Ez az elbeszélés, amelyet MK nem vett fel novellásköteteinek egyikébe sem,
és úgy látszik, az egyetlen folyóiratközlés után egyáltalán nem is törődött vele,
életművének a dzsentri tematikával foglalkozó vonulatába tartozik. A nyomor és
pénztelenség eltitkolása, a jólét látszatának ügyes fenntartása a pár évvel később
íródott
A gavallérok
*
című elbeszélésében nyerte leghatásosabb megfogalmazását. A házasodás mint a dzsentri
ifjak utolsó mentsvára és ezzel együtt a változatos feleségfogó svihákságok jó pár
novellának szolgáltak témául. Elég
A dzsentri-fészekMikszáth Kálmán összes művei. Szerk. Bisztray Gyula, Király
István. Budapest: Akadémiai. 1958–
[OSZK]
*
című, 1885-ös írásra utalni ( ), de az
egész életpályára kiterjedő érdeklődést mutatja, hogy még a kései nagyregény,
A Noszty fiú esete Tóth
MarivalMikszáth Kálmán összes művei. 36. Elbeszélések 10, 1884–1885,
kiad. Rejtő István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966.
[OSZK]
*
is e motívum köré szervezi a főcselekményt.
A szerencse
pongyolában
csak annyiban tér el a leggyakoribb sémától, hogy mind
a két félnek a másik vagyonára fáj a foga, és mindkettő becsapja a másikat. Ez sem
párhuzam nélküli azonban az életműben, hiszen az 1896-os
kisregény, a
Nagyságos Katánghy
Menyhért képviselő úr viszontagságos élete, kalandjai, szerencsétlensége és
szerencséjeMikszáth Kálmán összes művei. Szerk. Bisztray Gyula, Király
István. Budapest: Akadémiai. 1958–
[OSZK]
*
, amely később (először az 1910-es
-ban) a
Két választás
MagyarországonJubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai
Testvérek kiad. 1910.
[OSZK]
*
című, de változatos összetételű, különböző kompozíciók
első része lett, olyan házasulandó férfit és eladó leányt szerepeltet, akik egyaránt
a nagy vagyon, a megbízható egzisztencia látszatával igyekeznek elkápráztatni a
másikat. Ott azonban kölcsönösen sikerrel járnak, és a házasságkötés után meg kell
kezdeniük a közös életet a semmiből.
Jubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai
Testvérek kiad. 1910.
[OSZK]
MK regényírási
rutinjának egyik jellegzetessége volt, hogy novellákban kidolgozott
cselekményelemeket, motívumokat később regényben is felhasznált. Jelen
elbeszélésünkben is akad példa erre a módszerre, hiszen az »Első Április« nevű
vendéglő cégérének és nevének elemzése, megismétlődött a
Szent Péter esernyője
*
mintegy másfél
évvel később keletkezett részletében ( ). Az »olcsó
vendéglő« ott is Wibra Gyuri szegényes életvitelének rekvizituma: „»E kis vendéglő
jogászpublikumával egyike volt azoknak a specialitásoknak, melyeket különös
falánksággal nyelt el a modern élet.«” A vendéglő regénybeli leírása mellőzi
Moháczi báczi alakját, viszont a cégér felültető jellegének és a vendéglő nevének
összefüggését részletesebben fejti ki, némi nosztalgikus tanulság levonásával:
„»Ennek dacára azonban mégis rosszul főztek az ›Első Április‹-ban, s talán éppen
e felültető párbeszéd által volt indokolt a vendéglő elnevezése ›Első
Április‹-nak. Hja, a régi korcsmárosok őszinték voltak; még ha hazudtak is, olyan
ártatlanul tették, hogy mindenki értse a csalafintaságot.« ”
Mikszáth Kálmán összes művei. 7. Regények és nagyobb elbeszélések
7, 1895. Szerk. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1957.
[OSZK]
Az a vicces oppozíció, amely a felvidéki nemes és paraszt végrendelete között
fennáll, hogy az egyik a muskátlis, a másik a törött ablakokat hagyja a fiára (1:
46–48), MK más
elbeszéléseiben is felbukkan. Az 1897-es
A gavallérok
*
így fogalmazott:
„»Általában igen érdekes már az is, hogy ezúttal sárosi ifjú sárosi lányt vesz
el, mert a sárosiak tudvalevőleg más megyébe mennek férjhez, ha leányok és más
megyébe mennek háztűznézni, ha legények. Egymást a kannibálok se eszik. A haldokló
paraszt azt mondja a fiának: ›Van elég törött ablak és fazék az országban, azt
mind rátok hagyom.‹ A haldokló úr se fösvényebb: van elég jó parti a világon, azt
mind a gyerekeire hagyja.«” ( ) A
motívum az 1901-es
A szökevényekMikszáth Kálmán összes művei. 8. Regények és nagyobb elbeszélések
8, 1895-1897. Szerk. Bisztray Gyula, Budapest: Akadémiai, 1958.
[OSZK]
*
ben a következőképpen hangzott el:
„»Hiszen a sárosi embernek magának nincs soha elege, nem hogy idegeneknek
hagyjon. Hiszen a sárosi ember az ablakokra spekulál. Az idegen ablakokra. A
haldokló nemes azt mondja fiainak: ›Van elég muskátlis ablak az országban.‹ És
azok szétmennek s kikeresnek magoknak a muskátlis ablakokban egy-egy csinos
pofácskát – persze hogy hozomány is van hozzá. A haldokló paraszt is azt mondja a
fiainak: ›Van elég törött ablak ebben az országban‹, s azok is szétmennek és
megcsinálják a törött ablakokat.«” ( )
Mikszáth Kálmán összes művei. 12. Regények és nagyobb
elbeszélések 12, 1899-1901. Szerk. Bisztray Gyula, Budapest: Akadémiai, 1959.
[OSZK]
Az elbeszélés tehát sok szempontból mutat rokonságot az életmű más darabjaival,
olyanokkal is, melyeket a kritika általában magasra értékel. Nem lenne könnyű
rámutatni olyan vonásokra, esetleges gyengeségekre, amelyek indokolhatták, hogy
MK
elfeledkezzen erről az írásról, és átengedje a feledésnek. Mégis így történt, de
tudjuk, miért.