A DOMÁLYOSI PUSZTA
Kézirat
Kézirat. OSZK Fol. Hung. 2169/2
179-186. folio
Megjelent
I. Pesti Hírlap, 1888. február
26., 10. évf. 57. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája«
rovatban, névjelzés nélkül.
II. a)Pipacsok a buzában.
Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt.
198-216. l.
b)[2. kiad.] 1893. ua.
c)[3. kiad.] 1897. ua.
d)[4. kiad.] 1901. ua.
e)[5. kiad.] 1903. ua.
f)[6. kiad.] 1908. ua.
III. Jk. 27. köt. 1910. Kisebb
elbeszélések IV. 143-157. l.
Mikszáth Kálmánné említi
Visszaemlékezéseiben
*
(Bp., 1922), hogy MK a nyolcvanas években gyakran fordult meg „
Veres Pálné Beniczky Hermin szalonjában is, melyet a borzutcai kis akadémiának
nevezett el” (155. l.). A szalon törzsvendégei közé tartozott Hoitsy Pál is (156. l.),
könnyen lehetséges tehát, hogy MK a Hoitsy család tőle hallott „eredetmondáját” dolgozta
fel a novellában, ahogyan
A
két koldusdiákban azt mesélte el, honnan származik
anyja családjának (a fáradi Vereseknek) a nemessége.
Mikszáth Kálmánné Mauks Ilona:
Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései. Budapest. Athenaeum. 1922.
[OSZK]
Hoitsy talányos kérései
felidézik Jókai Mór
A lélekidomár
*
c. regényének legelején
kötött fogadást:
Jókai Mór Összes Művei, Regények 51, A
lélekidomár, 1888-89, sajtó alá rend. Sándor István, Budapest, Akad. Kiadó,
1967.
[OSZK]
„- Tartom a fogadást! Mit adok, ha vesztek?
- Akkor
adsz nekem valamit, ami neked semmibe sem kerül -
énnekem semmit sem használ.
- Ha pedig te veszted a fogadást, akkor te adsz nekem valamit, amivel te is nyersz, én is nyerek,
az ország is nyer.
” (
Jókai összes
művei, Regények 51, A lélekidomár
*
11:
9-13.)
Jókai Mór Összes Művei, Regények 51, A
lélekidomár, 1888-89, sajtó alá rend. Sándor István, Budapest, Akad. Kiadó,
1967.
[OSZK]
Jókai e sorai 1887. december 25-én, tehát két hónappal
A
domályosi puszta
előtt jelentek meg az újságban.
Véleményem szerint a párhuzam eléggé szoros ahhoz, hogy feltehessük, a
novellának ezt a motívumát Jókai inspirálta.
MK szokása szerint ebben a
novellában sem törekedett teljes történeti hűségre, a korszak hangulatának
felidézésére viszont annál inkább. Ebből a szempontból legfontosabb
teoretikus megnyilatkozása
A beszélő köntöshöz
*
írott
utószavában található (Krk 3, 251. l.Mikszáth Kálmán összes művei. 3. Regények és nagyobb
elbeszélések, 1885-1889. Szerk. Bisztray Gyula, Király István. S.a.r. Király
István. Budapest: Akadémiai. 1957.
[OSZK]
*
), mely
szerint „a történelmi események csak mint színek bukkannak föl” a mese
mögött. A jelen elbeszélésben is nagyvonalúan hoz össze egyetlen történeti
pillanatra egy hosszabb időszakból kiszedegetett történeti adatokat. Fontos
szerep jut a korszak közismert személyneveinek is, melyek megidézik a
közönség rendelkezésére álló ismerős történeti narratívakat a fikció
hátteréül. Ezáltal a „mese” a közös történeti repertoár átírásaként
tűnik fel.
Mikszáth Kálmán összes művei. 3. Regények és nagyobb
elbeszélések, 1885-1889. Szerk. Bisztray Gyula, Király István. S.a.r. Király
István. Budapest: Akadémiai. 1957.
[OSZK]
A Bezerédj és Tolvay családnevek felbukkannak a Rákóczi-szabadságharc
történetében. Bezerédj Imre (? - 1708) brigadéros az egyik
legnépszerűbb hadvezér volt, akit árulási kísérletért fejeztek le; Bezerédj
Anna személyének fiktív voltát jelzi az is, hogy a kéziratban eredetileg
Bezerédj Klára szerepelt. A kuruc fogságban levő Tolvay Gábor gróf nádori ítélőmester
közvetítette 1708 novemberében
Rákóczi
fegyverszüneti javaslatát Bécsben. A Neoaquistica commissio (Újszerzeményi Bizottság)
működését valóban jellemezte, hogy az udvarhű nemességet előnyben
részesítették. Az intézmény létrehozását 1688.
december 9-én rendelte el Lipót király; a Habsburgok a fegyverjog
alapján szabadon rendelkeztek a visszahódított területekkel. A földhöz való
jogot valóban okirattal kellett igazolni, de ezen felül még (amiről MK nem tesz említést) a föld
értékének 10%-át is ki kellett fizetni fegyverváltság címén. A neoaquistica
ügyek 1709-től a Magyar Kamara fennhatósága alá
tartoztak. Pálffy Miklós (1657-1732) 1714-től volt nádor. Igazi anakronizmus viszont a
hohenheimi
gazdasági akadémia említése: a Stuttgart közelében fekvő városka Németország egyik leghíresebb
gazdasági tanintézetével dicsekedhetett, amelyet azonban csak 1818-ban alapítottak meg.
A kéziratról
Az elbeszélést MK három,
átlagosan 20 cm hosszú és 17 cm széles lapon kezdte, majd egy ilyennek 13,5
cm hosszú darabján, majd egy teljes lapon, majd egy 9 cm-es darabon
folytatta. Ezután egy jóval fehérebb, jobb oldalán tépett, 36,5 cm hosszú és
hozzávetőleg 17 cm széles lapot használt fel, majd egy hozzávetőleg 46 cm
hosszú és 14,5 cm széles szerkesztőségi kutyanyelven, majd két ilyennek 37,
ül. 38 cm-es darabjain, majd két hozzávetőleg 44,5 cm hosszú kutyanyelven
fejezte be az írást Az egyes lapokat a lap tetején középen MK 3, 4, (számozatlan lap!) 5,
(számozatlan lap!) 6, 6(!), 7 arab számokkal számozta. A K-ot a nyomdában a
gyorsabb szedés érdekében részekre vágták, és az egyes részeket A, B, C, D,
E, F, G, H, Hl/2, I, K, L, Ll/2, M, N, O, P, R, S, T, U, V, W, X, Y, Z, A
betűkkel jelölték. A G jelű darab teteje és az S jelű darab alja le van
vágva; a K és L, az L1/2 és M valamint a V és W jelűek között jelöletlen
darabok találhatók. Az első lap jobb felső sarkában idegen kéz adta meg kék
ceruzával a szedési utasítást: „garm”, valamint a cím alatt a rovat
besorolást: „A Pesti Hirlap ered.
tárcája”.