A FERENC JÓZSEF-REND KISKERESZTJE – apparátus Hajdu Péter PIM:32408 VIAF:48585251 project manager: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 editor: Labádi Gergely XML-editor: Bobák Barbara digital edition creator DigiPhil http://digiphil.hu Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875/ http://www.iti.mta.hu/ Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2015 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:mk-42-fjrk1-app Mikszáth Kálmán összes művei Mikszáth Kálmán PIM:65261 VIAF:46774986 Mikszáth Kálmán összes művei 42. kötet Mikszáth elbeszélések XIV. 1893-1897 9789634464464 arranged for publication: Hajdu Péter PIM:32408 VIAF:48585251 editor: Fábri Anna PIM:53725 VIAF:23307366 2001 Budapest Argumentum Kiadó 1893-1897 Mikszáth Kálmán összes művei. 16. Regények és nagyobb elbeszélések 16, 1903, kiad. Bisztray Gyula, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1959.OSZK:2821284 Mikszáth Kálmán összes művei. 35. Elbeszélések 9, 1884, kiad. Rejtő István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965. OSZK:2820755 Mikszáth Kálmán összes művei. 36. Elbeszélések 10, 1884–1885, kiad. Rejtő István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966. OSZK:2821437 Mikszáth Kálmán összes művei. 71. Cikkek és karcolatok 21, 1885. július–december, kiad. Rejtő István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1977. OSZK:2822820 Mikszáth Kálmán összes művei. 86. Cikkek és karcolatok 36, 1898. január-június, kiad. Hajdu Péter, Budapest, Akadémiai Kiadó–Balassi Kiadó, 2009. OSZK:3615755 Mikszáth Kálmán munkái. Hátrahagyott iratok. (A Jk folytatása.) 1-19. köt. Szerkesztette és sajtó alá rendezte Rubinyi Mózes. Budapest, Révai Testvérek, 1914–1918. OSZK:2600918 Mikszáth Kálmán összes művei. 85. Cikkek és karcolatok 35, 1896. Szerk. Bisztray Gyula, Király István. Budapest: Akadémiai, 1992. OSZK:48359 A hét : társadalmi, irodalmi és művészeti közlöny, fel.szerk. Kiss József. Budapest : Kiss József, 1889-1924. OSZK:978713 Mikszáth Kálmán összes művei. Szerk. Bisztray Gyula, Király István. Budapest: Akadémiai. 1958– OSZK:2811607 A demokrácia legendája – Mikszáth Amerika-képe. In Kovács Anna [szerk.]: Mikszáth: A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Salgótarján: Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1997.OSZK:323269 Mikszáth Kálmán PIM:65261 VIAF:46774986 Kossuth Lajos PIM:61697 VIAF:85933241 II. Vilmos császár PIM:XXXX VIAF:121621349 Rubinyi Mózes PIM:69151 VIAF:121467013 Darányi Ignác PIM:50887 VIAF:58444924 Praznovszky Mihály PIM:84113 VIAF:49270745 Budapest GEO:3054643 Budapesti Újságírók Egyesülete VIAF:143422502 Amerikai Egyesült Államok GEO:6252001 XML TEI P5 Szerkesztői megjegyzések az elektronikus kiadáshoz. Szövegváltozaton belüli egységhatárokat jelöl. magyar Mikszáth Kálmán novella 19. századi szépirodalom tagging, data recording proofreading, tagging, data recording A Ferenc József-rend kiskeresztje Megjelent I. Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf. 97. sz. 1–4. l. A tárca rovatban. Névjelzés nélkül. Az alcím nélkül. II. Uj Idők 1900. február 18. 4. évf., 8. sz. 160–163. l. Teljes névjelzéssel. III. A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel. Az alcím nélkül. (A Pesti Hírlap változata) IV. Hi. 9. (Jk 41.) köt., Dekameron II. 178–189. l. (Az Uj Idők változata) A rendjelek utáni sóvárgáson MKKOHA_AUTH:119814 igen nagy előszeretettel gúnyolódott. Regényben is felbukkan egyszer ez a téma (az Akli Miklós ban »mellbetegségként« szerepel ez a kór: Krk 16,24), de igazából a kisprózában vált gyakran visszatérő motívummá. Elsőként egy 1884-es novellában szerepelt: »Megkapta a ›gomblyuk betegséget‹ (olyan ragadós ez, mint a kolera)« ( Cím nélkül – és címmel . Krk 35, 181), és már ott is felvillantotta jelen elbeszélésünk egyik vezérmotívumát. Ott a kamarási méltósághoz jutott nemesember kurucból pecsoviccsá válik, német lapot kezd járatni, és leveszi a falról KossuthKOHA_AUTH:116418 képét – itt a demokrata polgár gondolkodása alakul át villámgyorsan aulikussá azáltal, hogy a királyi kegy sugara vetődött rá. A motívum önálló írás, egy leginkább kettőskarcolatnak nevezhető szöveg témájává lett 1885-ben. Ez A rendjelek című írás (Krk 36, 79–82) a motívum legrészletesebb kibontása. Első fele tulajdonképpen az Akli Miklósba is beépített csattanós történetet bővebb első változata, melyet egy Wenckheim Béláról szóló anekdota követ. A rendjelek témája ezúttal összekapcsolódik a képviselő és a választópolgár viszonyának taglalásával, amely szintén nem ritka MKKOHA_AUTH:119814 szövegeiben. Az utóbbinak legemlékezetesebb és legrészletesebb feldolgozása A Tisztelt Ház karcolatkötet A »Haluska Jánosok« című darabja, amelyből érdemes ide idéznünk a képviselő rendjelszerzői funkciójára tett utalást: »A gazdagabb vidéken ellenben másforma járvány dühöng: a gomblyukbetegség. S ezt is a szegény képviselőnek kell gyógyítani.« (Krk 71, 205:2–3) Ezeken az általánosságokon túlmenően azonban ezúttal pontosabban is tudni lehet, honnan merítette, kitől hallotta MKKOHA_AUTH:119814 a történetet, melyet a novellában feldolgozott. Amikor 1897 szeptemberében (tehát mindössze néhány hónappal jelen novellánk első változatának megjelenése után) II. VilmosVIAF:121621349 német császár BudapestGEO:3054643 re látogatott, MKKOHA_AUTH:119814 -t mint a Budapesti Újságírók EgyesületVIAF:143422502 ének elnökét harmadosztályú koronarenddel tüntette ki. Ebből az alkalomból az újságírók bankettet adtak elnökük tiszteletére, aki beszédét a következő szavakkal kezdte: »A rendjelekről általában kétféle megjegyzéseim vannak: olyanok, amiket elmondhatok és olyanok, amiket el nem mondhatok. Az elmondhatók közé tartozik azon vélekedésem, hogy a rendjelek inkább hasznosak, mint ártalmasak. Hasznosak, mert már sok embert tettek boldoggá. Sőt egy kiváló miniszterünk, Darányi Ignác praxisában előfordul olyan eset is, hogy valaki azért kért rendjelet, mert beteg anyjának fölgyógyulása ettől függ. (Óriási derültség.) Úgy hallottam, hogy a szerencsés anya, aki annak idején megszülte a kitüntetett férfiút, aztán meg is gyógyult. (Nagy tetszés.)« ([Mikszáth beszéde kitüntetése alkalmából] Krk 86, 26:3–13) Talán e szöveg ismeretében, vagy talán valamilyen szóbeli közlés alapján helyezte el Rubinyi MózesKOHA_AUTH:123668 a következő zárójeles megjegyzést a Hi bibliográfiai jegyzetei között a 244. oldalon: »Az elbeszélő Darányi IgnácKOHA_AUTH:105982 volt.« Természetesen nem kell az ’elbeszélő’ szót a második változat alcímére (»Egy öreg képviselő elbeszélése«) vonatkoztatnunk. Igaz, a novella névtelen, opportunista, de legalább önironikus elbeszélője ugyanúgy ötven körül jár, mint DarányiKOHA_AUTH:105982 , csakhogy a politikus ekkor is a budapesti II. kerület képviselője volt, nem szorult ki egy tót kerületbe. MKKOHA_AUTH:119814 nyilván alaposan átdolgozta a DarányiKOHA_AUTH:105982 tól halott történetet, és egy fiktív elbeszélő szájába adta. Darányi IgnácKOHA_AUTH:105982 (1849–1927) szabadelvű politikus, a párt egyik sokoldalú, népszerű figurája volt. 1881-ben lett országgyűlési képviselő, 1895–1903, valamint 1906–1910 között földművelésügyi miniszterként tevékenykedett. MKKOHA_AUTH:119814 -nak van olyan szövege is, amely kifejezetten DarányiKOHA_AUTH:105982 t szerepelteti a történet forrásaként: Egy miniszter a büdzséje előtt, a büdzséje után és a minisztersége után . Krk 85, 93. Szövegváltozatok Mivel az 1900-as közlés érdekében MKKOHA_AUTH:119814 alapvetően átdolgozta szövegét, és egész mondatokat (különösen a novella első felében) csak ritkán hagyott változatlanul, a két változat különbségeinek feltüntetése a textológiai jegyzetapparátusban áttekinthetetlenül bonyolult lenne. Ezért döntöttünk úgy, hogy a korábbi változat szövegét egészében közöljük a függelékben. Úgy látszik azonban, MKKOHA_AUTH:119814 a korábbi változatot sem tartotta teljesen értéktelennek, hiszen 1902-ben azt jelentette meg A Hétben. Textológiai értelemben így meglehetősen paradox helyzet állt elő: az ultima manus elve alapján a korábbi változatot kellene véglegesnek tekintenünk, természetesen az 1902-ben keletkezett apróbb (egy esetben nem is olyan apró) eltérésekkel. Az 1900-as átdolgozás alapossága és (a sajtó alá rendező véleménye szerint) esztétikai sikeressége azonban mégiscsak amellett szól, hogy az kerüljön a főszövegbe. Az eltérések nagy száma alapján azt is állíthatjuk, hogy két különböző, de azonos című novelláról van szó. Igaz, a történetvezetésben és a szereplők ábrázolásában nincsenek lényegi különbségek. Mindenesetre az 1897-es változat függelékben közlésével ilyesmit kísérlünk meg: mindkét változat saját jogán, teljes egészében szerepel a Krk-ban. Az 1902-es változat eltéréseit az 1897-eshez képest az apparátusban rögzítettük. [A szövegváltozatokat beépítettük a novellaközlés szövegébe.] Tárgyi magyarázatok [A tárgyi magyarázatokat beépítettük a novellaközlés szövegébe.] Irodalom Praznovszky MihályKOHA_AUTH:138559 ( A demokrácia legendája – Mikszáth Amerika-képe. In Kovács Anna [szerk.]: Mikszáth: A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Salgótarján, 1997. Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, 89−99) MKKOHA_AUTH:119814 AmerikáGEO:6252001 val kapcsolatos képzeteinek elemzése során a magyar polgári értékrend problémáira is kitér, melyeket így sorol fel: »a kialakuló polgári mentalitás minden negatívuma: a pénz, a munka fetisizálása, a komornyik, a fogat, az elegáns ebédek, a beházasodás a nemességbe, a nemesség megszerzése stb.«, majd így folytatja: »Mikszáth ezt […] többször is megírta, nem hagyta nyugodni a téma. Elég hivatkoznunk A Ferenc József-rend kiskeresztje című karcolatára 1897-ből. Egy budapesti polgár a főszereplő, aki fennen hirdeti: ›Én demokrata vagyok, a 19. század a demokráciáé, punktum.‹ Ám súlyos beteg, gomblyuk betegsége van, mindenáron érdemjelet szeretne a királytól kapni. Mikszáth itt már valóságos lélektani rajzot készít hőséről: miként deformálja személyiségét a szüntelen vágyakozás a királyi kegy után, miként lép át minden addig hangoztatott demokrata elvén a pesti kispolgár, mint torzul el egyénisége a mintának tartott nemesi érték képző cím megszerzéséért.« (94.)