X (Close panel)Bibliográfiai adatok

Chorin császári biztos

Bibliográfiai adatok

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás mk-42-chcsb-witKrK: Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 57–161.
  • Szövegforrás mk-42-chcsb-witPh: Pesti Hírlap 1896. június 24., 18. évf., 173. sz. (1–3. l.) a tárca rovatban, névjelzés nélkül.

Elektronikus kiadás adatai:

A kiadásról:
Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Kiadás helye: Budapest
2014 ©Free Access - no-reuse
X (Close panel)Verzió: mk-42-chcsb-witKrK : Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 57–161.
 
  Chorin császári biztos  
  A história megütközéssel jegyezheti föl, hogy volt olyan tizenkét év, amikor a hivatalnoki
sematizmusokban
*
Szövegforrás:
 
schematizmusokban
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap 1896. június 24., 18. évf., 173. sz. (1–3. l.) a tárca rovatban, névjelzés nélkül.
 
n
Jegyzet sematizmus – összeírás, lajstrom.
a Szmrecsányi név elő nem fordult. Pedig a Szmrecsányi családról el van terjedve Liptóban az a legenda, hogy egykor a földgömbön minden hivatalt a liptói Szmrecsányiak fognak betölteni.  
  Kezdődött pediglen ez a csodálatos epocha
n
Jegyzet epocha – korszak
1850-től, amikoron a Liptó hegyei közt a siralom üté föl az ő tanyáját
n
Jegyzet a siralom üté föl az ő tanyáját – A biblikus hangulatú kifejezés nem idézet, csak stilárisan játszik rá a megtorlás időszakának leírásában a Bibliára, amelyről többen írtak bibliai vagy prédikátori nyelven. Párhuzamként szolgálhat A »góbék« című elbeszélés, melyben a bibliai pszeudo-citátum még fiktív tulajdonneveket is tartalmaz ().
, mert csak a búza terem meg őnáluk gyöngébben
n
Jegyzet a búza terem meg őnáluk gyöngébben – A tótok lakta köves hegyvidék terméketlensége, gyakran szembeállítva a búzatermő Alfölddel, gyakori motívum
MK-nál
. Csak két jellegzetes részletre utalunk: A lohinai fű , valamint »Ne izélj, Matykó«
, mint egyebütt, de a nemzeti bánatból itt is nagy aratás volt.  
  Az egyik család a halottjait siratta (csak a Kubinyiakból négy esett el), másik a rabjain búslakodott. (Sok kufsteini és olmützi fogoly
n
Jegyzet kufsteini és olmützi fogoly – A tiroli
Kopfstein
és a morvaországi
Olmütz
várában egyaránt sok elítéltet tartottak fogva a szabadságharc leverése után.
álmodta be magát éjjelenkint Liptó hegyei közé, ahol a gyermekei vannak.) Sok pedig a szabadon levőkért rettegett… akikre még majd ezután kerül a sor.  
  Ilyennek látszott a többek közt
Szent-Iványi
*
Szövegforrás:
 
Szentiványi
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap 1896. június 24., 18. évf., 173. sz. (1–3. l.) a tárca rovatban, névjelzés nélkül.
 
Ödön. Nagy birtokos és nagy magyar. Ami így együttvéve nem sokat ért. Mert a nagy magyarságért könnyen elvették az embernek a nagy birtokát. S hogy ne kelljen a fejét törni a visszaszerzésén, néha a fejet is elvették. Mert így kívánta azt az állami rend.  
  Volt pedig ezekben az időkben Magyarország kormányzója bizonyos báró Geringer Károly
n
Jegyzet Geringer Károly –
Geringer Károly
(1806−1889) A
nagyszebeni
születésű báró 1849-ben teljhatalmú császári biztosként lett az ország polgári kormányzója.
, aki mohón hozzálátott (ipsissima verba
n
Jegyzet ipsissima verba – a legsajátabb szavai,
MK-nál
többször előforduló kifejezés.
) az ország megtisztításához.  
  Csupa gonosztevőkbőlállt az akkor. Egy egész ország gonosztevőkből. A becsületes hazafiakat az aktuális rendszer emberei tartották gonoszoknak és üldözték, akik pedig jó emberei lettek a hatalomnak, azokat a mieink tartották gonoszoknak és átkozták.  
  Palugyay Ferenc uramért, aki a megyefőnöki hivatalt viselte Alsó-Kubinban, gyászt viselt a Palugyay család, és ezt akkoriban eleven gyásznak hívták. Minden gyászok között a legnagyobb gyász. Mert a többi gyásszal még dicsekedni is lehetett; anya az elesett fiával, gyerekek a raboskodó apjukkal; sirathatták őket, de az eleven gyásznak nincsen könnye, nincsen kevélysége, csak szégyenpírja.  
  A másik irányú gonosztevők közül leginkább magaslott ki a már említett Szent-Iványi Ödön, egy nemes, szeretetreméltó úr, aki nagyon bele volt keverve a 48-iki politikába. Élénk részt vett mindenben, s ha egyszer Geringer uram ráteszi a kezét, nem ér a feje egy ólom pitykét. (Pedig micsoda okos fej!) A vésztörvényszék annyi kompromittáló bizonyítékot, rendeletet, levelet szedhet össze tőle, aminek a fele is elég lenne.  
  Rokonai, jó barátai mindennap szepegtek az életéért. Mert kétségtelen, hogy rá jön a sor. Még a tű fokán is átcsúszhat egy teve, még az esztendő is átugrik néha egy napot, de Geringer báró nem ugrik át egy ilyen előkelő bűnöst.  
  Csak az volt a kérdés, hogy „meddig és mikor”?  
  Egyszer azután megjött ennek az ideje is. Egy napon megérkezett Alsó-Kubinba a császári biztos. A neve Chorin Pál volt. Bizony még sohase hallották ennek az úrnak a hírét. De hát jobban is fájt volna nekik, ha ismerős név lenne.  
  Vasút még akkor nem járt, se telegramm nem volt. A császári biztos négyes fogaton jött, s csak a legutolsó etetési helyről menesztett előre híradással a megyefőnökhöz egy lovas huszárt, hogy érkezik.  
  Palugyay uram, a megyefőnök, nem volt a lelkében romlott ember, akárhogy szidták is a honfiai, a liptói magyar érzéső nemesség, mégiscsak őhozzájuk húzott a szíve, megborzongott a hírre, s a saját özvegy menyecske leányát küldte parasztruhába öltöztetve, hogy menjen el Szent-Iványi Ödönhöz, és vegye rá a rögtöni szökésre.  
  Szép, őztermető leány volt Palugyay Anna, nagy rábeszélő szemekkel, de éppen az, hogy a rábeszélő szemek rábeszélése csak a maradásra érvényes. Hiába mondta Szent-Iványinak, hiába kérte összetett fehér kezeivel: „Meneküljön, az isten szerelméért”, Szent-Iványi megkötötte magát makacsul: „Itt maradok. Ne féltsen engem, kedves Anna.”  
  Aközben a megyefőnök hevenyészve lakást rendezett a hatalmas úr számára a megyeházban, két zsandárt menesztett az országútra, akik jelentéssel legyenek, ha a teljhatalmú császári biztos kocsija kibukkan az úti porból. Rendeletet küldött a papokhoz, hogy húzassák meg a harangokat, s ő maga a megyeház kapujánál várta teljes díszben, az egész tisztikar élén, távolabb állíttatván föl a két mozsarat, amelyekkel lőni fognak a megérkezéskor.  
  A jelzett időre behajtatott a hatalmas úr, a négy tajtékos pej megállott a megyeház kapujánál, s méltóságteljes nyugalommal szállott le róla egy sovány, magas, fekete ember, szelíd kék szemekkel.  
  – Én Chorin császári biztos vagyok. Ön a főnök?  
  Palugyay uram földig hajtotta a kopasz fejét. „Ja, excellenz”
n
Jegyzet „Ja, excellenz.” – „Igen, kegyelmes uram.” A német helyesírás kívánnivalót hagy maga után (helyesen Ja, Exzellenz lenne), de nem javítottuk, mert így jobban érzékelteti Palugyay nehézségeit a német nyelvvel.
– mondá, de minthogy a német szót nagyon lustán hozta ki a nyelve a koponyájából, egy ékes latin dikcióra gyújtott rá, amit végighallgatván a császári biztos, csak ezt az egy szót mondá: „Valde bene”
n
Jegyzet Valde bene – nagyon jól van.
, megveregetvén a Palugyay uram vállát.  
  Ezzel engedte magát fölvezettetni a keleti növényekkel dekorált szállására, hol előkelő hanyagsággal levetette magát a dívánra, s egy unott ásítással kihúzta zsebéből a kinevezési okmányát, és átnyújtá az előtte görnyedve álló főnöknek.  
  – Nézze át, barátocskám. Így kívánja ezt az állami rend – tette hozzá. – Most pedig távozhat. Ha szükségem lesz önre, hívatni fogom.  
  Az egész várost gyorsan befutotta a rémhír, másnap a megyét is: itt a császári biztos. Az emberek becsukakoztak lakásaikba, és suttogva kérdezgették egymástól: hozott-e hóhért is? Vér járt akkorában az ilyen emberek nyomában. Ezer naiv kérdés merült föl. Vajon miért jött? Hogy néz ki? Milyen az arca? Van-e valami kegyetlenség a vonásain, a szemeiben? Ejh, csak olyan, mint más közönséges ember.  
  Egy kicsit megpihent, majd a különböző deputációkat
n
Jegyzet deputáció – küldöttség
fogadta. Először jött a klérus, aztán a város, aztán a céhek. Mindenkinek azt felelte: „Legyenek hűk a császárhoz.”Estefelé egy odavaló földbirtokos, bizonyos Velinyi Gábor kért audienciát. Előadta, hogy ma délután a felesége egy egészséges fiúgyermeket szült, s fölkérte a biztost keresztapának.  
  Chorin Pál erre is rámondta a maga sablonját:  
  – Legyen hű a császárhoz.  
  S ajánlkozott, hogy megkereszteli a gyereket. Ami szerfölött tetszett az alsókubiniaknak: „Bizony isten, jó ember! Nem fog ez bántani senkit.” Este a megyefőnök által rendezett vacsorán vígan koccintgatott a meghívott celebritásokkal
n
Jegyzet celebritás – előkelőség
– szóval nem mutatkozott rajta semmi félelmetes.  
  Hanem aztán másnap reggel arra ébredtek a lakosok, hogy a Szent-Iványi Ödön kastélya körül van véve zsandárokkal. Délfelé pedig az egész megyébe szétküldetett a kemény rendelet, hogy aki valami bűnét tudja Szent-Iványi Ödönnek, aki arról okmánnyal vagy levéllel bizonyítani bír, azt három nap alatt a császári biztos őexcellenciájának behozza, vagy különben börtönbüntetés éri, sőt esetleg bűnrészesség alapján ki is fog végeztetni.  
  Huszonnégy talpig gyászruhába öltözött nő járult a császári komiszárius elé, kegyelmet kérve Szent-Iványinak. Férfi már nem volt, aki beszélne, mert az már mind ült valahol.  
  Az asszonyok vették át a közügyeket. A szoknya immunis volt
n
Jegyzet immunis volt – mentelmi joga volt.
. De az asszonyok se a szívét keresték a németnek, hanem a szemére dolgoztak. A legszebb huszonnégy asszony öltözött feketébe, közöttük volt Palugyay Anna is.  
  Chorin kegyetlenül lenézte őket.  
  – Az asszonyok szerelemre valók és nem az állami rend megakadályozására. Távozzanak és legyenek hűk a császárhoz. Szüljenek neki jó katonákat.  
  Kegyetlenül röhögött hozzá.  
  Istennél a könyörület, a szegény Szent-Iványi el van veszve.  
  Három napig kézről kézre vándorolt a császári biztos ajtókilincse – mindenki elvesztette már a szívét –, hordták hozzá halomra a kompromittáló leveleket, okmányokat, melyek Szent-Iványi működésére vetettek világot.  
  Egy egész halom lett ezekből a teljhatalmú úr mahagóni íróasztalán. Barátok, rokonok siettek menteni a maguk bőrét. Nem ért még a jó Alsó-Kubin ilyen szégyenteljes három napot!  
  A negyedik nap reggelén kijelentette a császári biztos, hogy elutazik. S rendeletet adott, hogy a zsandárok hozzák be a megyeházába Szent-Iványi Ödönt.  
  Nagy emberáradat nézte az utcákon, mikor hozták. Szuronyok között! Egy Szent-Iványit? Istenem, de nagy úr lehet a császár, hogy meg mer ilyet tenni!  
  Némán, könnyes szemekkel nézték a tömegek, csak egy-egy vakmerő kar lobogtatott kendőt az ablakból – de csak a kar volt künn, hogy a fejet ne lássák. Imitt-amott virágbokréta esett a
mártír
*
Szövegforrás:
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 57–161.
 
martyr
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap 1896. június 24., 18. évf., 173. sz. (1–3. l.) a tárca rovatban, névjelzés nélkül.
 
lábaihoz, aki kevélyen, mosolyogva lépegetett a zsandárok közt.  
  – Sohase látjuk többé – suttogtak, s minden tekintet őt kísérte, míg csak el nem nyelé a megyeház kapuja.  
  A megyeház kapujába maga a főnök is odasettenkedett, s lopva megszorítá még egyszer a kezét: „Bátorság, édes Ödön öcsém, bátorság!”  
  Az visszamosolygott rá:  
  – Mihez?  
  – Boldogtalan! – mondá a főnök a környezetének. – Ő még remél.  
  Fölment a lépcsőkön, két zsandár bekísérte a császári biztos színe elé.  
  A császári biztos mogorván intett a zsandároknak, hogy távozzanak, s aztán nevetve rázta meg a Szent-Iványi Ödön kezét:  
  – Sikerült, kedves öregem.  
  – Együtt vannak? – kérdé Szent-Iványi.  
  – Azt hiszem, minden irat együtt van, ami kompromittálhatna. Égesd el őket. Most már biztonságban lehetsz. Ott ég a tűz a kandallóban, hányd be.  
  – Köszönöm, Palkó, de már most aztán jó lesz, ha elkotródol…  
  – Megyek. A lovadat, kocsidat majd eladom otthon, Aradon, és a pénzt elküldöm. Szervusz, öreg.  
  A császári biztos kocsijához hívatta a megye főnökét.  
  – Szent-Iványi Ödön további rendelkezésig szabadon marad. Isten önnel.  
  A kocsis kibontotta ostorát, még egyszer tisztelgett a kapuőrség, s aztán gyű, megindult a négy pompás paripa, s a por nemsokára elnyelte végképp a fényes hintót, amelyben a Szent-Iványi ravasz honvéd bajtársa, egy Chorin nevű aradi zsidó
n
Jegyzet egy Chorin nevű aradi zsidó – Az eltérő keresztnév ellenére nagy valószínűséggel azonosítható mint
Chorin Károly Zachariás
(1801−1868) aradi orvos, apja annak a
Chorin Ferenc
jogásznak, aki a
salgótarjáni
szénbányászat egyik felvirágoztatójaként fontos szerepet játszott
Nógrád
életében (lásd
Szvircsek Ferenc
: „Alkotásai ércnél maradandóbban őrzik emlékét” Id. Chorin Ferenc dr. [1842−1925]. Palócföld 25, 1991, 178−185.).
ült – kinek volt bátorsága ezt az életveszélyes szerepet eljátszani a pajtásáért.  
  Sok rossz történt a világon azért, hogy nem volt távíródrót és hírlap, de éppen emiatt némi jó is történt egyszer-kétszer, lehet, hogy százszor.  
 
X (Close panel)Verzió: mk-42-chcsb-witPh : Pesti Hírlap 1896. június 24., 18. évf., 173. sz. (1–3. l.) a tárca rovatban, névjelzés nélkül.
 
  Chorin császári biztos  
  A história megütközéssel jegyezheti föl, hogy volt olyan tizenkét év, amikor a hivatalnoki
sematizmusokban
*
Szövegforrás:
 
schematizmusokban
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap 1896. június 24., 18. évf., 173. sz. (1–3. l.) a tárca rovatban, névjelzés nélkül.
 
n
Jegyzet sematizmus – összeírás, lajstrom.
a Szmrecsányi név elő nem fordult. Pedig a Szmrecsányi családról el van terjedve Liptóban az a legenda, hogy egykor a földgömbön minden hivatalt a liptói Szmrecsányiak fognak betölteni.  
  Kezdődött pediglen ez a csodálatos epocha
n
Jegyzet epocha – korszak
1850-től, amikoron a Liptó hegyei közt a siralom üté föl az ő tanyáját
n
Jegyzet a siralom üté föl az ő tanyáját – A biblikus hangulatú kifejezés nem idézet, csak stilárisan játszik rá a megtorlás időszakának leírásában a Bibliára, amelyről többen írtak bibliai vagy prédikátori nyelven. Párhuzamként szolgálhat A »góbék« című elbeszélés, melyben a bibliai pszeudo-citátum még fiktív tulajdonneveket is tartalmaz ().
, mert csak a búza terem meg őnáluk gyöngébben
n
Jegyzet a búza terem meg őnáluk gyöngébben – A tótok lakta köves hegyvidék terméketlensége, gyakran szembeállítva a búzatermő Alfölddel, gyakori motívum
MK-nál
. Csak két jellegzetes részletre utalunk: A lohinai fű , valamint »Ne izélj, Matykó«
, mint egyebütt, de a nemzeti bánatból itt is nagy aratás volt.  
  Az egyik család a halottjait siratta (csak a Kubinyiakból négy esett el), másik a rabjain búslakodott. (Sok kufsteini és olmützi fogoly
n
Jegyzet kufsteini és olmützi fogoly – A tiroli
Kopfstein
és a morvaországi
Olmütz
várában egyaránt sok elítéltet tartottak fogva a szabadságharc leverése után.
álmodta be magát éjjelenkint Liptó hegyei közé, ahol a gyermekei vannak.) Sok pedig a szabadon levőkért rettegett… akikre még majd ezután kerül a sor.  
  Ilyennek látszott a többek közt
Szent-Iványi
*
Szövegforrás:
 
Szentiványi
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap 1896. június 24., 18. évf., 173. sz. (1–3. l.) a tárca rovatban, névjelzés nélkül.
 
Ödön. Nagy birtokos és nagy magyar. Ami így együttvéve nem sokat ért. Mert a nagy magyarságért könnyen elvették az embernek a nagy birtokát. S hogy ne kelljen a fejét törni a visszaszerzésén, néha a fejet is elvették. Mert így kívánta azt az állami rend.  
  Volt pedig ezekben az időkben Magyarország kormányzója bizonyos báró Geringer Károly
n
Jegyzet Geringer Károly –
Geringer Károly
(1806−1889) A
nagyszebeni
születésű báró 1849-ben teljhatalmú császári biztosként lett az ország polgári kormányzója.
, aki mohón hozzálátott (ipsissima verba
n
Jegyzet ipsissima verba – a legsajátabb szavai,
MK-nál
többször előforduló kifejezés.
) az ország megtisztításához.  
  Csupa gonosztevőkbőlállt az akkor. Egy egész ország gonosztevőkből. A becsületes hazafiakat az aktuális rendszer emberei tartották gonoszoknak és üldözték, akik pedig jó emberei lettek a hatalomnak, azokat a mieink tartották gonoszoknak és átkozták.  
  Palugyay Ferenc uramért, aki a megyefőnöki hivatalt viselte Alsó-Kubinban, gyászt viselt a Palugyay család, és ezt akkoriban eleven gyásznak hívták. Minden gyászok között a legnagyobb gyász. Mert a többi gyásszal még dicsekedni is lehetett; anya az elesett fiával, gyerekek a raboskodó apjukkal; sirathatták őket, de az eleven gyásznak nincsen könnye, nincsen kevélysége, csak szégyenpírja.  
  A másik irányú gonosztevők közül leginkább magaslott ki a már említett Szent-Iványi Ödön, egy nemes, szeretetreméltó úr, aki nagyon bele volt keverve a 48-iki politikába. Élénk részt vett mindenben, s ha egyszer Geringer uram ráteszi a kezét, nem ér a feje egy ólom pitykét. (Pedig micsoda okos fej!) A vésztörvényszék annyi kompromittáló bizonyítékot, rendeletet, levelet szedhet össze tőle, aminek a fele is elég lenne.  
  Rokonai, jó barátai mindennap szepegtek az életéért. Mert kétségtelen, hogy rá jön a sor. Még a tű fokán is átcsúszhat egy teve, még az esztendő is átugrik néha egy napot, de Geringer báró nem ugrik át egy ilyen előkelő bűnöst.  
  Csak az volt a kérdés, hogy „meddig és mikor”?  
  Egyszer azután megjött ennek az ideje is. Egy napon megérkezett Alsó-Kubinba a császári biztos. A neve Chorin Pál volt. Bizony még sohase hallották ennek az úrnak a hírét. De hát jobban is fájt volna nekik, ha ismerős név lenne.  
  Vasút még akkor nem járt, se telegramm nem volt. A császári biztos négyes fogaton jött, s csak a legutolsó etetési helyről menesztett előre híradással a megyefőnökhöz egy lovas huszárt, hogy érkezik.  
  Palugyay uram, a megyefőnök, nem volt a lelkében romlott ember, akárhogy szidták is a honfiai, a liptói magyar érzéső nemesség, mégiscsak őhozzájuk húzott a szíve, megborzongott a hírre, s a saját özvegy menyecske leányát küldte parasztruhába öltöztetve, hogy menjen el Szent-Iványi Ödönhöz, és vegye rá a rögtöni szökésre.  
  Szép, őztermető leány volt Palugyay Anna, nagy rábeszélő szemekkel, de éppen az, hogy a rábeszélő szemek rábeszélése csak a maradásra érvényes. Hiába mondta Szent-Iványinak, hiába kérte összetett fehér kezeivel: „Meneküljön, az isten szerelméért”, Szent-Iványi megkötötte magát makacsul: „Itt maradok. Ne féltsen engem, kedves Anna.”  
  Aközben a megyefőnök hevenyészve lakást rendezett a hatalmas úr számára a megyeházban, két zsandárt menesztett az országútra, akik jelentéssel legyenek, ha a teljhatalmú császári biztos kocsija kibukkan az úti porból. Rendeletet küldött a papokhoz, hogy húzassák meg a harangokat, s ő maga a megyeház kapujánál várta teljes díszben, az egész tisztikar élén, távolabb állíttatván föl a két mozsarat, amelyekkel lőni fognak a megérkezéskor.  
  A jelzett időre behajtatott a hatalmas úr, a négy tajtékos pej megállott a megyeház kapujánál, s méltóságteljes nyugalommal szállott le róla egy sovány, magas, fekete ember, szelíd kék szemekkel.  
  – Én Chorin császári biztos vagyok. Ön a főnök?  
  Palugyay uram földig hajtotta a kopasz fejét. „Ja, excellenz”
n
Jegyzet „Ja, excellenz.” – „Igen, kegyelmes uram.” A német helyesírás kívánnivalót hagy maga után (helyesen Ja, Exzellenz lenne), de nem javítottuk, mert így jobban érzékelteti Palugyay nehézségeit a német nyelvvel.
– mondá, de minthogy a német szót nagyon lustán hozta ki a nyelve a koponyájából, egy ékes latin dikcióra gyújtott rá, amit végighallgatván a császári biztos, csak ezt az egy szót mondá: „Valde bene”
n
Jegyzet Valde bene – nagyon jól van.
, megveregetvén a Palugyay uram vállát.  
  Ezzel engedte magát fölvezettetni a keleti növényekkel dekorált szállására, hol előkelő hanyagsággal levetette magát a dívánra, s egy unott ásítással kihúzta zsebéből a kinevezési okmányát, és átnyújtá az előtte görnyedve álló főnöknek.  
  – Nézze át, barátocskám. Így kívánja ezt az állami rend – tette hozzá. – Most pedig távozhat. Ha szükségem lesz önre, hívatni fogom.  
  Az egész várost gyorsan befutotta a rémhír, másnap a megyét is: itt a császári biztos. Az emberek becsukakoztak lakásaikba, és suttogva kérdezgették egymástól: hozott-e hóhért is? Vér járt akkorában az ilyen emberek nyomában. Ezer naiv kérdés merült föl. Vajon miért jött? Hogy néz ki? Milyen az arca? Van-e valami kegyetlenség a vonásain, a szemeiben? Ejh, csak olyan, mint más közönséges ember.  
  Egy kicsit megpihent, majd a különböző deputációkat
n
Jegyzet deputáció – küldöttség
fogadta. Először jött a klérus, aztán a város, aztán a céhek. Mindenkinek azt felelte: „Legyenek hűk a császárhoz.”Estefelé egy odavaló földbirtokos, bizonyos Velinyi Gábor kért audienciát. Előadta, hogy ma délután a felesége egy egészséges fiúgyermeket szült, s fölkérte a biztost keresztapának.  
  Chorin Pál erre is rámondta a maga sablonját:  
  – Legyen hű a császárhoz.  
  S ajánlkozott, hogy megkereszteli a gyereket. Ami szerfölött tetszett az alsókubiniaknak: „Bizony isten, jó ember! Nem fog ez bántani senkit.” Este a megyefőnök által rendezett vacsorán vígan koccintgatott a meghívott celebritásokkal
n
Jegyzet celebritás – előkelőség
– szóval nem mutatkozott rajta semmi félelmetes.  
  Hanem aztán másnap reggel arra ébredtek a lakosok, hogy a Szent-Iványi Ödön kastélya körül van véve zsandárokkal. Délfelé pedig az egész megyébe szétküldetett a kemény rendelet, hogy aki valami bűnét tudja Szent-Iványi Ödönnek, aki arról okmánnyal vagy levéllel bizonyítani bír, azt három nap alatt a császári biztos őexcellenciájának behozza, vagy különben börtönbüntetés éri, sőt esetleg bűnrészesség alapján ki is fog végeztetni.  
  Huszonnégy talpig gyászruhába öltözött nő járult a császári komiszárius elé, kegyelmet kérve Szent-Iványinak. Férfi már nem volt, aki beszélne, mert az már mind ült valahol.  
  Az asszonyok vették át a közügyeket. A szoknya immunis volt
n
Jegyzet immunis volt – mentelmi joga volt.
. De az asszonyok se a szívét keresték a németnek, hanem a szemére dolgoztak. A legszebb huszonnégy asszony öltözött feketébe, közöttük volt Palugyay Anna is.  
  Chorin kegyetlenül lenézte őket.  
  – Az asszonyok szerelemre valók és nem az állami rend megakadályozására. Távozzanak és legyenek hűk a császárhoz. Szüljenek neki jó katonákat.  
  Kegyetlenül röhögött hozzá.  
  Istennél a könyörület, a szegény Szent-Iványi el van veszve.  
  Három napig kézről kézre vándorolt a császári biztos ajtókilincse – mindenki elvesztette már a szívét –, hordták hozzá halomra a kompromittáló leveleket, okmányokat, melyek Szent-Iványi működésére vetettek világot.  
  Egy egész halom lett ezekből a teljhatalmú úr mahagóni íróasztalán. Barátok, rokonok siettek menteni a maguk bőrét. Nem ért még a jó Alsó-Kubin ilyen szégyenteljes három napot!  
  A negyedik nap reggelén kijelentette a császári biztos, hogy elutazik. S rendeletet adott, hogy a zsandárok hozzák be a megyeházába Szent-Iványi Ödönt.  
  Nagy emberáradat nézte az utcákon, mikor hozták. Szuronyok között! Egy Szent-Iványit? Istenem, de nagy úr lehet a császár, hogy meg mer ilyet tenni!  
  Némán, könnyes szemekkel nézték a tömegek, csak egy-egy vakmerő kar lobogtatott kendőt az ablakból – de csak a kar volt künn, hogy a fejet ne lássák. Imitt-amott virágbokréta esett a
mártír
*
Szövegforrás:
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 57–161.
 
martyr
*
Szövegforrás:
Pesti Hírlap 1896. június 24., 18. évf., 173. sz. (1–3. l.) a tárca rovatban, névjelzés nélkül.
 
lábaihoz, aki kevélyen, mosolyogva lépegetett a zsandárok közt.  
  – Sohase látjuk többé – suttogtak, s minden tekintet őt kísérte, míg csak el nem nyelé a megyeház kapuja.  
  A megyeház kapujába maga a főnök is odasettenkedett, s lopva megszorítá még egyszer a kezét: „Bátorság, édes Ödön öcsém, bátorság!”  
  Az visszamosolygott rá:  
  – Mihez?  
  – Boldogtalan! – mondá a főnök a környezetének. – Ő még remél.  
  Fölment a lépcsőkön, két zsandár bekísérte a császári biztos színe elé.  
  A császári biztos mogorván intett a zsandároknak, hogy távozzanak, s aztán nevetve rázta meg a Szent-Iványi Ödön kezét:  
  – Sikerült, kedves öregem.  
  – Együtt vannak? – kérdé Szent-Iványi.  
  – Azt hiszem, minden irat együtt van, ami kompromittálhatna. Égesd el őket. Most már biztonságban lehetsz. Ott ég a tűz a kandallóban, hányd be.  
  – Köszönöm, Palkó, de már most aztán jó lesz, ha elkotródol…  
  – Megyek. A lovadat, kocsidat majd eladom otthon, Aradon, és a pénzt elküldöm. Szervusz, öreg.  
  A császári biztos kocsijához hívatta a megye főnökét.  
  – Szent-Iványi Ödön további rendelkezésig szabadon marad. Isten önnel.  
  A kocsis kibontotta ostorát, még egyszer tisztelgett a kapuőrség, s aztán gyű, megindult a négy pompás paripa, s a por nemsokára elnyelte végképp a fényes hintót, amelyben a Szent-Iványi ravasz honvéd bajtársa, egy Chorin nevű aradi zsidó
n
Jegyzet egy Chorin nevű aradi zsidó – Az eltérő keresztnév ellenére nagy valószínűséggel azonosítható mint
Chorin Károly Zachariás
(1801−1868) aradi orvos, apja annak a
Chorin Ferenc
jogásznak, aki a
salgótarjáni
szénbányászat egyik felvirágoztatójaként fontos szerepet játszott
Nógrád
életében (lásd
Szvircsek Ferenc
: „Alkotásai ércnél maradandóbban őrzik emlékét” Id. Chorin Ferenc dr. [1842−1925]. Palócföld 25, 1991, 178−185.).
ült – kinek volt bátorsága ezt az életveszélyes szerepet eljátszani a pajtásáért.  
  Sok rossz történt a világon azért, hogy nem volt távíródrót és hírlap, de éppen emiatt némi jó is történt egyszer-kétszer, lehet, hogy százszor.