész fejezetté. Míg más esetben csak a véglegesre
csiszolás utolsó mozzanatait figyelhetjük meg, a Nero, a véres
költő ránk maradt kézirata révén Kosztolányi műhelyébe surranhatunk be.
Nem csak az alkotás utolsó fázisát láthatjuk, hanem annak egész folyamatát.
Látjuk a nyers anyagot a maga kezdetlegességében, érezzük a munka örömét és
fáradságát, szemügyre vehetjük a művészt alkotás közben. Kivételes író,
kivételes lehetőség. Nagyszerű kaland, amihez lehetőség szerint igyekeztünk a
magunk részéről megfelelő segítséget nyújtani. Ebben azonban mi sem voltunk
magunkra hagyva, hiszen munkánkat nagyon sokan segítették, akiknek itt mondok
köszönetet.
Mindenekelőtt Tóth-Czifra Júliának tartozom köszönettel, akivel
először beszélgettünk a Nero, a véres költő kritikai
kiadásáról, és Szegedy-Maszák Mihálynak, a Kosztolányi-kutatócsoport
vezetőjének, aki rám bízta a regény kritikai kiadását. Fontos tanácsokkal
segített a munkámat végig figyelemmel kísérő Bengi László, akinek mindezért
különösen hálás vagyok, ahogy Ritoók Zsigmondnak is, aki kettőjük mellett e
kötet lektora volt. Tanáccsal, fontos adalékokkal, kiegészítésekkel sokan
járultak hozzá az elkészült munkához: különösen hálás vagyok értük Arany
Zsuzsannának, Benkő Krisztiánnak, Bucsics Katalinnak, Dobás Katának, Lőrincz
Anitának, Nagy Gabriellának, Veres Andrásnak. Külön köszönöm Józan Ildikónak,
hogy vállalta a francia fordítástöredék kritikai földolgozását s készségesen
segített a könyv végleges megformálásában, és Lipa Tímeának, hogy a gyorsírásos
szövegrészletek kiolvasásával egészítette ki a regény kéziratának földolgozását.
És ugyancsak lekötelezettje vagyok Hollós Jánosnak, e kötet fáradhatatlan
technikai szerkesztőjének.
Köszönettel tartozom továbbá Le Xuan Giangnak, a Nero és sok más magyar regény vietnami fordítójának, aki kérésemre
készségesen adott tájékoztatást a Hanoiban megjelent kötetekről, lefényképezte
és elküldte nekem a regény vietnami kiadásainak címlapját, amelyek közül egyet –
kétségtelen érdekessége miatt – a képmellékletek közt közlünk. Hasonló
szívességet köszönhetek Szilágyi Zsófiának, aki az orosz nyelvű kötetek
címleírásában sietett segítségemre.
Sohasem készült volna el azonban ez a munka, ha nem kapok önzetlen
támogatást a Magyar Tudományos Akadémia Mikrofilm-tárának és Kézirattárának
munkatársaitól: a köszönet csak szerény viszonzás azért a segítségért, amelyet
Katona Szidóniától és Láng Klárától kaptam; s őszintén hálás vagyok, hogy a
Kézirattár régi és új vezetője, Rozsondai Marianne és Babus Antal kéréseimet,
kívánságaimat meghallgatta és munkámat támogatta, ahogy tették közvetlen
munkatársaik is: Horányi Károly és Tóth Gábor. Még egyszer köszönet
valamennyiüknek.