Írói birtok
Kézirat
Kézirat. OSZK Fol. Hung. 2169/3
81-85. folio, A birtok címmel.
Megjelent
I. Pesti Hírlap, 1888.
augusztus 15., 10. évf, 230. sz. (1., 2., 3. 1.) A Pesti Hírlap tárcája
rovatban, Scarron jelzéssel.
II. Az apró gentry és a nép.
Második, bővített kiadás. Bp. 1889. Révai Testvérek kiad. MKm 2. köt
137-145. 1.
III. [3. kiad.] 1893. ua.
IV. [4. kiad.] 1897.ua.
V. [5. kiad.] 1901.ua.
VI. [6. kiad.] 1903. ua.
VII. [7. kiad.] 1908. ua.
VIII. Jk 16. köt. A gyerekek
1910.101-107. 1.
IX. Mikszáth Kálmán összes
művei. 39. Elbeszélések 13, 1888. szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna,
S.a.r. Hajdu Péter. Budapest: Argumentum Kiadó. 2001. 94-98.
Ezt a novellát bízvást nevezhetjük önéletrajzi ihletésűnek, ami persze nem
jelenti azt, hogy minden mondatát életrajzi ténynek tekinthetjük. A novella
bizonyos életrajzi motívumait más forrásokból is ismerjük, bár nem minden
eltérés nélkül. A régebbi művek új kiadása, amely a novella kiindulópontjául
szolgál, a Révay Testvérek által 1888-ban
elindított sorozat, a Mikszáth Kálmán művei, amely sorozatba az újonnan
keletkezett művek is felvétettek. A sorozat megindulásával kapcsolatos
tárgyalásokat Révay Mór
pontosan leírja visszaemlékezéseiben. Az 1885-ben
MK-val kötött szerződésük
szerint MK három kötetét adták
ki a következő években: „a Magyarország lovagvárai
Ekkor támadt Mikszáth Kálmánnak az a gondolata, nem
volna-e jó, ha mi megváltanánk e könyvek kiadói jogát egy egyszerre
fizetendő nagyobb összegért és felhívott, hogy erre nézve gondoljak ki
valamit. Kigondolásom eredménye az volt, hogy füzetekben kellene
közrebocsátani a Mikszáth
munkáit, amit azonban csak ugy lehet eredménnyel megkockáztatni, ha
50-60 füzet számára biztosítva van az anyag, mert a füzetes terjesztés
igen költséges és csak akkor eszközölhető, ha a nagy költség minél
nagyobb füzetszámra oszlik fel. Közöltem is gondolatomat Mikszáth-tal, aki annak
felette megörült. Az igazi népszerűsítés legfoganatosabb eszközét látta
meg ebben és a terv kivitelét akként akarta lehetővé tenni, hogy a már
eddig nálunk megjelent hét kötethez megszerzi a Légrády Testvérek kiadásában levő Tót
atyafiak
Abban az időben, amidőn egy-egy jobb iró egy-egy kötetért 150-200 forint
honoráriumot kapott, Mikszáth-nak 200-400 forint különleges tiszteletdíj járt,
miért is ajánlatunk igen kedvező volt, mert hiszen ez a szerződés
végeredményben 12.000 forintot jelentett akkor, amikor nagyra voltak
vele, hogy egy kiadó Tompa Mihály összes munkáinak örökjogáért 1500 forintot fizetett,
Vörösmarty
összes munkáiért pedig 8000 forintot. Maga Mikszáth is igen meg volt elégedve
ajánlatunkkal.
Megkötöttük a szerződést és
megindítottuk a füzetes kiadást. Ennek, mindig csak az akkori méreteket
véve tekintetbe, igen szép sikere volt, majdnem 2000 példány kelt el
belőle. Később zökkenések állottak be, nem volt kézirat, nem
jelenhettünk meg pontosan, hetek, hónapok multak el, míg egy-egy füzet
ki volt adható, azután pedig egészen el kellett altatni a
kiadást.”
*
t, a Frivol aktaMikszáth Kálmán: Magyarország lovagvárai regékben.
Budapest. Révai. 1890.
[OSZK]
*
uj
kiadását, a Beszélő
köntösMikszáth Kálmán: Frivol akta. Budapest. Révai. 1882.
[OSZK]
*
t. Mindezek a könyvek el is fogytak, uj kiadásuk vált
szükségessé. Mikszáth Kálmán: Beszélő köntös. Budapest. Révai.
1889.
[OSZK]
*
at és Jó palócokMikszáth Kálmán: A tót atyafiak: elbeszélések és
rajzok róluk. Budapest: Grimm. 1881.
[OSZK]
*
at,
amelyekre vonatkozólag közölte velünk, hogy a kiadói jog közte és a Légrády testvérek közt vitás; megszerzi továbbá
az 1885-iki szerződésünk határozmányainak
mellőzésével Singer és Wolfner által kiadott két
kisebb munkát: A
lohinai fűMikszáth Kálmán: A jó palócok. Budapest: Légrády.
1882.
[OSZK]
*
és A fészek regényeiMikszáth Kálmán: A lohinai fű. Budapest.
Singer-Wolfner. 1886.
[OSZK]
*
címűeket;
biztosit afelől, hogy a füzetes kiadás közrebocsátása közben, azaz a
legközelebbi egy-két év alatt további köteteket fog megírni, úgy, hogy
mi kb. 12 kötetre biztosan számithatunk. Ez alapon azután kidolgoztam
egy szerződési tervezetet, amelynek értelmében ezt a 12 kötetet 5000
forinttal váltjuk meg, azonfelül pedig az 1885-i szerződés szerinti honoráriumot még külön fizetjük neki
mindazon munkák után, amelyeket újonnan megír és beilleszt ebbe a
gyűjteménybe. Külön honorárium illeti meg azonkívül a Tót
atyafiakMikszáth Kálmán: A fészek regényei. Budapest.
Singer-Wolfner. 1887.
[OSZK]
*
ért és a Jó palócokMikszáth Kálmán: A tót atyafiak: elbeszélések és
rajzok róluk. Budapest: Grimm. 1881.
[OSZK]
*
ért. Mikszáth Kálmán: A jó palócok. Budapest: Légrády.
1882.
[OSZK]
(Révay Mór János: Írók, könyvek, kiadók. Egy
magyar könyvkiadó emlékiratai.
*
Budapest
1920. 2, 190-191. 1.)
Révay Mór János: Írók, könyvek, kiadók: Egy magyar
könyvkiadó emlékiratai. Budapest. Révai. 1920.
[OSZK]
Révay tehát valóban pontosan
5000 forintot kínált a régebbi munkákért, csakhogy ezzel nem egyszerűen
beállított Mikszáthékhoz,
hanem ez egy hosszabb, éppen MK által kezdeményezett tárgyalási folyamat eredménye volt.
Minthogy a sorozat 1888-ban valóban megindult, a
novella azon állítását, mely szerint a szerződés érvénye megingott, és még
mindig függőben van egy másik kiadóval kapcsolatos jogvita miatt, csak akkor
fogadhatjuk el hitelesnek, hogy azon négy kötet közül, melyek jogának
megszerzését MK megígérte,
valamelyik kettővel kapcsolatban átmenetileg problémák merültek fel. Az,
hogy a Tót
atyafiak
*
és a Jó palócokMikszáth Kálmán: A tót atyafiak: elbeszélések és
rajzok róluk. Budapest: Grimm. 1881.
[OSZK]
*
honoráriumát az 5000 forint nem tartalmazta, nem zárja ki, hogy a jogvita
ezeket illette, hiszen Révay számára a sorozat összterjedelme alapvető fontosságú
gazdaságossági tényező volt. Ott azonban mindenképpen ellentmond a novella
Révay emlékiratainak,
hogy a jogvita tárgyát olyan írások képezik, melyeket a kiadó értett bele a
szerződésbe, az író pedig nem, minthogy azoknak kiadási jogát egy másik
kiadó bírta. Ha tehát elfogadjuk, hogy efféle jogi problémák tényleg
felmerültek, én inkább Révaynak hinnék, hiszen eleve nehéz elképzelni, hogy ne tudta volna
pontosan, hogy MK mely
írásainak jogával rendelkezik.
Mikszáth Kálmán: A jó palócok. Budapest: Légrády.
1882.
[OSZK]
Arról, hogy a birtokvásárlás terve MK egész családját hosszú ideig foglalkoztatta, is
megemlékezik, bár azt a pillanatot, amikor az egész kérdés először
felvetődik, sokkal későbbre teszi, arra az időre, amikor már hullanak az
1889-ben született Berci tejfogai. Szerinte csak
akkor, amikor a takarékpénztárban birtokra gyűjtő gyerekek könyvén az első
ezer forint felgyűlt, csak akkor történt, hogy „megvallotta Kálmán, forró,
majdnem egyetlen vágya egy kis birtokot venni, hogy öreg napjaira a
saját fái alatt pihenhessen”. (Mikszáth Kálmánné
visszaemlékezései
*
. Budapest, 1922, 178. 1.) Természetesen
az, hogy a birinkei birtok intermezzóját nem említi, nem jelenti azt, hogy
nem lehet igaz. Sőt, az a jelenet, amely szerint a váratlanul tizenöt
forinthoz jutott két gyerek arra az elhatározásra jut, hogy birtokot kell
venni rajta, mintha azt sugallaná, hogy a birtokvásárlás gondolata már amúgy
is ott lebegett a családban: „Most már azon törték kis fejüket, hogy mit
vegyenek rajta; Nem tudták elhatározni. Végre is kapva-kaptak azon az
eszmén, hogy a pénzen birtokot vesznek. De persze ez nem elég ahhoz, hát
addig beviszik a takarékpénztárba.” (I. m.Mikszáth Kálmánné Mauks Ilona: Mikszáth Kálmánné
visszaemlékezései. Budapest. Athenaeum. 1922.
[OSZK]
*
177. 1.)
Mikszáth Kálmánné Mauks Ilona: Mikszáth Kálmánné
visszaemlékezései. Budapest. Athenaeum. 1922.
[OSZK]
A kéziratról
Az elbeszélést MK 2 darab
hozzávetőleg 46 cm hosszú és 15 cm széles szerkesztőségi kutyanyelvre, majd
két ilyennek 36-37 cm hosszú darabjaira, majd egy teljes kutyanyelvre, majd
egy ilyennek 40 cm hosszú darabjára írta. A lapok tetején idegen kéz
készített 1, 2, (két lap számozatlan!) 5, 6 sorszámozást kék ceruzával. A
K-ot a nyomdában a gyorsabb
szedés érdekében részekre vágták, és az egyes részeket I, II, II1/2, III,
IV, V, VI, VII, VIII, IX, X, XI, XII, XIII, XIII1/2, XIV, XV, XVI római
számokkal számozták. A III-as és IV-es valamint az V-ös és VI-os darab
között egy-egy, a VII-es és VIII-as között két számozatlan darab található;
látható ezen kívül egy második VI-os szám is, amely a VI-os darab alját és a
VII-es darab tetejét foglalja el. Nehéz rekonstruálni a 3. és 4. lap
darabjainak (V-VIII) eredeti sorrendjét. Úgy tűnik, egyaránt 36-37 cm
hosszúak voltak, és 4-4 részre vágták őket; jelen sorrendjük pedig 4/1,
3/1-4, 4/2-4, tehát a 4/1 -es darab (Hasztalan csitítja az
anyjuk –a kis szekeret) előrébb került a 2. lap utánra (birkózásra kerül a dolog).