MINDEN ASSZONY, ASSZONY

Bibliográfiai adatok

MINDEN ASSZONY, ASSZONY

Szerző: Mikszáth Kálmán

Bibliográfiai adatok

Cím: Mikszáth Kálmán összes művei 39. kötet

Alcím: Mikszáth elbeszélések XIII. (1888)

Dátum: 2001 1888

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Argumentum Kiadó

ISBN:

Sajtó alá rendező: Hajdu Péter

Lektor: Fábri Anna

Nyelvek:

Kulcsszavak:

Mikszáth Kálmán
novella
19. századi szépirodalom

Szövegforrások listája:

Szövegforrás mk-39-maa-witPh: Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.
Szövegforrás mk-39-maa-witPi1: Pipacsok a buzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt. 35-49. l.
Szövegforrás mk-39-maa-witPi2: [2. kiad.] 1893. ua.
Szövegforrás mk-39-maa-witPi3: [3. kiad.] 1897. ua.
Szövegforrás mk-39-maa-witPi4: [4. kiad.] 1901. ua.
Szövegforrás mk-39-maa-witPi5: [5. kiad.] 1903. ua.
Szövegforrás mk-39-maa-witPi6: [6. kiad.] 1908. ua.
Szövegforrás mk-39-maa-witJk: Jk. 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 9-20. l.
Szövegforrás mk-39-maa-witKrk: Mikszáth Kálmán összes művei. 39. Elbeszélések 13, 1888. szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna, S.a.r. Hajdu Péter. Budapest: Argumentum Kiadó. 2001. 37-44.

Elektronikus kiadás adatai:

project manager: Palkó Gábor

Szerkesztő: Labády Gergely

XML szerkesztő: Mihály Eszter

XML szerkesztő: Bobák Barbara

XML szerkesztő: Gecse-Madaras Júlia

Felelős kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás:

digital edition

A kiadásról:

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2015 ©Free Access - no-reuse

A kódolásról:

XML TEI P5 Szerkesztői megjegyzések az elektronikus kiadáshoz.

Verzió: mk-39-maa-witPh : Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

MINDEN ASSZONY, ASSZONY

Jegyzet MK, illetve többnyire csak elbeszéléseinek szereplői szinte szólásként, mizogin elképzeléseik emblémájaként használják ezt a szófordulatot. Vö: „Minden asszony asszony” A domályosi puszta

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

, jelen kötetben; „(minden asszony csak asszony)” A vén gazember

Mikszáth Kálmán összes művei. 17. Regények és nagyobb elbeszélések, 1904–1905, sajtó alá rend. Bisztray Gyula, Budapest, Akadémiai, 1959. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

, Krk 17, 24:26-7

Mikszáth Kálmán összes művei. 17. Regények és nagyobb elbeszélések, 1904–1905, sajtó alá rend. Bisztray Gyula, Budapest, Akadémiai, 1959. [OSZK]

; „Minden asszony csak aszszony. Semmi más.” Kisértet Lublón

Mikszáth Kálmán összes művei. 5. Regények és nagyobb elbeszélések 5, 1892–1894, kiad. Bisztray Gyula, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1957. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

Krk 5, 30:20

Mikszáth Kálmán összes művei. 5. Regények és nagyobb elbeszélések 5, 1892–1894, kiad. Bisztray Gyula, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1957. [OSZK]

; „Aztán csak azt gondolom, hogy minden asszony asszony. Bűnben fogantatik az ember.” A fekete fogat

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

Jk 25, 14. l.

Jubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai Testvérek kiad. 1910. [OSZK]

Teljesebb kifejtettséggel: „...mintha a pohos tisztelendő Matusek plébános úr lenne, aki így szólt a minap: Minden asszony asszony és a katkolikus [!] vallás fönsége, hatalma éppen abban nyilatkozik, hogy elég ereje volt egy asszonyt kivenni és liliommá tenni a többi közül. Kettőt már neki se sikerülne.” A kis szeplős

Jubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai Testvérek kiad. 1910. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

Jk 25, 182. l.

Jubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai Testvérek kiad. 1910. [OSZK]

Furcsa rangok voltak itt valamikor! A szalonokban, a klubokban azzal

mutogatták

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901. ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk. 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 9-20. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. 39. Elbeszélések 13, 1888. szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna, S.a.r. Hajdu Péter. Budapest: Argumentum Kiadó. 2001. 37-44.

mutatták

be az embert: „X vagy Y úr, hat esztendeig volt elcsukva”. Hogy siettek kezet szorítani, pertu lenni az ilyennel. Mert az volt az államban a legmagasabb cím: „vasban ült*Szövegforrás: Pipacsok a buzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt. 35-49. l. [2. kiad.] 1893. ua. [3. kiad.] 1897. ua. [4. kiad.] 1901. ua. [5. kiad.] 1903. ua. [6. kiad.] 1908. ua. Jk. 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 9-20. l. Mikszáth Kálmán összes művei. 39. Elbeszélések 13, 1888. szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna, S.a.r. Hajdu Péter. Budapest: Argumentum Kiadó. 2001. 37-44. vasban ültnJegyzet [E szavak a PH-ban*Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel. ritkítva.] *Szövegforrás: Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel. ”... Legott rózsákra ültették.

A második fokozat alá estek a „sokat szenvedett” emberek gyermekei. Kimeríthetetlen domínium volt, ha valakinek az apját felakasztották, vagy ha a száműzetés keserű kenyerét ette.

Jegyzet a száműzetés keserű kenyerét ette - Ezt a közhelyszámba menő fordulatot MK máshol is használja: A körtvélyesi csínyben

Mikszáth Kálmán összes művei. 9. Regények és nagyobb elbeszélések, 1896–1897. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1958. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

is a száműzetésre hivatkozva hangolja maga mellé a közhangulatot Katánghy: „Mikor én a számfizetés keserű kenyerét ettem...” - kezdi ( Két választás Magyarországon

Mikszáth Kálmán összes művei. 9. Regények és nagyobb elbeszélések, 1896–1897. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1958. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

Krk 9, 167:1

Mikszáth Kálmán összes művei. 9. Regények és nagyobb elbeszélések, 1896–1897. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1958. [OSZK]

). Katánghy beszédét ismétli meg Pulszky Károly szájába adva egy 1909-es visszaemlékezésben. Ezúttal a szélsőbaloldali kortestanya közönsége fenyegetéséből szabadul a kormánypárti újságíró a „varázsmondattal”:

„... a helyzet rendkívül fenyegető volt. Nem hittem, hogy ebből épségben lehetne kikászmálódni. Elkezdett az iparos érdekekről beszélni, éktelen zajjal hurrogták le. Abbahagyta a mondat közepén, s mint egy trapézművész egyik kötélről átveti magát egy iramodással a másikra, átugrott a Mudrony Soma érdemeinek fölsorolására. Abcúg! Ez se kellett nekik. Mintha csalánnal piszkálná a haragos nyelveket. Erre aztán az utolsó nemzeti fegyverhez nyúlt, s fölemelve hangját, amint csak bírta, kiröpíté a varázsmondatot: - Mikor én a száműzetés keserű kenyerét ettem... A hullámok erre csillapodni kezdtek. A száműzetés kenyere! Ez már más. Néhány hang közbevegyült: „Halljuk! Halljuk!”” ( MK művei 15. Tárcák, karcolatok 1869–1910.

Mikszáth Kálmán művei 15. Tárcák, karcolatok, 1869–1910, Budapest, Magyar Helikon, 1970. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

Budapest, 1970. Magyar Helikon, 473. l.)

- A maradékai száját teletömték mindenféle jóval.

Belky Ferenc a második osztályba esett. Atyja a szabadságharc alatt titkár volt Duschek

Jegyzet Duschek - Ferenc (1795-1873), 1848-49-ben a Szemere-kormány pénzügyminisztere

pénzügyminiszternél, aki arról nevezetes, hogy krajcáros szivart szítt (ami egyébiránt csak látszólagos takarékosság, mert abban az időben könnyebb volt egy tízforintos bankót nyomatni, mint egy rézkrajcárt veretni.) A katasztrófa után kibujdosott az országból a családjával együtt. Londonban tengődött és ott is halt meg.

Egy leánya maradt és egy fia. A leány férjhez ment egy King streeti kardcsinálóhoz, a fiú pedig írnok volt a

Drury Lane

Szövegforrás:
Jk. 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 9-20. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. 39. Elbeszélések 13, 1888. szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna, S.a.r. Hajdu Péter. Budapest: Argumentum Kiadó. 2001. 37-44.

Druri Lane

Jegyzet - London egyik legnevezetesebb színháza

színháznál, amikor megismerkedett Sókyval, szintén egy magyar száműzött fiával.

Az beszélte neki, hogy Magyarországon most szabadabb a levegő, megnyílt az alkotmányos élet, és eleven színekkel csábította haza.

- Ugyan mit csinálnék én otthon? Birtoka nem volt az apámnak, amit visszaadhassanak. Hát miből élnék én ott?

- A

nevedből

Szövegforrás:
Pipacsok a buzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt. 35-49. l.
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901. ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk. 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 9-20. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. 39. Elbeszélések 13, 1888. szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna, S.a.r. Hajdu Péter. Budapest: Argumentum Kiadó. 2001. 37-44.

nevedből

Jegyzet [A szó a PH-ban

Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

ritkítva.]

Szövegforrás:
Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

Belky a fejét csóválta hitetlenül.

- Nem lehet a nevet se megszántani, se bevetni.

- Mégis terem, hidd meg.

Addig tartotta szép szóval, míg végre is hazajöttek mind a ketten. Éppen jókor; itt már a királydombot építették a Lánchíddal szemben, és a dombból semmi sem hiányzott, csak a „száműzöttek saruján hozott por”.

Jegyzet „száműzöttek saruján hozott por” - Az idézet Jókai Mór A koronázási domb c. verséből való:

A koronázási domb

Épül a domb, melyről majdan

Négy felé suhint a király,

Miként régen, miként hajdan,

Mikor voltunk csak négy bajban.

Miből épül e szent halom?

Mely lesz számunkra oltalom; -

Hány vármegye hordott össze

Hozzá való földet vajon?

Elküldözték azt a földet,

Melyen a fű vértől zöldelt,

S azt, hol a nemzet szülemlék,

Melynek hantja mind szent emlék.

Hol esküdtek fejedelmek,

Alkotmányunknak védelmet,

S hol hatalmas hadvezérek

Az esküért számot kértek.

Hol a hont megalapíták,

Hol azt ismét visszavivták.

Hol áldoztak ős Istennek,

Hol alvó hősök pihennek.

Régi romok porladványa,

Arany- ezüst termő bánya,

Hegytető és tengerfenék:

Részüket hozzáfizeték.

Mi van hátra még e dombból? -

Küldnek földet egész honból. -

Egy rövid hét, és azután

Király lova rajta tombol.

Mi hiányzik még a dombból?

- Számüzöttek, bujdosóknak

Vándor saruján hozott por.

- Ez hiányzott még a dombból.

( Jókai Mór összes művei. Nemzeti kiadás 98. Költemények 1

Jókai Mór összes művei. Nemzeti kiadás 98. Költemények, 1, Budapest, Révai, 1898. [OSZK]

Jókai Mór [PIM][VIAF]

,180-1. l.)

A koronázási domb a Magyarország összes vármegyéiből hozott földből épült.

Nos, ezen a négy talpon is volt egy kevés.

Csinos fiúk voltak, és elegáns ruha volt rajtuk. Ettől függött; mert a kopott kabát is kapott kenyeret, de a jó kabát kalácsot kapott. Senkitől sem kérdezték az itthonvalók: „mit tudsz és mit érsz?”, csak azt kérdezték: „Ki vagy és mit igényelsz?”

Az alkotmány mézeshetei voltak ezek. Ki fösvénykednék ilyenkor? Volt bőven minden: kedély, bizalom, pénz, remény.

Együtt jöttek haza, és együtt látogattak meg apáik hajdani pajtásait, most csupa irányadó férfiakat és minisztereket.

- Hát mi szeretnél lenni? - kérdé az egyik miniszter Sókytól.

- Valami olyan állást óhajtanék, bátyám, ahol dolgozni kell, ahol kitüntethetném magamat.

A miniszter elgondolkozott: Hol is van csak olyan állás, ahol dolgozni kellene?

- Tudod mit, légy képviselő?

Azután Belkyt vette elő:

- És te?

- Én valami olyast szeretnék, ahol semmit se kell dolgozni.

A miniszter nem is gondolkozott.

- Nos, légy te is képviselő.

Így lettek képviselők

mind a ketten.

Sóky komoly munkásságot fejtett ki, de a Belky esze csak léhaságon járt. Hiába, aki

mind a ketten.

Jegyzet [A PH

Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

szövege eltér a későbbi kiadásokétól; MK ezzel a mondattal: „Sóky komoly munkásságot fejtett ki, de a Belky esze csak léhaságon járt.” egy hosszabb részlet kihagyását kötötte át:]

Nem volt az akkor nehéz - nekik. Szüz talaj volt a közbizalom. A pénzmagot később vetették bele. (Abban az időben szerény volt a pénzeszacskó.) Kapósak voltak a nagy nevek, mert nem voltak kaphatók a választók. Belky és Sóky az első üresedésnél bejutottak a Házba. E választási csaták csak folytatásai voltak azoknak az igazi csatáknak negyvennyolcból; a kik ott legyőzettek, most itt azok győztek...

Hát még a Ház? Micsoda verőfényes világ volt ott! Nem voltak akkor még stréberek se frondeurök. A „tigrisek” is a megelégedettekből teltek ki. Senki sem tolakodott előre, hanem erővel kellett taszitani: A kedélyesség melege ömlött el a parlamenten.

Istenem, milyen naiv gyerekek voltak azok a vén táblabirók! Persze a jólét tette. Csupa négy lovon járó familiák sarjai ülték meg a tanácsterem zöld padjait. Elvétve akadt köztük egy-egy szegény ember s annak a szegénysége is bizonynyal disz volt, mert a szomoru időszakban ment tönkre az illető hazafias okokból. Szépen ki lehetett azt mutatni.

A tizenkét évi veszteglés nem ártott a középnemességnek: mert hiába az alkotmányosság olyan plánta, melyet váltig öntözni kel: némelykor vérrel, némelykor borral. Mind a kettő sokba kerül. A pihenés használt az anyagiaknak.

A szüz időszakbeli képviselők vidám életet folytattak a fővárosban. Kártyáztak, mulattak, szerelmi kalandokat szőttek. Olyan nagy volt a nymbus, hogy semmi sem csorbitotta. A Deákpárt a hatalom fényében úszott. Azt hitték minden örökké tart. A tekintély, a pénz és a többség.

Csak az „ország bölcse,” e nagy fönséges történelmi alak, aki künn adomázott az országház folyosóin, veregette meg néha a mulandóság hurjait s midőn egy napon azt tanácsolta neki Belky Feri, hogy mért nem tart nagyobb fegyelmet a pártban, „Ugrassa ki urambátyám is a rakoncátlan tagokat, ahogy a kisebbség vezére teszi,” az öreg ur rámordult, vastag szemöldjeit összehuzva:

- Szamár vagy öcsém. A kisebbségből könnyü az embereket kiugrasztani, mert akárhányan mennek is el, azért az mégis kisebbség marad; de ha a többségből sokan találnak elmaradni, az is megeshetik, hogy nem lesz aztán többség. Belky zajos életet folytatott és költségeset. Hiszen, aki

Szövegforrás:
Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

sokáig szítta már a színházi levegőt, az visszavágyik abba. Itt is azon kezdte, hogy egy kóristanővel ösmerkedett meg, Argay Mirandával.

Argay Mirandát valaha Varga Julcsának nevezték, amikor még csinosabb volt. Szobaleányságon

kezdte vidéken

kezdte valahol vidéken

Szövegforrás:
Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

és ott az ördögnek sem kellett. Végre is egy vándorszínész-trupphoz

Jegyzet trupp - társulat

szegődött, s roppant sok viszontagság után egy húsvéti „színészvásáron” (a Pannónia kávéház előtt) az itteni színház-igazgatóság vetett rá szemet, és beasszentálta

Jegyzet beasszentálta - besorozta

a karba.

Elég szép leány volt egyébiránt, tüzes fekete szem, élveteg piros ajkak, a kellő gömbölyűség az idomokban, amellé vastag, drótszerű ébenfekete haj, mely buján benőtte homlokát, bizonyos ingerlő vadságot kölcsönzött neki. De mernék rá fogadni, hogy Belkyt mégis a pisze orrocskája babonázta meg.

Udvarolt neki és költött rá. A képviselői napidíj pedig még egy feleségnek sem elég, nemhogy egy szeretőnek. Mert a feleség kartonruhát visel, vizet iszik és főzeléket eszik ebédre, a szerető ellenben selyemruhát visel, pezsgőt iszik és fácánt eszik ebédre.

De ha a napidíj nem elég, mikor még megvan, mégis nagyon hiányzik, mikor már le van foglalva.

S erre az állapotra csakhamar eljutott a Belky napidíja. Hitelezők üldözték. Ezer kellemetlenségben élt s kezdte már sajnálni, hogy hazajött: jobb lett volna neki meg nem kóstolni soha az úri módot, hanem örökösen ott maradni skribának

Jegyzet skribának - írnoknak

a „Drury Lane”-nál. Mégiscsak többet ér, ha az ember a munkájából él, mint a nevéből. Mert aki csak a nevéből él, nem élhet a nevének. Az élet hosszú, a név kurta, hamar elfogy.

De az övé még nem fogyott el. Éppen a legdesperátusabb

Jegyzet legdesperátusabb - legreménytelenebb

napjaiban, mikor már az Amerikába való szökés eszméjével foglalkozott (ha ugyan nem fájna a szíve Mirandát itt hagyni), megszólítja a folyosón a leghatalmasabb

oligarcha

olygarcha

, gróf Tolcsay István.

- Kedves barátom, ugye téged Belkynek hívnak?

- Igen, méltóságos uram. Mit parancsolsz?

- Meg akarlak téged fogadni bonorum direktornak.

Jegyzet bonorum direktornak - jószágigazgatónak

- Engem? - csodálkozék Belky. - Hiszen nem értek én ahhoz.

- Mindegy az, kedves barátom. A szépapám direktora is egy Belky volt, a nagyapámé, apámé hasonlóképpen, hát én csak nem kezdhetek valami reformot. Te is Belky vagy, te leszel a direktor, punktum.

Jegyzet punktum - pont, és ezzel vége!

Tízezer forintot kapsz, punktum.

- De méltóságos uram, hisz én Londonban növekedtem, soha gazdaságot nem láttam, én képtelen vagyok.

Az arisztokrata mosolygott.

- Lárifári! Nem vagyok én valami angol farmer, te bolond, aki rá akarom kényszeríteni a földet, hogy többet teremjen, mint amennyit ő maga akar. Kétszázhúszezer holdam van. Akármilyen szamár is a bonorum direktorom, abból megélünk ketten, illetőleg hárman, te, én, meg a feleségem.

(Éppen ez időben lépett volt házasságra a gróf egy német baronesszal.

Jegyzet baronesz - a báró leánya

)

Így lett Belky Feri a tolcsai nagy uradalom bonorum direktora. Szegény emberből egyszerre hatalom. Csinálta is az ostobaságokat rakásra. Egész mai napig emlegetik a hóbortjait Dunántúl. Angol könyveket hozatott, s angol növényeket vetett és ültetett, amik a Herkó

páternek

páternak

Szövegforrás:
Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

sem

Jegyzet a Herkó páternek sem - A tagadás erősítésére használt szókapcsolat mely legnagyobb valószínűséggel a 17. sz. második felében élt Hirkó János családnevére vezethető vissza, aki labancpárti, protestánsüldöző tevékenységével vált hírhedtté.

akartak kijönni az anyaföldből. Hegyen kutat fúratott, malmokhoz a vizet fölfelé akarta vezetni.

Jegyzet malmokhoz a vizet fölfelé akarta vezetni - Harcsa Ezékiel ezt nem ostobaságból, hanem nemesi gőgből kísérli meg a Mikor az új kastély füstbement

Mikszáth Kálmán összes művei. 27. Elbeszélések, 1861-1873., 1., sajtó alá rend. Bisztray Gyula, Budapest: Akadémiai, 1962. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

c. elbeszélésben (Krk 27, 74:5-15

Mikszáth Kálmán összes művei. 27. Elbeszélések, 1861-1873., 1., sajtó alá rend. Bisztray Gyula, Budapest: Akadémiai, 1962. [OSZK]

Mindez sokba került, de a gróf szemet hunyt rá.

Neki az mindegy volt.

Legnevezetesebb bolondsága azonban a „kenderesi ügy”,

Jegyzet „kenderesi ügy” - Kenderes helység Jász-Nagykun-Szolnok megyében.

mely a bíróságnál is megfordult.

Két kenderesi parasztot megszólított egyszer, hogy fuvarozzanak be a vadaki erdőből a kastélyba negyven szekér fát.

- Hát ami marad?

- Azt aztán osszák fel kendtek maguk közt a fáradságért.

Boksa Gábor és

Fekete György

Permetei György

Szövegforrás:
Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

uraimék kaptak az ajánlaton, befuvarozták a negyven szekér fát a grófi kastélyba, a többit pedig felosztották maguk közt.

De az a

többi

Jegyzet [E szó a PH-ban

Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

ritkítva.]

Szövegforrás:
Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

szemet szúrt a vadaki ispánnak, és

feladta a bíróságnál Boksa Gáborékat, akik azzal

feladta Boksa Gáborékat a biróságnál. Kihallgattatván, azzal

Szövegforrás:
Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

mentegették magukat, hogy a többit nekik adta a direktor úr őnagysága.

- Elosztozkodtak rajta? - kérdé a vizsgálóbíró.

- Igenis.

- Es mennyi jutott egynek-egynek?

- Én százötven szekeret vittem haza - monda Boksa uram.

- És kend?

- Én is annyit - vallotta

Fekete

Permetei

Szövegforrás:
Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

- Maradt-e még?

- Igenis,

maradt valamicske

maradt kérem alásan valamicske

Szövegforrás:
Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

- Azzal aztán mit csináltak?

- Kihirdettettük dobszóval a szomszéd községekben, hogy aki olcsó fát akar a vadaki erdőben, két forintjával adjuk szekerét.

- Nos, és mennyi fogyott el?

- Bajos azt pontosan előadni, kérem alásan, hanem hát a kevermesiek vettek úgy vagy ezer szekérrel, a kasztóciak vagy nyolcszázzal, a nagyfalusi

Jegyzet Kevermes, Kasztóc, Nagyfalu - Kevermes helység Csanád megyében található; Nagyfalu természetesen több is van: Siklósnagyfalu Baranyában és Tiszanagyfalu Szabolcsban, Sajónagyfalu Beszterce-Naszód megyében, Szilágynagyfalu Szilágyban, Apanagyfalu Szolnok-Doboka megyében, Temesnagyfalu Temesben. Annyi mindenképpen világos, hogy a kenderesi uradalom a környező falvak nevei alapján nem helyezhető el a térképen.

zsellérek háromszázzal, a többit aztán leszállítottuk egy forint ötven krajcárra, hogy jobban fogyjon. De ezek a gaznépek még ezt is sokallják.

- Hát eszerint még most is van ott valamicske? - kérdé a hüledező vizsgálóbíró gúnyosan.

- Akad még, kérem alásan.

- De hát volt lelkük kendteknek negyven fuvarért elfogadni

annyi

ennyi

Szövegforrás:
Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

töméntelen vagyont?

Fekete

Permetei

Szövegforrás:
Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

uraimék vállat vontak:

- Ha őnagysága ideadta.

- Kötelességük lett volna figyelmeztetni, hogy mennyi a fa. Ezért meg lesznek büntetve.

Kigyelmék megijedtek

Boksa uraimék megijedtek

Szövegforrás:
Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

a bűnpertől, s legott a grófhoz szaladtak, kikérni a pártfogását, mire az maga ment a bírót megkérlelni:

- Ugyan hagyja, barátocskám, azokat a szegény embereket. Nem ők a vétkesek. Láthatja ön, hogy a direktorom nagy szamár.

- Minek tűri méltóságod?

- Mert

ő is tűr engem

Szövegforrás:
Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.
Pipacsok a buzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt. 35-49. l.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901. ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk. 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 9-20. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. 39. Elbeszélések 13, 1888. szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna, S.a.r. Hajdu Péter. Budapest: Argumentum Kiadó. 2001. 37-44.

ő is tűri

Jegyzet [nyomdahiba]

engem

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.

, édes barátocskám. Ő sok szamárságot csinál, de én is sok szamárságot csinálok. Az is egy szamárság, hogy most itt vagyok önnél.

Ilyen gazdálkodást vitt a bonorum direktor, de azért a gróf nem panaszkodott ellene, s plenipotenciát

Jegyzet plenipotenciát- teljhatalmat

adott neki mindenben. Azt lehetett volna már hinni, hogy együtt fognak megöregedni, mint ahogy a többi Belkyek az uraikkal. Lassan-lassan tollasodni is kezdett, vett magának csinos birtokot s épített rá egy kedves villát, éppen a vadaki erdő szélén. Úgy nézett ki, mint

egy kalitka

egy-egy

Jegyzet [nyomdahiba]

kalitka

Szövegforrás:
Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

De a kalitkába csicsergő madár is kellene. Egy szép asszony.

Jegyzet Úgy nézett ki, mint egy kalitka. De a kalitkába csicsergő madár is kellene. Egy szép asszony. - Erre az ötletre épül MK 1891-es Galamb a kalitkában

Mikszáth Kálmán összes művei. 4. Regények és nagyobb elbeszélések 4, 1891–1891, kiad. Király István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1958. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

c. művének (Krk 4, 5-68. l.

Mikszáth Kálmán összes művei. 4. Regények és nagyobb elbeszélések 4, 1891–1891, kiad. Király István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1958. [OSZK]

) címadása és első elbeszélése. Az áll ott: „- Hát ebben a kalitkában mit tartasz? (Mert éppen úgy nézett ki a kerti filagória, mint egy kalitka.) Albertus elkacagta magát. - Hja, az titok. Oda én magam sem lépek be. Abban a kalitkában barátom, egy galamb van.” (Krk 4, 9:38-10:3

Mikszáth Kálmán összes művei. 4. Regények és nagyobb elbeszélések 4, 1891–1891, kiad. Király István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1958. [OSZK]

) Erről a galambról később természetesen kiderül, hogy egy szép leány.

Hát az is lett nemsokára. Egy nap elutazott Budapestre és magával hozta Mirandát.

No iszen, volt mit beszélni a környéknek. Megoldódtak a nyelvek; édes lett a tiszttartónék, számtartónék, ispánnék uzsonnái kávéja. Még soh'se volt benne

akkora

ekkora

Szövegforrás:
Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

darab cukor, mint Miranda.

A sebesszárnyú pletyka a kastélyba is eljutott, s a gróf incselkedni kezdett a legközelebbi vadászaton Belkyvel.

- Ej, ej, lurkó, hallom, valami csirkére tettél szert.

- A feleségemet érted, méltóságos uram?

- Ugyan? Megesküdtél vele? - csodálkozék a gróf elkomorodva. - No, az már hiba volt, édes barátom.

- Miért? - kérdé a bonorum direktor mosolyogva.

Mért?

Miért?

Hm... Hát azt hallom... hiszen tudod te már, mi mindent hallok.

- Ejh! Mindegy az!

- Hogy érted te azt a „mindegyet”?

- Az asszony, asszony, méltóságos uram! Minden asszony egyforma.

- No, no, édes barátom - vágott közbe sértődve a gróf. - Van azok közt különbség. Az én feleségem is asszony.

- Hát a grófné is asszony - csapta oda Belky könnyedén.

A főúr sarkon fordult, többet nem szólt egy szót sem, hanem amint hazaért, nyomban levelet írt Belkynek:

„Tisztelt igazgató úr! A nők felől táplált eltérő véleményeink folytán ezennel fölmentem önt állásától.”

Bezzeg törülgette szemeit a bonorum direktor, mikor a levelet elolvasta, de biz az ellen nem volt appelláta. Aki bolondot szolgál, bolondul jár.

Különben pedig meg lehetett elégedve a végkielégítéssel: kétévi fizetést, húszezer forintot kapott az uradalmi pénztártól. De már szerzett is valamicskét. Visszavonult hát kis fészkébe s ott élt csendesen, elhagyottan, mint ahogy a bukott nagyságok szoktak.

A gróf feléje se nézett többé, nem is emlegette. De a grófnő, a szép Woodstein Anna firtatta egy ízben:

- Édesem, miért bocsátotta el a direktort?

- Tiszteletlenül nyilatkozott a nőkről.

- A nőkről? Félek, túlságig viszi, kedvesem, a

gentlemanlike-ot

gentlemanlikot

Jegyzet gentlemanlike-ot - úri viselkedést

És ugyan mit mondott?

- Azt magának nem szabad megtudni.

- Éppen csak nekem?

A gróf hamiskásan nevetett.

- Nos, maradjunk annál, hogy eltalálta.

- Akkor hát énrólam mondott valamit? - szisszent fel a grófnő.

- Nem, nem! - sietett a gróf mohón eltagadni az igazat, de oly ügyetlenül, hogy éppen ez költötte fel az asszonyka gyanúját.

S amit egy nő meg akar tudni, azt kiveszi vagy sírással, vagy kéréssel, vagy kicsalja édes csókkal.

Kicsalta: el kellett neki mondani szóról szóra a Belky megjegyzését.

De el is öntötte a vér azt a finom halovány arcát.

- Ó, a szemtelen! A neveletlen! Megállj! Megállj!

Egész nap bosszús volt és kedvetlen. Estefelé kilovagolt

S akácvirágszin gömbölyü kezét ökölbe szoritá. Még az nap kilovagolt

Szövegforrás:
Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

a vadaki erdőbe s visszajövet ott ment el lépésben a szőlőkbe vezető ösvényen a Belkyék villája mellett. Amint a tekergő gyalogút megnyitotta a látkört a kálváriahegynél, egyszerre észreveszi, hogy szembe jő vele Belky vadászruhában, puskával.

Nagy fekete szeme zöldes lángot vetett, s apró lábával dühösen szorította meg a paripa lágyékát, hogy átugrassa vele az ösvény melletti árkot, s kitérjen a gyűlölt találkozás elől oldalvást a rétre.

Hanem a „Fecske” ló, aki valaha fiatalabb korában kapukat is ugratott, arra a kemény szorításra elfelejtette, hogy ki ül a nyeregben, s olyat talált ugrani, hogy a szépasszony kis lába kifordult a kengyelvasból. Biz az beesett ájultan egy kecskerágóbokorba. Még ezer szerencse, hogy nem az árokba.

Természetesen (hiszen régi kisegítő eszköz az íróknál) ott termett Belky, vízzel meglocsolta, szelíd szavakkal eszméletre térítette, még talán a mellénykéjét is kigombolta, hogy az a cudar vállfűző ne legyen most alkalmatlan.

A szépasszony fölrettent, sikoltott s szemérmesen

kapott tenyerével

kapott oda tenyerével

Szövegforrás:
Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

a kebléhez.

A férfi ott állott megigézve, halántéka lüktetett, orrlyukai mintha tüzet leheltek volna. Szemeiben pedig megvillant az a szenvedélyes éhség; az az ördög, az az őrületes vágy.

Észreveszi azt minden asszony, még talán a

haldokló is

haldokló asszony is

Szövegforrás:
Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

. Megcsiklandozza a szívét.

Menjen el! Hagyjon magamra!

Menjen el uram! Jaj menjen el! Hagyjon magamra!

Szövegforrás:
Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

Belky meghajtotta magát.

- Csak még azt engedje meg a grófnő, hogy a nyergét rendbe hozzam és felsegítsem a lóra. Nem ütötte meg magát?

- Nem, nem. De jaj, a hajam!

Ijedten kapott hátra. Fölséges

szőke hajkoronája

vörös hajkoronája

Szövegforrás:
Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

kioldozott s

végigömlött

végeig ömlött

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.

tengerzöld bársonyruháján, mint a lecsurgó olvasztott arany.

Ez a haj! Ez a haj! Belky

önkéntelenül

önkénytelenül

Szövegforrás:
Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

kiáltott fel:

- Oh, hagyja így, hagyja így még legalább egy percig...

Az asszony elmosolyodott. S aki egyszer mosolyog, az már többé nem tud

haragudni.

Jegyzet [Ezután a PH-ban

Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

a következő, a későbbi kiadásokból kihagyott részlet olvasható:]

- Köszönöm Belky, hogy olyan szives volt. Megbocsátok.

- Hát haragudott rám?

Erre a kérdésre egy másik kérdéssel felelt a szép asszony, csengő, üde hangon:

- Volt rá okom, mit gondol?

- Volt! Volt! - hebegte töredelmesen Belky.

- Hát tudja?

- Tudom grófnő. Azt mondtam, minden asszony, asszony. De most már azt mondom, hogy vannak istennők is az asszonyok közt.

Megfenyegette a kezeivel, játszi pajkossággal.

- Javithatatlan! Segitsen fel a lóra. Aztán menjen el, hogy ne is lássam. Nem, nem, elhamarkodtam a dolgot. Még sem bocsátok meg önnek.

Szövegforrás:
Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

Apró lábacskáját könnyedén emelte a kengyelbe. Belky a derekát fogta át, úgy segítette fel. Bizony nehéz volt megállni, hogy az ajkaival meg ne érintse azt a

szép szőke haját

szép rőt haját

Szövegforrás:
Pesti Hírlap, 1888. április 1., 10. évf., 92. sz. (1., 2., 3., 4., 5. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, teljes névjelzéssel.

. Belkynek volt is annyi esze, hogy most is kitért a nehézség előtt.

- Maga vakmerő! - duzzogott a szépasszony és fölemelte az ostorát.

- Üssön meg! - mondá szelíden Belky.

A lovasnő ránézett s aztán csendesen, bágyadtan leeresztette az ostort.

Mondani akart még valamit, de megakadt, és csak a lóhoz szólt: „Gyí, Fecske!”

Ellovagolt. Ment-ment a ló lépésben, csendesen. Csak a Bige-árok hídjánál fordítá vissza szép fejét az asszony.

Belky még mindig ott állt a kecskerágóbokornál és nézte összefűzött karokkal, míg ló és úrnője elveszett a messzeségben.

- Hol voltál annyi ideig? - kérdé otthon a gróf. - Nem történt valami bajod?

- Nem. Nem. Semmi sem történt. De a lovaglás jól esik, üdít és szórakoztat. Ezentúl mindennap kilovaglok.

Ki is lovagolt mindennap lovász nélkül, egyedül, s mindig a vadaki villa felé.

Föltette magában: megbosszulja magát azon az emberen, megmutatja neki, hogy nem minden asszony egyforma. Beh édes bosszú lesz.

Találkoztak gyakran, beszélgettek; együtt barangolták be az erdőt, virágot szedtek, pisztrángot fogdostak a Bige-patakban.

Jegyzet Bige - Valószínűleg fiktív név, Az ár

Mikszáth Kálmán összes művei. 76. Cikkek és karcolatok 26, 1888. január – 1888. június, s. a. r. Sz. Garai Judit, Rejtő István. Budapest: Akadémiai. 1982. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

című írásában, ugyanezen évben MK sztereotip pataknévként használta (Krk 76, 53:10

Mikszáth Kálmán összes művei. 76. Cikkek és karcolatok 26, 1888. január – 1888. június, s. a. r. Sz. Garai Judit, Rejtő István. Budapest: Akadémiai. 1982. [OSZK]

Egy nap azután úgy lovagolt ki a grófnő, hogy nem is jött többé vissza.

Keresték mindenütt, mint a tűt, befutkározták az erdőket, fölkutatták a hegyszakadékokat, de a szép

grófnét

grófnőt

mégsem találták meg sehol.

A gróf, aki imádta nejét, kétségbe volt esve.

- Száz aranyat annak, aki hírt hoz felőle.

Erre a száz arany szóra aztán eszibe jutott a Náncsi szobalánynak, hogy a méltóságos asszony, mikor kilovagolt, egy levelet hagyott nála, de amit csak másnap szabad átadni a grófnak.

A gróf feltörte és elolvasta:

„Édes férjem. Én önt nem szeretem többé. Beleszerettem egy másvalakibe és elhagytam önt. Isten önnel! Anna.”

A büszke főúr elhalványodott egy percre, beleharapott az ajkaiba, de más semmivel sem árulta el lelki felindulását:

- Ejh, ejh! - morogta lassan. - Az az asszony, az az asszony! Hé, lovász!

- Tessék parancsolni!

- Ülj lóra, fiam, és lovagolj át a Belky-villába. Mondd meg a volt bonorum direktornak, hogy kérem, jöjjön el ide.

„Az iránt az ember iránt igazságtalan voltam - dünnyögte magában. - Kötelességem jóvátenni. Újra kinevezem direktornak. Neki volt igaza: minden asszony, asszony.”

A lovász visszajött egy fél óra múlva, hogy a direktor úr nincs otthon.

- És hol van?

- Sír, jajveszékel a felesége, hogy, azt mondja, úgy elment valahova, vissza se jön soha többé. Csak egy levelet hagyott otthon.

- Ahá! - mondá a főúr hidegen s soha többé nem tett más észrevételt az eseményre nézve.

Verzió: mk-39-maa-witPi1 : Pipacsok a buzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt. 35-49. l.