IGNOTA PERSONA – apparátus Hajdu Péter PIM:32408 VIAF:48585251 project manager: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 editor: Labádi Gergely XML-editor: Mihály Eszter XML-editor: Bobák Barbara XML-editor: Gál Richárd digital edition creator Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2015 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:mk-39-ip-app /o:mk-39-ip-app Mikszáth Kálmán összes művei Mikszáth Kálmán PIM:65261 VIAF:46774986 Mikszáth Kálmán összes művei 39. kötet Mikszáth elbeszélések XIII. (1888) 9634464464 arranged for publication: Hajdu Péter PIM:32408 VIAF:48585251 editor: Fábri Anna PIM:53725 VIAF:23307366 2001 Budapest Argumentum Kiadó 1888 Várdai Béla: Mikszáth Kálmán. Budapest: Franklin. 1910. OSZK:1536980 Mikszáth Kálmán összes művei. 11. Regények és nagyobb elbeszélések 11, 1899. Szerk. Király István, Budapest: Akadémiai, 1959. OSZK:2821257 Mikszáth Kálmán összes művei. 31. Elbeszélések 5, 1880–1881, kiad. Bisztray Gyula, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966. OSZK:2820718 Mikszáth Kálmán összes művei. 33. Elbeszélések 7, 1881–1882, kiad. Bisztray Gyula, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1969. OSZK:2821430 Mikszáth Kálmán összes művei. 37. Elbeszélések 11, 1885–1886, kiad. Rejtő István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1980. OSZK:565252 Mikszáth Kálmán összes művei. 38. Elbeszélések 12, 1886–1887, kiad. Rejtő István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1985. OSZK:573652 Mikszáth Kálmán összes művei. 39. Elbeszélések 13, 1888. szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna, S.a.r. Hajdu Péter. Budapest: Argumentum Kiadó. 2001. OSZK:923704 Mikszáth Kálmán összes művei. 40. Elbeszélések 14, 1889–1891. Szerk. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1975. OSZK:2822299 Mikszáth Kálmán összes művei. 41. Elbeszélések 15, 1891–1893. Szerk. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1978. OSZK:2822320 Mikszáth Kálmán összes művei. 54. Cikkek és karcolatok 4, 1878-1879., szerk. Bisztray Gyula, Király István, S.a.r. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai. 1968. OSZK:2822460 Mikszáth Kálmán összes művei. 76. Cikkek és karcolatok 26, 1888. január – 1888. június, s. a. r. Sz. Garai Judit, Rejtő István. Budapest: Akadémiai. 1982. OSZK:567884 Mikszáth Kálmán összes művei. Szerk. Bisztray Gyula, Király István. Budapest: Akadémiai. 1958– OSZK:2811607 Pesti Hírlap. Politikai napilap. Budapest, Légrády Testvérek. 1878–1944. OSZK:1018755 Nemzet. Főszerk. Jókai Mór. Budapest, Athenaeum, 1882-1899. OSZK:953578 Mikszáth Kálmán munkái. Hátrahagyott iratok. (A Jk folytatása.) 1-19. köt. Szerkesztette és sajtó alá rendezte Rubinyi Mózes. Budapest, Révai Testvérek, 1914–1918. OSZK:2600918 Jubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai Testvérek kiad. 1910. OSZK:2600918 Mikszáth Kálmán: A jó palócok. Budapest: Légrády. 1882. OSZK:1542430 Mikszáth Kálmán: A tót atyafiak: elbeszélések és rajzok róluk. Budapest: Grimm. 1881. OSZK:1587623 Mikszáth Kálmán összes művei. 4. Regények és nagyobb elbeszélések 4, 1891–1891, kiad. Király István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1958. OSZK:2821035 Mikszáth Kálmán összes művei. 35. Elbeszélések 9, 1884, kiad. Rejtő István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965. OSZK:2820755 Mikszáth Kálmán: Pernye. Budapest: Révai. 1893. OSZK:3049700 Mikszáth Kálmán: Magyarország lovagvárai regékben. Budapest: Révai. 1890. OSZK:3054056 Mikszáth Kálmán: Az apró gentry és a nép: harmincz kis elbeszélés. Budapest: Révai. 1889. OSZK:3370039 Mikszáth Kálmán: Pipacsok a buzában. Budapest: Révai, 1890. OSZK:3370032 Mikszáth Kálmán: Otthon és a zöld mezőn. Budapest: Légrády, 1888. OSZK:3001068 Schöpflin Aladár: Mikszáth Kálmán. Budapest: Franklin. 1941. OSZK:3384607 Király István: Mikszáth Kálmán. Budapest: Művelt Nép. 1952. OSZK:1212257 Kozma Dezső: Mikszáth Kálmán. Kolozsvár–Napoca: Dacia. 1977. OSZK:1523309 Véber Károly: Mikszáth Kálmán élete és művei. Budapest: Nesztor. 1998. OSZK:261319 Mikszáth Kálmán PIM:65261 VIAF:46774986 Bisztray Gyula PIM:47584 VIAF:121984654 Farádi Veres Ferenc PIM:XXXXXX VIAF:XXXXXXXX Kürtösújfalu GEO:624606 Felsőbágyon GEO:3059953 XML TEI P5 Szerkesztői megjegyzések az elektronikus kiadáshoz. Szövegváltozaton belüli egységhatárokat jelöl. magyar Mikszáth Kálmán novella 19. századi szépirodalom tagging, data recording proofreading, tagging, data recording IGNOTA PERSONA Megjelenés I. OSZK Fol. Hung. 2169/2 151-154. folio II. Pesti Hírlap, 1888. január 27., 10. évf. 27. sz. (1., 2., 3. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, névjelzés nélkül. III. Mikszáth Kálmán összes művei. 39. Elbeszélések 13, 1888. szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna, S.a.r. Hajdu Péter. Budapest: Argumentum Kiadó. 2001. 7-11. Első pillantásra úgy tűnhet, hogyMKKOHA_AUTH:119814 családi legendát dolgozott fel ebben az elbeszélésben. A helyszín a Palócföld, egynapi járásraMKKOHA_AUTH:119814 szülőfalujától; FelsőbágyonGEO:3059953 alkalmasint szerepet játszhatott A jó palócok legfontosabb helyszínének, aKürtösújfaluGEO:624606 val azonosítható Bágynak a névadásában is. A furfangos fiatal jogászban, Fáradi Veres Ferencben pedig MKKOHA_AUTH:119814 anyai ági ősét, vagy legalábbis rokonát tisztelhetnénk. MKKOHA_AUTH:119814 1885-ben A két koldusdiákban is családja, a Farádi Veresek állítólagos nemességének eredettörténetét mesélte. (MKKOHA_AUTH:119814 mindig Fáradit írt, a szakirodalom Farádi formában szokta említeni.) Van azonban néhány olyan momentum, amely nem engedi meg, hogy az elbeszélést a családi hagyomány pontos lejegyzésének tekintsük. A novella narrátora majdnem a legvégéig azt a látszatot kelti, hogy írott, mégpedig latinul írott forrásra támaszkodik, majd végül azzal áll elő, hogy a történet egy püspök szóbeli közlésén alapult. Ezek után azonban egy közelebbről meghatározatlanföljegyzésrehivatkozva olyan magánbeszélgetést idéz, amelyet nyilvánvalóan nem jegyezhetett fel senki. A latin jegyzőkönyv idézése is lehet fikció, nehéz azonban egyértelmű következtetéseket levonni. A K-ban szereplő hibák (Dominus helyett Dominum és immemor helyett inmemor) inkább másolási hibáknak tűnnek, másrészt a violentas jelző iniquasra javítása a korrektúrában önálló fogalmazásra enged következtetni. A családi hagyomány mint forrás ellen szólhat az is, hogy Veres Albert nevét MKKOHA_AUTH:119814 csak a megírás végén, a név utolsó K-i előfordulásánál változtatta Ferenccé. Hasonlóképpen a történet datálása. A K-ban 1841. szerepel, ami megmagyarázza, hogy a később püspökké avanzsáló paptól hogyan hallhatta a narrátor személyesen a történetet. így Veres Ferenc MKKOHA_AUTH:119814 -nak nem lehetne őse, legfeljebb nagybátyja. Az évszám a korrektúrában 1741-re módosult, ami Veres Ferencet MKKOHA_AUTH:119814 távolabbi ősévé teszi, ugyanakkor aláássa a narrátor információforrásának fikcióját, viszont jobban illik a novella krónikás hangvételéhez. Egy családi legenda lejegyzésénél mindenesetre furcsa volna a bizonytalanság az események évszázadát illetően. Egészében véve úgy tűnik tehát, hogy a narrátor folytonos hivatkozása a források hű követésére inkább tekintélyteremtő fikció lehet. A szülőföldre emlékezés mégis játszik némi szerepet: a szénagyűjtés bevezető jeleneteiben mintha A jó palócok hangja visszhangoznék. A pap bántalmazása, amit az önkényeskedő nagyúr az általános felháborodás ellenére büntetlenül tehet meg, többször is előfordul MKKOHA_AUTH:119814 műveiben, vö. Bisztray Gy.KOHA_AUTH:102763 jegyzeteivel a Hét font emberhús c. novellához (Krk 31, 364-5. 1.). A Hét font emberhúst MKKOHA_AUTH:119814 1887-ben dolgozta át A majornoki lázadás címmel. A Hét font emberhúsban a szolgabíró megbotoztatja a papot, és kiderül, hogy ezért lényegében semmiféle megtorlás nem fenyegette. A majornoki lázadásban a különbség csak az, hogy nem a papot, hanem a falu bíráját botoztatja meg. Az Ignota personá>ban viszont úgy tűnik, valóban fenyegeti büntetés Balogh Imrét egyetlen pálcasuhintásért is, és csak ügyvédje furfangja menti meg. A majornoki lázadás és az Ignota persona, e két közel egy időben keletkezett írás mintha együtt, egymásra vonatkozva jelezné, hogyan változott ekkoriban MKKOHA_AUTH:119814 véleménye a pár generációval korábbi falusi papság helyzetéről, de ez persze nem az utolsó szava, amit erről kimondott. A kéziratról Az elbeszélést MKKOHA_AUTH:119814 egy hozzávetőleg 17 cm széles és 21 cm hosszú fehér lapon kezdte, majd 3 db 15 cm széles és hozzávetőleg 45 cm hosszú, majd egy hozzávetőleg 50 cm hosszú szerkesztőségi kutyanyelven folytatta. A kutyanyelveket a lapok tetején, középen MKKOHA_AUTH:119814 2, 3, 4, 5 arab számokkal számozta. A K-ot a nyomdában a könnyebb szedés érdekében részekre vágták és kék ceruzával I, II, III, IV, V, VI, VII, VIII, IX, X, XI, XII, XIII, XIV, XV, XVI, XVII római számokkal számozták. A VIII-as számú darabot utóbb kettévágták; a XIII-as és a XIV-es jelzés egyazon darabon szerepel; a XV-ös és XVI-os között számozatlan darab található. Szövegváltozatok [A szövegváltozatokat beépítettük a novellaközlés szövegébe.] Tárgyi magyarázatok [A tárgyi magyarázatokat beépítettük a novellaközlés szövegébe.]