A SZÜLE – apparátus

I. Pesti Hírlap, 1888. november 3., 10. évf., 304. sz. (1., 2.1.)»A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, névjelzés nélkül.

Mikszáth Kálmán összes művei. 39. Elbeszélések 13, 1888. szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna, S.a.r. Hajdu Péter. Budapest: Argumentum Kiadó. 2001. 130-133.

Ez a novella MK azon írásai közé tartozik, melyekben két történetet illeszt egymáshoz. A két történet kapcsolatát - a tanú-elbeszélő által előadott időbeli egymásutániságon túl - a többször is kiemelt tanulság („Ilyen a szüle”) biztosítja. Mintha csak egy tantétel két illusztrációjáról lenne szó. Mindenesetre emlékeztet ez MK kedves technikájára, amellyel ugyanazt a történetet adja elő kétszer egymás után két különböző nézőpontból. A kecskeméti kínos

*

Mikszáth Kálmán összes művei. 76. Cikkek és karcolatok 26, 1888. január – 1888. június, s. a. r. Sz. Garai Judit, Rejtő István. Budapest: Akadémiai. 1982. [OSZK]

+

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

ügyben (Krk 76

*

Mikszáth Kálmán összes művei. 76. Cikkek és karcolatok 26, 1888. január – 1888. június, s. a. r. Sz. Garai Judit, Rejtő István. Budapest: Akadémiai. 1982. [OSZK]

, 82-86.1.) a két beszélgetőpartner egyike elmond egy történetet, és azt állítja, hogy ez ma ugyanúgy megtörténhetne, mire a másik elmondja, hogyan történne ugyanez ma. A ninivei kormánybiztos

+

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

először idézi Jónás bibliai történetét, majd átírja modern terminusokkal. Kézenfekvő utalni a Galamb a kalitkában

*

Mikszáth Kálmán összes művei. 4. Regények és nagyobb elbeszélések 4, 1891–1891, kiad. Király István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1958. [OSZK]

+

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

c. írásra is (Krk 4

*

Mikszáth Kálmán összes művei. 4. Regények és nagyobb elbeszélések 4, 1891–1891, kiad. Király István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1958. [OSZK]

, 5-68.1.), amely ugyanazt az alaphelyzetet kétféle írói attitűddel kidolgozva állítja egymás mellé. De az e kötetben szereplő Modern házasságok

+

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

is ugyanazt a leánykérést meséli el kétszer (legalábbis az időközben megöregedett kérő azt gondolja, hogy ugyanazt a lányt kéri meg másodszor), és az azonosságokat és különbségeket betű szerint ismétlődő mondatok emelik ki.

MK az első történetet már 1882-ben megírta ( A kishirdetések.

+

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

Krk 33, 159-164. L). Akkor önmagában állt, és teljes happy enddel végződött: az egyik gyermekét örökbe adni kényszerülő özvegyasszonyt, aki azonban a döntő percben mégsem tud elszakadni egyik gyermekétől sem, egy jómódú vidéki úr feleségül vette, és így mindkét gyermek és még az anya sorsa is rendeződött. Hat évvel később MK újraírta a történetet, és egy másik történettel egészítette ki, amely kiemelte a tanulságot, hogy a szüle nem tud választani, melyik gyermeke is a kedvesebb. Ugyanakkor azonban visszavonta a happy endet: az asszony végül egyik gyermekét sem adja oda, és megmarad elviselhetetlennek tartott élethelyzetében, a fiatal író pedig, aki nem tudja eldönteni, melyik novelláját is olvassák fel a Kisfaludy Társaságban, végül nagy megkönnyebbülésére azt kapja, hogy „mind a kettő nagy szamárság. Próbálja meg, Írjon egy harmadikat.” MK tehát azért tért vissza egy régebbi témához, hogy azt egy másikkal szembesítve bonyolultabb struktúrát hozzon létre, ugyanakkor azonban az első változat érzelgős hangvételét is visszavonta: itt sokkal több van az emberi nyomorúságból, és ezt semmiféle részvét nem kíséri, viszont a hangvétel cinizmusát a második történet immár tét nélküli játéka szatirikus derűvé oldja.

A két változat közötti erőteljes eltérések azt sejtetik, hogy a történet, illetve a második változat esetében a történetek hátterében felesleges konkrét személyes tapasztalatot feltételezni, megelégedhetünk egy általános utalással a szerkesztőségi hangulatra. A kéziratról Az elbeszélést MK 6 darab, hozzávetőleg 23 cm hosszú ét 15 cm széles szerkesztőségi kutyanyelvre és egy 19 cm hosszú, 14,6 cm széles, halványabb színű, nyomtatott papír hátoldalára írta. MK az egyes lapokat a lap tetején, középen 2, 3,4, 5, 6, 7 arab számokkal számozta, a nyomdában ezenkívül kék ceruzával az A, B, C, D, E, F, G betűjelekkel is ellátták őket. Az első lap jobb felső sarkában maga MK adta meg a szedési utasítást: „borgis ritk”.