A SZAMÁR SINE CURÁBAN – apparátus Hajdu Péter PIM:32408 VIAF:48585251 project manager: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 editor: Labádi Gergely XML-editor: Bobák Barbara digital edition creator DigiPhil http://digiphil.hu Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875/ http://www.iti.mta.hu/ Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2015 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:mk-42-szsc-app Mikszáth Kálmán összes művei Mikszáth Kálmán PIM:65261 VIAF:46774986 Mikszáth Kálmán összes művei 42. kötet Mikszáth elbeszélések XIV. 1893-1897 9789634464464 arranged for publication: Hajdu Péter PIM:32408 VIAF:48585251 editor: Fábri Anna PIM:53725 VIAF:23307366 2001 Budapest Argumentum Kiadó 1893-1897 Mikszáth Kálmán összes művei. Szerk. Bisztray Gyula, Király István. Budapest: Akadémiai. 1958– OSZK:2811607 Mikszáth Kálmán összes művei. 38. Elbeszélések 12, 1886–1887, kiad. Rejtő István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1985. OSZK:573652 Mikszáth Kálmán összes művei. 28. Elbeszélések 2, 1874–1877, kiad. Bisztray Gyula, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1963. OSZK:2820677 Mikszáth Kálmán összes művei. 6. Regények és nagyobb elbeszélések 6, 1894, kiad. Bisztray Gyula, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1957. OSZK:2821098 Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. OSZK:2821345 Országos hírlap, főszerk. Mikszáth Kálmán; fel.szerk. Lipcsey Ádám. Budapest : [s.n.], 1897-1899. OSZK:1018896 Almanach az ... évre. 1888, szerk. Mikszáth Kálmán, Budapest, Singer és Wolfner, 1808-1909.OSZK:2761201 Mikszáth Kálmán: Öreg szekér, fakó hám. Újabb elbeszélések. Budapest: Légrády. 1901. OSZK:1586697 Mikszáth Kálmán: Öreg szekér, fakó hám. Budapest: Révai. 1907. OSZK:1575525 A hét : társadalmi, irodalmi és művészeti közlöny, fel.szerk. Kiss József. Budapest : Kiss József, 1889-1924. OSZK:978713 Várdai Béla: Mikszáth Kálmán. Budapest: Franklin. 1910. OSZK:1536980 Századutóról, századelőről: Irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányok / Németh G. Béla, Budapest, Magvető, 1985.OSZK:620258 Mikszáth Kálmán PIM:65261 VIAF:46774986 Cserhalmi Irén PIM:50043 VIAF:1899147727637764710004 Otrokocsi Fóris Ferenc PIM:100294 VIAF:97819513 Rejtő István PIM:68709 VIAF:9861459 Várdai Béla PIM:80258 VIAF:306153851 Németh G. Béla PIM:66310 VIAF:9890199 Selmecbánya GEO:3061184 XML TEI P5 Szerkesztői megjegyzések az elektronikus kiadáshoz. Szövegváltozaton belüli egységhatárokat jelöl. magyar Mikszáth Kálmán novella 19. századi szépirodalom tagging, data recording proofreading, tagging, data recording A szamár sine curában Megjelent I. Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (…az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg…) végig. II. Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271. l. III. a) [1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l. b) [2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo. IV. IV. A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.) V. V. Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l. Fordítás Német: Die Sinekure. Ford. Irene Gerő-CserhalmiKOHA_AUTH:105166 , Aus fremden Zungen. Stuttgart, 1898. Heft 6. Az elbeszélés, MKKOHA_AUTH:119814 kisprózai szövegeinek egyik jelentős vonulatába illeszkedve, a selmecbányaGEO:3061184 i diákéveket idézi meg. A tanú-elbeszélő az önkényuralom idején tanult SelmecGEO:3061184 en, ilyen minőségében lakott és kosztolt OtrokocsyKOHA_AUTH:154471 házánál. Az 1850-es évek SelmecbányáGEO:3061184 ja mint helyszín és háttér joggal tekinthető önéletrajzi elemnek (MKKOHA_AUTH:119814 selmecGEO:3061184 i diákéveiről részletesen írt Rejtő IstvánKOHA_AUTH:123229 : Krk 38, 263–89). Megjegyzendő azonban, hogy MKKOHA_AUTH:119814 novelláiban igen gyakori a tanú-elbeszélő, és még selmeci kosztos diák is akad, aki viszont más nevű és jellemű szállásadó gazdáról mesél történetet: a Garibaldi butéliái ban (Krk 28, 21–44) Kutlik tót szabómester a narrátor szállásadója. Más szempontból – nem az elbeszélő, hanem a főszereplő felől szemlélve – MKKOHA_AUTH:119814 állatalakjaival kell a történetet egybevetnünk. A novella láthatólag sokat köszönhet a pár évvel korábban íródott Beszterce ostromá nak. Ott is szerepel az üvegedényben tartott pók, amely a lutriszámokat húzogatja föl (Krk 6, 122), de ami sokkal fontosabb, a munkavégzést igen leleményesen elkerülő szamarak is szerepelnek már, és éppen ezért kezd Pongrácz gróf könyvet írni »A szamarak talentumáról«, merthogy »A szamarakat okvetlenül rehabilitálni kell a világ előtt« (Krk 6, 112). A Noszty fiú esete Tóth Marival c. regényben Kopereczky tart majd hosszú eszmefuttatást az állatok különböző képességeiről, hiszen ő »az állatok tanítványa« (Krk 20, 38), és bizony akad bőven olyan állat, amelyet meg akar dolgoztatni. Valamelyest emlékeztet OtrokocsyKOHA_AUTH:154471 ra, ahogyan a macskáival bánik, amelyek »minél jobban éheznek, annál derekasabban dolgoznak«, hiszen éppen az éheztetés »teszi őket kiválóan fogékonyakká feladatuk teljesítésére« (Krk 20, 72). Állatok és munka, vagy az állatok intelligens viselkedése tárgyában feltétlenül meg kell még említenünk a jelen novellára címében is emlékeztető írást, A Bimbó hivatalá t, amelyben egy sovány ökör gondoskodik arról, hogy a többi ökör nyugodtan ballagjon be a vágóhídra. 1897. november 20-án, egy szombati napon jelent meg az OH első száma. MKKOHA_AUTH:119814 -nak régóta dédelgetett terve volt egy saját napilap alapítása. Mivel jelen novella első része az OH második számában, tehát az első vasárnapi számban jelent meg, afféle olvasó- vagy előfizető-csalogató szerepet is elláthatott. Amikor az elbeszélést MKKOHA_AUTH:119814 beválogatta az 1900-as Almanachba, olyan alapossággal írta át a szöveget, ahogyan a kötetek megjelenése előtt szokta. Valószínűleg ennek tudható be, hogy az ÖSz megjelenésekor már csak egészen apró változások figyelhetők meg, legfeljebb egy névelő elhagyása, betoldása, vagy valami helyesírási módosítás. Az Almanach már minden fontos húzást, betoldást tartalmazott. A korabeli újságszerkesztési gyakorlat alapján nem tekinthető ritkaságnak, hogy egy folyóirat olyan novellát közöl, amely már több kötetkiadásban is napvilágot látott. A Hét 1908-as közlése talán reklámszerepet is játszhatott az ÖSz 1907-es, második kiadását illetően. Minthogy az ÖSz1 és ÖSz2 szövege közti eltérések minimálisak, csak kevés érvvel támasztható alá az a benyomásunk, hogy A Hét az ÖSz2 szövegén alapszik. Szövegjavítások [A szövegváltozatokat beépítettük a novellaközlés szövegébe.] Tárgyi magyarázatok [A tárgyi magyarázatokat beépítettük a novellaközlés szövegébe.] Irodalom Várdai BélaKOHA_AUTH:134717 ( Mikszáth Kálmán . Budapest, 1910. Franklin-Társulat, 148) MKKOHA_AUTH:119814 90-es évekbeli tárgykörével kapcsolatban hivatkozik a novella példájára: »Vonzzák őt úgy az ember-, mint az állatvilágnak ide-oda lökdösött, de azért magukon valahogy mégis csak segíteni tudó proletárjai. […] Az állatvilágból például a szamár, mely ravaszul megszerzi magának a sinecurát«. Később még Az öreg szekér fakó hám elemzése során is röviden említi a novellát, és azt írja, hogy »bölcs, vidám humor gyöngyözik« benne (168. l.) Németh G. BélaKOHA_AUTH:120843 ( Az eszmélkedő, kései Mikszáth. In Századutóról – századelőről: irodalmi és művelődéstörténeti tanulmányok. Budapest, 1985. Magvető, 105) szerint az eszmélkedő, kései MKKOHA_AUTH:119814 háromfelé keresett új témákat. Az egyik irány »a természeti, főleg az állatvilág, kivált az antropomorfizált állatvilág kicsiny, kevéssé becsült, irodalmi diccsel alig övezett képviselőié (a veréb, a darázs, a vadréce, a kisborjú, a szamár stb.)« Ebből a zárójeles felsorolásból a szamár a jelen novellára utal. A későbbiekben OtrokocsyKOHA_AUTH:154471 t MKKOHA_AUTH:119814 különceinek vonulatában helyezi el: »S Mikszáth unalomig lelkizett és magasröptűen esszéizált, gátlástalanul szabadasszociált és tetszelegve paradoxizált állítólagos központi kérdésének, a ›különc‹ kérdésének egy valóban történeti szemszöge is kínálkozik. Írásaiban kinek a szemszögéből különc s miért? – e kérdésekre csak egy konkrét társadalmi és művelődéstörténeti értékszerkezethez, értékrendszerhez viszonyítva lehet felelni. Ez időre, a századfordulóra, mindenestre a 70-es, 80as évek integrálódási értékvonatkoztatásai és értékmentései mindennemű fejlődési értékrendbe illesztésre és szervezésre alkalmatlanokká váltak. A különböztetésekhez is, az azonosításokhoz is elégtelenekké lettek. S elégtelenekké egyedi és közösségi értékminőségek megragadására is. S képtelenek egy valóságos világ, egy valóságos társadalmi szerkezet sugalmának fölkeltésére. Mikszáth e korból való ›különcei‹ többnyire népszínmű- vagy operettfigurák. Sablonosan rajzol szélhámosok és ingyenélők, futóbolondok vagy lelki ferdültek vagy egyszerűen adomázási és kiszólási alkalomra szolgáló nevek. Nem Don Quijote, de Sancho Panza erkölcsiségét, értékvágyát sem érezték, ízlelték soha. Talán legjobb két ekkori novellájának, amely (látszólag) leginkább követi régebbi elbeszéléseinek sémáját (A szamár sine curában és A mi örökös barátunk) főhősei közül az egyik születetten démonikus hasadt lélek, a másik elszánt vidéki ingyenélő, gátlástalanul ügyeskedő kucséber. Nem tudja vagy nem is akarja ily típusú hőseiben többé a bármily korszerűtlen, de egykor értéket jelentő eszmények hóbortosát látni.« (118–119) »Az egymásra átmutató, de a végső feleletekkel adós paralelizmusok melankóliája« című alfejezetben pedig leszögezi: »a kedves Timpi szamár ezer furfanggal való ragaszkodása természetéhez s szélházi gazdájáé is, valahol s valahogy párhuzamos, analóg.« (126–127.; a vonatkozó bekezdést majdnem teljes egészében idéztük a Piros harangok jegyzeteinek »Irodalom« részében.)