A CSEH MUZSIKUSOK LEGENDÁJA – apparátus Hajdu Péter PIM:32408 VIAF:48585251 project manager: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 editor: Labádi Gergely XML-editor: Bobák Barbara digital edition creator DigiPhil http://digiphil.hu Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875/ http://www.iti.mta.hu/ Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2015 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:mk-42-csml-app Mikszáth Kálmán összes művei Mikszáth Kálmán PIM:65261 VIAF:46774986 Mikszáth Kálmán összes művei 42. kötet Mikszáth elbeszélések XIV. 1893-1897 9789634464464 arranged for publication: Hajdu Péter PIM:32408 VIAF:48585251 editor: Fábri Anna PIM:53725 VIAF:23307366 2001 Budapest Argumentum Kiadó 1893-1897 Pesti Hírlap. Politikai napilap. Budapest, Légrády Testvérek. 1878–1944. OSZK:1018755 Mikszáth Kálmán összes művei. 8. Regények és nagyobb elbeszélések 8, 1895-1897. Szerk. Bisztray Gyula, Budapest: Akadémiai, 1958. OSZK:2821148 Új idők : szépirodalmi, művészeti és társadalmi képes hetilap. szerk. Herczeg Ferenc. Budapest : Singer és Wolfner, 1894-1949. OSZK:2528544 Hajdu Péter: Csak egyet, de kétszer: a Mikszáth-próza kérdései. Budapest: Gondolat. 2005.OSZK:2565910 Mikszáth Kálmán PIM:65261 VIAF:46774986 Mühlbeck Károly PIM:65810 VIAF:15935650 Herczeg Ferenc PIM:57957 VIAF:55013830 Hajdu Péter PIM:32408 VIAF:48585251 Pratt Mary Louise PIM:XXXX VIAF:24648210 XML TEI P5 Szerkesztői megjegyzések az elektronikus kiadáshoz. Szövegváltozaton belüli egységhatárokat jelöl. magyar Mikszáth Kálmán novella 19. századi szépirodalom tagging, data recording proofreading, tagging, data recording A cseh muzsikusok legendája Megjelent Uj Idők 1896. február 9., 2. évf., 7. sz., 148–150. l. Teljes névjelzéssel, Mühlbeck [Károly] illusztrációival. A Prakovszky, a siket kovács sorozatközlése során az egyes folytatásoknak nem volt címe a Pesti Hirlap ban − kivéve »A csehek Krizsnócon« címmel ellátott, tehát mintegy betéttörténetként elkülönülő részt, amely 1895. január 16-án jelent meg. De még ez az egyetlen belső cím sem rögtön a folytatás elején volt olvasható, hanem a nagyapa és az unoka beszélgetésének néhány sora után, melyek az önállósított elbeszélésben természetesen nem kaphattak helyet. MKKOHA_AUTH:119814 csak néhány módosítást hajtott végre, hogy a regényfolytatást önálló elbeszéléssé alakítsa. Ehhez nyilvánvalóan nem volt szüksége arra a több, mint három hétre, amely a két közlés között eltelt. Szükséges lehetett viszont ez az időtartam ahhoz, hogy Mühlbeck KárolyKOHA_AUTH:120347 elkészíthesse a maga illusztrációit, amelyek annál jelentősebbek, mert a Prakovszky, a siket kovács kötetkiadásai nem tartalmaztak képeket, MühlbeckKOHA_AUTH:120347 rajzai tehát, amelyeket Herczeg FerencKOHA_AUTH:112832 folyóirata számára készített, egyedülállóak a részlet – vagy talán inkább önálló elbeszélés – képi megjelenítésében. A szöveg önállóságát azonban nemcsak a képek, hanem MKKOHA_AUTH:119814 változtatásai is biztosítják. A szöveg elején kiretusált néhány kitételt, melyek a nagyapa előadásának beszédhelyzetére utaltak, kihagyta a pap táncteljesítményét ecsetelő bekezdéseket, a temetői ébredés jelenetét kissé színesítette, bővítette, és ami különösen érdekes, kijavította itt azt a figyelmetlenségi hibát, hogy a korábban Zajcsek fejére tett koponya reggelre Safranyik fejéről gurul le. Valószínűleg véletlenül esett ki a PH szedésében majdnem pontosan két sornyi rész a konyhai sürgölődés leírásából (a szinte egymás alatt szereplő »az« és »ez« névmások miatt). Amikor MKKOHA_AUTH:119814 a Prakovszky szövegét a kötetkiadás számára átdolgozta, nem az UI, hanem a PH változatára alapozott, és így a temetői ébredés új hangulatelemei is elvesztek, és a Zajcsek–Safranyik tévesztés is visszakerült a szövegbe. Az eltéréseket a regény- és az elbeszélésszöveg között táblázatban foglaltuk össze. Az összevetés alapja a PH, nem pedig a regény később kötetben megjelent szövege. Az attól való eltérések a Krk 8 jegyzetapparátusából kiolvashatók, bár ennek érdekében utalnunk kellett itt annak a jegyzetapparátusnak néhány téves olvasatára. Irodalom Hajdu PéterKOHA_AUTH:87756 MKKOHA_AUTH:119814 -monográfiájának ( Csak egyet, de kétszer. A Mikszáth-próza kérdései . Budapest, 2005. Gondolat−Pompeji) »Novella vagy regényrészlet?« című fejezetében többször is utal a jelen elbeszélésre, illetve viszonyára a Prakovszky, a siket kovács regényszövegéhez. Először azt a tételt illusztrálja a novella elemzése, hogy »önállóan olvasva a betéttörténet esetleg másféle jelentésekkel bírhat: szimbolikus tartalmai talán kevésbé lesznek markánsak, viszont gazdagabb lehet fontossá váló részletekben.« (236.) »A regény egészének története igen kevéssé misztikus, és ezért a betéttörténet némiképp idegenül hat benne. Ugyanakkor a zárlat mind a fejezet, mind a regény esetében aporetikus: egyrészt a helybeli pap elzavarja a cseheket azzal az indoklással, hogy itt egyedül neki van joga a túlvilágról hazudozni, másrészt Prakovszky esetéről a homodiegetikus elbeszélő anyja kijelenti: ›…a szüle szíve tovább lát, mint a szem, jobban hall, mint a fül. Te még azt nem tudod…‹ [Krk 8, 181.] Bizonyosság nincs, a rejtelmes, megmagyarázhatatlan esetek jelenlétével valahogyan szembe kell nézni. Ráadásul a regény egész felépítése is a világérzékelést problematizálja. […]A betétnovella láthatólag olyan jelentéstartalmakat nyer szövegkörnyezetétől, amikor egy összetett konstrukció részeként szerepel, amelyekkel önállóan aligha rendelkezhetne. Vagy legalábbis a szövegkörnyezet olyan potenciáljait aktivizálja ennek a szövegnek, amelyek önállóan valószínűleg észrevétlenek maradnának. Ugyanakkor azonban kétségtelen, hogy ebben az olvasatban a betétnovella szimbolikus tartalmai kissé elvontan jelennek meg, és a történetnek csak mintegy egészében tulajdonítunk jelentést, jelentőséget. Részleteinek gazdagsága, humora és poénra élezett előadása mintha elveszne szemünk elől. A részlet azonban nemcsak a közvetlenül megelőző néhány sorral, valamint a regény egészének jelentésével tart kapcsolatot, hiszen a halál titka az öreg Gállt folyamatosan izgatja, és a cseh muzsikusok legelső említése is ebben az összefüggésben történik.« (236−238.) Amikor a hatodik szempontot elemzi, melyek alapján Mary Louise PrattVIAF:24648210 szerint a novella és a regény szembeállítható (»Tendenciaszerűen megfigyelhető, hogy a novella előszeretettel használ fel orális kifejezésformákat, míg a regény inkább az írásbeliség formáit kedveli« The Short Story: The Long and the Short of It. Poetics 10, 1981, 182–190.), a következőket írja: »Ebből a tételből talán az következik, hogy egy regénynek leginkább olyan részlete önállósulhat novellaként, melyben valaki elmesél egy történetet. Vagy fordított megfogalmazásban: egy novella leginkább úgy épülhet be egy regénybe, hogy ott elmeséli valaki. Ilyen […] A cseh muzsikusok legendája is, ahol […] a novellából kimarad minden utalás a beszédhelyzetre, a mesélőre és a mesélés gesztusára, ahogyan az a regényben olvasható volt, és a novella pusztán azt tartalmazza, amit a regényszereplő mond.« (248.) A novellaváltozat elején a kisregényhez képest végrehajtott változtatásokat a következőképpen értelmezi: » Mikszáth csak a mutató névmások egy részét cserélte ki, hogy az előadás közvetlen szituációját (a nagyapa mesél unokájának útközben) megszüntesse. De már más utalásokat a beszélő és a képzelt hallgatóság viszonyára meghagyott („ahol most az özvegy doktorné”), és ezzel olyan elbeszélőt hozott létre, aki egyrészt tagja a közösségnek, melyben a történet játszódik (tanú), másrészt képes (persze fiktív) okmányokra hivatkozni, és szavahihetőségét ezzel igazolni. Ez a hivatkozás természetesen egészen más jelentéssel bír a két idézett szövegben. A regényben a nagyapa egyszerűen megemlíti ezt unokájának, míg a novella elején mindez az olvasót tájékoztatja – nemcsak az elbeszélő szavahihetőségéről, hanem arról a világról is, amelyben az ilyen kihallgatási jegyzőkönyveket kincsként őrzik. Az özvegy doktorné ugyan sehol máshol nem került szóba az egész regényben, abban a szituációban lakhelyének említése mégis pontos helymegjelölés volt, hiszen az unoka nyilván tudta, hol a háza. A novellában viszont a kijelentés információs értéke pusztán annyi, hogy a narrátor bennfentességét sugallja. Ezeket a valóban lényeges eltéréseket nem a minimális szövegszerű változtatások hozzák létre, hanem maga az a tény, hogy a szöveg kiemeltetett a regény összefüggéséből, és első bekezdése önálló novellakezdéssé vált.« (253−254.)