Keletekezéstörténet Kosztolányi Dezső KOHA_AUTH:116439 VIAF:17232459 digital edition editor Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 XML-editor Horváth Péter Bobák Barbara Fellegi Zsófia XML-control creator DigiPhil http://digiphil.hu Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875 https://iti.btk.mta.hu/ Budapest KOHA_AUTH:9227 http://biblio.digiphil.hu/cgi-bin/koha/opac-authoritiesdetail.pl?authid=9227 2020 ©Free Access – no-reuse"http://www.europeana.eu/rights/rr-f/" ©In Copyright"http://rightsstatements.org/page/InC/1.0/" o:kd-szkp.keletkezes.tei /o:kd-szkp.keletkezes.tei Kosztolányi Dezső Összes Művei. Kritikai kiadás responsible publisher: Dobos István KOHA_AUTH:106758 Szegedy-Maszák Mihály KOHA_AUTH:125715 Veres András KOHA_AUTH:128638 Kosztolányi Dezső KOHA_AUTH:116439 VIAF:17232459 A szegény kisgyermek panaszai editor: Győrei Zsolt KOHA_AUTH:172982 arranged for publication: Győrei Zsolt KOHA_AUTH:172982 Lovas Borbála Józan Ildikó KOHA_AUTH:313350 lector: Horváth Iván KOHA_AUTH:113410 Józan Ildikó KOHA_AUTH:313350 Veres András KOHA_AUTH:128638 Sárközi Éva KOHA_AUTH:313361 2014 Pozsony Kalligram Kiadó ISBN 978-615-5454-10-3 Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai A szegény kisgyermek panaszai keletkezése és bővülése A szegény kisgyermek panaszai kivételes helyet foglal el Kosztolányi Dezső lírai életművében. Egy 1931-es cikkében talán éppen ezért mitizálja keletkezésének körülményeit: Egyszer, mikor Budapesten egyetemre jártam, meglátogatott édesapám, nekem kellett őt kikísérnem a hajnali vonathoz. Miután elváltam tőle a pályaudvaron, föltettem, hogy lefekszem és kialszom magamat. Álmosan bandukoltam az utcákon, melyeket még nemigen láttam ilyen szokatlanul fakó, hajnali világításban. Csodálatosnak tetszett az egész világ. Ekkor zendültek meg bennem a Szegény kis gyermek panaszai-nak kezdő sorai: "Mint aki a sínek közé esett…" Lehet, hogy azért, mert az imént síneket láttam, de lehet, hogy nem is azért. Alig vártam, hogy hazaérjek, fölrohantam a lépcsőn s otthon, az Üllői-úti diákkaszárnya udvari szobájában, egymás után firkáltam le a ciklus költeményeit, négy-ötöt aznap s két hét alatt befejeztem az egészet, úgyhogy évek múlva, a különböző kiadások során egyetlen betűt se változtathattam rajta.Kosztolányi Dezső, Hogy születik a vers és a regény? Válasz és vallomás egy kérdésre, in Kosztolányi Dezső, Ábécé, Kosztolányi Dezső hátrahagyott művei, V, sajtó alá rend., bev. Illyés Gyula, [Budapest], Nyugat, [1942], 146. A kötet jegyzeteiben a cikk forrása: PHV, 1931. március 8. és 15. Érdekes megfigyelni, hogy Kosztolányi cikkeiben és leveleiben következetlenül, hol névelősen, hol névelő nélkül említi verseskötete címét, a kisgyermek szót pedig hol egybe-, hol különírja. "Fontos vallomás ez, minden elemében az, bár alig van állítása, aminek hiteléhez ne férne kétség."Kiss Ferenc, Az érett Kosztolányi, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979, 8. – állapítja meg Kiss Ferenc. Rónay László alighanem szintén erre az írásra utal: "némi fenntartással fogadhatjuk egyik később kelt önvallomásának részletét, mely szerint az ihletés egyetlen lázas föllobbanásában írta A szegény kisgyermek panaszait".Rónay László, Kosztolányi Dezső, Budapest, Gondolat Kiadó, 1977, 46 (Nagy Magyar Írók). A Kosztolányi-dokumentáció és -szakirodalom segítségével szeretném bemutatni annak a hosszú útnak legfontosabb állomásait, amely A szegény kisgyermek panaszainak végleges változatához vezetett. Személyes inspirációk Az 1931-ben felemlített egykori apai látogatást természetesen képtelenség azonosítani, mégis érdekes, hogy egy ahhoz hasonló pillanatot megőrzött a levelezés, csakhogy azt – 1903. szeptember 9-én kelt levelében – nem édesapja, hanem édesanyja látogatásához köti Kosztolányi: Édes jó anyám! Míg te a szabadkai személyvonaton hazafelé robogtál, addig a Kerepesi úton haladt egy bús fiatalember. Szemét könnyek borították el, s kalapját jól a szemébe húzta, hogy ki ne nevessék őt. Elgondolta ő, hogy kicsoda ebben a városban, s kicsoda tinektek ő, s ti őneki. Csak égette a torkát a sírás, s ment tovább. Midőn aztán hazaért, véget vetett annyi nap oly nagy hazugságának, és – sírt. Kérdezték, miért? nem felelt semmit, csak a ti neveteket imádkozta el magában.KDLN, 47. És 1935-ben, az előző nyilatkozat után négy évvel – mintha Kosztolányinak utóbb jutott volna eszébe ez a régi levele –, egyszerre változtat a visszaemlékezésen, és immáron édesanyjához kapcsolja az ihletadó látogatást. A szegény kisgyermek panaszait akkor kezdtem íni, amikor édesanyám egyszer látogatóba jött hozzám, üllői-úti diákszobámba. Kikísértem a hajnali vonathoz és talán a látogatás hatása alatt – mert eszembe jutott a vele való kapcsolatom, az elmúlt diákkorom és a vidéki életem, amikor a pályaudvarról visszafelé mentem, egyszerre fölzendült bennem ennek a verssorozatnak első költeménye: Mint aki a sínek közé esett. Aztán rövidesen, alig egy hét alatt, az egész sorozatot leírtam és máig sem tudtam rajta változtatni egyetlen sort sem.Pán Imre, A vers és a csók, [Interjú], SzÉ, 1935/17, 134–135. Amikor 1904. október elején Bécsbe érkezik, ottani első benyomásai a már Budapesttel kapcsolatban is megfogalmazott nagyvárosi szorongássá nőnek benne, amint erről Csáth Gézának ír: A nagyváros által létrehozott változás mindenemet, amit eddig gyűjtöttem, megsemmisítette, a könyveket, melyekre esküdtem, értéktelenné süllyesztette szememben, s magamat pedig a születő világok chaoszához hasonló zűrzavarok edényébe tett. Hol az életkedv, az energia, a vaserély, amelyről olyan híres voltam barátaim körében? Órák hosszat elülök s bámulok a levegőbe, mint egy agyalágyult.KDLN, 46. Csáth – talán nem erre a konkrét levélre válaszolva, de a szorongásra reflektálva – október 9-én írja Kosztolányinak azt a levelét, amelyből a gyermekkor tematizálására tett javaslatot is kiolvashatjuk: Félsz, hogy elfelejtenek!? Irj róla verset gyermekem, e félelemről. Legyen a vers méla és nagyszerű tomboló, legyen kétségbeesett… de te ne légy se egyik, se másik hanem egyszerűen: DIDE, a kis Dide. A Dide – de aki a szél fújását produkálja, avagy szindarabot ír: ami nem is olyan nagy különbség. – S most hogy felébresztettem benned az oroszlánt s piszkálom a mágnestűt egyébről beszélek.MTAKK, Ms 4622/104. Autográf. Közli: Dér Zoltán, A testvéri felelősség dokumentumai. Kísérletek Csáth Géza megmentésére, in D. Z., Ikercsillagok, Újvidék, 1980, 140. A levél először az Üzenet lapjain jelent meg (Dér Zoltán, A testvéri felelősség dokumentumai. Kísérletek Csáth Géza megmentésére, Üzenet, 1975/2– 3, 172), ám ott még rontott szövegközléssel. A gyermekkorának társától-tanújától érkező gondolat igen megfoghatta a fiatal költőt; másfél hónap múltán, november 20-án írja Bécsből Babitsnak azt a levelét, amelyet Rónay és Kiss is idéz: Nem tudom, miért, de én fanatikusa lettem az eltűnt időnek. Gondolatok és hangulatok bántanak. Mindég arról álmodok, hogy gyerek vagyok, s oly érzelmeket érzek ilyenkor, amelyeket kifejezni sohasem tudok, de mindég vigaszt merítek belőlük. Félő tisztelettel meredek mindenre, ami otthonról jő; ez szent, gondolom magamban, hisz a semmiségek, melyek már elmúltak, a múlt igénytelen tárgyai és eseményei alkottak engemet, ők az én isteneim.KDLN, 56. A levelet mint A szegény kisgyermek panaszai előzményét elsőként ld. Baráth Ferenc, Kosztolányi Dezső, Zalaegerszeg, Pannonia Könyvnyomda, 1938, 25. Szauder József 1962-es, Kosztolányi költészetét áttekintő tanulmányában egy későbbi ihlető forrás: a Hedda-szerelem jelentőségét hangsúlyozza: Mi ihlette a ciklust? Indítékai egy szabadkai kislány iráni szerelmében összpontosultak. […] A felcsigázott szerelem s az érzékeny önsajnálat váltakozott benne, szentimentálisan. E kettő közti feszültség akkor enged fel s válik a ciklus ihletőjévé, amikor a költő "állandóan Szabadka és Budapest között zakatolva", e visszatérések során idézi fel gyermekkori világát az önmagát dédelgető érzelmes szerelem szorításában.Szauder József, Kosztolányi Dezső költészete, in Kosztolányi Dezső Összegyűjtött versei, I–II, gyűjt., sajtó alá rend. Vargha Balázs, bev. Szauder József, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1962, I, 13–14. A két kötődés nyilvánvalóan egymást erősíti. A Hedda-szerelem Kosztolányi Szabadka-élményét friss tartalommal tölti meg, s megtartja őt az ingázás lelkiállapotában. A személyes összefüggéseket tekintve a szabadkai gyerekkor és a budapesti–bécsi fiatalkor hangulatának, környezetének kontrasztja, a vidéki idillnek és a nagyvárosi nyüzsgésnek a családi és szerelmi kapcsolatok miatt eleven feszültsége teremti meg számára A szegény kisgyermek panaszaihoz érkezés lehetőségét. Irodalmi ihletések Szini Gyula A szegény kisgyermek panaszainak első kiadásáról írt recenziójában gyors seregszámlát tart a gyermeket középpontba állító művek felett. A modern irodalomból vajmi könnyü felsorolni azokat a müveket, amelyek a gyermek lelke felé forditották a figyelmüket. A Hauptmann "Hannele"-je, a Wedekind "Frühlingserwachen"- je, a Robert Saudek drámái, Strindbergnek "Gyermekregé"-je, Wilde Oszkár néhány meséje és már azt hiszem, készen vagyunk. A "Robinson Crusoé"-hoz fogható müvet csak egyet alkottak, a Kipling "Dzsungel-könyvét". És Maeterlinck is csak ujabban jutott el az "Oiseau bleu"-jében a gyermeklélek misztériumához. […] Kosztolányi "A szegény kis gyermek panaszai"-ban megtalálta a hálás témát, amely ugyszólván a levegőben van és amely az ő szimbólikus látását, diszkrét pasztell-szineit, erősen festői érzékét lebilincselte, megihlette.Sz. Gy. [Szini Gyula], Irodalom. Kosztolányi új könyve, A Hét, 1910/31, [július 31.], 504. Szini furcsamód éppen azokat az írókat nem említi ebben a recenzióban, akiket a későbbi szakirodalom kiemel. "A világirodalmi környezetből a Buch der Bilder Rilkéjének hatása látszik a legerősebbnek. Újabban azonban a francia és az olasz mintákra terelődött a figyelem."Kiss Ferenc, Az érett Kosztolányi, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979, 8. – írja Kiss Ferenc 1979-ben. A Rilke-hatás vizsgálatára maga Kosztolányi bátorít fel egyik levele utóiratával, egy hosszú tanulmányával és fordításaival – mindegyik A szegény kisgyermek panaszai kiötlésének esztendejéből: 1909-ből való. Babitsnak február 28-án írja: Most Rainer Maria Rilkéről írok tanulmányt a Nyugat-nak. Ismered-e? Engem minden lírikus közül legjobban érdekel. Neked is új szenzációkat hozna. Olvasd.KDLN, 170. A beharangozott tanulmány el is készül és meg is jelenik a Nyugat 1909. szeptember 16-i számában. Kosztolányi Rilkéről írva – de cím szerint csupán a Stundenbuchot kiemelve – több ponton jut el olyan gondolatokig, amelyek nem idegenek a Kisgyermek költői világától. Például az egy percre megfogom, ami örök gondolatát könnyű felfedezni az alábbi sorokban: "Az örökkévaló a költői sujet. Ami ezen alul van, próza." Még konkrétabbá válik a párhuzam a Das Kind című Rilke-vers felemlegetésével: Úgy képzelem, hogy az érzések mint energiák hatnak ránk. Ezekkel most egyszerűen mint fizikai mennyiségekkel számolok, melyek egyéniségünk sajátos viszonya, vagy tömegük nagysága szerint különböző változáson mennek keresztül. Az érzés-energia például Petőfiből egyenesen átsugárzik, közvetlenül hat, gyújt, éget és perzsel. Hő-energia. Dehmel a másik típus. Ő a nagy kilendülések poétája. Csupa helyváltoztatás, elragadás, lázas elszakadás és elszakasztás, féktelen tombolás és rombolás, ami még modoros interpunctióján, ziláltan eltépett, kócos sorain is meglátszik. Mozgási energia. Rilkében egyik sincs a kettő közül, vagy mind a kettő egyszerre. Potenciális energia. Mi ennek az értelme? Példát rá. Egy Rilke-verset olvasok: Das Kind. Próbáljuk körülbelül elgondolni, hogy mi lehet ebben a költeményben? Ha Petőfi írja, bizonyára melegen és elevenen ömlik át belénk az érzése (a hő-energia) s a szavain keresztül nemcsak pszichéjét látjuk ennek a gyermeknek, de arcát is, mert annyira elénk teszi, hogy kezünkkel akár az üstökét is megmarkolhatjuk. Dehmel bizonyára egy érzésbe ragad bele. De Rilke nem a gyermeket írja le, hanem a Gyermeket. Egy elvont színtelen fogalmat, melyben mozgások vannak és ígéretek és valóságra váló lehetőségek. Az ő gyermeke vár, vállán az élettel és kis ruhácskájában fáradtan ül a nagyok mellett, mintha váróteremben ülne és az élet folyik és a sorsok is búsan folynak és csörgedeznek sötét deltájuk felé. Ennek a gyermeknek helyzeti energiája van.Kosztolányi Dezső, Rilke, Nyugat, 1909/18, [szeptember 16.], 302, 309. A tanulmány megjelenése után, október 31-én publikál három Rilke- fordítást az Élet című folyóiratban: Örökkévaló, megmutatkoztál; Uram, a nagyváros oly rémitő; Én nem hiszem, hogy a kicsi halál… Mindhárom vers a Stundenbuchból való, melynek felépítése is nagy hatással lehetett rá: a cím helyett egymástól csak kezdősorukkal elkülönülő versek, a szabálytalan hosszúságú strófák, a sorhosszúság váltakoztatása a versen belül, a gyakran sorkihagyással nyomatékosított kezdő- vagy zárósor csupa olyan poétikai eszköz, amely A szegény kisgyermek panaszaiban is alapvető jelentőségű lesz. Rilke hatására azután egy bő évtized múltán egy merőben más témájú, Kosztolányi antiszemitizmusának következetlenségén gúnyolódó Szabó Dezső-cikk hívja fel a figyelmet: Finomság tekintetében egész Európában csak Rilkét tudom hozzá hasonlítani. Tényleg most veszem észre, hogy ez a hasonlat mennyire találó. Sőt talán nem tulzás azt mondanom, hogy Rilke csak Rilke, de Kosztolányi Dezső – rilkissimus.Szabó Dezső, A pozitív irodalmi munkáról, Nemzeti Újság, 1920/258, [október 31.], 2. Tóth Árpád a Kenyér és bor című kötetről írva, 1921 januárjában védelmébe veszi Kosztolányit: Költők méltatásánál külföldi mintaképeikről is szót szokás keríteni. Némelyek Kosztolányi mesterét Rilké-ben vélik megtalálni. Állításuk téves. A szobrászi plasztikával kalapácsozó, másutt scholastikus agyafúrtsággal, bár remek elmélyülésekkel terhes német lírikus és Kosztolányi csak annyi közösséget mutatnak, mint bármely más két modern költő, akikben túlságosan finom az idegmunka érzékenysége.Tóth Árpád, Kosztolányi versei, Nyugat, 1921/2, [január 16.], 130. A Rilke-hatás kérdését eleveníti fel 1968-ban Baránszky Jób László, a Buch der Bilder helyett a Stundenbuchra helyezve a hangsúlyt. A szegény kisgyermek panaszai épp úgy, mint A bús férfi panaszai Kosztolányi regiszterében ugyanazt a friss hangulati zónát közvetítik, amit Rilkében elemez és dicsőít. Azt, amelyben közvetlenül lép a kép – egy sötét téren át – a másik ember lelkébe a hangulati impresszionizmus formanyelvi eszközeinek segítségével. Mint amilyenek: körvonalak elmosása, kapcsoló képasszociáció módján, a hangulat szemléleti képekbe transzporálása, s e képek, egymásbamosódó, megütött hangok egymásnak korrespondeálása, a végső hangolás lelkünkben hosszan visszhangzó zenéje érdekében. S mindezt korántsem valami szerkezeti csattanó, hanem éppen az "egész" részeinek egymás mellé rendeltsége biztosítja. S mindez éppúgy Nietzsche, mint Kosztolányi, éppúgy a Stundenbuch, mint A szegény kisgyermek panaszai közlésmódja.Baránszky Jób László, Kosztolányi és a német irodalom, ItK, 1968/3, 329. Szász Ferenc 1975-ös, Kosztolányi és Rilke című cikkében egyáltalán nem említi és nem idézi A szegény kisgyermek panaszait, csupán a zárlatban jut egy Tóth Árpádéval rokonítható konklúzióra: Mégis Kosztolányi költészete egészen más, mint osztrák kortársáé, mert másképp látja a világot. Rilke aszkéta, aki az élet teljességét a halálban látja, s várja annak bekövetkezését, a dolgokat nem önmagukért szereti, hanem csak költői tárgyat lát bennük, egyedül bolyong a világban, s tartósan nem köti senkihez, semmihez semmi. Kosztolányi szereti az életet és az embereket, fél a haláltól, a tárgyakat nem az elvont ideák világában szemléli, hanem az emberhez kötődő meghitt kapcsolatukban. Kosztolányi és Rilke körülbelül úgy viszonyulnak egymáshoz, mint két lírai alteregójuk, a távoli orosz kolostor szerzetese és a szabadkai szegény kisgyermek.Szász Ferenc, Kosztolányi és Rilke, Filológiai Közlöny, 1975/3, 308. Ehhez képest különös, hogy Hima Gabriella Szászra is hivatkozik, amikor 1986-ban leszögezi: "Közismert, milyen szerepet játszott Rilke A szegény kisgyermek panaszai ciklus létrejöttében." Az itt számbavett gondolatokat Freud (Kosztolányira csak közvetetten gyakorolt) hatásának és a két Rilke-kötet közös befolyásának hangsúlyozásával építi tovább, hogy az egzisztencializmusig és Heideggerig jusson el: A bécsi költők hatása ezidőtájt összefonódik az ugyancsak bécsi pszichológuséval, Freudéval, ezért a versciklus írása idején Kosztolányi inkább lélektani, mintsem ontológiai szempontból fogadja be Rilke költészetét. Van azonban a Stundenbuch és a Buch der Bilder lírájának egy olyan sajátossága, amely Kosztolányi eredeti lélektani érdeklődését ontológiai irányba tereli. Ebből a szempontból nem a Stundenbuch sokat emlegetett mágikus múltidézése, hanem hangulata fontos, mely Rilkénél ugyanazt a funkciót tölti be, mint a heideggeri filozófiában a "diszpozíció": a világ primer felfedezése, mely a világ feltárásában mélyebbre hatol, mint a tiszta szemlélés bármely formája, hiszen észleltetni tud olyasmit is, mint például a fenyegetettség, a világba való belevetettség, a világra való ráutaltság s a neki való kiszolgáltatottság, mely a tiszta teória számára megközelíthetetlen. A hangulat vagy hangoltság ezért lehet Heideggernél olyan egzisztenciális alapmód, melytől a legtisztább elmélet sem mentes. A "puszta hangulatban" eredendőbben és leplezetlenebbül tárul fel a lét tényleges arculata, mely például a Kosztolányi-regények jellegzetes hangoltságában, szürke, monoton kedélytelenségében pozitív formában nyilvánítja ki a maga teherkarakterét, míg A szegény kisgyermek rajongó csodavárásában ugyanez negatív formában fejeződik ki.Hima Gabriella, Az egzisztencializmus és Kosztolányi, ItK, 1986/6, 695. A szerző előzményként Kosztolányi 1909-es Rilke-tanulmányára, az azt beharangozó levélre, Kiss Ferenc monográfiájára és Szász Ferenc tanulmányára hivatkozik. Kevésbé rapszodikus a szakirodalom álláspontja a francia nyelvű (francia és belga) költők hatásának tekintetében. Karátson Endre 1965-ös tanulmányának a Verlaine-hatást felvető része Szekzárdy- Csengery Józsefre, Kosztolányi első monográfusára hivatkozik. Ez a vonal azonban, melyet Karátson főleg Verlaine Le piano que baise une main frêle… című és Kosztolányi Miért zokogsz fel oly fájón, búsan kezdetű versének párhuzamaival igazol, a későbbiekben háttérbe szorul – valószínűleg azért, mert a mondott Kosztolányi-vers csak a ciklus negyedik kiadásába került be, 1913-ban. Mellette több, Kosztolányi által fordított költő nevét is kiemeli Karátson. A századfordulóra a gyermekkor világa a prózai, materialista tülekedéstől való elvágyódás valóságos aranybányája lett: 1895-ben jelent meg Henry Bataille szimbolista kötete La chambre blanche (A fehér szoba) címmel, két évre rá az ugyancsak szimbolista Fernand Gregh adta ki La maison de l’enfance (A gyermekkor háza) című kötetét. A Modern költők fordításai között mindkettőből találunk szemelvényeket. A tárgyak rejtett életével együtt álmodozó gyermekek bukkannak itt fel, lázas pillantásokkal és hirtelen, érthetetlen szorongásokkal. 1904-ben Verhaeren Les tendresses premières-je (Első gyöngédségek) az előzőeknél realistábban festett, mesés flamand rejtélyektől csigázott képzeletű gyermekkorra emlékezik, 1907-ben pedig Francis Jammes Souvenirs d’enfance (Gyermekkori emlékek) című ciklusa idézi érzelmes neoprimitív impresszionizmussal a vidéki kisfiú szeme elé táruló mindennapok meghitt csodáit. Az említett kötetek egyébként mind vidéki, kisvárosi életet ábrázolnak a líra eszközeivel, s itt az ábrázolást is hangsúlyozom, mert a verseknek szereplői, a való életből ellesett jellegzetes figurái vannak, s a költő, azaz a költőt képviselő gyermek maga is részt vesz a jelenetekben. Említhetném itt még Jules Laforgue-ot, aki szintén gyermeki fájdalommal panaszolja Complaintes-jeiben a vidéki vasárnapok mélabúját: az ő hangjai például Kosztolányi Másként halálos csend és néma untság című versében visszhangoznak.Karátson Endre, A homo aestheticus a homo moralis ellen. A "franciás" Kosztolányi társaságában, in K. E., Baudelaire ajándéka, Pécs, Jelenkor Kiadó, 1994, 49 (Élő Irodalom). Rónay György 1971-es esszéjében foglalkozik ugyan Rilkével is, de az ő hatását inkább A szegény kisgyermek panaszai előtti (1908-as, kötetbe nem sorolt) és utáni (Őszi koncert) versekben érzi; Verhaeren és Jammes szerepére hangsúlyozottabban, de nagyon finoman artikulálva tér ki: Egy másik ilyen, mélyen asszimilált világirodalmi ajándék – mert a "hatás" szót túl kockázatosnak és túl nyersnek érzem ezekhez a finom összefüggésekhez – Verhaeren lehet. 1907 decemberében, abban a levélben, melyben fölajánlja Babitsnak, hogy "válogasson könyvtárában", azt írja, hogy "sok Verhaerenja van". Vajon ott volt-e köztük a belga költő Les premières tendresses-ciklusa, melyben gyerekkora világát s emlékeit idézi föl s éli át újra az almaillatú szobákkal, az esték titkos, gyermeki félelmeivel meg az Escaud partján is "áldott aranyember" Doktor bácsival? Olvasta vajon ezt a versfüzért, talán legszebb, mindenesetre legmeghittebb és legkosztolányisabb részét a Toute la Flandre három kötetének? Ha könyvtára nem pusztul el az ostrom alatt, lehet, hogy rálelnénk anyagában "a belga szegény kisgyermek" vallomásaira, és határozottabban felelhetnénk a föltett kérdésre. Így csak sejthetjük Verhaerennal való egyéb rokonságai mellett ezt a mélyebbet, de egyben kérdésesebbet is: hogy talán valamilyen módon a Premières tendresses is ott van A szegény kisgyermek panaszai ihletében, ha másként nem, csak mint egy rokon hangnak a tudata, vagy mint egy bátorítás, elmélyíteni, egész világgá növeszteni azt, ami Verhaerennél csak kezdet és fölsejlő emlék. S ha már A szegény kisgyermek panaszai-nál tartunk, említsünk meg még egy nevet, egy költőét, akit Kosztolányi szeretett és fordított: Francis Jammes-ét. A hatás fogalma megint túl durva műszer ahhoz, hogy A szegény kisgyermek panaszai lírájában megragadhassuk vele, amit az, aki Jammes-ot ismeri, valahogyan jammes-inak érez benne. Mert egyáltalán nem arról van szó, hogy Jammes hatott volna Kosztolányira, illetve A szegény kisgyermek panaszaira; hanem pusztán csak arról és arról is csak föltevésként, hogy Jammes ismerete nélkül egyet-mást talán nem írt, vagy nem úgy írt volna meg, ahogyan megírta.Rónay György, Kosztolányi és a világirodalom, in R. Gy., A nagy nemzedék, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1971, 187–188. A hivatkozott levélrészlet pontosan: "Carducci nincs meg, de sok van tőle. Van azonkívül igen sok Verhaerenom, Strindbergem, Carlyle-em, stb., stb. – Ha látogatásoddal megtisztelsz, 21-én válogathatsz könyvtáramból." (KDLN, 137.) Rónay László Kosztolányi-könyvének vonatkozó részében már egy árnyalattal határozottabban fogalmaz. Magának Kosztolányinak a Csendes szeptemberi esték című írásáraVampa [Kosztolányi Dezső], Csendes szeptemberi esték, Élet, 1909/39, [szeptember 26.], 412–413. hivatkozva először Jammes-ot említi föl: "Az a kép, melyet Kosztolányi magának rajzol Jammes-ról, emlékeztet A szegény kisgyermek panaszai hangulatára." Ezek után a Verhaeren-inspiráció kérdését eleveníti fel: A Toute la Flandre háromkötetes gyűjteményében szerepel az 1904-ben írt Les tendresses premieres [érdekes, hogy ő a cím jelzős szintagmáját fordított sorrendben, a jelzőt pedig más ékezéssel használja], amelyben a költő visszaidézi gyermekéveit, ír a kísérteties éjszakákról, a gyermekkori betegségekről, a félelmetes doktor bácsiról és a kivárhatatlanul hosszú lábadozásról. Kosztolányi ismerhette Verhaeren ciklusát, s a két mű között valóban van hangulati rokonság.Rónay László, Kosztolányi Dezső, Budapest, Gondolat Kiadó, 1977, 46 (Nagy Magyar Írók). Az eddig felfedezett neolatin hatásokat summázó és további költőket felsoroló Kiss Ferenc viszont már-már el is marasztalja Kosztolányit: A témákat, motívumokat elődeitől rendre elorozza: G. Rodenbachtól a szomorú unalomba merült kisvárosi vasárnap délutánokat; Verhaerentől a vidéki élet emlékezetes mozzanatait és alakjait: a gyümölcsös ősz, a csendes esti beszélgetések emlékét, a doktor bácsi alakját, az ünnepi misét és a fürdőt. Verhaeren Toute la Flandre (Az egész Flandria) című kötetében a Les tendresses (Első gyöngédségek) című ciklusból [Kiss itt hiányosan említi a ciklus eredeti címét] a Gyümölcsök, a Kert, a Húsvét, s főként a Lábadozás című versek tartalmaznak rokon vonásokat. A Verlaine-nél, Laforgue- nál felsíró zongorát szinte vándormotívumként kezeli, s így van az Henri Bataille-nél, Fernand Gregh-nél, Francis Jammes-nál, s főként a Rilkénél megcsodált titokzatos jelentéssel telített tárgyakkal is. A titokzatosság és sejtelmesség, mely az emlékeket belengi, maga is divat már ekkor, de Kosztolányit ez sem feszélyezi. S nem feszélyezik a szorosabb érintkezések sem: hogy G. Rodenbachnál szinte úgy hal meg a palánta, mint nála a virág, hogy előtte Corazzini, sőt Szép Ernő is szegény, meg nem értett kisgyermekként panaszkodik a felnőtt világra.Kiss Ferenc, Az érett Kosztolányi, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979, 19–20. Mielőtt az olasz és a magyar poéta párhuzamaira térnék, szeretném röviden bemutatni azokat a ciklus koncepciójának megszületése idején keletkezett Kosztolányi-szövegeket, amelyekből a szakirodalom kiindul. Verhaerenről Kosztolányi 1909 januárjában közöl tanulmányt az Élet hasábjain. Itt aszketizmusnak és hedonizmusnak kölcsönhatásáról elmélkedve jut el a gyermekképig: A flamandok szeretik a gyomrukat. Nem is tudnak az egész világon oly dúsan, kedélyesen és zsírosan enni, mint Észak-Franciaországban, Oroszországban és minálunk, Magyarországban. Teljes, gazdag és bő élet sustorog itt, a táplálkozás, a tenyészés vegetatív élete. Verhaeren nagyszerűen ért a rajzolásához. Itt ütközik ki, hogy ez a sápadt, vértelennek látszó spiritualista mennyire realista is tud lenni, ha akar. Csak Jensen, a most feltűnt dán író fogható hozzá. Nekünk nem kell magyarázni ezt az örökös dínomdánomot, az egymásba haló tízóraik, ebédek boldog unalmát, a végtelenbe nyúló uzsonnák pszichológiáját. Ismerjük már gyerekkorunk óta. De Verhaerennél az étellel való dőzsölés, ínyenckedés és kéjelgés szinte a legmagasabb fokot éri el, s az élet oly rubensi teljessége sövényzi körül, hogy bizonyára több holmi genre-költészetnél. Az örök lakmározás diabólikus dühe, emésztési láza és részegsége önmagában is akar valamit mondani. A flamandok nem közönségesen mulatnak. Borgőzben, szalonnaillatban gunnyasztanak; alattuk ittas pincék; fejük fölött terméstől roskadó csűrök; köröttük gazdag tanyák, ahol megalszik a tej, rózsaszínű malacok röfögnek, gyerekek visonganak; a konyhából a kenyérdagasztás csámcsogó munkája, egy dal vagy egy elalvó csecsemő lélegzése hallatszik. Ez már nem is tivornya, hanem maga az élet teljessége. Orruk zsíros a nyalakodástól, szemük mámoros és a fejük fáradt. Verhaerennek talán voltak is ily emlékei. A benyomás annyira friss, hogy azt kell gondolnunk, egy nagyon korai gyermekkor öntudatlanul felfogott s öntudatra csak később jutott képei szülték.Vampa [Kosztolányi Dezső], Verhaeren, Élet, 1909/4, [január 24.], 122. Ugyanebben az évben és folyóiratban négy Verhaeren-fordítása is megjelenik: A kolostor január 4-én, A fellegek miséje és A hó a tanulmánnyal egyszerre, január 24-én, a Keresztény halál pedig április 18-án. Jammes-tól szintén egy nagyobb blokkot ad közre, 1909-ben, az Élet március 21-i számában: a Francis Jammes strófáiból. Egy kis leánynak összefoglaló cím alatt A mosoly, A könnyek, A temetőben, a Bernadette alszik a viharban és a Beszélő tárgyak című versek látnak napvilágot. Magát a költőt pedig, ahogyan azt Rónay László is fölemlíti, a Csendes szeptemberi esték című cikkében idézi meg. Greghtől május 21-én jön A víz csendje című fordítása, 1910 októberében pedig majd még továbbiak. Henry Bataille-tól ugyan majd csak 1910. október 30-án jelenteti meg az Életben az Esték című, hangulatában erősen a Kisgyermek-versekre hajazó költeményét, de színikritikusként Bataille darabjairól írva már korábban szóba hozza a francia költő első verseskötetét is. "Ez a darab maga is csupa zene. A Fehér szobák költője, a halk, tiszta, lírai versek poétája szól hozzánk."Kosztolányi Dezső, Nászinduló, in K. D., Színházi Esték, I–II, összegyűjt., szöveget gond., jegyz. Réz Pál, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978, I, 608. A cikk alatt az első megjelenés, oldalszám nélkül: Budapesti Napló, 1907. április 7. A megjelenés pontos adatai: Lehotai [Kosztolányi Dezső], Nászinduló, Budapesti Napló, 1907/84, 11. – írja a Nászinduló című darab kapcsán már 1907-ben, majd Bataille szimbolizmusát pendíti meg A meztelen nő című darabról gondolkodva: Henry Bataille azt írja, hogy itt szimbólumokról van szó. Már abban az átlátszó és nagyon ártatlan értelemben, ahogy a világosságimádó franciák beszélnek a szimbólumokról, és ahogy Henry Bataille, a "fehér szobák" poétája érti, aki újra és újra naiv strófákban siratta el a fiatalságát.Kosztolányi Dezső, A meztelen nő, in K. D., Színházi Esték, I–II, összegyűjt., szöveget gond., jegyz. Réz Pál, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978, I, 610. A cikk alatt az első megjelenés, oldalszám nélkül: "A Hét, 1909. február 28." A megjelenés pontos adatai: Punin [Kosztolányi Dezső], A meztelen nő, A Hét, 9/990, 155. Laforgue-tól csupán 1914-ben publikál egy versfordítást, de az ugyancsak 1914-es Modern költők kötetbe írt életrajzban szakirodalomként említi Szini Gyula 1905-ös A modern líra című, Laforgue-ot is tárgyaló tanulmányát a Figyelőből – azaz nem kizárt, hogy már akkor felfigyelt a breton költőre. Végül Rodenbachtól 1909. július 9-én közli az Ifjúsági Lapokban a Vasárnapok című fordítást, amelyre Kiss Ferenc szövegszerűen is utal. Ami az olasz párhuzamot illeti: Kiss Ferenc a nála először felbukkanó Corazzini-áthallások tekintetében egy, a költő ismeretét valószínűsítő, 1908 júniusában írt Kosztolányi-levél részletére hivatkozik: "Olasz újságok, olasz könyvek és olasz emberek közt ülök és olaszul beszélek."Kosztolányi Dezső levele Lányi Heddának Fiuméből, 1908. június 13-án. Vö. KDLN, 157. Egy kötetben csak jóval később publikált, de nem sokkal e levél (és nyilván Kosztolányi hazatérése) után született, ironikus Kosztolányi-írás igazolja is a valószínűséget: "A júniusi poéták a vonat biztonságával minden évben berobognak. […] Az idén egy fiatalon elhalt olasz, Sergio Corazzini érdekes, húszéves sápadtsággal, a halálos betegség halvány fényében."Kosztolányi Dezső, Júniusi poéták, in K. D., Az élet primadonnái, gyűjt., sajtó alá rend., utószó Urbán László, Budapest, Palatinus–Intera, 1997, 67. A cikk alatt az első megjelenés, oldalszám nélkül: "A Hét, 1908. június 28." A megjelenés pontos adatai: Lehotai [Kosztolányi Dezső], Juniusi poéták, A Hét, 1908, 26/955, 423. Kiss emellett Rózsa Zoltán szóbeli közlését idézi, aki "a századvégi olasz líra egyik szimbolizmusra hajló dekadens irányának, a crepuscolarénak képviselőiben, elsősorban Guido Gozzanóban és Sergio Corazziniben gyanít Kosztolányi felé utaló nyomokat".Kiss Ferenc, Az érett Kosztolányi, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979, 9. Kosztolányi egyetlen Corazzini-fordítása, a Bábuk párbeszéde először a Pesti Hírlap Vasárnapja 1934. május 27-i számában jelent meg, ez alapján illeszti kötetbe Illyés Gyula 1942-ben, amikor Idegen költők címmel egy minden addiginál teljesebb kiadást állít össze Kosztolányi műfordításaiból. A szerelmes bábukról szóló vers zárlata: "Jaj, jaj, sírni vágynék, / zokogni. Ámde hogy tehetném, / hiszen az én picinyke szívem fából van" Sergio Corazzini, Bábuk párbeszéde, ford. Kosztolányi Dezső, in Kosztolányi Dezső, Idegen költők, I–II, összegyűjt., szöveget gond., jegyz. Réz Pál, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, II, 442. kínálhat távoli asszociációt A kis baba kezdetű vers alaphelyzetével. Szép Ernőtől Kiss Ferenc elsősorban a Nyugat 1909. február 1-jei számában megjelent Falióra című versre hivatkozik, amely nemcsak alaphelyzetében mutat párhuzamokat az Ódon, ónémet, cifra óra kezdetű Kisgyermek-verssel, de a szereplíra alapvető pozíciójában is: "Túl kabáton, mellényen, ingen / Szól a szívem mélyen, titokban. // Egy gyáva kis fiú sir benne, / Ki a felnőttek közzé tévedt, / s jaj gond, nők, elzüllött évek / idegenéből hazamenne." Szép Ernő, Falióra, Nyugat, 1909/3, [február 1.], 120. Szép Ernő verseiről Kosztolányi 1912-ben, az Énekeskönyv megjelenése apropóján ír majd először – ekkor tudatosan és saját gyerekkorára is reflektálva pendíti meg kettejük költészetének tematikus átfedéseit: Kölcsönkérte a népdal naivitását, de kölcsönkérte a dekadencia virágait is. E két dologgal játszik ő, kacérkodva mindennel, ami távoli, távoli emlékekkel, távoli leányokkal, távoli gyerekkorral, az érzéseivel, amelyek lassan elsétáltak mellette, és most már ámulás tárgyai, lírai játékszerek lettek. Még a halállal is játszik. Édes borzongással kukucskál át hozzá. Egyik versének a címe: Játék. Olvasván, ünnepélyes megdöbbenés fog el. Érzem, hogy ez a vers minden poklon keresztül megmarad, és száz év múlva is idézik fáradt és törékeny lelkek. Szép Ernő költészete csodálkozó líra. Amikor első énekeit hallottam, gyakran gondoltam Schumann friss muzsikájára, vigasztaló melankóliájára, imponálóan megkomponált műdalaira, amelyeket otthon, gyermekkoromban gyakran hallottam. Deres halántékkal, egy csalódott élet után, az apám zongorázta.Kosztolányi Dezső, Énekeskönyv, in K. D., Egy ég alatt, összegyűjt., szöveget gond., jegyz. Réz Pál, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977, 402. A cikk alatt az első megjelenés, oldalszám nélkül: "A Hét, 1912. február 11." A megjelenés pontos adatai: K[osztolányi] D[ezső], Énekeskönyv, A Hét, 1912, 6/1144, 94–95. A költői párhuzamokat firtató rész végén hadd idézzem újra Rónay Györgyöt, aki gondolatmenetét ekképpen foglalja össze: De még egyszer mondom: nem hatás. Inkább együttélés, benneélés a világköltészetben, részvétel egy nagy vérkeringésben, mely egészen Szabadkáig vagy egy budapesti hónapos szobáig elhozza tápláló anyagát, hogy egy fürge és szomjas szervezet azt válassza ki és olvassza magába belőle, ami segíti és erősíti a saját élményének kifejezésében.Rónay György, Kosztolányi és a világirodalom, in R. Gy., A nagy nemzedék, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1971, 189. Végignézve azokon a költőkön, műveken, akik és amelyek hatásához A szegény kisgyermek panaszai köthető, láthatjuk, hogy Kosztolányi figyelme 1909-től koncentráltan fordul a gyermekkor témájának, hangulatának, a belőle kibontható szimbolikus jelentéseknek irodalmi megjelenítése felé. A ciklus ennek a jól dokumentálható érdeklődésnek is kaleidoszkópszerű foglalata, miközben – immár az édesapja érvelését erősítő Rónay Lászlót idézve – "a mű hangütése és egész tónusa, megfogalmazása mégis tévedhetetlenül egyéni".Rónay László, Kosztolányi Dezső, Budapest, Gondolat Kiadó, 1977, 46 (Nagy Magyar Írók). A gyermekkor eklogáitól A szegény kisgyermek panaszaiig A múltba révedő Kosztolányi abban erősen túloz, hogy a cikluson a különböző kiadások során egyetlen betűt sem változtatott. Veres Andrást idézve: Közismert, hogy A szegény kisgyermek panaszaival aratta első átütő sikerét. Az már kevésbé, hogy utóbb mindent megtett a siker tartósítása érdekében. Az újabb kiadásokat folyamatosan bővítette (nemcsak későbbi, hanem korábbi versekkel is) […]. Mintha A szegény kisgyermeket tekintette volna az egyetlen autentikus verseskötetének, és úgy próbálta megvédeni a múló idővel és a megszokással szemben, hogy újra meg újra javított-változtatott rajta.Veres András, Kosztolányi Nyugatja és a Nyugat Kosztolányija, in Angyalosi Gergely et al., Nyugat Népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2009, 91–92. A bővítés csaknem duplájára növeli a ciklus terjedelmét: a harmincnégy versből álló első kiadást Kosztolányi tizenhárom esztendő alatt másik harminc verssel gazdagította, ma hatvannégy vers alkotja A szegény kisgyermek panaszainak teljes kiadásait. Ám, ha csupán az első kiadás harmincnégy versét tekintjük, akkor is el kell vetnünk az egyetlen ihlet sugallatára született kompozíció illúzióját: az első kiadás korpuszában az alkotás három fázisát különböztethetjük meg, és az első mindjárt két évet foglal magába. "Életrajzot kérnek tőlem? Két fontos adatot közlök. Az egyik: 1885 virágvasárnapja. Ekkor születtem. A másik: 1909 szeptembere. Ekkor írtam meg legkedvesebb könyvemet, amit ma is a legjobban szeretek: A szegény kisgyermek panaszait." Kosztolányi Dezső önéletrajza, in Budapesti Újságírók Egyesülete Almanachja, [Budapesti Újságírók Egyesülete], [Budapest], 1911, 338. A szeptemberi időpont annyiban bővítendő, hogy Kosztolányi Csáth Gézának írt levelében már 1909. augusztus 14-én említi A szegény kisgyermek panaszait: "Néhány nagy dolgot írtam – többek közt egy összefüggő lírai-epikai elbeszélést – versekben – a gyerekkoromról – s ennek és a többinek igazán örülök."KDLN, 191. Azt ugyan nem részletezi, az "összefüggő líraiepikai elbeszélés" hány versből áll össze, és főképp melyekből, de ha ezt a közlését kiegészítjük a Babitsnak 1909 szeptemberében írt levele egyik mondatával, máris pontosíthatunk: "Verseim jelenleg Osváthnál [!] vannak, minthogy a könyvem a Nyugattal szeretném kiadatni".KDLN, 193. Réz Pál a levél datálásánál a szeptember 4-ét valószínűsíti. Az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálható ugyanis a ciklus tizennyolc versének egy autográf, de letisztázott kézirata, melynek címlapján ugyancsak a "Budapest. 1909"Kosztolányi Dezső, A szegény kisgyermek panaszai, kézirat, OSZKK, Quart. Hung. 2173. A kéziratot Kosztolányi 1919. március 1-jén küldi el Rédey Tivadar kérésére a Nemzeti Múzeumnak az alábbi levél kíséretében: "Kedves uram, természetesen szívesen engedem át a Szegény kisgyermek panaszai kéziratát a Nemzeti Múzeum számára. Engem is úgy érdekel, mint valami ereklye. Egyszer, ha ott járok, az engedelmével megtekintem én is. Vagyok igaz híve Kosztolányi Dezső". (KDLN, 429.) datálás olvasható. E kézirat tizennyolc verset tartalmaz, és az anyag – egy vers kivételével – megegyezik a Nyugat 1910/7. számában közölt blokkal: Éppen az egyetlen eltérés alapján valószínűsíthető, hogy az OSZK-ban őrzött kézirat megegyezik az 1909 szeptemberében Osvát és a Nyugat számára letisztázott változattal. Akkor ugyanis, mint a levélből kiderült, Kosztolányi nem folyóirat-publikációt, hanem kötetkiadást vár a Nyugattól – ami azt is jelenti, hogy a verseket átengedi más folyóiratnak közlésre. Így jelenik meg Az első ősz kezdetű vers 1919. október 3-án az Új Időkben, ugyancsak Az első ősz címmel, de egy figyelemreméltó annotációval: A gyermekkor eklogáiból Kosztolányi Dezső, Az első ősz, ÚI, 1909/40, [október 3.], 308. – úgy tűnik, Kosztolányi először ezt a cikluscímet dédelgette magában. Osvát viszonylag hamar dönthetett arról, hogy önálló kötetként nem adja ki a ciklust, mert több folyóiratközlés ebből a tizennyolc versből nem született 1910. április 1-jéig, a Nyugatban megjelent blokkig, azaz Kosztolányi immár tudatosan tartogathatta az anyagot Osvát folyóirata számára. Kosztolányi 1909 őszétől egyre jobban ráhangolódik a majdani ciklus tematikájára, mint ez az Élet hasábjain megjelenő, Vampa álnéven írt cikkeinek témáiból is kiderül. Szeptember 26-án a Csendes szeptemberi estékben az Osvátnak leadott kézirat verseinek, az Este, este…, illetve az Én félek kezdetűnek az "És bezárjuk ajtainkat", illetve a "Zörgő szekéren az idegen ember / Tudom, hogy elvisz engem is egy éjjel" sorai konkretizálódnak: Csakugyan valami elernyesztő intimség van ilyenkor a levegőben. Menekülünk az emberek elől, jól bezárjuk az ajtónkat s az ablakunkat. De bezárjuk a lelkünk ajtait, ablakait is. Nem engedünk be semmiféle külső benyomást. Félünk az idegen emberektől. Minden ismeretlen hangra megrezzenünk s fázékonyan húzódunk el a tolakodó érzésektől és a jövevénygondolatoktól. Magunkra akarunk maradni. A családiasság s az emlékek perceit éljük. Ugyanennek az írásnak az elején hivatkozik Jammes-ra is: Nem sok történik ilyen estéken. Mintha a mult ismétlődnék meg. Mostan is úgy ülök itt, mint tavaly. A kezemben az a könyv, amit tavaly forgattam: Françis Jammes.Vampa [Kosztolányi Dezső], Csendes szeptemberi esték, Élet, 1909/39, [szeptember 26.], 412–413. Decemberben többször találkozunk a gyermekek felemlegetésével. A gyermek arca című tárca így kezdődik: Sokszor elnézek egy arcképet, egy kis gyerek arcképét és rajta tanulmányozom a gyermek fiziognomiáját. A saját arcképem ez. Különös érzésekkel veszem a kezembe és néha csodálkozva, néha mosolyogva, néha riadtan teszem vissza abba a selyem-kazettámba, amelyben emlékeimet tartom. […] Ez lennék én? Ez a naiv tejarc, ezek az igénytelen szemecskék, ez az engedelmes selyemhaj jelentették egykor másoknak, idegeneknek nevemet, egyéniségemet, egész valómat? Hisz meg se ismerném. Ha egy idegen albumban látnám sok-sok más arckép között, fel se rezzennék, hanem közönyösen lapoznék tovább. Mégis végzetes rokonságban állok vele.Vampa [Kosztolányi Dezső], A gyermek arca, Élet, 1909/50, [december 12.], 776. A Szegény kis fiúk, szegény kis leányok című tárcájaVampa [Kosztolányi Dezső], Szegény kis fiúk, szegény kis leányok, Élet, 1909/52, [december 26.], 873–874. pedig nem (az iskolai koedukációt propagáló) témája, hanem elsősorban a címe miatt érdekes – mint láttuk, októberben még A gyermekkor eklogáiból címet tervezte Kosztolányi, az 1910. április 1-jei Nyugatban viszont már a mai címén szerepel a ciklus: lehet, hogy éppen e tárca címe adta hozzá az ötletet. A ciklus megírásának második fázisát ismét egy levél segít behatárolni, amelyben Kosztolányi Lányi Heddának dicsekszik: "folytatom A szegény kisgyermek panaszai-t, pár nap múlva egészen befejezem, s aztán sajtó alá rendezem, és június közepén megjelenik".KDLN, 205. A levelet Réz Pál – kérdőjelesen – 1910 áprilisára datálja. Eszerint Kosztolányi ekkorra már megállapodott Gömöri Jenővel, és ennek, valamint a Nyugat-publikációnak inspiráló hatására bővíti ciklusát. Az ebben a fázisban keletkezett verseket már a végleges cím és a koncepció ismeretében, azaz A szegény kisgyermek panaszai összefoglaló cím alatt, de külön versenként cím helyett csupán kezdősorral jelölve, és – a ciklusszerűséget kicsiben is hangsúlyozva – sosem egyesével, hanem több verset sorjáztató blokkokban adja oda a folyóiratoknak. Két ilyen nagyobb blokk jelenik meg, mindkettő május végén – ez is valószínűsíti a versek áprilisi keletkezését. A harmadik fázis a megírás dátumát tekintve a legkorábbi – és időben a leghosszabb – a három közül. Kosztolányi, alighanem már közvetlenül a kötet összeállításakor, szétnéz a Négy fal között megjelenése (1907. május) óta folyóiratban publikált verseiben, és a tematikailag ide illőket beemeli a ciklusba. Ezek a következők: Ezeknek a verseknek a legutolsó pillanatban történt beillesztésére utal az a körülmény is, hogy kettejüket Kosztolányi a kötet megjelenése előtti napokban közli újra. A Független Magyarország 1910. július 3-i számában a Künn a sárgára pörkölt nyári kertben kezdetű verset jelenteti meg, furcsamód a cikluscím említése nélkül, Nyári délután otthon önálló címmel. Érthetetlennek tűnhet, hogy Kosztolányi, aki 1909 októbere óta nem szerepelteti önálló címmel a leendő ciklusba illesztett költeményeket, a kötet megjelenése előtti pillanatban, egyetlen alkalommal mégis kivételt tesz. A textológiai vizsgálat szolgál valószínű válasszal erre a meglepetésre: a Független Magyarország szövegközlése tökéletesen azonos a Budapesti Naplóban 1907-ben közölt változattal. A központozástól a helyesíráson át (Ebéd utáni kontra Ebédutáni; Öreg anyó kontra Öreganyó) a szövegvariánsokig (kenyérhaj kontra kenyérhéj, és az utolsó előtti sor eredetileg rímhívóként működő zárlata: csendjiben, amit A Hétben és a kötetben is a természetesebben hangzó, de nem rímelő csendjébenre javított a költő) olyan azonosságok figyelhetők meg itt, amelyek e két közlést a vers közbeeső folyóiratközlésétől és a kötetközlésektől egyaránt markánsan megkülönböztetik. Kön nyen elképzelhető tehát, hogy egy, a kötetet közvetlenül megelőző napilapközlés hirtelen felmerült lehetőségére Kosztolányi a Budapesti Napló szövegkivágását küldte el külön kommentár nélkül a Független Magyarországnak – hacsak nem kalózközlésről van szó. A másik újraközlés "szabályosabbnak" mondható: a Húgom jelenik meg a Bácsmegyei Napló 1910. július 10-i számában, A húgomat a bánat eljegyezte… önálló címmel ugyan, de annotációban feltüntetve A szegény kis gyermek panaszaiból megjegyzést. "A Modern Könyvtár jelen füzetét alkotó vers-ciklus nagyobb része megjelent elszórtan, a különböző szépirodalmi folyóiratokban."[Gömöri Jenő], Kosztolányi Dezső [Előszó], in SZKP1, 3. A "nagyobb rész" a túlnyomó: a folyóirat-publikációk tanúsága alapján az első kiadás harmincnégy verséből harminchárom beilleszthető a keletkezésnek ebbe a három fázisába. Egyetlen versnek, Az iskolában hatvanan vagyunk kezdetűnek kötet előtti megjelenéséről nincs adatunk. Első folyóirat-publikációjára a kötet után néhány nappal, július 17-én megjelenő Élet-blokkban találtunk rá, ahol három másodközléssel (Mint aki a sínek közé esett…; És látom Őt, a Kisdedet; A doktor bácsi) szerepel együtt. Nem tudjuk, korábban felbukkant-e egy mostanáig nem átnézett, marginális jelentőségű folyóiratban, vagy a csupa újraközlés értékét emelendő egyetlen nóvumként illesztette Kosztolányi a blokk végére. Az elsőtől a harmadik kiadásig (Modern Könyvtár, 1910–1911) Azt sem tudjuk pontosan, a Nyugat miért választotta a folyóirat- publikációt a kötetkiadás helyett – de erre a talányra valamelyest már rávilágít két írásos forrás. Az egyik Fenyő Miksa levele, amelyet 1910. június 14-én írt Hatvany Lajoshoz – Kosztolányi nevének említése nélkül. Fenyő szerint a Nyugatnak azért kellene minél hamarabb részvénytársasággá alakulnia, mert jelenleg nincs anyagi lehetősége rá, hogy a számára fontos szerzőket magához kösse. Ennek kapcsán hozza szóba a könyvkiadást is: Én már fél év előtt megpendítettem egy új "Magyar Könyvtár" elvét. Próbáltam összeállítani egy sorozatot, és egész szép volt; kiszámítottam, hogy kellő befektetéssel ez egész jól jövedelmező vállalat volna. Ellenben jött egy Gömöri nevű úr, aki ezt megcsinálja (vagy legalábbis megcsinálni igyekszik), egymás után szerez a Nyugat íróitól könyveket s nekünk a legnagyobb nehézségekbe kerül, hogy őket a vállalattól visszatartsuk. Szóval amit mi nagy munka, nagy költségek árán megcsináltunk, annak gyümölcseit (igaz, hogy sovány gyümölcseit) mások gyűjtik be. Levelek Hatvany Lajoshoz, szerk. Hatvany Lajosné, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1967, 92 (85. levél). Az említett Gömöri Jenő huszonhét év távolából emlékszik vissza a Modern Könyvtár indulására. Cikkének érdekessége, hogy szintén a Nyugat ódzkodásának firtatásával kezdi, és onnét kanyarodik saját vállalatának bemutatására: Láttam, hogy az új irodalom, amely Adynak s a Nyugat-nak nevével korszakot jelent irodalmunkban, arra nem gondol, hogy széles tömegekbe bocsássa le gyökereit; vagy talán a Nyugat nem tartotta lehetségesnek, hogy az exkluzivitásából való kilépése jelentősebb eredménnyel járhasson az új irodalomra, az új írókra és a közönségre nézve. Beszéltem két pesti kiadóval a dologról, akik azonban – nem lévén éleslátók, azután meg valószínűleg látva "hihetetlen" fiatalságomat – hallani sem akartak róla. Szereztem tehát 400 koronát, ami akkor egész vagyon volt, és a saját pénzemen, a Thököly-úti Jókai-nyomdában kinyomattam a Modern Könyvtár első három füzetét. Sziklai Jenőt, akinek az első három füzetet bizományba adtam volt, megkértem, hogy a füzetekben ő szerepeljen mint kiadó, mert magam nem akartam kiadóként szerepelni, azonban mindenki tudta, írók és kiadók között, hogy nemcsak szerkesztettem, hanem magam is adtam ki az első füzeteket. A Könyvtár első három füzete – csak ez a három – zöldszínű fedőlappal jelent meg (ez az első három füzet ma már könyvészeti ritkaság) s az egyes szám ára: 40 fillér volt. A közönség körében hihetetlen rövid idő alatt nagyon népszerűek lettek a Könyvtár füzetei, most már hamar észrevették a kiadók is, hogy "ezzel lehet valamit csinálni" és többen megizenték, hogy hajlandók lennének a könyvtár további kiadását vállalni. Azt persze tudták, hogy magamnak nincs pénzem a könyvtárt tovább folytatni és ezt a helyzetemet természetesen ki akarták használni: hogy ingyen juthassanak a Könyvtárhoz. Tekintve, hogy magam képtelen lettem volna a kiadási költségeket tovább is fedezni, kénytelen voltam az egyik ajánlatot elfogadni. Átadtam az egész Könyvtárt szőröstül-bőröstül, ingyen és a tulajdonjoggal együtt, a Politzer Zsigmond és Fia budapesti könyvkereskedő és kiadó cégnek! Itt szerkesztettem körülbelül egy évig a könyvtárt. Itt már új, szürkésszínű fedőlappal jelent meg a Könyvtár, majd, körülbelül a 30-ik számtól kezdve, azzal a barnásszínű, nagy pirosbetűs MK-ás fedőlappal – Kozma Lajos tervezete és rajza volt –, amely a legnépszerűbbé vált a Modern Könyvtár összes fedőlapjai közül. A Politzer-kiadócég azután körülbelül egy év mulva eladta a Könyvtárt az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t.-nak, amely mindenáron át akarta venni a már igen népszerűvé vált sorozatot. Ez időtől kezdve egészen 1915 márciusáig az Athenaeumnál szerkesztettem azt.Gömöri Jenő Tamás, Emlékezés a "Modern Könyvtár"-ra, Literatura, 1937/18, 328–329. A szegény kisgyermek panaszai a Modern Könyvtár három korszakának illusztrálására is ideális példa. Az első kiadást még Sziklai Jenő jegyzi – ezek szerint: névleg – kiadóként, a másodikat Politzer Zsigmond és Fia, a harmadikat már az Athenaeum. Az első kiadás tehát Gömöri Jenő szerkesztésében jelenik meg, a Modern Könyvtár második, egyszersmind harmadik köteteként, ugyanakkor Magyar Költők sorozat római egyessel jelölt elemeként. A második-harmadik kötet problémáját alighanem egy sajtóhibának köszönhetjük: a könyv külső címlapján egy nagy 3-as szám látható a Modern Könyvtár elnevezés alatt, a belső címlap alján viszont szöveggel tüntetik fel: Modern Könyvtár 2. A megjelenés pontos dátumának meghatározásában a mutatványokra és recenziókra, illetve Csáth Géza egy levelére támaszkodhatunk. A Bácsmegyei Napló értesít elsőként a megjelenésről, július 10-én: Kosztolányi Dezső uj kötete. Mai lapunkban egy csodaszép költeményt talál az olvasó. A vers Kosztolányi Dezső legujabb kötetéből való. A kötet, melynek cime: "Egy szegény kis gyermek panaszai" most jelent meg a Modern Könyvtárban. Ez a verskötet Kosztolányi müveinek első olcsó negyven filléres kiadása. Addig is, amig a kötetet részletesen ismertetjük, felhivjuk rá a publikum figyelmét. A verskötet 40 fillérért bármely szabadkai könyvkereskedésben kapható.[Szerző nélkül], Kosztolányi Dezső uj kötete, BMN, 1910/155, 4. A "csodaszép vers" A hugomat a bánat eljegyezte címmel jelenik meg az újság 2. oldalán. A kötet címének pontatlan idézése ha nem is bizonyítja, de felveti azt a lehetőséget, hogy a szerkesztő még csak levélből értesült a könyv megjelenéséről, de a példány még nem jutott el hozzá. A Független Magyarország július 13-án, tíz nappal a Künn a sárgára pörkölt nyári kertben közlése után ad közre újabb két verset (Már néha gondolok a szerelemre; A húgomat a bánat eljegyezte) az alábbi bevezetéssel: "A Szegény kisgyermek panaszai. Kosztolányi Dezső lírai ciklust írt ezen a címen. Most jelent meg a Modern Könyvtárban. Innen való ez a két vers."FMo, 1910/166, 1. Csáth Géza pedig július 14-én már Újtátrafüredről említi öccsének, Brenner Dezsőnek, a kötetet: "Desiré kiskönyvét olvastam Drága szép dolgok, teljesen el vagyok ragadtatva."Csáth Géza, 1000 × ölel Józsi. Családi levelek 1909–1912, sajtó alá rend., utószó Beszédes Valéria, Szabadka, Szabadegyetem, 2008, 41 (Életjel Könyvek, 123). Tekintve, hogy a könyvnek még Budapestről is meg kellett érkeznie, a megjelenést július 10–12-e tájára, talán 11-e hétfőre valószínűsíthetjük. A kötetben harmincnégy vers foglal helyet, az alábbi sorrendben: • Mint aki a sínek közé esett… • És látom Őt, a Kisdedet • A doktor bácsi • Ó, a halál • Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok • Azon az éjjel • Már néha gondolok a szerelemre • Az iskolában hatvanan vagyunk • Mostan színes tintákról álmodom • Este, este… • A kis mécs • Mi ez, mi ez? • Én félek • Ódon, ónémet, cifra óra • Akárcsak egy kormos szénégető • Anyuska régi képe • Féltizenkettő • Künn a sárgára pörkölt nyári kertben • A délután pezsgett a poros utcán • Az első ősz • Ha néha-néha meghal valaki • Mi van még itt? • Milyen lehet az élet ottkivül? • A délutánoktól mindig búsan futottam • Ilyenkor a szobánk, mint a sziget • A sakk • Jaj, az estét úgy szeretem • Oly jó ébredni • A húgomat a bánat eljegyezte • Nagy társaság • A nagyanyámhoz vittek el aludni • Gyakran megyek el most halotti házak kapujánál • Másként halálos csend és néma untság • Menj, kisgyerek Mint látható, a korábban és később keletkezett versek úgy gazdagítják az első, a Nyugat április 1-jei számában megjelent folyóiratblokkot, azaz a tulajdonképpeni magot, hogy annak versei egymáshoz képest nem mozdulnak el eredeti helyükről – feltűnik ugyanakkor, hogy a kéziratban még igen nyomatékos helyre sorolt Az első ősz mennyivel hátrébb került a ciklus mostani változatában. Gömöri Jenő Kosztolányi Dezső címmel egyoldalas előszót is ír a könyv elé, ahol – az életrajz és az eddigi életmű gyors bemutatása után – a nagyívű kompozíciót emeli ki a ciklus fő vonzerejeként. Ezzel ugyanazon, kötetszinten megbonthatatlan egység mellett érvel, mint Kosztolányi tette a ciklus kitalálásakor, 1909 augusztusában: Különös irodalomtörténeti jelentősége "A szegény kisgyermek panaszai"-nak, hogy az első hosszabb vers-ciklus jelenik meg vele az új magyar költészetben, amelyben ma az egészen kis versek, a hatstrófák, élik virágkorukat.[Gömöri Jenő], Kosztolányi Dezső, [Előszó], in SZKP1, 3. Az első kiadást Seyfert Ottó címlapja, illetve az első vers fölé és az utolsó alá rajzolt egy-egy illusztrációja díszíti. A Világ 1910. november 13-án megjelent könyvismertetése már így kezdődik: "Modern könyvtár. Szerk. Gömöri Jenő, Politzer Zsigmond",[Szerző nélkül], Modern könyvtár. Szerk. Gömöri Jenő, Politzer Zsigmond, Világ, 1910/196, 14. [Annotáció: Ismertetés A szegény kisgyermek panaszairól.] azaz a szerző nélkül megjelent írás már a második kiadással foglalkozik. Feltételezve, hogy a Világ hamar reagált a megjelenésre, az újabb kiadást november első felére tehetjük – ebben erősít meg Gömöri Jenő kibővített előszava is, amely lábjegyzetben egészíti ki az életrajzot az alábbi megjegyzéssel: "A »Hét« szerkesztőségéből 1910. októberében kivált. GJ".Gömöri Jenő, Kosztolányi Dezső, [Előszó], in SZKP2, 3. Az előszó változatlan formában, Kosztolányi Dezső. Előszó a "Szegény kisgyermek panaszai" második kiadásához címmel jelenik meg a harmadik kiadásban is. Ott már olvasható a datálása is: "Budapest, 1910. október hó." In SZKP3, 4. Gömöri eddigi gondolatait egy Ady és Kosztolányi líráját egybevető passzussal toldja meg, melynek célja a két költő keltette hatás egybevetése, ugyanakkor költészetük különbségeinek tisztázása. Ady költészete az iskolásságra sokkal hajlamosabb s kedvezőbb motívumokkal teltebb, kedvezőbb egy költészeti – Ady- – iskola kifejlődésére, míg a Kosztolányi költészete csírájában s kifejlődésében sokkal több egyéni csírájú s egyénhez kötöttebb motívumot rejt és sokkal több utánozhatatlant, dacára, hogy e motívumok az egyéniség látszatának megőrzése mellett is sokkal könnyebben eltanulhatók, mint az Ady költészetének egyéni márkájú motívumai.Gömöri Jenő, Kosztolányi Dezső, [Előszó], in SZKP2, 4. Nem biztos, hogy ez a bevezető Kosztolányi sugalmazására született – az összeméredzkedés Adyval ugyanakkor aligha lehetett kedve ellenére, hiszen, mint azt Veres András megállapítja: Nem felejtette el a "kegyetlen, ember-tipró" bántást, A szegény kisgyermek panaszai 1910-ben írt záródarabjában (tehát hangsúlyos helyen) ismét ironikus gesztussal vett elégtételt az "irodalmi író" minősítésért.Veres András, Kosztolányi Ady-komplexuma. Filológiai regény, Budapest, Balassi Kiadó, 2012, 48. Kosztolányi ellentmondásos viszonyulását Adyhoz többen tárgyalták. Veres András maga is hivatkozik Rónay László Analóg jelenségek Kosztolányi és Ady költészetében című tanulmányára. (In Rónay László, Szabálytalan arcképek, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982, 111–132.) Szegedy-Maszák Mihály A versfüzér folyamatszerűsége című tanulmányában (in Szegedy-Maszák Mihály, Kosztolányi Dezső, Pozsony, Kalligram, 2010, 18–73) szintén a záróvers Ady-reflexióját hangsúlyozza, az "irigy szemek kereszttüze közé menj, / hadd nézzék benned, mi az irodalmi" szöveghelyet kiemelve (i. m., 44). A címlap tetején olvasható második kiadás megjelölésen kívül még két könyvészeti adat érdemel figyelmet: változatlanul marad a Magyar Költők I. megjelölés, viszont a 2. szám helyett 3. számként találkozunk az új kiadással. A versek sorrendje és szövege nem változik, sőt az első tizenkét oldalnak a tördelése is azonos az első kiadáséval – ott azonban a Mi ez, mi ez? kezdetű verset emitt, a második kiadás alig kisebb betűinek köszönhetően, beszorítják egy oldalra, és ettől kezdve rendre máshol találjuk az oldaltöréseket, míg végül az első kiadás harmincadik lapjával szemben itt már a huszonnyolcadik lapon véget ér a főszöveg. A helyesírás egy-két ponton módosul (például a Másként halálos csend és néma untság kezdetű vers második sorának utolsó szava az első kiadásban utcák, a második és harmadik kiadásban uccák változatban szerepel), ez is jelzi, hogy a szöveget újraszedték. A címlapot Kozma Lajos rajzolta, az első vers felett található rajz szintén más, mint Seyfert Ottóé volt – talán ez is Kozma Lajostól való. Kétségkívül rendkívüli sikert jelez az a tény, hogy a Modern Könyvtár harmadszor is kiadja a kötetet, immár az Athenaeum gondozásában, de a másodikhoz hasonlóan a Magyar Költők sorozat első, a Modern Könyvtár 3. számaként. Gömöri Jenő előszavát is az előző kiadásból veszik át, külön jelezve is: "Előszó a »Szegény kisgyermek panaszai« második kiadásához." Ez a kiadás legkorábban 1911 decemberében jöhetett ki a nyomdából. Gömöri Jenő előszavának azon mondatát: "Írt egy egyfelvonásos mesejátékot »Lótoszevők« címmel, amely azonban még megjelenésre vár", *-gal jelölt lábjegyzettel egészíti ki: "Azóta megjelent már a »Kritika« című folyóirat kiadásában, 1911-ben."SZKP3, 3. A címlap verzója pedig már megjelent kötetként sorolja az Őszi koncert – Kártya és a Bolondok című kötetet, illetve Hugo von Hofmannsthal Prológusának fordítását, melyet Schnitzler Anatol című darabjához írt. Márpedig a Schnitzler-darab 1911 márciusában, az Őszi koncert – Kártya május végén, a Bolondok pedig csak november végén jelent meg a Modern Könyvtárban. A harmadik kiadás, nyilván a nagyobb betűk miatt, eddig a legvastagabb: harminckét oldalon hozza a ciklust, illusztrációt viszont nem közöl. A szövegben apróbb változásokat figyelhetünk meg a helyesírásban és a központozásban (például a Gyakran megyek el most halotti házak kapujánál kezdetű vers tizedik sora az első-második kiadásban vesszőre, a harmadik kiadásban pontra végződik), a sorrendben és a szövegben azonban továbbra sincs változás. Ez annál meglepőbb, mivel Kosztolányi az 1911-es év nyarán-őszén a folyóiratközlések szintjén már – annotációkkal külön kiemelve – jelentősen bővítette ciklusát. Három különböző folyóiratban, négy különböző alkalommal összesen tizenegy vers jelent meg így, de a különböző forrásokban egyazon annotációval: Új (vagy Uj, a folyóirat betűkészletétől függően) versek "A szegény kisgyermek panaszai"-ból. Annak, hogy ezeket a verseket Kosztolányi mégsem illeszti be a harmadik kiadásba, egyetlen oka lehet: arra az illusztris díszkiadásra tartogatja őket, amelyről már alighanem ekkor tárgyal, de ami csak két esztendővel később, 1913 karácsonyán jelenik meg Tevan Andornál. A negyedik kiadás (Tevan, 1913) A bécsi Graphische Lehr und Versuchsanstaltban eltöltött tanulóévek után Tevan Andor 1909-ben tért haza. A Nil írói néven publikáló Dapsy Gizella El nem küldött levelek című verseskötetének kiadásával mutatkozott be 1910-ben, majd a költőnő férjének, Rozsnyai Kálmánnak előbb egy Sydney Carton álnéven írt Oscar Wilde- tanulmányát, utóbb a Vera, a nihilista lány című Wilde-drámafordítását adta ki 1911-ben. Szauder Mária szerint "Tevan Andor fiatal nyomdászt Rozsnyai Kálmán vitte el 1910-ben a New York kávéház íróihoz, itt kerül közelebbi kapcsolatba Kosztolányival is, ki melegen támogatta terveit."Szauder Mária, Kosztolányi Dezső négy levele Tevan Andorhoz, ItK, 1970/2, 245. Vö. 15. lj. A Tevanra emlékező Szántó Tibor úgy tudja, a Rozsnyai házaspár összehozta Tevant Franyó Zoltánnal, a valódi kulcsszereplővel: Franyó Budapesten bemutatta az akkori irodalmi élet jelentős személyiségeinek. Tevan ettől kezdve szombatonként Pestre utazott, és este a New York kávéházban egy asztalnál ült a törzsvendégekkel, írókkal és művészekkel, akik közül a leghíresebbek is csak néhány évvel voltak idősebbek nála. Garmadával támadtak itt a jobbnál jobb ötletek.Szántó Tibor, Tevan Andor, a tipográfus, in Baróti Dezső–Szántó Tibor, Költők barátja. Tevan Andor emléke, Budapest, Magyar Helikon, 1979, 40 (Magyar Tipográfia). Akárki mutatta is be Tevant Kosztolányinak, a "jobbnál jobb ötletek" közt könnyűszerrel felmerülhetett A szegény kisgyermek panaszainak az eddiginél igényesebb – és ennek megfelelően jobban honorált – kiadása, amit azonban egy új verseskötet, a Mágia megjelenésének kellett megelőznie. A két terv együtt haladt a megvalósulás felé, mint az Kosztolányi Tevannak írt, 1912. márciusi leveléből egyértelműen kiderül: Kedves jó uram, a kötetem összeállítása sokkal nagyobb munkába kerül, mint gondoltam. Éppen ezért az elküldésről leteszek, és szombaton nyújtom át Önnek személyesen, amikor Budapesten lesz. Addig elkészülök a Szegény kisgyermek panaszai-nak összeállításával is. Nagyon finom és tökéletes kötet mind a kettő. Önt csak arra kérem, hogy erre az utóbbira is kössük meg a szerződést, ugyanazokkal a feltételekkel, mint az előbbire, s mindkét szerződést foglaljuk írásba. A pénzt szombatig tudom nélkülözni, de akkor igen jólesnék, minél több, úgyhogy én 300 koronát kérnék, 200- at a Mágiá-ért, és 100 korona előleget a Szegény kisgyermek panaszai-ra. Ez – azt hiszem – nem ütközik nehézségbe, ugyebár kedves jó és nemes Fischer, azaz Tevan Andor!KDLN, 229. A Fischer név felemlítése utalás Samuel Fischerre, a berlini S. Fischer Verlag tulajdonosára. (Vö. KDLN, 907.) Egy júliusi levél pontosítja a megjelenések időpontját is: Úgy gondolom, ez a kötet kora ősszel jön ki, A szegény kisgyermek pedig karácsony felé, karácsonyi ajándékul. Ennek illusztrálására vállalkozott Bálint Rezső, fiatal, kiváló piktor, aki a kecskeméti művésztelepen lakik.KDLN, 232. A Mágia kis csúszással végül 1912 novemberére megjelenik, viszont A szegény kisgyermek panaszai díszkiadása sokkal többet késik. Ennek közvetetten talán a Tevan kiadóját bekebelezni szándékozó Athenaeum is az oka lehet. Első könyvei sikere után ugyanis Ranschburg Viktor, az Athenaeum részvénytársaság ügyvezető igazgatója meghívta Tevant, hogy vállaljon állást a Társaság könyvkiadójánál, "hiszen egy olyan képességű fiatalembernek, mint ő, csak egy ilyen nagy vállalatnál lenne lehetősége a szabad szárnyalásra, ahol nagy jövő várna rá". Tevan először az apjával beszélt az ajánlatról, majd közölte az igazgatóval: nehéz helyzetben van, hiszen édesapja minden vagyonát beleölte az ő kiadói kísérleteibe. Ranschburg felajánlotta, hogy a részvénytársaság kártalanításképpen megvásárolja Tevanék minden addig elkészült, elfekvő kiadványát a kiadói jogokkal együtt, és rendszeresen munkát biztosít a békéscsabai nyomdának. A kísértés nagy volt, hiszen a budapesti kiadó minden kiadói vagy tipográfiai kísérletéhez biztosíthatta a technikai és anyagi feltételeket. Tevan azonban sejtette, hogy tervei sorsa nemcsak ezeken a feltételeken múlik. A végleges döntés előtt Kosztolányitól, Karinthytól kért tanácsot. Az írók számára előnyös lett volna, ha kiadó partnerük egy nagy kiadóvállalatnál vezető pozícióba jut, mégis mindketten lebeszélték az ajánlat elfogadásáról.Szántó Tibor, Tevan Andor, a tipográfus, in Baróti Dezső–Szántó Tibor, Költők barátja. Tevan Andor emléke, Budapest, Magyar Helikon, 1979, 40–41 (Magyar Tipográfia). Amíg Tevan vívódása talán kiadói oldalról lassította a könyv készülését, addig Kosztolányi újabb és újabb, egymást olykor felülíró, nagyszabású terveinek is meglehettek a fékező hatásai. 1913 márciusában vagy áprilisában például – az előző évben favorizált Bálint Rezső helyett – másik illusztrátort ajánl, egyszersmind elvárásait is pontosan megfogalmazza. Nagyon meg vagyok elégedve az összeállításával, azt hiszem, új feltűnést fog kelteni. Arra kérem, még a nyáron szedesse ki, lassan és gonddal, hogy a kefelevonatot átadhassam az illusztrátornak. Három-négy remek illusztrációra gondolnék, amelyet valószínűleg Gulácsy Lajos fog írni. A betűkről – nagyon nagy, öklömnyi betűkről álmodom – majd élőszóval. A formátum igen nagy. A kötet ára: öt korona, vagy négy. Jó lenne előfizetési felhívásokat nyomtatni. Annak idején kommünikét adok ki. Legyen a dolog ünnepi. (A kötethez két verses előszót, vallomást írok).KDLN, 246. Az ünnepi igény jól megfér a praktikus megfontolással: az első kiadás 40 filléréhez képest ez a kötet minimum tízszer drágább, noha végül sem a Bálint-, sem a Gulácsy-illusztrációk, de még a verses előszók, vallomások sem készülnek el. Kosztolányi hol fokozza, hol lassítja az iramot. Május 1-jén még idegesen ír: "A szegény kisgyermek lekopogtatott verseit türelmetlenül várom. Ne tartson fel Dévénynél. Sürgős és fontos."KDLN, 247. Szeptemberben viszont két új vers beillesztését kéri tőle: "A Szegény kisgyermek panaszai két új, gyönyörű verssel bővül."KDLN, 251. Az egyik vers kiléte kideríthetetlen, a Mi ez? Mi ez? után az Én félek és az Ódon, ónémet, cifra óra kezdetű vers következik, mindkettő benne volt már az első három kiadásban is. A másik vers a Kisvárosi fotográfia, erre később visszatérek. A Tevan Andornak írt levelekből mindenekelőtt az válik világossá, Kosztolányi kedves kötete apoteózisának szánta ezt az újabb kiadást. A könyv teste igen tetszik. A papír jó. A betűk kitűnőek. Helyeslem a tervét: vörös iniciálék, mindenütt vörös csillagok, egy lapon csak egy vers. A címlapról azonban talán beszéljünk még. Mindenesetre megdöbbentően finomnak és egyszerűnek kell lennie – rajz nélkül – a betűk által.KDLN, 252. Az itt részletezett tipográfiai megoldások meg is valósultak. Kosztolányi 1910-ben még nem engedhette meg magának, hogy tipográfiai igényeket fogalmazzon meg, azóta megszerzett hírneve viszont már feljogosítja rá. Sőt arra is kiterjed a figyelme, hogy a szép könyv kellő hírverést kapjon, mint az egy novemberi, Tevannak írt leveléből kiderül: Meg akarom kérni, hogy A kis gyermek panaszai-ra okvetlen tétessen fehér borítócédulát, amin vörös betűkkel a könyv betűjének stílusában ez álljon: Most jelent meg!! / Kosztolányi Dezső híres / versciklusának első / teljes kiadása.KDLN, 256. A szegény kisgyermek panaszai díszkiadásának pontos megjelenéséről legtöbbet a röviddel utána következő verseskötet, a Lánc, lánc, eszterlánc… végére illesztett hirdetésből tudhatjuk meg: 1914. évi január hó elsején Kosztolányi Dezső A szegény kisgyermek panaszai c. verses ciklus teljes kiadása jelent meg, finom meritett papiroson, félpergament kötésben, 500 számozott példányban.LLE, 45. Szauder Mária már idézett cikkében részletesebben is foglalkozik a könyv tipográfiájával: A szegény kisgyermek panaszai az Amatőr Tevan-féle díszkiadásban 1913 decemberében hagyta el a sajtót és könyvárusi forgalomba 1914 januárjában került. A kolofon és külső borítószalag közlik a könyv adatait: "Ezt a könyvet, mint az első Amatőr Tevan-kiadást ötszáz számozott példányban, 1913-ban készítette Tevan Adolf könyvnyomdája Békéscsabán." Kosztolányi versciklusának ez az eddigi legteljesebb kiadása: 57 költeményt foglal magában. Kiállítása pontosan olyan, ahogy a költő leveleiben jóváhagyja vagy kiegészíti Tevan könyvterveit. Minden oldalon csak egy vers áll, mediaeval betűtípussal, cím nélkül. Nagy, piros, nyitott képű iniciáléval (a Tiemann-mediaevalis nagyobb fokozatával) indulnak a költemények, s versvégződéseket apró, piros csillag jelzi. […] Tevan számára az Insel-Verlag bibliofil kiadványai szolgáltatták a mintát*. Hosszúkás, zsebformátuma is újszerű volt**. Kosztolányi e kötete indította meg azt a Tevan-sorozatot, mely csupán tipográfiai megoldásával nyerte el a bibliofil jelzőt, s egyben úttörőjévé vált a modern magyar könyvművészeti kiadványoknak.Szauder Mária, Kosztolányi Dezső négy levele Tevan Andorhoz, ItK, 1970/2, 245–246. Vö. 15. lj. Noha a verseket az első három kiadásban is csillagok választották el egymástól, arról szó sem volt, hogy minden vers új lapon kezdődhetne. Ezt és a többi látványos tipográfiai megoldást figyelembe véve természetesnek tűnik a név nélküli kritikus (alighanem Schöpflin Aladár) lelkesedő írása, amelynek címe, A szegény kis ember [!] panaszai sajtóhibát sejtet: Kosztolányi Dezső szép és meleg verseskönyve, melyet első megjelenésekor érdeme szerint méltattunk, most finom és izléses amateur-kiadásban jelent meg. Maga a tény is örvendetes, mert egy verses munkának nálunk vajmi ritka sikerét bizonyítja s azt az érdeklődést, mely a mi publikumunkban is ébredezni kezd olyan dolgok iránt, a melyek nem csupán a pillanatnyi szórakozás czéljára szolgálnak. De épp oly örvendetes abból a szempontból is, hogy egy valóban értékes munka, mely először nagyon is szerény külsővel jelent meg, most tartalmához illő finom díszű kiállításban kerül a közönség elé s ez a külső talán emelni fogja magát a munkát is, feltűnőbbé teszi, elviszi olyan helyekre is, a hol a könyvtől külső szépséget is kivánnak. Külföldön mindennapos dolog, hogy kiválóbb költői alkotások egyre díszesebb kiállításban jelennek meg, nálunk, a hol a könyv iránti érdeklődés ma is elég lanyha s kevesen vannak, akik megkivánják, hogy a nekik kedves tartalmú könyvek a köznapinál díszesebb kiállításban jelenjenek meg, – annál ritkább az ilyen. Az amateur-kiadás vidéki nyomda műve s mint ilyen, örvendetesen bizonyítja, hogy nyomdaiparunk izlés, finomság és gondosság dolgában még a vidéken is szép fejlődésnek indult.[Schöpflin Aladár?], A szegény kis ember [!] panaszai, VÚ, 1914/4, [január 25.], 75. Furcsa, hogy a jó szemű Schöpflin – és a kritika általában – említés nélkül megy el a ciklus látványos bővülése mellett. Pedig a kezdeti harmincnégy verset hozzávetőlegesen kétharmadával, újabb huszonhárommal egészíti ki Kosztolányi, sorrendben a következőkkel: • Mult este én is jártam ottan • Ti, akik zárt ajtók előtt szepegtek • Ó, hányszor látlak mégis bennetek • Mikor az este csendesen leszáll (ÖGYK: Mikor az este hirtelen leszáll) • Lánc, lánc, eszterlánc • Apámmal utazunk a vonaton • Szegény anyám csak egy dalt zongorázik • Én öngyilkos leszek… • A rokonok • Öreg anyó • Halottak napján • Miért zokogsz fel oly fájón, busan • A játék • A kis kutya • Úgy élünk együtt, két kis idegen • A rút varangyot véresen megöltük • A kis baba • Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska • És ott egy vén vidéki gyógytár (ÖGYK: Ott az a vén, vidéki gyógytár) • A patikának üvegajtajában • A rosszleányok – mondják – arra laknak • Egyszer pedig magamba mentem • Kip-kop, köveznek A bővítésnek három forrását különböztethetjük meg. Az első forrás az 1910 előtti versek csoportja. Kosztolányi újból előveszi A szegény kisgyermek panaszai első kiadása előtt született verseit, és kétszeresen is merít belőlük. Egyrészt újrarostálja a Négy fal között után folyóiratokban publikált verseket, és közülük hármat beemel a mostani kiadásba: Másrészt magát a Négy fal között című kötetet üti fel, onnét átemelendő versek reményében. Ebben a kritikának is lehetett némi szerepe. Kaffka Margit például, még a Négy fal közöttről írva, már 1908-ban a gyermekkor megidézését emelte ki Kosztolányi lírájában, és két olyan versre is utalt, amelyek most átkerülnek a Kisgyermek-ciklusba: A gyermekkor hihetetlenül gyöngéd rezgéseit hozta; halk szonáták álomhangjait régi szobákból, bólintó öreganyák egyiptomi gráciáját, lehelletfinom pasztellek édes, csodálatos bűbáját.Fröhlichné Kaffka Margit, Kosztolányi Dezső: Négy fal között, Nyugat, 1908/1, [január 1.], 45–47. László Istvánnak, a Kelet Népe kritikusának pedig még az 1910-ben leírt mondatai üthettek szöget Kosztolányi fejébe: "Álom fog át. És látom az anyám. Némán ül a szűz, hófehér szobába; A gyertya ég és vár a párna rám. És sir a pergő, gyöngyöző szonáta." Aztán meg igy: "Anyám nevet és ujra fiatal." Igen, ez a mi látásunk, ilyenek a mi gyermekkorunk évei, drága, örök emlékei. […] E pszychéből egyébként és ezuttal nem ad tulsokat Kosztolányi. Idézett versét is még a "Négy fal között" verseskönyvéből vettem. Néhány más versét meg régebbi dolgaiból átkorrigálta, hogy éppen a "Kisgyermek panasza" lehessen.László István, Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai, Kelet Népe, 1910/13–14, [szeptember 3.], 612. Ez az utóbbi megállapítás, mint láttuk, akkor nem volt igaz – Kosztolányi most igazolja. Első verseskötetének három versét veszi át, három olyan verset méghozzá, amelyek – a Négy fal közöttben nem egyedi módon – közös cím alatt, külön alcímekkel, tehát kvázi egyetlen versként járták körül ugyanazt a témát. Ez a három vers – a kötetközlést megelőző folyóirat-publikációival együtt – a következő: A második forrást már a harmadik kiadás kapcsán említettem: arról a négy blokkról van szó, melyet Kosztolányi 1911 júliusa és szeptembere közt közöl az Új Idők, a Világ és a Vasárnapi Újság hasábjain. Ezek a versek a ciklus címének annotációként való feltüntetésében, az önálló cím helyett a kezdősor szerepeltetésében és mindig csoportban történt közlésükben is egyértelműen jelzik Kosztolányi ciklusba komponáló szándékát. Végül a bővülés harmadik forrása az 1912 májusa és 1913 karácsonya között született versanyag, amit szempontunkból szintén két részre kell osztanunk. Egyrészt a csak folyóiratban publikált versekére: Ezekről a külön cím, az önálló közlés és az annotáció hiánya is elárulja, hogy a szerzői szándék nem feltétlenül sorolta őket ebbe a ciklusba. Másrészt, szinte megdöbbentő módon, Kosztolányi legutóbbi verseskötetéből, a Mágiából is áthoz egy költeményt. Ezt egy, már idézett levelében külön meg is indokolja Tevannak: "A Szegény kisgyermek panaszai két új, gyönyörű verssel bővül. […] A második vers a Kisvárosi fotográfia, amely a Mágiá-ban jelent meg. Ez is a ciklushoz tartozik, odavaló. Szedesse ki ezt is, és iktassa be ama kétstrófás vers után, amely a gyógyszertárról szól."KDLN, 251. Vö. 64. lj. Végül három versnek (Ti, akik zárt ajtók előtt szepegtek; Ó, hányszor látlak mégis bennetek; A kis baba) az itteni kötetközlést megelőző publikációjára nem sikerült rábukkannunk. A kötetnek leglátványosabb, de nem egyetlen változása a bővülés. Emellett nem feltűnően, de következetesen átalakul a kötet helyesírása is. Ezek a változások jelen kiadásunk szövegközlésében részletesen nyomon követhetők. Két feltűnő példán érdemes megfigyelni, hogyan alakítja át Kosztolányi korábbi verseit "Kisgyermek-kompatibilissé". A Négy fal közöttből idehozott Öreg anyó első sora eredetileg így hangzott: Magas karosszékedbe trónolsz. A vershelyzetet a cím egyértelműen meghatározta. Minthogy azonban ebben a ciklusban nem használt címeket, Kosztolányi kénytelen volt a – ráadásul Ük-anyámról Öreg anyóra módosított – címet is beépíteni az első sorba. Három szótagnyi helyet kellett teremtenie: kihúzta a kétszótagos jelzőt és az egyszótagos birtokragot, és a megváltoztatott cím máris a kezdősorba illeszkedett. A másik példa az Apámmal utazunk a vonaton kezdetű vers. Ennek eredeti (két) folyóiratközlése A vonat-ablakból címmel jelent meg, a régies helyesírással írt első sor mindkét esetben megegyezett a vers zárósorával: Kék hold czikázik a fehér havon. Ettől eltekintve szinte teljesen megegyezett a vers szövege a negyedik kiadásban közölttel – azaz teljes mértékben hiányzott belőle bármilyen utalás, amely a vershelyzetet a kisgyermekhez kapcsolta volna. Kosztolányi azért találhatta ki az apa szerepeltetését, és áldozta fel a keretes szerkezetet is, hogy az első sorba belejátssza a gyermek pozícióját. Sajátos helyzetben van a Négy fal közöttből átemelt három vers, illetve a Lánc, lánc, eszterlánc. Előbbieket, A szegény kisgyermek panaszaiban kötetszinten is újraközölt verseket Kosztolányi később, a Négy fal között éppen Tevannál megjelentetett második, harmadik és negyedik kiadásaiban (1917, 1921, 1922) megint közzéteszi, immár külön-külön versként és részben megváltoztatott címmel (Öreganyám; Clementi szonáta; Halottak napja). Ez azért furcsa, mert a Négy fal között anyagát radikálisan meghúzza, az eredetileg százhárom külön cím alá sorolt versből (ahol ez a három egynek számít!) csupán harmincnégyet hagy meg! Logikus megoldás lenne a más kötetekbe átplántált verseket kihagyni – az ezek szerint "slágerekre" fókuszáló Kosztolányi azonban nem így dönt. Még meglepőbb a Lánc, lánc, eszterlánc sorsa. Ez ugyanis a folyóiratpublikációt (Nyugat, 1913/1) követően előbb szerepel az 1913-as Kisgyermekben, mint – címadó versként – az 1914-es Lánc, lánc, eszterláncban. Vagyis – egyetlen esetben – tanúi vagyunk annak, hogy ki is vesz verset kedvenc kötetéből, noha később ez a szöveg is kettős életet él majd: ugyanúgy jelen lesz a Lánc, lánc, eszterlánc kötet bővített kiadásának tekinthető Mák első és második Tevankiadásában (1916, 1920), mint A szegény kisgyermek panaszaiban.A Mák ráadásul a Lánc, lánc, eszterlánc kötet szövegközlését veszi alapul, így annak címadó verse párhuzamosan két változatban bukkan fel a különböző kötetekben. Ezt a váltakozást leglátványosabban a vers 35. sorában a két főnév sorrendcseréje illusztrálja. SZKP4 (1913): Szédűl a lánc, szédűl a tánc; LLE (1914), Mák1 (1916): Szédül a tánc, szédül a lánc; SZKP5 (1919): Szédül a lánc, szédül a tánc; Mák2 (1920): Szédül a tánc, szédül a lánc; SZKP6 (1923), ÖGYK (1935): Szédül a lánc, szédül a tánc. Mindezen versek végleges pozícióját a lírai életműben csak az 1935- ös Összegyűjtött költemények jelöli ki – A szegény kisgyermek panaszai-ciklus javára. Azzal, hogy Kosztolányi hozzányúlt a korábban már más köteteiben is publikált verseihez, elkezdődött az a folyamat, amelyre Szauder József is felhívja a figyelmet a Kosztolányi-lírát áttekintő, nagy jelentőségű tanulmányában: Nemcsak a siker, hanem a legsajátabb ihlethez való hűség is arra ösztönözte, hogy az 1920-as évekig ezt a kötetét tegye verseinek reprezentatív gyűjteményévé. Az első kiadás némileg szimbolikus, zenei életképköréhez korábban és későbben írt verseinek egy második, majd harmadik rétegét rakta hozzá: mint a fatörzs évgyűrűi rakódtak egymás köré, szerves, koncentrikusan zárt fejlődés jeleként.Szauder József, Kosztolányi Dezső költészete, in Kosztolányi Dezső Összegyűjtött versei, I–II, gyűjt., sajtó alá rend. Vargha Balázs, bev. Szauder József, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1962, I, 17. Szauder József harmadik rétegként együtt tárgyalja az ötödik és a hatodik kiadásba bekerült verseket, amelyek itt külön szerepelnek. Kosztolányi a következő két kiadás során további, más versesköteteiből átvett költemények beemelésével jelzi e ciklus megkülönböztetett jelentőségét. Ismétlődő szemezgetéseivel mintha 1911-es önéletrajzának alapgondolatát szeretné újra és újra aláhúzni – ahogyan a gondolatot magát is megismétli 1914-ben, az Érdekes Újság Dekameronjába írt újabb bemutatkozásában: Az életrajzomat megírtam már versekben. Abban a kis könyvemben, amelyet legjobban szeretek és legtöbbre becsülök, A szegény kisgyermek panaszai-ban, megírtam összes emlékeimet. Más nem történt velem. Az Érdekes Újság Dekameronja. Száz magyar író száz legjobb novellája, II, szerk. Kabos Ede, Budapest, Légrády Testvérek, [1914], 207. Az ötödik kiadás (Athenaeum, 1919) Az a tény, hogy az ötödik kiadás (a harmadik után) ismét az Athenaeumnál jelenik meg, nem jelent szakítást Tevan Andorral. Kosztolányi 1920-ban még új verseskötetét, a Kenyér és bort is nála jelenteti meg, sőt ez év május 16-án erre és további három verseskötetre (Négy fal között; Mágia; Mák), illetve Byron Beppójának fordítására és egy ilyen címmel meg nem valósult Külföldi antológiára ad jogot Tevannak, az alábbi megjegyzéssel: Ezen szerződés a fenti köteteknek egy alkalommal való megjelenésére vonatkozik, a kiadó azonban fenntartja magának a jogot, hogy a további kiadásokra elsőséget élvezzen, azaz a szerző köteles fent jelzett műveit új kiadása előtt Tevan Andornak, illetve jogutódainak felajánlani.MTAKK, Ms 10420/14. Idézi: Tevan Andor levelesládájából, közread. Voit Krisztina, Budapest, Gondolat Kiadó, 1988, 170–171 (A Magyar Könyv). Meglepő, hogy a verseskötetek közt nem szerepel A szegény kisgyermek panaszai. Ennek Kosztolányi egy 1931. augusztus 9-én kelt levele adja pontos magyarázatát, amelyben arra kéri Tevant, hogy a Geniusnál kiadandó életműsorozatához engedje át a nála lévő jogokat: "régebben az Athenaeum se támasztott nehézséget, mikor ön A Sz.Ki.Gy.-t díszkiadásban hozta ki".KDLN, 626. Ezek szerint a ciklus kiadási joga mindvégig az Athenaeumnál maradt, és csak a nagy kiadón múlt, mikor veszi elő ismét Kosztolányi verseskötetét. Ez talán éppen Heltai Jenő kezdeményezésére történt, akit Miklós Andor, a részvénytársaság frissen megválasztott elnöke 1918-ban hívott meg az Athenaeum művészeti igazgatójának, és aki nagy súlyt helyezett a magyar költészet népszerűsítésére. Az új szerződést Kosztolányival mindenesetre 1918. február 5-én köti az Athenaeum. Ebben Kosztolányi, 500 korona fejében, elismeri: a "munka kiadási joga egyszersmindenkorra Önöket illeti, minélfogva jogosítva vannak – de nem kötelezve – a munkát vagy annak egyes részeit bármikor, bármily alakban és példányszámban újból és újból kiadni", valamint azt is, hogy "jogukban áll ezt a szerződést másokra is átruházni az összes jogokkal és kötelezettségekkel". A legérdekesebb mégis a szerződés végére írt kéziratos kiegészítés: "A régi kiadás kéziratát még egyszer annyira egészítem ki."OSZKK, Fond 3. Növedéknapló 1951/107. Ez a kiegészítés nyilvánvalóan csak a harmadik kiadáshoz viszonyítva állja meg a helyét, magyarán az Athenaeum eltekintett attól, hogy friss kiadásának anyagát a Tevan 1913-as kiadásával is összemérje. Hiszen az utolsó, 1911-es Athenaeum-kiadás harmincnégy verséhez képest a mostani hatvanat hoz majd, azaz csakugyan szinte a dupláját – csakhogy ebből ötvenhét már benne volt a Tevan-kiadásban is, Kosztolányi ahhoz képest mindössze három verssel gazdagítja ciklusát: • Mély éjeken hányszor nézlek, te Térkép • A napraforgó, mint az őrült • Jaj, hova lettek a zongorás estek A helyzetet tovább bonyolítja, hogy mindhárom vers a negyedik kiadás óta a Tevannál megjelent versesköteteiből (Lánc, lánc, eszterlánc; Mák) származik – az első és a második mindkettőben, a harmadik csak a Mákban jelent meg. A bővítés mellett – a ciklus történetében először – sorrendcserékre is felfigyelhetünk. A Mostan színes tintákról álmodom kezdetű vers átkerül a Ti, akik zárt ajtók előtt szepegtek elé, a Mikor az este csendesen [végleges változatában: hirtelen] leszáll és az Este, este… kezdetű versek pedig helyet cserélnek egymással. A helyesírás vonatkozásában a Tevan-kötet (nyilván részleges) ignorálásával találkozhatunk: azokat a verseket, amelyek már 1911-ben is részei voltak a ciklusnak, a mostani kiadás rendre hajdani formájukban közli, de a Tevannál ciklusba került versek helyesírását is újragondolja. Annak ellenére, hogy a szerződésben Kosztolányi 1918. február 25-ig vállalja a szöveg leadását, az "egy-egy 16 oldalas ív" nyomdai revízióját pedig két napon belül, a kötet végül mégis csak 1919-ben jelenik meg. A Falus Elek tervezte címlap, a belső borító elé külön beillesztett, számozatlan, fényes lap verzóján a költő fényképe és fakszimile aláírása ugyanúgy jelzik a bibliofil igényt, mint az, hogy az összesen nyolcvanhét oldalas kiadványban az egyes versek megint külön lapon kezdődnek, és alattuk megint csillag jelzi a szöveg végét. A hatodik kiadás (Genius, 1923) "Holnap jelenik meg a Szegény kisgyermek panaszai 6. kiadása. Azonnal postára teszem neked az első példányt."KDLN, 481. – ígéri Kosztolányi 1923. március 16-án Reményi Józsefnek. Nem tudjuk pontosan, hogyan és miért ruházza át a kiadási jogot az Athenaeum a Geniusra, de Kosztolányinak az Athenaeummal 1922. február 20-án kötött újabb szerződése még A szegény kisgyermek panaszainak újabb s ráadásul bővített kiadásáról rendelkezik: Önök uj kiadásban bocsájtják közre a "Szegény kis gyermek panaszai" cimü verseskönyvemet, melynek javitott és kiegészitett kéziratát f. év március hó 15.-ig fogom rendelkezésükre bocsátani.OSZKK, Fond 3 Növedéknapló 1951/107. A Genius kiadóhoz pártoló Kosztolányinak alkalmasint az lehetett a szándéka, hogy a már 1921 óta beharangozott folytatás, A bús férfi panaszai Kosztolányi már évekkel a kötet megjelenése előtt dönt nemcsak a folytatásról, de annak pontos címéről is. A Bácsmegyei Naplóban már 1921. december 25-én Négy vers. Mutató a "Bús férfi panaszai" című verssorozatból, mely a "Szegény kisgyermek panaszai"-nak folytatása közös címmel jelenik meg a Kísérem a fiam az iskolába, az Ásitok és csak bámulom, valamint A délután, mint az üvegpohár kezdetű vers. (A megjelenési adatokat ld. Kosztolányi Dezső napilapokban és folyóiratokban megjelent írásainak jegyzéke, 2., szerk. Arany Zsuzsanna, Budapest, Ráció Kiadó, 2009, 63–64, 213–216. tétel.) Közülük kettő: A délután, mint az üvegpohár és a Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most kezdetű "A bús férfi panaszai"-ból összefoglaló cím alatt az Új Idők 1922. február 26-i számában is napvilágot lát. (A megjelenési adatokat ld. Kosztolányi Dezső napilapokban és folyóiratokban megjelent írásainak jegyzéke, 1., szerk. Arany Zsuzsanna, Budapest, Ráció Kiadó, 2008, 232, 3536–3537. tétel.) A délután, mint az üvegpohár kezdetű vers végül nem kerül be a BFP-be, a Kosztolányi halála után megjelent kiadások a Hátrahagyott versek közt közlik, A délután… címmel. előtt még egyszer végigtekintsen A szegény kisgyermek panaszain, rögzítse annak anyagát, és ezt az összegzést követően tegye közzé új költeményeinek ciklusát, melynek már negyedik versében szövegszerűen is utal majd a nagy hírű előzményre."Mert vén Szabadka áldalak, / Mit hosszú, bús évek alatt / Hittem sorsnak, hazának. // Te álom voltál és regény, / Poros hárfája »A szegény / Kisgyermek panaszá«-nak." Kosztolányi Dezső, Ha volna egy kevés remény…, in BFP, 11. 1923 márciusára Kosztolányi talán már meg is állapodott A bús férfi panaszairól a Geniusszal, és szerette volna együtt, ugyanabban a formátumban látni az első és a második kötetet – az Athenaeum pedig, ahogyan tíz éve a Tevannal, most egy másik kisebb kiadóval volt nagylelkű. Kosztolányi erre az alkalomra négy újabb verssel bővíti A szegény kisgyermek panaszait, így alakul ki a kötet mai terjedelme. • Egy téli délben • Szemem gyakorta visszanéz • Az áprilisi délutánon • Fényképek A bővülésnek itt két ismert forrása van. Egyfelől a folyóiratközlések: Mint látható, Kosztolányi ezeknél is megtartja a ciklusba tartozó versek folyóiratban publikálásának két alapelvét: a – kötetközléssel egyező – címnélküliséget és a több vers együttes közlését. A másik az átvétel. Itt egy vers erejéig egészen a Mágiáig visszamegy, egy verset pedig legutolsó verseskötetéből, a Kenyér és borból illeszt be. Kosztolányi a többi átvételnél sokkal erősebben átdolgozva építi bele Az áprilisi délutánon kezdetű verset a ciklusba. A vers kezdete is átalakul, a negyedik versszak pedig mindenestül eltér a Mágiában közölt eredeti változattól: az Angyal és az Ördög beemelése Kosztolányi mostani leleménye. A húszas évek eleje Kosztolányi szabadkai nosztalgiájának erősödését hozza – nyilván szülővárosának sokszor elpanaszolt határon túlra kerülése miatt. Egyszerre dolgozik A bús férfi panaszain és a szintén családi élményekből merítő Pacsirtán. Ezeknek a körülményeknek ismeretében feltehető, hogy a Nyugatban közölt két verset nem az íróasztalfiókból, régi, nem publikált költeményei közt tallózva fedezte fel, hanem frissen születtek. Kosztolányi egy helyen módosít a sorrenden: a Jaj, az estét kezdetű vers átkerül az Ilyenkor a szobánk, mint a sziget elé. Egy kezdősor is megváltozik: a Mikor az este csendesen leszállból Mikor az este hirtelen leszáll lesz. Kosztolányi a versek szövegén is sokat változtat, ezúttal nem is annyira helyesírási, mint inkább stilisztikai szempontból. Ahogyan Margócsy István írja: Néhány markáns stilisztikai változtatást is eszközölt a régi versek egy részén, ezzel is enyhítve az első kiadás erősen homogén szecessziós-dekadens hangulatiságán (pl. kilenc helyen kihúzta vagy rútra, vadra módosította a bús jelzőt; máshol hanghatásokat tett erőteljesebbé: pl. a lehetséges helyeken rendszeresen ö-re változtatta az e hangzót: fel-föl; csepp-csöpp; csendes-csöndes; gyenge-gyönge stb.; máshol egyszerűsítette stílusát: néhány helyen a gyakori kis jelzőt a névelővel váltotta, kicsi helyett kertest írt, tiszta kis szoba helyére vendégszoba került stb.) Ez a kétségtelen eltolódás azonban paradox módon épp a kötet zárt egységét szilárdította meg: stíluselemei polarizálásával átfogóbbá s teljesebbé tette műve világát.Margócsy István, A szegény kisgyermek panaszai, in Számadás – Kosztolányi Dezső születésének 100. évfordulójára, szerk. Fráter Zoltán, Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem, XX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék, 1985, 34. "A Genius hangoztatta, milyen fontosnak tartja kiadványai külső megjelenését s igyekezett megfelelni az amatőr-igényeknek. […] A kiadó Miniatűr könyvtár sorozata kisformátumban, irodalmi csemegékkel szolgált."Szij Rezső, A Genius–Lantos kiadó, MKsz, 1969/4, 394–395. A kötet a Miniatűr Könyvtár védjegyeként szolgáló Gottermayer-kötésben jelent meg, három változatban. Hat koronáért a kommersz kiadást kínálták: "32-rét alaku kis könyvecskék, finom papiroson nyomva és müvészies kötésben, Leidenfrost Sándor festőmüvész terve szerint". A Genius Irodalmi Tájékoztatója, Budapest, Genius Könyvkiadó, 1924, 87. Tizennyolc koronáért "félbőrkötés, vörös szinben, bőrsarokkal és aquilpapirboritással. A gerincen 18 karátos arany cimnyomás, diszitménnyel. A felső él aranymetszéssel". Végül 30 koronáért, a "költő kézjegyével", "meritett papiroson nyomva (1–20. sorszámig). Egész bőrkötés, vörös és zöld szinben. A tábla előlapján ornamentikus keret és cimszöveg aranynyomással. A gerincen arany cimnyomás, diszitménnyel. A felső él 18 karátos aranymetszéssel". A Genius Irodalmi Tájékoztatója, Budapest, Genius Könyvkiadó, 1924. Az árak a 48., a részletes leírások a 110. oldalon olvashatók. Ugyanakkor a kiadó könyveit tipográfiailag elemző, föntebb is idézett Szij Rezső ítélete A szegény kisgyermek panaszaira is érvényes: "Annak ellenére, hogy a Genius a legnagyobb mértékben űzte az amatőr kiadást, könyvesztétikai szempontból különösebben figyelemre méltót keveset alkotott. […] A Genius-kiadványok fő fogyatékossága éppen a tipográfiai gondatlanságból következik." Igaz ugyan, hogy fő kifogása, az oldal tetején elhelyezett oldalszámok helyett – amelyek miatt könnyen lecsúszik a szöveg – itt hagyományos, lapalji oldalszámokkal találkozunk, de másik észrevétele: "Arra pedig, hogy a sorok oldalról-oldalra födjék egymást (pontos sorregiszter), még kisebb terjedelmű munkáknál sem ügyeltek."Szij Rezső, A Genius–Lantos kiadó, MKsz, 1969/4, 394–395. – megállja a helyét. Ráadásul a "minden vers új lapon" régi elve meghiúsul, a versek oldaltörés nélkül követik egymást, ezúttal nem is csillagokkal, csupán a betűk színével és alakjával egyező, nagyméretű iniciálékkal különülnek el egymástól. A hetedik kiadás rejtélye Réz Pál az 1984-es Összes versek jegyzetében a kötetnek egy hetedik kiadását is számba veszi, mely évszám nélkül, ugyancsak a Geniusnál látott napvilágot. Jegyzet, in Kosztolányi Dezső Összes versei, I–II, szerk. Réz Pál, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984, II, 329. Ez az adatközlés a Kosztolányi-írások és a szakirodalom érdemes gyűjtőjének, Hitel Dénesnek kéziratos bibliográfiájáig vezet vissza. Hitel a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában őrzött adatgyűjteményében említi meg a hetedik kiadást, hozzáfűzve: "Teljesen azonos a VI. kiadással, csak Fáy Dezső négy színes képével." Hitel Dénes kéziratos bibliográfiája, MTAKK, Ms 4645/4. Ebből a kiadásból sajnos nem sikerült példányt fellelnem, egyetlen közgyűjteményben sem található. Kezembe került viszont A bús férfi panaszainak ugyancsak Fáy Dezső négy színes képével illusztrált változata, amelyen a kiadó sehol sem jelzi, hogy ez második kiadás lenne. A párhuzamból kiindulva feltételezem, hogy az illusztrált Kisgyermek-kiadás is csupán Hitel Dénes gyűjteményében kapta a hetedik kiadás titulusát, magán a könyvön változatlan formában a Hatodik kiadás szerepelhetett. Ezzel kialakult a ciklus végleges kompozíciója. Kosztolányi A bús férfi panaszainak megjelenése után – szinte jelképes gesztussal – nem fordul vissza A szegény kisgyermekhez, csak még egyszer: az utolsó, nagy összegzés pillanatában. A szegény kisgyermek panaszai-ciklus az Összegyűjtött költeményekben (Révai, 1935) Mint azt a Tevannal folytatott levelezésből tudjuk, a Genius már 1932 őszére tervezte Kosztolányi összes műveinek kiadását.Vö. KDLN, 626. Ez akkor elmaradt, a Genius egy év múlva beleolvadt a Révaiba, amelyik továbbvitte a tervet. Az Összegyűjtött költemények azonban nem a (végül posztumusz), feketébe kötött életműsorozat tagjaként jelenik meg először, Kosztolányi, akár ötvenedik születésnapja, akár betegsége okán, nyilván sietteti lírai életműve foglalatának megjelenését. A zöld borítós könyv 1935 májusában látott napvilágot, ugyanabban az évben megjelent kétkötetes változatban is. A versek számában nincs változás, a szöveg viszont több helyen módosul. Szerencsénkre, ha töredékesen is, de megmaradtak a korrektúrafordulók, melyeken Kosztolányi A szegény kisgyermek panaszait javította – ezeket korábban részletesen bemutattuk. A korrektúrák alapja a hatodik kiadás, Kosztolányi ennek lapokra szedett és saját kezével javított példányát adja oda először a Révainak. Változtatásainak egy része helyesírási jellegű, akadnak formai meggondolások, például a nem mondatkezdő sorkezdetek kisbetűsre cserélése. Egy újabb verskezdet is megváltozik: A délutánoktól mindig búsan futottamból eltűnik az inkriminált búsan jelző. Ezeknél is látványosabbak a stilisztikai megfontolásokat tükröző átírások. "Különös és nehezen érthető önellentmondás, hogy a nyelvkezelés titkainak ez a mestere újabban a nyelvtisztító purizmus művészetellenes laposságainak a hívéül szegődött."Szerb Antal, Magyar irodalomtörténet, I–II, Kolozsvár, Erdélyi Szépmíves Céh, 1934, II, 480. – rója meg Szerb Antal 1934-ben Kosztolányit. A szómagyarítás igénye az Összegyűjtött költeményekben közölt Kisgyermek-ciklust is eléri. Vannak pontok, ahol egyszerű szócserével: az üveg-almárjom helyén üveges szekrényt találunk a Ti, akik zárt ajtók előtt szepegtek kezdetű versben. Bonyolultabb a feladat, ha a lecserélendő szó rímhelyzetben van. Kosztolányi elkötelezettségét mutatja, hogy ilyenkor inkább új rímet és új sort talál ki, semhogy az idegen szó a versben maradjon. A Kip-kop, köveznek hetedik-nyolcadik sora a hatodik kiadásban így festett: "Tavasz, tavasz. Táncol az udvaron / A kék, sárga, piros luftbalón", most viszont mindenáron szabadulni akar a luftbalóntól, hogy helyére a magyar léggömböt illessze, míg végül ezt a megoldást választja: "Tavasz. Libeg az udvarunk egén fönt / a sárga, kék és rózsaszínü léggömb". Megint másutt a gondos mérlegelés engedett végül utat az idegen eredetű, de ezek szerint kellőképpen meggyökeresedett szónak: A kis baba hatodik sorában ("a parfűmöktől forró feje fáj") a parfűmöktől szót az első korrektúrában illatoktól-ra cserélte Kosztolányi, majd azt visszajavította az eredeti változatra. A gondos korrektúra ellenére a több apró nyomdahiba mellett egy nonszensz is becsúszott az egyik vers szövegébe. A Mikor az este hirtelen leszáll kezdetű vers utolsó előtti sorában a hatodik kiadásban még A kisgyerek lesunyja a fejét változat szerepelt, ez most az értelmezhetetlen A kisgyerek lehúnyja a fejét mondatra változik. A versek nem kezdődnek új lapon, nagyobb térköz és nagy kezdőbetű választja el őket egymástól. "Megemlítem, hogy az 1935-ös, nagy formátumú, zöld könyvnek valójában az a címe, hogy Kosztolányi Dezső Összegyűjtött költeményei. […] A kötetet a Válogatott versek cím illetné meg, a költő mintegy háromszáz oldal terjedelemben ad közre – igen feszes – válogatást az oeuvre-ből."Térey János, Nem a cukrász. Kosztolányi Dezső verseiről, in Kosztolányi Dezső Válogatott versei, szerk. Térey János, Budapest, Palatinus Kiadó, 1999, 210. A feszes válogatásnak a Tevan-kötetek a kárvallói, amelyeket Veres András így jellemez: Ha összehasonlítjuk A szegény kisgyermek panaszai egymást követő kiadásait és az 1911–1920 között megjelent versesköteteit, szembetűnő az utóbbiak esetleges, hányaveti kompozíciója és a(z ezzel összefüggő) kevésbé szigorú válogatása. Mintha valamennyi előkészítő-kísérleti terepéül szolgálna a megmérettetésnek, ami alapján utóbb eldönthető, hogy melyik vers léphet magasabb osztályba, A szegény kisgyermek panaszai ciklus darabja közé.Veres András, Kosztolányi Nyugatja és a Nyugat Kosztolányija, in Nyugat Népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról, Angyalosi Gergely et al., Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2009, 92. Ezt a megállapítást érdemes azzal kiegészíteni, hogy Kosztolányi a húszas évek elején kettős mustrát tartott e köteteiből, A szegény kisgyermek panaszai mellett A bús férfi panaszaiba is válogatott. Oda akkor a Mágia, a Lánc, lánc, eszterlánc és a Mák kötetekből összesen nyolc verset emelt át, hozzá az 1920-ban kiadott Kenyér és borból másik tizennégyet. A mostani szemle nemcsak válogatás, hanem egy-egy vers végleges helyének kijelölése, és ezzel a két fontos, egymást váltó ciklus tartalmának meghatározása is. A szegény kisgyermek panaszai a hatodik kiadásig megvalósult valamennyi bővítést megtartja, A bús férfi panaszaiból viszont három verset (Boldog, szomorú dal; Hitves; Verés) visszarak eredeti helyükre, a Kenyér és borba. A szegény kisgyermek panaszainak kiadásai Kosztolányi halála után A ciklus a költő halála után leginkább a lírai életműnek az Összegyűjtött költemények kialakította egészébe ágyazva él tovább. Így jelenik meg többször a Révainál, abban az immár Összegyűjtött versek címmel futó gyűjteményben, amelybe már a hátrahagyott versek is bekerülnek. Így bukkannak fel részletei Vas István 1955- ös válogatásában, ami Kosztolányi költői rehabilitációjának első állomása. Gyergyai Albert erről a kötetről írt híres kritikájában éppen A szegény kisgyermek panaszainak teljes közlését hiányolja: A legérzékelhetőbb hiányt A szegény kisgyermek panaszai-nak ciklusában találjuk. […] A szegény kisgyermek-et Vas István nem becsüli tán le, de mintha nem becsülné eléggé, vagy mintha nem azért dicsérné, ami a legértékesebb benne. Ezt főképp azzal árulja el, hogy az egész ciklusból tizennyolc (18) verset elhagy, holott ő mindnyájunknál jobban tudja, hisz azért költő, nemcsak szerkesztő, hogy itt egy többé-kevésbé szerves egységről van szó.Gyergyai Albert, Kosztolányi költészete, Csillag, 1956/9, 597–598. Ugyanakkor az Irodalomtörténeti Közleményekben Kenyeresné Bolgár Ágnes éppen ellenkező kifogást fogalmaz meg: "Viszont meg kell jegyeznünk, hogy aránytalanul bőven szerepel a Kisgyermek panaszai [!] és a Meztelenül."Kenyeresné Bolgár Ágnes, Kosztolányi Dezső válogatott versei, ItK, 1956/2, 233. Hét év múlva, Vargha Balázs szerkesztésében, Szauder József előszavával megjelenik az első gyűjteményes kötet, amelyet 1964-ben újabb követ a Magyar Parnasszus sorozatban. Az 1984-es, immár Réz Pál szerkesztette kiadás filológiailag gazdagabb az előzőknél. "Kiadásunk elsőként kísérli meg a versek keletkezésének, illetve első megjelenésének meghatározását; a dátumot a költemények alatt adjuk" – írja Réz Pál, aki A szegény kisgyermek panaszai esetében először ekkor használ konkrét évszám helyett a ciklus fejlődését kifejező időtartamot is: "A ciklus (első megjelenése 1910) a későbbi kiadások során erősen bővült: ezért jelezzük 1910–1923-mal." Jegyzet, in Kosztolányi Dezső Összes versei, I–II, szerk. Réz Pál, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984, II, 330, 332. Gyergyai Albert fenntartásainak azóta újabb és újabb Kosztolányi- versválogatások üzentek hadat, a gyűjteményes kiadások pedig mindmáig a Réz Pál egybeszerkesztette és bedátumozta verseskötetet viszik tovább, egy-két friss, de A szegény kisgyermek panaszait nem érintő bővítéssel megtoldva. A ciklus önálló kötetként is több ízben megjelent. Először 1964- ben a Magyar Helikonnál, Katona Tamás szerkesztésében és Kondor Lajos tíz szövegközti illusztrációjával. A szövegközlés forrásáról a kötet végén kapunk tájékoztatást: "A versek szövegét a költő által átnézett utolsó kiadás, a Révai kiadónál 1935-ben megjelent »Kosztolányi Dezső összegyűjtött költeményei« című kötet alapján közöljük."Kosztolányi Dezső, A szegény kisgyermek panaszai, szerk. Katona Tamás, Budapest, Magyar Helikon, 1964, 187. A versek ismét új oldalon kezdődnek, az elválasztó csillag nélkül, de nagy kezdőbetűvel kiemelve. Ez a kiadás ugyanúgy a Kner Nyomdában készült, mint a következő kettő. 1978-ban a nyomda és a Magvető Könyvkiadó a Tevan Nyomda alapításának hetvenötödik évfordulójára közös kiadásban jelenteti meg a hajdani amatőr sorozat köteteit, köztük az azt indító Kosztolányi-ciklust. A kötet nem reprint: megváltozik a méret, a Tiemann mediaevalis betűket plantin váltja fel, és bár a külön-külön oldalon kezdődő verseknél a nagy, piros kezdőbetű hagyománya megmarad, a verseket záró (történetesen ötágú) piros csillagok – alighanem politikai áthallások elkerülése okán – eltűnnek. A kolofonon ígért "szöveghű" kifejezés is relatív, helyenként találhatók apró eltérések az 1913-as szövegtől – például míg A délutánoktól mindig búsan futottam kezdetű vers utolsó sora Tevannál egy sorba tördelt és kötőszavas: Elfordítjuk fejünk. S úgy suttogunk., addig itt két, egymástól egy sorközzel is elválasztott félsorba szedett (a dupla per jel itt nemcsak sorközt és sortörést, de a második sor beljebb kezdését is jelenti) és kötőszó nélküli: Elfordítjuk fejünk… // Úgy suttogunk. Erre az 1978-as kiadásra hivatkozik az a minikönyv, amelynek kereskedelmi forgalomba nem hozható 400 példányát Petőcz Károly gondozásában készítették a Kner Nyomdában, 1984-ben. "A szedés Diatype kézi fényszedőgépen készült Helvetica groteszk betűtípus 5 pontos fokozatából. Az egyik legújabb, így egyúttal az egyik legmodernebb betűtípus mostani alkalmazását a tartalom időállósága okozza"Kosztolányi Dezső, A szegény kisgyermek panaszai, szerk. Petőcz Károly, Békéscsaba–Gyoma, Kner Nyomda–PNYME Békés M. Szerv., 1984, 125 (Kner Minikönyv-sorozat). – méltatják Tevan kései utódai is a lírikus Kosztolányit. A Tevannál, de még a Magvető-kiadásnál sem létezett tartalomjegyzékkel gazdagított kiadvány fekete négyzetbe illeszti a piros kezdőbetűket, a csillagok itt is elmaradnak. Szövegközlése csakugyan az 1978-ast követi, de a könyv méretéből adódóan sok sor nem fér el – ilyenkor a kilógó részt minden külön jelzés nélkül új sorként, beljebb kezdve szedik, ezzel nem egy versnek nagyot változtatva eredeti formáján. A ciklus máig utolsó önálló kiadása a Lazi Kiadó évszám megjelölése nélkül, 1997-ben megjelentetett kötete. A kiadás az Összegyűjtött költemények anyagát veszi alapul, minden verset új oldalon, nagyobb betűmérettel kezd. Szövegközti illusztrációk nincsenek, a címlapon Szőnyi Etelka rajza látható. Hozzávéve mindehhez, hogy a két "panasz-ciklus" anyagából 1985-ben hanglemez-válogatást is készített a Hungaroton (szerk. Tóth Attila, ea. Szacsvay László, Máté Gábor), amely 2000-ben CDként is megjelent, A szegény kisgyermek panaszait okkal tekinthetjük a nyugatos költészet máig népszerű, reprezentatív kötetének.