VÖRÖSMARTY HASZONBÉRLŐJE – apparátus Hajdu Péter PIM:32408 VIAF:48585251 project manager: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 editor: Labádi Gergely XML-editor: Mihály Eszter XML-editor: Bobák Barbara XML-editor: Gál Richárd digital edition creator Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2015 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:mk-39-vh-app /o:mk-39-vh-app Mikszáth Kálmán összes művei Mikszáth Kálmán PIM:65261 VIAF:46774986 Mikszáth Kálmán összes művei 39. kötet Mikszáth elbeszélések XIII. (1888) 9634464464 arranged for publication: Hajdu Péter PIM:32408 VIAF:48585251 editor: Fábri Anna PIM:53725 VIAF:23307366 2001 Budapest Argumentum Kiadó 1888 Gyulai Pál: Vörösmarty életrajza. 4. kiadás. Budapest. 1895. OSZK:3211232 Irodalomtörténeti Közlemények. Budapest. MTA. 1891– OSZK:1002149 Lukácsy Sándor, Balassa László (szerk.): Vörösmarty Mihály: 1800-1855. Budapest: Magvető–MTA. 1955. OSZK:1279809 Mikszáth Kálmán PIM:65261 VIAF:46774986 Batthyány Kázmér PIM:44713 VIAF:22941738 Deák Ferenc PIM:51063 VIAF:59138950 Gyulai Pál PIM:56957 VIAF:59092543 Vörösmarty Mihály PIM:74637 VIAF:59090454 Gerő József PIM:159177 VIAF:20058770 Lukácsy Sándor PIM:63769 VIAF:59126512 Balassa László PIM:43035 VIAF:19670191 Budapest GEO:3054643 Bicske GEO:3055030 Mány GEO:3048464 XML TEI P5 Szerkesztői megjegyzések az elektronikus kiadáshoz. Szövegváltozaton belüli egységhatárokat jelöl. magyar Mikszáth Kálmán novella 19. századi szépirodalom tagging, data recording proofreading, tagging, data recording VÖRÖSMARTY HASZONBÉRLŐJE Kézirat OSZK Fol. Hung. 2169/3 137-139. folio Megjelent M. Pesti Hírlap, 1888. október 3., 10. évf, 273. sz. (1-, 2.1.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban, névjelzés nélkül. Mikszáth Kálmán összes művei. 39. Elbeszélések 13, 1888. szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna, S.a.r. Hajdu Péter. Budapest: Argumentum Kiadó. 2001. 127-129. Hogy Batthány KázmérKOHA_AUTH:99941 ily módon segélyezte VörösmartyKOHA_AUTH:129119 t, Gyulai PálKOHA_AUTH:111878 is említi: Valódi segély volt körülményei között gróf Batthyány KázmérKOHA_AUTH:99941 jóindulata, ki midőn a bicskeiGEO:3055030 uradalmához tartozó MányGEO:3048464 tagosíttatott, két maradványtelket ajándékozott neki, melyeket később visszaváltott tőle évenként egész haláláig fizetendő 500 forint díjában. (Gyulai P.KOHA_AUTH:111878 : Vörösmarty életrajza . BudapestGEO:3054643 , 1895(4), Franklin, 279.1.) Az azonban már csak az évi apanázs összegét, valamint a birtok helyét illető különbségekből is nyilvánvaló, hogy különböző forrásokra támaszkodtak. A helyet GyulaiKOHA_AUTH:111878 , az összeget MKKOHA_AUTH:119814 tudta jól. Mind Gyulai PálKOHA_AUTH:111878 , mind MKKOHA_AUTH:119814 a korszak közfelfogását fejezi ki Batthány KázmérKOHA_AUTH:99941 mecenatúrájával kapcsolatban. A Gerő JózsefKOHA_AUTH:213038 által 1932-ben publikált levelek (ItK 1932, 313-15. 1.) azonban tisztázták a helyzetet. Batthány KázmérnakKOHA_AUTH:99941 valóban szándékában állott két jobbágytelket ajándékozni a költőnek, erre azonban bizonyos, immár kideríthetetlen akadályok közbejöttével nem kerülhetett sor. Ezért fennmaradt levelében arra kérte VörösmartyKOHA_AUTH:129119 t, hogy fogadja el helyettük a telkek várható évi jövedelmét Az ügy egyébként hosszan elhúzódott, minthogy a sajtó már 1845-ben cikkezett arról, hogy az ajándékozás megtörtént de VörösmartyKOHA_AUTH:129119 csak 1847. január l-jétől kapta az évi 400 pengő forintokat negyedévi részletekben a bicskei uradalom pénztárából. Ezek az 1845-ös sajtóközlemények, melyek Lukácsy S.KOHA_AUTH:118385 - Balassa L.KOHA_AUTH:98290 : Vörösmarty Mihály 1800-1855 c. forrásgyűjteményében olvashatók (BudapestGEO:3054643 1955, 390-391. 1.), azért is tanulságosak, mert jelzik, hogy a közvélemény alig értesült az ajándékozás elmaradásáról. 1850-ben a nehéz anyagi helyzetben élő VörösmartyKOHA_AUTH:129119 azzal a kérelemmel fordult a Batthány KázmérKOHA_AUTH:99941 zárolt vagyonát kezelő Királyi Jogügyek Igazgatóságához, hogy a BatthányKOHA_AUTH:99941 által a neki szánt telkek helyett fizetett vitaliciumot, az 1849. január 1. óta elmaradt részletekkel együtt fizessék ki. Az Igazgatóság ezt méltányosnak találta, és valóban kifizette. VörösmartyKOHA_AUTH:129119 ebben a levelében nem hivatkozhatott másra, mint BatthányKOHA_AUTH:99941 ajándékozási szándékára; az igazgatóság tehát mintegy méltányosságból elfogadta azt a fikciót, mintha ez a vitalicium be lett volna táblázva a birtokra. A ismertetett események nyilván nem elégítették volna ki a hazafias közvéleményt. Nyilvánvaló, hogy mind GyulaiKOHA_AUTH:111878 , mind MKKOHA_AUTH:119814 szóbeli hagyományra támaszkodhatott. Lehetséges, hogy már a szóbeli hagyomány kapcsolatba hozta a vitaliciummal Deák FerencKOHA_AUTH:106154 alakját, akiről közismert volt, hogy milyen buzgón igyekezett segíteni VörösmartyKOHA_AUTH:129119 árváin. Ha tehát feltesszük, hogy ez a kapcsolat nem MKKOHA_AUTH:119814 képzeletében született meg (ami persze szintén nem zárható ki), szóbeli közléssel kell számolni. A kéziratról Az elbeszélést MKKOHA_AUTH:119814 2 db hozzávetőleg 45 cm hosszú és 14,7 cm széles és egy hozzávetőleg 37 cm hosszú és 14,7 cm széles szerkesztőségi kutyanyelvre, valamint egy ilyennek hozzávetőleg 23 cm hosszú töredékére irta. Az egyes lapok közül MKKOHA_AUTH:119814 a harmadikat 3-as arab számmal számozta meg. A K-ot a nyomdában a gyorsabb szedés érdekében részekre vágták, és az egyes részeket A, B, C, D, E, E, P, G, H, I, K, L, M betűkkel jelölték. A 0 jelű darabot utóbb kettévágtak. Az első lap bal felső sarkában idegen kéz adta meg a szedési utasítást: garm. Szövegváltozatok [A szövegváltozatokat beépítettük a novellaközlés szövegébe.] Tárgyi magyarázatok [A tárgyi magyarázatokat beépítettük a novellaközlés szövegébe.]