Aranysárkány fejléc kép
 
Írói birtok  
Kézirat  
Kézirat. OSZK Fol. Hung. 2169/3 81-85. folio, A birtok címmel.  
 
Megjelent  
I. Pesti Hírlap, 1888. augusztus 15., 10. évf, 230. sz. (1., 2., 3. 1.) A Pesti Hírlap tárcája rovatban, Scarron jelzéssel.  
II. Az apró gentry és a nép. Második, bővített kiadás. Bp. 1889. Révai Testvérek kiad. MKm 2. köt 137-145. 1.  
III. [3. kiad.] 1893. ua.  
IV. [4. kiad.] 1897.ua.  
V. [5. kiad.] 1901.ua.  
VI. [6. kiad.] 1903. ua.  
VII. [7. kiad.] 1908. ua.  
VIII. Jk 16. köt. A gyerekek 1910.101-107. 1.  
IX. Mikszáth Kálmán összes művei. 39. Elbeszélések 13, 1888. szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna, S.a.r. Hajdu Péter. Budapest: Argumentum Kiadó. 2001. 94-98.  
Ezt a novellát bízvást nevezhetjük önéletrajzi ihletésűnek, ami persze nem jelenti azt, hogy minden mondatát életrajzi ténynek tekinthetjük. A novella bizonyos életrajzi motívumait más forrásokból is ismerjük, bár nem minden eltérés nélkül. A régebbi művek új kiadása, amely a novella kiindulópontjául szolgál, a Révay Testvérek által 1888-ban elindított sorozat, a Mikszáth Kálmán művei, amely sorozatba az újonnan keletkezett művek is felvétettek. A sorozat megindulásával kapcsolatos tárgyalásokat Révay Mór pontosan leírja visszaemlékezéseiben. Az 1885-ben MK-val kötött szerződésük szerint MK három kötetét adták ki a következő években: a Magyarország lovagvárai
*
Mikszáth Kálmán: Magyarország lovagvárai regékben. Budapest. Révai. 1890. [OSZK]
+
Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]
t, a Frivol akta
*
Mikszáth Kálmán: Frivol akta. Budapest. Révai. 1882. [OSZK]
+
Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]
uj kiadását, a Beszélő köntös
*
Mikszáth Kálmán: Beszélő köntös. Budapest. Révai. 1889. [OSZK]
+
Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]
t. Mindezek a könyvek el is fogytak, uj kiadásuk vált szükségessé.
 
Ekkor támadt Mikszáth Kálmánnak az a gondolata, nem volna-e jó, ha mi megváltanánk e könyvek kiadói jogát egy egyszerre fizetendő nagyobb összegért és felhívott, hogy erre nézve gondoljak ki valamit. Kigondolásom eredménye az volt, hogy füzetekben kellene közrebocsátani a Mikszáth munkáit, amit azonban csak ugy lehet eredménnyel megkockáztatni, ha 50-60 füzet számára biztosítva van az anyag, mert a füzetes terjesztés igen költséges és csak akkor eszközölhető, ha a nagy költség minél nagyobb füzetszámra oszlik fel. Közöltem is gondolatomat Mikszáth-tal, aki annak felette megörült. Az igazi népszerűsítés legfoganatosabb eszközét látta meg ebben és a terv kivitelét akként akarta lehetővé tenni, hogy a már eddig nálunk megjelent hét kötethez megszerzi a Légrády Testvérek kiadásában levő Tót atyafiak
*
Mikszáth Kálmán: A tót atyafiak: elbeszélések és rajzok róluk. Budapest: Grimm. 1881. [OSZK]
+
Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]
at és Jó palócok
*
Mikszáth Kálmán: A jó palócok. Budapest: Légrády. 1882. [OSZK]
at, amelyekre vonatkozólag közölte velünk, hogy a kiadói jog közte és a Légrády testvérek közt vitás; megszerzi továbbá az 1885-iki szerződésünk határozmányainak mellőzésével Singer és Wolfner által kiadott két kisebb munkát: A lohinai fű
*
Mikszáth Kálmán: A lohinai fű. Budapest. Singer-Wolfner. 1886. [OSZK]
+
Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]
és A fészek regényei
*
Mikszáth Kálmán: A fészek regényei. Budapest. Singer-Wolfner. 1887. [OSZK]
+
Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]
címűeket; biztosit afelől, hogy a füzetes kiadás közrebocsátása közben, azaz a legközelebbi egy-két év alatt további köteteket fog megírni, úgy, hogy mi kb. 12 kötetre biztosan számithatunk. Ez alapon azután kidolgoztam egy szerződési tervezetet, amelynek értelmében ezt a 12 kötetet 5000 forinttal váltjuk meg, azonfelül pedig az 1885-i szerződés szerinti honoráriumot még külön fizetjük neki mindazon munkák után, amelyeket újonnan megír és beilleszt ebbe a gyűjteménybe. Külön honorárium illeti meg azonkívül a Tót atyafiak
*
Mikszáth Kálmán: A tót atyafiak: elbeszélések és rajzok róluk. Budapest: Grimm. 1881. [OSZK]
+
Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]
ért és a Jó palócok
*
Mikszáth Kálmán: A jó palócok. Budapest: Légrády. 1882. [OSZK]
+
Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]
ért.
 
Abban az időben, amidőn egy-egy jobb iró egy-egy kötetért 150-200 forint honoráriumot kapott, Mikszáth-nak 200-400 forint különleges tiszteletdíj járt, miért is ajánlatunk igen kedvező volt, mert hiszen ez a szerződés végeredményben 12.000 forintot jelentett akkor, amikor nagyra voltak vele, hogy egy kiadó Tompa Mihály összes munkáinak örökjogáért 1500 forintot fizetett, Vörösmarty összes munkáiért pedig 8000 forintot. Maga Mikszáth is igen meg volt elégedve ajánlatunkkal.
 
Megkötöttük a szerződést és megindítottuk a füzetes kiadást. Ennek, mindig csak az akkori méreteket véve tekintetbe, igen szép sikere volt, majdnem 2000 példány kelt el belőle. Később zökkenések állottak be, nem volt kézirat, nem jelenhettünk meg pontosan, hetek, hónapok multak el, míg egy-egy füzet ki volt adható, azután pedig egészen el kellett altatni a kiadást.
”  
(Révay Mór János: Írók, könyvek, kiadók. Egy magyar könyvkiadó emlékiratai.
*
Révay Mór János: Írók, könyvek, kiadók: Egy magyar könyvkiadó emlékiratai. Budapest. Révai. 1920. [OSZK]
+
Révay Mór János [PIM][VIAF]
Budapest 1920. 2, 190-191. 1.)  
Révay tehát valóban pontosan 5000 forintot kínált a régebbi munkákért, csakhogy ezzel nem egyszerűen beállított Mikszáthékhoz, hanem ez egy hosszabb, éppen MK által kezdeményezett tárgyalási folyamat eredménye volt. Minthogy a sorozat 1888-ban valóban megindult, a novella azon állítását, mely szerint a szerződés érvénye megingott, és még mindig függőben van egy másik kiadóval kapcsolatos jogvita miatt, csak akkor fogadhatjuk el hitelesnek, hogy azon négy kötet közül, melyek jogának megszerzését MK megígérte, valamelyik kettővel kapcsolatban átmenetileg problémák merültek fel. Az, hogy a Tót atyafiak
*
Mikszáth Kálmán: A tót atyafiak: elbeszélések és rajzok róluk. Budapest: Grimm. 1881. [OSZK]
+
Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]
és a Jó palócok
*
Mikszáth Kálmán: A jó palócok. Budapest: Légrády. 1882. [OSZK]
honoráriumát az 5000 forint nem tartalmazta, nem zárja ki, hogy a jogvita ezeket illette, hiszen Révay számára a sorozat összterjedelme alapvető fontosságú gazdaságossági tényező volt. Ott azonban mindenképpen ellentmond a novella Révay emlékiratainak, hogy a jogvita tárgyát olyan írások képezik, melyeket a kiadó értett bele a szerződésbe, az író pedig nem, minthogy azoknak kiadási jogát egy másik kiadó bírta. Ha tehát elfogadjuk, hogy efféle jogi problémák tényleg felmerültek, én inkább Révaynak hinnék, hiszen eleve nehéz elképzelni, hogy
Révay
Révay Mór János [PIM][VIAF]
ne tudta volna pontosan, hogy MK mely írásainak jogával rendelkezik.  
Arról, hogy a birtokvásárlás terve MK egész családját hosszú ideig foglalkoztatta,
Mikszáth Kálmánné
Mikszáth Kálmánné Mauks Ilona Mária [PIM][VIAF]
is megemlékezik, bár azt a pillanatot, amikor az egész kérdés először felvetődik, sokkal későbbre teszi, arra az időre, amikor már hullanak az 1889-ben született Berci tejfogai. Szerinte csak akkor, amikor a takarékpénztárban birtokra gyűjtő gyerekek könyvén az első ezer forint felgyűlt, csak akkor történt, hogy megvallotta Kálmán, forró, majdnem egyetlen vágya egy kis birtokot venni, hogy öreg napjaira a saját fái alatt pihenhessen. (Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései
*
Mikszáth Kálmánné Mauks Ilona: Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései. Budapest. Athenaeum. 1922. [OSZK]
. Budapest, 1922, 178. 1.) Természetesen az, hogy a birinkei birtok intermezzóját nem említi, nem jelenti azt, hogy nem lehet igaz. Sőt, az a jelenet, amely szerint a váratlanul tizenöt forinthoz jutott két gyerek arra az elhatározásra jut, hogy birtokot kell venni rajta, mintha azt sugallaná, hogy a birtokvásárlás gondolata már amúgy is ott lebegett a családban: Most már azon törték kis fejüket, hogy mit vegyenek rajta; Nem tudták elhatározni. Végre is kapva-kaptak azon az eszmén, hogy a pénzen birtokot vesznek. De persze ez nem elég ahhoz, hát addig beviszik a takarékpénztárba. (I. m.
*
Mikszáth Kálmánné Mauks Ilona: Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései. Budapest. Athenaeum. 1922. [OSZK]
177. 1.)  
 
A kéziratról  
Az elbeszélést MK 2 darab hozzávetőleg 46 cm hosszú és 15 cm széles szerkesztőségi kutyanyelvre, majd két ilyennek 36-37 cm hosszú darabjaira, majd egy teljes kutyanyelvre, majd egy ilyennek 40 cm hosszú darabjára írta. A lapok tetején idegen kéz készített 1, 2, (két lap számozatlan!) 5, 6 sorszámozást kék ceruzával. A K-ot a nyomdában a gyorsabb szedés érdekében részekre vágták, és az egyes részeket I, II, II1/2, III, IV, V, VI, VII, VIII, IX, X, XI, XII, XIII, XIII1/2, XIV, XV, XVI római számokkal számozták. A III-as és IV-es valamint az V-ös és VI-os darab között egy-egy, a VII-es és VIII-as között két számozatlan darab található; látható ezen kívül egy második VI-os szám is, amely a VI-os darab alját és a VII-es darab tetejét foglalja el. Nehéz rekonstruálni a 3. és 4. lap darabjainak (V-VIII) eredeti sorrendjét. Úgy tűnik, egyaránt 36-37 cm hosszúak voltak, és 4-4 részre vágták őket; jelen sorrendjük pedig 4/1, 3/1-4, 4/2-4, tehát a 4/1 -es darab (Hasztalan csitítja az anyjuk –a kis szekeret) előrébb került a 2. lap utánra (birkózásra kerül a dolog).  
 
Szövegváltozatok  
 
 
Tárgyi magyarázatok