A NAGY DEMOKRATÁK

Bibliográfiai adatok

A NAGY DEMOKRATÁK

Bibliográfiai adatok

Szövegforrások listája:

Szövegforrás mk-42-nd-witFsz: Felvidéki Szemle (Eperjesi Lapok) 15. évf., 8. sz., 1890. jan. 25., 1−3.
Szövegforrás mk-42-nd-witSzam: Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.
Szövegforrás mk-42-nd-witKrk: Mikszáth Kálmán összes művei, Elbeszélések XVI. 1893-1897 s.a.r. Hajdu Péter, Budapest: Argumentum Kiadó, 2007, 163–165.

Elektronikus kiadás adatai:

A kiadásról:

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2014 ©Free Access - no-reuse

Verzió: mk-42-nd-witFsz : Felvidéki Szemle (Eperjesi Lapok) 15. évf., 8. sz., 1890. jan. 25., 1−3.

A NAGY DEMOKRATÁK

Az ősmagyar Karsy családnak csak két férfi ivadéka él még. Igazi kékvér csurog ereikben. Mióta össze tudják számítani őseiket, hat zászlósúr volt közöttük. A címerükben egy koronás nőlak van egész derekáig ruhátlanul. A pajzán családi legenda azt fecsegi, hogy valamelyik királyné sokszor mutatta

meg

Szövegforrás:
Felvidéki Szemle (Eperjesi Lapok) 15. évf., 8. sz., 1890. jan. 25., 1−3.
Mikszáth Kálmán összes művei, Elbeszélések XVI. 1893-1897 s.a.r. Hajdu Péter, Budapest: Argumentum Kiadó, 2007, 163–165.

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

magát úgy is valamelyik Karsynak. Ki tudja, igaz-e? De én bizony elhiszem, mert demokrata vagyok.

De hát micsoda demokrataság még az enyim a két Karsyéhoz képest! Nem is csoda. A fiúk már kiskorukban modern oktatást nyertek egy nagytudományú nyugalmazott tanártól, akit boldogult édesapjuk kihozott falura. Azután is mohón estek neki a mindenféle modern könyveknek, olvasták Rousseau-t, Schopenhauert s magukba szítták azokat a bolond liberális tanokat, melyek annyi bajt okoztak már a világnak.

Atyjuk halála után csinos vagyont örököltek, mely petiorokká tette őket abban az alföldi vármegyében, ahol a családi kastély van. De a nagyobbik fiú lába alatt égett az a jó fekete föld. Annyira belekóstolt a demokráciába, hogy elvágyott annak az igazi hazájába, Amerikába, eladta, amije volt, s ott telepedett meg valahol, New Yorkban.

A másik Karsy, István úr nem ment el Amerikába, hanem Amerikát akarta idehozni. Egészen a demokráciának élt, de csak otthon a kastélyában. Szép mulatság az! Röpiratokat írt, szabadelvű könyveket fordított, cikkezett a hazai lapokban, levelezett a külföldi híres demokratákkal, egyszóval nagy demokrata hírébe keveredett csakhamar.

A másik Karsy, István úr nem ment el Amerikába, hanem Amerikát akarta idehozni. Egészen a demokráciának élt, de csak otthon a kastélyában. Szép mulatság az! Röpiratokat írt, szabadelvő könyveket fordított, cikkezett a hazai lapokban, levelezett a külföldi híres demokratákkal, egyszóval nagy demokrata hírébe keveredett csakhamar.

A vidéki ellenzék valóságos bálványává emelte a különben is kristálytiszta jellemű Karsy Istvánt. Ami annyi jelent, hogy mindenféle pártköltségre neki kellett kirukkolni a legnagyobb összeggel. Igaz aztán, hogy minden fontosabb dolognál kikérték a tanácsát (az semmi, hogy csak ritkán fogadták meg), no de egyszer fáklyászenét is kapott, nem emlékszem már, micsoda alkalomból, gondolom, mikor a zsidóemancipáció keresztülment. Azt talán mondanom se kell, hogy a fáklyászenéről visszamaradt kontókat is ő fizette. No de volt neki miből. Otthonülő embernek nem szalad a vagyona sem. S van annak, uraim, valami haszna, ha az ember olyan demokrata, hogy nem szereti a királyokat, ti. azokat a királyokat, akik a legnagyobb civillisztát szedik be a méltóságos arisztokrata uraktól, arra a nagy hadakozásra a dámákkal és ászokkal.

Karsy István örökké az ő penészes könyveit forgatta. El nem mozdíthatta azok mellől senki. Pedig a nagy demokratáknak nagy a keletük. Sokat csalogatták, hol követnek, hol alispánnak, de nem volt hajlandó rá. Jobb demokratának lenni otthon a legyek és pókok között!

Hosszú évek után, mikor már István nagy tekintélyű ellenzéki kapacitás lett, hazavetődött Amerikából a másik Karsy, az idősebbik.

Nagy ünnep volt ez a háznál. Mint fiatal emberek váltak el s most úgy találkoznak mint férfiak: már deres hajszálak is vannak a fejükön – hát még a fejükben mennyi tapasztalat! Volt miről beszélni napokig! István az ottani viszonyokat kérdezte, Péter az ittenieket: azután következett

a végtelen eszmecsere

az eszmecsere

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

az egyenlőségről és az ennek malmára hajtó institúciókról. Olyan szépen, olyan hévvel tudtak erről beszélni mind a ketten, hogy fellángolt az arcuk, s csillogtak a szemeik.

Az atyafiságos diskurzushoz csak egy hét múlva jutottak el.

– Hát te különben hogy vagy? Nem történt valami bajod az úton? A gyermeket és az asszonyt egészségben hagytad-e otthon? Ej, ugyan mért nem hoztad már el őket is? Jól nézel ki, öreg. Szép tőled, hogy eljöttél. Remélem, itt maradsz most

vagy egy

most egy

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

fél esztendeig.

– Nagyon megunnám itt magamat – rázta a fejét Karsy Péter.

– Annyira szereted Amerikát?

– Nem úgy, mint Magyarországot, csakhogy nem nekem való légkör ez már, mintha fojtogatna a levegőtök, szinte köhögök tőle, édes öcsém. Tudod más levegő az igazi demokráciáé, egészen más. Hej, ha csak egy évig

szíhatnád

szívhatnád

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

– Aztán vannak ott cimboráid?

– Miféle cimborák?

– Hát amolyan jó pajtások.

– Nem éppen, hanem olyan emberem van egypár, akikkel már grogot ittam együtt.

– Hm. És milyen társadalmi állást foglalsz te ott el?

– Mondhatom neked, kedves öcsém, büszkeségemre szolgál, úgy tekintenek ott engem, mintha akár az első hajón jött családokból származnám.

– Hogy minő családokból? – kérdé István meghökkenve.

– Ejh, hát azokból a családokból, akik elsők jöttek be mint betelepülők az újvilágba.

– Hogyan? – kiáltá István izgatottan. – S az ilyen családokra tekintet van ott?

– Hogyan az ördögbe ne – felelte Péter önfeledten. –

Ezek a

Ezek

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

dinasztia famíliák!

A magyarországi testvér felugrott székéről s gúnyosan mondá:

– Alászolgája demokrácia! No ugyan szép demokraták vagytok, hahaha!

S azontúl „amerikai grófnak” csúfolta kedves bátyját.

Elmúlt biz ott vagy öt esztendő, míg a bátyja újra rágondolta magát s átjött a tengeren megint egy kis vizitre. …ppen érdekes időben jött: a megyei restaurációk kezdődtek.

„No hát mutatok nektek valamit – gondolta magában István -, nézd meg hát, micsoda vagyok én itthon.”

S ez a kevélykedő dicsekvés a bátyja előtt rácsábította megígérni az ellenzéknek, hogy ezúttal ő is részt vesz személyesen a választásoknál.

Ez pedig nagy dolog volt! Személyes megjelenésétől sok függött. Hisz ő volt a környék Deák Ference. Amelyik „lisztára” ő azt mondja, hogy ez a jó – annak a lisztának bizonyos a diadala.

Az ellenpárt maga is tudta ezt s csupán abban bízott, hogy hátha mégis közbejön valami, és nem jön el. Ez a „spuriusz*Szövegforrás: Felvidéki Szemle (Eperjesi Lapok) 15. évf., 8. sz., 1890. jan. 25., 1−3. Mikszáth Kálmán összes művei, Elbeszélések XVI. 1893-1897 s.a.r. Hajdu Péter, Budapest: Argumentum Kiadó, 2007, 163–165. spiritusz*Szövegforrás: Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3. ” volt a legvégső reménységük.

Jön vagy nem jön? Ez volt a lenni vagy nem lenni kérdése a tisztújítás reggelén. Izgatott tömegek várták az országút porfelhőjéből kibontakozó hintókat a megyeháza előtt. Még fogadások is történtek erre-arra.

Bori Mátyás uram, a hetyke ellenzéki kortes paraszt, ki nagy szájáról volt ismeretes, mindenkinek öt icce bort ajánlott egy

személy

meszely

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

ellen, hogy okvetlenül megjön Karsy. Fogadott is vagy húsz emberrel.

Hát egyszer csak a tömérdek érkező szekér mögül csakugyan kibontakozik a Karsy István hintója.

Ahol jönnek! Itt vannak! Az amerikai Karsy is vele jön.

No lett erre nagy üdvrivalgás, kivált Mátyás gazda úgy közbebődült, hogy mind a tíz öcsikéje szétszaladt, ki merre látott. Jaj most a pecsovicsoknak!

Az ellenzékiek ellenben nem tudtak hová lenni örömükben, eleibe futottak az érkező fogatnak, kurjongattak, kalapjaikat

hajigálták

hajgálták

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

a levegőbe, s mikor végre megállt a négy kevély pej, nem mehetvén tovább az embertömegtől, maga a népszerű demokrata megdicsőült arccal mondá bátyjának:

– Látod, látod! Ez az igazi világ!

A fel-feltörő éljenre szerényen emelgette kalapját, majd lassan, méltóságosan leszállott a kocsiról, nagy vigyázattal a hágcsóján.

A kocsinál, könyökével döfködve magának utat, elsőnek várta Bori Mátyás s nyújtotta felé feléje a kérges markát.

Karsy azt hitte, le akarja segíteni, s tenyerébe tette a maga csontos fehér kezét, melyen ott csillogott a Karsyak gyűrűje a címerrel: a ruhátlan királyasszonnyal.

Mátyás gazda azonban nem lesegíteni akarta Karsyt, hanem egy jóízű, barátságos parolát sietett csapni a markába.

– Szervusz, kedves Pista öcsém! – Kiáltá remegő, borízű hangon. – Derék ember vagy, hogy eljöttél.

Karsy elvörösödött, szeme előtt elborult a világ, nem hallotta már ő többé az örömteljes zsibongást, nem látta az elvbarátok arcán a lelkesedést, mindenünnen az a reszelős hang süvített rá: Szervusz, Pista öcsém!

őneki – egy Karsynak meri ezt mondani egy közönséges paraszt! De már ez mégis szörnység!

Ajka reszketett az indulattól, s egy gyors ugrással visszahajította magát a kocsiülésbe.

– Fordulj meg, kocsis! – kiáltá. – Hajts, hajts! Sohase jövünk többé ide!

Az „amerikai gróf” úgy nevetett, de úgy nevetett ott mellette, amint visszafelé nyargalt a négy pej ló, hogy a könnyei is csorogtak, de István nem vette észre, feje zúgott, szemei előtt összefolytak a mezikön a kubikrakások, a

telegraffok

telegraffák

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

, a mértföldmutatók, neki úgy látszott, hogy a füvek, fák kórók nevetnek, útközben

utána kiabálva

útközben kiabálva

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

– Szervusz, Pista öcsém! Szervusz, szervusz!

Azóta az amerikai gróf van felül. Most ő csúfolja Istvánt „magyar demokratának”. S mihelyt az belekezd valami egyenlőségi eszme fejtegetésébe, gonoszul súgja a füleibe: „Szervusz, Pista öcsém!”

Verzió: mk-42-nd-witSzam : Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

A NAGY DEMOKRATÁK

meg

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

magát úgy is valamelyik Karsynak. Ki tudja, igaz-e? De én bizony elhiszem, mert demokrata vagyok.

A másik Karsy, István úr nem ment el Amerikába, hanem Amerikát akarta idehozni. Egészen a demokráciának élt, de csak otthon a kastélyában. Szép mulatság az! Röpiratokat írt, szabadelvő könyveket fordított, cikkezett a hazai lapokban, levelezett a külföldi híres demokratákkal, egyszóval nagy demokrata hírébe keveredett csakhamar.

Hosszú évek után, mikor már István nagy tekintélyű ellenzéki kapacitás lett, hazavetődött Amerikából a másik Karsy, az idősebbik.

a végtelen eszmecsere

az eszmecsere

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

az egyenlőségről és az ennek malmára hajtó institúciókról. Olyan szépen, olyan hévvel tudtak erről beszélni mind a ketten, hogy fellángolt az arcuk, s csillogtak a szemeik.

Az atyafiságos diskurzushoz csak egy hét múlva jutottak el.

vagy egy

most egy

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

fél esztendeig.

– Nagyon megunnám itt magamat – rázta a fejét Karsy Péter.

– Annyira szereted Amerikát?

szíhatnád

szívhatnád

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

– Aztán vannak ott cimboráid?

– Miféle cimborák?

– Hát amolyan jó pajtások.

– Nem éppen, hanem olyan emberem van egypár, akikkel már grogot ittam együtt.

– Hm. És milyen társadalmi állást foglalsz te ott el?

– Mondhatom neked, kedves öcsém, büszkeségemre szolgál, úgy tekintenek ott engem, mintha akár az első hajón jött családokból származnám.

– Hogy minő családokból? – kérdé István meghökkenve.

– Ejh, hát azokból a családokból, akik elsők jöttek be mint betelepülők az újvilágba.

– Hogyan? – kiáltá István izgatottan. – S az ilyen családokra tekintet van ott?

– Hogyan az ördögbe ne – felelte Péter önfeledten. –

Ezek a

Ezek

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

dinasztia famíliák!

A magyarországi testvér felugrott székéről s gúnyosan mondá:

– Alászolgája demokrácia! No ugyan szép demokraták vagytok, hahaha!

S azontúl „amerikai grófnak” csúfolta kedves bátyját.

Elmúlt biz ott vagy öt esztendő, míg a bátyja újra rágondolta magát s átjött a tengeren megint egy kis vizitre. …ppen érdekes időben jött: a megyei restaurációk kezdődtek.

„No hát mutatok nektek valamit – gondolta magában István -, nézd meg hát, micsoda vagyok én itthon.”

S ez a kevélykedő dicsekvés a bátyja előtt rácsábította megígérni az ellenzéknek, hogy ezúttal ő is részt vesz személyesen a választásoknál.

Bori Mátyás uram, a hetyke ellenzéki kortes paraszt, ki nagy szájáról volt ismeretes, mindenkinek öt icce bort ajánlott egy

személy

meszely

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

ellen, hogy okvetlenül megjön Karsy. Fogadott is vagy húsz emberrel.

Hát egyszer csak a tömérdek érkező szekér mögül csakugyan kibontakozik a Karsy István hintója.

Ahol jönnek! Itt vannak! Az amerikai Karsy is vele jön.

No lett erre nagy üdvrivalgás, kivált Mátyás gazda úgy közbebődült, hogy mind a tíz öcsikéje szétszaladt, ki merre látott. Jaj most a pecsovicsoknak!

Az ellenzékiek ellenben nem tudtak hová lenni örömükben, eleibe futottak az érkező fogatnak, kurjongattak, kalapjaikat

hajigálták

hajgálták

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

a levegőbe, s mikor végre megállt a négy kevély pej, nem mehetvén tovább az embertömegtől, maga a népszerű demokrata megdicsőült arccal mondá bátyjának:

– Látod, látod! Ez az igazi világ!

A fel-feltörő éljenre szerényen emelgette kalapját, majd lassan, méltóságosan leszállott a kocsiról, nagy vigyázattal a hágcsóján.

A kocsinál, könyökével döfködve magának utat, elsőnek várta Bori Mátyás s nyújtotta felé feléje a kérges markát.

Karsy azt hitte, le akarja segíteni, s tenyerébe tette a maga csontos fehér kezét, melyen ott csillogott a Karsyak gyűrűje a címerrel: a ruhátlan királyasszonnyal.

Mátyás gazda azonban nem lesegíteni akarta Karsyt, hanem egy jóízű, barátságos parolát sietett csapni a markába.

– Szervusz, kedves Pista öcsém! – Kiáltá remegő, borízű hangon. – Derék ember vagy, hogy eljöttél.

őneki – egy Karsynak meri ezt mondani egy közönséges paraszt! De már ez mégis szörnység!

Ajka reszketett az indulattól, s egy gyors ugrással visszahajította magát a kocsiülésbe.

– Fordulj meg, kocsis! – kiáltá. – Hajts, hajts! Sohase jövünk többé ide!

telegraffok

telegraffák

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

, a mértföldmutatók, neki úgy látszott, hogy a füvek, fák kórók nevetnek, útközben

utána kiabálva

útközben kiabálva

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

– Szervusz, Pista öcsém! Szervusz, szervusz!

Verzió: mk-42-nd-witKrk : Mikszáth Kálmán összes művei, Elbeszélések XVI. 1893-1897 s.a.r. Hajdu Péter, Budapest: Argumentum Kiadó, 2007, 163–165.

A NAGY DEMOKRATÁK

meg

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

magát úgy is valamelyik Karsynak. Ki tudja, igaz-e? De én bizony elhiszem, mert demokrata vagyok.

A másik Karsy, István úr nem ment el Amerikába, hanem Amerikát akarta idehozni. Egészen a demokráciának élt, de csak otthon a kastélyában. Szép mulatság az! Röpiratokat írt, szabadelvő könyveket fordított, cikkezett a hazai lapokban, levelezett a külföldi híres demokratákkal, egyszóval nagy demokrata hírébe keveredett csakhamar.

Hosszú évek után, mikor már István nagy tekintélyű ellenzéki kapacitás lett, hazavetődött Amerikából a másik Karsy, az idősebbik.

a végtelen eszmecsere

az eszmecsere

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

az egyenlőségről és az ennek malmára hajtó institúciókról. Olyan szépen, olyan hévvel tudtak erről beszélni mind a ketten, hogy fellángolt az arcuk, s csillogtak a szemeik.

Az atyafiságos diskurzushoz csak egy hét múlva jutottak el.

vagy egy

most egy

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

fél esztendeig.

– Nagyon megunnám itt magamat – rázta a fejét Karsy Péter.

– Annyira szereted Amerikát?

szíhatnád

szívhatnád

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

– Aztán vannak ott cimboráid?

– Miféle cimborák?

– Hát amolyan jó pajtások.

– Nem éppen, hanem olyan emberem van egypár, akikkel már grogot ittam együtt.

– Hm. És milyen társadalmi állást foglalsz te ott el?

– Mondhatom neked, kedves öcsém, büszkeségemre szolgál, úgy tekintenek ott engem, mintha akár az első hajón jött családokból származnám.

– Hogy minő családokból? – kérdé István meghökkenve.

– Ejh, hát azokból a családokból, akik elsők jöttek be mint betelepülők az újvilágba.

– Hogyan? – kiáltá István izgatottan. – S az ilyen családokra tekintet van ott?

– Hogyan az ördögbe ne – felelte Péter önfeledten. –

Ezek a

Ezek

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

dinasztia famíliák!

A magyarországi testvér felugrott székéről s gúnyosan mondá:

– Alászolgája demokrácia! No ugyan szép demokraták vagytok, hahaha!

S azontúl „amerikai grófnak” csúfolta kedves bátyját.

Elmúlt biz ott vagy öt esztendő, míg a bátyja újra rágondolta magát s átjött a tengeren megint egy kis vizitre. …ppen érdekes időben jött: a megyei restaurációk kezdődtek.

„No hát mutatok nektek valamit – gondolta magában István -, nézd meg hát, micsoda vagyok én itthon.”

S ez a kevélykedő dicsekvés a bátyja előtt rácsábította megígérni az ellenzéknek, hogy ezúttal ő is részt vesz személyesen a választásoknál.

Bori Mátyás uram, a hetyke ellenzéki kortes paraszt, ki nagy szájáról volt ismeretes, mindenkinek öt icce bort ajánlott egy

személy

meszely

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

ellen, hogy okvetlenül megjön Karsy. Fogadott is vagy húsz emberrel.

Hát egyszer csak a tömérdek érkező szekér mögül csakugyan kibontakozik a Karsy István hintója.

Ahol jönnek! Itt vannak! Az amerikai Karsy is vele jön.

No lett erre nagy üdvrivalgás, kivált Mátyás gazda úgy közbebődült, hogy mind a tíz öcsikéje szétszaladt, ki merre látott. Jaj most a pecsovicsoknak!

Az ellenzékiek ellenben nem tudtak hová lenni örömükben, eleibe futottak az érkező fogatnak, kurjongattak, kalapjaikat

hajigálták

hajgálták

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

a levegőbe, s mikor végre megállt a négy kevély pej, nem mehetvén tovább az embertömegtől, maga a népszerű demokrata megdicsőült arccal mondá bátyjának:

– Látod, látod! Ez az igazi világ!

A fel-feltörő éljenre szerényen emelgette kalapját, majd lassan, méltóságosan leszállott a kocsiról, nagy vigyázattal a hágcsóján.

A kocsinál, könyökével döfködve magának utat, elsőnek várta Bori Mátyás s nyújtotta felé feléje a kérges markát.

Karsy azt hitte, le akarja segíteni, s tenyerébe tette a maga csontos fehér kezét, melyen ott csillogott a Karsyak gyűrűje a címerrel: a ruhátlan királyasszonnyal.

Mátyás gazda azonban nem lesegíteni akarta Karsyt, hanem egy jóízű, barátságos parolát sietett csapni a markába.

– Szervusz, kedves Pista öcsém! – Kiáltá remegő, borízű hangon. – Derék ember vagy, hogy eljöttél.

őneki – egy Karsynak meri ezt mondani egy közönséges paraszt! De már ez mégis szörnység!

Ajka reszketett az indulattól, s egy gyors ugrással visszahajította magát a kocsiülésbe.

– Fordulj meg, kocsis! – kiáltá. – Hajts, hajts! Sohase jövünk többé ide!

telegraffok

telegraffák

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

, a mértföldmutatók, neki úgy látszott, hogy a füvek, fák kórók nevetnek, útközben

utána kiabálva

útközben kiabálva

Szövegforrás:
Szamos (Szatmár) 22. évf., 10. sz., 1890. febr. 2., 1−3.

– Szervusz, Pista öcsém! Szervusz, szervusz!