A rendjelek utáni sóvárgáson MK igen nagy előszeretettel gúnyolódott.
Regényben is felbukkan egyszer ez a téma (az
Akli Miklós
*
ban »mellbetegségként« szerepel ez a kór:
), de igazából a kisprózában vált gyakran
visszatérő motívummá. Elsőként egy 1884-es novellában
szerepelt: »Megkapta a ›gomblyuk betegséget‹ (olyan ragadós ez, mint a kolera)« (
Cím nélkül – és címmelMikszáth Kálmán összes művei. 16. Regények és nagyobb
elbeszélések 16, 1903, kiad. Bisztray Gyula, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1959.
[OSZK]
*
. ), és már ott is felvillantotta jelen
elbeszélésünk egyik vezérmotívumát. Ott a kamarási méltósághoz jutott nemesember
kurucból pecsoviccsá válik, német lapot kezd járatni, és leveszi a falról
Kossuth
képét – itt a demokrata polgár gondolkodása alakul át villámgyorsan aulikussá
azáltal, hogy a királyi kegy sugara vetődött rá. A motívum önálló írás, egy leginkább
kettőskarcolatnak nevezhető szöveg témájává lett 1885-ben.
Ez
A rendjelekMikszáth Kálmán összes művei. 35. Elbeszélések 9, 1884, kiad.
Rejtő István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965.
[OSZK]
*
című
írás ( ) a motívum legrészletesebb kibontása.
Első fele tulajdonképpen az
Mikszáth Kálmán összes művei. 36. Elbeszélések 10, 1884–1885,
kiad. Rejtő István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966.
[OSZK]
*
Akli
Miklósba is beépített csattanós történetet bővebb első változata, melyet egy
Wenckheim Béláról szóló anekdota követ.
Mikszáth Kálmán összes művei. 16. Regények és nagyobb
elbeszélések 16, 1903, kiad. Bisztray Gyula, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1959.
[OSZK]
A rendjelek témája ezúttal összekapcsolódik a képviselő és a választópolgár
viszonyának taglalásával, amely szintén nem ritka MK szövegeiben. Az utóbbinak legemlékezetesebb
és legrészletesebb feldolgozása
A
Tisztelt Ház
*
karcolatkötet A
»Haluska Jánosok«Mikszáth Kálmán összes művei. 71. Cikkek és karcolatok 21, 1885.
július–december, kiad. Rejtő István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1977.
[OSZK]
*
című darabja,
amelyből érdemes ide idéznünk a képviselő rendjelszerzői funkciójára tett utalást: »A
gazdagabb vidéken ellenben másforma járvány dühöng: a gomblyukbetegség. S ezt is a
szegény képviselőnek kell gyógyítani.« ( )
Mikszáth Kálmán összes művei. 71. Cikkek és karcolatok 21, 1885.
július–december, kiad. Rejtő István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1977.
[OSZK]
Ezeken az általánosságokon túlmenően azonban ezúttal pontosabban is tudni lehet,
honnan merítette, kitől hallotta MK a történetet, melyet a novellában
feldolgozott. Amikor 1897 szeptemberében (tehát mindössze
néhány hónappal jelen novellánk első változatának megjelenése után) II. Vilmos német császár
Budapestre
látogatott, MK-t
mint a Budapesti Újságírók Egyesületének elnökét harmadosztályú koronarenddel
tüntette ki. Ebből az alkalomból az újságírók bankettet adtak elnökük tiszteletére,
aki beszédét a következő szavakkal kezdte:
„»A rendjelekről általában kétféle megjegyzéseim vannak: olyanok, amiket
elmondhatok és olyanok, amiket el nem mondhatok. Az elmondhatók közé tartozik azon
vélekedésem, hogy a rendjelek inkább hasznosak, mint ártalmasak. Hasznosak, mert
már sok embert tettek boldoggá. Sőt egy kiváló miniszterünk, Darányi Ignác
praxisában előfordul olyan eset is, hogy valaki azért kért rendjelet, mert beteg
anyjának fölgyógyulása ettől függ. (Óriási derültség.) Úgy hallottam, hogy a
szerencsés anya, aki annak idején megszülte a kitüntetett férfiút, aztán meg is
gyógyult. (Nagy tetszés.)«” ([Mikszáth beszéde kitüntetése
alkalmából] )
Talán e szöveg ismeretében, vagy talán valamilyen szóbeli közlés alapján helyezte el
Rubinyi Mózes a
következő zárójeles megjegyzést a Hi
*
bibliográfiai jegyzetei között a 244. oldalon: »Az elbeszélő Darányi Ignác volt.«
Természetesen nem kell az ’elbeszélő’ szót a második változat alcímére (»Egy öreg
képviselő elbeszélése«) vonatkoztatnunk. Igaz, a novella névtelen, opportunista, de
legalább önironikus elbeszélője ugyanúgy ötven körül jár, mint Darányi, csakhogy a politikus ekkor
is a budapesti II. kerület képviselője volt, nem szorult ki egy tót kerületbe.
MK nyilván
alaposan átdolgozta a Darányitól halott történetet, és egy fiktív elbeszélő
szájába adta.
Mikszáth Kálmán munkái. Hátrahagyott iratok. (A Jk folytatása.)
1-19. köt. Szerkesztette és sajtó alá rendezte Rubinyi Mózes. Budapest, Révai
Testvérek, 1914–1918.
[OSZK]
Darányi Ignác
(1849–1927) szabadelvű politikus, a párt egyik
sokoldalú, népszerű figurája volt. 1881-ben lett
országgyűlési képviselő, 1895–1903, valamint 1906–1910 között földművelésügyi miniszterként
tevékenykedett. MK-nak van olyan szövege is, amely kifejezetten
Darányit
szerepelteti a történet forrásaként:
Egy miniszter a büdzséje előtt, a büdzséje után és a minisztersége
után
*
.
Mikszáth Kálmán összes művei. 85. Cikkek és karcolatok 35, 1896.
Szerk. Bisztray Gyula, Király István. Budapest: Akadémiai, 1992.
[OSZK]
Szövegváltozatok
Mivel az 1900-as közlés érdekében MK alapvetően átdolgozta
szövegét, és egész mondatokat (különösen a novella első felében) csak ritkán hagyott
változatlanul, a két változat különbségeinek feltüntetése a textológiai
jegyzetapparátusban áttekinthetetlenül bonyolult lenne. Ezért döntöttünk úgy, hogy a
korábbi változat szövegét egészében közöljük a függelékben. Úgy látszik azonban,
MK a korábbi
változatot sem tartotta teljesen értéktelennek, hiszen 1902-ben azt jelentette meg
*
A
Hétben. Textológiai értelemben így meglehetősen paradox helyzet állt elő: az ultima manus elve alapján a korábbi változatot kellene
véglegesnek tekintenünk, természetesen az 1902-ben
keletkezett apróbb (egy esetben nem is olyan apró) eltérésekkel. Az 1900-as átdolgozás alapossága és (a sajtó alá rendező véleménye szerint)
esztétikai sikeressége azonban mégiscsak amellett szól, hogy az kerüljön a
főszövegbe. Az eltérések nagy száma alapján azt is állíthatjuk, hogy két különböző,
de azonos című novelláról van szó. Igaz, a történetvezetésben és a szereplők
ábrázolásában nincsenek lényegi különbségek. Mindenesetre az 1897-es változat függelékben közlésével ilyesmit kísérlünk meg: mindkét
változat saját jogán, teljes egészében szerepel a KrkA hét : társadalmi, irodalmi és művészeti közlöny, fel.szerk.
Kiss József. Budapest : Kiss József, 1889-1924.
[OSZK]
*
-ban. Az 1902-es változat eltéréseit az 1897-eshez képest az apparátusban rögzítettük.
Mikszáth Kálmán összes művei. Szerk. Bisztray Gyula, Király
István. Budapest: Akadémiai. 1958–
[OSZK]
Irodalom
Praznovszky Mihály
(
A demokrácia legendája –
Mikszáth Amerika-képe
*
. In Kovács Anna [szerk.]: Mikszáth: A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón.
Salgótarján, 1997. Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 89−99)
MK
Amerikával kapcsolatos
képzeteinek elemzése során a magyar polgári értékrend problémáira is kitér, melyeket
így sorol fel: „»a kialakuló polgári mentalitás minden negatívuma: a pénz, a munka
fetisizálása, a komornyik, a fogat, az elegáns ebédek, a beházasodás a nemességbe, a
nemesség megszerzése stb.«”, majd így folytatja: „»Mikszáth ezt […] többször is
megírta, nem hagyta nyugodni a téma. Elég hivatkoznunk A Ferenc József-rend
kiskeresztje című karcolatára 1897-ből. Egy budapesti polgár a főszereplő, aki fennen
hirdeti: ›Én demokrata vagyok, a 19. század a demokráciáé, punktum.‹ Ám súlyos beteg,
gomblyuk betegsége van, mindenáron érdemjelet szeretne a királytól kapni. Mikszáth
itt már valóságos lélektani rajzot készít hőséről: miként deformálja személyiségét a
szüntelen vágyakozás a királyi kegy után, miként lép át minden addig hangoztatott
demokrata elvén a pesti kispolgár, mint torzul el egyénisége a mintának tartott
nemesi érték képző cím megszerzéséért.«” (94.)
A demokrácia legendája – Mikszáth Amerika-képe. In Kovács Anna
[szerk.]: Mikszáth: A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón.
Salgótarján: Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1997.
[OSZK]