Mikszáth Kálmán összes művei 39.

Kézirat. OSZK Fol. Hung. 2169/3 56-57. folio.  

I. Pesti Hírlap, 1888. július 1., 10. évf., 181. sz. (1., 2. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, névjelzés nélkül.  

II. Hi. 13. köt. Anekdoták II. 1917. 106-109. l.  

A novella bevezető sorai szerint a történetet a delegációk egyik közös ebédjén mesélte el egy osztrák képviselő. A közös költségvetést készítő delegációk 1888-ban június 10. és június 29. között tárgyaltak Budapesten. (A magyar delegáció alakuló ülése június 9-én volt.) MK tehát igazán aktuális eseményre hivatkozik. Minthogy a delegátusok országgyűlési képviselők voltak, könnyen elképzelhető, hogy egy informális rendezvényen hallott érdekes történetet napokon belül továbbmeséltek MK-nak. A megjelölt forrást tehát hitelesnek tarthatjuk, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy MK a feldolgozásra kínált vagy kínálkozó témák közül gyakorta a mindenki számára semmitmondókat választotta. Az Idegen bőrök

+

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

c. karcolatában (Hi 1, 239-248.

*

Mikszáth Kálmán munkái. Hátrahagyott iratok. (A Jk folytatása.) 1-19. köt. Szerkesztette és sajtó alá rendezte Rubinyi Mózes. Budapest, Révai Testvérek, 1914–1918. [OSZK]

l.) maga ajánl témát másnak, de senki sem hiszi el, hogy abból a „szamárságból” „épkézláb dolgot tud faragni”, ő mégis megteszi. Mikszáth Kálmánné is leírja egy helyen, hogy MK kérésére számtalan témát gyűjtöttek számára, de ő egyiket sem találta használhatónak, viszont a család életének két apróságát is jó témának találta, noha senki sem tudta elképzelni „hogy hogy lehet ebből beszélyt írni” ( Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései.

*

Mikszáth Kálmánné Mauks Ilona: Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései. Budapest. Athenaeum. 1922. [OSZK]

+

Mikszáth Kálmánné Mauks Ilona Mária [PIM][VIAF]

Budapest, 1922, Atheneum 140-141. és 144-5. l.) Persze MK mindkét történetét jelentősen átalakította, még a cselekmény legcsupaszabb vázának szintjen is. Mindezek alapján még ha elfogadjuk is, hogy a történet egy osztrák delegátustól származott, semmiképpen sem tudjuk megbecsülni sem, hogy mennyi volt az, ami tőle származott. Az, hogy a gyermek Cornelius Nepos szavaival tesz fogadalmat a történet végén, nem feltétlenül a fikcionalitás jele, meglehet, hogy ez az osztrák férfi utólagos élettörténet-konstruálásának volt eszköze.  

Az elbeszélést MK két, hozzávetőleg 44 cm hosszú és 15 cm széles szerkesztőségi kutyanyelvre és egy ilyennek hozzávetőleg 23 cm hosszú darabjára írta. A második lap tetejének közepén maga MK helyezte el a 2-es arab sorszámot, míg a harmadik lap tetejére idegen kéz írta kék ceruzával a 3-as arab számot. A K-ot a nyomdában a gyorsabb szedés érdekében részekre vágták, és az egyes részeket A, B, C, D, E, F, G, G1/2, H betűkkel jelölték. Az A jelű darab ketté van tépve, az E jelű darab tetejét utólag levágták, a G jelű darabot utólag kettévágták. Az első lap tetejének közepén maga MK adta meg a szedési utasítást: „borgis ritkítva”.