Előszó
Jelen kritikai kiadás Kosztolányi Dezső Pacsirta című
regényét adja közre az életműsorozat eddig megjelent darabjaihoz hasonló genetikus
és szinoptikus kiadás formájában. A kötet fölépítésében s a kézirat átírásának
elveit tekintve – az életmű, valamint a sorozatkiadás szerint is előző regényhez – a
Nero, a véres költőhöz hű. Első és fő részét a
Szövegközlés fejezet alkotja, mely a mű fönnmaradt,
ám meglehetősen hiányos kéziratos fogalmazványtöredékének átírását, s vele tükörben
a még Kosztolányi Dezső életében és tudtával megjelent kötetkiadás szövegét – a
szövegváltozatok hozzá kapcsolódó jegyzeteivel – foglalja magába. Ezt követi a
Függelék, melyben egyrészt a regény szövegéhez
szorosan csatlakozó szövegkritikai megjegyzések, továbbá olyan töredékek
találhatóak, melyek a folyamatos szövegközlésbe beilleszthetetlennek bizonyultak.
Ugyancsak ez a rész tartalmaz egy közvetlen előzményként számon tartott tollrajzot,
valamint a regény Kosztolányitól származó autográf francia fordításának bemutatását,
s két fejezetet is a fordítástöredékből. A következő rész, a Jegyzetek, a regényhez csatlakozó kritikai kísérőszövegeket jelenti: a
szövegközlés elveit, a regény kéziratának s a szövegközlésben figyelembe vett
nyomtatott szövegkiadásoknak a leírását s rövidebb elemzését; közli továbbá a regény
magyar és idegen nyelvű kiadásainak, illetve átdolgozásainak jegyzékét. Ebben a
főfejezetben található még a regény szövegéhez csatlakozó tárgymutató s a mű
keletkezés- és fogadtatástörténetéről írott hosszabb tanulmány.
A kötet remélhetőleg segítségére és élvezetére szolgál majd az olvasóknak, kik
tudományos vagy egyéb okból mélyebben kívánnak belelátni ennek a
Kosztolányi-regénynek s általában egy irodalmi műnek a történetébe. E könyv
létrejötte azonban korántsem a sajtó alá rendező személyes érdeme, így e rövid
előbeszédnek a további része legyen mindazoké, kik közvetlenül vagy közvetve
segítették e munkát. Mielőtt bárkiről is szót ejtenék, tanáromnak,
Szegedy-Maszák Mihálynak szeretnék köszönetet mondani, amiért 2010 nyarán érzésem szerint a legszebb s legnehezebb föladattal ajándékozott meg, rám bízva azt a regényt, mely hihetőleg írója számára is a legkedvesebb volt. A földolgozásra váró anyag előzetes bemutatásáért Arany Zsuzsannának, a szövegek gondozásához szükséges első filológiai útmutatásokért pedig Bengi Lászlónak tartozom nagy köszönettel, ki az időközben fölmerülő problémák megvitatásában is készséggel és felelősséggel állt rendelkezésemre. Hálás vagyok Takács Lászlónak, ki az általam már lejegyzett szövegközlés egészét, eredeti forrásokkal egybevetve ellenőrizte, s kinek tanácsaira, véleményére a munka minden szakaszában számíthattam. Józan Ildikónak e kötethez való hozzájárulását kell föltétlenül megköszönnöm: a francia kéziratos fogalmazvány földolgozását és gondos ismertetését, Lipa Tímeának pedig, hogy a kézirat gyorsírásos jegyzeteit megfejtette. S köszönettel tartozom Bíró-Balogh Tamásnak is, ki a tulajdonában lévő – jelen közlésben 222-es sorszámú – Pacsirta-kéziratlapot rendelkezésemre bocsátotta.
Szegedy-Maszák Mihálynak szeretnék köszönetet mondani, amiért 2010 nyarán érzésem szerint a legszebb s legnehezebb föladattal ajándékozott meg, rám bízva azt a regényt, mely hihetőleg írója számára is a legkedvesebb volt. A földolgozásra váró anyag előzetes bemutatásáért Arany Zsuzsannának, a szövegek gondozásához szükséges első filológiai útmutatásokért pedig Bengi Lászlónak tartozom nagy köszönettel, ki az időközben fölmerülő problémák megvitatásában is készséggel és felelősséggel állt rendelkezésemre. Hálás vagyok Takács Lászlónak, ki az általam már lejegyzett szövegközlés egészét, eredeti forrásokkal egybevetve ellenőrizte, s kinek tanácsaira, véleményére a munka minden szakaszában számíthattam. Józan Ildikónak e kötethez való hozzájárulását kell föltétlenül megköszönnöm: a francia kéziratos fogalmazvány földolgozását és gondos ismertetését, Lipa Tímeának pedig, hogy a kézirat gyorsírásos jegyzeteit megfejtette. S köszönettel tartozom Bíró-Balogh Tamásnak is, ki a tulajdonában lévő – jelen közlésben 222-es sorszámú – Pacsirta-kéziratlapot rendelkezésemre bocsátotta.
Hálás vagyok Dobos Istvánnak, ahogy imént már említett többi lektoromnak, továbbá
Rónay László tanár úrnak is, hogy elolvasták a készülő kísérőtanulmányokat, s
figyelmükkel megtisztelve értékes megjegyzéseikkel, véleményükkel segítették a
munkám. Hasznos tanácsokért, egy-egy adat fölkutatásában nyújtott segítségéért
köszönettel tartozom Ádám Péternek, Hózsa Évának, Parádi Andreán ak, Táborosi
Margarétának, Thuróczy Gergelynek, Maria Toth-Ignjatovićnak, s nem utolsósorban a
Pacsirta angol fordítójának, Richard Aczelnek,
kivel kölni tartózkodásom idején többször is alkalmam volt beszélgetni a regényről.
Köszönöm továbbá Szilágyi Zsófiának és Aleku Sztefkának, hogy orosz és bolgár nyelvi
hiányosságaim leküzdésében segítségemre voltak.
Külön köszönettel tartozom még Dévavári Beszédes Valériának az érdekes és hasznos
beszélgetésért, s hálával gondolok a Szabadkai Városi Könyvtár munkatársaira,
Ágoston Pribilla Valériára, Bognár Irénre és Hicsik Dórára, hogy a 2012-es szabadkai
Kosztolányi Napok idején szeretettel fogadtak, s a munka során mindig gyorsan és
készséggel segítettek.
Mindazon intézmény munkatársainak e kötethez való hozzájárulását sem feledhetem el,
kik minden lehető forrást készséggel bocsátottak rendelkezésemre. Így az MTA
Kézirattára s Mikrofilmtára, az Eötvös Könyvtár dolgozóinak, valamint a Magyar Rádió
két munkatársának: Liptay Katalinnak és Debreczeni Gézának.
Hradeczky Móni és Hollós János kitartó és figyelmes munkájáért pedig múlhatatlanul
hálás vagyok, kik nélkül e kötet ebben a formában aligha valósulhatott volna
meg.
Végül köszönöm családomnak és barátaimnak, amiért megbocsátották nekem, hogy az
utóbbi három év java részét helyettük, élők helyett egy halhatatlannal
töltöttem.
Budapest, 2013. január 24.
Bucsics Katalin