X (Close panel)Bibliográfiai adatok

A FERENC JÓZSEF-REND KISKERESZTJE

Forrás

Bibliográfiai adatok

Szövegtanúk listája

  • Szövegtanú mk-42-fjrk2-witPh: Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
  • Szövegtanú mk-42-fjrk2-witAh: A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
  • Szövegtanú mk-42-fjrk2-witKrk: Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.

Elektronikus kiadás adatai

A kiadásról

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum [REF] [REF]

Kiadás helye: Budapest [REF]

Dátum: 2014

©Free Access - no-reuse [REF]

 
  A FERENC JÓZSEF-REND KISKERESZTJE  
  Én, alul nem írott, országgyűlési képviselője voltam Budapest egyik kerületének; most is képviselő vagyok ugyan, de nem a fővárosból, hanem vidékről. Ámbátor legújabban Budapest is vidéki kalibereket küld a parlamentbe.  
  Sokáig voltam Budapest egyik képviselője; ismertető jeleim a következők: barna vagyok és hátul kopasz, ötvenéves múltam és még mindig kompatibilis vagyok
n
Jegyzet kompatibilis vagyok – esetemben nem áll fenn összeférhetetlenség. Az inkompatibilitási törvény azt mondta ki (Mikszáth* saját szavait idézve), hogy ki a kormányi kinevezéstől függő hivatalt visel és az, akinek a kormánnyal üzleti összeköttetésben álló vállalatnál, társulatnál állása van – képviselő nem lehet (Krk 62, 186:18−21.). Az elbeszélő tehát azért állítja, hogy szamár, amiért még mindig kompatibilis, mert hosszú évek képviselősködése során sem sikerült semmilyen zsíros állásra szert tennie.
(tehát szamár).  
  Képviselősködésem alatt, minthogy mindig kormánypárti voltam, sokat láttam, hallottam és tapasztaltam (isten ments, hogy én egyszer elkezdjek beszélni.) Oh, dehogy! Eszem ágában sincs. Mindössze egyik esetemet akarom följegyezni Mayerhoff Mihály nevű választómmal, részint pro memoria
n
Jegyzet pro memoria – az emlékezet megőrzése végett
, részint az exemplum miatt
n
Jegyzet az exemplum miatt – hogy például szolgáljon
. Egyébiránt vagy hat évvel ezelőtt történt.  
  Mayerhoff Mihály egyike a legbefolyásosabb polgároknak a negyedben; szájas, agilis, vakmerő, mézes szavú, szükség esetén goromba,
mint a pokróc. A negyedben hízelgve, mert sok hízelgő dongta körül, II. Hűvösnek
n
Jegyzet II. HűvösHüvös József* a fővárosi közgyűlés befolyásos tagja, királyi tanácsos és a VIII. kerület polgára volt. (MK* egyik 1891-es karcolata Rémi* és Hüvös* befolyását kárhoztatta a fővárosi közgyűlésben − Krk 80, 54−57.)
nevezték és úgy nevezik ma is, ami jól esik neki, mintha hájjal kenegetnék.
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
mint a pokrócz.
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
 
 
Kerületünk Hűvösét – képzelhetni – mennyire
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
Képzelhetni, mennyire
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
érdekemben állt magamhoz ragasztani s nem mondhatnám, hogy ő kerülte volna az alkalmat, sülve-főlve ott volt a nyakamon s mivel éreztem, hogy a nyakam kezében van, le nem rázhattam őt, inkább azon iparkodtam, hogy ő le ne rázzon.  
  Egy nap hozzám jött, hogy az anyja beteg (nem is tudtam, hogy anyja van) és hogy az orvos kimondta, nincs bajára szer a patikában, hanem valami nagy öröm, azt mondja (ti. hogy az orvos mondja) még meggyógyíthatná. De mi lenne ez a nagy öröm? A fiúi szeretet végre is leleményes. Hogy hát annak örülne nagyon az öreg asszony, ha a fia valami rendjelet kapna. Mayerhoff Mihály ugyan demokrata és szégyellni fogja a dolgot a negyedben, mint a kutya, de a fiúi gyöngédség erőt ad neki a szégyen elviseléséhez.  
  Átkoztam magamban a léha felcsert, aki az öreg asszonyság baját a tudományával nem bírta elenyészteni, de ahelyett nekem szerzett egy bajt, ellenben a fiút (ti. Mayerhoff Mihály urat) csak dicsérnem lehetett anyjához való ragaszkodásáért s minthogy föltétlenül hatalmában valék, ajánlottam őt kitüntetés céljából a belügyminiszternek, azon indokolással, amit ő mondott.  
  A miniszter ő excellenciája mosolygott és így szólt:  
 
Ösmerem
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
Ismerem
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
Mayerhoffot; az anyját is; valaha a házukban laktam. Az öreg asszony betegségét
nem ösmerem
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
nem ismerem
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
, de elhiszem hogy kigyógyulhat. Mayerhoff betegségét ellenben ösmerem és tudom, hogy ki nem gyógyulhat. Mert a gomblyuk-betegség ragályos és gyógyíthatatlan. A kedvedért elő fogom terjeszteni. Írd föl, kérlek, a vizitkártyádra.  
  A miniszter zsebe egy nagy temető. De kétségkívül e zsebből is van föltámadás. Ebben az ügyben határozottan szerencsém volt. Egy napon vagy két-három hónap múlva fülembe súgja a miniszter:  
  – A Mayerhoff-féle
kitüntetési-ügy
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
kitüntetési ügy
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
már elment Bécsbe a személy körüli kollegához.  
  Mire a jövő szombaton a körben tartatni szokott vacsorán én is fülébe súgtam Mayerhoffnak:  
  – Minden jól megy. Hogy van az öreg asszony?  
  – Ereje napról napra fogy – felelte szomorúan. – Sietni kell.  
  Tehát siettem. Levelet is írtam a személy körüli miniszternek Bécsbe, de személyesen is beszéltem vele. Mindent megígért. (Csak a sast ne kívánjátok – mondá – ámbátor azt is megígérem.)  
  Tényleg szíves volt fölkarolni Mayerhoffot és midőn újra lejött Pestre (persze ebbe is beletelt vagy két hónap), derült arccal veregette meg vállapockámat a folyóson.  
  – A Mayerhoff kitüntetése befejezett tény. Elreferáltam
n
Jegyzet elreferál – beszámol róla
a többi ügydarabbal együtt ö felségének és nem volt kifogása. Azóta már bizonyosan alá írta. És e héten itt lesz a rendjel.  
  – Köszönöm, kegyelmes uram. Megmondhatom az illetőnek?  
  – Meg.  
  Alig vártam, hogy tollhoz,
papírhoz
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
papiroshoz
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
jussak, legott kanyarítottam hozzá egy szép gratuláló levelet (már ahogy mi azt vén képviselők szoktuk). Tisztelt barátom és polgártársam! Épen e percben jelenti nekem a miniszter, (igenis úgy, hogy jelenti – mert ez imponál az én negyedemben), hogy ő csász. és kir. apostoli felsége önt a Ferenc József rendjel kis keresztjével kitüntette. Szívemből gratulálok önnek. Mondhatom nem minden nehézség nélkül ment, de e percben már túl vagyunk rajta s meg vagyok győződve, hogy örömet fog okozni az egész negyedben, mert soha még fejedelmi kegy aránylag nem ért érdemesebb honpolgárt s. a. t.  
  Másnap reggel lihegve nyitott be hozzám Mayerhoff, arca ragyogott a boldogságtól. Fekete szalonrokk
n
Jegyzet szalonrokk – szalonkabt
volt rajta és a kezén vadgalambszín kesztyű.  
  – Ah, nem is képzeli kedves képviselő úr, milyen hatást tett az ön levele. Fölolvastam a drága betegnek és azonnal könnyebb lett a lélegzet vétele, az érverése is rendesebb. Azonnal enni kért és éjjelre lement a láza egy fél fokkal. Mihelyt itt lesz a rendjel és meglátja, tessék elhinni, rögtön fölugrik az ágyból.  
  Azután tudakozódott, hogy mikor lesz itt?  
  – Azt egész pozitíve nem tudom, de még e héten.  
  Szerette volna látni a miniszter jelentését.”  
  – Élőszóval jelentette – feleltem.  
  Kért, hogy mondjam el neki részletesen, mi mindent mondott a miniszter, hogyan mondta, milyen arcot vágott hozzá.  
  Elbeszéltem apróra kétszer is a
konyakos
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
cognacos
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
üveg mellett, koccintván vele a kitüntetés örömére és az anyja meggyógyulására.  
  – Ah, micsoda asszony az én anyám! − áradozott. – Ha ösmerné! Hej, uram, ha ösmerné. De meg kell önt vele ismertetnem, mihelyt föllábad.  
  Eközben elérzékenyedett és a pohárkáját hozzá ütötte az enyimhez.  
  – Ha már ennyiben van a dolog – mondá s hálás tekintete, mint valami sima bársony csúszott rajtam végig – ha csakugyan útban van már az a rendjel, legyünk talán pertu, mi?  
  – Persze, hogy legyünk – feleltem, a meglepetésemet palástolva.  
  Koccintottunk, kezet fogtunk, mire megjegyzé:  
  – Ez annyit jelent neked, hogy örökös képviselő vagy. Érted-e? Mert Mayerhoff Mihály nem hagyja el a pertu
barátjait
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
barátait
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
, érted-e?  
  – Értem, barátom és köszönöm.  
  – És most már mint bizalmas barátomhoz, egy kérdést intézek hozzád, szeretett képviselőnk, hogy milyen cím fog engem ezentúl illetni?  
  – Közjogilag semmi, de...  
  – Mi az a közjog? – vágott közbe hevesen. – Hisz az csak egy könyv. Mi közöm nekem egy könyvhöz? Odahajítom, ahova akarom, – de értem a környezetre vonatkozólag.  
  – No persze; a környezeteddel tituláltathatod magadat, ahogy akarod.  
  Mayerhoff az ujjait petyegette jókedvében.  
  – És milyen látható jelt viselhetek róla, teszem azt hétköznap az utcán vagy a kávéházban, mert mégis csak kell, hogy lássák a negyedben?  
  – Természetesen, egy piciny piros bőrrózsát fogsz viselni a gomblyukban.  
  – Azt is a király küldi?  
  – Nem, azt magadnak kell venned.  
  – Hol árulják?  
  – Mit tudom én?  
  Ezer és ezer kérdése volt. Lázas türelmetlenség gyötörte. Napról napra növekedett a vágya, sarkalta, kergette. Pokoli szomj volt. Nincs az a mazna
n
Jegyzet mazna – elkényeztetett, nyafka (tájszó)
gyerek, aki nehezebben várná a krisztkindlit. Minden áldott nap eljött vagy küldött valakit tudakozódni: nincs még semmi hír?”  
  Nincs, nincs, nincs. Napok, hetek múltak, nem volt semmi hír. Mayerhoff mind sápadtabban jelent meg, mint a kísértet.  
  – A mama egyre rosszabbul van – süvíté mint a kuvik baljóslatú hangon... −
És én is, én is; se nem
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
És én is; se nem
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
eszem, se nem alszom.  
  Kezdtem már sajnálni szegényt s általában untatott az egész ügy. Szidtam magamat, hogy mire való volt a levelet idő előtt megírni s egy békés nyárspolgárnak életét fölforgatni. Csak már jönne meg az eredmény. Csodálatos türelmetlenség kapott el engem is s egy a miniszter körüli személyhez sürgönyt menesztettem Bécsbe: Mi van a Mayerhoff-ügygyel?  
  Vagy egy hét múlva jött meg a válasz: levél magától a minisztertől.  
  Mohón bontottam föl s ijedten akadt meg szemem az első soron: Igen sajnálom, hogy a dolog nem ment. (No iszen, jól vagyunk már.) A miniszter értesít, hogy a király nem
akarta
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
akarja
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
Mayerhoff kitüntetését s az akta nyilván ama bizonyos cseresznyefa szekrénybe vándorolt, a hová ö felsége az olyan kitüntetési ügyeket teszi, amelyek nem nyerték meg tetszését stb.  
  Az első érzésem az volt, hogy lőttek a mandátumomnak, a második érzésem, hogy mentsem, ami menthető, s fogtam a miniszter levelét, írtam egy pár sajnálkozó sort mellé, hogy én mindent megtettem, ami tőlem telt s elküldtem Mayerhoffnak.  
  Valóságos megkönnyebbülést éreztem, mint aki végre átesett valami kellemetlenségen és elvetette a gondját. Igaz, hogy fővárosi képviselő nem leszek többé, de legalább megszabadultam Mayerhofftól.  
  Dehogy szabadultam. Másnap reggel dúlt arccal nyitott be szobámba, szemei villogtak, mint egy vadállaté.  
  – Ezt nem hagyom annyiban – hörgé.  
  Csitítottam, kérlelgettem.  
  – Ugyan ne törődj vele. Anélkül is megélsz. De különben is mit csinálhatnál?  
  – Mi? – pattant föl. – Fölmegyek Bécsbe a királyhoz és számon kérem a becsületemet.  
  – De hisz az nem lehet. Az arany bullának az a bizonyos záradéka ki volt véve a koronázási esküben.  
  – Mit bánom én az arany bullát? A király a világ legelső gentlemanja. Ő méltányolni fogja, ha a becsületemet nem hagyom, ha kérdést teszek a trónjánál, térdemre ereszkedve, hogy ki feketített be előtte ... Hiszen nem bánnám, ha nem lettem volna fölterjesztve, de most már nem hagyom, nem hagyhatom, ha térdig koptatom is a lábamat.  
  – Mihály, Mihály, ne bolondozz! Nyugodj bele a megváltozhatlanba.  
  De Mayerhoff mindjobban hánykolódott, hogy így, úgy, majd megmutatja ő nekünk, majd meglátja ő azt a cseresznyefa szekrényt, ahol a becsülete van bezárva.  
  – De hova gondolsz? Hiszen az efféléket nem szabad a fölségnek előhozni. Ki se hallgat.  
  – Átadom neki a miniszter levelét – felelte Mayerhoff –, amit neked írt.  
  Halálos ijedelem lepett meg.  
  – Add vissza azt a levelet – mondám.  
  – Azt ugyan nem adom.  
  – Nekem szól, az enyém.  
  – De miután nekem küldted, most már nekem szól.  
  Komolyan beszélt és határozottan. Egész testében reszketni látszott, a halántékai és orrcimpái lüktettek. Láttam, hogy egy elszánt emberrel van dolgom, és hogy igen kellemetlen szcéna lehet az egészből.  
  – Mikor utazol? – kérdém.  
  – Holnap.  
  – Várj egy pár napig, holnap én megyek föl Bécsbe és beszélek még a miniszterrel.  
  Beleegyezett nagy nehezen s én tényleg felutaztam másnap rávenni a minisztert, hogy vagy próbáljon még valamit a feldühödött Mayerhoffal, vagy intézkedjék, hogy a királyhoz be ne ereszszék.  
  A miniszter végig hallgatott figyelmesen, felkiáltott:  
  – Ez a te Mayerhoffod egy veszedelmes szamár. Még bajt csinál. Ebből egyébiránt csak az a tanulság, hogy: ne mondj előre soha semmit. Meddig maradsz itt?  
  – Vagy három napig, kegyelmes uram.  
  – Addig majd megpróbálok valamit, gyere el holnapután.  
  Amint újra elmentem harmadnapra a bankgasse-i magyar-házba, ő excellenciája vidáman fogadott.  
  – Megvan – mondá – előkerült az akta, és ő felsége már aláírta. Itt van.  
  Nem is volt aznap boldogabb ember nálamnál. Legott sürgönyöztem Mayerhoffnak szerencsés fickó vagy, a rendjel megvan.”  
  Mikor Pestre értem, künn várt a vasútnál, nyakamba borult és hálálkodott:  
  – A mama rögtön túrós csuszát kért enni... és már föl akar az ágyból kelni. Becsületemre mondom, meg fog gyógyulni és akkor... akkor te is látni fogod és megösmered, milyen páratlan asszony.  
  (Szent ég! Ez talán velem akarja elvétetni az anyját!)  
  Áldottam az Istent, hogy most már vége van e rettenetes tengeri kígyónak. De sajnos nem így volt.  
  Pár nap múlva megjött a hivatalos
lapban
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
lapbau
n
Jegyzet [nyomdahiba]
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
 
a kitüntetés és egy nagy
bankett
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
banket
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
követte, melyet a negyed honoratiorai rendeztek s természetesen nekem kellett a beszédet tartanom az ünnepeltre.  
  E banketten meghűltem, influenzát kaptam és sokáig nyomtam az ágyat.  
  Betegségem alatt
Mayerhoff
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
Mayerhof
n
Jegyzet [nyomdahiba]
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
 
Bécsbe utazott, ő felségének megköszönni a kitüntetést; épen lábadozni kezdtem, midőn Mayerhoffnak az öccse (kereskedősegéd, egy budai cégnél) jött hozzám egy vasárnapi napon csomaggal, melyet Mihály bátyja küldött.  
  Fölbontom, egy vizit-kártya van a csomag mellett e sorokkal: Kedves barátom, és képviselőm! Légy szíves e nagyérdekű beszélgetést valamennyi napilapban közzététetni, lehetőleg nagy betűkkel. Édes anyám óhajtja. A közlés sine qua non. Szerető híved Mayerhoff. Mihály, a Ferenc József rend vitéze. Ui. Reménylem, ezt a csekélységet megteszed hű harcosodnak.  
  Kíváncsian nyitom föl az iratnyalábot, hat vagy tíz lapnyi
n
Jegyzet hat vagy tíz lapnyi [A hatos és a tízes szám eléggé nagy különbséget jelent kéziratoldalban, ezért gyanakodni lehet, hogy MK* ékezetek nélküli kézírása okozott gondot a PH szedőjének, és így keletkezett a hiba, mely a H szövegében is megmaradt. Amikor azonban MK* alaposabban átdolgozta az írást 1900-ban az UI számára, kijavította a helyet: az ottani olvasat hát vagy tíz lapnyi.]
a közlemény. A lapok mind a két oldalon sűrűn beírva, s viseli a következő
fönnhéjázó
*
Szövegtanú:
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
fönhéjázó
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
fönhéjazó
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
 
címet: Mayerhoff Mihály beszélgetése a királlyal.  
  Megdermedtem. Ezer egy éjszakai Aladin nem kívánt ilyen lehetetlenséget a lámpa szellemeitől, mit ez az átkozott Mayerhoff beszélgetése! Hiszen engem kirúgnak a lapok, ha ilyen marhasággal előállok.  
  Elkezdtem olvasni s hideg verejték verte ki homlokomat. Szent Isten, mennyi zöldség és hazugság. Ez az ember a hallucinációit írja le, vagy hogy teljesen elvette az eszét a rendjel. És még valamennyi lapban tétessem közzé! Pláne nagy betűkkel! Hát ne ugorjak ki a bőrömbűl mérgemben? Mit tegyek már most? Ha én tagadom meg, azt fogja mondani az egész negyedben, hogy hálátlan komisz ember vagyok; ha a lapok tagadják meg, azt fogják mondani az egész negyedben, hogy nincs befolyásom a sajtóra. Tertium non datur, ti. hogy a lapok közöljék; ennél fogva mégis csak a két megtagadás közül kell választani.  
  E nagy szorultságban támadt egy jó ötletem: Ökröt a szarvainál, a hiu embert a hiuságánál kell megfogni. Leültem, levelet írtam:  
  »Kedves Mihályom!  
  Szerencse, hogy hozzám címezted a csomagot, mert abban a helyzetben vagyok ez által, hogy egy nagy tapintatlanságtól menthetlek meg. Te a Ferenc József-rend által egyszerűen nexusba jutottál ő felségével és bizonyos fokig hozzátartozol az udvarhoz, ahol pedig az első regula, mélységes titokban tartani mindazt, amit az uralkodóval beszéltél. Isten ments ez ellen véteni.  
  A lapok persze mohón kaptak volna az érdekfeszítő prédán, ha véletlenül nem okos emberhez küldöd, aki visszatart e ballépéstől és azt a tanácsot adja, írd le az egész beszélgetést privát memoárjaid számára s jól elzárva íróasztalod fiókjában, hagyd emlékül gyermekeidnek.«  
  A levelet elküldtem és hála istennek, jó sikere volt.
Mayerhoff
*
Szövegtanú:
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
Mayerhof
n
Jegyzet [nyomdahiba]
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
fölkeresett másnap szokott kávéházamban és érzékenyen rázogatta a kezemet:  
  – Igazad van. Köszönöm, nagyon köszönöm, hogy
fölvilágosítottál
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
felvilágosítottál
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
. Látod, én még nem tudom az udvari griffeket (édesdeden fölkacagott), mert én nem tanultam az efféle bolondságokat. De végre is azért vannak az embernek államférfiú barátjai, hogy útba igazítsák ... igen, hogy útba igazítsák ... igen, azért vannak és és ... végre is szép dolgok ezek, valóságosan szép dolgok ... A mama már fönt jár barátom ... Ha látnád, hogyan lépked. Ah, Istenem, szép dolgok ezek.  
 
 
  A FERENC JÓZSEF-REND KISKERESZTJE  
  Én, alul nem írott, országgyűlési képviselője voltam Budapest egyik kerületének; most is képviselő vagyok ugyan, de nem a fővárosból, hanem vidékről. Ámbátor legújabban Budapest is vidéki kalibereket küld a parlamentbe.  
  Sokáig voltam Budapest egyik képviselője; ismertető jeleim a következők: barna vagyok és hátul kopasz, ötvenéves múltam és még mindig kompatibilis vagyok
n
Jegyzet kompatibilis vagyok – esetemben nem áll fenn összeférhetetlenség. Az inkompatibilitási törvény azt mondta ki (Mikszáth* saját szavait idézve), hogy ki a kormányi kinevezéstől függő hivatalt visel és az, akinek a kormánnyal üzleti összeköttetésben álló vállalatnál, társulatnál állása van – képviselő nem lehet (Krk 62, 186:18−21.). Az elbeszélő tehát azért állítja, hogy szamár, amiért még mindig kompatibilis, mert hosszú évek képviselősködése során sem sikerült semmilyen zsíros állásra szert tennie.
(tehát szamár).  
  Képviselősködésem alatt, minthogy mindig kormánypárti voltam, sokat láttam, hallottam és tapasztaltam (isten ments, hogy én egyszer elkezdjek beszélni.) Oh, dehogy! Eszem ágában sincs. Mindössze egyik esetemet akarom följegyezni Mayerhoff Mihály nevű választómmal, részint pro memoria
n
Jegyzet pro memoria – az emlékezet megőrzése végett
, részint az exemplum miatt
n
Jegyzet az exemplum miatt – hogy például szolgáljon
. Egyébiránt vagy hat évvel ezelőtt történt.  
  Mayerhoff Mihály egyike a legbefolyásosabb polgároknak a negyedben; szájas, agilis, vakmerő, mézes szavú, szükség esetén goromba,
mint a pokróc. A negyedben hízelgve, mert sok hízelgő dongta körül, II. Hűvösnek
n
Jegyzet II. HűvösHüvös József* a fővárosi közgyűlés befolyásos tagja, királyi tanácsos és a VIII. kerület polgára volt. (MK* egyik 1891-es karcolata Rémi* és Hüvös* befolyását kárhoztatta a fővárosi közgyűlésben − Krk 80, 54−57.)
nevezték és úgy nevezik ma is, ami jól esik neki, mintha hájjal kenegetnék.
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
mint a pokrócz.
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
 
 
Kerületünk Hűvösét – képzelhetni – mennyire
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
Képzelhetni, mennyire
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
érdekemben állt magamhoz ragasztani s nem mondhatnám, hogy ő kerülte volna az alkalmat, sülve-főlve ott volt a nyakamon s mivel éreztem, hogy a nyakam kezében van, le nem rázhattam őt, inkább azon iparkodtam, hogy ő le ne rázzon.  
  Egy nap hozzám jött, hogy az anyja beteg (nem is tudtam, hogy anyja van) és hogy az orvos kimondta, nincs bajára szer a patikában, hanem valami nagy öröm, azt mondja (ti. hogy az orvos mondja) még meggyógyíthatná. De mi lenne ez a nagy öröm? A fiúi szeretet végre is leleményes. Hogy hát annak örülne nagyon az öreg asszony, ha a fia valami rendjelet kapna. Mayerhoff Mihály ugyan demokrata és szégyellni fogja a dolgot a negyedben, mint a kutya, de a fiúi gyöngédség erőt ad neki a szégyen elviseléséhez.  
  Átkoztam magamban a léha felcsert, aki az öreg asszonyság baját a tudományával nem bírta elenyészteni, de ahelyett nekem szerzett egy bajt, ellenben a fiút (ti. Mayerhoff Mihály urat) csak dicsérnem lehetett anyjához való ragaszkodásáért s minthogy föltétlenül hatalmában valék, ajánlottam őt kitüntetés céljából a belügyminiszternek, azon indokolással, amit ő mondott.  
  A miniszter ő excellenciája mosolygott és így szólt:  
 
Ösmerem
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
Ismerem
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
Mayerhoffot; az anyját is; valaha a házukban laktam. Az öreg asszony betegségét
nem ösmerem
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
nem ismerem
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
, de elhiszem hogy kigyógyulhat. Mayerhoff betegségét ellenben ösmerem és tudom, hogy ki nem gyógyulhat. Mert a gomblyuk-betegség ragályos és gyógyíthatatlan. A kedvedért elő fogom terjeszteni. Írd föl, kérlek, a vizitkártyádra.  
  A miniszter zsebe egy nagy temető. De kétségkívül e zsebből is van föltámadás. Ebben az ügyben határozottan szerencsém volt. Egy napon vagy két-három hónap múlva fülembe súgja a miniszter:  
  – A Mayerhoff-féle
kitüntetési-ügy
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
kitüntetési ügy
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
már elment Bécsbe a személy körüli kollegához.  
  Mire a jövő szombaton a körben tartatni szokott vacsorán én is fülébe súgtam Mayerhoffnak:  
  – Minden jól megy. Hogy van az öreg asszony?  
  – Ereje napról napra fogy – felelte szomorúan. – Sietni kell.  
  Tehát siettem. Levelet is írtam a személy körüli miniszternek Bécsbe, de személyesen is beszéltem vele. Mindent megígért. (Csak a sast ne kívánjátok – mondá – ámbátor azt is megígérem.)  
  Tényleg szíves volt fölkarolni Mayerhoffot és midőn újra lejött Pestre (persze ebbe is beletelt vagy két hónap), derült arccal veregette meg vállapockámat a folyóson.  
  – A Mayerhoff kitüntetése befejezett tény. Elreferáltam
n
Jegyzet elreferál – beszámol róla
a többi ügydarabbal együtt ö felségének és nem volt kifogása. Azóta már bizonyosan alá írta. És e héten itt lesz a rendjel.  
  – Köszönöm, kegyelmes uram. Megmondhatom az illetőnek?  
  – Meg.  
  Alig vártam, hogy tollhoz,
papírhoz
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
papiroshoz
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
jussak, legott kanyarítottam hozzá egy szép gratuláló levelet (már ahogy mi azt vén képviselők szoktuk). Tisztelt barátom és polgártársam! Épen e percben jelenti nekem a miniszter, (igenis úgy, hogy jelenti – mert ez imponál az én negyedemben), hogy ő csász. és kir. apostoli felsége önt a Ferenc József rendjel kis keresztjével kitüntette. Szívemből gratulálok önnek. Mondhatom nem minden nehézség nélkül ment, de e percben már túl vagyunk rajta s meg vagyok győződve, hogy örömet fog okozni az egész negyedben, mert soha még fejedelmi kegy aránylag nem ért érdemesebb honpolgárt s. a. t.  
  Másnap reggel lihegve nyitott be hozzám Mayerhoff, arca ragyogott a boldogságtól. Fekete szalonrokk
n
Jegyzet szalonrokk – szalonkabt
volt rajta és a kezén vadgalambszín kesztyű.  
  – Ah, nem is képzeli kedves képviselő úr, milyen hatást tett az ön levele. Fölolvastam a drága betegnek és azonnal könnyebb lett a lélegzet vétele, az érverése is rendesebb. Azonnal enni kért és éjjelre lement a láza egy fél fokkal. Mihelyt itt lesz a rendjel és meglátja, tessék elhinni, rögtön fölugrik az ágyból.  
  Azután tudakozódott, hogy mikor lesz itt?  
  – Azt egész pozitíve nem tudom, de még e héten.  
  Szerette volna látni a miniszter jelentését.”  
  – Élőszóval jelentette – feleltem.  
  Kért, hogy mondjam el neki részletesen, mi mindent mondott a miniszter, hogyan mondta, milyen arcot vágott hozzá.  
  Elbeszéltem apróra kétszer is a
konyakos
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
cognacos
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
üveg mellett, koccintván vele a kitüntetés örömére és az anyja meggyógyulására.  
  – Ah, micsoda asszony az én anyám! − áradozott. – Ha ösmerné! Hej, uram, ha ösmerné. De meg kell önt vele ismertetnem, mihelyt föllábad.  
  Eközben elérzékenyedett és a pohárkáját hozzá ütötte az enyimhez.  
  – Ha már ennyiben van a dolog – mondá s hálás tekintete, mint valami sima bársony csúszott rajtam végig – ha csakugyan útban van már az a rendjel, legyünk talán pertu, mi?  
  – Persze, hogy legyünk – feleltem, a meglepetésemet palástolva.  
  Koccintottunk, kezet fogtunk, mire megjegyzé:  
  – Ez annyit jelent neked, hogy örökös képviselő vagy. Érted-e? Mert Mayerhoff Mihály nem hagyja el a pertu
barátjait
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
barátait
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
, érted-e?  
  – Értem, barátom és köszönöm.  
  – És most már mint bizalmas barátomhoz, egy kérdést intézek hozzád, szeretett képviselőnk, hogy milyen cím fog engem ezentúl illetni?  
  – Közjogilag semmi, de...  
  – Mi az a közjog? – vágott közbe hevesen. – Hisz az csak egy könyv. Mi közöm nekem egy könyvhöz? Odahajítom, ahova akarom, – de értem a környezetre vonatkozólag.  
  – No persze; a környezeteddel tituláltathatod magadat, ahogy akarod.  
  Mayerhoff az ujjait petyegette jókedvében.  
  – És milyen látható jelt viselhetek róla, teszem azt hétköznap az utcán vagy a kávéházban, mert mégis csak kell, hogy lássák a negyedben?  
  – Természetesen, egy piciny piros bőrrózsát fogsz viselni a gomblyukban.  
  – Azt is a király küldi?  
  – Nem, azt magadnak kell venned.  
  – Hol árulják?  
  – Mit tudom én?  
  Ezer és ezer kérdése volt. Lázas türelmetlenség gyötörte. Napról napra növekedett a vágya, sarkalta, kergette. Pokoli szomj volt. Nincs az a mazna
n
Jegyzet mazna – elkényeztetett, nyafka (tájszó)
gyerek, aki nehezebben várná a krisztkindlit. Minden áldott nap eljött vagy küldött valakit tudakozódni: nincs még semmi hír?”  
  Nincs, nincs, nincs. Napok, hetek múltak, nem volt semmi hír. Mayerhoff mind sápadtabban jelent meg, mint a kísértet.  
  – A mama egyre rosszabbul van – süvíté mint a kuvik baljóslatú hangon... −
És én is, én is; se nem
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
És én is; se nem
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
eszem, se nem alszom.  
  Kezdtem már sajnálni szegényt s általában untatott az egész ügy. Szidtam magamat, hogy mire való volt a levelet idő előtt megírni s egy békés nyárspolgárnak életét fölforgatni. Csak már jönne meg az eredmény. Csodálatos türelmetlenség kapott el engem is s egy a miniszter körüli személyhez sürgönyt menesztettem Bécsbe: Mi van a Mayerhoff-ügygyel?  
  Vagy egy hét múlva jött meg a válasz: levél magától a minisztertől.  
  Mohón bontottam föl s ijedten akadt meg szemem az első soron: Igen sajnálom, hogy a dolog nem ment. (No iszen, jól vagyunk már.) A miniszter értesít, hogy a király nem
akarta
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
akarja
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
Mayerhoff kitüntetését s az akta nyilván ama bizonyos cseresznyefa szekrénybe vándorolt, a hová ö felsége az olyan kitüntetési ügyeket teszi, amelyek nem nyerték meg tetszését stb.  
  Az első érzésem az volt, hogy lőttek a mandátumomnak, a második érzésem, hogy mentsem, ami menthető, s fogtam a miniszter levelét, írtam egy pár sajnálkozó sort mellé, hogy én mindent megtettem, ami tőlem telt s elküldtem Mayerhoffnak.  
  Valóságos megkönnyebbülést éreztem, mint aki végre átesett valami kellemetlenségen és elvetette a gondját. Igaz, hogy fővárosi képviselő nem leszek többé, de legalább megszabadultam Mayerhofftól.  
  Dehogy szabadultam. Másnap reggel dúlt arccal nyitott be szobámba, szemei villogtak, mint egy vadállaté.  
  – Ezt nem hagyom annyiban – hörgé.  
  Csitítottam, kérlelgettem.  
  – Ugyan ne törődj vele. Anélkül is megélsz. De különben is mit csinálhatnál?  
  – Mi? – pattant föl. – Fölmegyek Bécsbe a királyhoz és számon kérem a becsületemet.  
  – De hisz az nem lehet. Az arany bullának az a bizonyos záradéka ki volt véve a koronázási esküben.  
  – Mit bánom én az arany bullát? A király a világ legelső gentlemanja. Ő méltányolni fogja, ha a becsületemet nem hagyom, ha kérdést teszek a trónjánál, térdemre ereszkedve, hogy ki feketített be előtte ... Hiszen nem bánnám, ha nem lettem volna fölterjesztve, de most már nem hagyom, nem hagyhatom, ha térdig koptatom is a lábamat.  
  – Mihály, Mihály, ne bolondozz! Nyugodj bele a megváltozhatlanba.  
  De Mayerhoff mindjobban hánykolódott, hogy így, úgy, majd megmutatja ő nekünk, majd meglátja ő azt a cseresznyefa szekrényt, ahol a becsülete van bezárva.  
  – De hova gondolsz? Hiszen az efféléket nem szabad a fölségnek előhozni. Ki se hallgat.  
  – Átadom neki a miniszter levelét – felelte Mayerhoff –, amit neked írt.  
  Halálos ijedelem lepett meg.  
  – Add vissza azt a levelet – mondám.  
  – Azt ugyan nem adom.  
  – Nekem szól, az enyém.  
  – De miután nekem küldted, most már nekem szól.  
  Komolyan beszélt és határozottan. Egész testében reszketni látszott, a halántékai és orrcimpái lüktettek. Láttam, hogy egy elszánt emberrel van dolgom, és hogy igen kellemetlen szcéna lehet az egészből.  
  – Mikor utazol? – kérdém.  
  – Holnap.  
  – Várj egy pár napig, holnap én megyek föl Bécsbe és beszélek még a miniszterrel.  
  Beleegyezett nagy nehezen s én tényleg felutaztam másnap rávenni a minisztert, hogy vagy próbáljon még valamit a feldühödött Mayerhoffal, vagy intézkedjék, hogy a királyhoz be ne ereszszék.  
  A miniszter végig hallgatott figyelmesen, felkiáltott:  
  – Ez a te Mayerhoffod egy veszedelmes szamár. Még bajt csinál. Ebből egyébiránt csak az a tanulság, hogy: ne mondj előre soha semmit. Meddig maradsz itt?  
  – Vagy három napig, kegyelmes uram.  
  – Addig majd megpróbálok valamit, gyere el holnapután.  
  Amint újra elmentem harmadnapra a bankgasse-i magyar-házba, ő excellenciája vidáman fogadott.  
  – Megvan – mondá – előkerült az akta, és ő felsége már aláírta. Itt van.  
  Nem is volt aznap boldogabb ember nálamnál. Legott sürgönyöztem Mayerhoffnak szerencsés fickó vagy, a rendjel megvan.”  
  Mikor Pestre értem, künn várt a vasútnál, nyakamba borult és hálálkodott:  
  – A mama rögtön túrós csuszát kért enni... és már föl akar az ágyból kelni. Becsületemre mondom, meg fog gyógyulni és akkor... akkor te is látni fogod és megösmered, milyen páratlan asszony.  
  (Szent ég! Ez talán velem akarja elvétetni az anyját!)  
  Áldottam az Istent, hogy most már vége van e rettenetes tengeri kígyónak. De sajnos nem így volt.  
  Pár nap múlva megjött a hivatalos
lapban
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
lapbau
n
Jegyzet [nyomdahiba]
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
 
a kitüntetés és egy nagy
bankett
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
banket
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
követte, melyet a negyed honoratiorai rendeztek s természetesen nekem kellett a beszédet tartanom az ünnepeltre.  
  E banketten meghűltem, influenzát kaptam és sokáig nyomtam az ágyat.  
  Betegségem alatt
Mayerhoff
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
Mayerhof
n
Jegyzet [nyomdahiba]
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
 
Bécsbe utazott, ő felségének megköszönni a kitüntetést; épen lábadozni kezdtem, midőn Mayerhoffnak az öccse (kereskedősegéd, egy budai cégnél) jött hozzám egy vasárnapi napon csomaggal, melyet Mihály bátyja küldött.  
  Fölbontom, egy vizit-kártya van a csomag mellett e sorokkal: Kedves barátom, és képviselőm! Légy szíves e nagyérdekű beszélgetést valamennyi napilapban közzététetni, lehetőleg nagy betűkkel. Édes anyám óhajtja. A közlés sine qua non. Szerető híved Mayerhoff. Mihály, a Ferenc József rend vitéze. Ui. Reménylem, ezt a csekélységet megteszed hű harcosodnak.  
  Kíváncsian nyitom föl az iratnyalábot, hat vagy tíz lapnyi
n
Jegyzet hat vagy tíz lapnyi [A hatos és a tízes szám eléggé nagy különbséget jelent kéziratoldalban, ezért gyanakodni lehet, hogy MK* ékezetek nélküli kézírása okozott gondot a PH szedőjének, és így keletkezett a hiba, mely a H szövegében is megmaradt. Amikor azonban MK* alaposabban átdolgozta az írást 1900-ban az UI számára, kijavította a helyet: az ottani olvasat hát vagy tíz lapnyi.]
a közlemény. A lapok mind a két oldalon sűrűn beírva, s viseli a következő
fönnhéjázó
*
Szövegtanú:
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
fönhéjázó
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
fönhéjazó
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
 
címet: Mayerhoff Mihály beszélgetése a királlyal.  
  Megdermedtem. Ezer egy éjszakai Aladin nem kívánt ilyen lehetetlenséget a lámpa szellemeitől, mit ez az átkozott Mayerhoff beszélgetése! Hiszen engem kirúgnak a lapok, ha ilyen marhasággal előállok.  
  Elkezdtem olvasni s hideg verejték verte ki homlokomat. Szent Isten, mennyi zöldség és hazugság. Ez az ember a hallucinációit írja le, vagy hogy teljesen elvette az eszét a rendjel. És még valamennyi lapban tétessem közzé! Pláne nagy betűkkel! Hát ne ugorjak ki a bőrömbűl mérgemben? Mit tegyek már most? Ha én tagadom meg, azt fogja mondani az egész negyedben, hogy hálátlan komisz ember vagyok; ha a lapok tagadják meg, azt fogják mondani az egész negyedben, hogy nincs befolyásom a sajtóra. Tertium non datur, ti. hogy a lapok közöljék; ennél fogva mégis csak a két megtagadás közül kell választani.  
  E nagy szorultságban támadt egy jó ötletem: Ökröt a szarvainál, a hiu embert a hiuságánál kell megfogni. Leültem, levelet írtam:  
  »Kedves Mihályom!  
  Szerencse, hogy hozzám címezted a csomagot, mert abban a helyzetben vagyok ez által, hogy egy nagy tapintatlanságtól menthetlek meg. Te a Ferenc József-rend által egyszerűen nexusba jutottál ő felségével és bizonyos fokig hozzátartozol az udvarhoz, ahol pedig az első regula, mélységes titokban tartani mindazt, amit az uralkodóval beszéltél. Isten ments ez ellen véteni.  
  A lapok persze mohón kaptak volna az érdekfeszítő prédán, ha véletlenül nem okos emberhez küldöd, aki visszatart e ballépéstől és azt a tanácsot adja, írd le az egész beszélgetést privát memoárjaid számára s jól elzárva íróasztalod fiókjában, hagyd emlékül gyermekeidnek.«  
  A levelet elküldtem és hála istennek, jó sikere volt.
Mayerhoff
*
Szövegtanú:
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
Mayerhof
n
Jegyzet [nyomdahiba]
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
fölkeresett másnap szokott kávéházamban és érzékenyen rázogatta a kezemet:  
  – Igazad van. Köszönöm, nagyon köszönöm, hogy
fölvilágosítottál
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
felvilágosítottál
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
. Látod, én még nem tudom az udvari griffeket (édesdeden fölkacagott), mert én nem tanultam az efféle bolondságokat. De végre is azért vannak az embernek államférfiú barátjai, hogy útba igazítsák ... igen, hogy útba igazítsák ... igen, azért vannak és és ... végre is szép dolgok ezek, valóságosan szép dolgok ... A mama már fönt jár barátom ... Ha látnád, hogyan lépked. Ah, Istenem, szép dolgok ezek.  
 
 
  A FERENC JÓZSEF-REND KISKERESZTJE  
  Én, alul nem írott, országgyűlési képviselője voltam Budapest egyik kerületének; most is képviselő vagyok ugyan, de nem a fővárosból, hanem vidékről. Ámbátor legújabban Budapest is vidéki kalibereket küld a parlamentbe.  
  Sokáig voltam Budapest egyik képviselője; ismertető jeleim a következők: barna vagyok és hátul kopasz, ötvenéves múltam és még mindig kompatibilis vagyok
n
Jegyzet kompatibilis vagyok – esetemben nem áll fenn összeférhetetlenség. Az inkompatibilitási törvény azt mondta ki (Mikszáth* saját szavait idézve), hogy ki a kormányi kinevezéstől függő hivatalt visel és az, akinek a kormánnyal üzleti összeköttetésben álló vállalatnál, társulatnál állása van – képviselő nem lehet (Krk 62, 186:18−21.). Az elbeszélő tehát azért állítja, hogy szamár, amiért még mindig kompatibilis, mert hosszú évek képviselősködése során sem sikerült semmilyen zsíros állásra szert tennie.
(tehát szamár).  
  Képviselősködésem alatt, minthogy mindig kormánypárti voltam, sokat láttam, hallottam és tapasztaltam (isten ments, hogy én egyszer elkezdjek beszélni.) Oh, dehogy! Eszem ágában sincs. Mindössze egyik esetemet akarom följegyezni Mayerhoff Mihály nevű választómmal, részint pro memoria
n
Jegyzet pro memoria – az emlékezet megőrzése végett
, részint az exemplum miatt
n
Jegyzet az exemplum miatt – hogy például szolgáljon
. Egyébiránt vagy hat évvel ezelőtt történt.  
  Mayerhoff Mihály egyike a legbefolyásosabb polgároknak a negyedben; szájas, agilis, vakmerő, mézes szavú, szükség esetén goromba,
mint a pokróc. A negyedben hízelgve, mert sok hízelgő dongta körül, II. Hűvösnek
n
Jegyzet II. HűvösHüvös József* a fővárosi közgyűlés befolyásos tagja, királyi tanácsos és a VIII. kerület polgára volt. (MK* egyik 1891-es karcolata Rémi* és Hüvös* befolyását kárhoztatta a fővárosi közgyűlésben − Krk 80, 54−57.)
nevezték és úgy nevezik ma is, ami jól esik neki, mintha hájjal kenegetnék.
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
mint a pokrócz.
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
 
 
Kerületünk Hűvösét – képzelhetni – mennyire
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
Képzelhetni, mennyire
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
érdekemben állt magamhoz ragasztani s nem mondhatnám, hogy ő kerülte volna az alkalmat, sülve-főlve ott volt a nyakamon s mivel éreztem, hogy a nyakam kezében van, le nem rázhattam őt, inkább azon iparkodtam, hogy ő le ne rázzon.  
  Egy nap hozzám jött, hogy az anyja beteg (nem is tudtam, hogy anyja van) és hogy az orvos kimondta, nincs bajára szer a patikában, hanem valami nagy öröm, azt mondja (ti. hogy az orvos mondja) még meggyógyíthatná. De mi lenne ez a nagy öröm? A fiúi szeretet végre is leleményes. Hogy hát annak örülne nagyon az öreg asszony, ha a fia valami rendjelet kapna. Mayerhoff Mihály ugyan demokrata és szégyellni fogja a dolgot a negyedben, mint a kutya, de a fiúi gyöngédség erőt ad neki a szégyen elviseléséhez.  
  Átkoztam magamban a léha felcsert, aki az öreg asszonyság baját a tudományával nem bírta elenyészteni, de ahelyett nekem szerzett egy bajt, ellenben a fiút (ti. Mayerhoff Mihály urat) csak dicsérnem lehetett anyjához való ragaszkodásáért s minthogy föltétlenül hatalmában valék, ajánlottam őt kitüntetés céljából a belügyminiszternek, azon indokolással, amit ő mondott.  
  A miniszter ő excellenciája mosolygott és így szólt:  
 
Ösmerem
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
Ismerem
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
Mayerhoffot; az anyját is; valaha a házukban laktam. Az öreg asszony betegségét
nem ösmerem
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
nem ismerem
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
, de elhiszem hogy kigyógyulhat. Mayerhoff betegségét ellenben ösmerem és tudom, hogy ki nem gyógyulhat. Mert a gomblyuk-betegség ragályos és gyógyíthatatlan. A kedvedért elő fogom terjeszteni. Írd föl, kérlek, a vizitkártyádra.  
  A miniszter zsebe egy nagy temető. De kétségkívül e zsebből is van föltámadás. Ebben az ügyben határozottan szerencsém volt. Egy napon vagy két-három hónap múlva fülembe súgja a miniszter:  
  – A Mayerhoff-féle
kitüntetési-ügy
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
kitüntetési ügy
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
már elment Bécsbe a személy körüli kollegához.  
  Mire a jövő szombaton a körben tartatni szokott vacsorán én is fülébe súgtam Mayerhoffnak:  
  – Minden jól megy. Hogy van az öreg asszony?  
  – Ereje napról napra fogy – felelte szomorúan. – Sietni kell.  
  Tehát siettem. Levelet is írtam a személy körüli miniszternek Bécsbe, de személyesen is beszéltem vele. Mindent megígért. (Csak a sast ne kívánjátok – mondá – ámbátor azt is megígérem.)  
  Tényleg szíves volt fölkarolni Mayerhoffot és midőn újra lejött Pestre (persze ebbe is beletelt vagy két hónap), derült arccal veregette meg vállapockámat a folyóson.  
  – A Mayerhoff kitüntetése befejezett tény. Elreferáltam
n
Jegyzet elreferál – beszámol róla
a többi ügydarabbal együtt ö felségének és nem volt kifogása. Azóta már bizonyosan alá írta. És e héten itt lesz a rendjel.  
  – Köszönöm, kegyelmes uram. Megmondhatom az illetőnek?  
  – Meg.  
  Alig vártam, hogy tollhoz,
papírhoz
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
papiroshoz
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
jussak, legott kanyarítottam hozzá egy szép gratuláló levelet (már ahogy mi azt vén képviselők szoktuk). Tisztelt barátom és polgártársam! Épen e percben jelenti nekem a miniszter, (igenis úgy, hogy jelenti – mert ez imponál az én negyedemben), hogy ő csász. és kir. apostoli felsége önt a Ferenc József rendjel kis keresztjével kitüntette. Szívemből gratulálok önnek. Mondhatom nem minden nehézség nélkül ment, de e percben már túl vagyunk rajta s meg vagyok győződve, hogy örömet fog okozni az egész negyedben, mert soha még fejedelmi kegy aránylag nem ért érdemesebb honpolgárt s. a. t.  
  Másnap reggel lihegve nyitott be hozzám Mayerhoff, arca ragyogott a boldogságtól. Fekete szalonrokk
n
Jegyzet szalonrokk – szalonkabt
volt rajta és a kezén vadgalambszín kesztyű.  
  – Ah, nem is képzeli kedves képviselő úr, milyen hatást tett az ön levele. Fölolvastam a drága betegnek és azonnal könnyebb lett a lélegzet vétele, az érverése is rendesebb. Azonnal enni kért és éjjelre lement a láza egy fél fokkal. Mihelyt itt lesz a rendjel és meglátja, tessék elhinni, rögtön fölugrik az ágyból.  
  Azután tudakozódott, hogy mikor lesz itt?  
  – Azt egész pozitíve nem tudom, de még e héten.  
  Szerette volna látni a miniszter jelentését.”  
  – Élőszóval jelentette – feleltem.  
  Kért, hogy mondjam el neki részletesen, mi mindent mondott a miniszter, hogyan mondta, milyen arcot vágott hozzá.  
  Elbeszéltem apróra kétszer is a
konyakos
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
cognacos
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
üveg mellett, koccintván vele a kitüntetés örömére és az anyja meggyógyulására.  
  – Ah, micsoda asszony az én anyám! − áradozott. – Ha ösmerné! Hej, uram, ha ösmerné. De meg kell önt vele ismertetnem, mihelyt föllábad.  
  Eközben elérzékenyedett és a pohárkáját hozzá ütötte az enyimhez.  
  – Ha már ennyiben van a dolog – mondá s hálás tekintete, mint valami sima bársony csúszott rajtam végig – ha csakugyan útban van már az a rendjel, legyünk talán pertu, mi?  
  – Persze, hogy legyünk – feleltem, a meglepetésemet palástolva.  
  Koccintottunk, kezet fogtunk, mire megjegyzé:  
  – Ez annyit jelent neked, hogy örökös képviselő vagy. Érted-e? Mert Mayerhoff Mihály nem hagyja el a pertu
barátjait
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
barátait
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
, érted-e?  
  – Értem, barátom és köszönöm.  
  – És most már mint bizalmas barátomhoz, egy kérdést intézek hozzád, szeretett képviselőnk, hogy milyen cím fog engem ezentúl illetni?  
  – Közjogilag semmi, de...  
  – Mi az a közjog? – vágott közbe hevesen. – Hisz az csak egy könyv. Mi közöm nekem egy könyvhöz? Odahajítom, ahova akarom, – de értem a környezetre vonatkozólag.  
  – No persze; a környezeteddel tituláltathatod magadat, ahogy akarod.  
  Mayerhoff az ujjait petyegette jókedvében.  
  – És milyen látható jelt viselhetek róla, teszem azt hétköznap az utcán vagy a kávéházban, mert mégis csak kell, hogy lássák a negyedben?  
  – Természetesen, egy piciny piros bőrrózsát fogsz viselni a gomblyukban.  
  – Azt is a király küldi?  
  – Nem, azt magadnak kell venned.  
  – Hol árulják?  
  – Mit tudom én?  
  Ezer és ezer kérdése volt. Lázas türelmetlenség gyötörte. Napról napra növekedett a vágya, sarkalta, kergette. Pokoli szomj volt. Nincs az a mazna
n
Jegyzet mazna – elkényeztetett, nyafka (tájszó)
gyerek, aki nehezebben várná a krisztkindlit. Minden áldott nap eljött vagy küldött valakit tudakozódni: nincs még semmi hír?”  
  Nincs, nincs, nincs. Napok, hetek múltak, nem volt semmi hír. Mayerhoff mind sápadtabban jelent meg, mint a kísértet.  
  – A mama egyre rosszabbul van – süvíté mint a kuvik baljóslatú hangon... −
És én is, én is; se nem
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
És én is; se nem
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
eszem, se nem alszom.  
  Kezdtem már sajnálni szegényt s általában untatott az egész ügy. Szidtam magamat, hogy mire való volt a levelet idő előtt megírni s egy békés nyárspolgárnak életét fölforgatni. Csak már jönne meg az eredmény. Csodálatos türelmetlenség kapott el engem is s egy a miniszter körüli személyhez sürgönyt menesztettem Bécsbe: Mi van a Mayerhoff-ügygyel?  
  Vagy egy hét múlva jött meg a válasz: levél magától a minisztertől.  
  Mohón bontottam föl s ijedten akadt meg szemem az első soron: Igen sajnálom, hogy a dolog nem ment. (No iszen, jól vagyunk már.) A miniszter értesít, hogy a király nem
akarta
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
akarja
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
Mayerhoff kitüntetését s az akta nyilván ama bizonyos cseresznyefa szekrénybe vándorolt, a hová ö felsége az olyan kitüntetési ügyeket teszi, amelyek nem nyerték meg tetszését stb.  
  Az első érzésem az volt, hogy lőttek a mandátumomnak, a második érzésem, hogy mentsem, ami menthető, s fogtam a miniszter levelét, írtam egy pár sajnálkozó sort mellé, hogy én mindent megtettem, ami tőlem telt s elküldtem Mayerhoffnak.  
  Valóságos megkönnyebbülést éreztem, mint aki végre átesett valami kellemetlenségen és elvetette a gondját. Igaz, hogy fővárosi képviselő nem leszek többé, de legalább megszabadultam Mayerhofftól.  
  Dehogy szabadultam. Másnap reggel dúlt arccal nyitott be szobámba, szemei villogtak, mint egy vadállaté.  
  – Ezt nem hagyom annyiban – hörgé.  
  Csitítottam, kérlelgettem.  
  – Ugyan ne törődj vele. Anélkül is megélsz. De különben is mit csinálhatnál?  
  – Mi? – pattant föl. – Fölmegyek Bécsbe a királyhoz és számon kérem a becsületemet.  
  – De hisz az nem lehet. Az arany bullának az a bizonyos záradéka ki volt véve a koronázási esküben.  
  – Mit bánom én az arany bullát? A király a világ legelső gentlemanja. Ő méltányolni fogja, ha a becsületemet nem hagyom, ha kérdést teszek a trónjánál, térdemre ereszkedve, hogy ki feketített be előtte ... Hiszen nem bánnám, ha nem lettem volna fölterjesztve, de most már nem hagyom, nem hagyhatom, ha térdig koptatom is a lábamat.  
  – Mihály, Mihály, ne bolondozz! Nyugodj bele a megváltozhatlanba.  
  De Mayerhoff mindjobban hánykolódott, hogy így, úgy, majd megmutatja ő nekünk, majd meglátja ő azt a cseresznyefa szekrényt, ahol a becsülete van bezárva.  
  – De hova gondolsz? Hiszen az efféléket nem szabad a fölségnek előhozni. Ki se hallgat.  
  – Átadom neki a miniszter levelét – felelte Mayerhoff –, amit neked írt.  
  Halálos ijedelem lepett meg.  
  – Add vissza azt a levelet – mondám.  
  – Azt ugyan nem adom.  
  – Nekem szól, az enyém.  
  – De miután nekem küldted, most már nekem szól.  
  Komolyan beszélt és határozottan. Egész testében reszketni látszott, a halántékai és orrcimpái lüktettek. Láttam, hogy egy elszánt emberrel van dolgom, és hogy igen kellemetlen szcéna lehet az egészből.  
  – Mikor utazol? – kérdém.  
  – Holnap.  
  – Várj egy pár napig, holnap én megyek föl Bécsbe és beszélek még a miniszterrel.  
  Beleegyezett nagy nehezen s én tényleg felutaztam másnap rávenni a minisztert, hogy vagy próbáljon még valamit a feldühödött Mayerhoffal, vagy intézkedjék, hogy a királyhoz be ne ereszszék.  
  A miniszter végig hallgatott figyelmesen, felkiáltott:  
  – Ez a te Mayerhoffod egy veszedelmes szamár. Még bajt csinál. Ebből egyébiránt csak az a tanulság, hogy: ne mondj előre soha semmit. Meddig maradsz itt?  
  – Vagy három napig, kegyelmes uram.  
  – Addig majd megpróbálok valamit, gyere el holnapután.  
  Amint újra elmentem harmadnapra a bankgasse-i magyar-házba, ő excellenciája vidáman fogadott.  
  – Megvan – mondá – előkerült az akta, és ő felsége már aláírta. Itt van.  
  Nem is volt aznap boldogabb ember nálamnál. Legott sürgönyöztem Mayerhoffnak szerencsés fickó vagy, a rendjel megvan.”  
  Mikor Pestre értem, künn várt a vasútnál, nyakamba borult és hálálkodott:  
  – A mama rögtön túrós csuszát kért enni... és már föl akar az ágyból kelni. Becsületemre mondom, meg fog gyógyulni és akkor... akkor te is látni fogod és megösmered, milyen páratlan asszony.  
  (Szent ég! Ez talán velem akarja elvétetni az anyját!)  
  Áldottam az Istent, hogy most már vége van e rettenetes tengeri kígyónak. De sajnos nem így volt.  
  Pár nap múlva megjött a hivatalos
lapban
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
lapbau
n
Jegyzet [nyomdahiba]
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
 
a kitüntetés és egy nagy
bankett
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
banket
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
követte, melyet a negyed honoratiorai rendeztek s természetesen nekem kellett a beszédet tartanom az ünnepeltre.  
  E banketten meghűltem, influenzát kaptam és sokáig nyomtam az ágyat.  
  Betegségem alatt
Mayerhoff
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
Mayerhof
n
Jegyzet [nyomdahiba]
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
 
Bécsbe utazott, ő felségének megköszönni a kitüntetést; épen lábadozni kezdtem, midőn Mayerhoffnak az öccse (kereskedősegéd, egy budai cégnél) jött hozzám egy vasárnapi napon csomaggal, melyet Mihály bátyja küldött.  
  Fölbontom, egy vizit-kártya van a csomag mellett e sorokkal: Kedves barátom, és képviselőm! Légy szíves e nagyérdekű beszélgetést valamennyi napilapban közzététetni, lehetőleg nagy betűkkel. Édes anyám óhajtja. A közlés sine qua non. Szerető híved Mayerhoff. Mihály, a Ferenc József rend vitéze. Ui. Reménylem, ezt a csekélységet megteszed hű harcosodnak.  
  Kíváncsian nyitom föl az iratnyalábot, hat vagy tíz lapnyi
n
Jegyzet hat vagy tíz lapnyi [A hatos és a tízes szám eléggé nagy különbséget jelent kéziratoldalban, ezért gyanakodni lehet, hogy MK* ékezetek nélküli kézírása okozott gondot a PH szedőjének, és így keletkezett a hiba, mely a H szövegében is megmaradt. Amikor azonban MK* alaposabban átdolgozta az írást 1900-ban az UI számára, kijavította a helyet: az ottani olvasat hát vagy tíz lapnyi.]
a közlemény. A lapok mind a két oldalon sűrűn beírva, s viseli a következő
fönnhéjázó
*
Szövegtanú:
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
fönhéjázó
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
fönhéjazó
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
 
címet: Mayerhoff Mihály beszélgetése a királlyal.  
  Megdermedtem. Ezer egy éjszakai Aladin nem kívánt ilyen lehetetlenséget a lámpa szellemeitől, mit ez az átkozott Mayerhoff beszélgetése! Hiszen engem kirúgnak a lapok, ha ilyen marhasággal előállok.  
  Elkezdtem olvasni s hideg verejték verte ki homlokomat. Szent Isten, mennyi zöldség és hazugság. Ez az ember a hallucinációit írja le, vagy hogy teljesen elvette az eszét a rendjel. És még valamennyi lapban tétessem közzé! Pláne nagy betűkkel! Hát ne ugorjak ki a bőrömbűl mérgemben? Mit tegyek már most? Ha én tagadom meg, azt fogja mondani az egész negyedben, hogy hálátlan komisz ember vagyok; ha a lapok tagadják meg, azt fogják mondani az egész negyedben, hogy nincs befolyásom a sajtóra. Tertium non datur, ti. hogy a lapok közöljék; ennél fogva mégis csak a két megtagadás közül kell választani.  
  E nagy szorultságban támadt egy jó ötletem: Ökröt a szarvainál, a hiu embert a hiuságánál kell megfogni. Leültem, levelet írtam:  
  »Kedves Mihályom!  
  Szerencse, hogy hozzám címezted a csomagot, mert abban a helyzetben vagyok ez által, hogy egy nagy tapintatlanságtól menthetlek meg. Te a Ferenc József-rend által egyszerűen nexusba jutottál ő felségével és bizonyos fokig hozzátartozol az udvarhoz, ahol pedig az első regula, mélységes titokban tartani mindazt, amit az uralkodóval beszéltél. Isten ments ez ellen véteni.  
  A lapok persze mohón kaptak volna az érdekfeszítő prédán, ha véletlenül nem okos emberhez küldöd, aki visszatart e ballépéstől és azt a tanácsot adja, írd le az egész beszélgetést privát memoárjaid számára s jól elzárva íróasztalod fiókjában, hagyd emlékül gyermekeidnek.«  
  A levelet elküldtem és hála istennek, jó sikere volt.
Mayerhoff
*
Szövegtanú:
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
Mayerhof
n
Jegyzet [nyomdahiba]
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
fölkeresett másnap szokott kávéházamban és érzékenyen rázogatta a kezemet:  
  – Igazad van. Köszönöm, nagyon köszönöm, hogy
fölvilágosítottál
*
Szövegtanú:
Pesti Hírlap 1897. április 7., 19. évf., 97. sz. (1–4. l.). A tárca rovatban. Névjelzés nélkül.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 129–135.
 
felvilágosítottál
*
Szövegtanú:
A Hét 1902. május 18., 13. évf., 20. sz. (310–312. l.). Teljes névjelzéssel.
 
. Látod, én még nem tudom az udvari griffeket (édesdeden fölkacagott), mert én nem tanultam az efféle bolondságokat. De végre is azért vannak az embernek államférfiú barátjai, hogy útba igazítsák ... igen, hogy útba igazítsák ... igen, azért vannak és és ... végre is szép dolgok ezek, valóságosan szép dolgok ... A mama már fönt jár barátom ... Ha látnád, hogyan lépked. Ah, Istenem, szép dolgok ezek.