X (Close panel)Bibliográfiai adatok

A FŐVÁROS KÖZGYŰLÉSÉBŐL

Szerző: Mikszáth Kálmán

Forrás

Bibliográfiai adatok

Szerző: Mikszáth Kálmán [PIM] [VIAF]

Cím: Mikszáth Kálmán összes művei 39. kötet Mikszáth elbeszélések XIII. (1888)

Dátum: 2001 1888

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Argumentum Kiadó

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak:

  • Mikszáth Kálmán
  • novella
  • 19. századi szépirodalom

Szövegtanúk listája

  • Szövegtanú mk-39-fk-witPEHI: Pesti Hírlap, 1888. április 12., 10. évf., 102. sz. (4.1.) A főváros közgyűléséből rovatban, névjelzés nélkül.
  • Szövegtanú mk-39-fk-witKrk: Mikszáth Kálmán összes művei. 39. Elbeszélések 13, 1888. szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna, S.a.r. Hajdu Péter. Budapest: Argumentum Kiadó. 2001. 48-50.

Elektronikus kiadás adatai

Responsibility Statement2:
  • A projekt vezetője: Palkó Gábor
  • Szerkesztő: Labádi Gergely
  • Szerkesztő: Benke Tímea
  • XML szerkesztő: Mihály Eszter
  • Létrehozó: Petőfi Irodalmi Múzeum [REF] [REF]

Kiadás

digital edition
A kiadásról

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum [REF] [REF]

Kiadás helye: Budapest [REF]

Dátum: 2015

©Free Access - no-reuse [REF]

A kódolásról

XML TEI P5

Szerkesztői megjegyzések az elektronikus kiadáshoz.

 
  A FŐVÁROS KÖZGYŰLÉSÉBŐL
 
A nagyreményű öregúr”  
  Mikor még élt és városatyáskodott az öregúr, ott ült a legelső padsorban, éppen Ráth Károllyal
n
Jegyzet Ráth Károly* Ráth Károly [PIM][VIAF] – (1821-1897) ügyvéd, főpolgármester, főrendiházi tag
szemben.  
  Gondosan kefélt, kopott szalonkabát volt rajta rendesen. De ez a kabát azt hirdette: íme, uraim, itt ül az ezüsthajú takarékosság! Régi divatú furcsa vatermördereket
n
Jegyzet vatermörder – a múlt század első felében divatos hosszú kabát, amely hegyes gallérjáról kapta nevét
viselt, melyek szintén azt mondották: íme, itt ül valaki a becsületes régi világból!  
  Valóban jellemzetessége volt az öregúr a közgyűlésnek.  
  Nehéz, fáradt szemhéjai ülés közben alácsuklottak szemeire, s a szomszédok tiszteletteljesen vonultak félre, hogy ne zavarják az öregurat. Pedig nem aludt. Ravaszul figyelt a lecsukott szemhéjak mögül az ülés folyamára, s amint valami jótékonysági ügy került szőnyegre, tüstént fölveté szemeit és gyönge hangjával, ifjúi szívóssággal tört mellette lándzsát.  
  Mikor roskatag alakja fölemelkedett helyéről, s beszélni óhajtott, egyszerre síri csönd támadt a teremben, s mindenki áhítattal hallgatott rá.  
  Amint töredezett, reszkető hangja a fülekbe csapódott, amint a levegő szétvitte a teremben, nem egy városatya suttogá elérzékenyülten:  
  - Mennyi bölcsesség! Oh az áldott jólelkű öregúr!  
  Még Ráth Károly is elégedetten hajtogatta a fejét, ami nála ritkaság:  
  - Bene, bene, Bernát bácsi!  
  * * *  
  Mikor meghalt, minden egylet kitűzte a gyászlobogót. Az egész város szinte úszott a gyásznak színében.  
  Szomorúan susogták a fekete vásznak: Meghalt a kitűnő polgár, ami jótevőnk!”  
  - Szobrot neki! - zúdult föl egy tekintélyes fővárosi lap.  
  - Úgy van, szobrot! - hangoztatták a polgárok. - Oda kell tenni a közgyűlési terembe, hadd lássa a késő ivadék is, milyen egy kitűnő polgár.  
  Még Ráth Károly se talált az eszme ellen kifogást, ami nála ritkaság:  
  - Nagyon helyes. Megérdemli a szegény Bernát bácsi.  
  * * *  
  Az öregurat eltemették. A temetés után, ah a temetés után - elő az éj legsűrűbb fátyolát, hogy leplezzük a megnyúlt arcokat. Denique
n
Jegyzet Denique – végtére is
, a temetés után tegnap tartott először ülést a fővárosi egylet, melyet az öregúr kezdeményezett, s melynek elejétől végig buzgó tagja volt.  
  - Mit csináljunk az öregúrral? - tanakodának a tagok.  
  - Valamit csak kell vele csinálnunk.  
  Most már csak.  
  Egy tekintélyes tag, Zichy Antal
n
Jegyzet Zichy Antal* Zichy Antal [PIM][VIAF] – (1823-1898) író, politikus, az MTA* Magyar Tudományos Akadémia [VIAF] tagja
azt indítványozta, hogy festesse le a város az öregúr arcképét egy piktorral, s a képét akasszák föl az előszobában.  
  A temetés előtt még szobor a közgyűlési díszteremben - a temetés után már arckép az előszobában.  
  Mert a temetés után fölbontottak egy okmányt, és ebből az okmányból szobrász helyett piktor bújt elő.  
  Határozatba ment tehát, hogy a közgyűlésnek az öregúr lefestetését fogja ajánlani Zichy útján az egylet.  
  A határozat ellen Ráth Károlynak se voltak skrupulusai, ami nála ritkaság:  
  - Egészen helyes. Egészen elegendő a kép az előszobában a derék Bernát bácsinak.  
  * * *  
  Történt azonban, hogy lapunkban valaki egy humoros tárcában leleplezte a nagyreményű öregurat.  
  A tárca megjárta a várost, a polgárok házait, az egyletek termeit, s egyszerre minden ember úgy találta, hogy de bizony nem volt olyan túlságos jótékony lélek az öregúr.  
  - Garasokat adott, és arany fényben úszott értük.  
  - Hiszen tudtuk mi azt régen, hogy szűkmarkú az öreg, de a végrendelet! Az biztatott aranyesővel.  
  - Csak beszélt az öregúr, de semmit sem tett. És én azt mondom, sógor, hogy többnyire gyöngén beszélt.  
  - Természetesen. Mindig semmiségekkel bíbelődött.  
  Szóval a mai közgyűlés jéghideg hangulatban ült össze. Az embereknek rossz kedvük volt, gyéren szállingóztak, aki jött, az is Zichy Antalt kereste mérgesen.  
  Zichyt körülfogták:  
  - Te Antal, azt mondom, ha megteszed az indítványt a képpel, leszavazunk.  
  Zichy kelletlenül felelt:  
  - Ugyan kérlek, eszemben sincs. Azóta már más véleményre jutottam.  
  S csakugyan, az indítvány elmaradt.  
  Közönyösen zsibongó társalgás közt kezdődött az ülés s folyt véges végig mintha észre se vennék, hogy valakinek üres a helye. Senki se emelkedett fel a padokból, hogy ékes szavakkal indítványt tegyen a kiváló polgár emlékének megörökítésére. Nem lesz se szobra a teremben, se képe az előszobában.  
  Még Ráth Károly is csak igen röviden parentálta el az öregurat, ami nála ritkaság:  
  - Élt... meghalt... érdemeinek bővebb méltatására nincs szükség e helyen... itt ült köztünk, itt tölte el ideje javát az istenben boldogult Bernát bácsi.  
 
 
  A FŐVÁROS KÖZGYŰLÉSÉBŐL
 
A nagyreményű öregúr”  
  Mikor még élt és városatyáskodott az öregúr, ott ült a legelső padsorban, éppen Ráth Károllyal
n
Jegyzet Ráth Károly* Ráth Károly [PIM][VIAF] – (1821-1897) ügyvéd, főpolgármester, főrendiházi tag
szemben.  
  Gondosan kefélt, kopott szalonkabát volt rajta rendesen. De ez a kabát azt hirdette: íme, uraim, itt ül az ezüsthajú takarékosság! Régi divatú furcsa vatermördereket
n
Jegyzet vatermörder – a múlt század első felében divatos hosszú kabát, amely hegyes gallérjáról kapta nevét
viselt, melyek szintén azt mondották: íme, itt ül valaki a becsületes régi világból!  
  Valóban jellemzetessége volt az öregúr a közgyűlésnek.  
  Nehéz, fáradt szemhéjai ülés közben alácsuklottak szemeire, s a szomszédok tiszteletteljesen vonultak félre, hogy ne zavarják az öregurat. Pedig nem aludt. Ravaszul figyelt a lecsukott szemhéjak mögül az ülés folyamára, s amint valami jótékonysági ügy került szőnyegre, tüstént fölveté szemeit és gyönge hangjával, ifjúi szívóssággal tört mellette lándzsát.  
  Mikor roskatag alakja fölemelkedett helyéről, s beszélni óhajtott, egyszerre síri csönd támadt a teremben, s mindenki áhítattal hallgatott rá.  
  Amint töredezett, reszkető hangja a fülekbe csapódott, amint a levegő szétvitte a teremben, nem egy városatya suttogá elérzékenyülten:  
  - Mennyi bölcsesség! Oh az áldott jólelkű öregúr!  
  Még Ráth Károly is elégedetten hajtogatta a fejét, ami nála ritkaság:  
  - Bene, bene, Bernát bácsi!  
  * * *  
  Mikor meghalt, minden egylet kitűzte a gyászlobogót. Az egész város szinte úszott a gyásznak színében.  
  Szomorúan susogták a fekete vásznak: Meghalt a kitűnő polgár, ami jótevőnk!”  
  - Szobrot neki! - zúdult föl egy tekintélyes fővárosi lap.  
  - Úgy van, szobrot! - hangoztatták a polgárok. - Oda kell tenni a közgyűlési terembe, hadd lássa a késő ivadék is, milyen egy kitűnő polgár.  
  Még Ráth Károly se talált az eszme ellen kifogást, ami nála ritkaság:  
  - Nagyon helyes. Megérdemli a szegény Bernát bácsi.  
  * * *  
  Az öregurat eltemették. A temetés után, ah a temetés után - elő az éj legsűrűbb fátyolát, hogy leplezzük a megnyúlt arcokat. Denique
n
Jegyzet Denique – végtére is
, a temetés után tegnap tartott először ülést a fővárosi egylet, melyet az öregúr kezdeményezett, s melynek elejétől végig buzgó tagja volt.  
  - Mit csináljunk az öregúrral? - tanakodának a tagok.  
  - Valamit csak kell vele csinálnunk.  
  Most már csak.  
  Egy tekintélyes tag, Zichy Antal
n
Jegyzet Zichy Antal* Zichy Antal [PIM][VIAF] – (1823-1898) író, politikus, az MTA* Magyar Tudományos Akadémia [VIAF] tagja
azt indítványozta, hogy festesse le a város az öregúr arcképét egy piktorral, s a képét akasszák föl az előszobában.  
  A temetés előtt még szobor a közgyűlési díszteremben - a temetés után már arckép az előszobában.  
  Mert a temetés után fölbontottak egy okmányt, és ebből az okmányból szobrász helyett piktor bújt elő.  
  Határozatba ment tehát, hogy a közgyűlésnek az öregúr lefestetését fogja ajánlani Zichy útján az egylet.  
  A határozat ellen Ráth Károlynak se voltak skrupulusai, ami nála ritkaság:  
  - Egészen helyes. Egészen elegendő a kép az előszobában a derék Bernát bácsinak.  
  * * *  
  Történt azonban, hogy lapunkban valaki egy humoros tárcában leleplezte a nagyreményű öregurat.  
  A tárca megjárta a várost, a polgárok házait, az egyletek termeit, s egyszerre minden ember úgy találta, hogy de bizony nem volt olyan túlságos jótékony lélek az öregúr.  
  - Garasokat adott, és arany fényben úszott értük.  
  - Hiszen tudtuk mi azt régen, hogy szűkmarkú az öreg, de a végrendelet! Az biztatott aranyesővel.  
  - Csak beszélt az öregúr, de semmit sem tett. És én azt mondom, sógor, hogy többnyire gyöngén beszélt.  
  - Természetesen. Mindig semmiségekkel bíbelődött.  
  Szóval a mai közgyűlés jéghideg hangulatban ült össze. Az embereknek rossz kedvük volt, gyéren szállingóztak, aki jött, az is Zichy Antalt kereste mérgesen.  
  Zichyt körülfogták:  
  - Te Antal, azt mondom, ha megteszed az indítványt a képpel, leszavazunk.  
  Zichy kelletlenül felelt:  
  - Ugyan kérlek, eszemben sincs. Azóta már más véleményre jutottam.  
  S csakugyan, az indítvány elmaradt.  
  Közönyösen zsibongó társalgás közt kezdődött az ülés s folyt véges végig mintha észre se vennék, hogy valakinek üres a helye. Senki se emelkedett fel a padokból, hogy ékes szavakkal indítványt tegyen a kiváló polgár emlékének megörökítésére. Nem lesz se szobra a teremben, se képe az előszobában.  
  Még Ráth Károly is csak igen röviden parentálta el az öregurat, ami nála ritkaság:  
  - Élt... meghalt... érdemeinek bővebb méltatására nincs szükség e helyen... itt ült köztünk, itt tölte el ideje javát az istenben boldogult Bernát bácsi.