SZEGÉNY EMBER TŐKÉJE – apparátus Hajdu Péter PIM:32408 VIAF:48585251 project manager: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 editor: Labádi Gergely XML-editor: Bobák Barbara digital edition creator DigiPhil http://digiphil.hu Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875/ http://www.iti.mta.hu/ Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2015 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:mk-42-szet-app Mikszáth Kálmán összes művei Mikszáth Kálmán PIM:65261 VIAF:46774986 Mikszáth Kálmán összes művei 42. kötet Mikszáth elbeszélések XIV. 1893-1897 9789634464464 arranged for publication: Hajdu Péter PIM:32408 VIAF:48585251 editor: Fábri Anna PIM:53725 VIAF:23307366 2001 Budapest Argumentum Kiadó 1893-1897 Mikszáth Kálmán összes művei. 77. Cikkek és karcolatok 27, 1888-1889, kiad. S. Fürth Éva, Rejtő István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1983.OSZK:570740 Mikszáth Kálmán összes művei. 39. Elbeszélések 13, 1888. szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna, S.a.r. Hajdu Péter. Budapest: Argumentum Kiadó. 2001. OSZK:923704 Nagy Ignác: Magyar titkok: az eredeti kiad. képeivel. Budapest: Franklin, 1908.OSZK:3220796 Mikszáth Kálmán összes művei. 40. Elbeszélések 14, 1889–1891. Szerk. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1975. OSZK:2822299 Új idők. Szépirodalmi, művészeti és társadalmi képes hetilap. Budapest, Singer és Wolfner. 1898–1919. OSZK:2538900 Várdai Béla: Mikszáth Kálmán. Budapest, Franklin, 1910.OSZK:1536980 Mikszáth Kálmán: Öreg szekér, fakó hám. Újabb elbeszélések. Budapest: Légrády. 1901. OSZK:1586697 Mikszáth Kálmán: Öreg szekér, fakó hám. Budapest: Révai. 1907. OSZK:1575525 Mikszáth Kálmán PIM:65261 VIAF:46774986 Nagy Ignác PIM:65951 VIAF:121393539 Várdai Béla PIM:80258 VIAF:306153851 XML TEI P5 Szerkesztői megjegyzések az elektronikus kiadáshoz. Szövegváltozaton belüli egységhatárokat jelöl. magyar Mikszáth Kálmán novella 19. századi szépirodalom tagging, data recording proofreading, tagging, data recording Szegény ember tőkéje Megjelent I. Uj Idők 1896. november 22. és 29., 2. évf., 48. és 49. sz. Teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 22., (437–439. l.): 25: 5-ig (…isten áldja meg.) nov. 29., (1–4. l.): 25: 6-től (Megragadta a kabátomat.) végig. II. Almanach 1897. Szerk. MK, Budapest, [1896]. Singer és Wolfner, 263–280. III. a) [1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 169–188. l. b) [2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo. IV. Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 161–175. l. A novella MKKOHA_AUTH:119814 egyik 1888-as karcolatának témáját dolgozza fel bővebben. A Zólyom non bibit című szöveg (Krk 77, 20–23) a nagy költséggel járó eszem-iszomok ellen hozott megyei határozat kapcsán elmélkedik, és komótos elkalandozás során jut el a drága keresztelőkön át addig, hogy a felkért komának is ki kell tennie magáért pénzadománnyal: „Ma már faluhelyen is számításból választják a keresztszülőket. Hát még a városokban a félproletár elem” (77, 22: 9–10). Ezután következik majdnem egy oldal terjedelemben az állásra várni kényszerülő ember története. Az ott egészen vázlatos: „a hivatalt kereső családapa” névtelen marad, nincs hely jellemzésére, előtörténetének előadására. Puszta párbeszédet kapunk, amelyben rövid mondatokban fontolgatja, hogyan húzhatja ki az állás elnyeréséig. A felkérendő keresztkomák személye nem egyezik, de az elvárt összeg azonos: „Mert úgy áll a dolog, hogy Tisza Kálmánt és József főherceget akarom felkérni keresztkomáknak, s ez egyenkint legalábbis ötven forint. Ön nem gondolja?” (77, 22:39–23:2) Ebből a rövid ötletből bomlik ki aztán mintegy nyolc évvel később az önálló novella, amely ilyeténképpen nem annyira MKKOHA_AUTH:119814 írói fejlődését, mint inkább írói módszerét szemléltetheti. Egyrészt azt, ahogyan korábbi témáihoz újra és újra visszatér, ahogyan az egyes történetek (vagy a Mikszáth-szakirodalomban szokásos kifejezéssel: anekdoták) számára új kontextusokat keres akár úgy, hogy a nézőpontot, az elbeszélőt változtatja meg, akár úgy, hogy más történetekkel hozza őket kapcsolatba. Az első kidolgozás ezúttal politikai karcolat, egy megyei határozatot értelmez két történet révén, az egyik a sok keresztelő és halotti tor miatt elszegényedett paraszté, a másik a városi „félproletáré” (ami a korszak szóhasználatában afféle ingyenélőt, kóklert jelentett). A második kidolgozás irodalmiságát jelzi az aktuálpolitikai kiindulópont hiányán kívül a meglehetősen árnyalt jellemrajz, a részletesen kidolgozott cselekmény, a sok, egymással bonyolult stratégiákkal összekötött jelenet. A helyzet exponálásánál MKKOHA_AUTH:119814 egyik kedves és sokszor előadott témáját használja fel: a mindenféle kérelmezőket, akik ilyen-olyan indokkal kisebb-nagyobb összegeket próbálnak a képviselőkből kizsarolni. Ilyen felsorolással, tablóval indított A jó ember című elbeszélés is, a képviselő előszobájában várakozók bemutatásával (Krk 39, 26–27), és megemlíthető A hernyók című sorozat, amely éppen a mandátum fáján rágó élősdieket tárgyalja (Krk 39, 76–80). A csalafinta pénzkizsarolók lajstromozásának egyébként nemcsak MKKOHA_AUTH:119814 szövegeiben van meg a maga évtizedeken át fennmaradó vonulata, hanem a 19. századi magyar irodalomban általában is erős hagyománya van. Az alapszöveg alighanem Nagy IgnácKOHA_AUTH:120487 Magyar titkok című regényének »A kérelmezők« című fejezete. (Budapest, 1908. Franklin-Társulat, 2. köt., 235–242.) Ebbe a helyzetbe illeszkedik Gerencsy Mihály kéréseinek sorozata, melyek egyre hosszabban kifejtett, egyre részletgazdagabb jelenetek formáját öltik. Ez egyébként, hogy a novella fő története csak a szövegnek körülbelül a felénél veszi kezdetét, és addig kisebb történetek, narrátori elmélkedések készítik elő a terepet, MKKOHA_AUTH:119814 kisprózájának egyik jellegzetes, bár nem kizárólagos stratégiája. Ezúttal az előkészítő történetek közül a legfontosabb a honvédnyugdíj kérelmezése Gerencsy részéről – holott nem is volt honvéd. A nyugdíjak körüli visszaéléseket, a ’48-as szabadságharc hőseinek csodálatos szaporodását MKKOHA_AUTH:119814 máskor is gúny tárgyává teszi, elég Az új kor csodái című gyűjtemény második darabjára, »A halhatatlanok«-ra hivatkozni (Krk 40, 135–137). Jól látható, hogy a másféle történetek, amelyek közé az előkelő keresztkoma felkérése kerül, mennyire eltérő jelentésmezőt hoznak létre: az első esetben a magyar társadalmi élet egyik általános jelenségéről van szó, a túlzott költekezésről, a nagy anyagi terhet jelentő közösségi összejövetelekről, a másodikban szerencsétlen emberek apró ügyeskedéseiről, melyeket az elbeszélő feladva fenntartásait (melyeket a novella során végig hangsúlyoz: nem tudni valójában milyen ember Gerencsy) végül hajlandó elnézéssel és szimpátiával szemlélni. A téma kidolgozásait MKKOHA_AUTH:119814 természetesen nem tekintette egyenrangúnak. Az 1888-as szöveg mint alkalmi szösszenet névtelenül jelent meg (hitelessége azonban kétségtelen, minthogy a kézirat is fennmaradt), az 1896-os elbeszélés viszont nemcsak hogy teljes névjelzéssel, de ráadásul az Uj Idők címoldalán jelent meg, ahogyan az egy jó nevű író reprezentatív alkotásához illik. Szövegjavítások [A szövegváltozatokat beépítettük a novellaközlés szövegébe.] Tárgyi magyarázatok [A tárgyi magyarázatokat beépítettük a novellaközlés szövegébe.] Irodalom Várdai BélaKOHA_AUTH:134717 ( Mikszáth Kálmán. Budapest, 1910. Franklin-Társulat, 167) Az öreg szekér fakó hám elemzése során röviden említi a novellát, és azt írja róla: »Züllött gentry alakokat rajzol.«