Mikszáth Kálmán összes művei 42.

Jegyzet re bene gesta – mint akik dolgukat jól végezték

fölvettek egy jegyzőkönyvet, melyek után Otrokocsy uram, most már mint magán egyén, a mellékajtón bement a verdébe a sógorát meglátogatni, és ott parolázott,

kvaterkázott

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

quaterkázott

Jegyzet kvaterkázott – kedélyes társalgás közben borozgatott

vele késő estig.

Ennyiből állt az Otrokocsy Mihály sine curája; hogy a szamáré miből állt, arra ezután

térek rá.

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

térek rá. Az olvasó itélje meg melyik érdemelte meg jobban a hivatalát.

Mint minden ember, aki sine curában van, Otrokocsy is szenvedélyesen szeretett másokat dolgoztatni. Mindenki dolgozzon, mindenki az arca verejtékével érdemelje meg a kenyerét. A felesége egész nap csipkéket vert, a lánya mosott és főzött, a kutyája egy taliga elé fogva a zöldséget hordta ki a kofáknak a piacra, mivelünk diákokkal a kertet gyomláltatta vagy a hernyókat szedette le a

fákról

baraczkfákról

, ha húzódoztunk, hogy a leckénket kell tanulni, éktelen dühbe jött.

– Hogy is ne, haszontalan paniperdák

Jegyzet paniperdák – kenyérpusztítók

! Ejnye, hol van egy vessző! Tanulni akartok? Mit? Minek az a sok tanult ember? Ha mindenki tekintetes úr lesz, ki fogja a

csizmákat

csizmánkat

tisztítani. Azt szeretném én tudni, hé.

A macskái egész nap egereket fogdostak – és mikor már mind kifogdosták, Otrokocsy uram nagy pipaszóval járta be a szomszédait, hogy nincsenek-e egereik? Inkább odakölcsönözné a kiéhezett macskáit, hadd dolgozzanak. Irigyelte a macskáitól, hogy tétlenül futkároznak a konyhában.

Egyszer kiszólt a diákok szobájába:

– Ugyan fogjanak, amici

Jegyzet amici – barátaim

, egy-két legyet. Az enyémek már mind kiszökdöstek.

Másutt légycsapókkal kergették és öldösték a legyeket. Az ő szobájából maguktól szökdöstek el. A légynek is van esze.

Fogtunk neki néhányat; én vittem be a markomban.

– Minek az magának, Otrokocsy bácsi?

Kegyetlen, zsarnoki mosolygás ült ki a nagy bajusza fölé, miközben nyakán, mely oly vékony volt, mint a hegedűé, akárcsak egy

vetélő csajka

vetelő csajka

Jegyzet vetélő csajka – A csajka a sajka nyelvjárási változata; a vetélő csajka a szövőgépnek az a csónak alakú része, amellyel a vetülékfonalat a láncfonalak közé beröpítik. Nevezik egyszerűen vetélőnek is.

, úgy futkározott ide-oda a bőr alatt az ádámcsutkája.

– Minek, hehehe? Hát dolgoztatom őket, az ingyenélőket.

Néhány

Nehány

szutykos pipaszárt rakott ki az asztalra, s lecsavarván róluk alant a debreceni cseréppipát (mert Selmecen debreceniből színak), fent pedig a csutorát, egyenkint eresztgette be a legyeket a pipaszárlyukon át, mint egy nagy csatornán keresztül – ha kivergődnek üggyel-bajjal a túlsó partra, a szárnyaikon apránként kiviszik a piszkot.

Ámultan néztem ezt a csodálatos műveletet:

– Ejnye, nem hittem volna. És jól kitisztítják?

– Jól – felelte kurtán.

– És mennyi légy kell egyhez-egyhez?

– Az ötvenedik légy már olyan szépen átmehet, mintha a budai alagúton

Jegyzet budai alagút – A történet idején friss építmény. Bár az alagút terve a Lánchídéval egyidős, az alagút-társaságot csak 1851-ben sikerült megalapítani, és 1853-ban fogtak hozzá

Clark Ádám

vezetésével az építéshez. A gyalogos közlekedésnek 1856. március 6-án adták át az alagutat, a kocsiknak pedig (bár ez a jelen szöveghely szempontjából érdektelen) 1857-ben.

sétálna selyem topánkában.

– De ötven légy! Ahhoz nagy türelem és vesződség kell. Nem könnyebb volna, ha dróttal tisztítaná ki a bácsi?

Homlokráncai összevonódtak szigorúra, arca

megbotránkozást

megbotránykozást

fejezett ki, s kezét

tiltakozón

Szövegforrás:
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

tiltakozólag

tiltakozóan

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

emelte fel…

– Nem, nem. Csak hadd dolgozzanak. Az a fő,

hogy dolgozzanak.

hogy dolgozzanak. Az nálam passzió dolga, érti?

Minden élőlényt munkába fogott, ami körülötte volt. Dolgoztatta őket, mint

fáraó

Pharao

Fáráó

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

a rabszolgáit. Egy nagy papírdobozban a selyembogarak szőtték magukon a selymet, az almáriomon, egy bedugaszolt üvegben, egy keresztespók húzogatta fel neki a felül hevenyészett hálójába a palack alján elszórt papírkockákból a lutriba teendő számokat.

Szóval, mindenki dolgozott neki. Csak a Timpi, a kedves kis szürke Timpi tette fel magában, mikor a korponai vásáron – egy pisetumos napon

Jegyzet a korponai vásáron – egy pisetumos napon – A topográfia felvet bizonyos kérdéseket;

Korpona

(

Krupina

) ugyanis

Selmecbányától

pontosan az ellenkező irányba esik, mint Körmöcbánya, ahová Otrokocsynak hivatala okán a pisetumos napon át kellett mennie.

–

megvette egy ottani harangöntőtől nyolc

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

megvette Otrokocsy uram egy ottani harangöntőtől nyolc

megvette nyolcz

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

forintért, hogy az új gazdánál nem fog dolgozni.

Otrokocsy pedig ellenkezőleg, műértően nézegette a Timpi lábait, erőteljes lapockáit, ép fogait, és azzal biztatgatta:

– Erős vagy, barátocskám. Sokat fogsz dolgozni, barátocskám.

Timpi egykedvűen csapkodta bojtos farkával a saját világosabb színű hasaalját. Szilárd volt ő a maga programjában.

De a pisetarius is. Vett egy félholdas üres telket a kertje mögött, orvosi növényeket akart benne termeszteni, s azért szerzett szamarat, hogy megszántassa vele. Már előre csináltatott neki egy kis filigrán ekét.

A szomszédjai nevettek:

– Ne bolondozzék, Otrokocsy úr. Hol

látott már szamarakat szántani

látott már maga szamárral szántani

látott már szamarat szántani

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

látott látott

Jegyzet [nyomdahiba]

már szamarakat szántani

Szövegforrás:
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.

Neki azonban éppen ez tetszett. Persze, még nem látott, de ha meghonosítja, hát látni fogja. Meglátják az urak is, milyen tudós növények dugják ki majd a fejüket a szamárszántásból. Nevetséges! Miért ne szánthatna a szamár? A földnek mindegy, akárki szántja, a Timpinek is mindegy, hogy mit dolgozik, mert dolgoznia kell, az világos – hát legalább olyat csináljon, ami dicsőségére válik.

Éppen volt egy peregrinus

Jegyzet peregrinus – általában vándordiák, de itt inkább csak kóborló

vendége, Petrás nevű végzett

teológus

theológus

, együtt jártak valaha iskolába. Elhatározta, hogy Petrást fogadja meg az eketartásra. Reszketett az örömtől arra a gondolatra, hogy egy peregrinust megdolgoztasson. A legyek, az semmi. De a peregrinus!

A rongyos, torzonborz alak meghökkent, elsápadt. Dolgozni! Szomorúan hajtotta le a fejét.

– Nem, nem, még szűz vagyok –

dohogta, nyöszörögte

dohogta nyöszörögve

. – Tudod-e, Mihály, hogy az én kezemet még nem fertőztette meg munka.

Otrokocsy a fogait csikorgatta dühében:

– Dolgozni fogsz, punktum, vagy agyonütlek, mint egy kutyát.

A peregrinus különben is panaszkodott, hogy rosszul megy a mesterség, nagyon rosszul megy.

– Ejh, ostobaság! – pattant fel a pisetarius. – Nem dolgozol, adót

nem fizetsz, nagyobb

nem fizetsz. Nagyobb

úr vagy a besztercei püspöknél.

Petrás önérzetesen emelte fel a fejét.

– Csak voltam… azelőtt… valamikor, de most… – Zavartan vakarta nagy, torzonborz szakálát.

Otrokocsy ráförmedt.

– Eredj a pokolba, odakünn vakard a szakáladat… és ne panaszkodj.

– Okom van – folytatá –, igazán rosszul megy. Egy az, hogy szegényednek az emberek, nem főznek fölöslegeset, de ami fő, az újságok… ezek a nyomorult újságok…

Mi, az újságok?

Mit az ujságok?

Mi az újságok?

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

– Végképp agyonütötték a peregrinus mesterséget.

– Ne beszélj, Petrás, bolondokat. Azért beszélsz, hogy én tartsalak a nyakamon. Majd bolond vagyok. De

míg

amig

a mig

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

fölszántod a földet, itt maradhatsz. Nos, mivel ütöttek volna agyon az újságok?

A peregrinus sóhajtott.

– Azelőtt mindenütt szívesen láttak, a papnál, a tanítónál vártak rám, hidd meg, Mihály, hogy vártak, mert én vittem meg a felföldről az alföldre, s az alföldről ismét a felföldre, ki halt meg, ki él még az ismerősökből, mi lett ez vagy az, s ha valami nagy dolog történt valahol, botrány vagy gyilkosság, annak a hírét is én hordoztam szét. De most mindent tudnak az emberek az újságokból, és senki se várja a Petrást, senki se kérdezősködik tőle. Az Isten verje meg a sok újságíróját! Kiveszik a falatot a szájamból. Az enyémből. Nemhogy az Eszterházyéból vennék ki.

A peregrinus ráállt, hogy belefog másnap a szántásba a Timpivel, de esze ágában se volt, éjjel megkísérlette a szökést. Otrokocsy idején észrevette, és bezárta a fáskamrába.

Így aztán csakugyan meg kellett kezdeni reggel a szántást. A kis Timpit befogták és kivezették a szántóföldre. Otrokocsy nagy élvezettel nézte a kísérletet, megmutogatta Petrásnak, hogyan tartsa az eke szarvát, s miképpen mélyítse be a

lemest

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

lemezt

Jegyzet [nyomdahiba]

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.

Jegyzet lemes – ekevas, vö.: „kivett egy filigrán gyermekjátéknak való ekécskét egy késpengényi nagyságú lemessel” (A góbék Góliátja, ).

. Hiszen kicsiből áll az egész.

– No most gyű, Timpi!

S mély kolbászt csattantott ki ostorával a Timpi keresztes hátán.

A szegény állat nagyot rántott a hámköteleken, azt hitte, valami könnyed tréfáról van szó, de amikor látta, hogy húznia kell és a földet hasítani, hanyatt vágta magát, lábait az ég felé fordítva, és meg nem mozdult. Gondolta magában, történjék akármi – impavidum feriunt ruinae

Jegyzet impavidum feriunt ruinae –

Horatius

III. 3. (vagyis 3. római) ódájának 8. sora, apró pontatlansággal idézve (helyesen: ferient): [ha összedől is a világ,] nem ijed meg, mikor a romok a fejére hullanak.

. Irtózatosan makacs volt a kis Timpi.

Otrokocsyt elfutotta a méreg, elkezdte a botjával piszkálni, ütni, de a Timpi állhatatos maradt.

– Hamar keríts te is egy husángot, Petrás, üsd!

Petrás is ütötte, de a Timpi nem volt rábírható aznap semmilyen aktív mozdulatra, csak a füleit mozgatta, és pislogott csendesen, türelmesen.

– Bolond órája van – vigasztalta magát Otrokocsy –, majd holnap újra próbáljuk.

Egész összetörve vezették vissza istállójába, a háta piszkos volt a földtől, melyen hentergett, s mikor a nyakát megrázta, kurta sörényéből csak úgy hullottak a bogáncsok. Senki sem vakarta, fésülgette a szegény Timpit.

A következő éjjel megint meg akart szökni a peregrinus, de most még jobban vigyázott rá Otrokocsy, és megint megfogta. Nagy szemrehányásokat tett neki a lelketlenségeért.

A peregrinus görcsös fuldoklással

mentegetőzött

mentegetödzött

mentegetődzött

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

Jegyzet amice – barátom

Mihály, de nem tudok megbarátkozni a gondolattal, a rettenetes gondolattal, hogy én szántsak.

– Bolond vagy, ha mondom, rosszabb vagy a Timpinél, de kell, mind a kettőtöknek kell… akarom. És a te dolgod kevésből áll. Kicsiség. Csak az ekét kell fogni, és ballagni a szamár után.

– Tudom, tudom, de az elv…

Másnap megint munkába állították a Timpit. Most már nem feküdt le a földre, hanem csak ugrándozott egy helyben, ágaskodott feleletül az ütésekre, de minthogy az Otrokocsy földje vízszintesen következett előre, és

nem harántékosan fölfelé

nem fölfelé

az égnek, a szamár fürge mozgásaiból sehogysem keletkezhetett barázda.

Nagy szégyen volt ez. Sokan nézték a szomszédok, és nevettek, vihogtak a komédián.

– Tudod mit, Petrás – hörögte a pisetarius szenvedélyesen –, befoglak a szamár mellé. Ha te egyenest mégysz, ő is menni fog melletted. Hidd meg, Petrás, menni fog. Ketten boldogulni fogtok, majd meglátod. És neked nem kell húznod, ő húzzon csak.

– Nem vagyok én Szapáry Péter

Jegyzet Szapáry Péter – Az első

Szapáry gróf

a család felemelkedésének megalapozója 1657-ben a törökök fogságába esett

Csikvárnál

. A monda szerint Hamza bég kegyetlen módon sanyargatta, még eke elé befogta. (Később azonban Hamza bég került

Szapáry Péter

fogságába, ő viszont keresztényi könyörületből szabadon engedte egykori kínzóját; csakhogy addigra már a török rémületében lenyelte a gyűrűjébe rejtett mérget, és csak arra maradt ideje, hogy megrendültségében felvegye a keresztény hitet.)

– ellenkezett Petrás.

– Nem, mert csak Petrás vagy. No ne okoskodj, Petrás, kedves Petráskám, tedd meg nekem.

Addig-addig könyörgött Petrásnak, hogy megtette neki, be hagyta magát fogni a Timpi mellé.

A Timpi hamar végzett vele, nagyot rúgván rajta, mire rettentő ordítással és jajveszékléssel rogyott össze.

– Meghalok, Mihály. A te lelkedre halok meg. Pedig, de szép az élet…

Lepedőben vitték haza, egész éjjel haldokolt, de reggel, mikor holttestét keresték, hűlt helye volt: megszökött a vén imposztor, és csak

színlelte

tetette

a rúgás fájdalmas voltát.

Otrokocsy le volt sújtva, hogy nem bír a Timpivel.

– Úgy látszik, valami úri munkára lesz alkalmas.

S kihirdette legott a kapuján, hogy kirándulók számára (mert sok turistatársaság fordul meg a városban, akik fölmennek a Szitnyára és a távoli tárnákhoz) egy hegyi szamár kapható.

Akadtak is utasok, egy professzorné, ki az urával ment ki botanizálni a hegyekbe, kibérelte a Timpit. A Timpi vitte egy darabig nagy kényesen. Szép volt az asszony – hát mért ne vinné –, de egy negyedóra múlva érezte, hogy egy kicsit nehéz az asszony – hát minek

vinné?

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

vinné.

Jegyzet Szitnya – A

Selmecbányai hegycsoport

legmagasabb csúcsa (1011 m.).

alján kanyargó úton fölért egy kis fennsíkra, tele volt az csipkerózsabokrokkal, vadvirággal, melyek körül zöldaranyba játszó legyek és bogarak udvaroltak. Ott kikereste a legszebb helyet,

legbujább

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

a legbujább

vadszegfű gruppot, és akkor hirtelen összecsukta a hátulsó két lábát, mire a szép asszony egy nagy sikoltással lefordult, és leesett a puha gyepre – maga a Timpi pedig őrült futásnak iramodott hazafelé, nem törődve, hogy a nyereg is lecsúszott a hasa alá.

Ezt még vagy kétszer-háromszor cselekedte meg, csakhogy nem ilyen udvariasan (mert jól tudta ő, mit mikor kell tenni), és olyan rossz híre lett a városban, hogy soha többé senki se ajánlotta a kirándulóknak. Közmondás támadt a vidéken, ha valami léha,

tökéletlen teremtményről

tökéletlen emberről

fordult szó, hogy „hasznavehetetlen, mint az Otrokocsyék szamara”.

A pisetarius újólag törhette a fejét, mit tegyen a Timpivel. Hát el kell adni – tanácsolta a felesége, és elvitték a vásárra.

De a vásáron se vette meg senki. „Ingyen se kell” – mondták a vevők. Ekkor a diákokhoz fordult Otrokocsy, hogy jó volna a Timpit

kijátszani

kijátszatni

az iskolában – egy hatos lenne egy szám –, mekkora úr lenne, aki megnyerné! Én magam köröztem az ívet a kisdiákok közt, és mutatkozott is némi hangulat, az eszme tetszett, hanem a diákok

gomb értékben

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

gomb értékében

Szövegforrás:
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

akartak volna fizetni (tíz gomb képezett a gombozás szabályai szerint egy krajcár értéket), Otrokocsy bácsi azonban nem akarta ezt a valutát elfogadni – s így Timpi a nyakán maradt.

Már-már elhagyta őt minden emberi lelemény a Timpi jövedelmezőségének kérdésében, midőn egy napon új

fotográfus

fotografus

költözött be a szomszédságunkba, valami

Jegyzet valami Palásthy nevű – A Palásthyak

Nagy Iván

szerint „Hont vármegye legrégibb ősi törzsökös családainak egyike.” Talán érdemes megjegyezni, hogy a Palásthy család eladósodásának legendája (amelyet

a kötetkiadásból kihagyott, de a szövegváltozatok között olvasható), A Noszty fiú esete Tóth Marival lapjain mint a Kopereczky család legendája tér majd vissza, azzal a különbséggel, hogy ott nem

István királyt

, hanem

Lajost

„tartják keresztvízre” ().

Palásthy nevű.

Beszélték, hogy régi nagy familiából származik, és daczára, hogy csak fotografus, nagyságos urnak hitta a szolgálója.

Igen kevély, elökelö magatartásu ur volt és maga is szerette elmesélgetni a családi legendát, hogy az egyik öse tartotta keresztvizre szt. Istvánt. És amikor a Vajk keresztelésére indult vala, asszonyostól, pereputtyostól, akkor vettek fel egy nagyobb kölcsönt, amelynek a következményeit maig is érzik és keserülik.

A legenda bizonytalan, de a következmények ugy látszik igazak, mert hallottam késöbb, azért költözött ide Beszterczebányáról, mivel már ott nem volt maradása a hitelezöi miatt.

Otrokocsy hamar megösmerkedett vele, sokat kvaterkázgattak együtt a „Zöld szarvas”-nál, és egy ilyen alkalommal eldőlt a Timpi sorsa. Megbeszélték egymás közt.

Verzió: mk-42-szsc-witAlm : Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

fotográfus

fotografus

atelier-je

Jegyzet atelier – műhely

mellett egy lombos eperfa, másnap odavitték a Timpit és hozzákötötték. Ott állt egész nap tétlenül, nyugalmasan az árnyékban (nagyon szerette az árnyékot), ha elunta az álldogálást, lefeküdt, ha meg viszketett a teste, hozzádörzsölte az eperfához, ha megéhezett, harapott a gyepből, ha megszomjazott, ott volt előtte egy dézsa víz. Igazi sine cura volt ez rá nézve. Kellemetes és szórakoztató. Gyakran jöttek kisfiúk, kisleányok a mamájukkal (napjában egyszer vagy kétszer), akik le akarták magokat vétetni.

Palásthy megsimogatta ilyenkor a fejüket, és így szólt egyikhez-másikhoz:

– Hátha a csacsin vennők le magát, kis pubika…

Minden kis pubika örült ennek,

tapsolt kezeivel

tapsolt a kezeivel

és kérte a mamáját:

– Mama, a csacsin! Jaj, a csacsin!

Hát persze hogy a mama megengedte, hiszen csak egy forinttal lesz drágább a kép. (A forint kétharmada Otrokocsyt illette.)

Néha valamennyi gyerek a szamáron akart ülni – s egy-egy fölvétel helyett, ha a gyerekek egy képre voltak is eredetileg tervezve, minthogy szamár csak egy volt, annyi fölvételt kellett csinálni, ahány gyerek van.

Timpinek az volt a hivatala, hogy ezeket a csepp jószágokat tűrje meg egy-két percig a hátán, és meglehetősen mozdulatlanul álljon a masina előtt, és minthogy a Timpi úgyis esküdt ellensége volt minden mozgásnak, fényesen töltötte be a hivatalát.

Ott lehetett látni évekig az eperfa alatt, örökös

pihenésben, csöndes kontemplálásba, sokszor jóízű szendergésbe merülve

pihenésben, sokszor jóizü kérődzésbe merülve

. Kedves diákkori emlékeim közt ott van az ő jámbor, szürke alakja, szelíd, türelmes nézésével.

Elérte a legmagasabbat, amit egy szamár

elérhet

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

leérhet

Jegyzet [nyomdahiba]

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

. A tökéletes boldogságot. Csak még egy dolog molesztálta: a legyek. Ezek az átkozott legyek. Csapkodnia kellett a farkával ide-oda. De később még jobban ellustult, és megunta a farkát is mozdítani. Inkább a legyek sétáljanak. S minthogy ez egészen magánügye volt, jogosan dönthette el a kérdést úgy, amint akarta.

Viszontagságos történetét érdemes volt leírni, mert hasonlít az emberek által csinált nagy és szerencsés

karrierekhez

karriérekhez

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

– még azzal is, hogy a szerencsés állással, amelyre a mihaszna tulajdonságaival vergődött, a halhatatlanság is vele jár – mert a Timpi arcképe ezer és ezer példányban forgott szerteszét.

A SZAMÁR SINE CURÁBAN

Az emberek közül sok ostobát láttam már sine curában, de a szamarak között nagy ritkaság. Amiből kiviláglik, hogy a szamarak mégis nagyobb szamarak.

Jegyzet bosztohó – ostoba

megszakadni a sebes futásban, a gazdája kedvéért.

Szóval a Timpi pályája hasonlatos egy jól kiformált emberi

karrierhez

karriérhez

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

Jegyzet Otrokocsy – A személynévnek nem ez az egyetlen előfordulása

műveiben. Különösen fontos A fekete városban, ahol Görgey lányának álneve lesz Otrokócsy Rozália.

Otrokocs

különben a

Nógráddal

szomszédos

Gömör

egyik helysége; az onann származó Fóris család irodalmi nevezetességű tagja volt

Otrokocsi Fóris Ferenc

(1648–1718).

Mihály uramhoz, aki nekem kosztadó gazdám volt diákkoromban Selmecen.

Fent az Ó-hegyen lakott, átellenben a híres szép Röser Borbála várával

Jegyzet Röser Borbála várával – A

selmeci

Újvárat vagy Leányvárat a hagyomány szerint egy dúsgazdag polgár egyetlen leánya építtette. A történetet

Benedek Elek

Rőszel Boris c. szövegét (), valamint forrását,

Mednyánszky Alajos

: Selmeczi Leányvár. In Uő.: Elbeszélések, regék ’s legendák a’ magyar előkorból. Ford.

Nyitske Alajos

’s

Szebeny Pál

Pest

, 1834.

Hartleben Konrád Ádolf

, 2. köt., 167–175. (A tartalomjegyzékben

Benedek

, akinek száz és egy szeretője volt a krónika szerint egyszerre. Csinos háza volt, és jól mívelt kertje, melyben

nagy mennyiségű zöldséget

nagy mennyiségben zölséget

termesztett: ez képezte a fő jövedelmi forrását a fizetésen kívül, melyet az esztergomi érsektől húzott, mint annak Körmöcön működő hivatalnoka.

Noha két óránál nemigen időzött többet

évenkint

évenként

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

Körmöcön, mégis tökéletesen betöltötte a hivatalát. (No, mit mosolyognak?

Miért

Mért

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

ne volna az Magyarországon lehetséges?)

unum pondus

unum pendus

Jegyzet [correxi]

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

)

Azaz járt volna a régi királyok szerint, de az akkori felső körök – hiába erősködött Scitovszky

Jegyzet Scitovszky –

Scitovszky János

(1785–1866) 1849. július 21-én lett esztergomi érsek.

– azt válaszolgatták sürgetéseire:

– Magyar bolondság volt az egész. A bolondságok pedig bevégződtek. Ebben az országban minden a császáré – a mennyországban minden a prímásé.

Hanem a prímás sehogy se akart belenyugodni ebbe a felosztásba, minélfogva Otrokocsy Mihály uram minden újesztendő napján átszekerezett Körmöcbányára, ahova megérkezvén, mindenekelőtt

megüzente sógorának

megüzente a sógorának

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

Kolovác

Szövegforrás:
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

Kolovácz

József pénzverde-igazgatónak, hogy egy félóra múlva, kötelességéhez híven, meg fog jelenni a pénzverdében, mire

Kolovác

Szövegforrás:
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

Kolovácz

József uram, egy veres hajú,

drabális

drabalis

ember, szinte kötelességéhez híven, becsukatta a verde ajtaját.

Egy félóra múlva aztán megérkezett Otrokocsy két tanúval s botjával háromszor megkopogtatta a tölgyfa ajtót.

– Bocsássatok be, a prímás

őeminenciája

ö eminentiája

ő eminentiája

ő eminencziája

Szövegforrás:

nevében!

Egy hang belülről azt felelte:

– Nincs itt a prímás

őeminenciájának

ö eminentiája

ő eminentiájának

ő eminencziájának

Szövegforrás:

semmi keresete.

Jegyzet re bene gesta – mint akik dolgukat jól végezték

fölvettek egy jegyzőkönyvet, melyek után Otrokocsy uram, most már mint magán egyén, a mellékajtón bement a verdébe a sógorát meglátogatni, és ott parolázott,

kvaterkázott

quaterkázott

Jegyzet kvaterkázott – kedélyes társalgás közben borozgatott

vele késő estig.

Ennyiből állt az Otrokocsy Mihály sine curája; hogy a szamáré miből állt, arra ezután

térek rá.

térek rá. Az olvasó itélje meg melyik érdemelte meg jobban a hivatalát.

fákról

baraczkfákról

, ha húzódoztunk, hogy a leckénket kell tanulni, éktelen dühbe jött.

– Hogy is ne, haszontalan paniperdák

Jegyzet paniperdák – kenyérpusztítók

! Ejnye, hol van egy vessző! Tanulni akartok? Mit? Minek az a sok tanult ember? Ha mindenki tekintetes úr lesz, ki fogja a

csizmákat

csizmánkat

tisztítani. Azt szeretném én tudni, hé.

Egyszer kiszólt a diákok szobájába:

– Ugyan fogjanak, amici

Jegyzet amici – barátaim

, egy-két legyet. Az enyémek már mind kiszökdöstek.

Másutt légycsapókkal kergették és öldösték a legyeket. Az ő szobájából maguktól szökdöstek el. A légynek is van esze.

Fogtunk neki néhányat; én vittem be a markomban.

– Minek az magának, Otrokocsy bácsi?

Kegyetlen, zsarnoki mosolygás ült ki a nagy bajusza fölé, miközben nyakán, mely oly vékony volt, mint a hegedűé, akárcsak egy

vetélő csajka

vetelő csajka

, úgy futkározott ide-oda a bőr alatt az ádámcsutkája.

– Minek, hehehe? Hát dolgoztatom őket, az ingyenélőket.

Néhány

Nehány

Ámultan néztem ezt a csodálatos műveletet:

– Ejnye, nem hittem volna. És jól kitisztítják?

– Jól – felelte kurtán.

– És mennyi légy kell egyhez-egyhez?

– Az ötvenedik légy már olyan szépen átmehet, mintha a budai alagúton

Clark Ádám

vezetésével az építéshez. A gyalogos közlekedésnek 1856. március 6-án adták át az alagutat, a kocsiknak pedig (bár ez a jelen szöveghely szempontjából érdektelen) 1857-ben.

sétálna selyem topánkában.

– De ötven légy! Ahhoz nagy türelem és vesződség kell. Nem könnyebb volna, ha dróttal tisztítaná ki a bácsi?

Homlokráncai összevonódtak szigorúra, arca

megbotránkozást

megbotránykozást

fejezett ki, s kezét

tiltakozón

Szövegforrás:
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

tiltakozólag

tiltakozóan

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

emelte fel…

– Nem, nem. Csak hadd dolgozzanak. Az a fő,

hogy dolgozzanak.

hogy dolgozzanak. Az nálam passzió dolga, érti?

Minden élőlényt munkába fogott, ami körülötte volt. Dolgoztatta őket, mint

fáraó

Pharao

Fáráó

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

Szóval, mindenki dolgozott neki. Csak a Timpi, a kedves kis szürke Timpi tette fel magában, mikor a korponai vásáron – egy pisetumos napon

Jegyzet a korponai vásáron – egy pisetumos napon – A topográfia felvet bizonyos kérdéseket;

Korpona

(

Krupina

) ugyanis

Selmecbányától

pontosan az ellenkező irányba esik, mint Körmöcbánya, ahová Otrokocsynak hivatala okán a pisetumos napon át kellett mennie.

–

megvette egy ottani harangöntőtől nyolc

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

megvette Otrokocsy uram egy ottani harangöntőtől nyolc

megvette nyolcz

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

forintért, hogy az új gazdánál nem fog dolgozni.

Otrokocsy pedig ellenkezőleg, műértően nézegette a Timpi lábait, erőteljes lapockáit, ép fogait, és azzal biztatgatta:

– Erős vagy, barátocskám. Sokat fogsz dolgozni, barátocskám.

Timpi egykedvűen csapkodta bojtos farkával a saját világosabb színű hasaalját. Szilárd volt ő a maga programjában.

A szomszédjai nevettek:

– Ne bolondozzék, Otrokocsy úr. Hol

látott már szamarakat szántani

látott már maga szamárral szántani

látott már szamarat szántani

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

látott látott

Jegyzet [nyomdahiba]

már szamarakat szántani

Szövegforrás:
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.

Éppen volt egy peregrinus

Jegyzet peregrinus – általában vándordiák, de itt inkább csak kóborló

vendége, Petrás nevű végzett

teológus

theológus

A rongyos, torzonborz alak meghökkent, elsápadt. Dolgozni! Szomorúan hajtotta le a fejét.

– Nem, nem, még szűz vagyok –

dohogta, nyöszörögte

dohogta nyöszörögve

. – Tudod-e, Mihály, hogy az én kezemet még nem fertőztette meg munka.

Otrokocsy a fogait csikorgatta dühében:

– Dolgozni fogsz, punktum, vagy agyonütlek, mint egy kutyát.

A peregrinus különben is panaszkodott, hogy rosszul megy a mesterség, nagyon rosszul megy.

– Ejh, ostobaság! – pattant fel a pisetarius. – Nem dolgozol, adót

nem fizetsz, nagyobb

nem fizetsz. Nagyobb

úr vagy a besztercei püspöknél.

Petrás önérzetesen emelte fel a fejét.

– Csak voltam… azelőtt… valamikor, de most… – Zavartan vakarta nagy, torzonborz szakálát.

Otrokocsy ráförmedt.

– Eredj a pokolba, odakünn vakard a szakáladat… és ne panaszkodj.

– Okom van – folytatá –, igazán rosszul megy. Egy az, hogy szegényednek az emberek, nem főznek fölöslegeset, de ami fő, az újságok… ezek a nyomorult újságok…

Mi, az újságok?

Mit az ujságok?

Mi az újságok?

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

– Végképp agyonütötték a peregrinus mesterséget.

– Ne beszélj, Petrás, bolondokat. Azért beszélsz, hogy én tartsalak a nyakamon. Majd bolond vagyok. De

míg

amig

a mig

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

fölszántod a földet, itt maradhatsz. Nos, mivel ütöttek volna agyon az újságok?

A peregrinus sóhajtott.

A peregrinus ráállt, hogy belefog másnap a szántásba a Timpivel, de esze ágában se volt, éjjel megkísérlette a szökést. Otrokocsy idején észrevette, és bezárta a fáskamrába.

lemest

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

lemezt

Jegyzet [nyomdahiba]

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.

Jegyzet lemes – ekevas, vö.: „kivett egy filigrán gyermekjátéknak való ekécskét egy késpengényi nagyságú lemessel” (A góbék Góliátja, ).

. Hiszen kicsiből áll az egész.

– No most gyű, Timpi!

S mély kolbászt csattantott ki ostorával a Timpi keresztes hátán.

Jegyzet impavidum feriunt ruinae –

Horatius

III. 3. (vagyis 3. római) ódájának 8. sora, apró pontatlansággal idézve (helyesen: ferient): [ha összedől is a világ,] nem ijed meg, mikor a romok a fejére hullanak.

. Irtózatosan makacs volt a kis Timpi.

Otrokocsyt elfutotta a méreg, elkezdte a botjával piszkálni, ütni, de a Timpi állhatatos maradt.

– Hamar keríts te is egy husángot, Petrás, üsd!

Petrás is ütötte, de a Timpi nem volt rábírható aznap semmilyen aktív mozdulatra, csak a füleit mozgatta, és pislogott csendesen, türelmesen.

– Bolond órája van – vigasztalta magát Otrokocsy –, majd holnap újra próbáljuk.

A következő éjjel megint meg akart szökni a peregrinus, de most még jobban vigyázott rá Otrokocsy, és megint megfogta. Nagy szemrehányásokat tett neki a lelketlenségeért.

A peregrinus görcsös fuldoklással

mentegetőzött

mentegetödzött

mentegetődzött

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

Jegyzet amice – barátom

Mihály, de nem tudok megbarátkozni a gondolattal, a rettenetes gondolattal, hogy én szántsak.

– Tudom, tudom, de az elv…

nem harántékosan fölfelé

nem fölfelé

az égnek, a szamár fürge mozgásaiból sehogysem keletkezhetett barázda.

Nagy szégyen volt ez. Sokan nézték a szomszédok, és nevettek, vihogtak a komédián.

– Nem vagyok én Szapáry Péter

Jegyzet Szapáry Péter – Az első

Szapáry gróf

a család felemelkedésének megalapozója 1657-ben a törökök fogságába esett

Csikvárnál

. A monda szerint Hamza bég kegyetlen módon sanyargatta, még eke elé befogta. (Később azonban Hamza bég került

Szapáry Péter

– ellenkezett Petrás.

– Nem, mert csak Petrás vagy. No ne okoskodj, Petrás, kedves Petráskám, tedd meg nekem.

Addig-addig könyörgött Petrásnak, hogy megtette neki, be hagyta magát fogni a Timpi mellé.

A Timpi hamar végzett vele, nagyot rúgván rajta, mire rettentő ordítással és jajveszékléssel rogyott össze.

– Meghalok, Mihály. A te lelkedre halok meg. Pedig, de szép az élet…

Lepedőben vitték haza, egész éjjel haldokolt, de reggel, mikor holttestét keresték, hűlt helye volt: megszökött a vén imposztor, és csak

színlelte

tetette

a rúgás fájdalmas voltát.

Otrokocsy le volt sújtva, hogy nem bír a Timpivel.

– Úgy látszik, valami úri munkára lesz alkalmas.

S kihirdette legott a kapuján, hogy kirándulók számára (mert sok turistatársaság fordul meg a városban, akik fölmennek a Szitnyára és a távoli tárnákhoz) egy hegyi szamár kapható.

vinné?

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

vinné.

Jegyzet Szitnya – A

Selmecbányai hegycsoport

legmagasabb csúcsa (1011 m.).

legbujább

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

a legbujább

tökéletlen teremtményről

tökéletlen emberről

fordult szó, hogy „hasznavehetetlen, mint az Otrokocsyék szamara”.

A pisetarius újólag törhette a fejét, mit tegyen a Timpivel. Hát el kell adni – tanácsolta a felesége, és elvitték a vásárra.

De a vásáron se vette meg senki. „Ingyen se kell” – mondták a vevők. Ekkor a diákokhoz fordult Otrokocsy, hogy jó volna a Timpit

kijátszani

kijátszatni

gomb értékben

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

gomb értékében

Szövegforrás:
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

akartak volna fizetni (tíz gomb képezett a gombozás szabályai szerint egy krajcár értéket), Otrokocsy bácsi azonban nem akarta ezt a valutát elfogadni – s így Timpi a nyakán maradt.

Már-már elhagyta őt minden emberi lelemény a Timpi jövedelmezőségének kérdésében, midőn egy napon új

fotográfus

fotografus

költözött be a szomszédságunkba, valami

Jegyzet valami Palásthy nevű – A Palásthyak

Nagy Iván

szerint „Hont vármegye legrégibb ősi törzsökös családainak egyike.” Talán érdemes megjegyezni, hogy a Palásthy család eladósodásának legendája (amelyet

István királyt

, hanem

Lajost

„tartják keresztvízre” ().

Palásthy nevű.

Beszélték, hogy régi nagy familiából származik, és daczára, hogy csak fotografus, nagyságos urnak hitta a szolgálója.

A legenda bizonytalan, de a következmények ugy látszik igazak, mert hallottam késöbb, azért költözött ide Beszterczebányáról, mivel már ott nem volt maradása a hitelezöi miatt.

Otrokocsy hamar megösmerkedett vele, sokat kvaterkázgattak együtt a „Zöld szarvas”-nál, és egy ilyen alkalommal eldőlt a Timpi sorsa. Megbeszélték egymás közt.

Verzió: mk-42-szsc-witOsz1 : [1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.

fotográfus

fotografus

atelier-je

Jegyzet atelier – műhely

Palásthy megsimogatta ilyenkor a fejüket, és így szólt egyikhez-másikhoz:

– Hátha a csacsin vennők le magát, kis pubika…

Minden kis pubika örült ennek,

tapsolt kezeivel

tapsolt a kezeivel

és kérte a mamáját:

– Mama, a csacsin! Jaj, a csacsin!

Hát persze hogy a mama megengedte, hiszen csak egy forinttal lesz drágább a kép. (A forint kétharmada Otrokocsyt illette.)

Ott lehetett látni évekig az eperfa alatt, örökös

pihenésben, csöndes kontemplálásba, sokszor jóízű szendergésbe merülve

pihenésben, sokszor jóizü kérődzésbe merülve

. Kedves diákkori emlékeim közt ott van az ő jámbor, szürke alakja, szelíd, türelmes nézésével.

Elérte a legmagasabbat, amit egy szamár

elérhet

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

leérhet

Jegyzet [nyomdahiba]

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

Viszontagságos történetét érdemes volt leírni, mert hasonlít az emberek által csinált nagy és szerencsés

karrierekhez

karriérekhez

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

A SZAMÁR SINE CURÁBAN

Az emberek közül sok ostobát láttam már sine curában, de a szamarak között nagy ritkaság. Amiből kiviláglik, hogy a szamarak mégis nagyobb szamarak.

Jegyzet bosztohó – ostoba

megszakadni a sebes futásban, a gazdája kedvéért.

Szóval a Timpi pályája hasonlatos egy jól kiformált emberi

karrierhez

karriérhez

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

Jegyzet Otrokocsy – A személynévnek nem ez az egyetlen előfordulása

műveiben. Különösen fontos A fekete városban, ahol Görgey lányának álneve lesz Otrokócsy Rozália.

Otrokocs

különben a

Nógráddal

szomszédos

Gömör

egyik helysége; az onann származó Fóris család irodalmi nevezetességű tagja volt

Otrokocsi Fóris Ferenc

(1648–1718).

Mihály uramhoz, aki nekem kosztadó gazdám volt diákkoromban Selmecen.

Fent az Ó-hegyen lakott, átellenben a híres szép Röser Borbála várával

Jegyzet Röser Borbála várával – A

selmeci

Újvárat vagy Leányvárat a hagyomány szerint egy dúsgazdag polgár egyetlen leánya építtette. A történetet

Benedek Elek

Rőszel Boris c. szövegét (), valamint forrását,

Mednyánszky Alajos

: Selmeczi Leányvár. In Uő.: Elbeszélések, regék ’s legendák a’ magyar előkorból. Ford.

Nyitske Alajos

’s

Szebeny Pál

Pest

, 1834.

Hartleben Konrád Ádolf

, 2. köt., 167–175. (A tartalomjegyzékben

Benedek

, akinek száz és egy szeretője volt a krónika szerint egyszerre. Csinos háza volt, és jól mívelt kertje, melyben

nagy mennyiségű zöldséget

nagy mennyiségben zölséget

termesztett: ez képezte a fő jövedelmi forrását a fizetésen kívül, melyet az esztergomi érsektől húzott, mint annak Körmöcön működő hivatalnoka.

Noha két óránál nemigen időzött többet

évenkint

évenként

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

Körmöcön, mégis tökéletesen betöltötte a hivatalát. (No, mit mosolyognak?

Miért

Mért

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

ne volna az Magyarországon lehetséges?)

unum pondus

unum pendus

Jegyzet [correxi]

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

)

Azaz járt volna a régi királyok szerint, de az akkori felső körök – hiába erősködött Scitovszky

Jegyzet Scitovszky –

Scitovszky János

(1785–1866) 1849. július 21-én lett esztergomi érsek.

– azt válaszolgatták sürgetéseire:

– Magyar bolondság volt az egész. A bolondságok pedig bevégződtek. Ebben az országban minden a császáré – a mennyországban minden a prímásé.

Hanem a prímás sehogy se akart belenyugodni ebbe a felosztásba, minélfogva Otrokocsy Mihály uram minden újesztendő napján átszekerezett Körmöcbányára, ahova megérkezvén, mindenekelőtt

megüzente sógorának

megüzente a sógorának

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

Kolovác

Szövegforrás:
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

Kolovácz

József pénzverde-igazgatónak, hogy egy félóra múlva, kötelességéhez híven, meg fog jelenni a pénzverdében, mire

Kolovác

Szövegforrás:
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

Kolovácz

József uram, egy veres hajú,

drabális

drabalis

ember, szinte kötelességéhez híven, becsukatta a verde ajtaját.

Egy félóra múlva aztán megérkezett Otrokocsy két tanúval s botjával háromszor megkopogtatta a tölgyfa ajtót.

– Bocsássatok be, a prímás

őeminenciája

ö eminentiája

ő eminentiája

ő eminencziája

Szövegforrás:

nevében!

Egy hang belülről azt felelte:

– Nincs itt a prímás

őeminenciájának

ö eminentiája

ő eminentiájának

ő eminencziájának

Szövegforrás:

semmi keresete.

Jegyzet re bene gesta – mint akik dolgukat jól végezték

fölvettek egy jegyzőkönyvet, melyek után Otrokocsy uram, most már mint magán egyén, a mellékajtón bement a verdébe a sógorát meglátogatni, és ott parolázott,

kvaterkázott

quaterkázott

Jegyzet kvaterkázott – kedélyes társalgás közben borozgatott

vele késő estig.

Ennyiből állt az Otrokocsy Mihály sine curája; hogy a szamáré miből állt, arra ezután

térek rá.

térek rá. Az olvasó itélje meg melyik érdemelte meg jobban a hivatalát.

fákról

baraczkfákról

, ha húzódoztunk, hogy a leckénket kell tanulni, éktelen dühbe jött.

– Hogy is ne, haszontalan paniperdák

Jegyzet paniperdák – kenyérpusztítók

! Ejnye, hol van egy vessző! Tanulni akartok? Mit? Minek az a sok tanult ember? Ha mindenki tekintetes úr lesz, ki fogja a

csizmákat

csizmánkat

tisztítani. Azt szeretném én tudni, hé.

Egyszer kiszólt a diákok szobájába:

– Ugyan fogjanak, amici

Jegyzet amici – barátaim

, egy-két legyet. Az enyémek már mind kiszökdöstek.

Másutt légycsapókkal kergették és öldösték a legyeket. Az ő szobájából maguktól szökdöstek el. A légynek is van esze.

Fogtunk neki néhányat; én vittem be a markomban.

– Minek az magának, Otrokocsy bácsi?

Kegyetlen, zsarnoki mosolygás ült ki a nagy bajusza fölé, miközben nyakán, mely oly vékony volt, mint a hegedűé, akárcsak egy

vetélő csajka

vetelő csajka

, úgy futkározott ide-oda a bőr alatt az ádámcsutkája.

– Minek, hehehe? Hát dolgoztatom őket, az ingyenélőket.

Néhány

Nehány

Ámultan néztem ezt a csodálatos műveletet:

– Ejnye, nem hittem volna. És jól kitisztítják?

– Jól – felelte kurtán.

– És mennyi légy kell egyhez-egyhez?

– Az ötvenedik légy már olyan szépen átmehet, mintha a budai alagúton

Clark Ádám

vezetésével az építéshez. A gyalogos közlekedésnek 1856. március 6-án adták át az alagutat, a kocsiknak pedig (bár ez a jelen szöveghely szempontjából érdektelen) 1857-ben.

sétálna selyem topánkában.

– De ötven légy! Ahhoz nagy türelem és vesződség kell. Nem könnyebb volna, ha dróttal tisztítaná ki a bácsi?

Homlokráncai összevonódtak szigorúra, arca

megbotránkozást

megbotránykozást

fejezett ki, s kezét

tiltakozón

Szövegforrás:
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

tiltakozólag

tiltakozóan

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

emelte fel…

– Nem, nem. Csak hadd dolgozzanak. Az a fő,

hogy dolgozzanak.

hogy dolgozzanak. Az nálam passzió dolga, érti?

Minden élőlényt munkába fogott, ami körülötte volt. Dolgoztatta őket, mint

fáraó

Pharao

Fáráó

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

Szóval, mindenki dolgozott neki. Csak a Timpi, a kedves kis szürke Timpi tette fel magában, mikor a korponai vásáron – egy pisetumos napon

Jegyzet a korponai vásáron – egy pisetumos napon – A topográfia felvet bizonyos kérdéseket;

Korpona

(

Krupina

) ugyanis

Selmecbányától

pontosan az ellenkező irányba esik, mint Körmöcbánya, ahová Otrokocsynak hivatala okán a pisetumos napon át kellett mennie.

–

megvette egy ottani harangöntőtől nyolc

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

megvette Otrokocsy uram egy ottani harangöntőtől nyolc

megvette nyolcz

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

forintért, hogy az új gazdánál nem fog dolgozni.

Otrokocsy pedig ellenkezőleg, műértően nézegette a Timpi lábait, erőteljes lapockáit, ép fogait, és azzal biztatgatta:

– Erős vagy, barátocskám. Sokat fogsz dolgozni, barátocskám.

Timpi egykedvűen csapkodta bojtos farkával a saját világosabb színű hasaalját. Szilárd volt ő a maga programjában.

A szomszédjai nevettek:

– Ne bolondozzék, Otrokocsy úr. Hol

látott már szamarakat szántani

látott már maga szamárral szántani

látott már szamarat szántani

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

látott látott

Jegyzet [nyomdahiba]

már szamarakat szántani

Szövegforrás:
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.

Éppen volt egy peregrinus

Jegyzet peregrinus – általában vándordiák, de itt inkább csak kóborló

vendége, Petrás nevű végzett

teológus

theológus

A rongyos, torzonborz alak meghökkent, elsápadt. Dolgozni! Szomorúan hajtotta le a fejét.

– Nem, nem, még szűz vagyok –

dohogta, nyöszörögte

dohogta nyöszörögve

. – Tudod-e, Mihály, hogy az én kezemet még nem fertőztette meg munka.

Otrokocsy a fogait csikorgatta dühében:

– Dolgozni fogsz, punktum, vagy agyonütlek, mint egy kutyát.

A peregrinus különben is panaszkodott, hogy rosszul megy a mesterség, nagyon rosszul megy.

– Ejh, ostobaság! – pattant fel a pisetarius. – Nem dolgozol, adót

nem fizetsz, nagyobb

nem fizetsz. Nagyobb

úr vagy a besztercei püspöknél.

Petrás önérzetesen emelte fel a fejét.

– Csak voltam… azelőtt… valamikor, de most… – Zavartan vakarta nagy, torzonborz szakálát.

Otrokocsy ráförmedt.

– Eredj a pokolba, odakünn vakard a szakáladat… és ne panaszkodj.

– Okom van – folytatá –, igazán rosszul megy. Egy az, hogy szegényednek az emberek, nem főznek fölöslegeset, de ami fő, az újságok… ezek a nyomorult újságok…

Mi, az újságok?

Mit az ujságok?

Mi az újságok?

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

– Végképp agyonütötték a peregrinus mesterséget.

– Ne beszélj, Petrás, bolondokat. Azért beszélsz, hogy én tartsalak a nyakamon. Majd bolond vagyok. De

míg

amig

a mig

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

fölszántod a földet, itt maradhatsz. Nos, mivel ütöttek volna agyon az újságok?

A peregrinus sóhajtott.

A peregrinus ráállt, hogy belefog másnap a szántásba a Timpivel, de esze ágában se volt, éjjel megkísérlette a szökést. Otrokocsy idején észrevette, és bezárta a fáskamrába.

lemest

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

lemezt

Jegyzet [nyomdahiba]

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.

Jegyzet lemes – ekevas, vö.: „kivett egy filigrán gyermekjátéknak való ekécskét egy késpengényi nagyságú lemessel” (A góbék Góliátja, ).

. Hiszen kicsiből áll az egész.

– No most gyű, Timpi!

S mély kolbászt csattantott ki ostorával a Timpi keresztes hátán.

Jegyzet impavidum feriunt ruinae –

Horatius

III. 3. (vagyis 3. római) ódájának 8. sora, apró pontatlansággal idézve (helyesen: ferient): [ha összedől is a világ,] nem ijed meg, mikor a romok a fejére hullanak.

. Irtózatosan makacs volt a kis Timpi.

Otrokocsyt elfutotta a méreg, elkezdte a botjával piszkálni, ütni, de a Timpi állhatatos maradt.

– Hamar keríts te is egy husángot, Petrás, üsd!

Petrás is ütötte, de a Timpi nem volt rábírható aznap semmilyen aktív mozdulatra, csak a füleit mozgatta, és pislogott csendesen, türelmesen.

– Bolond órája van – vigasztalta magát Otrokocsy –, majd holnap újra próbáljuk.

A következő éjjel megint meg akart szökni a peregrinus, de most még jobban vigyázott rá Otrokocsy, és megint megfogta. Nagy szemrehányásokat tett neki a lelketlenségeért.

A peregrinus görcsös fuldoklással

mentegetőzött

mentegetödzött

mentegetődzött

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

Jegyzet amice – barátom

Mihály, de nem tudok megbarátkozni a gondolattal, a rettenetes gondolattal, hogy én szántsak.

– Tudom, tudom, de az elv…

nem harántékosan fölfelé

nem fölfelé

az égnek, a szamár fürge mozgásaiból sehogysem keletkezhetett barázda.

Nagy szégyen volt ez. Sokan nézték a szomszédok, és nevettek, vihogtak a komédián.

– Nem vagyok én Szapáry Péter

Jegyzet Szapáry Péter – Az első

Szapáry gróf

a család felemelkedésének megalapozója 1657-ben a törökök fogságába esett

Csikvárnál

. A monda szerint Hamza bég kegyetlen módon sanyargatta, még eke elé befogta. (Később azonban Hamza bég került

Szapáry Péter

– ellenkezett Petrás.

– Nem, mert csak Petrás vagy. No ne okoskodj, Petrás, kedves Petráskám, tedd meg nekem.

Addig-addig könyörgött Petrásnak, hogy megtette neki, be hagyta magát fogni a Timpi mellé.

A Timpi hamar végzett vele, nagyot rúgván rajta, mire rettentő ordítással és jajveszékléssel rogyott össze.

– Meghalok, Mihály. A te lelkedre halok meg. Pedig, de szép az élet…

Lepedőben vitték haza, egész éjjel haldokolt, de reggel, mikor holttestét keresték, hűlt helye volt: megszökött a vén imposztor, és csak

színlelte

tetette

a rúgás fájdalmas voltát.

Otrokocsy le volt sújtva, hogy nem bír a Timpivel.

– Úgy látszik, valami úri munkára lesz alkalmas.

S kihirdette legott a kapuján, hogy kirándulók számára (mert sok turistatársaság fordul meg a városban, akik fölmennek a Szitnyára és a távoli tárnákhoz) egy hegyi szamár kapható.

vinné?

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

vinné.

Jegyzet Szitnya – A

Selmecbányai hegycsoport

legmagasabb csúcsa (1011 m.).

legbujább

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

a legbujább

tökéletlen teremtményről

tökéletlen emberről

fordult szó, hogy „hasznavehetetlen, mint az Otrokocsyék szamara”.

A pisetarius újólag törhette a fejét, mit tegyen a Timpivel. Hát el kell adni – tanácsolta a felesége, és elvitték a vásárra.

De a vásáron se vette meg senki. „Ingyen se kell” – mondták a vevők. Ekkor a diákokhoz fordult Otrokocsy, hogy jó volna a Timpit

kijátszani

kijátszatni

gomb értékben

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

gomb értékében

Szövegforrás:
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

akartak volna fizetni (tíz gomb képezett a gombozás szabályai szerint egy krajcár értéket), Otrokocsy bácsi azonban nem akarta ezt a valutát elfogadni – s így Timpi a nyakán maradt.

Már-már elhagyta őt minden emberi lelemény a Timpi jövedelmezőségének kérdésében, midőn egy napon új

fotográfus

fotografus

költözött be a szomszédságunkba, valami

Jegyzet valami Palásthy nevű – A Palásthyak

Nagy Iván

szerint „Hont vármegye legrégibb ősi törzsökös családainak egyike.” Talán érdemes megjegyezni, hogy a Palásthy család eladósodásának legendája (amelyet

István királyt

, hanem

Lajost

„tartják keresztvízre” ().

Palásthy nevű.

Beszélték, hogy régi nagy familiából származik, és daczára, hogy csak fotografus, nagyságos urnak hitta a szolgálója.

A legenda bizonytalan, de a következmények ugy látszik igazak, mert hallottam késöbb, azért költözött ide Beszterczebányáról, mivel már ott nem volt maradása a hitelezöi miatt.

Otrokocsy hamar megösmerkedett vele, sokat kvaterkázgattak együtt a „Zöld szarvas”-nál, és egy ilyen alkalommal eldőlt a Timpi sorsa. Megbeszélték egymás közt.

Verzió: mk-42-szsc-witOsz2 : [2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.

fotográfus

fotografus

atelier-je

Jegyzet atelier – műhely

Palásthy megsimogatta ilyenkor a fejüket, és így szólt egyikhez-másikhoz:

– Hátha a csacsin vennők le magát, kis pubika…

Minden kis pubika örült ennek,

tapsolt kezeivel

tapsolt a kezeivel

és kérte a mamáját:

– Mama, a csacsin! Jaj, a csacsin!

Hát persze hogy a mama megengedte, hiszen csak egy forinttal lesz drágább a kép. (A forint kétharmada Otrokocsyt illette.)

Ott lehetett látni évekig az eperfa alatt, örökös

pihenésben, csöndes kontemplálásba, sokszor jóízű szendergésbe merülve

pihenésben, sokszor jóizü kérődzésbe merülve

. Kedves diákkori emlékeim közt ott van az ő jámbor, szürke alakja, szelíd, türelmes nézésével.

Elérte a legmagasabbat, amit egy szamár

elérhet

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

leérhet

Jegyzet [nyomdahiba]

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

Viszontagságos történetét érdemes volt leírni, mert hasonlít az emberek által csinált nagy és szerencsés

karrierekhez

karriérekhez

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

A SZAMÁR SINE CURÁBAN

Az emberek közül sok ostobát láttam már sine curában, de a szamarak között nagy ritkaság. Amiből kiviláglik, hogy a szamarak mégis nagyobb szamarak.

Jegyzet bosztohó – ostoba

megszakadni a sebes futásban, a gazdája kedvéért.

Szóval a Timpi pályája hasonlatos egy jól kiformált emberi

karrierhez

karriérhez

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

Jegyzet Otrokocsy – A személynévnek nem ez az egyetlen előfordulása

műveiben. Különösen fontos A fekete városban, ahol Görgey lányának álneve lesz Otrokócsy Rozália.

Otrokocs

különben a

Nógráddal

szomszédos

Gömör

egyik helysége; az onann származó Fóris család irodalmi nevezetességű tagja volt

Otrokocsi Fóris Ferenc

(1648–1718).

Mihály uramhoz, aki nekem kosztadó gazdám volt diákkoromban Selmecen.

Fent az Ó-hegyen lakott, átellenben a híres szép Röser Borbála várával

Jegyzet Röser Borbála várával – A

selmeci

Újvárat vagy Leányvárat a hagyomány szerint egy dúsgazdag polgár egyetlen leánya építtette. A történetet

Benedek Elek

Rőszel Boris c. szövegét (), valamint forrását,

Mednyánszky Alajos

: Selmeczi Leányvár. In Uő.: Elbeszélések, regék ’s legendák a’ magyar előkorból. Ford.

Nyitske Alajos

’s

Szebeny Pál

Pest

, 1834.

Hartleben Konrád Ádolf

, 2. köt., 167–175. (A tartalomjegyzékben

Benedek

, akinek száz és egy szeretője volt a krónika szerint egyszerre. Csinos háza volt, és jól mívelt kertje, melyben

nagy mennyiségű zöldséget

nagy mennyiségben zölséget

termesztett: ez képezte a fő jövedelmi forrását a fizetésen kívül, melyet az esztergomi érsektől húzott, mint annak Körmöcön működő hivatalnoka.

Noha két óránál nemigen időzött többet

évenkint

évenként

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

Körmöcön, mégis tökéletesen betöltötte a hivatalát. (No, mit mosolyognak?

Miért

Mért

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

ne volna az Magyarországon lehetséges?)

unum pondus

unum pendus

Jegyzet [correxi]

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

)

Azaz járt volna a régi királyok szerint, de az akkori felső körök – hiába erősködött Scitovszky

Jegyzet Scitovszky –

Scitovszky János

(1785–1866) 1849. július 21-én lett esztergomi érsek.

– azt válaszolgatták sürgetéseire:

– Magyar bolondság volt az egész. A bolondságok pedig bevégződtek. Ebben az országban minden a császáré – a mennyországban minden a prímásé.

Hanem a prímás sehogy se akart belenyugodni ebbe a felosztásba, minélfogva Otrokocsy Mihály uram minden újesztendő napján átszekerezett Körmöcbányára, ahova megérkezvén, mindenekelőtt

megüzente sógorának

megüzente a sógorának

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

Kolovác

Szövegforrás:
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

Kolovácz

József pénzverde-igazgatónak, hogy egy félóra múlva, kötelességéhez híven, meg fog jelenni a pénzverdében, mire

Kolovác

Szövegforrás:
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

Kolovácz

József uram, egy veres hajú,

drabális

drabalis

ember, szinte kötelességéhez híven, becsukatta a verde ajtaját.

Egy félóra múlva aztán megérkezett Otrokocsy két tanúval s botjával háromszor megkopogtatta a tölgyfa ajtót.

– Bocsássatok be, a prímás

őeminenciája

ö eminentiája

ő eminentiája

ő eminencziája

Szövegforrás:

nevében!

Egy hang belülről azt felelte:

– Nincs itt a prímás

őeminenciájának

ö eminentiája

ő eminentiájának

ő eminencziájának

Szövegforrás:

semmi keresete.

Jegyzet re bene gesta – mint akik dolgukat jól végezték

fölvettek egy jegyzőkönyvet, melyek után Otrokocsy uram, most már mint magán egyén, a mellékajtón bement a verdébe a sógorát meglátogatni, és ott parolázott,

kvaterkázott

quaterkázott

Jegyzet kvaterkázott – kedélyes társalgás közben borozgatott

vele késő estig.

Ennyiből állt az Otrokocsy Mihály sine curája; hogy a szamáré miből állt, arra ezután

térek rá.

térek rá. Az olvasó itélje meg melyik érdemelte meg jobban a hivatalát.

fákról

baraczkfákról

, ha húzódoztunk, hogy a leckénket kell tanulni, éktelen dühbe jött.

– Hogy is ne, haszontalan paniperdák

Jegyzet paniperdák – kenyérpusztítók

! Ejnye, hol van egy vessző! Tanulni akartok? Mit? Minek az a sok tanult ember? Ha mindenki tekintetes úr lesz, ki fogja a

csizmákat

csizmánkat

tisztítani. Azt szeretném én tudni, hé.

Egyszer kiszólt a diákok szobájába:

– Ugyan fogjanak, amici

Jegyzet amici – barátaim

, egy-két legyet. Az enyémek már mind kiszökdöstek.

Másutt légycsapókkal kergették és öldösték a legyeket. Az ő szobájából maguktól szökdöstek el. A légynek is van esze.

Fogtunk neki néhányat; én vittem be a markomban.

– Minek az magának, Otrokocsy bácsi?

Kegyetlen, zsarnoki mosolygás ült ki a nagy bajusza fölé, miközben nyakán, mely oly vékony volt, mint a hegedűé, akárcsak egy

vetélő csajka

vetelő csajka

, úgy futkározott ide-oda a bőr alatt az ádámcsutkája.

– Minek, hehehe? Hát dolgoztatom őket, az ingyenélőket.

Néhány

Nehány

Ámultan néztem ezt a csodálatos műveletet:

– Ejnye, nem hittem volna. És jól kitisztítják?

– Jól – felelte kurtán.

– És mennyi légy kell egyhez-egyhez?

– Az ötvenedik légy már olyan szépen átmehet, mintha a budai alagúton

Clark Ádám

vezetésével az építéshez. A gyalogos közlekedésnek 1856. március 6-án adták át az alagutat, a kocsiknak pedig (bár ez a jelen szöveghely szempontjából érdektelen) 1857-ben.

sétálna selyem topánkában.

– De ötven légy! Ahhoz nagy türelem és vesződség kell. Nem könnyebb volna, ha dróttal tisztítaná ki a bácsi?

Homlokráncai összevonódtak szigorúra, arca

megbotránkozást

megbotránykozást

fejezett ki, s kezét

tiltakozón

Szövegforrás:
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

tiltakozólag

tiltakozóan

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

emelte fel…

– Nem, nem. Csak hadd dolgozzanak. Az a fő,

hogy dolgozzanak.

hogy dolgozzanak. Az nálam passzió dolga, érti?

Minden élőlényt munkába fogott, ami körülötte volt. Dolgoztatta őket, mint

fáraó

Pharao

Fáráó

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

Szóval, mindenki dolgozott neki. Csak a Timpi, a kedves kis szürke Timpi tette fel magában, mikor a korponai vásáron – egy pisetumos napon

Jegyzet a korponai vásáron – egy pisetumos napon – A topográfia felvet bizonyos kérdéseket;

Korpona

(

Krupina

) ugyanis

Selmecbányától

pontosan az ellenkező irányba esik, mint Körmöcbánya, ahová Otrokocsynak hivatala okán a pisetumos napon át kellett mennie.

–

megvette egy ottani harangöntőtől nyolc

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

megvette Otrokocsy uram egy ottani harangöntőtől nyolc

megvette nyolcz

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

forintért, hogy az új gazdánál nem fog dolgozni.

Otrokocsy pedig ellenkezőleg, műértően nézegette a Timpi lábait, erőteljes lapockáit, ép fogait, és azzal biztatgatta:

– Erős vagy, barátocskám. Sokat fogsz dolgozni, barátocskám.

Timpi egykedvűen csapkodta bojtos farkával a saját világosabb színű hasaalját. Szilárd volt ő a maga programjában.

A szomszédjai nevettek:

– Ne bolondozzék, Otrokocsy úr. Hol

látott már szamarakat szántani

látott már maga szamárral szántani

látott már szamarat szántani

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

látott látott

Jegyzet [nyomdahiba]

már szamarakat szántani

Szövegforrás:
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.

Éppen volt egy peregrinus

Jegyzet peregrinus – általában vándordiák, de itt inkább csak kóborló

vendége, Petrás nevű végzett

teológus

theológus

A rongyos, torzonborz alak meghökkent, elsápadt. Dolgozni! Szomorúan hajtotta le a fejét.

– Nem, nem, még szűz vagyok –

dohogta, nyöszörögte

dohogta nyöszörögve

. – Tudod-e, Mihály, hogy az én kezemet még nem fertőztette meg munka.

Otrokocsy a fogait csikorgatta dühében:

– Dolgozni fogsz, punktum, vagy agyonütlek, mint egy kutyát.

A peregrinus különben is panaszkodott, hogy rosszul megy a mesterség, nagyon rosszul megy.

– Ejh, ostobaság! – pattant fel a pisetarius. – Nem dolgozol, adót

nem fizetsz, nagyobb

nem fizetsz. Nagyobb

úr vagy a besztercei püspöknél.

Petrás önérzetesen emelte fel a fejét.

– Csak voltam… azelőtt… valamikor, de most… – Zavartan vakarta nagy, torzonborz szakálát.

Otrokocsy ráförmedt.

– Eredj a pokolba, odakünn vakard a szakáladat… és ne panaszkodj.

– Okom van – folytatá –, igazán rosszul megy. Egy az, hogy szegényednek az emberek, nem főznek fölöslegeset, de ami fő, az újságok… ezek a nyomorult újságok…

Mi, az újságok?

Mit az ujságok?

Mi az újságok?

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

– Végképp agyonütötték a peregrinus mesterséget.

– Ne beszélj, Petrás, bolondokat. Azért beszélsz, hogy én tartsalak a nyakamon. Majd bolond vagyok. De

míg

amig

a mig

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

fölszántod a földet, itt maradhatsz. Nos, mivel ütöttek volna agyon az újságok?

A peregrinus sóhajtott.

A peregrinus ráállt, hogy belefog másnap a szántásba a Timpivel, de esze ágában se volt, éjjel megkísérlette a szökést. Otrokocsy idején észrevette, és bezárta a fáskamrába.

lemest

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

lemezt

Jegyzet [nyomdahiba]

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.

Jegyzet lemes – ekevas, vö.: „kivett egy filigrán gyermekjátéknak való ekécskét egy késpengényi nagyságú lemessel” (A góbék Góliátja, ).

. Hiszen kicsiből áll az egész.

– No most gyű, Timpi!

S mély kolbászt csattantott ki ostorával a Timpi keresztes hátán.

Jegyzet impavidum feriunt ruinae –

Horatius

III. 3. (vagyis 3. római) ódájának 8. sora, apró pontatlansággal idézve (helyesen: ferient): [ha összedől is a világ,] nem ijed meg, mikor a romok a fejére hullanak.

. Irtózatosan makacs volt a kis Timpi.

Otrokocsyt elfutotta a méreg, elkezdte a botjával piszkálni, ütni, de a Timpi állhatatos maradt.

– Hamar keríts te is egy husángot, Petrás, üsd!

Petrás is ütötte, de a Timpi nem volt rábírható aznap semmilyen aktív mozdulatra, csak a füleit mozgatta, és pislogott csendesen, türelmesen.

– Bolond órája van – vigasztalta magát Otrokocsy –, majd holnap újra próbáljuk.

A következő éjjel megint meg akart szökni a peregrinus, de most még jobban vigyázott rá Otrokocsy, és megint megfogta. Nagy szemrehányásokat tett neki a lelketlenségeért.

A peregrinus görcsös fuldoklással

mentegetőzött

mentegetödzött

mentegetődzött

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

Jegyzet amice – barátom

Mihály, de nem tudok megbarátkozni a gondolattal, a rettenetes gondolattal, hogy én szántsak.

– Tudom, tudom, de az elv…

nem harántékosan fölfelé

nem fölfelé

az égnek, a szamár fürge mozgásaiból sehogysem keletkezhetett barázda.

Nagy szégyen volt ez. Sokan nézték a szomszédok, és nevettek, vihogtak a komédián.

– Nem vagyok én Szapáry Péter

Jegyzet Szapáry Péter – Az első

Szapáry gróf

a család felemelkedésének megalapozója 1657-ben a törökök fogságába esett

Csikvárnál

. A monda szerint Hamza bég kegyetlen módon sanyargatta, még eke elé befogta. (Később azonban Hamza bég került

Szapáry Péter

– ellenkezett Petrás.

– Nem, mert csak Petrás vagy. No ne okoskodj, Petrás, kedves Petráskám, tedd meg nekem.

Addig-addig könyörgött Petrásnak, hogy megtette neki, be hagyta magát fogni a Timpi mellé.

A Timpi hamar végzett vele, nagyot rúgván rajta, mire rettentő ordítással és jajveszékléssel rogyott össze.

– Meghalok, Mihály. A te lelkedre halok meg. Pedig, de szép az élet…

Lepedőben vitték haza, egész éjjel haldokolt, de reggel, mikor holttestét keresték, hűlt helye volt: megszökött a vén imposztor, és csak

színlelte

tetette

a rúgás fájdalmas voltát.

Otrokocsy le volt sújtva, hogy nem bír a Timpivel.

– Úgy látszik, valami úri munkára lesz alkalmas.

S kihirdette legott a kapuján, hogy kirándulók számára (mert sok turistatársaság fordul meg a városban, akik fölmennek a Szitnyára és a távoli tárnákhoz) egy hegyi szamár kapható.

vinné?

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

vinné.

Jegyzet Szitnya – A

Selmecbányai hegycsoport

legmagasabb csúcsa (1011 m.).

legbujább

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

a legbujább

tökéletlen teremtményről

tökéletlen emberről

fordult szó, hogy „hasznavehetetlen, mint az Otrokocsyék szamara”.

A pisetarius újólag törhette a fejét, mit tegyen a Timpivel. Hát el kell adni – tanácsolta a felesége, és elvitték a vásárra.

De a vásáron se vette meg senki. „Ingyen se kell” – mondták a vevők. Ekkor a diákokhoz fordult Otrokocsy, hogy jó volna a Timpit

kijátszani

kijátszatni

gomb értékben

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

gomb értékében

Szövegforrás:
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

akartak volna fizetni (tíz gomb képezett a gombozás szabályai szerint egy krajcár értéket), Otrokocsy bácsi azonban nem akarta ezt a valutát elfogadni – s így Timpi a nyakán maradt.

Már-már elhagyta őt minden emberi lelemény a Timpi jövedelmezőségének kérdésében, midőn egy napon új

fotográfus

fotografus

költözött be a szomszédságunkba, valami

Jegyzet valami Palásthy nevű – A Palásthyak

Nagy Iván

szerint „Hont vármegye legrégibb ősi törzsökös családainak egyike.” Talán érdemes megjegyezni, hogy a Palásthy család eladósodásának legendája (amelyet

István királyt

, hanem

Lajost

„tartják keresztvízre” ().

Palásthy nevű.

Beszélték, hogy régi nagy familiából származik, és daczára, hogy csak fotografus, nagyságos urnak hitta a szolgálója.

A legenda bizonytalan, de a következmények ugy látszik igazak, mert hallottam késöbb, azért költözött ide Beszterczebányáról, mivel már ott nem volt maradása a hitelezöi miatt.

Otrokocsy hamar megösmerkedett vele, sokat kvaterkázgattak együtt a „Zöld szarvas”-nál, és egy ilyen alkalommal eldőlt a Timpi sorsa. Megbeszélték egymás közt.

Verzió: mk-42-szsc-witAh : A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

fotográfus

fotografus

atelier-je

Jegyzet atelier – műhely

Palásthy megsimogatta ilyenkor a fejüket, és így szólt egyikhez-másikhoz:

– Hátha a csacsin vennők le magát, kis pubika…

Minden kis pubika örült ennek,

tapsolt kezeivel

tapsolt a kezeivel

és kérte a mamáját:

– Mama, a csacsin! Jaj, a csacsin!

Hát persze hogy a mama megengedte, hiszen csak egy forinttal lesz drágább a kép. (A forint kétharmada Otrokocsyt illette.)

Ott lehetett látni évekig az eperfa alatt, örökös

pihenésben, csöndes kontemplálásba, sokszor jóízű szendergésbe merülve

pihenésben, sokszor jóizü kérődzésbe merülve

. Kedves diákkori emlékeim közt ott van az ő jámbor, szürke alakja, szelíd, türelmes nézésével.

Elérte a legmagasabbat, amit egy szamár

elérhet

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

leérhet

Jegyzet [nyomdahiba]

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

Viszontagságos történetét érdemes volt leírni, mert hasonlít az emberek által csinált nagy és szerencsés

karrierekhez

karriérekhez

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

A SZAMÁR SINE CURÁBAN

Az emberek közül sok ostobát láttam már sine curában, de a szamarak között nagy ritkaság. Amiből kiviláglik, hogy a szamarak mégis nagyobb szamarak.

Jegyzet bosztohó – ostoba

megszakadni a sebes futásban, a gazdája kedvéért.

Szóval a Timpi pályája hasonlatos egy jól kiformált emberi

karrierhez

karriérhez

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

Jegyzet Otrokocsy – A személynévnek nem ez az egyetlen előfordulása

műveiben. Különösen fontos A fekete városban, ahol Görgey lányának álneve lesz Otrokócsy Rozália.

Otrokocs

különben a

Nógráddal

szomszédos

Gömör

egyik helysége; az onann származó Fóris család irodalmi nevezetességű tagja volt

Otrokocsi Fóris Ferenc

(1648–1718).

Mihály uramhoz, aki nekem kosztadó gazdám volt diákkoromban Selmecen.

Fent az Ó-hegyen lakott, átellenben a híres szép Röser Borbála várával

Jegyzet Röser Borbála várával – A

selmeci

Újvárat vagy Leányvárat a hagyomány szerint egy dúsgazdag polgár egyetlen leánya építtette. A történetet

Benedek Elek

Rőszel Boris c. szövegét (), valamint forrását,

Mednyánszky Alajos

: Selmeczi Leányvár. In Uő.: Elbeszélések, regék ’s legendák a’ magyar előkorból. Ford.

Nyitske Alajos

’s

Szebeny Pál

Pest

, 1834.

Hartleben Konrád Ádolf

, 2. köt., 167–175. (A tartalomjegyzékben

Benedek

, akinek száz és egy szeretője volt a krónika szerint egyszerre. Csinos háza volt, és jól mívelt kertje, melyben

nagy mennyiségű zöldséget

nagy mennyiségben zölséget

termesztett: ez képezte a fő jövedelmi forrását a fizetésen kívül, melyet az esztergomi érsektől húzott, mint annak Körmöcön működő hivatalnoka.

Noha két óránál nemigen időzött többet

évenkint

évenként

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

Körmöcön, mégis tökéletesen betöltötte a hivatalát. (No, mit mosolyognak?

Miért

Mért

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

ne volna az Magyarországon lehetséges?)

unum pondus

unum pendus

Jegyzet [correxi]

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

)

Azaz járt volna a régi királyok szerint, de az akkori felső körök – hiába erősködött Scitovszky

Jegyzet Scitovszky –

Scitovszky János

(1785–1866) 1849. július 21-én lett esztergomi érsek.

– azt válaszolgatták sürgetéseire:

– Magyar bolondság volt az egész. A bolondságok pedig bevégződtek. Ebben az országban minden a császáré – a mennyországban minden a prímásé.

Hanem a prímás sehogy se akart belenyugodni ebbe a felosztásba, minélfogva Otrokocsy Mihály uram minden újesztendő napján átszekerezett Körmöcbányára, ahova megérkezvén, mindenekelőtt

megüzente sógorának

megüzente a sógorának

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

Kolovác

Szövegforrás:
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

Kolovácz

József pénzverde-igazgatónak, hogy egy félóra múlva, kötelességéhez híven, meg fog jelenni a pénzverdében, mire

Kolovác

Szövegforrás:
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

Kolovácz

József uram, egy veres hajú,

drabális

drabalis

ember, szinte kötelességéhez híven, becsukatta a verde ajtaját.

Egy félóra múlva aztán megérkezett Otrokocsy két tanúval s botjával háromszor megkopogtatta a tölgyfa ajtót.

– Bocsássatok be, a prímás

őeminenciája

ö eminentiája

ő eminentiája

ő eminencziája

Szövegforrás:

nevében!

Egy hang belülről azt felelte:

– Nincs itt a prímás

őeminenciájának

ö eminentiája

ő eminentiájának

ő eminencziájának

Szövegforrás:

semmi keresete.

Jegyzet re bene gesta – mint akik dolgukat jól végezték

fölvettek egy jegyzőkönyvet, melyek után Otrokocsy uram, most már mint magán egyén, a mellékajtón bement a verdébe a sógorát meglátogatni, és ott parolázott,

kvaterkázott

quaterkázott

Jegyzet kvaterkázott – kedélyes társalgás közben borozgatott

vele késő estig.

Ennyiből állt az Otrokocsy Mihály sine curája; hogy a szamáré miből állt, arra ezután

térek rá.

térek rá. Az olvasó itélje meg melyik érdemelte meg jobban a hivatalát.

fákról

baraczkfákról

, ha húzódoztunk, hogy a leckénket kell tanulni, éktelen dühbe jött.

– Hogy is ne, haszontalan paniperdák

Jegyzet paniperdák – kenyérpusztítók

! Ejnye, hol van egy vessző! Tanulni akartok? Mit? Minek az a sok tanult ember? Ha mindenki tekintetes úr lesz, ki fogja a

csizmákat

csizmánkat

tisztítani. Azt szeretném én tudni, hé.

Egyszer kiszólt a diákok szobájába:

– Ugyan fogjanak, amici

Jegyzet amici – barátaim

, egy-két legyet. Az enyémek már mind kiszökdöstek.

Másutt légycsapókkal kergették és öldösték a legyeket. Az ő szobájából maguktól szökdöstek el. A légynek is van esze.

Fogtunk neki néhányat; én vittem be a markomban.

– Minek az magának, Otrokocsy bácsi?

Kegyetlen, zsarnoki mosolygás ült ki a nagy bajusza fölé, miközben nyakán, mely oly vékony volt, mint a hegedűé, akárcsak egy

vetélő csajka

vetelő csajka

, úgy futkározott ide-oda a bőr alatt az ádámcsutkája.

– Minek, hehehe? Hát dolgoztatom őket, az ingyenélőket.

Néhány

Nehány

Ámultan néztem ezt a csodálatos műveletet:

– Ejnye, nem hittem volna. És jól kitisztítják?

– Jól – felelte kurtán.

– És mennyi légy kell egyhez-egyhez?

– Az ötvenedik légy már olyan szépen átmehet, mintha a budai alagúton

Clark Ádám

vezetésével az építéshez. A gyalogos közlekedésnek 1856. március 6-án adták át az alagutat, a kocsiknak pedig (bár ez a jelen szöveghely szempontjából érdektelen) 1857-ben.

sétálna selyem topánkában.

– De ötven légy! Ahhoz nagy türelem és vesződség kell. Nem könnyebb volna, ha dróttal tisztítaná ki a bácsi?

Homlokráncai összevonódtak szigorúra, arca

megbotránkozást

megbotránykozást

fejezett ki, s kezét

tiltakozón

Szövegforrás:
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

tiltakozólag

tiltakozóan

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

emelte fel…

– Nem, nem. Csak hadd dolgozzanak. Az a fő,

hogy dolgozzanak.

hogy dolgozzanak. Az nálam passzió dolga, érti?

Minden élőlényt munkába fogott, ami körülötte volt. Dolgoztatta őket, mint

fáraó

Pharao

Fáráó

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

Szóval, mindenki dolgozott neki. Csak a Timpi, a kedves kis szürke Timpi tette fel magában, mikor a korponai vásáron – egy pisetumos napon

Jegyzet a korponai vásáron – egy pisetumos napon – A topográfia felvet bizonyos kérdéseket;

Korpona

(

Krupina

) ugyanis

Selmecbányától

pontosan az ellenkező irányba esik, mint Körmöcbánya, ahová Otrokocsynak hivatala okán a pisetumos napon át kellett mennie.

–

megvette egy ottani harangöntőtől nyolc

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

megvette Otrokocsy uram egy ottani harangöntőtől nyolc

megvette nyolcz

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

forintért, hogy az új gazdánál nem fog dolgozni.

Otrokocsy pedig ellenkezőleg, műértően nézegette a Timpi lábait, erőteljes lapockáit, ép fogait, és azzal biztatgatta:

– Erős vagy, barátocskám. Sokat fogsz dolgozni, barátocskám.

Timpi egykedvűen csapkodta bojtos farkával a saját világosabb színű hasaalját. Szilárd volt ő a maga programjában.

A szomszédjai nevettek:

– Ne bolondozzék, Otrokocsy úr. Hol

látott már szamarakat szántani

látott már maga szamárral szántani

látott már szamarat szántani

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

látott látott

Jegyzet [nyomdahiba]

már szamarakat szántani

Szövegforrás:
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.

Éppen volt egy peregrinus

Jegyzet peregrinus – általában vándordiák, de itt inkább csak kóborló

vendége, Petrás nevű végzett

teológus

theológus

A rongyos, torzonborz alak meghökkent, elsápadt. Dolgozni! Szomorúan hajtotta le a fejét.

– Nem, nem, még szűz vagyok –

dohogta, nyöszörögte

dohogta nyöszörögve

. – Tudod-e, Mihály, hogy az én kezemet még nem fertőztette meg munka.

Otrokocsy a fogait csikorgatta dühében:

– Dolgozni fogsz, punktum, vagy agyonütlek, mint egy kutyát.

A peregrinus különben is panaszkodott, hogy rosszul megy a mesterség, nagyon rosszul megy.

– Ejh, ostobaság! – pattant fel a pisetarius. – Nem dolgozol, adót

nem fizetsz, nagyobb

nem fizetsz. Nagyobb

úr vagy a besztercei püspöknél.

Petrás önérzetesen emelte fel a fejét.

– Csak voltam… azelőtt… valamikor, de most… – Zavartan vakarta nagy, torzonborz szakálát.

Otrokocsy ráförmedt.

– Eredj a pokolba, odakünn vakard a szakáladat… és ne panaszkodj.

– Okom van – folytatá –, igazán rosszul megy. Egy az, hogy szegényednek az emberek, nem főznek fölöslegeset, de ami fő, az újságok… ezek a nyomorult újságok…

Mi, az újságok?

Mit az ujságok?

Mi az újságok?

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

– Végképp agyonütötték a peregrinus mesterséget.

– Ne beszélj, Petrás, bolondokat. Azért beszélsz, hogy én tartsalak a nyakamon. Majd bolond vagyok. De

míg

amig

a mig

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

fölszántod a földet, itt maradhatsz. Nos, mivel ütöttek volna agyon az újságok?

A peregrinus sóhajtott.

A peregrinus ráállt, hogy belefog másnap a szántásba a Timpivel, de esze ágában se volt, éjjel megkísérlette a szökést. Otrokocsy idején észrevette, és bezárta a fáskamrába.

lemest

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

lemezt

Jegyzet [nyomdahiba]

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.

Jegyzet lemes – ekevas, vö.: „kivett egy filigrán gyermekjátéknak való ekécskét egy késpengényi nagyságú lemessel” (A góbék Góliátja, ).

. Hiszen kicsiből áll az egész.

– No most gyű, Timpi!

S mély kolbászt csattantott ki ostorával a Timpi keresztes hátán.

Jegyzet impavidum feriunt ruinae –

Horatius

III. 3. (vagyis 3. római) ódájának 8. sora, apró pontatlansággal idézve (helyesen: ferient): [ha összedől is a világ,] nem ijed meg, mikor a romok a fejére hullanak.

. Irtózatosan makacs volt a kis Timpi.

Otrokocsyt elfutotta a méreg, elkezdte a botjával piszkálni, ütni, de a Timpi állhatatos maradt.

– Hamar keríts te is egy husángot, Petrás, üsd!

Petrás is ütötte, de a Timpi nem volt rábírható aznap semmilyen aktív mozdulatra, csak a füleit mozgatta, és pislogott csendesen, türelmesen.

– Bolond órája van – vigasztalta magát Otrokocsy –, majd holnap újra próbáljuk.

A következő éjjel megint meg akart szökni a peregrinus, de most még jobban vigyázott rá Otrokocsy, és megint megfogta. Nagy szemrehányásokat tett neki a lelketlenségeért.

A peregrinus görcsös fuldoklással

mentegetőzött

mentegetödzött

mentegetődzött

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

Jegyzet amice – barátom

Mihály, de nem tudok megbarátkozni a gondolattal, a rettenetes gondolattal, hogy én szántsak.

– Tudom, tudom, de az elv…

nem harántékosan fölfelé

nem fölfelé

az égnek, a szamár fürge mozgásaiból sehogysem keletkezhetett barázda.

Nagy szégyen volt ez. Sokan nézték a szomszédok, és nevettek, vihogtak a komédián.

– Nem vagyok én Szapáry Péter

Jegyzet Szapáry Péter – Az első

Szapáry gróf

a család felemelkedésének megalapozója 1657-ben a törökök fogságába esett

Csikvárnál

. A monda szerint Hamza bég kegyetlen módon sanyargatta, még eke elé befogta. (Később azonban Hamza bég került

Szapáry Péter

– ellenkezett Petrás.

– Nem, mert csak Petrás vagy. No ne okoskodj, Petrás, kedves Petráskám, tedd meg nekem.

Addig-addig könyörgött Petrásnak, hogy megtette neki, be hagyta magát fogni a Timpi mellé.

A Timpi hamar végzett vele, nagyot rúgván rajta, mire rettentő ordítással és jajveszékléssel rogyott össze.

– Meghalok, Mihály. A te lelkedre halok meg. Pedig, de szép az élet…

Lepedőben vitték haza, egész éjjel haldokolt, de reggel, mikor holttestét keresték, hűlt helye volt: megszökött a vén imposztor, és csak

színlelte

tetette

a rúgás fájdalmas voltát.

Otrokocsy le volt sújtva, hogy nem bír a Timpivel.

– Úgy látszik, valami úri munkára lesz alkalmas.

S kihirdette legott a kapuján, hogy kirándulók számára (mert sok turistatársaság fordul meg a városban, akik fölmennek a Szitnyára és a távoli tárnákhoz) egy hegyi szamár kapható.

vinné?

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

vinné.

Jegyzet Szitnya – A

Selmecbányai hegycsoport

legmagasabb csúcsa (1011 m.).

legbujább

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

a legbujább

tökéletlen teremtményről

tökéletlen emberről

fordult szó, hogy „hasznavehetetlen, mint az Otrokocsyék szamara”.

A pisetarius újólag törhette a fejét, mit tegyen a Timpivel. Hát el kell adni – tanácsolta a felesége, és elvitték a vásárra.

De a vásáron se vette meg senki. „Ingyen se kell” – mondták a vevők. Ekkor a diákokhoz fordult Otrokocsy, hogy jó volna a Timpit

kijátszani

kijátszatni

gomb értékben

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

gomb értékében

Szövegforrás:
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

akartak volna fizetni (tíz gomb képezett a gombozás szabályai szerint egy krajcár értéket), Otrokocsy bácsi azonban nem akarta ezt a valutát elfogadni – s így Timpi a nyakán maradt.

Már-már elhagyta őt minden emberi lelemény a Timpi jövedelmezőségének kérdésében, midőn egy napon új

fotográfus

fotografus

költözött be a szomszédságunkba, valami

Jegyzet valami Palásthy nevű – A Palásthyak

Nagy Iván

szerint „Hont vármegye legrégibb ősi törzsökös családainak egyike.” Talán érdemes megjegyezni, hogy a Palásthy család eladósodásának legendája (amelyet

István királyt

, hanem

Lajost

„tartják keresztvízre” ().

Palásthy nevű.

Beszélték, hogy régi nagy familiából származik, és daczára, hogy csak fotografus, nagyságos urnak hitta a szolgálója.

A legenda bizonytalan, de a következmények ugy látszik igazak, mert hallottam késöbb, azért költözött ide Beszterczebányáról, mivel már ott nem volt maradása a hitelezöi miatt.

Otrokocsy hamar megösmerkedett vele, sokat kvaterkázgattak együtt a „Zöld szarvas”-nál, és egy ilyen alkalommal eldőlt a Timpi sorsa. Megbeszélték egymás közt.

Verzió: mk-42-szsc-witJk : Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.

fotográfus

fotografus

atelier-je

Jegyzet atelier – műhely

Palásthy megsimogatta ilyenkor a fejüket, és így szólt egyikhez-másikhoz:

– Hátha a csacsin vennők le magát, kis pubika…

Minden kis pubika örült ennek,

tapsolt kezeivel

tapsolt a kezeivel

és kérte a mamáját:

– Mama, a csacsin! Jaj, a csacsin!

Hát persze hogy a mama megengedte, hiszen csak egy forinttal lesz drágább a kép. (A forint kétharmada Otrokocsyt illette.)

Ott lehetett látni évekig az eperfa alatt, örökös

pihenésben, csöndes kontemplálásba, sokszor jóízű szendergésbe merülve

pihenésben, sokszor jóizü kérődzésbe merülve

. Kedves diákkori emlékeim közt ott van az ő jámbor, szürke alakja, szelíd, türelmes nézésével.

Elérte a legmagasabbat, amit egy szamár

elérhet

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

leérhet

Jegyzet [nyomdahiba]

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

Viszontagságos történetét érdemes volt leírni, mert hasonlít az emberek által csinált nagy és szerencsés

karrierekhez

karriérekhez

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

A SZAMÁR SINE CURÁBAN

Az emberek közül sok ostobát láttam már sine curában, de a szamarak között nagy ritkaság. Amiből kiviláglik, hogy a szamarak mégis nagyobb szamarak.

Jegyzet bosztohó – ostoba

megszakadni a sebes futásban, a gazdája kedvéért.

Szóval a Timpi pályája hasonlatos egy jól kiformált emberi

karrierhez

karriérhez

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

Jegyzet Otrokocsy – A személynévnek nem ez az egyetlen előfordulása

műveiben. Különösen fontos A fekete városban, ahol Görgey lányának álneve lesz Otrokócsy Rozália.

Otrokocs

különben a

Nógráddal

szomszédos

Gömör

egyik helysége; az onann származó Fóris család irodalmi nevezetességű tagja volt

Otrokocsi Fóris Ferenc

(1648–1718).

Mihály uramhoz, aki nekem kosztadó gazdám volt diákkoromban Selmecen.

Fent az Ó-hegyen lakott, átellenben a híres szép Röser Borbála várával

Jegyzet Röser Borbála várával – A

selmeci

Újvárat vagy Leányvárat a hagyomány szerint egy dúsgazdag polgár egyetlen leánya építtette. A történetet

Benedek Elek

Rőszel Boris c. szövegét (), valamint forrását,

Mednyánszky Alajos

: Selmeczi Leányvár. In Uő.: Elbeszélések, regék ’s legendák a’ magyar előkorból. Ford.

Nyitske Alajos

’s

Szebeny Pál

Pest

, 1834.

Hartleben Konrád Ádolf

, 2. köt., 167–175. (A tartalomjegyzékben

Benedek

, akinek száz és egy szeretője volt a krónika szerint egyszerre. Csinos háza volt, és jól mívelt kertje, melyben

nagy mennyiségű zöldséget

nagy mennyiségben zölséget

termesztett: ez képezte a fő jövedelmi forrását a fizetésen kívül, melyet az esztergomi érsektől húzott, mint annak Körmöcön működő hivatalnoka.

Noha két óránál nemigen időzött többet

évenkint

évenként

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

Körmöcön, mégis tökéletesen betöltötte a hivatalát. (No, mit mosolyognak?

Miért

Mért

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

ne volna az Magyarországon lehetséges?)

unum pondus

unum pendus

Jegyzet [correxi]

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

)

Azaz járt volna a régi királyok szerint, de az akkori felső körök – hiába erősködött Scitovszky

Jegyzet Scitovszky –

Scitovszky János

(1785–1866) 1849. július 21-én lett esztergomi érsek.

– azt válaszolgatták sürgetéseire:

– Magyar bolondság volt az egész. A bolondságok pedig bevégződtek. Ebben az országban minden a császáré – a mennyországban minden a prímásé.

Hanem a prímás sehogy se akart belenyugodni ebbe a felosztásba, minélfogva Otrokocsy Mihály uram minden újesztendő napján átszekerezett Körmöcbányára, ahova megérkezvén, mindenekelőtt

megüzente sógorának

megüzente a sógorának

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

Kolovác

Szövegforrás:
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

Kolovácz

József pénzverde-igazgatónak, hogy egy félóra múlva, kötelességéhez híven, meg fog jelenni a pénzverdében, mire

Kolovác

Szövegforrás:
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

Kolovácz

József uram, egy veres hajú,

drabális

drabalis

ember, szinte kötelességéhez híven, becsukatta a verde ajtaját.

Egy félóra múlva aztán megérkezett Otrokocsy két tanúval s botjával háromszor megkopogtatta a tölgyfa ajtót.

– Bocsássatok be, a prímás

őeminenciája

ö eminentiája

ő eminentiája

ő eminencziája

Szövegforrás:

nevében!

Egy hang belülről azt felelte:

– Nincs itt a prímás

őeminenciájának

ö eminentiája

ő eminentiájának

ő eminencziájának

Szövegforrás:

semmi keresete.

Jegyzet re bene gesta – mint akik dolgukat jól végezték

fölvettek egy jegyzőkönyvet, melyek után Otrokocsy uram, most már mint magán egyén, a mellékajtón bement a verdébe a sógorát meglátogatni, és ott parolázott,

kvaterkázott

quaterkázott

Jegyzet kvaterkázott – kedélyes társalgás közben borozgatott

vele késő estig.

Ennyiből állt az Otrokocsy Mihály sine curája; hogy a szamáré miből állt, arra ezután

térek rá.

térek rá. Az olvasó itélje meg melyik érdemelte meg jobban a hivatalát.

fákról

baraczkfákról

, ha húzódoztunk, hogy a leckénket kell tanulni, éktelen dühbe jött.

– Hogy is ne, haszontalan paniperdák

Jegyzet paniperdák – kenyérpusztítók

! Ejnye, hol van egy vessző! Tanulni akartok? Mit? Minek az a sok tanult ember? Ha mindenki tekintetes úr lesz, ki fogja a

csizmákat

csizmánkat

tisztítani. Azt szeretném én tudni, hé.

Egyszer kiszólt a diákok szobájába:

– Ugyan fogjanak, amici

Jegyzet amici – barátaim

, egy-két legyet. Az enyémek már mind kiszökdöstek.

Másutt légycsapókkal kergették és öldösték a legyeket. Az ő szobájából maguktól szökdöstek el. A légynek is van esze.

Fogtunk neki néhányat; én vittem be a markomban.

– Minek az magának, Otrokocsy bácsi?

Kegyetlen, zsarnoki mosolygás ült ki a nagy bajusza fölé, miközben nyakán, mely oly vékony volt, mint a hegedűé, akárcsak egy

vetélő csajka

vetelő csajka

, úgy futkározott ide-oda a bőr alatt az ádámcsutkája.

– Minek, hehehe? Hát dolgoztatom őket, az ingyenélőket.

Néhány

Nehány

Ámultan néztem ezt a csodálatos műveletet:

– Ejnye, nem hittem volna. És jól kitisztítják?

– Jól – felelte kurtán.

– És mennyi légy kell egyhez-egyhez?

– Az ötvenedik légy már olyan szépen átmehet, mintha a budai alagúton

Clark Ádám

vezetésével az építéshez. A gyalogos közlekedésnek 1856. március 6-án adták át az alagutat, a kocsiknak pedig (bár ez a jelen szöveghely szempontjából érdektelen) 1857-ben.

sétálna selyem topánkában.

– De ötven légy! Ahhoz nagy türelem és vesződség kell. Nem könnyebb volna, ha dróttal tisztítaná ki a bácsi?

Homlokráncai összevonódtak szigorúra, arca

megbotránkozást

megbotránykozást

fejezett ki, s kezét

tiltakozón

Szövegforrás:
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

tiltakozólag

tiltakozóan

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

emelte fel…

– Nem, nem. Csak hadd dolgozzanak. Az a fő,

hogy dolgozzanak.

hogy dolgozzanak. Az nálam passzió dolga, érti?

Minden élőlényt munkába fogott, ami körülötte volt. Dolgoztatta őket, mint

fáraó

Pharao

Fáráó

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

Szóval, mindenki dolgozott neki. Csak a Timpi, a kedves kis szürke Timpi tette fel magában, mikor a korponai vásáron – egy pisetumos napon

Jegyzet a korponai vásáron – egy pisetumos napon – A topográfia felvet bizonyos kérdéseket;

Korpona

(

Krupina

) ugyanis

Selmecbányától

pontosan az ellenkező irányba esik, mint Körmöcbánya, ahová Otrokocsynak hivatala okán a pisetumos napon át kellett mennie.

–

megvette egy ottani harangöntőtől nyolc

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

megvette Otrokocsy uram egy ottani harangöntőtől nyolc

megvette nyolcz

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

forintért, hogy az új gazdánál nem fog dolgozni.

Otrokocsy pedig ellenkezőleg, műértően nézegette a Timpi lábait, erőteljes lapockáit, ép fogait, és azzal biztatgatta:

– Erős vagy, barátocskám. Sokat fogsz dolgozni, barátocskám.

Timpi egykedvűen csapkodta bojtos farkával a saját világosabb színű hasaalját. Szilárd volt ő a maga programjában.

A szomszédjai nevettek:

– Ne bolondozzék, Otrokocsy úr. Hol

látott már szamarakat szántani

látott már maga szamárral szántani

látott már szamarat szántani

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

látott látott

Jegyzet [nyomdahiba]

már szamarakat szántani

Szövegforrás:
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.

Éppen volt egy peregrinus

Jegyzet peregrinus – általában vándordiák, de itt inkább csak kóborló

vendége, Petrás nevű végzett

teológus

theológus

A rongyos, torzonborz alak meghökkent, elsápadt. Dolgozni! Szomorúan hajtotta le a fejét.

– Nem, nem, még szűz vagyok –

dohogta, nyöszörögte

dohogta nyöszörögve

. – Tudod-e, Mihály, hogy az én kezemet még nem fertőztette meg munka.

Otrokocsy a fogait csikorgatta dühében:

– Dolgozni fogsz, punktum, vagy agyonütlek, mint egy kutyát.

A peregrinus különben is panaszkodott, hogy rosszul megy a mesterség, nagyon rosszul megy.

– Ejh, ostobaság! – pattant fel a pisetarius. – Nem dolgozol, adót

nem fizetsz, nagyobb

nem fizetsz. Nagyobb

úr vagy a besztercei püspöknél.

Petrás önérzetesen emelte fel a fejét.

– Csak voltam… azelőtt… valamikor, de most… – Zavartan vakarta nagy, torzonborz szakálát.

Otrokocsy ráförmedt.

– Eredj a pokolba, odakünn vakard a szakáladat… és ne panaszkodj.

– Okom van – folytatá –, igazán rosszul megy. Egy az, hogy szegényednek az emberek, nem főznek fölöslegeset, de ami fő, az újságok… ezek a nyomorult újságok…

Mi, az újságok?

Mit az ujságok?

Mi az újságok?

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

– Végképp agyonütötték a peregrinus mesterséget.

– Ne beszélj, Petrás, bolondokat. Azért beszélsz, hogy én tartsalak a nyakamon. Majd bolond vagyok. De

míg

amig

a mig

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

fölszántod a földet, itt maradhatsz. Nos, mivel ütöttek volna agyon az újságok?

A peregrinus sóhajtott.

A peregrinus ráállt, hogy belefog másnap a szántásba a Timpivel, de esze ágában se volt, éjjel megkísérlette a szökést. Otrokocsy idején észrevette, és bezárta a fáskamrába.

lemest

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

lemezt

Jegyzet [nyomdahiba]

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.

Jegyzet lemes – ekevas, vö.: „kivett egy filigrán gyermekjátéknak való ekécskét egy késpengényi nagyságú lemessel” (A góbék Góliátja, ).

. Hiszen kicsiből áll az egész.

– No most gyű, Timpi!

S mély kolbászt csattantott ki ostorával a Timpi keresztes hátán.

Jegyzet impavidum feriunt ruinae –

Horatius

III. 3. (vagyis 3. római) ódájának 8. sora, apró pontatlansággal idézve (helyesen: ferient): [ha összedől is a világ,] nem ijed meg, mikor a romok a fejére hullanak.

. Irtózatosan makacs volt a kis Timpi.

Otrokocsyt elfutotta a méreg, elkezdte a botjával piszkálni, ütni, de a Timpi állhatatos maradt.

– Hamar keríts te is egy husángot, Petrás, üsd!

Petrás is ütötte, de a Timpi nem volt rábírható aznap semmilyen aktív mozdulatra, csak a füleit mozgatta, és pislogott csendesen, türelmesen.

– Bolond órája van – vigasztalta magát Otrokocsy –, majd holnap újra próbáljuk.

A következő éjjel megint meg akart szökni a peregrinus, de most még jobban vigyázott rá Otrokocsy, és megint megfogta. Nagy szemrehányásokat tett neki a lelketlenségeért.

A peregrinus görcsös fuldoklással

mentegetőzött

mentegetödzött

mentegetődzött

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

Jegyzet amice – barátom

Mihály, de nem tudok megbarátkozni a gondolattal, a rettenetes gondolattal, hogy én szántsak.

– Tudom, tudom, de az elv…

nem harántékosan fölfelé

nem fölfelé

az égnek, a szamár fürge mozgásaiból sehogysem keletkezhetett barázda.

Nagy szégyen volt ez. Sokan nézték a szomszédok, és nevettek, vihogtak a komédián.

– Nem vagyok én Szapáry Péter

Jegyzet Szapáry Péter – Az első

Szapáry gróf

a család felemelkedésének megalapozója 1657-ben a törökök fogságába esett

Csikvárnál

. A monda szerint Hamza bég kegyetlen módon sanyargatta, még eke elé befogta. (Később azonban Hamza bég került

Szapáry Péter

– ellenkezett Petrás.

– Nem, mert csak Petrás vagy. No ne okoskodj, Petrás, kedves Petráskám, tedd meg nekem.

Addig-addig könyörgött Petrásnak, hogy megtette neki, be hagyta magát fogni a Timpi mellé.

A Timpi hamar végzett vele, nagyot rúgván rajta, mire rettentő ordítással és jajveszékléssel rogyott össze.

– Meghalok, Mihály. A te lelkedre halok meg. Pedig, de szép az élet…

Lepedőben vitték haza, egész éjjel haldokolt, de reggel, mikor holttestét keresték, hűlt helye volt: megszökött a vén imposztor, és csak

színlelte

tetette

a rúgás fájdalmas voltát.

Otrokocsy le volt sújtva, hogy nem bír a Timpivel.

– Úgy látszik, valami úri munkára lesz alkalmas.

S kihirdette legott a kapuján, hogy kirándulók számára (mert sok turistatársaság fordul meg a városban, akik fölmennek a Szitnyára és a távoli tárnákhoz) egy hegyi szamár kapható.

vinné?

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

vinné.

Jegyzet Szitnya – A

Selmecbányai hegycsoport

legmagasabb csúcsa (1011 m.).

legbujább

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

a legbujább

tökéletlen teremtményről

tökéletlen emberről

fordult szó, hogy „hasznavehetetlen, mint az Otrokocsyék szamara”.

A pisetarius újólag törhette a fejét, mit tegyen a Timpivel. Hát el kell adni – tanácsolta a felesége, és elvitték a vásárra.

De a vásáron se vette meg senki. „Ingyen se kell” – mondták a vevők. Ekkor a diákokhoz fordult Otrokocsy, hogy jó volna a Timpit

kijátszani

kijátszatni

gomb értékben

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

gomb értékében

Szövegforrás:
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

akartak volna fizetni (tíz gomb képezett a gombozás szabályai szerint egy krajcár értéket), Otrokocsy bácsi azonban nem akarta ezt a valutát elfogadni – s így Timpi a nyakán maradt.

Már-már elhagyta őt minden emberi lelemény a Timpi jövedelmezőségének kérdésében, midőn egy napon új

fotográfus

fotografus

költözött be a szomszédságunkba, valami

Jegyzet valami Palásthy nevű – A Palásthyak

Nagy Iván

szerint „Hont vármegye legrégibb ősi törzsökös családainak egyike.” Talán érdemes megjegyezni, hogy a Palásthy család eladósodásának legendája (amelyet

István királyt

, hanem

Lajost

„tartják keresztvízre” ().

Palásthy nevű.

Beszélték, hogy régi nagy familiából származik, és daczára, hogy csak fotografus, nagyságos urnak hitta a szolgálója.

A legenda bizonytalan, de a következmények ugy látszik igazak, mert hallottam késöbb, azért költözött ide Beszterczebányáról, mivel már ott nem volt maradása a hitelezöi miatt.

Otrokocsy hamar megösmerkedett vele, sokat kvaterkázgattak együtt a „Zöld szarvas”-nál, és egy ilyen alkalommal eldőlt a Timpi sorsa. Megbeszélték egymás közt.

Verzió: mk-42-szsc-witKrk : Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

fotográfus

fotografus

atelier-je

Jegyzet atelier – műhely

Palásthy megsimogatta ilyenkor a fejüket, és így szólt egyikhez-másikhoz:

– Hátha a csacsin vennők le magát, kis pubika…

Minden kis pubika örült ennek,

tapsolt kezeivel

tapsolt a kezeivel

és kérte a mamáját:

– Mama, a csacsin! Jaj, a csacsin!

Hát persze hogy a mama megengedte, hiszen csak egy forinttal lesz drágább a kép. (A forint kétharmada Otrokocsyt illette.)

Ott lehetett látni évekig az eperfa alatt, örökös

pihenésben, csöndes kontemplálásba, sokszor jóízű szendergésbe merülve

pihenésben, sokszor jóizü kérődzésbe merülve

. Kedves diákkori emlékeim közt ott van az ő jámbor, szürke alakja, szelíd, türelmes nézésével.

Elérte a legmagasabbat, amit egy szamár

elérhet

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

leérhet

Jegyzet [nyomdahiba]

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

Viszontagságos történetét érdemes volt leírni, mert hasonlít az emberek által csinált nagy és szerencsés

karrierekhez

karriérekhez

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

A SZAMÁR SINE CURÁBAN

Az emberek közül sok ostobát láttam már sine curában, de a szamarak között nagy ritkaság. Amiből kiviláglik, hogy a szamarak mégis nagyobb szamarak.

Jegyzet bosztohó – ostoba

megszakadni a sebes futásban, a gazdája kedvéért.

Szóval a Timpi pályája hasonlatos egy jól kiformált emberi

karrierhez

karriérhez

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

Jegyzet Otrokocsy – A személynévnek nem ez az egyetlen előfordulása

műveiben. Különösen fontos A fekete városban, ahol Görgey lányának álneve lesz Otrokócsy Rozália.

Otrokocs

különben a

Nógráddal

szomszédos

Gömör

egyik helysége; az onann származó Fóris család irodalmi nevezetességű tagja volt

Otrokocsi Fóris Ferenc

(1648–1718).

Mihály uramhoz, aki nekem kosztadó gazdám volt diákkoromban Selmecen.

Fent az Ó-hegyen lakott, átellenben a híres szép Röser Borbála várával

Jegyzet Röser Borbála várával – A

selmeci

Újvárat vagy Leányvárat a hagyomány szerint egy dúsgazdag polgár egyetlen leánya építtette. A történetet

Benedek Elek

Rőszel Boris c. szövegét (), valamint forrását,

Mednyánszky Alajos

: Selmeczi Leányvár. In Uő.: Elbeszélések, regék ’s legendák a’ magyar előkorból. Ford.

Nyitske Alajos

’s

Szebeny Pál

Pest

, 1834.

Hartleben Konrád Ádolf

, 2. köt., 167–175. (A tartalomjegyzékben

Benedek

, akinek száz és egy szeretője volt a krónika szerint egyszerre. Csinos háza volt, és jól mívelt kertje, melyben

nagy mennyiségű zöldséget

nagy mennyiségben zölséget

termesztett: ez képezte a fő jövedelmi forrását a fizetésen kívül, melyet az esztergomi érsektől húzott, mint annak Körmöcön működő hivatalnoka.

Noha két óránál nemigen időzött többet

évenkint

évenként

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

Körmöcön, mégis tökéletesen betöltötte a hivatalát. (No, mit mosolyognak?

Miért

Mért

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

ne volna az Magyarországon lehetséges?)

unum pondus

unum pendus

Jegyzet [correxi]

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

)

Azaz járt volna a régi királyok szerint, de az akkori felső körök – hiába erősködött Scitovszky

Jegyzet Scitovszky –

Scitovszky János

(1785–1866) 1849. július 21-én lett esztergomi érsek.

– azt válaszolgatták sürgetéseire:

– Magyar bolondság volt az egész. A bolondságok pedig bevégződtek. Ebben az országban minden a császáré – a mennyországban minden a prímásé.

Hanem a prímás sehogy se akart belenyugodni ebbe a felosztásba, minélfogva Otrokocsy Mihály uram minden újesztendő napján átszekerezett Körmöcbányára, ahova megérkezvén, mindenekelőtt

megüzente sógorának

megüzente a sógorának

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

Kolovác

Szövegforrás:
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

Kolovácz

József pénzverde-igazgatónak, hogy egy félóra múlva, kötelességéhez híven, meg fog jelenni a pénzverdében, mire

Kolovác

Szövegforrás:
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

Kolovácz

József uram, egy veres hajú,

drabális

drabalis

ember, szinte kötelességéhez híven, becsukatta a verde ajtaját.

Egy félóra múlva aztán megérkezett Otrokocsy két tanúval s botjával háromszor megkopogtatta a tölgyfa ajtót.

– Bocsássatok be, a prímás

őeminenciája

ö eminentiája

ő eminentiája

ő eminencziája

Szövegforrás:

nevében!

Egy hang belülről azt felelte:

– Nincs itt a prímás

őeminenciájának

ö eminentiája

ő eminentiájának

ő eminencziájának

Szövegforrás:

semmi keresete.

Jegyzet re bene gesta – mint akik dolgukat jól végezték

fölvettek egy jegyzőkönyvet, melyek után Otrokocsy uram, most már mint magán egyén, a mellékajtón bement a verdébe a sógorát meglátogatni, és ott parolázott,

kvaterkázott

quaterkázott

Jegyzet kvaterkázott – kedélyes társalgás közben borozgatott

vele késő estig.

Ennyiből állt az Otrokocsy Mihály sine curája; hogy a szamáré miből állt, arra ezután

térek rá.

térek rá. Az olvasó itélje meg melyik érdemelte meg jobban a hivatalát.

fákról

baraczkfákról

, ha húzódoztunk, hogy a leckénket kell tanulni, éktelen dühbe jött.

– Hogy is ne, haszontalan paniperdák

Jegyzet paniperdák – kenyérpusztítók

! Ejnye, hol van egy vessző! Tanulni akartok? Mit? Minek az a sok tanult ember? Ha mindenki tekintetes úr lesz, ki fogja a

csizmákat

csizmánkat

tisztítani. Azt szeretném én tudni, hé.

Egyszer kiszólt a diákok szobájába:

– Ugyan fogjanak, amici

Jegyzet amici – barátaim

, egy-két legyet. Az enyémek már mind kiszökdöstek.

Másutt légycsapókkal kergették és öldösték a legyeket. Az ő szobájából maguktól szökdöstek el. A légynek is van esze.

Fogtunk neki néhányat; én vittem be a markomban.

– Minek az magának, Otrokocsy bácsi?

Kegyetlen, zsarnoki mosolygás ült ki a nagy bajusza fölé, miközben nyakán, mely oly vékony volt, mint a hegedűé, akárcsak egy

vetélő csajka

vetelő csajka

, úgy futkározott ide-oda a bőr alatt az ádámcsutkája.

– Minek, hehehe? Hát dolgoztatom őket, az ingyenélőket.

Néhány

Nehány

Ámultan néztem ezt a csodálatos műveletet:

– Ejnye, nem hittem volna. És jól kitisztítják?

– Jól – felelte kurtán.

– És mennyi légy kell egyhez-egyhez?

– Az ötvenedik légy már olyan szépen átmehet, mintha a budai alagúton

Clark Ádám

vezetésével az építéshez. A gyalogos közlekedésnek 1856. március 6-án adták át az alagutat, a kocsiknak pedig (bár ez a jelen szöveghely szempontjából érdektelen) 1857-ben.

sétálna selyem topánkában.

– De ötven légy! Ahhoz nagy türelem és vesződség kell. Nem könnyebb volna, ha dróttal tisztítaná ki a bácsi?

Homlokráncai összevonódtak szigorúra, arca

megbotránkozást

megbotránykozást

fejezett ki, s kezét

tiltakozón

Szövegforrás:
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

tiltakozólag

tiltakozóan

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

emelte fel…

– Nem, nem. Csak hadd dolgozzanak. Az a fő,

hogy dolgozzanak.

hogy dolgozzanak. Az nálam passzió dolga, érti?

Minden élőlényt munkába fogott, ami körülötte volt. Dolgoztatta őket, mint

fáraó

Pharao

Fáráó

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

Szóval, mindenki dolgozott neki. Csak a Timpi, a kedves kis szürke Timpi tette fel magában, mikor a korponai vásáron – egy pisetumos napon

Jegyzet a korponai vásáron – egy pisetumos napon – A topográfia felvet bizonyos kérdéseket;

Korpona

(

Krupina

) ugyanis

Selmecbányától

pontosan az ellenkező irányba esik, mint Körmöcbánya, ahová Otrokocsynak hivatala okán a pisetumos napon át kellett mennie.

–

megvette egy ottani harangöntőtől nyolc

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

megvette Otrokocsy uram egy ottani harangöntőtől nyolc

megvette nyolcz

Szövegforrás:
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

forintért, hogy az új gazdánál nem fog dolgozni.

Otrokocsy pedig ellenkezőleg, műértően nézegette a Timpi lábait, erőteljes lapockáit, ép fogait, és azzal biztatgatta:

– Erős vagy, barátocskám. Sokat fogsz dolgozni, barátocskám.

Timpi egykedvűen csapkodta bojtos farkával a saját világosabb színű hasaalját. Szilárd volt ő a maga programjában.

A szomszédjai nevettek:

– Ne bolondozzék, Otrokocsy úr. Hol

látott már szamarakat szántani

látott már maga szamárral szántani

látott már szamarat szántani

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

látott látott

Jegyzet [nyomdahiba]

már szamarakat szántani

Szövegforrás:
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.

Éppen volt egy peregrinus

Jegyzet peregrinus – általában vándordiák, de itt inkább csak kóborló

vendége, Petrás nevű végzett

teológus

theológus

A rongyos, torzonborz alak meghökkent, elsápadt. Dolgozni! Szomorúan hajtotta le a fejét.

– Nem, nem, még szűz vagyok –

dohogta, nyöszörögte

dohogta nyöszörögve

. – Tudod-e, Mihály, hogy az én kezemet még nem fertőztette meg munka.

Otrokocsy a fogait csikorgatta dühében:

– Dolgozni fogsz, punktum, vagy agyonütlek, mint egy kutyát.

A peregrinus különben is panaszkodott, hogy rosszul megy a mesterség, nagyon rosszul megy.

– Ejh, ostobaság! – pattant fel a pisetarius. – Nem dolgozol, adót

nem fizetsz, nagyobb

nem fizetsz. Nagyobb

úr vagy a besztercei püspöknél.

Petrás önérzetesen emelte fel a fejét.

– Csak voltam… azelőtt… valamikor, de most… – Zavartan vakarta nagy, torzonborz szakálát.

Otrokocsy ráförmedt.

– Eredj a pokolba, odakünn vakard a szakáladat… és ne panaszkodj.

– Okom van – folytatá –, igazán rosszul megy. Egy az, hogy szegényednek az emberek, nem főznek fölöslegeset, de ami fő, az újságok… ezek a nyomorult újságok…

Mi, az újságok?

Mit az ujságok?

Mi az újságok?

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

– Végképp agyonütötték a peregrinus mesterséget.

– Ne beszélj, Petrás, bolondokat. Azért beszélsz, hogy én tartsalak a nyakamon. Majd bolond vagyok. De

míg

amig

a mig

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

fölszántod a földet, itt maradhatsz. Nos, mivel ütöttek volna agyon az újságok?

A peregrinus sóhajtott.

A peregrinus ráállt, hogy belefog másnap a szántásba a Timpivel, de esze ágában se volt, éjjel megkísérlette a szökést. Otrokocsy idején észrevette, és bezárta a fáskamrába.

lemest

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

lemezt

Jegyzet [nyomdahiba]

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.

Jegyzet lemes – ekevas, vö.: „kivett egy filigrán gyermekjátéknak való ekécskét egy késpengényi nagyságú lemessel” (A góbék Góliátja, ).

. Hiszen kicsiből áll az egész.

– No most gyű, Timpi!

S mély kolbászt csattantott ki ostorával a Timpi keresztes hátán.

Jegyzet impavidum feriunt ruinae –

Horatius

III. 3. (vagyis 3. római) ódájának 8. sora, apró pontatlansággal idézve (helyesen: ferient): [ha összedől is a világ,] nem ijed meg, mikor a romok a fejére hullanak.

. Irtózatosan makacs volt a kis Timpi.

Otrokocsyt elfutotta a méreg, elkezdte a botjával piszkálni, ütni, de a Timpi állhatatos maradt.

– Hamar keríts te is egy husángot, Petrás, üsd!

Petrás is ütötte, de a Timpi nem volt rábírható aznap semmilyen aktív mozdulatra, csak a füleit mozgatta, és pislogott csendesen, türelmesen.

– Bolond órája van – vigasztalta magát Otrokocsy –, majd holnap újra próbáljuk.

A következő éjjel megint meg akart szökni a peregrinus, de most még jobban vigyázott rá Otrokocsy, és megint megfogta. Nagy szemrehányásokat tett neki a lelketlenségeért.

A peregrinus görcsös fuldoklással

mentegetőzött

mentegetödzött

mentegetődzött

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.

Jegyzet amice – barátom

Mihály, de nem tudok megbarátkozni a gondolattal, a rettenetes gondolattal, hogy én szántsak.

– Tudom, tudom, de az elv…

nem harántékosan fölfelé

nem fölfelé

az égnek, a szamár fürge mozgásaiból sehogysem keletkezhetett barázda.

Nagy szégyen volt ez. Sokan nézték a szomszédok, és nevettek, vihogtak a komédián.

– Nem vagyok én Szapáry Péter

Jegyzet Szapáry Péter – Az első

Szapáry gróf

a család felemelkedésének megalapozója 1657-ben a törökök fogságába esett

Csikvárnál

. A monda szerint Hamza bég kegyetlen módon sanyargatta, még eke elé befogta. (Később azonban Hamza bég került

Szapáry Péter

– ellenkezett Petrás.

– Nem, mert csak Petrás vagy. No ne okoskodj, Petrás, kedves Petráskám, tedd meg nekem.

Addig-addig könyörgött Petrásnak, hogy megtette neki, be hagyta magát fogni a Timpi mellé.

A Timpi hamar végzett vele, nagyot rúgván rajta, mire rettentő ordítással és jajveszékléssel rogyott össze.

– Meghalok, Mihály. A te lelkedre halok meg. Pedig, de szép az élet…

Lepedőben vitték haza, egész éjjel haldokolt, de reggel, mikor holttestét keresték, hűlt helye volt: megszökött a vén imposztor, és csak

színlelte

tetette

a rúgás fájdalmas voltát.

Otrokocsy le volt sújtva, hogy nem bír a Timpivel.

– Úgy látszik, valami úri munkára lesz alkalmas.

S kihirdette legott a kapuján, hogy kirándulók számára (mert sok turistatársaság fordul meg a városban, akik fölmennek a Szitnyára és a távoli tárnákhoz) egy hegyi szamár kapható.

vinné?

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

vinné.

Jegyzet Szitnya – A

Selmecbányai hegycsoport

legmagasabb csúcsa (1011 m.).

legbujább

Szövegforrás:
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

a legbujább

tökéletlen teremtményről

tökéletlen emberről

fordult szó, hogy „hasznavehetetlen, mint az Otrokocsyék szamara”.

A pisetarius újólag törhette a fejét, mit tegyen a Timpivel. Hát el kell adni – tanácsolta a felesége, és elvitték a vásárra.

De a vásáron se vette meg senki. „Ingyen se kell” – mondták a vevők. Ekkor a diákokhoz fordult Otrokocsy, hogy jó volna a Timpit

kijátszani

kijátszatni

gomb értékben

Szövegforrás:
Országos Hirlap 1897. november 21. és 23., 1. évf. 2. és 4. sz. A tárca rovatban, teljes névjelzéssel; az alábbi részletezés szerint: nov. 21., 1–2. l.: 55:23-ig (...az új gazdánál nem fog dolgozni.) nov. 23., 1–4. l.: 55:24-től (Otrokocsy pedig ellenkezőleg...) végig.
Almanach 1900. Szerk. MK, Budapest, 1900. Singer és Wolfner, 257–271.
[1. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Újabb elbeszélések. Bp. 1901., Légrády testvérek. 127–143. l.
Jk 25. köt., Kisebb elbeszélések II. 130–142. l.
Mikszáth Kálmán összes művei. Elbeszélések. XVI. 1893–1897. S.a.r. Hajdu Péter. Budapest, Argumentum. 2007. 106–113.

gomb értékében

Szövegforrás:
[2. kiad.] Öreg szekér fakó hám. Bp. 1907., Révai testvérek. MKm Új sorozat 17., uo.
A Hét 1908. március 15., 19. évf., 11. sz. (163–166. l.)

akartak volna fizetni (tíz gomb képezett a gombozás szabályai szerint egy krajcár értéket), Otrokocsy bácsi azonban nem akarta ezt a valutát elfogadni – s így Timpi a nyakán maradt.

Már-már elhagyta őt minden emberi lelemény a Timpi jövedelmezőségének kérdésében, midőn egy napon új

fotográfus

fotografus

költözött be a szomszédságunkba, valami

Jegyzet valami Palásthy nevű – A Palásthyak

Nagy Iván

szerint „Hont vármegye legrégibb ősi törzsökös családainak egyike.” Talán érdemes megjegyezni, hogy a Palásthy család eladósodásának legendája (amelyet

István királyt

, hanem

Lajost

„tartják keresztvízre” ().

Palásthy nevű.

Beszélték, hogy régi nagy familiából származik, és daczára, hogy csak fotografus, nagyságos urnak hitta a szolgálója.

A legenda bizonytalan, de a következmények ugy látszik igazak, mert hallottam késöbb, azért költözött ide Beszterczebányáról, mivel már ott nem volt maradása a hitelezöi miatt.

Otrokocsy hamar megösmerkedett vele, sokat kvaterkázgattak együtt a „Zöld szarvas”-nál, és egy ilyen alkalommal eldőlt a Timpi sorsa. Megbeszélték egymás közt.