Nero, a véres költő - Függelék Kosztolányi Dezső KOHA_AUTH:116439 VIAF:17232459 editor in chief: KOHA_AUTH:121463> Palkó Gábor XML-editor: Mihály Eszter Bobák Barbara XML-control: Fellegi Zsófia TEI-specification Fellegi Zsófia digital edition creator DigiPhil http://digiphil.hu Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest "http://www.geonames.org/3054643 2020 ©Free Access - no-reuse "http://www.europeana.eu/rights/rr-f/" o:kd-nero.fuggelek.tei /o:kd-nero.fuggelek.tei Kosztolányi Dezső Összes Művei responsible publisher Szegedy-Maszák Mihály KOHA_AUTH:125715 Veres András KOHA_AUTH:128638 Kosztolányi Dezső KOHA_AUTH:116439 VIAF:17232459 Nero, a véres költő - critical edition arranged for publication: Takács László french manuscript arranged for publication: Józan Ildikó KOHA_AUTH:313350 lector: Bengi László KOHA_AUTH:232542 Ritoók Zsigmond KOHA_AUTH:123451 Szegedy-Maszák Mihály KOHA_AUTH:125715 stenography: Lipa Tímea 2011 Pozsony Kalligram Kiadó ISBN 978-80-8101-461-1 A véres költő kézirata, illetve a Thomas Mann levél magyar fordításának Kosztolányi által javított szövege. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár, Kosztolányi Dezső hagyatéka Ms 4616/1–36. Budapest http://www.geonames.org/3054643 A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára MTA Kézirattár Ms 4616/1–36. A kézirat zöld tintával írt alaprétege. Alapértelmezett, jelöletlen. Zöld tintával írt szövegrész. Grafit ceruzával írt szövegrész. Piros ceruzával írt szövegrész. Fekete tintával írt szövegrész. Írógéppel írt szövegrész. Lila tintával írt szövegrész. latin magyar Kosztolányi Dezső regény 20. századi szépirodalom FÜGGELÉK Kállay Miklós előszava A véres költő első kiadásához (Genius, 1921) KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Az érzékeny, a mimózalelkü örökgyermek és a spleenes világfi keveredik a vonásaiban, Wilde Oszkár, aki a szabadkai aszfaltra csöppent, poros kisvárosi ákácok közt Párisról álmodik, a gyermekszoba orvosságos üvegei narkotikus mérgek viziójával kisértik, s az éjjeli mécs rejtelmes félhomálya hasis neki, mely „mesterséges paradicsomok-kéjeivel csókolja. Négy fal közé zárt rabdiák, de a négy fal közt Babilontól csillagvilágok eljövendő országáig ivel a fantáziája. Az ezerarcu élet festett pirosságát a halál sápasztó görbe tükrében füröszti. Drága gonoszlélek, a szava tőr, de a vér, melyet kiserkeszt nem fáj, mert édes mint a méz és bóditó, mint a mák. Kosztolányi a legtökéletesebben és a legmagyarabb hangon szólaltatta meg nálunk a nyugati dekadens költészet minden szépségét, de lirája mégis teljesen egyéni és a magyar irodalomban tartalmát, szinét és hangját tekintve egészen egyedül áll. Az Őszi Koncert költőjének épen ugy nincsenek nálunk elődei csak epigonjai, mint a Szegény kisgyermek panaszai-nak. Az impassibilitás, a költő közömbössége ismeretlen előtte, a szive bibor üvegén át néz mindent és igy születik az a különös sugártörés, amely álomlátásai fölé skarlátba villodzó fekete szivárvány félelmes ivét vonja. Mind az öt érzéke a szivébe sülyed s egyszerre érzi a legelvontabb érzés formáját, izét, szinét, szagát, zengését, ezért olyan teljes és erősen érzéki hatásu minden képe s ezért érezzük nála olyan erősen, mint senki másnál a szavak valőrjét. Ilyen mint lirikus, és lirikus maradt finom veretü, lelkiörvények mélységeibe kémlelő novelláiban is, lirikus maradt biztos itéletü, lényegre látó kritikai irásaiban, aki minden mélysége és érzékenysége mellett a jongleur bámulatos ügyességével dobálta fel szellemes fordulatok és sziporkázó ötletek kaszkádjává sulyo valörü szavait. Nagyobb lélekzetü müvekkel azonban eddig nem próbálkozott, lefoglalta az az uttörő munka, amelyet sok fiatal tehetséges irótársával együtt a magyar irodalom megujhodása érdekében vállalt a századforduló válságos korában. Most, hogy a Kenyér és Bor cimü kötetében klasszikus értékekre váltotta mindazt, ami eddig romantikus tulfütöttség volt, megérkezett első nagy regénye is: a Véres Költő. A költőt, aki holt tárgyaknak is vérét tudja serkeszteni, alig érdekelhette jobban más, mint a véres költő. A dekadens Róma, a sirja felé tomboló, fékevesztett császárváros hatalmas infernója, a lupercaliák századokig tartó roppant bachanalja végzetesen kisértetbe ejthette a dekadens költőt. Neróban a gyermeki naivság párosul a gonosztevő véres fantáziájával s középütt csetlik, botlik az esetlen, szánalomra méltó költő, akinek féktelen becsvágya gyötrelmes neuraszteniává züllik. Neuraszténiából gyilkol és gyilkos vágyból szeret, de a lelke röpte nem tud lépést tartani vágyával és ezért érik a sorsa tragikus bukássá. Kosztolányi mesteri kézzel fogta meg a hatalmas tárgyát és a müvész biztosságával uralkodott rajta. A mai ember léleklátó szemével kereste meg az örök, változhatatlan embert a régmult árnyaiban s ezzel olyan életet lehelt a halott világba, hogy szinte a ma elevenségének és aktualitásainak friss szele jár az ódon kövek közt. Magikus büvész Kosztolányi, bübájos szellemidéző és gazdag lirai hangszereléssel, mégis érdekfeszitő történéssel megirt regénye maga az élet, amely azonban olyan színes, olyan káprázatos, mint a vizió. Kállay Miklós. Thomas Mann levele németül München, 4. April 1923 Lieber Herr Kosztolányi! Bewegt scheide ich von Ihrem Manuskript, diesem Kaiser- und Künstlerroman, mit dem Sie die Hoffnungen erfüllen, ja übertreffen, die sich seit dem Novellen der „Magischen Laterne“ an Ihr feines und starkes Talent knüpfen. Ihr Wachstum kann kaum etwas Überraschendes haben für den, der sich an Ihren Anfängen erfreute. Und doch möchte ich Ihren „Nero“ überraschend nennen, mit dem Hinzufügen, daß ich dies Wort, angewandt auf ein Kunstwerk, als eine sehr starke Lobeserhebung empfinde. Es will sagen, daß das Werk mehr ist als ein Produkt der Kultur und eines nationalen oder selbst europäischen Niveaus; daß es das Zeichen persönlichen Gewagtheit an der Stirne trägt, aus kühner Einsamkeit stammt und unseren Sinn mit einer Menschlichkeit, die wehe tut, so wahr ist sie, berührt. Das ist das Wesen des Dichterischen. Das andere ist Akademie, selbst wenn es sich sansculottisch gebärden sollte. Sie gaben in geruhig-herkömmlicher Form ein freies und wildbürtiges, ein irgendwie ungeahntes Buch. Sie gestalteten in einem zweifellos wohl studierten Zeitgewande, das nicht einen Augenblick kostümlich-theatralisch, nicht einen Augenblick archäologisch wirkt, so leicht und selbstverständlich wird es getragen, Sie gestalteten, sage ich, unter historischen Namen Menschlichkeiten, deren Intimität aus letzten Gewissenstiefen stammt. Ihr schlimmes und schamhaft stolzes Wissen um Kunst und Künstlertum, Sie ließen es eingehen in diesen Roman des blutig-qualvollen Dilettantismus und verliehen ihm damit alle Tiefe und Melancholie, alles Grauen und alle Komik des Lebens. Ironie und Gewissen, sie sind eins, und sie bilden das Element der Dichtung. Nero ist wild und groß zuweilen in seiner verzweifelten Ohnmacht; aber als Figur stelle ich Seneca über ihn, diesen Dichterhöfling und Sophisten von Meisterglätte, der dennoch ein wirklicher Weiser ist, ein wahrhaft großer Literat, und dessen letzte Stunden mich erschüttert haben, wie weniges in Leben und Kunst. Die Szene gleich, wo er und der Kaiser einander ihre Gedichte vorlesen und sich gegenseitig belügen, ist köstlich. Doch lässt sie sich an durchdringender Traurigkeit freilich nicht vergleichen mit jener anderen, der mir liebsten wohl in dem ganzen Werk, wo Nero in steigender Wut und Pein, ein wahrhaft menschlich Beleidigter, vergebens um das kollegiale Vertrauen des Britannicus wirbt, des Britannicus, der die Gnade, das Geheimnis besitzt, der ein Dichter ist, und der in dem stillen und fremden Egoismus seines Künstlertums den Hilflos-Gewaltigen gleichgültig von sich stößt, zu seinem Verderben. Ja, das it gut, ist vortrefflich, ist meisterhaft. Und es gibt mehr dergleichen in dem Roman, dessen eigentümliche Intimität sich übrigens nicht nur im Seelisch-Innermenschlichen, sondern auch im Sozialen bewährt, und der mit ganz leichter, austrengungsloser Gebärde Bilder und Szenen aus dem Leben der antiken Weltstadt emporruft, die amüsanteste Gesellschaftskritik sind. Ich freue mich, lieber Kosztolányi, Sie vor anderen beglückwünschen zu können zu diesem schönen Werk. Es wird dem ungarischen Namen, dem von Petőfi und Arany bis auf Ady und Móricz Zsigmond so viele Verkünder erstanden sind, zu neuer Ehre gereichen, und es wird Ihren eigenen jungen Namen deutlicher hervortreten lassen unter denen, die heute das geistig-kulturelle Leben Europas bezeichnen. Ihr sehr ergebener THOMAS MANN Appendix Ms 4616/26. Vonalas füzetlap, mindkét oldalán Révay József tollal írt Lucanus életrajzának fordítása Révaytól származó jegyzetekkel és Kosztolányi ceruzás, néhány helyen gyorsírásos jegyzetével. v Lap bal szélén Kosztolányi kézírásával gyorsírásos jegyzetek. Suetonius: Lucanus élete. Lap bal szélén Révay kézírásával: Jegyzetek. Annaeus Lucanus, cordubai születésű, tehetségének első szárnypróbálgatásait Nero magasztalásával Lap bal szélén Révay kézírásával: dicsőítő költ. Nero-ra. mutatta meg az ötéves-versenyben. Lap bal szélén Révay kézírásával: a Neronia! Aztán felolvasta nyilvánosan Bellum civile c. költeményét, mely a Pompeius és Caesar közti polgárháborúból veszi tárgyát. Olyan könnyelmű és fékezhetetlen nyelvű ember volt, hogy valamelyik előszavában korát és fellépését Vergiliuséval hasonlította össze, ezt merte mondani: Mi hiányzik nekem a Culexhez? Lap bal szélén Révay kézírásával: Tudniillik, hogy ő is tud olyant írni. Culex a Vergilius. kisebb költeménye. Kora ifjuságában rájött, hogy atyja nem tetsző házassága miatt él kint a falun; Athénből Nero hívta haza, barátai csoportjába sorozta, a quaestori méltósággal is kitüntette, de nemsokára kegyvesztetté lett. T.i. rossz néven vette, hogy egyik felolvasása közben Nero minden különös ok nélkül – valószínűleg csak ezért, hogy felfrissítőt vegyen üljön, senatusi ülést hozva föl ürügyül, eltávozott. Innen kezdve sem szavaiban sem tetteiben nem kímélte Nerót, úgyannyira, hogy mikor egyszer a nyilvános árnyékszéken hatalmasabbat talált durrantani, a vele együtt ülők harsány kacagása közben Nero versét r Lap tetején Kosztolányi kézírásával gyorsírásjelek + Horváth ill. Vie de Seneque – szavak alatta Révay kézírásával: 1921 V/31 Suetonius és Philostratos Nέρων c. dialogusa Christ-Schmid 99. GG. Lit. II. 2617 idézte: Sub terris tonuisse putes (Azt hinné az ember, hogy a föld mélye mennydörög). Ezenfelül egy hirhedt versben kegyetlenül megtépázta őt is, leghatalmasabb barátait is. Lap jobb szélén Révay kézírásával: Ez nem maradt fenn. Utoljára is hangadó lett a Piso féle összeesküvésben. Túlságosan magasztalta, nyilvánosan!, a dicső zsarnokgyilkosokat, fenyegetőzött s annyira nem birt magával, hogy fűnek-fának a császár meggyilkolásáról beszélt. De mikor aztán felfedezték az összeesküvést, egyáltalán em tanusított lelkierőt. Könnyű szerrel tett vallomást, alázatos kőnyőrgésre alacsonyodott s még ártatlan anyját is a cinkosok közé sorozta, abban a reményben, hogy a császár, aki maga is anyagyilkos volt, ezt a szívetlenséget javára fogja írni. Mikor megkapta a parancsot, hogy öngyilkossá kell lennie, jegyzéket küldött atyjának, hogy mely verseit kell kijavítani. Aztán pazar lakomát tálaltatott s odanyújtotta karját az orvosnak, hogy vágja fel ereit. Emlékszem, hogy költeményei szerepeltek felolvasások műsorán. Munkáinak kiadása díszes és gondos volt, de egyúttal ízléstelen is. Ms 4616/27. Bal oldalán a perforációnál letépett füzetlap. Közállapotok Nagy adók. Mindenkit meg lehetett venni. Mindenki éhezett. Gabonaárak őrületesen emelked- tek. Végre egy hajó érkezett meg a Tiberisen Egyptomból, de csak cirkuszi nilusi homokot hozott a gladiatoroknak Álruhában katonai besúgók. Mindenütt keritések vannak, melyek igazak. Romát … a lú … stb Görögországban vendégszerepelt. Romában Helius uralkodott, egy fölszabaditott rabszolga, azelőtt a császár vagyonkezelője …ban. Valóságos császár Vagyont ő koboztat el szenatus várja, … kérik verso üres Ms 4616/28. Bal oldalán a perforációnál letépett füzetlap. rectón Róma Kosztolányi által rajzolt vázlatos térképe v 61-6 4 5 Poppea megöletéséig. Tárgya Bulamia Burrhus Pallas Tirades, Roma égése Poppea halála Meging gyűlölik a hódítókat, kik urasan élnek, esznek isznak Boudika Boudicca hatalmas angol nő. Két római várost elfoglal. 70.000 római elveszett. Paulinus kis római sereggel legyőzi őket. (Sv.) (D.C.) Seneca Epist. 101. Ms 4616/29. levágott nyomtatványlap r Boissier Seneque Hegedűs István Seneca mint drámaíró Heikel Senecas Charakter und pol. That Acte societatis Fennecis XVI Hochart Études sur Seneque … Schanz Geschichte Teuffel - || - Ms 4616/30. Hiányos füzet. 1r XVIII. A hallgató város. Roma ébredése (Derobry) … … … vargabodék … 1v üres 2r XIX. Boldog. Hibás. Mélyebb lélegzetet. Doryphorus beállítása… Ebéd a szinészet Agrippinával kibékül – Doryphorus Nero nézte a pénzt. Ő itt egy csecsemő! Poppea visszaguruló karika. v üres 3r XX Visszaguruló karika Boldogtalanság keserű kútja Száján komolyízű Mint az aszúszőlő …2–4 Octavius oszlop csarnoka alatt a Marsmezőn sétál Poppea utána gyorsírás Marcellus utána áthúzott gyorsírás Irodalmi körök: mindent tudnak és még azonfölül sokat. Tartomány botrány, halál, csók… Doryphorus az édes olajfaillatban! Fullatag, nehéz Bódító! Elviselhetet len! Boldogság! v üres 4r XXI Római citerások egylete Callicles választék a haján –; egyptomi dalocskákat fütyül spanyol… (Callicles. Lásd 303 Tacité!) lap jobb oldalán áthúzott gyorsírás-jelek v üres 5r 22 XXII A legjobb anya v üres 6r XXIII Politikai lecke Nero többet beszél (lásd a Mestert) Nem oly passziv (Pendent) Többet kérdez látott egy ítéletet: folyton erre gondolt Barna tógában a bűnös. Fát kötnek a talpára, hogy ne érintse a földet… Harangok kal a nyakában viszik a liktorok. Szilfavesszővel verik. – anyja által számüzötteket mind visszahivja megszerkeszti a beszédet Ez az a beszéd? v üres Ms 4616/31. Hiányos füzet. 1r Suetonius Britanniai zavar (61) Vörös zászlót kibontják, Britanniai háború Seneca kölcsöne (Tac.) … … …Tigellinus Sophronius N. …miattuk embert megöletett, végre Peleus …velük (– kell pénz a művészetre – ) a meggyilkoltak fiait kiűzette az országból Kisázsia és Görögország templomait fosztogatják. Zsarolják a népet. nagy adók. – Csak a tartományok viselik a költséget – Polgárok jövedel- mének jórésze államkincstárba. Háztulajdonosok egy évi bért… Fölségsértésért perek v Bouidicca lándzsával a kezében – föllázitja az icéneket és trinobantokat, Camoladunumot elfoglalják, falak híjjában 9. legiot megsemmisi- tettek, Claudius templomát is elfog- érkezik és az egész szigetet elpusztí tották… N Policlytus rablót küldi igazságot tenni lalták. A prokurátor Galliába menekült Paulinus Londonium ba ment, a Themsére kétségbeesetten… Londonium égett… Római sereg 10.000 ember – messze… odaröpített fegyver Romaiak ékszerűen hatoltak előre. Germaniabol segély 2r Judea (meghódítása) 62. Ascalus, Acre, Tyr, Hippus, zavar. Gadareben zsidó mészárlások. Syriai falvak égnek. Burrus 62 Munkara! Nem mondom kétszer Torka fáj, szert küld, fölpuffad. Falnak fordul, nem szól… Utóda Tigellinus Sophonius kéjenc, megvásárolható eddig számkivetés, lókupec, Pallas 60 millio sestercius vagyon Minden fék elszakad Seneca visszavonul – Sulla kopasz – Plautus hosszú orrú (Rubellius P) felesége előtt… oldalt: Amyrestes unokái ? v 62 A párthus háború is folyik… Corbulo (féltékenységből) visszahivta Örményország ból a légiókat Nero 15 pannoniai legioval megerősitette seregét és nem akarta Tiradest örmény királynak elismerni 64 Görögországból Romába tér 3r (63-65) Poppea. Ant. és Cl. (Tac. 202) Kislánya születik. Nero örül, mert gyermektelen. Pár hónap mulva meghal (Claudia Augusta) v üres 4r üres v üres 5r Tűzvész 64. júl 19. Circus Maximus körzetében. Palatinus és Coelius raktárai. Forradalmárok. Tudod, ki gyújtotta föl? Nero. … palotája elhamvad. Utána kezdi épiti az aranyházat… Nagy nyomor a hidegben. A népnek Kinyitotta Campus Marciust és Agrippa temetőit. ---------------- Sv (246) D. C. (1455-9) Domasevszky Tigellinus 6 napig tart 14 régió közül csak 4 erintetlen Antiumban van – nem volt otthon! A népet a császári palotában helyezi el. Leszállította az élelmiszerek árát. Oszlopcsarnokot épit a … ellen. v üres Kiegészítés a kézirathozLap az első fogalmazásból, amelyet jelentősen átdolgozott, így a kéziratba nem lehet beilleszteni. 88 r és erősen festette, csak széteső, puha húsán látszott meg a, terebélyes dercsipőjén, … kövér mellén látszott meg a kor. Az emberek félénken félénken lesütötték szemüket. Érezték, hogy a volt császárné halad itt el, akit egykor diadalszekéren rohant föl a Capitoliumbra, mint az istenekkel egyenlő s most is még tőle függ minden, ami a palotában történik. Vla gesztus Pallas a szeretője lépett hozzá, aki valamit fülébe súgott. A császárné arca erre elsötétedett. Hírül kapta, hogy a császár eltünt valahová, nem tudják hová. Mióta fia trónra került a fia , minden lépését figyeltette, semmit se tehetett, amit meg ne tudott meg ne tudott volna, (Agrippina pedig birtokba vette a birodalmat és uralkodott helyette. Nero nem bánta ezt, őt lefoglalta az irodalom Még még hálát is érzett anyja iránt, aki az államügyekkel bíbelődött, s tárgyalt szenátorokkal, ott tárgyalt, és már nyiltan elnökölt az üléseken, melyeket azelőtt egy függyöny mögül hallgatott végig.) pirossal zárójelbe téve és áthúzva Igy legalább szabadon élhetett kedvtelésének, az irodalomnak, amit anyja is helyeselt. Most- azonban Utóbb azonban állandóan a császárné állandóan résen volt mégis kissé idegesebb lett nyugtalankodott, mert é É szrevette, hogy Nero becsvágya napról-napra növekszik és h hogy védt nem akart vele szemben védtelen maradni. Egyszer-másszor csíllapította Nero hevét, fékezte szenvedélyét. Irodalmi sikereit a maguk értékére akarta óhajtotta szállítani, nehogy istennek képzelje magát, és nevetségessé tegye magát legyen azok előtt, kiken uralkodnia kellett. Britannicust emlegette tüntetően mellékesen többször tudván , a mostoha fiát, akit ő üldözött el a trónról. Pár szóval dicsérte verseit jó szót ejtett Britannicus verseitről. Ez volt minden fegyvere az egyetlen eszköz, mellyel melyet ellene fölhasználhatott. Most mikor meg hallotta, hogy Britannicust is meghivatta ebédre, örült, legalább nem lesz egyedül, a A regény francia fordítása kéziratlapok kezdő – záró (a kötetkiadás alapján) fejezet Másik kézírással (Fóti Lajos), Kosztolányi autográf javításaival fennmaradt részlet 9 kéziratlap (46-tól 54-ig számozva) 75 (9–10. sortól: „mintha szél fújdogálná”) – 85 a fejezet végéig V. fejezet utolsó kétharmada Kosztolányi kézírásával fennmaradt részletek 8 kéziratlap (első hat lapja ceruzával, csak a rectókon írva, utolsó két lapja recto/verso írva, melyből az első három oldal zöld tintával, utolsó oldal – a VII. fejezet eleje – ceruzával) 85 (15. sortól: „Amint a haladás légrohama érte üde arcát” – a fejezet végéig ) V. fejezet utolsó mondatai 87–97 a teljes fejezet VI. fejezet 99 a fejezet elejétől – 99 (13. sorig: „a költemény minden zegében-zugában.”) VII. fejezet eleje 4 kéziratlap (mind a négy recto/verso írva, ceruzával) 305 (11. sortól: „– Úgy tudom, zsidó.”) – 307 a fejezet végéig XV. fejezet vége 309 a fejezet elejétől – 319 (19–20. sorig: „de a lehetetlent te se teheted lehetővé.”) XVI. fejezet első része kéziratlapok kezdő – záró (a kötetkiadás alapján) fejezet I. füzetA füzet első borítóján ceruzával írt római egyes szám olvasható; megállapíthatatlan, hogy Kosztolányi kezétől származik-e. 25 oldal 339 (8. sortól: „Hosszú, vetetlen ágy”) – 345 a fejezet végéig XVII. fejezet második része 347–361 a teljes fejezet XVIII. fejezet 363 a fejezet elejétől – 377 (7. sorig: „Miért Domitius?”) XIX. fejezet II. füzetA füzet első borítóján zöld tintával írt római kettes szám olvasható; a tintahasználat alapján feltételezhető, hogy Kosztolányi kezétől származik. 24 oldal 377 (8. sortól: „Gallio mosolyogva meghajolt.”) – 401 a fejezet végéig 402 a fejezet elejétől – 415 (9. sorig: „hogy a császár nem vágyakozik úgy, mint azelőtt.”) XX. fejezet 3 kéziratlap (mindhárom recto/verso írva, ceruzával) 415 (10. sortól: „– Nem járt itt senki?”) – 421 a fejezet végéig 423 a fejezet elejétől – 431 (10. sorig: „mégegyszer annyit fizettetett ki, különös nevetéssel.”) XXI. fejezet első része A regény francia fordításának kézirata az Ms 4616/37–39-es jelzeten található a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában. A kéziratcsomót 24 kéziratlap és két teleírt vonalas iskolai füzet alkotja. A fordítás kilenc lapja másik kéztől származik: minden valószínűség szerint Fóti Lajos munkája, melyet Kosztolányi bőséges autográf javítása kísér. A fekete tintával írt, másik kéztől származó, 46-tól 54-ig számozott lapok a regény ötödik fejezetének utolsó kétharmadát tartalmazzák, a szerző kézírásával fennmaradt részletek a regény ötödik, hetedik, tizenötödik, tizenhatodik és huszonegyedik fejezetének részletei, valamint a hatodik és a XVIII–XX. fejezet. Kosztolányinak a Színházi Életben tett nyilatkozataVö. JKK 1145–1147 p. és a Fótitól származó részlet alapján nyilvánvaló, hogy a regény fordítását nem a szerző maga akarta elkészíteni, hanem Fótit kérte meg erre, aki Georges Delaquys Georges Delaquys-ről (1880–1970?) meglehetősen keveset lehet tudni, csakúgy, mint magyar kapcsolatairól. Delaquys a XX. század legelején debütált költőként és színműíróként, részt vett az első világháborúban, és a második világháborúig számos színdarabot és több verseskötetet publikált, és regényíróként is bemutatkozott. Ebben az időszakban meglehetősen termékeny szerző volt, darabjai színre kerültek párizsi és vidéki színházakban. A zene fontos szerepet játszott életében: Raoul Pugno veje volt, Lili Boulanger ( Le Retour, 1912) és Nadia Boulanger ( Chanson, Le Beau navire) is megzenésítette verseit, több zenés színdarab szövegírója volt, Les Amours du Poète (1932) című, Heine életéről szóló darabját René Blummal, Robert Schumann zenéjére írta, a Naissance de Tristan (1937) címet viselő színműve pedig Wagnerről szól. Delaquys Fóti Lajossal együtt fordított egy magyar prózaválogatást, amely 1928-ban Fóti kiadásában (Librairie Française) jelent meg, és Mikszáth Kálmán, Révész Béla, Gárdonyi Géza, Tömörkény István, Herczeg Ferenc, Bíró Lajos, Móricz Zsigmond és Ambrus Zoltán műveit tartalmazza, valamint Kosztolányi Dezsőtől a Szürke glóriát és a Káint ( Les maîtres conteurs hongrois, couverture dessinée par Árpád Ékes, trad. Georges Delaquys et Joseph Louis Fóti, éd. Librairie Française, Bp, 1928, 172 p.). Fóti és Delaquys Petőfi-verseket is publikált francia fordításban. közreműködésével végezte volna el a munkát. A másik kéztől származó lapok számozása alapján valószínűsíthető, hogy legalább az ötödik fejezet végéig el is jutott Fóti, viszont (jelen pillanatban) semmi kézzelfogható jelét nem ismerjük annak, hogy a munkában a francia költő és színműíró valóban részt vett volna. Kosztolányi javításai, melyet ezen a változaton végzett (jóval több mondatba javít bele jelentős mértékben, mint amennyit változatlanul hagy), határozottan arra utalnak, hogy elégedetlen volt a fordító munkájával, így a hatodik fejezettől ő maga folytatta a fordítást. Ha a kilenc fekete tintával írt, másik kéztől származó lap jóval kevesebb helyesírási és grammatikai hibát tartalmaz is, mint a Kosztolányitól származó fordításrészletek, a szerző mégis joggal kifogásolta Fóti fordításának stílusát, mondatai szerkezetét, így ezeket egy ideig a sorok között igyekezett javítani. Fóti fordításának és Kosztolányi javításainak szemléltetésére itt közlünk egy rövid részletet (JKK 77. oldal, 4–14. sorát, a kézirat lapszámozása szerint a 47–48. lapról). Az áttekintést megkönnyítendő, Fóti (FL) fordítását és Kosztolányi (KD) zöld tintás javítását egymás alatt, a szövegközlés általános elveit megtartva mutatjuk be, de Kosztolányi verzióját Fóti végső változatát alapul véve közöljük, és a változó elemeket vastag betűvel jelöljük: FL: Il se dressa dans son lit, voir si le jour dehors le jour se lève déjà? KD: Il se dressa sur son lit, et regarda au dehors si l’aurore naissait. FL: Il a fait sombre partant, seul le musicien joua a la flûte un air doux, infiniment doux. KD: Tout était L’obscurité regnait encore , seul le musicien jou ait de flûte un air doux, infiniment doux. FL: Neron retomba sur sur son coussin. KD: Neron retomba sur ses oreillers . FL: Il gémit ., grinçait de dents,. dDes voix étranges râlaientent dans sa poitrine. KD: Il geignait , grinçait de dents. Des voix étranges râlaient dans sa poitrine. FL: Les voix de l’homme primitif qui s’éstompaient à des faibles articulations. KD: Des sons inarticulés grincaient entre ces dens, des voix de l’homme primitiv, qui se terminaient en sons lamentables. FL: S’il savait seulement chanter ou au moins crier? KD: S’il pouvait seulement chanter ou tout au moins crier? FL: Crier un grand fort, que tout le monde l’entende, les esprits souterrains et les dieux dans le ciel. KD: Il aurait voulu hurler que tout le monde l’entende, les esprits sous la terre aussi et les dieux dans le ciel. FL: Que tout eux qui dorm ent, s’éveillent et qu’ils viennent içi et l’écoutent. Lui, non pas l’empereur, mais l’homme qui chante, crie, hurle ,. Qu’on écoute sa voix. KD: Que tout ceux qui dorm aient , se réveillent en sursaut et qu’ils viennent près de lui içi et fassent attention seulement à lui, pas à l’empereur, mais à celui qui chante, crie, qui crie, qui hurle, la grande voix. FL: Il se tordait, le front couvert de sueur, il se dévorait, se rongeait de faire quelque chose, comme s’il avait un grand compte à régler. KD: Il se tordait, le front couvert de sueur, se rongeait pour faire quelque chose, il aurait voulu s’il avait un grand chose à accomplir . Az ötödik fejezet végénél valószínűleg elfogyott Kosztolányi türelme, és innentől egyedül folytatta a fordítást: kézirata éppen azzal a három mondattal kezdődik, melyet Fóti fordításának végéről határozott vonalakkal kihúzott. A fennmaradt kéziratból nem állapítható ugyan meg, hogy Kosztolányi a teljes regényt lefordította-e, de sejthető, hogy a XXI. fejezetnél tovább is eljutott. A kéziratos hagyatékában fennmaradt, Réz Pál kiadásában 1045-ös számot viselő, ismeretlennek szóló levél fogalmazványa a XXII–XXIII. fejezet kéziratát említi,KDLN, 1045. levél, 600, 1005–1006. p. mint amit Kosztolányi legépeltet, illetve már legépeltetett és elküldött a levél címzettjének. Annak ellenére, hogy a címzettet jelen pillanatban sem lehet egyértelműen azonosítani,Réz Pál szerint valószínűleg az 1944-ben megjelenő francia fordítás, a Néron, le poète sanglant előszavának írója, a regény fordítójának (Elisabeth Kovács) férje, Achille Dauphin-Meunier a levél címzettje. Ha ez így volna (amit a kutatás jelenlegi állása szerint sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudunk), akkor a 1026. levél (KDLN, 589–590, 996–998) is feltehetően e regény fordításáról szól. Mindezekből pedig az következne, hogy Elisabeth Kovács ismerhette Kosztolányi fordítását, és akár fel is használhatta volna, de mégsem tette meg: a két fordítás között elenyésző az átfedés. a levél arra mindenképpen bizonyítékul szolgál, hogy a szerzőnek távolabbi céljai voltak a fordítással, és a francia segítője valószínűleg a kiadás útját egyengette vagy kellett volna egyengesse. A Kosztolányi kézírását viselő, különálló lapokon nincs folyamatos oldalszámozás. Az összefüggő egységeket képező lapok sarkában általában 1-gyel kezdődő, és legfeljebb 5-ig tartó számozás olvasható.Az egymást követő lapok közül sincs mind megszámozva, sem akkor, amikor csak a rectókat használja (mint a különálló kéziratlapok közül az első haton), sem akkor, amikor recto-verso ír (mint a XX–XXI. fejezet különálló lapokra írt részénél). Ennek oka talán az lehet, hogy nem csak a XVII–XX. fejezet fordítását írta füzetekbe Kosztolányi, hanem más részekét is, de mikor betelt egy füzet, és nem volt keze ügyében egy másik, különálló lapokon folytatta a fordítást. A huszadik fejezet második és a huszonegyedik fejezet első részét tartalmazó kéziratlapok hatá- rozottan ilyen munkamenetre utalnak: a II. füzetet követő kéziratlap bal felső sarkában a „Neron” és „Continuation” („Nero”, „Folytatás”) megjelölés alatt egy egyes szám áll, és a következő lapok a rectókon ötig tartó folyamatos számozást kaptak (a versókon az oldalszámok három esetben hiányoznak). A fordítás alapjául a regény 1921-es, első kiadása szolgált. Két tényező bizonyítja ezt. A Színházi Életben tett nyilatkozatán (ld. fentebb) kívül az is, hogy a kézirat több helyén – azokon a helyeken, ahol egy időre abbahagyta a fordítást – Kosztolányi emlékeztetőképpen feljegyezte azt az oldalszámot, ahonnan a fordítást majd folytatnia kell, s ezek az oldalszámok az 1921-es kiadásra utalnak. Kosztolányi francia fordítását két okból nem közöljük teljes terjedelmében. Egyrészt a regény alakulástörténetéhez semmi adalékkal nem szolgál, hiszen az első kiadást követi pontosan, mondatról mondatra, ahhoz képest semmi változtatást nem tartalmaz. Másrészt Kosztolányi franciasága bőségesen hagy kívánnivalót maga után: a francia nyelvet nem sikerül saját mondataihoz, stílusához hajlítania, és kevés olyan sora, mondata van, ahol helyesírási, grammatikai vagy egyéb hiba (a betűtévesztéseket, tollhibákat, mondatszerkezeti hibákat is ideértve) elő ne fordulna. A Fóti kézírásával fennmaradt részlet javítása során is csak részben éri el célját: a mondatok talán tényleg gördülékenyebbek lesznek, de a javítás során gyakran újabb hibák jelennek meg a szövegben (lásd fentebb). Mindezek ellenére sem szabad e fordítás alapján elhamarkodottan messzemenő, egyértelműen kedvezőtlen következtetéseket levonni Kosztolányi francia nyelvtudásáról. Többek között érdemes nyelvelméleti gondolatait emlékezetbe idézni. Esszéiben, tanulmányaiban nem egyszer kifejti, hogy az anyanyelv ösztönös tudását és birtoklását nem lehet a nyelvtanulással pótolni, és a tanult nyelv nem úgy válik az ember sajátjává, ahogy az anyanyelv konstituálja és megelőzi az én-tudatot. Az önmagát fordító Kosztolányi franciaságából A véres költő esetében elvész az író, míg az idegen nyelvből magyarra fordított műveinél újra- és újraszületik. Azok a művek, melyeket Kosztolányi franciából fordított, kimondottan arra utalnak, hogy kitűnően értette ennek a nyelvnek az árnyalatait (természetesen hibák nála is előfordulnak). Kosztolányi saját művei közül többet megpróbált franciára fordítani, a fennmaradt kéziratokból sejthetően jóval többet, mint németre és angolra. Valószínűleg életének nem egy szűk periódusát jellemezték e próbálkozások, hanem több évét vagy akár évtizedét is meghatározták. A saját műveiből készített francia fordítások között vannak olyanok a vers és a próza műfajában egyaránt, melyek – ha nem is hibátlanok, de – nyelvi szempontból sokkal sikerültebbek, mint e regény fordításkísérlete. Kosztolányi a húszas évektől sok levelet írt franciául, és megesett, hogy még olyanoknak is inkább franciául írt, akiknek más nyelven is írhatott volna.Vö. pl. Kosztolányi leveleit Ismeretlennek Grace Skells? , Budapest, 1929, KDLN, 998. levél, 577. p.; Andrew Cecil Bradley-nek, Budapest, 1932, KDLN, 1213. levél, 677. p.; vagy A „Nosotros” főszerkesztőjének, Budapest, 1930-as évek eleje, KDLN 1046. levél, 601. p. E levelek piszkozatban maradtak fenn, és e fogalmazványokon is látszik, hogy bár Kosztolányi többször átjavított egy-egy mondatot, fordulatot, míg a megfelelőt meg nem találta, de amikor a lejegyzéssel egyidőben születő gondolatait vetette franciául papírra, sokkal könnyedebben fogalmazott és kevesebb hibát vé- tett,Kosztolányi levelezésének Réz Pál készítette kiadása (KDLN) e tekintetben a valóságnál kedvezőbb képet fest a szerzőről, ugyanis a fogalmazványoknak csak a végső állapotát közli, a szövegváltozatokat nem, és több helyen kijavítja Kosztolányi hibáit. mint mikor A véres költőben önmagát fordítja. Úgy tűnik, ez utóbbi gyakorlat még Kosztolányin is kifogott, és nem véletlen, ha saját műveiből készült fordításai nem láttak napvilágot. A véres költő francia fordításának oldalai ceruzával vagy tollal íródtak. A sietős íráskép és (a regény magyar kéziratához viszonyítva) kevés javítás arra utal, hogy Kosztolányi folyamatosan, gyors tempóban haladt a fordítással, és a már leírt szövegrészekre nem tért vissza (a hibák egy része feltételezhetően éppen az átolvasás hiánya miatt maradt a szövegben). A Kosztolányi fordította A véres költőből mutatványként a francia kézirat első kilenc oldalát közöljük (az ötödik fejezet utolsó mondatait és a hatodik fejezetetA kéziratban valószínűleg tévedésből szerepel a fejezet címe fölött római VI helyett VII.), a magyar kézirattal azonos elvek szerint, betűhűen. Nem javítottuk és nem jelöltük a nyelv-, a betűés írásjelhibákat sem (pl. a gondolatjel vagy a mondatvégi írásjel elmaradását, ékezethiányt, a francia ç helyett c írását stb.), de szögletes zárójelbe tett kérdőjellel ? jelöltük, ha egy szó olvasatában bizonytalanok voltunk. 1. r Comme il fendait l’air le vent de course fouettait son visage jeune frais était fouetté par et faisait voler ses cheveux blonds dans l’air, sa poitrine se gonflait avec emportements, ou palpitait la jeunesse, contenante toutes les possibilités. Rentré il travaillait encore. Il recut B et quelques patriciens. Il ordonna que ses soldats recoivent le lendemail du vin à leurs diner. VII Le commencent Son bonneur Sa joie s’esquissa lentement. Elle avait {pris} déjà pris une forme de qu’il pourrait regarder la m s’en servir. Quand il … fut repris de ce qu’il qui le remplissait de joie et qu’il … n’en attendait plus de nouvelle surprise, il trouva necessaire de le faire savoir aux autre et il app fit appeler Séneque. Le sage rentra aAvec souvenir désagréable de la leur derniere discussion le sage entra. Il le salua séremonieusement: L Empereur – Mais Neron … dit détaché: 2r A lap felső része levágva. Ne m’appelle me nomme pas ainsi. Tu sais qu’avec cella tu … rends honteux. C’est toi qui m’a éleve. Je te suis rédevable dois tous ce quie j’ai de valeur. Tu me combles. Appelle moi ton fils parce que c’est toi qui est mon père. Et allant vers lui il le baisa humblement avec re le respect d’un fils. S. voul aurait voulu continuée cette discussion philosophique interminable non terminée, mais N. avec l’interrompit amicalement: Qui e ’est ce que tu écris? – demanda-t il – Parle mois de ça. Je viens de terminer le troisième acte de Th. C’est interessant – dit l’empereur – c’est très interessant. Et c’est réussi Je le crois. Je voudrais bien l’entendre. Ça t’Çela t’interesse à ce point? – dit S, parce que l’empereur n’a desiré une chose pareille. Ça n’interesse beaucoup. S fit le modeste par politesse, mais ensuite il le lut. N. s’appuya dans sa chaise. Après la première scène il commença déjà s’annuyer. Il ne pouvait pas porter attention 3 r aux mot, aux tournures phrases tournures elegants des phrase, il et forcer était étant incapable de forcer son âme de les suivre il clignait des yeux en espérant si le monceaux de manuscripts diminueaitaient. S. lut longtemps. Pendant ce temps l’empereur les yeux clos, avec un intêret egoïste se recitait ses propres poésies, sans voix et attendait son tours. Quand la lecture prit enfin finit, il se leva et jouant l’enthousiasme avec admiration exagéree il embrassa son maître et lui serra la main. C’est chef d’oeuvre – dit il tu n’a jamais écris de pareille. En … un mot c’est parfait. S. encore ivre ivre de ses propres paroles, fatigué de la lecture s’essuyait le front et comme quelquen qui sort du s’eveille d’un rêve regardait devant lui rêveusement. Il était sous l’impression de grandes paroles. A peine pouvait il trouver des mots … pr usuels pour remercier cette grand haute appretiation. L’empereur faisait les cent pas. AEnsuite il dit: Moi asussi – et là il 4r observa son coeur, qui battait – J’ai aussi écrit queque chose. Une élégie. S. ne comprit d’abord. Toi? – demanda-t il. Moi – répondit N. timidément et très agité. – J’ai essayé. Je Le sujet est A. Le suj Le sujet est difficile. C’est un devoir de premier ordre. Peutetre à peine j’ose te demander, je pense que peutetre tu pourrais le lire. Le Cela ne t’ennuira-t-il pas? S. se defendit . Moi – dit l’empereur je ne peux pas le lire. Pourquoi? C’est longue c’est très longue. Je le lirai à une condition. Si tu me promets de m’interrompre dès quand cela t’ennuira. La-dessus, N commenca la lecture. Il déclama l’élégie de la mort de l’A. Cela te plait? – deman dit il avidement après avoir terminer. Beaucoup Sois franc. Je suis sincer – dit S. à d’une voix trop éléve, surtout le commencent. Je le sens aussi. Le commencent 5r c’est très reussi. Et la fin aussi? Et Ça aussi. Avec Cette comparaise. La qui de la nuit qui ressamble à un douleur. Oui, dit N, cela me plait aussi. S se frotta le visage pour en … essuyer l’indifférence qui avait etendu sa toile d’araignée grise pendant que que la lecture cette poés ce poème avait laissé sur ces traits. Il aurait voulu être avoir lea figure enflammé et être enthousiasmé. Je suis satisfait – dit S pour dire quelque chose – je suis satisfait que le premier ocure est si bien réussi. Vraiment Dans son genre. C’est ne pas trop longue Mais pas de tout. Il faut préparer les lecteurs et les bercer dans les sentiments. Parceque je pourrais … raccourcir – proposa l’empereur contre sa conviction, mimant l’empressement d’un ecolier 1. r pour forcer en tirer une nouvelle approbation. Et il l’observait comme le renard. Touts les lignes de la poésie ne peuvent être des chef’doeuvre dit le maître – enfin c’est l’ensemble des lignes qui compose le touts. En un mot je ne je ne dois rien effacer? Tout au plus le milieu. Quoi? Peutetre – begaya S en prenant le parchemin dans le main et montrant avec l’experience d’un expert il prit mit le doigt sur un passage – depuis ici. Ça? Non – dit S. – pour cela aussi ce serait dommage. La construction en serait detruite. Puis ces lignes se sonnent magnifiquement. 1. r Puis ces lignes déroulent merveilleusement. – Magnifiquement. Chère „Père adoré...” „Chère père... ” qui descends... La cesure est bien faite – expliquait Neron en scandant ses vers. Chère père qui descends – A ce moment il ne voulait plus rien entendre. Seulement sa propre voix et un oe poème qu’il venait de décl relire avec sensibilité, les yeux voilés de larmes, d’une voix étranglé, accompagnant toutes ses paroles d’un geste hardi enveloppant le tout d’un sentiment nuageux. Il était p en était rempli. plein. Comme nous de nous-même, sans le savoir, comme nous submergés de la vapeur buée et de la fumée de notre sang, qui entoure notre servelle et eblouit nos yeux. Il avait peur que cela ne plût pas aux autre Pour cette raison il en déclama les parties plus faibles avec un pathos exagére comme si le l’imperfection de quelques vers aurait faite à dessein, tout son corps prit part à la déclamation et essayait de repeter le text. tour donner un nouveaux tour à ses vers sa poesie dont il était déjà las, et dans lequels laquelle il avait imprimé ces souffrances amassées depuis des semaines jours, à ses vers, qu’il dans lequels qu’il devaient déjà en lui un sentiment nauséabond comme la transpiration et l’humidité très comme du de son corps impregne la chemise pour éveiller …hez les autre la surprise qu’ 2 1v qu’avait faite au lui la malheureuse conception de cette poésie. Jamais il n’avait senti cette fièvre, ce frisson, jamais auparavant, lui, qui était assis sur trone, le maître du monde, jamais avant, jamais plutard, jamais. Il s’était envolé très haut sur les ailes de ses vers et sur la hauteur il avait le qui lui donnait le vertige. Son ceuoeur battait si fort qu’ilà peine il pouvait entendre sa propre voix. Pourtant il lui restait assez de de force pour pouvoir observer du coin de l’oeil P qui assis sur un siège bas feigant feignant ait de a simulait une attention en repetant de sa bouche deux lèvres minces les phrases entendues. Il ne fit aucune remarque. Il lapprouvait de la tête; louant ceci et cela peut être mieux qu’il aurait fallu. Mais il semblait que ses paroles semblaient en contradictions avec son regard. N qui remar après avoir remarqué cela begeya. Il préfera l’observer le regarda plûtot délaissa son manuscript pour mieux l’observer. Il était sur que son maître ne trouvait ses vers sans valeur. Il en était tout à fait sur. Dans son fort interieur beszúrva a lap aljáról Il s’en defendait avec ruse. 2 3 r Il ne prêta qu’une oreille distraite à ses paroles louangeuse pour ne pas provoquer le vrai crijugement. Il voulait maintenir si longtemps qu’il le pouvait l’intertitude de ses sentiments, puisqu’il lui semblait qu’après seul le néant pouvait survenir. Il fut orgueilleux, arrogant et sans pitié. Il n’attendait qu’un signe pour Il aur Mais il aurait tout donné pour un signe approbatif, il aurait même baise les sandales du vieux poète. Mais que pourrait être ce signe approbateur, lLui même n’en était pas trop tr très p ne savait pas aux juste qu’elle quel aurait pu être ce sie signe approbateur. Il a imaginé une chaleur immense qui émanerait peutêtre aurait du émaner de ses yeux humids, de son front enflammé s’idedntifiait avec sa douleur, qui était la sienne et qu’il venait emprisonner dans ses vers. Mais ce signe tantette approbation tant attendue, ce signe dicisif tardait. Après avoir déclamé ses vers pour la deuxieme fois, le p à dernière ligne il devint fievreux et fièrement il jeta son parchemin sur la table. Il était content. Et il commenca de parler d’autre chose.