Pacsirta - Tárgyi magyarázatok

Első fejezet

15:5–6

cukorspárga: kenderből sodort erős, de vékony zsinór
15:12

(sárgaréz) sétáló: óra ingája
17:5

cipőgomboló:horgas, kampós kis kézi eszköz, mellyel a gombos cipőt gombolták
19:2

szittyó: (Juncus)a szittyófélék – barnászöld, hártyás virágtakarójú, lágy szárú fűnemű növények – családjába tartozó, nedves, tóparti helyeken élő növény
21:15

langanéta:helyesen: langaléta, azaz hórihorgas, jól megtermett ember
23

pomádé [jegyzetben]: erős illatú, olcsó hajkenőcs
23:3

pergamentes bőr:pergamen vékonyságú bőr

Második fejezet

27:3

indóház: a vasúti pályaház régies elnevezése
31:5

agora: az ókori görög városok azon tere, ahol a középületek álltak
33:8

pikkolózók: sörözők. Egy pikoló = két deci sör, illetve kávéházban kis adag szimpla feketekávé.
35:1–2

helyiérdekű kávédaráló: a helyiérdekű – azaz a vidéket a közeli várossal összekötő, rövid távú pályán haladó – vonat tréfás elnevezése
41:8

kaszárnya: laktanya
47:8

breviárium: római katolikus papok napi imáit, zsolozsmáit tartalmazó latin nyelvű könyv
47:10

reverenda: katolikus papoknak bokáig érő, cingulussal átfogott felsőruhája
47:10–11

papgallér: (a lat. collum ’nyak’ szóból): a papok viseletének részét képező kemény gallér. A reverenda nyakrészére erősített, keményített vászon, vagy a galléron belül hordott fehér műanyag csík.
49:4–5

cséza: könnyű, négykerekű lovas kocsi
49:9

purzicsán-dohány: vékonyra vágott, világossárga, illatos pipadohány

Harmadik fejezet

55:7

nőegylet: nők jótékonykodó vagy vallásos társadalmi egyesülete
55:12

díjnok: (vagy diurnista): közszolgálati alkalmazott, aki nem rendszeres fizetést, csak díjat (napidíjat) kap, ezért nem is tartozik a tisztviselők közé
55:12

obskúrus: gyanúsan homályos, kétes hírű, erkölcsű
55:19

(borostyán) szopóka: pipaszár vagy szipka végén az a csövecske, melyet szíváskor a szájba vesznek
59:18

vékonydongájú: sovány, gyenge testalkatú
63:18

gugás nyak: a guga (voltaképpen golyva) a népi gyógyászat országosan elterjedt elnevezése a nyaki nyirokmirigyek gyulladásos megdagadására. (A guga elnevezése valószínűleg azzal van összefüggésben, hogy a leggyakrabban a toroknál keletkezik – vö. gége, giga, géga, a 18. században: gugu = torok.)
67:16

Csergheő Géza: (1841–1895) heraldikus, az új címertani iskola megalapítója Magyarországon. A regényben emlegetett címertani kötet valóban létezik. A címerek fejlődéséről írt munkája kapcsán (minthogy hasonló című, általános munkájáról nincs tudomásunk) a Siebmacher nevű címerkönyv új, 19. század végi kiadásának Magyarországra vonatkozó köteteire lehet gondolni: Neue Siebmacher (Nürnberg, 1885–1892). (A többkötetes mű a 12. századtól a 19. század végéig tartalmaz adatokat. A kiadvány Európa jelentős részét lefedi: az egykori
Szent Német-római Birodalom tartományai mellett az Osztrák–Magyar Monarchia országait is benne találjuk.) A Csergheő Géza által szerkesztett kötetek több mint hatezer magyar nemes család címerét tartalmazzák. Kezdetben Nagy Ivánnal dolgozott együtt, de elvi nézeteltérésük miatt Csergheő hamarosan kilépett a szerkesztésből. A munka pótkötetét Csoma Józseffel együtt készítette.
67:17

heraldika: címertan, a történettudomány segédtudománya
67:17–18

diplomatika: (gör. diplóma ’oklevél’) oklevéltan, elsősorban a középkori és kora újkori oklevelekkel és a hozzájuk kapcsolódó tudnivalókkal foglalkozó történeti segédtudomány
67:18

sfragistika: (gör. sphragis ’pecsét’) pecséttan, a pecsétek alakjával, anyagával, használatával foglalkozó történeti segédtudomány
67:19

silabizál: betűzve, szótagolva olvas
67:19–69:1

litterae armales: (lat.) a címer képét is tartalmazó nemesi oklevél vagy adománylevél, amely a 15. század elejétől terjedt el Magyarországon. Gyakrabban használt kifejezéssel: armális.
69:2

nyilcédula: a nyílcédula sorshúzáskor, általában földfelosztáskor használt cédula
69:2

perbehívó executionale: (lat. executio, jogi értelemben: ’elégtétel’) elégtételre való fölszólítás, fölhívás
69:2–3

káptalani vallató fassio: (lat. fatior ’vallást, bevallást, vallomást tesz’) a szerződési szándéknak a hiteles helyen, gyakorta káptalan előtt tett szóbeli kinyilvánítása. KD szóhasználatában a ’vallató’ inkább ’valló, vallomást tevő’ értelemben magyarázható
69:5

vízirányos szelemen: a szelemen a szarufákat alátámasztó vízszintes gerenda. A címertanban a címerben vízszintesen futó fehér sáv.
69:14

filiatio: (lat. filius/filia ’fia/lánya vkinek’) a genealógiában, a leszármazás kutatásában annak a viszonynak a feltárása, amely két személy között fennáll
69:14

deductio: (lat. deduco ’levezet, elvezet’) a nemesi családok bonyolult leszármazási viszonyait bemutató genealógiai tábla vagy őstábla latin elnevezése, amely gyakorlat a 16. századtól terjedt el
69:15–16

donatio regia: (lat.) királyi adomány
71:1

primus aquirens: helyesen: primus acquirens (lat. acquiro ’szerez, hozzászerez’) a család első vagyonszerzője, aki a későbbi generációk jólétét, nemességét megalapozta
71:3

asztalnok: főúri udvartartásban a konyha és az étkezés felügyelője
71:3–4

csillagkeresztes hölgy: a legmagasabb Habsburg női udvari kitüntetés címe. A Csillagkeresztes Rendet 1668ban II. Ferdinánd császár özvegye, Gonzaga Eleonóra alapította, mely évszázadokig Európa legtekintélyesebb ilyen rendje volt. Csupán az ősi katolikus főnemesi családból való hölgyek részére adományozták (hasonlóan a kamarási címhez), vallási és karitatív küldetéssel. Egyetlen osztálya van, a rendjelet a mell bal oldalán, fekete masnira kötött szalagon viselik. A tagság feltétele tizenhat nemesi ős igazolása.
71:4

máltai lovag: A johanniták (vagy Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szent János Szuverén Ispotályos Rend, Szent János-rend, Máltai Lovagrend és máltai lovagok) egy keresztény szervezet, egyházi lovagrend, amely amalfi ispotályként kezdte működését Jeruzsálemben 1080 körül; a szegény, beteg és sebesült keresztes lovagok ápolására és gyógyítására jött létre. Az első keresztes hadjárat megindulása után vallási-katonai renddé alakult, saját regulával. Miután az iszlám erők visszafoglalták a Szentföldet, a rend Rodosz szigetére, később Máltára került. Magyarországon a 12. században máltai lovagok építették fel a sziráki kastély elődjét. A kastélydomb
gyomrában máig feltáratlan a máltai lovagok kiépítette barlangrendszer. Magyarország a 12. század elején kapcsolódott a Szent János Ispotályos Lovagrend történelmébe, néhány évtizeddel a rend alapítása után, követve a középkori Magyar Királyság elkötelezettségét és részvételét a szentföldi zarándoklatban és keresztes hadjáratokban. A magyar zarándokok szentföldi megjelenésével csaknem egy időben létesültek hazánkban János-rendi ispotályok, rendházak és templomok. A 17. század közepétől a rend tevékenysége Magyarországon szünetelt, s csak a trianoni békeszerződés után, 1928-ban alakult meg a Magyarországi Máltai Lovagok Szövetsége.
71:5

udvarképes: aki származásánál, méltóságánál fogva jogosult az uralkodói udvarnál való megjelenésre
71:8

genealógiai tabella: lásd deductio (III/69:14)
73:11

donatiós birtok: (lat. donatio ’adomány’) adományozott birtok
73:11

ősi usus jogán: (lat. usus ’használat, szokás’) azaz az ősi szokásrendnek megfelelően
73:16

császári és királyi kamarás: bizalmas udvari, rendszerint az uralkodó személye körüli szolgálatot teljesítő nemes
75:3

pergament: különlegesen kikészített, régen írásra használt vékony állatbőr, illetve ezen levő írás, oklevél
75:14

puszpáng: örökzöld díszcserje
75:18

testámentum: (lat.) végrendelet
77:13

kigumizott (könyv): kiradírozott
79:2

dikics: cipészkés
79:2

foltozóvarga: a lábbeliknek csak a javításával foglalkozó cipész
79:5

csiriz(szag): lisztből, sikérből vagy keményítőből vízzel, erjesztéssel készített ragasztó. Keményítőtartalmú (cipőipari) ragasztószer.
79:10

porta: falusi, kisvárosi telek, a rajta levő épületekkel
81:8–9

Aki pénteken sír, az vasárnap nevet:A hiedelem éppen ellenkezőleg tartja: a pénteki nevetés vasárnapi sírást
jelent: „Ha pénteken jókedved van, vasárnap sírsz.” „Ha pintëkën jó kedved van, vasárnap rísz.” „Pénteki öröm, vasárnapi üröm.” (Szemerkényi Ágnes, Szólásmondások és közmondások, Budapest, Osiris, 2009, 1140.) Kevéssé elképzelhető, hogy KD rosszul ismerte volna, hiszen éppen ez a mondás Tolnai Vilmosnak abban a szólásokról írott tanulmányában is szerepel, melyet KD 1922 nyarán rendelt a Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadóhivatalától. (Forrás: KDLN, 805. levél, 472–473; illetve Tolnai Vilmos, A szólásokról: adalék a szóláshasonlatok, szólásmódok és közmondások elméletéhez = A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai, 12. füzet, 1910, 32–33.)
81:14

tisztaszoba: falusi házakban csak vendégfogadásra használt szoba
81:17

almárium: vagy pohárszék; kétrészes szekrény, olykor egybeépítve. Alsó része általában zárt, egy- vagy kétajtós, a fölsőt polcrendszer alkotja, amely nyitott vagy zárt, rácsos vagy üveges ajtós.
83:5

táncrend: bálban a táncok sorrendjének könyvecskébe írt jegyzéke
85:2

Karlsbad: (Karlovy Vary) fürdőhely Csehországban
85:5

bazári ibrik: öblös, füles, korsószerű kisebb ivóedény.
85:11

Dobozy: Dobozi Mihály (a korabeli írások adatai szerint nagy valószínűséggel a Fejér megyei Dobozra való) egytelkes nemes katona volt. A róla szóló történetet többek között az Istvánfi-krónika, Verancsics Antal maróti csata legendája is feldolgozta. A mohácsi vész után a pusztító török csapatok elől feleségével együtt lóháton menekült, aki látva, hogy a sereg már eléri őket, arra kérte urát, ölje meg őt, maga pedig meneküljön. Dobozi így cselekedett, nehogy felesége a törökök kezére kerüljön, ám utána ő maga is elesett. Történetüket Kisfaludy Sándor és Kölcsey Ferenc költeményben is földolgozta.Noha Madarász Viktornak is ismert Dobozi című festménye (1868, MNG) KD valószínűleg a híresebb alkotásra, Székely Bertalan (1835–1910) festményére céloz (MNG). „Az egyetemes és magyar művészeti szempontból egyaránt aktuális témák feldolgozása Székely több történeti festményén nyomon követhető a vázlatok sorától a végsőkig kidolgozott változatig. A hősi halál tudatos áldozatának vállalóit festi meg az 1850-es évek végétől tervezett s 1861-ben befejezett Dobozi és hitvese című festményén, amelyen már nem a mozgalmas menekülés motívuma dominál, mint a század eleji kis mesterek festményein és kortársa, Madarász hasonló témájú művén, hanem a dráma tragikus hőseinek jellemábrázolása. […] Festményei hazai fogadtatása idején Dobozi és hitvese és az Egri nők igen hamar a magyar festészet nemzeti panteonjának megbecsült alkotásává vált.” (Forrás: Szabó Júlia, A XIX. század festészete Magyarországon, Budapest, Corvina, 1985, 32.)
85:12–13

első magyar minisztérium: a Batthyány-kormány (1848. március 23.–október 2.) Magyarország első felelős kormánya volt, Batthyány Lajos miniszterelnök vezetésével. Tagjai: Deák Ferenc igazságügyi miniszter, Szemere Bertalan belügyminiszter, Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter, Esterházy Pál a király személye körüli miniszter, Kossuth Lajos pénzügyminiszter, Klauzál Gábor földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, Mészáros Lázár hadügyminiszter, Széchenyi István közmunka- és közlekedésügyi miniszter. A kormány szeptember 11-én mondott le, s október 2-án adta át szerepkörét az Országos Honvédelmi Bizottmánynak. A minisztériumnak számos korabeli ábrázolása ismert: így Barabás Miklós, Theodor Engerth, Rohn A lajos, Szamossy Elek, Székely Bertalan, Weber Henrik és Tyroler József, valamint Walzel Ágost Frigyes kőnyomatai.
(Forrás: Csorba László, Az első felelős magyar kormány képeskönyve, Budapest, Kossuth, 1998, továbbá: Batthyány Lajos 1807–1849: Emlékalbum, Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, Kossuth, 2007.)
85:13–14

Batthyány: Batthyány Lajos gróf (1806–1849), magyar politikus. Annak a kőnyomatnak a reprodukciójára lehet gondolni, melyet Kovács Lajos és Louis Noeli munkájaként (1849. október 6., Magyar Történeti Múzeum) tart számon a hagyomány (szerzői fiktív személyek). „Ez az esemény leírásait pontosan idéző ábrázolás vált később a kivégzés egyetlen közismert képi forrásává. A Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka őriz egy a kivégzést ábrázoló tusrajzot, amelyről azonban datálás, illetve adatok híján nem állapítható meg keletkezési ideje, talán inkább a gyors kivitelezéshez alkalmazott technika utalhat az esetleges egykorúságra. Annak ellenére így volt ez, hogy a korszak egy másik ismert művésze, Jankó János (1833–1896) olajnyomatot készített a kivégzéshez elővezetett Batthyányról, amely a kissé túlzó drámaiság minden kellékét felvonultatta, mégsem vált az előbbi kompozícióhoz hasonlóan ismertté, népszerűvé.” (Forrás: Basics Betarix, Batthyány Lajos ábrázolásai = Batthyány Lajos 1807–1849. Emlékalbum, Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, Kossuth, 2007, 125.)
87:5

alkörmös: fehér vagy piros, fürtös virágzatú növény. Ennek bogyóiból készült (ételek, italok színezésére használt) liláspiros festék.
89:11

kálvária: többnyire magaslatra fölvezető út, esetleg templomot övező térség, amelyen fölállítják a keresztút (via crucis) állomásainak (stáció) ábrázolásait
93:14

palánk: deszka-, léckerítés
95:3

dajna: könnyű erkölcsű nő
95:10

benyíló: aminek csak egy másik, nagyobb helyiségből van bejárata; alkóvszerű kis szoba

Negyedik fejezet

99:9

kas: vesszőből kötött nagyobb edény, a szemes gabona tárolására használtak. Formája kerek, hosszúkás-ovális vagy négyszögletes, gyakran felfelé szélesedő vastagabb talpkerettel vagy a nélkül. Belül minden esetben, kívül gyakran betapasztották pelyvával, trágyával kevert sárral. Kívül néha bemeszelték.
99:13

kékbeli parasztok: kék posztóból készült ünneplőruhát viselő parasztok
99:14

szakállszárító: fedett, ülőhellyel felszerelt, ideiglenes tartózkodásra szolgáló építmény, amelyet várkapuk, városkapuk, templomkapuk vagy középületek bejárata mellett állítottak fel. A szakállszárítókban eredetileg a kapu őrsége tartózkodott. A templomok szakállszárítóiban a templomba menő vagy onnan jövő férfiak, legények időztek, ott tárgyalták meg ügyes-bajos dolgaikat, közösségük általános érdekű kérdéseit, s cserélték ki értesüléseiket. A szakállszárítók egyszerű gerendavázas ácsszerkezetek, oldalaik nyitottak voltak, legfeljebb egyik felől támaszkodtak a templomkerítésnek, -falnak. Zsindellyel, szalmával, esetleg cseréppel fedték. Bennük gerenda- vagy deszkapadokat, lócákat helyeztek el.
101:3

cinóberfesték: a cinóber narancsvörös, porrá törve élénkpiros, higanyt tartalmazó érc, melyből világospiros festéket készítenek. A festékiparban szabványelnevezés a cinóberpiros. (A címertanban a cinóber vöröse önálló heraldikai szín.)
101:5

Lőrinc-nap: Lőrinc napja (szeptember 5.) a néphiedelem szerint úgynevezett rontónap. Lőrinc sok kárt csinál, például megrontja a vizeket, azokban már nem lehet fürödni, beleesik (máshol belepisil) a dinnyébe, azaz a nyári görögdinnye e nap után már élvezhetetlen, lucskos, vízízű lesz.
101:8

székállólegények: mészároslegények
101:9

gerencsér: Nyugat-Dunántúlon, főleg Vas megyében azoknak a fazekasoknak az elnevezése, akik tűzálló agyagból nemcsak fazekat, hanem más edényeket is készítenek. Az ország több vidékén, például az Alföldön is, a fazekasmesterség minden szakágát (fazekas, korsós, tálas) magába foglaló népi iparos olykor lebecsülő, csúfondáros elnevezése.
103:15

párbajkódex:a becsületügyi eljárásra és a párbaj lebonyolítására vonatkozó szabályok összessége, illetve azok írott szabályokba foglalt gyűjteménye
103:17

bandázs: csukló-, hónalj-, nyakkötés vívásnál
103:17

(öt lépés) avansz: (fr. avance ’előny, megelőzés’) pisztolypárbajban az a távolság, ameddig a párbajozó felek megközelíthetik egymást
105:2

eau de Cologne:(fr.) kölnivíz; Köln – franciául Colo gne – város nevéről
105:5

kamásli: vagy kamásni (ném.) bokavédő, lábszárvédő
115:5

ezüstcsajka: étkezésre használt tábori fémedény
115:6

csiptető: orr tövére csíptethető, szár nélküli szemüveg (cvikker)
117:1

madárétű: olyan személy, aki keveset eszik; csipeget, mint egy madár
117:17

bileki helyőrség: Bilek járási székhely Mostar hercegovinai kerületben, a Vardartól a Trebišnjica forrásáig terjedő 480 méter magas fennsíkon, a montenegrói határon; fontos határállomás, valamennyi magaslat meg van erősítve körülötte
119:2

ajókagyűrű: szardellagyűrű
119:5

kaució: óvadék, pénzbiztosíték. (A katonatisztek házasodásakor kötelező volt házassági óvadékot letenni.)
123:2

delirium tremens: idült alkoholistáknál fellépő, reszketéssel, érzékcsalódással járó átmeneti zavar
123:20

Philológiai Közlöny: helyesen: Egyetemi Philológiai Közlöny (1887–1948). Nyelv- és irodalomtudományi
folyóirat. Az első évtizedekben a klasszika-filológiai témák kerültek túlsúlyba, majd a korszak jeles nyelvtudósai, néprajz- és történelemtudósai, magyar és világirodalom filológusai publikáltak ezen orgánumban.
131:1–2

barátpilis: katolikus pap feje tetején kiborotvált kis, kerek rész. A kifejezést a fejtető kopaszodására is használják.
131:18

keramittégla: tömörré égetett, meszes agyagból sajtolt sárga színű útburkolati anyag
133:2

vecsernye: katolikus esti istentisztelet
133:17

Aesculapus:(Aesculapius, Aszklépiosz) az i. e. 7. századtól a gyógyítás isteneként tisztelt görög orvos. Szent állata a kígyó, a gyógyszerészet jelvénye.
135:16

keshedt: gyenge, rossz állapotban lévő
137:9

Aspasia: Periklész szeretője volt, ki nagy hatást gyakorolt az államférfira
141:13

Dreyfus-pör: jogi és politikai ügy, amely 1898–1906 között megosztotta a francia közvéleményt. A botrány 1894-ben robbant ki: a zsidó származású Alfred Dreyfus (1859–1935) kapitányt kémkedés vádjával elítélték. Azzal vádolták, hogy a párizsi német katonai attasénak iratokat szolgáltatott ki, ezért életfogytiglani börtönre ítélték, lefokozták és Guyanába száműzték. 1897-ben kiderült, hogy az igazi vétkes Ferdinand Walsin-E sterhazy kapitány, őt azonban 1898-ban fölmentették. Émile Z ola (1840–1902) nyílt levelet intézett J’accuse (Vádolom) címmel a köztársasághoz, melyben a Dreyfus elleni koholt vádakkal gyanúsította a vezérkart. A közvélemény két táborra szakadt: az antimilitarista és antiklerikális baloldal, az Emberi Jogok Ligájába tömörült Dreyfus-pártiak perújrafölvételt követeltek, a jobboldali Dreyfus-ellenesek megalakították a Francia Haza Szövetségét, s antiszemita kampányt indítva a hadsereg dicsősége nevében tiltakoztak az ügy fölülvizsgálata ellen. Zola és a baloldaliak kiállása nyomán a per egyetlen hozzáférhető dokumentumáról kiderült,
hogy hamisítvány, s a kormány hozzájárult a perújrafölvételhez. Dreyfust végül a hadbíróság az enyhítő körülmények figyelembevételével újból elítélte (1899), majd kegyelmet kapott, végül 1906-ban rehabilitálták. KD 1930-ban A Dreyfus-ügy címmel fordította le Hans José Rehfisch (1891–1960) és Wilhelm Herzog (1884–1960) Die Affäre Dreyfus (1929) című drámáját. (Forrás: H. S. [Hevesi Sándor], A Dreyfus-ügy. Új Színház = Pesti Napló, 1930. szept. 20., 81. évf., 213. sz., 12. [A cikk írója elismeréssel nyilatkozik a darabról, különösen Kosztolányi Dezső fordítását dicséri.])
141:18

Vilmos császár:II. Hohenzollern Vilmos (1859–1941) porosz király és német császár (1888–1919). Apját, I. Frigyest követte a trónon. 1890-ben megszabadult Bismarcktól és környezetétől. Belpolitikájában támadta a munkásság és a szocialisták pozícióit. Külpolitikájában hátat fordított a bismarcki elveknek, nem ellenezte a francia–orosz szerződést (1890–1894), és nem figyelt föl a francia–olasz (1900–1902) és a francia–angol (1904) közeledésre (entente cordiale). Ettől kezdve megfélemlítési politikával kísérletezett Párizzsal és Londonnal szemben. Ezzel egy időben megerősítette szövetségét Béccsel, és Törökországot német protektorátussá süllyesztette. 1914-ben hadat üzent Oroszországnak és Franciaországnak, de az 1918-as német vereség lemondásra kényszerítette.
141:18

Elszász-Lotharingia: a mai Alsace tartomány Franciaország keleti részén, Alsó-Rajna és Felső-Rajna megyéket foglalja magában, a történelem folyamán hol német, hol francia fölségterület volt. A tartomány először Lotaringiához tartozott (843), majd a német királyság része lett (870). A harmincéves háborúban (1618–1648) fokozatosan francia befolyás alá került. Az 1648-as vesztfáliai béke a királyra ruházta át a Habsburgok elzászi jogait, de Elzász császári terület maradt. Hivatalosan végül 1678-ban lett francia birtok, a nijmegeni egyezmény alapján. 1870-ben,
a francia–porosz háború kitörésekor – melyre Vajkay felesége céloz – Elzász ismét csatatérré változott. A győztes poroszok Lotaringiával együtt Haut-Rhin (Felső-Rajna) és Bas-Rhin (Alsó-Rajna) megyéknek (Belfort járást kivéve, mely a csatában nem adta meg magát, így francia fennhatóság alatt maradhatott) a birodalomhoz való csatolását követelték. 1871. május 10-én Elzász-Lotaringia hivatalosan német területté vált, június 9-én birodalmi tartománnyá (Reichsland) nyilvánították; kivételes törvényeket, beolvasztó politikát folytató kormánya pedig betiltotta a francia nyelvet. Ezt a politikát a lakosságnak a katolikus papság által vezetett jelentős része ellenezte. Idővel a németellenességet ellensúlyozta az önállóságra való törekvés, melynek eredményeképpen a Reichsland alkotmányt kapott (1879), s császári helytartó került az élére. Franciaország revans iránti vágya és II. Vilmos ügyetlen elzászi politikája 1906 után fölélesztette Elzászban az ellenállás szellemét, amely természetesen Franciaországnak kedvezett. Az első világháború (1914–1918) után Elzászt ismét Franciaországhoz csatolták. Az 1939 szeptemberétől részlegesen kiürített Elzászt a németek 1940 júniusában annektálták. 1944–1945 telén a tartomány a 7. amerikai hadsereg, a 2. francia páncélos hadosztály és az 1. francia hadsereg közös hadművelete során felszabadult.
145:6

száz lánc föld:hosszmértékből alakult át, az Alföldön több művelési ágban is dívott. Általánosan: 1,0–2,7 hold; 1 köböl.
145:15

Ohio: szövetségi állam az USA-ban, a Nagy-tavak vidékén, fővárosa Columbus

Ötödik fejezet

151:1

csöndesmise: a csendes mise alkalmával a pap csak a ministránssal megy az oltárhoz, és ott olvassa a szentmisét. Sem maga, sem a kórus (vagy a hívek) nem énekli(k) a
liturgikus énekeket. A népet legalább egy ministráns képviseli. Szükség esetén nő is helyettesítheti, csak nem mehet az oltárhoz, és nem térdelhet az oltár lépcsőjére, hanem a padban térdelve felel, a pap pedig maga viszi át a könyvet, és önt bort a kehelybe. Csendes mise alatt a hívek az evangélium és az utolsó evangélium alatt állnak, különben végig térdelnek, és nem válaszolnak sehol hangosan a papnak. Csendes ima alatt az oltáron a kétszer három gyertyából csak kétszer egy gyertya ég.
151:15–16

kerevet: keleties, támla nélküli fekhely
151:17

ösztövér: sovány, vékony testalkatú
153:4

Góthai Almanach: a Gothai almanach Justus Perthes német könyvkiadó által készített genealógiai kiadvány volt, amely nevét a kiadó székhelyéről, Gotháról kapta. Eredeti német címe Gothaischer Genealogischer Hofkalender (Gothai származástani udvari kalendárium), a magyar cím a francia kiadás – Almanach de Gotha – alapján honosodott meg. Az almanach tartalmazza a német nemesi családok leszármazottait a családfákkal és a családi címerekkel. Az almanachot először 1763ban jelentette meg C. W. Ettinger Gothában Gothaischer Hof-Kalender zum Nutzen und Vergnügen eingerichtet címmel, majd 1785-től egészen 1944-ig a Justhus Perthes adta ki az újranyomtatott, frissített, kibővített és némileg átnevezett változatokat – Gothaischer Genealogischer Kalender, Gothaischer Genealogischer Hof-Kalender, Gothaer Hof-Kalender, illetve Gothaisches Genealogisches Handbuch des Adels.
153:4

Nagy Iván: (1824–1898) híres magyar genealógus, heraldikus, történész. A regényben említett kötete valóban létezik, Baán Kálmán jegyzékében az „Egyetemes genealógiai művek” jegyzékében szerepel. Létező munkájának pontos címe Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal (Pest, Beimel és Kozma, Ráth,
1857–1868). A tizenkét plusz egy pótkötetes családtörténeti mű 1857 és 1868 között jelent meg. (Forrás: Baán Kálmán, Magyar genealógiai és heraldikai forrásmunkák 1561–1932, Budapest, Robur Irodalmi Vállalat, 1932.)
157:5

pápistaszínű: azaz halvány, sápadt. (A pápista protestáns szóhasználatban a római katolikusok elnevezése.)
157:12–13

máglyarakás:tejbe áztatott zsemléből készült, gyümölcsízzel, dióval ízesített, sütőben megpirított édesség
159:6

gőbölyrostélyos: hagymás rostélyos
159:9

beefsteak: marhahússzelet
159:9

tournedos: vesepecsenye-szeletek, mártással
159:10

tritto misto: (ol.) helyesen: fritto misto: hal, velő, kelvirág rántva
159:13

mádiédes: Mád község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a tokaji borvidéken található. A mádi édes az innen származó édes bor.
161:16

borfiú: borpincér
163:1–2

akkurátusan: körülményesen, aprólékos gondossággal
165:7

patikárus: (vagy patikárius) a patikus régies alakja
167:11

zsakett:ünnepélyes alkalmakkor viselt, hosszú, alján s elöl lekerekített fekete férfikabát
169:12

exlex: (lat.) törvényen/költségvetésen kívüli állapot
169:12

delegáció:a közös ügyekben (a hadügyi, a külügyi és az ezekre vonatkozó pénzügyi kérdésekben) határozó parlamenti bizottság az Osztrák–Magyar Monarchia idején
169:12–13

Széll Kálmán: (1843–1915) magyar politikus. 1875– 1878-ban pénzügyminiszter, 1886–1889 és 1907–1915 között miniszterelnök és belügyminiszter. Nevéhez fűződik az Ausztriával létrehozott gazdasági kiegyezés (1902). 1906-tól 1910-ig az Alkotmánypárt elnöke.
169:16

negyvennyolcas: az 1848–1849-es magyar szabadságharcban részt vevő, de főként annak eszméivel azonosuló, s azt hirdető személy
169:17

bécsi Albrecht-szobor leleplezésére:Albert (1817–1895) Ausztria főhercege, magyar és cseh királyi herceg (1847től Teschen második hercege), osztrák tábornok, Ferenc József császár nagybátyja. 1851-től 1860-ig Magyarország katonai és polgári kormányzója. Legyőzte az olaszokat Custozzánál (1866), majd a königgrätzi vereség után rövid ideig az osztrák hadsereg főparancsnoka volt. Bronz lovas szobra, mely a bécsi főhercegi palota (Albertina) előtt található, Caspar von Zumbusch alkotása (1899).
171:2

Hentzi-szobor: Heinrich Hentzi von Arthurm (1785– 1849) osztrák katonai vezető. 1804-től katonatiszt, részt vett a Napóleon elleni hadjáratokban. 1842-től ezredesként az utászkar parancsnoka. 1844-ben nemesi címet kapott, 1847-ben vezérőrnaggyá léptették elő. 1848-ban a péterváradi várőrség parancsnoka lett, ahol a forradalom elleni tevékenysége miatt 1848 decemberében letartóztatták és Pestre küldték. Az osztrák csapatok 1849. januári bevonulásakor szabadult, s Windischgrätz kinevezte a budai vár parancsnokául. 1849. május 4-től Budát védte a Görgey vezette honvéd fősereg ellen, s a vár bevétele napján halálosan megsebesült. Három évvel később Ferenc József szobrot állíttatott vitéz parancsnokának és az ostrom alatt elesett négyszáztizennyolc császári katonának a Szent György téren, Hentzi halálos sebesülésének helyén. Hatszög alapú, baldachinos kis torony volt ez. Százhúsz tonna vasból készült, neogót ízlés szerint. Magát az építményt Sprenger bécsi udvari építészeti tanácsos tervezte, a vasból készült főalakot Franz Bauer mintázta, az éleknél álló bronz mellékalakokat pedig Gasser bécsi szobrász. A főalak egy angyalt ábrázolt, amint babérkoszorút tart egy haldokló katona feje fölé, a mellékalakok pedig erényeket személyesítettek meg: a lovagiasságot (vagy nagylelkűséget), a szépséget (vagy igazságot), a hűséget, az
éberséget, a vértanúságot és a hitet (vallást). A magas talapzat hat oldallapjára az elesett osztrák katonák neve volt felírva, s a következő szöveg: „Hentzi tábornok, vele Alnoch ezredes négyszáztizennyolc hőssel egyetemben itt halt meg a császárért és hazáért.” Nagyobb ellenkezést szobor aligha váltott ki a 19. század második felében Pest-Budán. Egyetemisták tüntettek ellene, s 1895. április 1-jén éjszaka egy újságíró, Szeless Adorján követett el bombamerényletet, a szobor azonban alig sérült meg. 1898-ban Ferenc József az Erzsébet királyné elleni halálos merénylet emlékére a Szent György téren akart szobrot állítani, ezért a Hentzi-emlékművet a hűvösvölgyi kadétiskola kertjébe helyeztette, ahol 1899. augusztus 13-án avatták föl. (Az avatás napja egyébként egybeesett a világosi fegyverletétel ötvenedik évfordulójával.) 1918-ban egy vaskereskedő rongálta meg a főalakot, majd a Károlyi-kormány a Jövő Nemzedék nevű gyermekvédelmi egyesületnek adományozta az emlékművet. Az egyesület 1920 februárjában az Ernst Múzeum árverésén értékesíttette a mellékalakokat, a többit pedig a Hungária ércöntödében olvasztották be. A figurák közül ma már csak négy maradt fönn, mindegyikük a Hadtörténeti Múzeum tulajdonában van.(Forrás: Czaga Viktória, A Harcos Emlék – szoborsors Magyarországon. (Hentzi-emlékmű története) = Acta Musei Militaris in Hungaria. A Hadtörténeti Múzeum Értesítője, 6., 2003, 79–112.)
171:3

Bánffy: gróf Bánffy Dezső (1843–1911) magyar politikus. 1875–1890 között Belső-Szolnok, majd Szolnok- Doboka vármegye főispánja, 1891–1895-ben a képviselőház elnöke. Miniszterelnöksége idején (1895–1899) határozottan lépett fel a baloldali mozgalmakkal, a nemzetiségekkel és a parlamenti ellenzékkel szemben. (1904-től, mint az általa alapított Új Párt vezére, élesen támadta gróf Tisza István kormányát.)
171:4

mameluk: a kormány elvtelen, vakon engedelmeskedő hívének elnevezése a politikai életben. Magyarországon 1875 után Tisza Kálmán politikáját szolgaian támogató képviselőre alkalmazták.
171:8

Svarcgelb zsoldos, bécsi lakáj: az osztrák udvarhoz húzó magyar politikusok gúnyos elnevezése. A svarcgelb az osztrák (fekete-sárga) zászló színeire utal.
171:12

Kossuth Ferenc: (1841–1904) magyar politikus, mérnök, Kossuth Lajos fia. A párizsi École Polytechnique-en és a londoni egyetemen tanult. 1861-től Itáliában élt, európai hírű vasút-, híd- és alagútépítés-szakértő lett. 1894ben visszatért Magyarországra. 1895-től országgyűlési képviselő, 1895–1903 között a Függetlenségi Párt, 1905től a szövetkezett ellenzék vezérlőbizottságának elnöke, 1906–1910 között kereskedelemügyi miniszter volt. (1909-től Apponyi Albert gróffal a Függetlenségi és 48as Kossuth Párt vezetője.)
171:13

önálló vámterületet, meg a magyar vezényszót: utalás a kiegyezés előtti állapotokra és törekvésekre. Az önálló magyar vámterületet az 1843–1844-es országgyűlésen Kossuthék sikertelenül próbálták kivívni. (Az 1844-ben Batthyány Kázmér, Teleki László és Kossuth Lajos által megalakított Védegylet pedig kudarcba fulladt.) Az 1848–1849-es szabadságharc idején állították fel az első központilag szervezett magyar hadsereget. A szabadságharc leverése után a kiegyezéskor nyílt mód egy önálló magyar hadsereg létrehozására, ám a megegyezés meglehetősen korlátozott volt. Az 1867-ben Ausztriával kötött kiegyezés azonban közös hadügyben állapodott meg, mely korlátozta a magyar önállósodási törekvéseket, továbbá gazdasági kiegyezést is jelentett, amennyiben egységes vámterületet írt elő.
171:19

fényoldala (és a maga árnyoldala): valakinek, illetve valaminek a jó, előnyös tulajdonságára használták, de ellentétével szemben használata megritkult
173:15

hektográftinta: hektográfnak hívták a sokszorosítási célokat szolgáló glicerin-zselatin réteget, amelyre a szöveget anilintintával írták
177:13

borkorcsolya: zsíros, sós étel, amelyre jól csúszik a bor
179:11–12

lucullusi lakoma: fényűző, pompás lakoma; Lucullus római hadvezér nevéről
181:7

tollkés: eredetileg lúdtoll faragásához használt finom zsebkés
181:16

Labori: Ferdinand Labori (1860–1917) híres francia ügyvéd, Émile Zola író védője a perben, melyet Dreyfus ártatlansága mellett hitet tevő cikke miatt indítottak e llene
183:2

királyi adományozólevelek: lásd litterae armales (III/67:19–69:1)
185:5

aktorok: színészek
187:11

A Gésák: háromfelvonásos angol operett. Zenéjét Sidney Jones (1861–1946) szerezte, szövegét Owen Hall (1853– 1907) írta. 1896-ban mutatták be először Londonban, majd 1897. október 16-án Budapesten a Magyar Színházban. Századik előadását 1899. január 31-én láthatta a közönség. A Délvidéken is hosszú ideig népszerű darab, a szabadkai lapok 1908-ban Zombory Gyula fordításában dalbetétet közölnek ( Bácskai Hírlap, 1908. okt. 2., 12. évf., 224. sz., 3), 1910-ben ([szerző nélkül], A gésák = Bácskai Hírlap, 1910. márc. 15., 14. évf., 60. sz., 5; l. f. [= László Ferenc?]: Gésák. A noviszádi szintársulat második vendégjátéka = Bácsmegyei Napló, 1926. ápr. 16., 27. évf., 104. sz., 9.) és 1925-ben ([szerző nélkül], A gésák premiérje a Nemzeti Színházban = Délbácska, 1925. okt. 24., 6. évf., 247. sz., 7) pedig elismerő szavakat írnak az operett újabb és újabb előadásáról. A KD által közölt két dalrészlet Fáy J. Béla és Makai Emil fordításából vett idézet. (Forrás: A Gésák vagy egy japán teaház története, Arad, Réthy László és fia, 1899.)
187:16

Kékasszony:Armand Liorat (1837–1898) A kék asszony című operettje
187:17

Szulamit: (Sulamith) Abraham Goldfaden (1840–1908) lengyel-zsidó dal- és operaszerző legnépszerűbb és legismertebb daljátéka. Ez az operett 1899 októberében ugyancsak műsorra került a szabadkai színházban. ( Szabadkai Közlöny, 1899. okt. 22., 24. évf., 43. sz. Szövegkönyvének és kottájának megjelenését üdvözli az a cikk, mely a bevezetőben így szól: „Rég nem aratott szindarab olyan fenomenális sikert mint a Sulamith, ez a zsidó opera.” Szabadkai Közlöny, 1899. nov. 12., 24. évf., 46. sz., 3.) KD gyerekkori naplójában is lelkesen emlékezik meg az operett szabadkai előadásáról 1900. október 29-i bejegyzésében: „A mai napon nagyon, nagyon boldog voltam… Hogy miért?… Szulamithot adják.” (KDLN, 767.)
187:19

gyökintve:biccentve

Hatodik fejezet

195:20

partelli: vagy partedli előke. Étkezéskor a ruha védésére szolgáló, nyakba kötött kendő
197:3

sarjuhaj: a nyírás után újrasarjadt, azaz visszanőtt haj
197:10–11

Kakas Márton: a függetlenségi párt képes heti élclapja volt. Rákosi Viktor (1860–1923) alapította 1894. szeptember 30-án. Felelős szerkesztője 1908-ig Rákosi Viktor (Sipulusz) volt, 1912-ig Barna Izidor, majd Szőllősi Zsigmond. 1914-ben, a 71. számmal szűnt meg.
197:11

dévaj: sikamlós, pajzán
[132v]

Molnár apát [Függelékben]: Molnár Nepomuk János (1850–1919) apát-plébános és országgyűlési képviselő, kanonok
199:15

rizspor: rizslisztből készült púder
199:20

úrnapja:a pünkösd után következő második hét csütörtökén tartott ünnep, amikor az egyház Krisztus testét,
az oltáriszentséget ünnepli. Az ünnep és a körmenet elterjedésével szokássá vált az oltáriszentség körülhordozása, aminek a népi hitvilág a gonoszt, a betegséget, a természeti csapásokat elűző erőt tulajdonított.
199:24

csipkezsabó: csipkés fodordísz, mellfodor
201:1

násfa: nyakláncon viselt, drágakővel kirakott arany ékszer
201:4

lorgnon: összecsukható, nyeles szemüveg
201:8

ingmell: frakkhoz, szmokinghoz való ing keményített eleje
201:9–10

szalonkabát: ünnepélyes alkalmakkor viselt, térdig érő fekete zakó
209:13

virzsinia: hosszú, vékony, kemény szivar
209:17

főispán:a vármegye élén álló királyi megbízott, majd mint a törvényhatóság legfőbb tisztségviselője a kormány képviselője a tanácsrendszer bevezetéséig
211:1

agilis: tevékeny, serény
213:5

kortina: színházi előfüggöny, kárpit
219:4

Smithnek a jellemről szóló művét: Adam Smith (1723– 1790) skót közgazdász, gondolkodóról lehet szó. Itt föltehetőleg Az erkölcsi érzelmek elmélete (The Theory of Moral Sentiments, 1759) című munkájára lehet gondolni, melyben az emberi együttélés és a társadalom alapjául az egymás iránt érzett rokonszenvet (sympathy) tette meg, mely egyben a munka föltétele is. Fő műveként A nemzetek gazdagsága (1776) című könyvét tartják számon. Szerinte minden gazdagság forrása a munka és az emberi tevékenység, a munkamegosztás. A gazdagság szabályozásának sikert ígérő mechanizmusát a kereslet és a kínálat szabad működéséhez kapcsolódó személyes érdek képezi. Ez a derűlátás nem bukkan fel azonban a javak elosztásánál; Smith szerint a járadék és a profit a bér megrövidítői. Smith továbbá az adók alapvető elméletét is kifejtette.
223:14

ellicitál: elárverez
229:2

szubrett:vidám, pajkos nőalakok színpadi szerepköre, illetve az ilyen szerepeket játszó énekes-táncos színésznő
229:4

Küry Klára: (1870–1935) operettprimadonna. Eleinte csak kedvtelésből tanult énekelni, és műkedvelő előadásokon lépett fel (például 1889-ben a Vigadóban). 1890-ben Ditrói Mór próbafellépésre hívta Kolozsvárra, ahol ekkor még a család kívánságára Hajnal Klára néven szerepelt. (Édesapja, Küry Oszkár, neves ügyvéd volt.) Sikeres fellépése után – Luise szerepében Varney Tiszturak a zárdában című operettben – Ditrói Mór leszerződtette, tovább taníttatta. Csakhamar a vidék legjobb szubrettje lett. A már országos hírű primadonnára Rákosi Jenő hívta fel Evva Lajos figyelmét, aki 1892-ben, sikeres próbafellépés után, leszerződtette a Népszínházhoz Denise szerepére (Hervé: Nebántsvirág). A könnyed, „aranyos”, „mosolygós” operettekben nem volt párja, de a műfaj klasszikus darabjaiban nem volt otthon. Nem kimondottan „primadonna alkata” (közepes termet, telt alak) ellenére a századfordulón benne látták a szépségideált. 1900-ig sikere töretlen volt. Akkor azonban a feltűnő új csillaggal, Fedák Sárival kellett osztoznia a babérokon. Ezért 1902 tavaszán külföldi vendégjátékra ment: Bécsben a Carl Theaterben, majd Prágában lépett fel. Visszatérte után népszínműszerepeket kezdett játszani. Belső intrikák miatt 1904 elején megvált a Népszínháztól, s aztán már csak szerepekre szerződött a Vígszínházhoz, a Király és a Magyar Színházhoz. 1915-ben lépett fel utoljára. Sokáig méltatlanul megfeledkeztek róla. Munk Artúr Köszönöm addig is… című önéletrajzában emlékszik vissza gyerekkorára, s a primadonna 1903-as szabadkai vendégszereplésére. Id. Kosztolányi Árpád, az akkori iskolaigazgató, megtiltotta a gimnazisták előadáson való részvételét. A tilalmat azonban néhány diák – köztük KD, ifj. Brenner József (Csáth
Géza), Fenyves Ferenc, Munk Artúr és Sztrókay Kálmán – megszegte, s nemcsak beszökött az előadásra, de utána a színháztól a szabadkai Nemzeti Szállóig maguk húzták Küry Klára kocsiját. Mi több, mint Kiss Ferenc tudósít, erről az esetről a korabeli Bácskai Hírlap egy cikke is megemlékezett. (Forrás: Munk Artúr, Köszönöm addig is… Egy orvos életregénye, 2. kiadás, Noviszád, Testvériség-Egység Kiadóvállalat, 1956, 13; továbbá Kiss Ferenc, Diákribillió Szabadkán. Jegyzetek a régi Szabadkáról = K. F., Kosztolányi-tanulmányok, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó, 1998, 137–141.)
239:2

krizantém ünnepe: a krizantém Kínában az ősz jelképe, ünnepét a 9. holdhónap 9. napján tartják. A művészetek mindig előszeretettel ábrázolták: megjelent a versekben, a festményeken, a faragványokon és a hímzéseken. E virág a 8. század táján került át Japánba, ahol kikunak nevezték, és még jobban megbecsülték, mint Kínában: a japán uralkodók jelképe lett, trónusuk pedig a „krizantém trón”.
241:16

bús: ’fekete’ – itt KD föltehetőleg a szó archaikus értelmében használja
241:17

kuplé: refrénes szerkezetű, csípős, rendszerint időszerű célzásokat is tartalmazó kabarédal
247:17–18

Heliotrop/Ylang-Ylang[jegyzetben]: korabeli illatszerek. Jókai Mór Öreg ember nem vén ember című regényében is szerepelnek: „Minden szobának, amelyen keresztüljöttem, megvolt a maga saját parfüm-légköre: heliotrop, ylang-ylang, Ixa fleur. Ennek az egynek maguk a bútorok adták azt a sajátszerű illatot, amit a mór maroken, a tölgy, paliszander és cédrus lehel ki magából. Ezt a latájner nem utánozhatja.” (Jókai Mór, Öreg ember nem vén ember. Képzelt regény négy részben = Jókai Mór összes művei, Budapest, Akadémiai, 1976, 15.
249:9

landaui hintó: négyüléses hintó, amelynek bőrből készült tetőzete előre és hátra két részben lehajtható. Nevét a Rajna-vidéki Landau városról kapta.

Hetedik fejezet

251:11

lelencház: árvaház
253:3

findzsa: (kávés)csésze
255:5–6

üvegbura alá tett és kiszivattyúzva belőle a levegőt: utalás légszivattyúval végzett fizikai kísérletre. (Ugyanezt a kísérletet idézi Novák Antal eszébe a regény vége felé a halál gondolata: „Azok a szegény verebek, melyeket az üvegbura alá tesz, s aztán kiszivattyúzza a levegőt, egyet-kettőt pihegnek, kitátják csőrüket, szemükre ráborul a jeges hártya.” (Kosztolányi Dezső, Aranysárkány, Budapest, Magvető, 1956, 279.) Lehetséges képzőművészeti vonatkozására Szegedy-Maszák Mihály hívta föl a figyelmet: „Kosztolányi, ki egy ízben a »koponyánk színes kolibrik kalitkája« szavakkal zárta le a világ különböző képtáraiban látható festményeinek méltatását […], ismerhette Joseph Wright először 1768-ban kiállított s a londoni Nemzeti Képtárba került, Kísérlet madárral és levegőszivattyúval című nagyalakú festményét, amelyen Európától távol honos madár, koponya s kalitka is látható.” (Forrás: Szegedy-Maszák Mihály, A kettős Monarchia emléke a magyar irodalomban. Megjelenik Kosztolányi Dezső Pacsirta című regénye = A magyar irodalom történetei, Budapest, Gondolat, 2007, III, 100.)
255:8

felöltő: könnyű, ősszel és tavasszal viselt (férfi) felsőkabát
255:11

gig: könnyű, kétkerekű, egyfogatú kocsi
259:9

tiszti kardbojt: a kard markolatát díszítő bojt, a tiszti becsület, rang jelképeként
259:12

atilla: sujtásos, díszes, csípőn alul érő férfikabát
261:4

hónapos szoba: havonta fizetendő bérű szoba
271:3

angoltapasz: sérült bőr leragasztására használt selyemtapasz
283:10–11

hóharmatbetegség: vagy lisztharmat, többnyire virágos növényeken élősködő, kisebb részben talajban, illetve vízben élő gombakártevő

Nyolcadik fejezet

291:19

Magyaróvár: Mosonmagyaróvár város Győr-Moson-Sopron megyében, a Kisalföldön, a Mosoni-Duna és a Lajta összefolyásánál. Ipar- és iskolaváros (gépipar, textilipar, timföldgyár, tejfeldolgozás, malomipar; agrártudományi egyetem mezőgazdasági kara).
293:9

Aleuronát-kenyér: aleuronátból – búzasikér eredetű fehérjekészítményből – készült diabetikus kenyér, mely a fehér kenyérnél 20%-kal kevesebb szénhidrátot, de bő zsírt és fehérjét tartalmaz.
297:11–12

Boksa nemzetség: Árpád-kori magyar nemzetség, mely valószínűleg azon Boksu nevű izmaelita vezértől származott, aki Anonymus szerint Takson korában költözött be a Volga-melléki Bulár földről. E nemzetségből származott a 12. század első felében élt Simon ispán, vagyis a monda szerint Micz bán (aki nem azonos hasonnevű kortársaival, sem a Nagymartoni és Fraknói grófok ősével, az Aragóniából beköltözött bojóti Simon ispánnal, sem a Gertrúd meggyilkolására öszszeesküdött Kathiz nembeli Simon bánnal, sem Bánk bán gyermektelen vejével, Simon ispánnal). Hat fia volt, akiktől hét család származott, úgymint Tamás ispántól (1271–1268) az Eszényi vagy későbbi nevén eszényi és polyánkai Chapy (az eszényi ág kihalt a 16. század végén, a polyánkai a 17. század közepe felé), Boksától (1271–1288) a Zerdahelyi (kihalt a 15. század vége felé), Dienestől (1271–1285) az Agócsy (kihalt a 16. század közepén) és a kismarjai és bocskói Bocskay, Detrétől (1271–1287) a gálszécsi Széchy (kihalt a 16. század végén), Györgytől (1271–1298) a sóvári Soós, és ifjabb Simontól (1271–1285) a Zrittey vagy Szürthey család (1596).
305:14

ripacsos (kezét): egyenetlen, rücskös felületű, esetleg himlőhelyes
305:17

bakasári: örömlány. Főleg a katonákkal eljáró nőkre használatos kifejezés.
305:18

grádicsosan nyírt: lépcsőzetesen nyírt
305:20

kurtavasat kapnak az őrmestertől:a kezet a bokához csatoló bilincset
307:4

ámolyog: terv és cél nélkül álldogál, járkál

Kilencedik fejezet

311:9

eldiskurálni: kedélyesen beszélgetni, társalogni
313:4

kopasz mentség: üres kifogás
317:2

servus humillimus: (lat.) alázatos szolgája
319:15

Canis mater!: (lat.) ’ebanyja!’. Enyhébb káromkodás.
321:7

kompánia: társaság
321:7

kvaterkázás: kellemes társaságban kedélyesen és mértékkel történő borozgatás, poharazgatás
321:10

kaucsuk-íny: a kaucsuk egy trópusi fa nedve, melyből különböző ipari eljárások során gumit készítenek. Itt: célzás a műfogsorra s annak gumiínyére.
323:3

a nagykép a falon, Széchenyi István gróf:(1791–1860) képmásának leírása leginkább Friedrich von Amerling népszerű alkotását idézi: Gróf Széchenyi István portréja, 1834 (MTA gyűjteménye, Képes Terem).
323:5

kardkötő: az az öv vagy átalvető, mellyel a kard hüvelyét a testre akasztják
325:10

tarokk: a komplex ütéses kártyajátékok egy csoportjának összefoglaló neve. A tarokkjátékok jellegzetessége, hogy különleges, vagy francia, vagy olasz sorozatjelű kártyával játsszák őket. A kártyacsomag 40, 42, 54, 62 vagy 78 lapos lehet. A játékosok száma négy (esetleg öt vagy hat, de az érdemi játékban mindig csak négyen vesznek részt). A tarokk kifejezés arab eredetű, majd az olasz nyelvből terjedt el világszerte. A hagyományok szerint a tarokkot mai alakjában Francesco Castrocani Fibbio pisai
herceg honosította meg. Később elterjedt Franciaországban, majd fokozatosan Európa-szerte. Hazánkba a játék francia sorozatjelű kártyával játszott formája 1750 körül érkezett. Az 1860-as évektől kezdték játszani a tarokk Ivan Fjodorovics Paskievics orosz tábornokról elnevezett változatát. Paskievics, mint párizsi katonai attasé, a Franciaországban játszott tarokkot jelentősen továbbfejlesztette. Nevét a húszhívásos tarokk másik neve (Paskievics-féle) őrzi. A húszhívásos tarokk Magyarországon a 19. század végén nagy népszerűségre tett szert, és ez a népszerűség töretlen volt a 20. században is. Elsősorban az értelmiségi középosztályhoz tartozók (jogászok, tanárok, politikusok, papok, művészek stb.) kedvelték leginkább, és jelenleg is ebből a társadalmi rétegből verbuválódik a legtöbb tarokkozó.
327:12–13

detronizáltat: letaszít a trónról; a királyságtól, tróntól megfoszt
327:21

67-es kiegyezés: azaz az 1867-es kiegyezés Ausztria, I. Ferenc József és Magyarország, Deák Ferenc vezette küldöttségének közjogi megállapodása: az osztrák császári kormány, valamint az osztrák örökös tartományok és Magyarország között 1848-tól 1867-ig fönnállott ellentétek kiegyenlítése, rendezése
329:1

kapacitál: valakit igyekszik rábeszélni, rávenni valamire
329:17

pagát: a francia sorozatjelű tarokk-kártyák egyik jellegzetes lapja, mely egyes jelzést visel. Kettős rajzán általában táncosnőt és muzsikust ábrázol. A tarokklapok hierarchiájában a legalacsonyabb ütőlap az úgynevezett kis honőr. Az olasz bagatto (’értéktelen dolog’) szóból vette át a német nyelv Pagat alakban, és ezt használják a magyar kártyások is már a 18. század második felétől.
329:18

krinolin: halcsontokkal és acélszálakkal körülfogott, abroncsokra rádolgozott, hosszú, szélesen elálló szoknya
329:18

castagnet: (kasztanyetta) (spanyol) táncokban az ujjakra erősítve pattogtatott, vájt keményfából készült kagylópár; kézi csörgődob
329:18

skiz: a francia sorozatjelű tarokk-kártya legnagyobb értékű lapja, a nagy honőrök egyike. Jelzés nincs rajta. Rajza bohócfigura, udvari bolond. Az elnevezés a francia excuse (’bocsánatkérés’) szóból származtatható. Feltehetőleg sokan kértek bocsánatot franciául, amikor a legnagyobb ütőlapot kijátszották. Német-osztrák közvetítéssel, a Sküss, Skis szavak átvételével került a magyar nyelvbe.
329:19

huszonegyes:a tarokkjátékok három honőrjének egyike, amelynek igen nagy szerepe van a játékban
329:20

honőrök:(fr. honneur ’becsület, dicsőség’) a húszashívásos tarokkban a skíz, a XXI és a pagát. (A skíz és a XXI a nagy honőrök, a pagát a kis honőr.)
329:20

csibuk(os): kupak nélküli, zömök, hosszú szárú pipa
331:16

talón: (fr. ’valaminek az utója, vége’) Talon: kártyaletét, az osztás után visszamaradó vagy a játékból kivont kártyák, amelyeket képpel lefelé a kártyaasztalon egy csomagban helyeznek el.
333:11

tous les trois:(fr., ’mind a három’): a tarokkjátékok egyik figurája
335:1

régi matador: valamiben kiváló képességű személy, bajnok
337:17

kézelő: férfiing, női ruha, blúz, blúz ujjának végére varrt, a csuklónál rendszerint visszahajtott széles szegély
339:4

böhönc: idomtalanul nagy, behemót
341:1

volát: (ol., ’összes ütés’) fontos figura a húszashívásos tarokkban
341:1

bika: az erős lap jelképes kifejezése
341:2

pagátultimó: a tarokkjátékok egyik figurája
341:11

Le Figaro: 1854-ben, Párizsban Hippolyte de Villemessant által alapított, kezdetben szatirikus hetilap. 1866tól máig konzervatív polgári napilap.
343:2

topa: ügyetlen, gyámoltalan
343:5

szereti a potyát: szereti az ingyen italt
343:7

talián: olaszok népneve, régiesen
344:10

Haeckel [kéziratban]: Ernst Heinrich Philipp August Haeckel (1834–1919) német zoológus és gondolkodó, ő tette ismertté Darwin (1809–1882) munkásságát Németországban, valamint saját származáselméletet dolgozott ki. Az alacsonyabb rendű állatok anatómiáját és embriológiáját tanulmányozta.
349:18–19

négyszázesztendős osztrák rabság:jellegzetes negyvennyolcas kiszólás, mely 1526 óta a Habsburgoknak a magyar térséget érintő mindennemű jelenlétét ide érti. Túlzásjellege az elbeszélésmódban azért is nyilvánvaló, mivel a mohácsi vésztől a Pacsirta könyv alakban történő megjelenéséig sem telt el egészen négyszáz év.
353:1

Cserebogár: népies műdal, a 19. század egyik legnépszerűbb dala, cigánybandák közkedvelt darabja. Rengeteg változata ismert, az MTA Zenetudományi Intézetének Népzenei Típusrendjében a Cserebogár nóta dallama csaknem száz népi változatban található, leszámítva a 19. századi kottás adatokat. Népszerűségét mutatja, hogy számos műzenei földolgozása ismert (például Liszt Ferenc: 6. magyar rapszódia; Erdélyi Mihály: Cserebogár, sárga, cserebogár – operett; Hubay Jenő: Csárdajelenetek, op. 34. no. 6 „Sárga cserebogár” stb.) Az irodalomban KD mellett Szigligeti Ede, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Kaffka Margit műveiben is fölbukkan. KD egyébként a nóta refrénjét fölhasználó Petőfi-versről írt iskolai fogalmazást 1901 végén, melyben így fogalmaz: „A költő teljesen tudatosan választotta e sort tárgyához, mert e népdalt is a veszendő ifjúság futó árnya sötétíti be.” (Forrás: MTA Kézirattár: Kosztolányi Dezső Hagyatéka. Kéziratban: Ms 4620/67. Kosztolányi Dezső: „Petőfi »Szülőföldem«-en cz. költeményének fejtegetése”.)
Érdekes továbbá, hogy egy az 1848-as szabadságharchoz kapcsolódó legenda is köthető hozzá. A híres fölvidéki prímásra, Pityó Józsefre és bandájára ugyanis kivégzés várt, miután a Hurbán vezette szlovák csapatok fogságába esett. Kivégezésük előtt azonban, utolsó kérésként, e darabot is eljátszhatta, mely aztán olyan hatást gyakorolt a szlovák vezérre, hogy megkegyelmezett nekik. (Forrás: Pávai István, A Cserebogár-nóta népköltészeti és népzenei vonatkozásai = Folklór és irodalom, szerk. Szemerkényi Ágnes, Budapest, Akadémiai, 2005, 288–303.) Érdekes kapcsolat a regényben szereplő operett magyar utóéletével kapcsolatban, hogy a Gésák 1910-es években kuplévá átírt egyik magyar paródiájába éppen ennek a nótának a részletei vegyülnek. (Forrás: Thuróczy Gergely, „Ha jő az éjszaka, mulatni kell!”. Kuplékavalkád = Napút, 2007, 1. sz., 3–19.)
353:14

troglodita: (gör.-lat.) a fejlődés menetét fölfogni képtelen, maradi ember (tkp. barlanglakó)
353:16

joviális: (lat.) derűs, jó kedélyű, nyájas
355:6

alsós: a máriásból és a kalábriásból a 19. század második felében kialakult magyar komplex ütéses kártyajáték, amelyet egy csomag (32 lap) magyar kártyával ketten, hárman vagy négyen játszhatnak, s melyben az adu alsó a legerősebb lap
355:6

ferbli: úgynevezett összehasonlító hazárdjáték, amelyet egy csomag (32 lap) magyar kártyával ketten, hárman és többen, maximum heten játszhatnak. Német eredetű, a 19. században alakult ki a kal-labét hazárdjátékból. Magyarországon az 1830-as években jelent meg.
355:7

makaó: a Makaóban állomásozó portugál gyarmati tisztek játszották először a Makaóról elnevezett kártyajáték hazárd változatát a 19. században. Európában a makaónak két, szögesen eltérő változata terjedt el (hazárd makaó, kommersz makaó), francia 52 lapos kártyával játsszák
355:11–12

kontusovszka: égetett szeszből készült édes, szerb rövidital
357:8

Szent János áldás: a búcsúzáskor megivott utolsó pohár bor
361:5

függelemsértés: a katonai elöljáró és az alárendelt közötti függő viszonynak – ezáltal pedig a szolgálati rendnek és fegyelemnek – a megsértése az alárendelt személy részéről. A függelemsértés irányulhat az elöljáró akarata (például parancsmegtagadás), személye vagy tekintélye ellen. Csoportos függelemsértés a zendülés.
363:3

knikebáj: (eredetileg: Knickebein) égetett szeszes ital és tojássárgája keveréke
371:5

Egyetértés: politikai napilap, a Függetlenségi és 48-as Párt lapja. Csávolszky Lajos alapította 1874. április 1-jén, 1899-ig ő, majd Dienes Márton, Hoitsy Pál, Eötvös Károly, végül Pap Zoltán szerkesztette. Utóbbi mellett a főmunkatárs Kossuth Ferenc volt. 1913. október 1-jén szűnt meg. 1884. június 11-én ebben a lapban ajánlotta Eötvös Károly Kossuth Lajost képviselőjelöltnek a nagyváradi választókerületben.
371:5

nádkeretbe foglalt: az újságok olvasását megkönnyítő s kényelmessé tévő fogantyús fakeret, melybe a lapokat rögzítették olvasás közben

Tizedik fejezet

383:15

Bösendorfer: ma is működő cég, híres bécsi zongoragyár, melyet Ignaz Bösendorfer (1796–1859) 1828-ban alapított Bécsben
383:16

batyubál: az úgynevezett batyus bálokon a meghívottak batyuba kötött élelemmel jelentek meg, amelyet az éjféli táncszünetben közösen fogyasztottak el. Tehát olyan táncmulatság, ahová a vendégek viszik az ételt.
385:10–11

Hullámzó Balaton tetején…:Lukácsy Sándor (1835– 1907) színész, színműíró, rendező A vereshajú című
háromfelvonásos népszínművének dalbetétje, melynek első bemutatója a budapesti Népszínházban volt 1877ben. Az egész strófa így szól:

Hullámzó Balaton tetején,

Csónakázik egy halászlegény.

Hálóját a szerencse,

Őt magát a kedvese,

Elhagyta, el a szegényt.

Hullámzó szívem a Balaton,

Kis csónak rajta búbánatom.

Szerelmem a kormánya,

Lelkem a vitorlája,

Megtört a hullámokon.
387:2

Beethoven első szonátája:Ludwig van Beethoven (1770– 1827) op. 2. no. 1. jelzetű f-moll szonátája
395:1

bakafántos: mindenben csak a hibát kereső, akadékoskodó személy
403:2

illumináció: díszkivilágítás
405:7

zsöllye:párnázott karosszék
407:14

hepciásan: kötekedőn
423:4

tollboa: tollból készült, nyakba vagy vállra vetve viselt női ruhadarab
431:17

ő, ki a szíveket és veséket vizsgálja:bibliai allúzió: „Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erősítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket. Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívűeket.” (Károli Gáspár fordítása) – consummetur nequitia peccatorum et diriges iustum et scrutans corda, et renes [Deus. Iustum adiutorium meum a Domino, qui salvos facit rectos corde.] Zsolt 7,10–11. (Ugyanez a kifejezés még Jer 11,20; Jel 2,23)
437:9

szódabikarbóna: a nátrium egyik fehér, por alakú, savat megkötő hatású vegyülete
437:14

léniák:vonalak

Tizenegyedik fejezet

443:7

barhent: egyik oldalán bolyhos, sűrűn szőtt pamutszövet
465:19

dalmahodó: testesedő, dagadozó
467:8–9

egy csizma sör:eredetileg csizma alakú, nagy űrmértékű, vagy két és fél-három literes magas (boros- vagy) söröskancsó
469:4

Circumdederunt: (lat.) a latin nyelvű katolikus temetési szertartás kezdő énekének első szava a XVII. zsoltárból: Circumdederunt me gemitus mortis, dolores inferni circumdederunt me, „körülvettek engem a halál fájdalmai, a pokol gyötrelmei megkörnyeztek engem” (Zsolt 17,56). Mivel a latin szöveget a nép általában nem értette, a szöveget rímes formulává torzította: circum dederum. A regény Ellenzékben közölt változatában is ez szerepel; KD valószínűleg eredetileg is ezt a formát használta, ez szerepelhetett a Kolozsvárra küldött gépiratban is, s csak később, a Nyugat korrektúrapéldányán javíthatta ki a grammatikailag helyes alakra. A circum dederum formulát irodalmi művekben is megtalálni, például Mikszáth Kálmán Ft. Kubcsik plébános úr (1879) című írásában.
469:7

Etiam si omnes, ego non: a Biblia szavaiból eredő latin mondás: ’ha mindenki is, én akkor sem’
469:9

Aquam vitae, aquam vitae: (lat.) vagyis ’az élet vizét’, ’az élet vize’
470:7

Dat veniam corvis, vexit censura columbis: (lat.) Iuvenalis, Szatírák, II, 63. Helyesen: Dat veniam corvis, vexat censura columbas: azaz ’a hollókkal elnéző, a galambokat sújtja a cenzúra, kritika’
471:2

Castigat ridendo mores: (lat.) ’nevetve javítja az erkölcsöket’. Jean de Santeul (Jean-Baptiste de Santeul vagy Jean Baptiste de Santeuil) (1630–1697) francia költőnek tulajdonított mottó. Legfőbb szenvedélye a latin költészet volt.
471:4

Vino veritas: a közkeletű latin közmondás In vino veritas (’borban az igazság’, vagyis a részeg hamarabb kiböki az igazságot) helytelen, téves formája
471:17

Si tacuisses, philosophus mansisses: közkeletű latin mondás: ’ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna’
473:1

silentium: (lat. ’csend, csendre intés’). Az iskolában egykor a tanulásra történő fölszólítás.
475:5

Tinctura China: kínakéreg (Chinae cortex). A dél-amerikai Kordillerák keleti lejtőin honos, Indiában, Jáva szigetén termesztett Cinchona fajok törzsének és ágainak kérgéből előállított készítmény. Lázcsökkentőnek, összehúzó szernek, antiszeptikumnak, étvágygerjesztőnek, hajbetegségeknél, foghúsápolásra, szájvizekhez használják. Alkaloidái, főleg a kinin, a váltóláz specifikus gyógyszere.
475:5–6

Tinctura Amara: azaz ’keserű kivonat’, növényei a fehérüröm, narancshéj, ezerjófű és a vidraeleckefű. Akárcsak összetétele, hatása is sokrétű, az alkotórészek tulajdonságaikat egymás társaságában megsokszorozzák. Az ezerjófű, vidraeleckefű, fehérüröm keserűanyagot tartalmazó növények, amelyeket tonikumként, tehát emésztési gyengeségnél és étvágytalanságnál már időtlen idők óta használnak.
475:6

Tinctura Gentiana: tárnicsgyökér (Gentianae radix). A Közép-, Dél-Európa és Kis-Ázsia magas hegyein növő Gentianae lutea és több más faj lassan szárított gyökerei és gyökértörzse képezik a hatóanyagot. Étvágygerjesztő, hashajtó és a likőriparban is használatos.
475:7

Spiritus Mentha: mentaoldat. A fodormenta vagy kökényes menta, illetve kerti menta (Mentha crispa) és a zöldmenta (Mentha spicata var. crispata) hatóanyagát
a levelek, valamint a virágzás kezdetén learatott föld fölötti részek adják. Teáik szélhajtó, étvágyjavító, idegnyugtató, görcsoldó, epeserkentő és üdítő hatásúak. A vízi menta, balzsamfű (Mentha aquatica) föld fölötti részeinek forrázatát belsőleg szélhajtónak, gyomor- és epebántalmak ellen, bélféregűzőnek használják.
477:2–3

szamaritánus (bizottság): az ókori Palesztina Szamária tartományának nevéről. Irgalmas, önzetlenül segítő, könyörületes ember.
483:18

kisztihand: (ném.) ’kezét csókolom’
483:21–22

post tot discrimina rerum: (lat.) Vergilius, Aeneis, I, 204–205: per varios casus, per tot discrima rerum / tendimus in Latium: „különféle eseményeken, oly sok szerencsétlenségeken át Latiumba tartunk”. Az itt elhangzó Vergilius-parafrázis gyakori szállóige: „oly sok szerencsétlenség után”.

Tizenkettedik fejezet

487:11

gyümölcsös garabó: hántolt, hasított fűzfavesszőből vagy háncsból fonott, tégla alakú vagy ovális fenékre font kis kosár, amelyet a nők kézben, illetve karon visznek. Jellegzetes változata a fedeles kosár, amelynek a tetejét középen kétfelé nyíló vesszőfonadék fedi. Egyik vagy másik változata a magyar nyelvterület nagyobb részén ismeretes volt a 19–20. században. E kosártípus elnevezésére igen sok tájnyelvi szó használatos. Egyik változatát a Duna–Tisza közén és szórványosan a Tiszántúl déli részén garaboly, garabó néven ismerték.
491:3

csiszár: régente kardcsiszoló, fegyvercsináló; később lócsiszár is, vagyis lókupec
495:16

golyhó: együgyű, bolondos vagy tudatlan ember
505:5

Kiss József: (1843–1921) magyar költő, lapszerkesztő. Apja rabbinak szánta, 1867-ig vidéki iskolákban tanult, majd apja halála után tanítónak állt, s az Alföld több
városában működött. 1868-ban költözött a fővárosba, nyomdai korrektor lett. 1870–1873-ig a Képes Világ szerkesztője, 1876–1882-ig a temesvári zsidó hitközség jegyzője, 1882–1889-ig hivatalnok Budapesten a Magyar– Francia Biztosító Társaságnál. 1890-ben megindította A Hét című folyóiratot. 1914-ben a Kisfaludy Társaság tagjává választották. Népszerűségét a századvégen zsidó környezetben játszódó szerelmi balladáinak köszönheti (Simon Judit, Ágota kisasszony, Roboz Ágnes). Költészetében a népies hangvétel keveredik a szecessziós életérzéssel és formakultusszal.
505:5

Hét: helyesen: A Hét. Kiss József által 1890-ben, a modern írói törekvések támogatására alapított szépirodalmi hetilap. A folyóirat 1919. március 27-én megszűnt, majd a következő év áprilisában ismét megjelent. Ettől kezdve azonban csak nagyobb időközökkel látott napvilágot. Kiss József halála után Fehér Árpád szerkesztette. Utolsó száma 1924. február 21-én jelent meg.
507:13–14

tüszős gazda: speciális, hagyományos övfajta a (férfi) tüsző (gyüsző, gyűszűszíjú) 15–20 cm széles, kétrétűen vett, cserzett vagy zsírozott, ló- vagy marhabőrből varrt, elején zsebforma erszényekkel és réz- vagy más fémcsatos keskenyebb szíjakkal ellátva. Országszerte jelentős a paraszt- és pásztorviseletekben. A 18–20. század folyamán megelőzte a többi bőrövet, neve át is mehetett azokra. Az Alföldön a 19. század elején a testen viselték, rövid derekú inghez, így a gyomortájat csak a tüsző fedte. Másutt hosszú derekú, kívül viselt vagy bekötött aljú ingre vették föl. A tüsző fizikai munkavégzéskor tartja az izmokat. Zsebeiben pénzt, tűzszerszámot, bicskát és egyéb kisebb személyes használati tárgyakat tartanak. Kereskedőknek volt keskenyebb, selyemmel hímzett is. Funkcióban, de néha formában is előzményei a derékon viselt gótikus erszények.
509:6

Kisasszonynapja: szeptember 8. Kisasszony napja Szűz Mária születésének napja. Magyarországon kedvelt búcsúnap. A hívő asszonyok kimentek a szabadba napfelkeltét várni. Úgy tartották, aki arra érdemes, a felkelő napban megláthatja Máriát. Bizonyos vidékeken ekkor kezdték el vetni a gabonát, melyet kisasszony napjára virradóra kitettek a szabadba, hogy a harmat érje, „az Úristen szentelje meg”. Mint a paraszti gazdasági élet fontos napja, sokfelé a cselédek szolgálatba állásának napja is volt. A dió leverését a fáról is ekkor kezdték. Szép elnevezése, Fecskehajtó Kisasszony napja arra utal, hogy ettől a naptól keltek útra a költöző madarak.
509:7

vénasszonyok nyara: a kora őszi (szeptember második, illetve október első fele) enyhe, mérsékelt felmelegedéssel járó időszak megnevezésére használják. Világszerte elterjedt, dél-amerikai eredetű elnevezése az indián nyár.

Tizenharmadik fejezet

535:3

ispán: Magyarországon a 11. századtól a vármegyék élére a király által kinevezett tisztségviselő, aki a 15. századtól főispáni címet viselt