A JÁNOS BÁCSI ÍTÉLETEI – apparátus Hajdu Péter PIM:32408 VIAF:48585251 project manager: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 editor: Labádi Gergely XML-editor: Mihály Eszter XML-editor: Bobák Barbara XML-editor: Gál Richárd digital edition creator Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2015 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:mk-39-jbi-app /o:mk-39-jbi-app Mikszáth Kálmán összes művei Mikszáth Kálmán PIM:65261 VIAF:46774986 Mikszáth Kálmán összes művei 39. kötet Mikszáth elbeszélések XIII. (1888) 9634464464 arranged for publication: Hajdu Péter PIM:32408 VIAF:48585251 editor: Fábri Anna PIM:53725 VIAF:23307366 2001 Budapest Argumentum Kiadó 1888 Az igazi humoristák : cikkek a magyar nép humoráról. Mikszáth Kálmán. Budapest : Grimm Gusztáv, 1879 Szeged : nyom. Endrényi Lajos. OSZK:1586515 Pesti Hírlap. Politikai napilap. Budapest, Légrády Testvérek. 1878–1944. OSZK:1018755 Nemzet. Főszerk. Jókai Mór. Budapest, Athenaeum, 1882-1899. OSZK:953578 Mikszáth Kálmán PIM:65261 VIAF:46774986 Budapest GEO:3054643 Szeged GEO:719819 Eger GEO:721239 XML TEI P5 Szerkesztői megjegyzések az elektronikus kiadáshoz. Szövegváltozaton belüli egységhatárokat jelöl. magyar Mikszáth Kálmán novella 19. századi szépirodalom tagging, data recording proofreading, tagging, data recording A JÁNOS BÁCSI ÍTÉLETEI I. OSZK Fol. Hung. 2169/3 1-3. folio II. Pesti Hírlap, 1888. május 5., 10. évf. 125. sz. (1., 2., 3. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, névjelzés nélkül. III. Mikszáth Kálmán összes művei. 39. Elbeszélések 13, 1888. szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna, S.a.r. Hajdu Péter. Budapest: Argumentum Kiadó. 2001. 58-61. Ezt a novellát MKKOHA_AUTH:119814 névjelzés nélkül jelentette meg, és ez lehet, hogy összefügg a fiktív egyes szám első személyű elbeszélő szerepeltetésével. Hogy az elbeszélő fiktív, és semmi köze az életrajzi értelemben vett MKKOHA_AUTH:119814 -hoz, az már a bevezető sorokból világos: ötven évvel ezelött, amikor a történet játszódik, MKKOHA_AUTH:119814 még csecsemő volt, valamint soha nem végzett jogot EgerGEO:721239 ben, valamint nem hívták Pálnak. Semmiképpen sem lehet tehát szó személyes élmények megírásáról. Az elbeszélés valójában MKKOHA_AUTH:119814 egy korábbi, Az igazi humoristák címmel 1879-ben SzegedGEO:715429 en kiadott kötetében szereplő tanulmány, a Humor az aktákban anyagát öltözteti narratív köntösbe. A tanulmány természetesen csak egymás mellé sorolta a különböző személyekhez kapcsolódó, humorosan ható ítéleteket, és ez a parataktikus jelleg a novellában is megmaradt. Narratív keretről is alig beszélhetünk, az elbeszélő csak azt mondja el, hogyan került János bácsihoz, majd az első négy ügyben hozott ítéletet ismerteti: az emlékezés csak a személyre, nem valamely történetre irányul. A novella párbeszéddé alakítja azon gondolatméneteket, melyeket a tanulmány az értekező kommentárjaként tartalmazott. A párbeszéd persze szókratészi típusú: Pali csak arra való, hogy legyen, akinek János bácsi kifejti bölcsességét. A szó szerinti egyezések jól mutatják, hogy MKKOHA_AUTH:119814 nem emlékezetéből idézte fel a témát, hanem régebbi szövegét írta át. A tanulmány bevezető bekezdéseit (teljességgel diszkurzív, az értekező által adott szellemdús bevezetést) János bácsi szájába adta, és itt-ott megszakította Pali reflexióival (a szó szerinti egyezéseket aláhúzással, a majdnem szó szerintieket kurziválással jelölöm): A tekintetes szolgabíró úr meghallgatván az ügyes-bajos feleket, s nem tudván hirtelen kitalálni az igazságot, azon biztatással kergette haza őket, hogy majd máskor igazít a dolgon, s hogy a ténválladékot el ne feledje, addig is egy görcsöt kötött a zsebkendőién. Ez a görcs volt valószínűleg az első pörakta a magyar törvénykezésben. Később aztán bejött az <instancia>. Tanultabb emberek írásba foglalták a felek sérelmeit s a bíró nem volt kénytelen a nagyfenekű beszédből saját eszével kihalászni a dolog velejét, oda volt az teremtve kifogástalanul, ítélhetett belőle kénye-kedve szerint. Még később megszületett az ›indorsata‹ is, ami azért történt, hogy az ítélethirdetésre összegyűlt felek be ne piszkolják a <kancellária> padlóiát, melyet a szolgabíróné asszony nagy perpatvar közt sikáltatott meg minden szombaton. Mi szükség nekik azért idejönni, a bíró odajegyzi az ítéletet az instancia hátára (ami még mellesleg azért is jő, mert el nem felejtődik), aztán hazaküldi nekik, hol megexplikálja a nótárius. A tanulmány természetesen jóval több példát hoz, mint a novella, de amikor a vége felé az ítéletek régi táblabírói indoklásaiból szemelget, ott csak négy példája van, melyek között együtt van három abból a négy esetből, melyek a novellában szerepelnek (a novella negyedik esetét a tanulmány egy más részéből emelte ki). A humoros indoklások bevezetése pedig mintegy a novella moráljának megszövegezése is lehetne: Amint aztán bejött az a szokás, hogy az ítéletet indokolni kell, képzelem, mily nagy alkalmatlanságot okozott az a tekintetes uraknak, már t.i. a simulékonyabb természetüeknek, mert az igazi telivér táblabíró, ha engedett is a kénytelenségnek, könnyen elvetette a gondját, mint azt az Ítélő táblánál most is folyamatban lévő 19.247 sz. percsomó elsőbírósági ítélete mutatja, melyben alperes köteles fölperesnek kétszáz forintot fizetni. Indokok: ›Mivel hogy föl peresnek az alperesnél erősebb igazsága vagyon.‹ MKKOHA_AUTH:119814 a tanulmány második példáját kihagyta (valószínűleg azért, mert abban a humor a fellebbezésre felelő második ítéletben rejlett), a harmadik és a negyedik sorrendjét pedig felcserélte.: Legkülönösebbnek tűnik föl B. Ferenc szolgabíró szentenciája:›Fazekas János ámbátor lopott, nem büntethető meg, mert dühös ember és egy faluban lakik velem.‹ (Ehhez a szöveghez MKKOHA_AUTH:119814 lábjegyzetet fűzött: A megyei statútum szerint ugyanis a szolgabírák nem voltak kénytelenek a falujokbeli ember ügyében ítéletet hozni, nehogy ellenségeikké tegyék szomszédjukat s boszuállásra ingereljék.)Ugyancsak e bíró az alábbi ítéletet hozta két kéri menyecske ügyében: Egyik eb, másik kutya. Probátum est. A Humor az aktákban zárópéldája pedig azonos János bácsi negyedik ítéletével: Egy, e napokban a vallásügyi minisztériumhoz érkezett folyamodványra, mely e szavakkal kezdődik: Dicsértessék a Jézus Krisztus!‹ ezt írta oda egész kevélységgel a kálvinista irodatiszt: Mindörökké, ámen! Ad akta. Annak, hogy MKKOHA_AUTH:119814 ekkoriban újra kezébe vette majd tíz évvel korábban megjelent kötetét, más jele is van. A János bácsi ítéletei május 5-én jelent meg, és május 3-án MKKOHA_AUTH:119814 teljes egészében és változtatás nélkül leközölte a PH-ban Az igazi humoristák egy másik tanulmányát, melynek A magyar nép bogarai a címe. A szeptember 23-án a Nemzetben megjelent A góbék c. novellájában is idézte egy harmadik tanulmány, a Népies észjárás a tudományban egyik passzusát. A kéziratról Az elbeszélést MKKOHA_AUTH:119814 egy különösen fehér, 29,6 cm hosszú és 15,7 cm széles lapra, majd két, ezzel azonos anyagú, hozzávetőleg 20 cm hosszú és 17 cm széles lapra, majd egy élénk kék színű, alul és fölül szabálytalan vágási felülettel határolt, hozzávetőleg 17 cm hosszú és 22 cm széles lapra majd egy a korábbiakhoz hasonló lapra, majd egy ugyanolyannak hozzávetőleg 9 cm hosszú szeletére írta. Az egyes lapokat a lap tetején középen MKKOHA_AUTH:119814 2, (a harmadik lap számozatlan!) 4, 5, 6 arab számokkal számozta. A K-ot a nyomdában a gyorsabb szedés érdekében részekre vágták, és az egyes részeket A, B, C, Cl/2, D, E, El/2, F, G, Gl/2, H, I, K, L, M, N betűkkel jelölték. A C jelű darab alja le van vágva, a H és I jelűek között jelöletlen darab található. A G jel átnyúlik az F jelű darabra, az I jel a K jelű darabra Az első lap tetejének közepén maga MKKOHA_AUTH:119814 adta meg a szedési utasítást: borg ritk. Szövegváltozatok [A szövegváltozatokat beépítettük a novellaközlés szövegébe.] Tárgyi magyarázatok [A tárgyi magyarázatokat beépítettük a novellaközlés szövegébe.]