»A ÉN POHÁROM« – apparátus Hajdu Péter PIM:32408 VIAF:48585251 project manager: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 editor: Labádi Gergely XML-editor: Bobák Barbara digital edition creator DigiPhil http://digiphil.hu Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875/ http://www.iti.mta.hu/ Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2015 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:mk-42-ep-app Mikszáth Kálmán összes művei Mikszáth Kálmán PIM:65261 VIAF:46774986 Mikszáth Kálmán összes művei 42. kötet Mikszáth elbeszélések XIV. 1893-1897 9789634464464 arranged for publication: Hajdu Péter PIM:32408 VIAF:48585251 editor: Fábri Anna PIM:53725 VIAF:23307366 2001 Budapest Argumentum Kiadó 1893-1897 Mikszáth Kálmán összes művei. Szerk. Bisztray Gyula, Király István. Budapest: Akadémiai. 1958– OSZK:2811607 Révay Mór János: Írók, könyvek, kiadók: egy magyar könyvkiadó emlékiratai. Budapest: Révai, 1920.OSZK:1531346 A hét : társadalmi, irodalmi és művészeti közlöny, fel.szerk. Kiss József. Budapest : Kiss József, 1889-1924. OSZK:978713 Mikszáth Kálmán összes művei. 85. Cikkek és karcolatok 35, 1896. Szerk. Bisztray Gyula, Király István. Budapest: Akadémiai, 1992. OSZK:48359 Pesti Hírlap. Politikai napilap. Budapest, Légrády Testvérek. 1878–1944. OSZK:1018755 Mikszáth Kálmán összes művei. 38. Elbeszélések 12, 1886–1887, kiad. Rejtő István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1985. OSZK:573652 Mikszáth Kálmán: Prakovszky, a siket kovács. Budapest: Légrády, 1897.OSZK:3049773 Mikszáth Kálmán: A jó palócok. Budapest: Légrády. 1882. OSZK:1542430 Jubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai Testvérek kiad. 1910. OSZK:2600918 Mikszáth Kálmán összes művei. 63. Cikkek és karcolatok 13, 1882, kiad. Bisztray Gyula, Budapest, Akadémiai kiadó, 1973. OSZK:2822538 Mikszáth Kálmánné Mauks Ilona: Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései. Budapest: Athenaeum, 1922.OSZK:3061454 Mikszáth Kálmán összes művei. 41. Elbeszélések, 1891–1893. Szerk. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1978. OSZK:2822320 Mikszáth Kálmán: Kísértet Lublón és egyéb elbeszélések. Budapest: Légrády testvérek. OSZK:1542429 Mikszáth Kálmán: Öreg szekér, fakó hám. Újabb elbeszélések. Budapest: Légrády. 1901. OSZK:1586697 Mikszáth Kálmán: Öreg szekér, fakó hám. Budapest: Révai. 1907. OSZK:1575525 Magyar Lányok: képes hetilap fiatal leányok számára. Budapest, 1894-1919. szerk. Tutsek Anna. OSZK:986946 Mikszáth Kálmán munkái. Hátrahagyott iratok. (A Jk folytatása.) 1-19. köt. Szerkesztette és sajtó alá rendezte Rubinyi Mózes. Budapest, Révai Testvérek, 1914–1918. OSZK:2600918 Millenniumi Könyvtár. sorozatszerk. Domokos Mátyás. Budapest: Osiris kiadó. 1999-.OSZK:359133 A kétezer éves ember: kisebb elbeszélések. / Mikszáth Kálmán, vál. és az utószót írta: Fábri Anna. Budapest: Osiris, 2000.OSZK:418915 Az első bánat: válogatott elbeszélések. / Mikszáth Kálmán, vál. Fábri Anna. Budapest: Osiris. 2001.OSZK:802066 Várdai Béla: Mikszáth Kálmán. Budapest: Franklin. 1910. OSZK:1536980 Karácsony Sándor: A cinikus Mikszáth. Budapest: Hét Krajcár. 1997.OSZK:232957 Németh G. Béla. Századutóról – századelőről. Irodalmi és művelődéstörténeti tanulmányok. Budapest, Magvető. 1985. OSZK:620258 Mikszáth Kálmán PIM:65261 VIAF:46774986 Kiss József PIM:61086 VIAF:70439856 Deák Ferenc PIM:51063 VIAF:59138950 Mikszáthné Mauks Ilona PIM:64435 VIAF:187309261 Révay Mór János PIM:68829 VIAF:14533591 Rubinyi Mózes PIM:69151 VIAF:121467013 Várdai Béla PIM:80258 VIAF:306153851 Karácsony Sándor PIM:59912 VIAF:32801716 Németh G. Béla PIM:66310 VIAF:9890199 Palócföld GEO:XXXX Szklabonya GEO:3057618 XML TEI P5 Szerkesztői megjegyzések az elektronikus kiadáshoz. Szövegváltozaton belüli egységhatárokat jelöl. magyar Mikszáth Kálmán novella 19. századi szépirodalom tagging, data recording proofreading, tagging, data recording A én pohárom Kézirat OSZK Quart. Hung. 2969. Megjelent I. Pesti Hírlap, 18. évf., 358. sz., 1896. december 29. és 30., a Tárca rovatban, teljes névjelzéssel a következő bontásban: dec. 29., 1–3. l., az elejétől a 39: 20 sorig (... két szomszédja volna, ha eljönne.)dec. 30., 1–3. l., 39: 21 sortól végig (Derék Luzsénszky kisasszonyok…) II. Almanach az 1899. évre. Szerkeszti Mikszáth Kálmán, Budapest, 1899. Singer és Wolfner, 243–260. III. a) [1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek, 37–54. l. b) [2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo. IV. Jk 16. köt., A gyerekek. 25–40. l. Keletkezése Mint a megjelenési adatokból látható, MKKOHA_AUTH:119814 1896 legvégén írta ezt a szöveget, és ennek megfelelően játszódik a történet végkifejlete karácsonykor. A novella első változatában még szerepelt egy utalás, amely a későbbi közlésekből kimaradt, és amelyben a narrátor azt állította, éppen Kiss József számára készül kitalálni valamit, amikor visszavonul este e szobájába; Kiss JózsefKOHA_AUTH:115832 A Hét főszerkesztője volt, és MKKOHA_AUTH:119814 valóban rendszeresen közölt ott írásokat, de éppen 1897-ben semmi nem jelent meg tőle abban a lapban, ahogyan 1896 végén sem. Ezt a kitételt nem szabad összefüggésbe hozni azzal a korábbi kijelentéssel, hogy sietősen kell valami a karácsonyi lapokba; a K tanúsága szerint sürgős írnivaló valamilyen aktuális politikai téma kellett volna, hogy legyen (»miképp gubózza be magát üres szószátyárságba egy nagy politikus…«, lásd a szövegváltozatokat 38:40). Egyáltalán nem bizonyos, hogy meg kell kísérelnünk azonosítani ezt az írást, mégis megemlítendő, hogy 1896 Karácsonyán, december 25-én jelent meg MKKOHA_AUTH:119814 Nyitra, drága Nyitra című írása a Frideczky Timótheus képviselő megválasztásával kapcsolatos visszaélésekről a PH-ban (lásd Krk 85, 78–82). Hogy beszélytárgyért a szülőföldjére megy vissza, az olyasmi, amit MK valószínűleg gyakran mondogatott, és nem ritkán le is írta. Pl. az Egy fiúnak a fele c. elbeszélés bevezetésében: »Mert úgy vagyok én azzal, hogyha valamit írni kell, hát rendesen felülök a képzeletbeli lovamra, lustul már a szegény pára, valami nagyon messzire sohasem visz, de azért haza a szülőföldemre csak mégis elérek vele, ott aztán előkeresem valamelyik ismerősömet és elhozom« (Krk 38, 57:2–6). Annyira közismert ötlete lehetett ez, hogy a Krk jelen kötetében található előző novella, az Ott alszik a Marcsa is első, újságközlésben megjelent változata ezekkel a szavakkal kezdődött: »Azt mondja nekem az én kedves barátom, Neményi, ›Irj valamit a lapomnak; eredj ismét haza, hiszen lesz még ott neked valamid.‹« A ‘haza’ szó jelentése itt kétértelmű, de a Palócföldet is jelenti. (L. annak a novellának szövegváltozatait.) Az elbeszélés igen erős kapcsolatokat jelez MKKOHA_AUTH:119814 1896 elején írt Prakovszky, a siket kovács c. kisregényével. A kisregény egész történetvezetését és időkezelését az az alaphelyzet strukturálja, hogy a gyermek-elbeszélő lutheránus család tagja egy katolikus faluban (ennek megvan a maga önéletrajzi alapja), és ezért nagyapjával a harmadik faluba, Krizsnócra kell templomba járniuk. Jelen novellánk álomjelenetében nemcsak ezek a vallási viszonyok térnek vissza, hanem még Krizsnóc fiktív helyneve is. Hasonlóképpen rokonítja a két szöveget a játékos hangszerelésben megszólaló misztikus tematika. A szülőfaluhoz a babonás képzeteket MKKOHA_AUTH:119814 már A jó palócok ban is hozzákapcsolta – gondoljunk a Galandáné asszonyom c. novellára –, és ez a képzetkör a kései kisprózában is erőteljesen megjelenik. A jelen novellában is szereplő láthatatlan, túlvilági fogat adja majd témáját az 1904-es A fekete fogat c. elbeszélésnek (Jk 25, 1–27), és hangulatilag feltétlenül idetartozik az 1899-es A fehér kutya is (Jk 25, 120–129). A novellát záró álom vagy látomás jelenetéhez igen hasonlót írt MKKOHA_AUTH:119814 egyik 1882-es politikai karcolatában ( Húsvéti álom . Krk 63, 94−96.). Ott Deák FerencKOHA_AUTH:106154 számol be a túlvilági dolgokról és ad útbaigazítást az aktuális politikai helyzetben, de a hasonlóságot nemcsak a sejtelmes hangulat, a túlvilági titkok kedélyes felfedése teremti meg, hanem a vízió vége is: az álomnak az éjjeli szekrényről levert gyertyatartó csörömpölése vet véget. Jánoska haláláról A ló, a bárányka és a nyúl jegyzetei közt volt már szó, de a jelenetet, amelyre a látomásban az elbeszélő rákérdez, amikor is a kis Jánoska lába besüppedt nagyanyja sírjába, Mikszáth KálmánnéKOHA_AUTH:119023 is leírta visszaemlékezéseiben. Ő közvetlenül MKKOHA_AUTH:119814 képviselővé választatása utánra (tehát 1888 nyarára) teszi azt az üdülést a zsélyi fürdőben, melynek során az eset történt: »Egyszer azonban, amint Szklabonyán a Mikszáth-család sírboltjánál álldogáltunk, nagyon megszomorodott, jobban mondva megrémült Kálmán: a sírbolt oldalán a kis Jánoska léptei alatt a föld behorpadt és a fiúcska egy jókora gödörbe esett. Nem esett semmi baja, még csak meg sem ijedett, de Kálmán arcát hirtelen nagy halványság fogta el. Visszafelé az egész úton szótalan, igen levert volt, és később nekem megvallotta, hogy az az érzése van, hogy a nagyszülők magukhoz óhajtják a kis unokát. Hiába biztatgattam, szidtam össze, ezt a gondolatot soha többé nem tudta elűzni magától.« (Mikszáth Kálmánné: Visszaemlékezései . Budapest, 1922. Athenaeum, 162) »A fiaim« ciklus és A gyerekek című kötet A különböző időpontokban íródott novellák ciklusokba sorolásának, nagyobb kompozíciókba egyesítésének különféle módozataira tanulságos példa lehet MKKOHA_AUTH:119814 elbeszéléseinek az a csoportja, amelynek feltételesen A gyerekek címet adhatjuk. Ezek az alapvetően önéletrajzi ihletésű szövegek, melyekben MKKOHA_AUTH:119814 egyes szám első személyben beszél a saját gyerekeiről, akiket valódi nevükkel nevez meg, a fikcionáltság számos jelét is mutatják. (A kortársi befogadás önéletrajzi előfeltételezéseihez lásd az Aussi brebis jegzeteit.) Körülbelül egy tucat elbeszélésről van szó, amelyeknek összetartozását olyan közös jegyek teremtik meg, mint a hasonló elbeszélői pozíció, az azonos szereplők és az azonos tematika (tágan értelmezve a gyermeki világ). Úgy látszik, az elbeszéléseket már a kortársak is együvé tartozónak tekintették. Révai MórKOHA_AUTH:123348 , MikszáthKOHA_AUTH:119814 barátja és egy időben könyvkiadója így ír róluk: »Amikor a gyermekek mindenféle dolgait előadta, azokat, amikből azután a világ legszebb gyermekköltészete fakadt (›A ló, a bárányka és a nyúl‹, ›A fiam uram lovai‹, ›A németke‹, ›Az első bánat‹, ›Az [!] én pohárom‹, ›A diplomata‹ és többiek) a szellemes és fordulatos causeur ihletett költővé magasztosult. Soha még gyermekekről ily szépen nem meséltek, soha viselt dolgaikról ily gyönyörűen nem írtak. Boldog gyermekek! Még ők nem is sejthették, minő híres apának gyermekei és már az egész ország tudott róluk, ismerte őket, jobban, mint akár a király gyerekeit. Mert a legszebb mesék róluk szóltak. Mindig kedvenc gondolatom volt ezeket a saját fiairól szóló elbeszéléseket egy kötetben egyesíteni – nem tudtam keresztülvinni, csak a jubiláris kiadás ›A gyerekek‹ című kötetében.« (Révay Mór János: Irók, könyvek, kiadók. Egy magyar könyvkiadó emlékiratai . 2. kötet, Révai testvérek, Budapest, 1920. 196–197. l.) RévaiKOHA_AUTH:123348 , aki hosszú éveken át személyes kapcsolatban állt MKKOHA_AUTH:119814 -nal valószínűleg megosztotta vele ezt a tervét. Már ha valóban volt ilyen terve, hiszen az elbeszélések nem egyszerre, még csak nem is pár év alatt, hanem egy hosszabb, mintegy tizenöt évnyi időszak (1888–1903) során keletkeztek, (a Jk A gyerekek című kötetében összekerült írások keletkezésének kronológiai áttekintése megtalálható a Krk 41, 168–169 oldalain, a környező oldalakon fejtegetésekkel a novellák karakteréről). Eközben voltak olyan évek is, amikor nem RévaiKOHA_AUTH:123348 adta ki MKKOHA_AUTH:119814 műveit, amikor tehát ilyen kötetet nem igazán tervezgethetett. Nehéz kérdés, hogy mennyire vehetett részt MKKOHA_AUTH:119814 a Jk előkészítésében. Egyrészről RévaiKOHA_AUTH:123348 azt állítja emlékirataiban, hogy nagy lelkesedéssel kapcsolódott be a munkába, és mindent egyeztettek vele. Ez azonban nem feltétlenül igaz, hiszen kiadói érdekei nem is engedhették, hogy mást állítson. Két utalást találunk MikszáthKOHA_AUTH:119814 közreműködésére: »Új kiadás alkalmat adhatott a szerzőnek arra, hogy munkáit akként rendezze el, ahogy azokat végleges kiadásban látni szeretné.«(224. l.) »A kiadás előkészítéséhez a szerző maga hozzálátott és mi bízva a sikerben már sajtó alá is adtuk; [...] Írásainak elrendezésében Rubinyi Mózes segített a szerzőnek.« (231. l.) Az első utalás kellőképpen talányos: a kiadás »alkalmat adhatott a szerzőnek«, tehát nem feltétlenül adott, és az nem feltétlenül élt az alkalommal. Hogy Rubinyi MózesKOHA_AUTH:123668 segítsége pontosan miben állt, szintén tisztázatlan. A Jk szövege általában véve igen gyenge minőségű (a Krk többnyire nem is veszi figyelembe, és soha nem alapozza rá a főszöveget), és ennek alapján inkább azt gyaníthatjuk, hogy a szövegeket a szerző ellenőrzése nélkül, vagy legfeljebb eléggé felületes ellenőrzésével adták ki. Olyan stratégiai kérdésekben azonban, mint a korábban megjelent novelláskötetek anyagának átcsoportosítása, talán mégis konzultáltak vele. A gyerekek úgy jött létre, hogy MKKOHA_AUTH:119814 különböző novellásköteteiből kiemelték a fiairól szólókat, és egyetlen kötetbe, a Jk 16. kötetébe gyűjtötték össze. Ez azonban még nem tett volna ki egy teljes kötetet; a novellák után ezért a Kísértet Lublón című kisregény következik, amely nem a fiairól szól, de a kerettörténet szerint azt a történelmi tárgyú elbeszélést nyújtja, amelynek főhősével a gyerekeket ijesztgetni szokták. Közvetlenül a Kísértet Lublón előtt pedig egy emlékezés jellegű írás áll: a narrátor saját gyermekkorából idézi fel egy gyerekszerető öregúr alakját. Függetlenül attól, hogy a kötet ilyen elrendezése, ha úgy tetszik a ciklus kialakítása megfelelt-e a szerző intencióinak, a pálya legvégén, az életműkiadásban együvé kerültek azok az elbeszélések, amelyeket összetartozónak éreztek a szöveg gondozói. A ciklus tehát végül könyv formájában is megjelent. Mint láttuk, Révai MórKOHA_AUTH:123348 utólag úgy emlékezett, hogy ő már jóval korábban is egy kötetbe valóknak tekintette ezeket a szövegeket. Tehát, ha nem az emlékezet utólagos módosításai befolyásolták őt, akkor már a külön-külön megjelenő novellákat is volt, aki ciklusként olvasta. És a novellák közül ötöt ( »A én pohárom« , Aussi brebis , A Berci fogai vagy a képek roppant értéke, Az első bánat, Az öregek) maga MikszáthKOHA_AUTH:119814 is ciklusba rendezve jelentetett meg »A fiaim« címmel az Öreg szekér fakó hám című novelláskötet 35–110. oldalain. Ebben a kötetben minden egyes elbeszélésnek saját szennycímlapja van, a cím minden páratlan oldal tetején is szerepel az élőfejben, az elbeszélés legvégét pedig az utolsó sor után egy körülbelül 2 cm hosszú, vízszintes vonal jelöli a sor közepén. »A fiaim« cím az elbeszéléscím szintjén szerepel: ez áll a szennycímlapon, és ez szerepel mindvégig az élőfejekben. Viszont az elbeszéléseket rendszerint záró vízszintes vonal mind az öt rész után megtalálható, és valamennyi új oldalon kezdődik, vastagon szedett saját címmel. A kötet tartalomjegyzékében a novellacímek kurzívval vannak szedve; »A fiaim« cím is kurzívval szerepel, az öt belső cím viszont álló betűkkel, kb. egy centiméterrel beljebb kezdve; oldalszámok viszont csak az utóbbiak mellett találhatók meg. Az öt, korábban külön-külön megjelentetett szöveg tehát egyetlen elbeszélésként jelenik meg a kötetben, amelynek azonban viszonylag önálló, egymástól elkülönülő részei vannak, bár ezek a részek nem különülnek el egymástól annyira, mint a kötet egyes elbeszélései. Azt hiszem, ezt a csoportot joggal nevezhetjük ciklusnak. Nos a Jk ezt »A fiaim« című ciklust felbontotta, és alkotóelemeit a más kötetekből kiemelt elbeszélésekkel egyenlő szinten sorolta be A gyerekek ciklusba. Relatív sorrendjük egyébként megmaradt, noha a második és a harmadik darab közé bekerült A diplomata a Kisértet Lublón és egyéb elbeszélések című kötet »egyéb elbeszélései« közül. A sorrendről egyébként is érdemes szót ejteni. »A fiaim« ciklusban az elbeszélések keletkezésük időrendje szerint követték egymást, és ez legalábbis logikus, hiszen ez egyben a gyerekek cseperedésének kronológiáját is jelentette. Ezt a kronológiát A gyerekek lényegében feloldotta. A legfeltűnőbb, hogy az egész kötet legkorábban keletkezett novellája, Az apró gentry és a nép második kiadásában megjelent, 1888-as Írói birtok közvetlenül a legkésőbben keletkezett novella, az 1905-ös A Szontagh Pál kutyái elé került. Szomszédságuk kiemelte azt a motivikus kapcsolatot, amely a birtokvásárlás témájában rejlett, és ugyanakkor elfedte a különbségeket, hogy nem ugyanakkor, nem ugyanazokkal a gyerekekkel, nem ugyanazt a birtokot akarják a két novellában megvásárolni. A ciklusnak tehát ebben az 1910-es formájában nem a keletkezés illetve a történetek kronológiája határozza meg a sorrendet, mint az 1901-es változatban, hanem a tematikus kapcsolatok. Szigorúan kronológiai alapon egyébként a Kísértet Lublón helye is a kötetnek inkább az elején lett volna, mintsem a végén. Azt a tényt azonban, hogy az elbeszélések sorrendje nem felel meg az elbeszéltek kronológiájának, nem csak a filológiai adatok birtokában tudatosíthatjuk, hiszen ezt a novellákban szereplő gyerekek neve is jelzi. A kötet élére A ló, a bárányka és a nyúl került, valószínűleg mint MikszáthíKOHA_AUTH:119814 kisprózájának legnépszerűbb, vagy talán mint leghatásosabbnak ítélt darabja. Ez a szöveg Jánoska halálára emlékezik. A következő elbeszélésben, A fiamuram lovai ban Jánoska még él, viszont a harmadikban, A németke címűben újra témává válik az emlékezés a halott Jánoskára. A további elbeszélésekben csak Bercike és Laci szerepel, egészen az Írói birtok ig, amelyben viszont csak Laci és Jánoska (hiszen ez az elbeszélés még Bercike születése előtt íródott). Jánoska időnkénti szereplése tehát elég nyilvánvalóan jelzi, hogy az elbeszélések sorrendjét nem a történések kronológiája határozza meg, hanem más, tematikus szervezőelvek érvényesülnek. Mindez azt mutatja, hogy egyrészt az elbeszéléseket mind a szerző, mind kortársai tematikusan összetartozónak és ciklussá szervezhetőnek érezték, másrészt a ciklussá alakítást meglehetősen szabad olvasói/szövegkiadói eljárásnak tekintették. Bár maga MKKOHA_AUTH:119814 szüntette meg öt elbeszélés önállóságát, amikor egyetlen elbeszélés (vagy ciklus) részeiként szerepeltette őket egy novelláskötetben, ezt az önállóságot a jubileumi kiadás minden további nélkül visszaadta a novelláknak, amikor egy bővített ciklus egymással és a többi elemmel egyenrangú és azonos erősségű kapcsolatokkal egymáshoz rendelt részeiként szerepeltette. Ezt az eljárást bátoríthatta az Aussi brebis nyitánya, amely ezt a novellát, »A fiaim« ciklus második darabját úgy állítja be mint egy olyan sorozat harmadik elemét, amelynek első két darabja A németke és »A én pohárom« , melyek közül az első nem része a ciklusnak. A cikluson belüli és a cikluson kívüli szövegekhez tehát azonos erősségi tematikus kapcsolatok fűzik. Úgy látszik a csoportosíthatóság és elrendezhetőség játéka a kortársak szemében nem záródott le A gyerekek megjelenésével. 1910. június 26-án Magyar Lányok ban (16. évf., 26. sz., I. köt., 410–5. l.) újra megjelent Az első bánat , »A fiaim« ciklus harmadik darabja – önállóan, mintha soha sem lett volna nagyobb kompozíciók része. Ha ma adnánk ki MikszáthKOHA_AUTH:119814 saját gyerekeiről írt novelláit, akkor nyilván elválasztanánk a Kísértet Lublón című kisregénytől, és ugyanakkor esetleg további novellákkal is bővíthetnénk a ciklust, olyanokkal, amelyeket a Jk azért nem szerepeltetett, mert kötetben nem jelentek meg. Ilyen lehetne az 1893-as A nyúl, a doktorok és a betegség , amely A gyerekek kötetbe nem, csak a Hi első kötetébe került be (164–176. = Krk 41, 88–97.). Azt a novellát például nem a gyerektörténetek közé illesztette be Fábri AnnaKOHA_AUTH:108748 , amikor a Millenniumi Könyvtár MikszáthKOHA_AUTH:119814 novelláit válogató köteteit szerkesztette, hanem a nagyon rövid írások közé ( A kétezer éves ember. Kisebb elbeszélések. Budapest, 2000. Osiris, 146−155.). Álljon itt a gyermeknovellák ottani listája ( Az első bánat. Válogatott elbeszélések. Budapest, 2001. Osiris), amely kurziválja azokat a címeket, amelyek A gyerekek ben nem szerepeltek: Falusi karácsony A fiamuram lovai A ló, a bárányka és a nyúl A németke A diplomata »A én pohárom« Aussi brebis Az első bánat Az öregek A fahuszár meg a lova meg a ló sípja Az óra Az ebecki délutánok A rekeszek Mohora, Mikszáthfalva és a szarvas. Ez az alapvetően a keletkezés idejére alapozott elrendezés tehát a kronológiai sor elején és végén bővít, míg a közben több novellát is kihagy. Mindez azt a benyomást erősítheti, hogy a már MikszáthKOHA_AUTH:119814 életében felmerült igény a gyerektörténetek ciklusba vagy kötetbe rendezésére ma is eleven, de ma is a novellák szabad válogatásának és elrendezésének igényével jár együtt. A kéziratról A K 19 darab kb. 17 cm széles és nagyjából 20,7 cm hosszú, nem teljesen szabályos téglalap alakú lapból áll, melyeknek tetején, középtájon – az első lap kivételével – MKKOHA_AUTH:119814 kezétől származó lapszámok láthatók 1-től 18-ig, 12-es számú lapból kettő van. A lapok közepén a szedő nagy méretű, kék ceruzával készített lapszámozása látható, a dec. 29-én megjelent első rész lapjain arab számokkal: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9; a dec. 30-án megjelent második részben a következő jelzésekkel: I, II, II ½, 50, 51, 52, 53, 54, 55, 56. A K-ban több helyen találhatók fekete ceruzával készített javítások, melyek nem MKKOHA_AUTH:119814 kezétől származnak. Hogy mikor készültek, az nem megállapítható. Gyakori, hogy fekete ceruzával kitették vagy egyértelművé tették a hiányzó ékezeteket; az ilyesmit a szövegkritikai apparátusban nem jelöltem. A ceruzás javítások általában (de nem mindig) megegyeznek a PH-ban megjelent változattal. Szövegváltozatok és a kézirat szövegjavításai [A szövegváltozatokat beépítettük a novellaközlés szövegébe.] Tárgyi magyarázatok [A tárgyi magyarázatokat beépítettük a novellaközlés szövegébe.] Irodalom Várdai BélaKOHA_AUTH:134717 ( Mikszáth Kálmán . Budapest, 1910. Franklin-Társulat, 167) Az öreg szekér fakó hám elemzése során röviden említi a novellát: »A gyermekszoba vidám hangulatait, hamar elmúló szomorúságait meséli a tárgyhoz illő kedvességgel a csoport [A fiaim] többi négy tagja: Az [!] én pohárom, Aussi brebis, A Berci fogai, Az első bánat.« Karácsony SándorKOHA_AUTH:114723 ( A cinikus Mikszáth . Budapest, 1997. Hét Krajcár, 53. l.) az imádság erejének egyik példájaként hozza fel a novellát: »Az imádság is ilyen erőforrás. De csak az ártatlanok imádsága: összetört, alázatos lelkeké, naiv (legtöbbször falusi) embereké és gyermekeké. Egyik legszebb novellája Mikszáthnak az erről szóló: A én pohárom.« Ezután a novella tartalmát ismerteti. Németh G. BélaKOHA_AUTH:120843 ( Az eszmélkedő, kései Mikszáth. In Századutóról – századelőről: irodalmi és művelődéstörténeti tanulmányok. Budapest, 1985. Magvető, 105. l.) szerint az eszmélkedő, kései MKKOHA_AUTH:119814 háromfelé keresett új témákat. Jelen novellát csak az állatvilággal kapcsolatban nem idézi: »A gyerekvilágé, különösen a gyerekvilág felnőtt szemmel apró bánataié és összeütközéseié. Végül az emlékezésé, a vallomásos, reflexiós, lírai emlékezésé, rendesen otthoni gyerek- s vidéki kamaszéveié. Új tárgykör keresésének is, három új tárgykörének is gyakran adja magyarázatát. ›Így szivarfüst mellett görgettem magam elé[, meghizlalt fantáziával,] a gyermekkori benyomásokat. Mit is kellene megírni? Milyen epizód volna alkalmas? Az apám élményei közt kezdtem turkálni. Sokat megírtam már azokból (…) Ha az elődnél nem leltem semmit, a gyerekeimhez fordultam. És azok segítettek is [a szórend felcserélve!], adtak impulzust, motívumot...‹ ( A én pohárom ). ›Bánom is én ilyenkor, unják-e, nem unják-e? Tudom, hogy ez szamárság tőlem – de nem bírok megszabadulni a szamárságoktól [helyesen: szamárságomtól]‹ (uo.) Íme egy a gyerektémáról való elmefuttatása közül.« A 116. oldalon aztán újra hivatkozik novellánkra, mégpedig MKKOHA_AUTH:119814 szekularizált deizmusával kapcsolatban: »Kantot egészen bizonyosan nem forgatta – de Spencert sem sokat lapozgathatta. Ám mégis, a kor fia lévén, ez utóbbihoz hasonlóan e filozófiai-teológiai-vallási kérdéseket, láthatólag, ő is ›a megismerhetetlen‹ ama területéhez sorolta, amellyel a nyilvánosság emberének és a komoly férfias elmének nem tiszte, nem feladata foglalkozni. Igaz, főleg a paraszti-kisvárosi kultúrtörténeten és néppszichológián át, részben minduntalan visszavette elhárításait a ›természetfölötti‹, az ›irracionális‹ jelenségekkel szemben. Ám mindig úgy, hogy egyben a pusztán materiális-racionális pszichofizikai magyarázatok előtt is nyitva tartotta az utat; nem annyira Heckel harcias modorában, mint inkább Renan ironikus kétértelműségével, többnyire divatos hallucinációs-szuggesztiós magyarázatokat hozva szóba (A fekete fogat, A én pohárom stb. stb.).« (115–116) Később még Jánoska és Berci azonosságát a természeti törvény azonosságának példájaként említi: »A gyerek (és az állat) világában megvan és megmutatkozik az egyesben is a nem, a species törvényének érvénye és lényegének azonossága. A nem és az egyed törvénye, lényege romlatlan természeti távlattal nézve azonos. […] S valahonnét messze felülről, az egyedek, a nemzedékek, a korok sorsa fölül nézve, ezt sugallj neki a gyerek (és az állat) világa, ugyanúgy jut minden létezőben jogához a természeti lényeg azonossága s a természeti törvény érvénye. Álmaiban holt apja az írót a kérdésre, ki vitte át, ki kívánta át Jánoskát, az ő, az író fiát a másik világra, így vigasztalta meg:« (125. l.); itt, a következő oldalon hosszabb idézet következik az álombeli párbeszédből. »Az egymásra átmutató, de a végső feleletekkel adós paralelizmusok melankóliája« című alfejezetben a kiemelt részben hivatkozik jelen novellánkra: »Nem gyerekidillek ezek […] Alapvető szerkezeti, hangnemi, értékutaló jelrendszeri tényezőjük, jelentésrendszeri sajátságuk egyfajta paralelizmus és analogizmus. Nem szorosabb értelmű jelképiségről, nem határozott átutalásról, nem korrespondenciáról van szó, hanem párhuzamos egymásra mutatásokról, hasonlóságok egymásra mutatásáról. Az író narrátori szava nemcsak s tán nem is elsősorban a fabula családi, szülői s emlékezési volta miatt oly személyes és bensőséges, otthonos és barátságos, kedv- és bizalomteli, hanem a megtalált állandóságok, hasonlóságok, párhuzamosságok miatt. A›tavalyi nyúl‹ s az idei, a Berci gyerek, a család mostani öröme és Jánoska, az egykori, Szontágh Pál kutyáinak hűsége rég és új gazdáihoz, az író gyermekeihez, a gólya porontymentő fortélya és a vadrécéé, sőt a kedves Timpi szamár ezer furfanggal való ragaszkodása természetéhez s szélházi gazdájáé is, valahol s valahogy párhuzamos, analóg; az életnek, a létezésnek mindig ugyanarra a rendező erőjére, elvére, törvényére mutatnak. Ugyanannak a reménynek a birodalmára – de ugyanannak a reménynek a mélabújára is. Mert az erő, az elv, a törvény tudása még nem egyben értése is. Nem egyben ama ›végső kérdéseké‹ is, amelyeknek maguk vélte értőivel is, s amelynek maguk vélte kiiktatóival, fölöslegessé tevőivel, értelmetlenné tudóival is kételkedő mélabúval áll szemben az emberi lélek, az emberi szellem.« (126–127)