VIDÉKI ALAKOK – apparátus Hajdu Péter PIM:32408 VIAF:48585251 project manager: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 editor: Labádi Gergely XML-editor: Mihály Eszter XML-editor: Bobák Barbara XML-editor: Gál Richárd digital edition creator Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2015 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:mk-39-va-app /o:mk-39-va-app Mikszáth Kálmán összes művei Mikszáth Kálmán PIM:65261 VIAF:46774986 Mikszáth Kálmán összes művei 39. kötet Mikszáth elbeszélések XIII. (1888) 9634464464 arranged for publication: Hajdu Péter PIM:32408 VIAF:48585251 editor: Fábri Anna PIM:53725 VIAF:23307366 2001 Budapest Argumentum Kiadó 1888 Mikszáth Kálmán összes művei. 11. Regények és nagyobb elbeszélések 11, 1899. Szerk. Király István, Budapest: Akadémiai, 1959. OSZK:2821257 Mikszáth Kálmán összes művei. 33. Elbeszélések 7, 1881–1882, kiad. Bisztray Gyula, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1969. OSZK:2821430 Mikszáth Kálmán összes művei. 36. Elbeszélések 10, 1884–1885, kiad. Rejtő István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966. OSZK:2821437 Pesti Hírlap. Politikai napilap. Budapest, Légrády Testvérek. 1878–1944. OSZK:1018755 Jubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai Testvérek kiad. 1910. OSZK:2600918 Nemzet. Főszerk. Jókai Mór. Budapest, Athenaeum, 1882-1899. OSZK:953578 Mikszáth Kálmán összes művei. 39. Elbeszélések 13, 1888. szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna, S.a.r. Hajdu Péter. Budapest: Argumentum Kiadó. 2001. OSZK:923704 Király István: Mikszáth Kálmán. Budapest: Művelt Nép. 1952. OSZK:1212257 Mikszáth Kálmán PIM:65261 VIAF:46774986 Király István PIM:60926 VIAF:54270219 III. Henrik VIAF:5774506 Petőfi Sándor PIM:67655 VIAF:59087691 Budapest GEO:3054643 XML TEI P5 Szerkesztői megjegyzések az elektronikus kiadáshoz. Szövegváltozaton belüli egységhatárokat jelöl. magyar Mikszáth Kálmán novella 19. századi szépirodalom tagging, data recording proofreading, tagging, data recording VIDÉKI ALAKOK Kézirat OSZK Fol. Hung. 2169; I—II. Az általános választó és A nagy tósztírozó: 3,27-29. folio; III. A római 4,163-164; IV. A különös alperes 3,129-132. Megjelent I. M. 1- I—II. Pesti Hírlap, 1888. július 3., 10. évfi, 183. sz. (1., 2.1.) A Pesti Hírlap tárcája rovatban, névjelzés nélkül.; III. Pesti Hírlap, 1888. április 12., 10. évf, 102. sz. (1., 2.1.) A Pesti Hírlap tárcája rovatban, névjelzés nélkül.; IV. Pesti Hírlap, 1888. szeptember 27., 10. évf, 267. sz. (1., 2.1.) A Pesti Hírlap tárcája rovatban, névjelzés nélkül. II. Az apró gentry és a nép. Második, bővített kiadás. Bp. 1889. Révai Testvérek kiad. MKm 2. köt. 222-235.1. III. (3. kiad.] 1893. ua. IV. [4.kiad] 1897.ua. V. [5. kiad.] 1901.ua. VI. [6. kiad.] 1903. ua. VII. [7. kiad.] 1908. ua. VIII. Jk 29. köt Apró vázlatok és rajzok l 1910.174-184.1. IX. Mikszáth Kálmán összes művei. 39. Elbeszélések 13, 1888. szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna, S.a.r. Hajdu Péter. Budapest: Argumentum Kiadó. 2001. 113-120. Mint a megjelenés adataiból kiderül, MKKOHA_AUTH:119814 a ciklust három különálló írásából alakította ki, melyek közül a másodiknak megjelent, két rajzból álló viselte eredetileg a Vidéki alakok címet. Ez a két rajz került aztán a végleges ciklus élére. Az általános választó beillenék A hernyók e kötetben szereplő sorozatába is, amely a képviselőktől különböző csínyekkel apróbb összegeket kizsaroló proletárok rajzait tartalmazta. Ez a kapcsolat egyáltalán nem tűnik esetlegesnek, ha arra gondolunk, hogy A hernyók utolsó szavai ezek voltak: egyszóval a mandátumok többi hernyói, alak a következő tárcában jönnek. Ezek a szavak 1888. június 21-én jelentek meg a Pesti Hírlapban, Az általános választó pedig július 3-án. A kettő között MKKOHA_AUTH:119814 csak a Miért nem lett diplomata c. szösszenetét közölte a tárcarovatban. Ezt a rajzot tehát bízvást tekinthetjük A hernyók folytatásának, még akkor is, ha a terv aztán módosult, hiszen A nagy tósztírozó már semmiképpen sem illik abba a sorozatba. ( A római viszont mintha ebbe nem illenék tökéletesen.) Ehhez hasonló történetet írt meg MKKOHA_AUTH:119814 1881-ben A vásárhelyi asszonyban, aki férje kificamodott lábára és az ezzel járó váratlan költségekre hivatkozva kér kölcsön a képviselőtől; csak ő nem járja végig betűrendben az összesét, hanem maga a kárvallott bízza meg, hogy külön jutalom ellenében főzze le egyik rettenetesen fösvény képviselőtársát is (Krk 33,54-57.1). A nagy tósztírozó két felköszöntője két különböző regényben fog visszatérni. Az első 1899-ben az Apró képek a vármegyéből elején (Krk 11, 13:10-37), ahol Petőfi SándorKOHA_AUTH:122179 Erdélyben c. költeményének elejéről MKKOHA_AUTH:119814 három és fél sorral többet idéz és ráadásul – jelen rajzzal ellentétben – pontosan. Megjegyzendő viszont, hogy a K tanúsága szerint MKKOHA_AUTH:119814 pontosabban, de nem teljesen pontosan idézte írás közben a verset, és a szöveg a szedés közben torzult el ennyire. Tény viszont, hogy ebben a formában került be a kötetkiadásba, és ott így is maradt meg valamennyi kiadáson át. Viszont az Apró képek ben az egyik szereplő szakítja meg a tényleges helyzetre vonatkozó közbeszólással a szónokot, amit itt az elbeszélő tesz meg a második tószt alkalmával. A második tószt 1894-ben a Beszterce ostroma lapjain tér vissza (Krk 6, 106:36 - 107:14), szintén kijavítva, mindössze egyetlen pontatlansággal - eltekintve a csattanóhoz szükséges szándékos változtatástól az utolsó sorban, ahol ilyen csillagod helyett olyan csillagod áll. Ez talán arra vall, hogy MKKOHA_AUTH:119814 ekkor még fejből idézte a PetőfiKOHA_AUTH:122179 -verset, és később felhívták a figyelmét a pontatlanságra. A K szerint MKKOHA_AUTH:119814 első nekifutásra még sokkal pontatlanabbul idézte a verset A későbbi változatokban eltűnik az elbeszélő ironikus távolságtartása a tószt lenyűgözött hallgatóival szemben. A nagy tósztírozó ban az elbeszélő jelen van mint egyetlen olyan, aki felismeri a csalást A Beszterce ostromá ban az elbeszélő nem tanú, de nem is ironizál a szónoklattól lenyűgözött hallgatóságon. Az Apró képek ben az elbeszélő tanú, de semmijeiét nem adja annak, hogy ő felismerné a csalást. Az olvasót azonban a vers eltérő szedése juttatja többletinformációhoz, következésképp privilegizált helyzethez. Ami a rajz zárszavát illeti, hogy ti. van az országgyűlésben ilyen szónok, de kevés van, ez felidézi MKKOHA_AUTH:119814 egy későbbi (1902-es) panaszát: Mert a szarkák faja még nem veszett ki. Nálunk is van szónok, nem szükséges megnevezni, aki remek gondolatokat keresgél össze nagy emberek műveiből s azokhoz varr hozzá egy aktuális locsogást. Ugyanazt teszi, amit III. HenrikVIAF:5774506 francia király, aki a minisztertanácsban ülve, azzal szórakozott, hogy alakokat vagy fákat nyirkait ki ollójával mesteri festményekből, gyakran egy-egy műremeket áldozva fel hülye szenvedélyének. (Orátorok, rétorok és fecsegők. Jk 20, Az én kortársaim 1,125.1.) A római árvaszéki részét MKKOHA_AUTH:119814 már megírta korábban részletesebben A tekintetes árvaszék c. kettős szatíra második, Ahol rend van c. felében. (Krk 36,144-146.1.) A különös alperes olyan témát fejt ki részletesen, amelyet MKKOHA_AUTH:119814 csak mintegy odavetett az e kötetben szereplő A jó ember c. elbeszélés elején, a Nyékyt szipolyozó hernyók enumerációjában (27:25-29). A két novella megírása között ugyan hónapok teltek el, hiszen A különös alperes szeptember végén jelent meg a PH-ban. A jó ember pedig április elején a N-ben, de az is igaz, hogy szeptember elején a PH is lehozta. A kéziratról I—II. A páros rajzot MKKOHA_AUTH:119814 2 db, hozzávetőleg 45 cm hosszú és 14,6 cm széles szerkesztőségi kutyanyelvre, valamint egy ilyennek hozzávetőleg 25 cm hosszú töredékére írta. A K-ot a nyomdában a gyorsabb szedés érdekében részekre vágták, és az egyes részeket A, B, Bl/2, C, D, E, F betűkkel jelölték. Az első lap jobb felső sarkában maga MKKOHA_AUTH:119814 adta meg a szedési utasítást: borgis ritk. III. A rajzot MKKOHA_AUTH:119814 egy 5 cm hosszú és 20,5 cm széles fehér lapon kezdte, majd egy hozzávetőleg 15 cm széles és 45,2 cm hosszú szerkesztőségi kutyanyelven folytatta, végül egy ehhez hasonlónak 36 cm hosszú maradék darabján fejezte be. A második lapot MKKOHA_AUTH:119814 a lap tetején középen 2-es arab számmal számozta. A K-ot a nyomdában a gyorsabb szedés érdekében részekre vágták, és az egyes részeket I, II, III, IV, V, VI, VII, VIII, IX, X római számokkal számozták. A IV-es és V-ös darab között számozatlan darab található. IV. Az elbeszélést MKKOHA_AUTH:119814 egy hozzávetőleg 46 cm hosszú és 14,5 cm széles, egy meghatározhatatlan hosszúságú (ti. a lap 18 cm hosszú felső és 10cm hosszú alsó része közül a középső darab elveszett), 14,5 cm széles, egy újabb hozzávetőleg 46 cm hosszú és 14,5 cm széles, egy hozzávetőleg 38 cm hosszú és 14,5 cm széles szerkesztőségi kutyanyelvre, valamint egy ilyennek hozzávetőleg 15 cm hosszú töredékére irta. Az egyes lapokat MKKOHA_AUTH:119814 2, 3, (számozatlan lap!). 5 arab számokkal számozta. A K-ot a nyomdában a gyorsabb szedés érdekében részekre vágták, és az egyes részeket A, B, C, (a D jelű darab elveszett), E, El/2, F,G, H, I, K, L betűkkel jelölték. Az első lap tetején végig idegen kéz adta meg a szedési utasítást: garm. Szövegváltozatok [A szövegváltozatokat beépítettük a novellaközlés szövegébe.] Tárgyi magyarázatok [A tárgyi magyarázatokat beépítettük a novellaközlés szövegébe.] Irodalom Király IstvánKOHA_AUTH:115682 : MKKOHA_AUTH:119814 BudapestGEO:3054643 1952, Műveit Nép, 80-81. I. ezt az írást azon kitűnő karcolatok között sorolja fel, amelyek mint anekdoták MKKOHA_AUTH:119814 tudatalatti társadalomkritikáját hordozzák a nyolcvanas években, és amelyekből MKKOHA_AUTH:119814 későbbi kritikai realizmusa kifejlik: MikszáthKOHA_AUTH:119814 tudatában, világnézetében persze távolról sem jutott el még azokhoz a következtetésekhez, amelyek felé a maga körül látott tények ereje hajtotta tollát s amelyeknek novellái művészi igazságában hangot adott Elsősorban az érteti meg <kerülgető> stílusát s ami ezzel szorosan összefügg: anekdotizmusát Mind a Nagy Regdon Mihály , mind pedig Az elfelejtett rab lényegében anekdota volt a megformálás és előadás módjában egyaránt Anekdoták voltak a nyolcvanas évek többi kitűnő karcolatai is: A kormány támaszai , Magyar Demokraták , Közigazgatási történetek , A statisztika , A pénzügyminiszter reggelije , A százegyedik asszony . Vidéki alakok , A demokrácia legendája , A tekintetes árvaszék stb. MikszáthKOHA_AUTH:119814 kritikai realizmusa az anekdotából fejlett ki és mindvégig magán hordta születésének jegyeit.