EGY BIZONYTALAN TŐKE
Kézirat
OSZK Fol. Hung. 2169/4
176-179. folio.
Megjelent
I. Pesti Hírlap, 1888.
szeptember 28., 10. évfi, 268. sz. (3., 4.1.) »A Pesti Hírlap tárcája«
rovatban, névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei.
39. Elbeszélések 13, 1888. szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna,
S.a.r. Hajdu Péter. Budapest: Argumentum Kiadó. 2001.
121-124.
A választási történetben talán még az előző évi választások emléke kísért. A
novellában Mikszáth sok kedves
témája vonul fel, kezdve magán a választási kalandon és a kortesek
zsarolásain, az éjszakai kártyapartin át az éjszakai kocsiútig, amely
azonban itt csak jelzésszerűen bukkan fel a történet végén. Az
A paraszt
kontessz
*
című 1887-es
elbeszélésben (Krk 38Mikszáth Kálmán összes művei. 38. Elbeszélések 12,
1886–1887, kiad. Rejtő István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1985.
[OSZK]
*
,174-181.1.) a jelölt
szintén bankkölcsönt vesz fel a választási báréhoz, bár jobbak az esélyei,
hiszen függetlenségi jelöltként indul az -Alföld is felbukkan azonban a zsaroló
fökortes motívuma és a további pénzszerzés gondja (Mikszáth Kálmán összes művei. 38. Elbeszélések 12,
1886–1887, kiad. Rejtő István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1985.
[OSZK]
*
179.1.).
Mikszáth Kálmán összes művei. 38. Elbeszélések 12,
1886–1887, kiad. Rejtő István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1985.
[OSZK]
A novella főtémája a
Két
választás Magyarországon
első történetében él tovább,
amely
Nagyságos Katánghy Menyhért képviselő úr viszontagságos élete,
kalandját, szerencsétlensége és szerencséje
*
címmel
jelent meg 1896-ban. A ferbli ott az egész
választási tusát uralja (Krk 9Mikszáth Kálmán összes művei. 9. Regények és nagyobb
elbeszélések, 1896–1897. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1958.
[OSZK]
*
, 70-90. 1.), és
Katánghy menekülése a kerületből szinte megismétli az
Egy bizonytalan tőke
történetét, bár ott a szökés nem
hirtelen ötlet eredménye, hanem elő van készítve. Katánghy is ördögi
szerencsével játszik, majd úgy tesz, mintha egy pillanatra kimenne, és
átadja a lapját valakinek, hogy azzal végleg elpárologjon. A lapot átvevő
kibic alakja azonban sokkal kisebb jelentőségre tesz szert. Alapvonásai
azonban jól felismerhetők: „A háta mögött egy szeplős képű úr ült, mint
gibic, annak nyomta kezébe a kártyáját.”
„A ragyás emberen nagyon látszott a megtiszteltetés, leült, szemezett
diadalmasan.” (Krk 9, 88. l.Mikszáth Kálmán összes művei. 9. Regények és nagyobb
elbeszélések, 1896–1897. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1958.
[OSZK]
*
) Sőt még az
ismeretlen kibicre való nosztalgikus emlékezés hangulata is visszacseng,
amikor Katánghy visszanéz helyettesére: „a küszöbön még egy pillantást
vetett az érdemes helynökre, akit nem ösmert és akit talán sohasem fog
látni.” (89. l.Mikszáth Kálmán összes művei. 9. Regények és nagyobb
elbeszélések, 1896–1897. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1958.
[OSZK]
*
)
Mikszáth Kálmán összes művei. 9. Regények és nagyobb
elbeszélések, 1896–1897. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1958.
[OSZK]
A kéziratról
Az elbeszélést MK egy
hozzávetőleg 14 cm széles szerkesztőségi kutyanyelv 40,5 cm hosszú darabjára
kezdte írni, majd két hozzávetőleg 45 cm és egy 43,5 cm hosszú kutyanyelven
folytatta, végül egy ilyennek 8 4 cm hosszú darabkáján fejezte be. Az egyes
lapokat MK a lapok tetejének
közepén 2,3,4,5 arab számokkal számozta. A kutyanyelveket a nyomdában a
gyorsabb szedés érdekében részekre vágták, és kék ceruzával A, B, C, D, E,
El/2, F, G, Gl/2, H, 1,11/2 betűkkel jelölték. Az F jelű darabot utóbb
kettévágták, a G jelű darabnak pedig külön szeletet vágtak le az aljából. A
cím alatt MK adta meg a
rovatbesorolást: „(a Pesti Hirlap eredeti tarczaja)”.