A JÁNOS BÁCSI ÍTÉLETEI

I. OSZK Fol. Hung. 2169/3 1-3. folio

II. Pesti Hírlap, 1888. május 5., 10. évf. 125. sz. (1., 2., 3. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, névjelzés nélkül.

III. Mikszáth Kálmán összes művei. 39. Elbeszélések 13, 1888. szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna, S.a.r. Hajdu Péter. Budapest: Argumentum Kiadó. 2001. 58-61.

Ezt a novellát MK névjelzés nélkül jelentette meg, és ez lehet, hogy összefügg a fiktív egyes szám első személyű elbeszélő szerepeltetésével. Hogy az elbeszélő fiktív, és semmi köze az életrajzi értelemben vett MK-hoz, az már a bevezető sorokból világos: „ötven évvel ezelött”, amikor a történet játszódik, MK még csecsemő volt, valamint soha nem végzett jogot Egerben, valamint nem hívták Pálnak. Semmiképpen sem lehet tehát szó személyes élmények megírásáról.

Az elbeszélés valójában MK egy korábbi, Az igazi humoristák

Az igazi humoristák : cikkek a magyar nép humoráról. Mikszáth Kálmán. Budapest : Grimm Gusztáv, 1879 Szeged : nyom. Endrényi Lajos. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

címmel 1879-ben Szegeden kiadott kötetében szereplő tanulmány, a Humor az aktákban

Az igazi humoristák : cikkek a magyar nép humoráról. Mikszáth Kálmán. Budapest : Grimm Gusztáv, 1879 Szeged : nyom. Endrényi Lajos. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

anyagát öltözteti narratív köntösbe. A tanulmány természetesen csak egymás mellé sorolta a különböző személyekhez kapcsolódó, humorosan ható ítéleteket, és ez a parataktikus jelleg a novellában is megmaradt. Narratív keretről is alig beszélhetünk, az elbeszélő csak azt mondja el, hogyan került János bácsihoz, majd az első négy ügyben hozott ítéletet ismerteti: az emlékezés csak a személyre, nem valamely történetre irányul. A novella párbeszéddé alakítja azon gondolatméneteket, melyeket a tanulmány az értekező kommentárjaként tartalmazott. A párbeszéd persze szókratészi típusú: Pali csak arra való, hogy legyen, akinek János bácsi kifejti bölcsességét.

A szó szerinti egyezések jól mutatják, hogy MK nem emlékezetéből idézte fel a témát, hanem régebbi szövegét írta át. A tanulmány bevezető bekezdéseit (teljességgel diszkurzív, az értekező által adott szellemdús bevezetést) János bácsi szájába adta, és itt-ott megszakította Pali reflexióival (a szó szerinti egyezéseket aláhúzással, a majdnem szó szerintieket kurziválással jelölöm):

„A tekintetes szolgabíró úr meghallgatván az ügyes-bajos feleket, s nem tudván hirtelen kitalálni az igazságot, azon biztatással kergette haza őket, hogy majd máskor igazít a dolgon, s hogy a ténválladékot el ne feledje, addig is egy görcsöt kötött a zsebkendőién. Ez a „görcs” volt valószínűleg az első pörakta a magyar törvénykezésben.”

„Később aztán bejött az <instancia>. Tanultabb emberek írásba foglalták a felek sérelmeit s a bíró nem volt kénytelen a nagyfenekű beszédből saját eszével kihalászni a dolog velejét, oda volt az teremtve kifogástalanul, ítélhetett belőle kénye-kedve szerint. Még később megszületett az ›indorsata‹ is, ami azért történt, hogy az ítélethirdetésre összegyűlt felek be ne piszkolják a <kancellária> padlóiát, melyet a szolgabíróné asszony nagy perpatvar közt sikáltatott meg minden szombaton. Mi szükség nekik azért idejönni, a bíró odajegyzi az ítéletet az instancia hátára (ami még mellesleg azért is jő, mert el nem felejtődik), aztán hazaküldi nekik, hol megexplikálja a nótárius.”

A tanulmány természetesen jóval több példát hoz, mint a novella, de amikor a vége felé az ítéletek régi táblabírói indoklásaiból szemelget, ott csak négy példája van, melyek között együtt van három abból a négy esetből, melyek a novellában szerepelnek (a novella negyedik esetét a tanulmány egy más részéből emelte ki). A humoros indoklások bevezetése pedig mintegy a novella „moráljának” megszövegezése is lehetne:

„Amint aztán bejött az a szokás, hogy az ítéletet indokolni kell, képzelem, mily nagy alkalmatlanságot okozott az a tekintetes uraknak, már t.i. a simulékonyabb természetüeknek, mert az igazi telivér táblabíró, ha engedett is a kénytelenségnek, könnyen elvetette a gondját, mint azt az Ítélő táblánál most is folyamatban lévő 19.247 sz. percsomó elsőbírósági ítélete mutatja, melyben alperes köteles fölperesnek kétszáz forintot fizetni.”

Indokok:

›Mivel hogy föl peresnek az alperesnél erősebb igazsága vagyon.‹

MK a tanulmány második példáját kihagyta (valószínűleg azért, mert abban a humor a fellebbezésre felelő második ítéletben rejlett), a harmadik és a negyedik sorrendjét pedig felcserélte.:

Legkülönösebbnek tűnik föl B. Ferenc szolgabíró szentenciája:

›Fazekas János ámbátor lopott, nem büntethető meg, mert dühös ember és egy faluban lakik velem.‹

(Ehhez a szöveghez MK lábjegyzetet fűzött: „A megyei statútum szerint ugyanis a szolgabírák nem voltak kénytelenek a falujokbeli ember ügyében ítéletet hozni, nehogy ellenségeikké tegyék szomszédjukat s boszuállásra ingereljék.) Ugyancsak e bíró az alábbi ítéletet hozta két kéri menyecske ügyében: Egyik eb, másik kutya. Probátum est.”

A Humor az aktákban zárópéldája pedig azonos János bácsi negyedik ítéletével:

Egy, e napokban a vallásügyi minisztériumhoz érkezett folyamodványra, mely e szavakkal kezdődik: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!‹ ezt írta oda egész kevélységgel a kálvinista irodatiszt: „ Mindörökké, ámen! Ad akta. ””

Annak, hogy MK ekkoriban újra kezébe vette majd tíz évvel korábban megjelent kötetét, más jele is van. A János bácsi ítéletei

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

május 5-én jelent meg, és május 3-án MK teljes egészében és változtatás nélkül leközölte a PH-ban

Pesti Hírlap. Politikai napilap. Budapest, Légrády Testvérek. 1878–1944. [OSZK]

Az igazi humoristák egy másik tanulmányát, melynek A magyar nép bogarai a címe. A szeptember 23-án a Nemzetben

Nemzet. Főszerk. Jókai Mór. Budapest, Athenaeum, 1882-1899. [OSZK]

megjelent A góbék

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

c. novellájában is idézte egy harmadik tanulmány, a Népies észjárás a tudományban egyik passzusát.

A kéziratról

Az elbeszélést MK egy különösen fehér, 29,6 cm hosszú és 15,7 cm széles lapra, majd két, ezzel azonos anyagú, hozzávetőleg 20 cm hosszú és 17 cm széles lapra, majd egy élénk kék színű, alul és fölül szabálytalan vágási felülettel határolt, hozzávetőleg 17 cm hosszú és 22 cm széles lapra majd egy a korábbiakhoz hasonló lapra, majd egy ugyanolyannak hozzávetőleg 9 cm hosszú szeletére írta. Az egyes lapokat a lap tetején középen MK 2, (a harmadik lap számozatlan!) 4, 5, 6 arab számokkal számozta. A K-ot a nyomdában a gyorsabb szedés érdekében részekre vágták, és az egyes részeket A, B, C, Cl/2, D, E, El/2, F, G, Gl/2, H, I, K, L, M, N betűkkel jelölték. A C jelű darab alja le van vágva, a H és I jelűek között jelöletlen darab található. A G jel átnyúlik az F jelű darabra, az I jel a K jelű darabra Az első lap tetejének közepén maga MK adta meg a szedési utasítást: „borg ritk.”

Szövegváltozatok

Tárgyi magyarázatok