A SZERENCSE PONGYOLÁBAN – apparátus Hajdu Péter PIM:32408 VIAF:48585251 project manager: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 editor: Labádi Gergely XML-editor: Bobák Barbara digital edition creator DigiPhil http://digiphil.hu Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875/ http://www.iti.mta.hu/ Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2015 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:mk-42-szp-app Mikszáth Kálmán összes művei Mikszáth Kálmán PIM:65261 VIAF:46774986 Mikszáth Kálmán összes művei 42. kötet Mikszáth elbeszélések XIV. 1893-1897 9789634464464 arranged for publication: Hajdu Péter PIM:32408 VIAF:48585251 editor: Fábri Anna PIM:53725 VIAF:23307366 2001 Budapest Argumentum Kiadó 1893-1897 Mikszáth Kálmán összes művei. 36. Elbeszélések 10, 1884–1885, kiad. Rejtő István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966. OSZK:2821437 Jubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai Testvérek kiad. 1910. OSZK:2600918 Mikszáth Kálmán összes művei. 7. Regények és nagyobb elbeszélések 7, 1895. Szerk. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1957. OSZK:2821140 Mikszáth Kálmán összes művei. 8. Regények és nagyobb elbeszélések 8, 1895-1897. Szerk. Bisztray Gyula, Budapest: Akadémiai, 1958. OSZK:2821148 Mikszáth Kálmán összes művei. 12. Regények és nagyobb elbeszélések 12, 1899-1901. Szerk. Bisztray Gyula, Budapest: Akadémiai, 1959.OSZK:2821263 Mikszáth Kálmán összes művei. Szerk. Bisztray Gyula, Király István. Budapest: Akadémiai. 1958– OSZK:2811607 Mikszáth Kálmán PIM:65261 VIAF:46774986 XML TEI P5 Szerkesztői megjegyzések az elektronikus kiadáshoz. Szövegváltozaton belüli egységhatárokat jelöl. magyar Mikszáth Kálmán novella 19. századi szépirodalom tagging, data recording proofreading, tagging, data recording A szerencse pongyolában Megjelent Magyar Szalon 1893. november és december, 11. évf., 2 és 3. sz. Teljes névjelzéssel az alábbi részletezés szerint: november (249–254 hasáb): Elejétől a »Lett nagy sürgés-forgás…« kezdetű szakaszig <Vége következik>. december (477–494 hasáb): A »Hatalmas trakta…« kezdetű szakasztól végig <Vége>. Ez az elbeszélés, amelyet MKKOHA_AUTH:119814 nem vett fel novellásköteteinek egyikébe sem, és úgy látszik, az egyetlen folyóiratközlés után egyáltalán nem is törődött vele, életművének a dzsentri tematikával foglalkozó vonulatába tartozik. A nyomor és pénztelenség eltitkolása, a jólét látszatának ügyes fenntartása a pár évvel később íródott A gavallérok című elbeszélésében nyerte leghatásosabb megfogalmazását. A házasodás mint a dzsentri ifjak utolsó mentsvára és ezzel együtt a változatos feleségfogó svihákságok jó pár novellának szolgáltak témául. Elég A dzsentri-fészek című, 1885-ös írásra utalni (Krk 36, 162–173.), de az egész életpályára kiterjedő érdeklődést mutatja, hogy még a kései nagyregény, A Noszty fiú esete Tóth Marival is e motívum köré szervezi a főcselekményt. A szerencse pongyolában csak annyiban tér el a leggyakoribb sémától, hogy mind a két félnek a másik vagyonára fáj a foga, és mindkettő becsapja a másikat. Ez sem párhuzam nélküli azonban az életműben, hiszen az 1896-os kisregény, a Nagyságos Katánghy Menyhért képviselő úr viszontagságos élete, kalandjai, szerencsétlensége és szerencséje , amely később (először az 1910-es Jk -ban) a Két választás Magyarországon című, de változatos összetételű, különböző kompozíciók első része lett, olyan házasulandó férfit és eladó leányt szerepeltet, akik egyaránt a nagy vagyon, a megbízható egzisztencia látszatával igyekeznek elkápráztatni a másikat. Ott azonban kölcsönösen sikerrel járnak, és a házasságkötés után meg kell kezdeniük a közös életet a semmiből. MKKOHA_AUTH:119814 regényírási rutinjának egyik jellegzetessége volt, hogy novellákban kidolgozott cselekményelemeket, motívumokat később regényben is felhasznált. Jelen elbeszélésünkben is akad példa erre a módszerre, hiszen az »Első Április« nevű vendéglő cégérének és nevének elemzése, megismétlődött a Szent Péter esernyője mintegy másfél évvel később keletkezett részletében (Krk 7,69). Az »olcsó vendéglő« ott is Wibra Gyuri szegényes életvitelének rekvizituma: »E kis vendéglő jogászpublikumával egyike volt azoknak a specialitásoknak, melyeket különös falánksággal nyelt el a modern élet.« A vendéglő regénybeli leírása mellőzi Moháczi báczi alakját, viszont a cégér felültető jellegének és a vendéglő nevének összefüggését részletesebben fejti ki, némi nosztalgikus tanulság levonásával: »Ennek dacára azonban mégis rosszul főztek az ›Első Április‹-ban, s talán éppen e felültető párbeszéd által volt indokolt a vendéglő elnevezése ›Első Április‹-nak. Hja, a régi korcsmárosok őszinték voltak; még ha hazudtak is, olyan ártatlanul tették, hogy mindenki értse a csalafintaságot.« Az a vicces oppozíció, amely a felvidéki nemes és paraszt végrendelete között fennáll, hogy az egyik a muskátlis, a másik a törött ablakokat hagyja a fiára (1: 46–48), MKKOHA_AUTH:119814 más elbeszéléseiben is felbukkan. Az 1897-es A gavallérok így fogalmazott: »Általában igen érdekes már az is, hogy ezúttal sárosi ifjú sárosi lányt vesz el, mert a sárosiak tudvalevőleg más megyébe mennek férjhez, ha leányok és más megyébe mennek háztűznézni, ha legények. Egymást a kannibálok se eszik. A haldokló paraszt azt mondja a fiának: ›Van elég törött ablak és fazék az országban, azt mind rátok hagyom.‹ A haldokló úr se fösvényebb: van elég jó parti a világon, azt mind a gyerekeire hagyja.« (Krk 8, 187:5–13.) A motívum az 1901-es A szökevények ben a következőképpen hangzott el: »Hiszen a sárosi embernek magának nincs soha elege, nem hogy idegeneknek hagyjon. Hiszen a sárosi ember az ablakokra spekulál. Az idegen ablakokra. A haldokló nemes azt mondja fiainak: ›Van elég muskátlis ablak az országban.‹ És azok szétmennek s kikeresnek magoknak a muskátlis ablakokban egy-egy csinos pofácskát – persze hogy hozomány is van hozzá. A haldokló paraszt is azt mondja a fiainak: ›Van elég törött ablak ebben az országban‹, s azok is szétmennek és megcsinálják a törött ablakokat.« (Krk 12, 66:17–25.) Az elbeszélés tehát sok szempontból mutat rokonságot az életmű más darabjaival, olyanokkal is, melyeket a kritika általában magasra értékel. Nem lenne könnyű rámutatni olyan vonásokra, esetleges gyengeségekre, amelyek indokolhatták, hogy MKKOHA_AUTH:119814 elfeledkezzen erről az írásról, és átengedje a feledésnek. Mégis így történt, de tudjuk, miért. Szövegjavítások [A szövegváltozatokat beépítettük a novellaközlés szövegébe.] Tárgyi magyarázatok [A tárgyi magyarázatokat beépítettük a novellaközlés szövegébe.]