A diplomata
Megjelent
A hányatott történetű elbeszéléskötetről, amelybe MK ezt az elbeszélését
illesztette, részletes bibliográfiai tájékoztató található:
Az elbeszélés egyrészt MK azon írásainak sorába illeszkedik,
melyekhez saját családi életéből, gyermekei megfigyeléséből merített ihletet,
másrészt pedig az állatok életével foglalkozó elbeszélésekkel tart kapcsolatot.
A gyermekekkel foglalkozó elbeszélésekről A ló, a bárányka és a nyúl kapcsán
már esett szó részletesebben, illetve »A én pohárom« kapcsán fogunk még
beszélni. Az állatok ritkán szerepelnek önálló novellatémaként, inkább csak
epizodistaként bukkannak föl. Mindenesetre meg kell említeni a Ne félj, Mátyás!
*
( ) szajkó-történetét, amelyben szintén madár és macska
szerepel, a Mme Gouáp és porontyaiMikszáth Kálmán összes művei. 39. Elbeszélések 13, 1888.
szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna, S.a.r. Hajdu Péter. Budapest:
Argumentum Kiadó. 2001.
[OSZK]
*
t
( ), amely egy kacsacsalád életét
írja le, és leginkább A Bimbó hivatalát
(
1901. jún. 26., 1−4.), amelyben a marhákat a
vágóhídra vezető ökör szerepköre igencsak emlékeztet a Pipinek (mint kiderül,
alaptalanul) tulajdonított beszállítói szerepkörre.
Jubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp.
Révai Testvérek kiad. 1910.
[OSZK]
Szövegváltozatok
Minthogy a Kísértet Lublón és egyéb
elbeszélések négy kiadása közül (melyből a 2. és a 3. belső
címlapján a »Második kiadás« felirat szerepel) az első kettőnek azonos a
szedése, a harmadiknak és a negyediknek szintén, a az első két (képes) kiadást, a a
harmadik és negyedik (képek nélküli) kiadást jelöli. Az eltérések száma
csekély. A szövege az ultima manus elve alapján
a -n alapul.
Irodalom
Várdai Béla (
, 148. l.) a
Kísértet Lublón és egyéb
elbeszélések
*
részeként említi a novellát „Nagyon jellemző
Mikszáth tárgykörére a kötetnek A diplomata című
elbeszélése. Vonzzák őt úgy az ember-, mint az állatvilágnak ide-oda
lökdösött, de azért magukon valahogy mégis csak segíteni tudó
proletárjai. […] Az állatvilágból például a szamár […], vagy a veréb,
melynek fajtáját ezer veszedelem pusztítja, s mégis szaporodik, mert
önfenntartó küzdelmében a legleleményesebb eszközökkel él, melyek egy
diplomatának is becsületére válnának, ahogy ezt éppen a hasonló című
novella pompás humorral elmondja.”
Mikszáth Kálmán: Kísértet Lublón és egyéb elbeszélések.
Budapest: Légrády testvérek.
[OSZK]
Németh G. Béla (
Az eszmélkedő, kései Mikszáth
*
. In
Budapest,
1985. Magvető, 105. l.) szerint az
eszmélkedő, kései MK háromfelé keresett új témákat. Az
egyik irány „a természeti, főleg az állatvilág, kivált az antropomorfizált
állatvilág kicsiny, kevéssé becsült, irodalmi diccsel alig övezett
képviselőié (a veréb, a darázs, a vadréce, a kisborjú, a szamár
stb.)” Ebből a zárójeles felsorolásból a veréb a jelen novellára
utal. Még ugyanezen oldalon idézi a szöveget mint egyet MK
„számtalan elmefuttatása közül […] az állat-, a természeti témát illetően:
›Teljes életemben sajnáltam a verebeket, s feléjük fordult [a]
rokonszenvem. Mert egyszerűek, nem járnak hivalkodó ruhában, hanem
kopottas szürkében, és mert szerencsétlenek, üldözöttek, megalázottak.
Kiszedik fészkeiket, összetörik tojásaikat, földhöz paskolják a
kisgyerekeiket.‹”
Németh G. Béla. Századutóról – századelőről. Irodalmi
és művelődéstörténeti tanulmányok. Budapest, Magvető. 1985.
[OSZK]
„A gyerek (és az állat) világában megvan és megmutatkozik az egyesben is a
nem, a species törvényének érvénye és lényegének azonossága. A nem és az
egyed törvénye, lényege romlatlan természeti távlattal nézve azonos. A
kis Marci a búzatáblában boldogan fedezi föl ›tavalyi nyulát‹,
›virágát‹, ›madarát‹ (Piros harangok). […] a macska és a veréb is ugyanazzal a
ravaszsággal szerzi meg léte biztosítását (A diplomata)” (125)
Scheiber Sándor (
, 47) a pókhálóval benőtt faodú
motívumának keleti kulturális kapcsolatait tárgyalja »A pókháló
mentőszerepe« című fejezetben:
A pókháló annak a jele, hogy ott rég nem járt senki. Jókai szintén felhasználja ezt a motívumot: ›egy pókháló szövevénye akadt keresztül az arcán. Nem járt e lépcsőn a grófnő soha.‹ (Fekete gyémántok. Centenáriumi kiadás. I.108.).Ismert legenda visszhangja ez az irodalomban. Dávidról azt tartja az aggáda, hogy Saul elől menekültében egy pók körülfonta búvóhelyét, s így Saul ott nem kereste. Mohammed megmeneküléséről hasonlót tud az iszlám legendája (már Tabarinál), amelyet különben Jézusra, Gimzói Náchumra stb. szintén alkalmaztak. A hét alvók legendája több ízben értékesíti. Visszhangja messzire hatott el a mű- s népköltészetbe egyaránt, hiszen még lapp párhuzamról is tudunk.
Fábri Anna
(
A titkos könyv: Mikszáth
és a természet
*
. In F. A. [szerk.]: ,
116.) szerint MK
„a példázatosságra való hajlandóságának hagyományos − mondhatni
természetes − kifejezési lehetőségét találta meg az
állattörténetekben.” Jelen novellát olyan „elragadó” műnek
nevezi, amely „a szokásszerűen az emberi világra az emberi
viselkedésformákra való vonatkoztathatóságra épülő elbeszélések”
sorába illeszkedik.
Fábri Anna (szerk.): Mikszáth emlékkönyv. Tanulmányok az
író születésének 150. évfordulójára, 1847-1997. Horpács: Mikszáth Kiadó.
1997.
[OSZK]